BMR Brúnó, az emberi lelket kiválóan ismerő vörös panda egy hatalmas fa csúcsán ébredt. A szikrázó tavaszi napsütés megcsillant a bundáján. Nyújtózott egyet, megtisztogatta a bundáját és elrágcsált némi magot.

• Úgy érzem, a környékbeliek rendben vannak. Viszont valakinek szüksége van rám a város egy másik részén. – Mondta.

Leugrott a fáról, láthatatlanná változtatta magát, és már vette is az irányt arra, amerre a SejtElem vitte.

Hamarosan egy külvárosi utcában találta magát. Megpillantott egy óvodát, vele szemben pedig egy általános iskolát. Egy sárga taxi érkezett. Egy magas, vékony, dekoratív nő szállt ki belőle két kisgyermekkel. A haja festett vörös volt, szépen ki volt sminkelve, de a gyakorlott szem látta, hogy karikásak a szemei.

• Várjon meg kérem! – Mondta a taxisnak.

Bekísérte a kisfiát az óvodába, majd a lányát az iskolába. A kispanda láthatatlanul követte. A tanítás már elkezdődött.

• Már harmadjára késnek el! – Jelentette ki a tanárnő, akin egyértelműen látszott, hogy haragszik, amiért megzavarták az óráját.
• Elnézést kérek! Elaludtunk. – Válaszolta az anyuka.

A tanárnő nem felelt, a gyerekek pedig hangosan kinevették a kislányt, amiért elkésett. A nő kifelé jövet egy anyukába futott, aki éppen a biciklijére szállt föl.

• De jól megy egyeseknek, hogy taxival hordják a gyerekeiket! – Jegyezte meg gúnyosan, majd elhajtott.

A hölgy visszaszállt a taxiba, Brúnó beugrott mellé. Egy városszéli, omladozó ház előtt álltak meg.

• Este a szokott időben jöjjön értem, kérem! – Utasította a lány a sofőrt.
• Rendben, Eliza. – Hangzott a válasz.

A panda ezennel megtudta a lány nevét. Pontosabban a becenevét. Gyerekkorában Erzsikének szólították, az unokatestvérei pedig Bözsinek csúfolták. Mindkettőt utálta.

Eliza bement a lakásba. A három nagyobb gyereke a szobában aludt, ő pedig fáradtan lerogyott a konyhában lévő ágyra. Tudta, nem tesz jót, ha sminkben alszik, de nem volt ereje lemosni.

Brúnó figyelte, és azt is tudta, mit álmodik. Ugyan az a rémálom, már megint: ismét tizenkét éves és a rokonoknál van. Az anyja kórházban, az apja börtönben csalás miatt. Az unokabátyjai áthívják a szomszéd fiúkat, és megengedik, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Gúnyosan nevetnek, miközben ő visítozva próbál ellenkezni.

Rémálmából a csengő éles hangja riasztotta fel. Hirtelen felült, zihált és szakadt róla a víz. Feltántorgott és kinyitotta az ajtót. Az egyetlen barátja, István volt az.

• Szia! Hoztam egy kis ételt nektek. – Üdvözölte. – De mond csak, jól vagy? – Kérdezte aggódva.
• Igen, csak rosszat álmodtam. – Felelte a lány. – Foglalj helyet! – Képzeld, már megint sikerült elkésnünk az iskolából. A tanítónő majd felfalt a szemével! – Mondta szomorúan.
• Dolgoztál éjjel? – Kérdezte István.
• Igen. Volt két kliens, de a bár levette a pénz nagy részét. – Felelte.

Közben kijött a szobából a három gyerek, egy lány és két fiú.

• Anya, kimostad a rózsaszín blúzomat? – Kérdezte a lánya.
• Igen, a szekrényben van.

Az egyik fiú kinyitotta a hűtőt. – Nincs itthon kóla? – Kérdezte szemrehányóan.

• Ezek szerint, elfogyott. – Felelte Eliza.
• Majd jövünk. – Mondta a harmadik. – Vegyél sört és cigi! – Utasította az anyját. – Ja, és kólát.

Amikor az ajtó becsukódott mögöttük Eliza felsóhajtott.

• Ez nem mehet így tovább! – Mondta István. – Miért nem ők viszik reggelente az kicsiket az iskolába és az óvodába? – Ha így folytatod, teljesen tönkre fogsz menni!

A lány nem felelt, csak odasétált a szekrényhez és elővett egy üveg whisky-t.

• Ha vezetsz, akkor nem kínállak. – Mondta és töltött magának.

Lassan felhajtotta. Élvezte, ahogy az alkohol égeti a gyomrát.

• Nem ettél semmit, ugye? – Kérdezte István aggódva.

Eliza csak a fejét csóválta, majd újabb adagot töltött magának.

• Az első vendég egész kedves volt az éjjel. Jól öltözött, értelmes ember. Nem is értem, hogy nem becsüli meg a felesége. De a második!!! Álmomban se jöjjön elő! Egy kövér, hájas disznó. Képzeld csak, olyan dolog történt, ami még soha.
• Mi?
• Sikerült belehánynom egy virágcserépbe. – Mondta, miközben keserűen felkacagott, és kitöltötte a harmadik pohár italt.

István odament hozzá és megragadta a két vállát. – Figyelj rám! Minden nap nem ihatsz, főleg nem whisky-t! Mondta emelt hangon.

• Te tudnád ezt józanul csinálni? – Kérdezte a lány remegő hangon, könnybe lábadt szemekkel és felállt.
• Nem kell ezt csinálnod! – Felelte a férfi. – Keresünk neked más munkát. Segítek! Lehetnél például titkárnő. Vagy most jut eszembe, egy ismerősöm felszolgálót keres a kávézójába. – Mondta.

Eliza viszont nem felelt. Megszédült és ájultan a padlóra zuhant. A pohár hangos csörömpöléssel tört össze.

• Eliza! Eliza! – Szólongatta a férfi.

A lány nem válaszolt, így mentőt hívott.

Eliza a kórházban tért magához. Ott közölték vele, hogy terhes. Ettől még jobban összetört.

• Még egy gyerek, és azt se tudom, kitől. – Mondta elkeseredetten.

István tehetetlenül ült az ágya mellet, Eliza azonban néhány óra múlva keserves görcsök közepette elvetélt.

Brúnónak eszébe jutott, hogy ki tudna segíteni az szenvedő lányon. Telepatikus úton üzenetet küldött Kőszegi doktornak, az új medicinát és a Belső Megélések Rendszerét jól ismerő pszichiáternek. A doki érezte az üzenetet, és néhány perc múlva megjelent az osztályon, és megkérdezte, szükség van-e a segítségére. Azonnal Elizához irányították.

A lány csukott szemmel feküdt az ágyban. Teljes SzánAlom állapotba került. A doktor bekopogott és bemutatkozott. Eliza szimpatikusnak találta.

Elmesélte neki, hogy prostituáltként dolgozik.

• Mikor kezdte Eliza? – Kérdezte a doktort.
• Sose csináltam mást. Tizenöt éves koromban megszöktem otthonról, azóta ebből élek.
• Hogyan jutott eszébe, hogy erre az útra lépjen? - Kérdezte a doki, mert tudta, hogy kell legyen még valami a dolog mögött.
• Tizenkét éves voltam, amikor rokonoknál laktam, és a szomszéd fiúk megerőszakoltak. Utána ez mindennapossá vált. Idővel rájöttem, hogyan irányíthatom őket én. Tudtam, hogy vagy meghalok, vagy átveszem az irányítást. És egy idő után pénzt is kértem érte. Úgy gondoltam, ha már használják a testemet, akkor fizessenek érte. Majd megszöktem és rengeteg kuncsaftom lett.
• Azt hiszem Eliza, megtaláltuk a probléma gyökerét. Átvette az irányítást, mert nem volt más lehetősége. – Mondta a doki.
• Igen.
• Figyeljen rám! Tudok magán segíteni. Biztosan szükség lesz több oldásra, de néhány hónap alatt komoly eredményeket érhetünk el.
• Tényleg? – Kérdezte a lány meglepetten.
• Először azt javaslom, hogy írjon le mindent, amit ezzel a dologgal kapcsolatban érez. – Felelte a doktor, majd papírt és tollat adott a lány kezébe.

Elizát másnap kiengedték a kórházból. István segített neki munkát találni, Kőszegi doktor pedig hónapok át kezelte, mígnem visszatért az önbizalma.

• Sajnos rengeteg ilyen eset van! – Sóhajtott fel Brúnó. – És gyakran nagyon rossz vége van. Elizának szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy egy terapeuta és egy barát segített rajta. Így idővel normális életet tudott élni, és meg tudta érteni a minket mozgató láthatatlan Elemet a Függelmet. Viszont rengetegen élik le az életüket prostituáltként és drogosként. És ott van szegény Magdika, aki teljesen más utat választott a molesztálás után. Soha nem lenne szabad elítélni őket, mert nem tudhatjuk, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere