A titokzatos tanárnő
(Kép forrása: pixabay.com)
BMR Brúnó a Betti étterme előtti pázsiton heverészett, természetesen láthatatlanul. Végre igazán érződött a tavasz a levegőben. Ez nem csak az embereket örvendeztette meg, hanem a kispandát is, hiszen ő meleg éghajlaton született.
A Kőszegi család érkezett.
- Nahát, micsoda meglepetés - mosolyodott el Betti.
- Rossz feleség vagyok húgocskám, ma nem volt kedvem főzni. – Üdvözölte Piroska a testvérét.
- Gyertek csak. Ez az asztal szabad.
Zsófi épp a hegedű órájáról érkezett meg.
- Épp jókor jössz, lányom, vacsorázhatsz az unokatestvéreiddel. – Mondta az anyja.
A lány boldogan ült le és azonnal fecsegni kezdtek.
- Olyan jót játszottunk ma az iskolában! – Örvendezett Kitti, aki egyre jobban beilleszkedett a családba.
Belemerültek az étlap tanulmányozásába, amikor nyílt az ajtó. Edit, a lányok magyartanára lépett be. Térd alá érő sötétkék kosztümöt viselt, égszínkék blúzzal és hozzáillő sállal. Hegyes orrú magas sarkújában egyenesen a cukrászsüteményekhez tartott. Mindenki felkapta a fejét. A nőkben irigységet, a férfiakban csodálatot váltott ki. Utóbbiak szinte sosem merték megszólítani.
Betti indult, hogy kiszolgálja. Edit egy tálcányi édességet vásárolt, nem törődve az árak,
kal.
- Szombaton retró party-t tartunk. A környékbeliek fél áron jöhetnek. Egy barátot is hozhattok. Adok kép kupont. – Nyújtotta oda a két kártyát Bettina a visszajáróval együtt.
- Köszönöm, de nem tudok eljönni.
- Azért vidd csak el. Hátha még is.
- Nem, tényleg nem. Érezzétek jól magatokat! – Ezzel sarkon fordult és már kint is volt.
- Ő a legszebb tanárnő az iskolában! – Jelentette ki Kitti. Edit nem osztogatta túl gyakran a dicséreteket, de kislány tehetségét egyre inkább elismerte.
- A többiek szerint túl szigorú, de én kedvelem. – Csatlakozott hozzá Zsófi.
- Szerintem nincsenek barátai. – Tűnődött el Szilvi. Tizenhat éves kora ellenére meglehetősen jó emberismerő volt.
- Én próbáltam vele barátkozni korábban, de elhárította a közeledésem. – Jelentette ki Piroska. – Gyönyörű fiatal nő, kár, hogy ilyen zárkózott.
- Velem se beszél túl sokat. Néha bejön süteményért. Nem tudom kinek, de somlói galuskát mindig vesz.
- Nem gondolnám, hogy vendégeket vár, de ki tudja.
- Vajon miért ilyen? – Kérdezte Szilvia, aki folyton tanulmányozta az embereket.
- Tudod kicsim, ahhoz, hogy valaki elzárkózzon az emberektől legalább két, de lehet, hogy három súlyos, tartós érzelmi veszteséget kell megélnie. Ezek létrehoznak egy agyi konstellációt. – Magyarázta József.
- Gyerekkorában?
- Valószínű. Az elsőt biztosan.
- Csak az Isten tudja, milyen családban nőttek fel! Látjátok milyen az öccse! – Jelentette ki Piroska.
- Zsolt minden pénzét az automatába dobálja. Ami megmarad, azt kártyán elveri. Gyanítom, hogy nem volt boldog gyerekkoruk. – Folytatta a gondolatmenetet József.
- Zsolt Péter apukája? – Kérdezte Kitti.
- Tegnap este, amikor a kutyákat sétáltattuk, kihallatszott, hogy kiabál. Nagyon csúnya szavakat használt. – Mondta a kislány.
- Ez igaz apa. Szörnyű volt hallgatni! – Erősítette meg Szilvi. – Tényleg, a múltkor, amikor berúgott nem azt mondta, hogy állandóan verték őket az alkoholista szülei?
- De igen, már emlékszem.
- Nagyon rossz gyerekkoruk lehetett!
- És ezen kívül még egy veszteséget egy DHS-t el kellett szenvednie? – Kérdezte Szilvi, a kis lélekbúvár.
- Még egyet biztosan.
- Egyszer azt mondta, hogy szertornázott és nagyon szerette, de nem maradhatott a csapatban, mert a szülei nem vették meg az egyendresszt, a társai pedig csóróságnak csúfolták. – Mesélte Zsófi.
- Ajjaj, ez bizony komoly veszteség egy gyereknek! Valamit lelkesen csinál, erre megbélyegzik és kitiltják. – Csóválta a fejét József.
- Ezt a rosszindulatot! – Csattant fel Piroska. – A gyerekek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni!
- Gyanítom, hogy nagyon nehéz gyerekkora lehetett. Bántalmazó családban nőtt fel, lehet, hogy az iskolában is piszkálták ezért. Mindennek tetejébe még kitiltják a tornacsapatból. Valószínű, hogy ezért lett ilyen zárkózott.
- Lehet segíteni az ilyen embereket, apa? – Kérdezte Szilvi.
- Lehet, de hosszas munkával. És neki is akarni kell.
- Bárcsak tehetnénk valamit érte!
- Csak akkor tudunk, ha ő kéri.
- Megérkezett az étel, elég a szakmai konzultációból! – Intette le őket mosolyogva Piroska. Nagyon büszke volt a lányára. Tudta, hogy ugyan olyan jó pszichológus lesz, mint az apja.
- Az elhangzottak maradjanak köztünk, rendben? – Kérte a többieket József.
- Hát persze, apa.
Brúnó látta, hogy József feltételezései helyesek, viszont Edit titkait is jól ismerte. Tudta, mik azok a féltve őrzött dolgok, amikről a tanárnő senkinek, de senkinek nem beszélt.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
