A fiatal apácanövendék

Meleg, nyári reggel volt. A Nap sugarai vidáman táncoltak a kórház ablakain. BMR-Brúnó az okos vörös panda láthatatlanná változott és beosont a folyósóra, ugyanis tudta, hogy az elkövetkező napokban érdekes dolgok fognak történni.

Szilvi lélekszakadva érkezett, pedig még nagyon korán volt. Aggódott egy gyermekért, aki életveszélyben volt.

Nyugodj meg! Most nem tehetünk semmit. – Mondta kedvesen a főnővér, Erika.
Biztosan nem mehetek be hozzá? – Kérdezte a lány kétségbeesetten.
Sajnos nem. Az intenzíven van. Miért kockáztatnák, hogy bevigyünk valami fertőzést? Az ebben az állapotban végzetes lehet.
Jól van, igazad van! – Sóhajtott Szilvi.
De van egy másik dolog, amiben segíthetsz.
Tényleg? Mi lenne az?
Érkezett egy új önkéntes nővér. Nagyon félénk, alig beszél. Talán te segíthetsz neki egy kicsit feloldódni.
Szívesen!
Az öltözőben van. Megtennéd, hogy megmutatod neki az osztályt? Utána pedig együtt kioszthatjátok a reggelit.
Persze, szívesen! – Válaszolta a lány és már indult is az öltöző fele.

Szia! Te vagy az új nővér? – Kérdezte kedvesen.
Szia! – Hangozott a rövid válasz.

Sovány, szőke hajú lány volt, hosszú szürke ruhát és fehér főkötőt viselt, a nyakában egy ezüstláncot hatalmas feszület.

Szilvi vagyok. A főnővér kért meg, hogy mutassam meg neked az osztályt. – Mondta és a kezét nyújtotta az új kolleganőnek.
Magdolna vagyok. – Felelte és bátortalanul viszonozta a kézfogást. – Ne fáradj miattam!
Ugyan már! Szívesen segítek. Na, gyere! – Mondta és kifele invitálta.
Nővérnek tanulsz? – Kérdezte.
Igen.
Pesti vagy?
Nem, Zalaegerszegről költöztem ide.
Ó, az nagyon szép város! Egyszer voltam ott apukámmal. – Mondta Szilvi.

Magdika továbbra sem beszélt sokat. Szilvi megmutatott neki minden szükségeset, majd együtt kiosztották a reggelit a gyermekosztályon. Mindenkinek feltűnt, hogy az új lány teljesen megváltozik, amikor a kis betegekkel foglalkozik. Mosolyog, kedves és egészen beszédes. Ilyenkor meg-meg csillantak benne az érzelmi többlet jelei.

Ebédidőben Szilvi egyedül találta Magdolnát az étteremben.

Leülhetek? – Kérdezte.

A lány meglepetten ránézett és vállat vont. Szilvi ezt igennek vette.

Hogy telik az első napod? – Érdeklődött.
Jól.

Szilvi egyre inkább érezte, hogy nem lesz könnyű barátságba elegyedni ezzel a különös lánnyal.

Ekkor egy ápoló fiú, Szabolcs lépett be az ebédlőbe, aki jó barátságban volt Szilvivel.

Szia! De jó, hogy látlak! Hallom, lett egy kishúgod! – Üdvözölte.
A szüleim örökbe fogadták Kittit. Olyan boldog vagyok! – Válaszolta Szilvi lelkesen. – Szabolcs, had mutassam be neked az új önkéntes nővérünket. Magdika Zalaegerszegről érkezett.
Magdi vagyok. – Mondta csendesen a lány miközben bólintott, de a kezét nem nyújtotta.
Üdv. a csapatban! Szabolcs vagyok. – Köszöntötte kedvesen a fiú. - Úgy látom nagyon jó kezekbe kerültél. Szilvia nagyon lelkes nővér és úgy ismeri a kórházat, mint a tenyerét.

A lány csak zavartan bólintott.

Tudod, nagyon jó csapat a mienk. Szeretünk együtt szórakozni munka után. Péntek este néhány kollegánkkal koncertre megyünk, utána beülünk valahova egy fagyira vagy egy italra. Örülnénk, ha velünk tartanál. – Invitálta a fiú.
Igen, én is ott leszek. Gyere te is! – Tette hozzá Szilvi.
Nem, köszönöm! Én nem járok ilyen helyekre.
Figyelj, én sem iszom alkoholt, de azért jó a csapattal lenni.
Tényleg nem.
Ahogy gondolod.
Apáca szeretnék lenni.

Ez a válasz egy kicsit meglepte Szilvit és Szabolcsot, de igyekeztek ezt nem mutatni. Ugyanakkor ez megmagyarázta Magdika különösen szolid öltözetét.

Másnap reggel Szilvi a büfében találta a barátai.

Meghívhatlak egy teára? – Kérdezte Szabolcs Vikitől.
Nem, kössz! Presszókávéra van szükségem, lehetőleg egy literre. – Felelte a lány karikás szemekkel.
Mi van veled ma reggel? – Kérdezte a fiú meglepetten.
Az az új lány, akivel tegnap beszélgettél ebédnél.
Magdika?
Igen, ő. Egész éjszaka úgy ordított, hogy zengett tőle a nővérszálló.
Pedig nem tűnt nagyszájú lánynak! Miért kiabált?
Rémálmai lehettek. Egyfolytában azt üvöltötte, hogy „hagyj békén!”, „tűnj innen!”, „ne érj hozzám!”, „vedd le rólam a mocskos kezed!”. Aztán meg, hogy „Isten mindent lát!” és hogy „a pokol tüzén fogsz égni!”.
A mindenit! Szegény lány! Nagyon súlyos traumákat élhetett át! – Mondta Szabolcs miközben Szilvi kezébe nyomta a Vikinek szánt teát.
Igen, ez mindent megmagyaráz. – Felelte Szilvi.

Mindketten megértették, hogy a lány súlyos molesztálás, esetleg erőszak sorozat áldozata és ezért akar apáca lenni.

Pontosan! Ezért határolódik el a világtól, különösen a férfiaktól. – Tette hozzá Brúnó.
Viki kérlek, ne mond el a többieknek, hogy kiabált. Láttad, milyen félénk. – Kérte Szilvi.
Ugyan már! Miért járatnám le szegényt?! Egyértelmű, hogy valami szörnyűséget élhetett át. – Felelte, miközben álmos szemekkel belekortyolt a gőzölgő feketekávéba.
De jó, hogy ilyen figyelmesek és megértőek! – Gondolta Brúnó. – Megértik a lány problémáját, ezért nem okoznak neki ÉgedElemet. – Magdika nem kapott segítséget a sérelmek feldolgozásához, ezért az egyetlen megoldásnak az ElhatárOldódást látja.
Milyen kár érte! – Sóhajtott Szabolcs. – Egy ilyen szép lány!
Szép? – Kérdezte meglepetten Viki. – Te szépnek látod őt?
Nézzétek meg, milyen zöld szemei vannak! És ha ki lenne bontva a haja, még szebb lenne! Meg persze, ha mosolyogna néha.