Ismerd meg jobban magad és embertársaid lelkét!

BMR Bruno, a lélekfigyelő


Így (is) kerülhetsz szeretői státuszba

irina_szereto.jpg

Elérkezett a tavaszköszöntő buli ideje a Tulipán Sétányon, de még mindig meglehetősen hűvös volt. A madarak éneke szívderítően hatott, Brúnó viszont még mindig a kandalló mellett heverészett. Alig várta, hogy a svédasztalon sorakozó hatalmas gyümölcstálakból csenhessen magának némi majszolni valót.

Az étterem hamarosan megtelt. A környékbeliek egy külön asztalnál gyülekeztek.

  • De jó, hogy már ilyen sokáig világos van! – Sóhajtott fel Piroska, miközben felakasztotta a kabátját.

A rövidke műsor Betti megnyitójából, Zsófi hegedűjátékból és Tulasi táncbemutatójából állt. Végül egy bejelentés következett: tánciskola indul a konferenciateremben. A társastáncot Georg és Edit, a klasszikus balettet és az indiai táncot Tulasi fogja tanítani. A gyerekek között Kitti kezdeményezésével azonnal akadt néhány jelentkező.

Irina, az új szomszéd könnyen beilleszkedett, néhány hét múlva egész jó barátságba került a környékbeliekkel, az életéről azonban nagyon keveset beszélt. A kellemetlen incidensre, amivel fogadták, mindenki nevetve emlékezett.

Vacsora után lekapcsolták a fény nagy részét, felhangosították a zenét, így egyre többen táncolni kezdtek.

Irina feltűnően sokat pillantott a mobiltelefonjára.

  • Talán fontos üzenetet vársz? – Kérdezte Edit.
  • Igen. Pontosabban egy hívást. – Felelte az új barátnő.

A telefonját a táncparkettre is magával vitte. Egyértelműen látszott, hogy egyre fesztültebb, majd felhajtott egy vodkát.

Éjjel tizenegy órakor csörrent meg végre a készülék. A nő azonnal felkapta és kabát nélkül viharzott ki a hűvös éjszakába.

  • Megérkezett a fontos hívás. – Mondta mosolyogva Piroska.

Az asztalnál mindenki elmosolyodott. Egyértelműnek tartották, hogy férfi van a dologban.

A lány húsz perc múlva érkezett vissza. Igyekezett leplezni ugyan, de meglehetősen feldúltnak tűnt. Néhány percre bement a mosdóba, majd amikor visszatért egy újabb pohár vodkát ivott.

  • Talán rossz hírt kaptál, Irina? – Kérdezte Tulasi kedvesen.
  • Mondhatni… De nem érdekes. – Felelte Irina és hátravetette a haját.
  • Remélem, nincs komoly baj! – Tette hozzá Edit együtt érzően.
  • Nem, nincs! - Felelt a nő.

Eltette a telefonját a retiküljébe, majd visszament táncolni.

Ahogy Brúnó, úgy a társaság is értette, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre, hiszen Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően már tisztában voltak a biologika és a BMR alapjaival.

Éjfél után lassú zenék következtek és Irinánál ekkor tört el a mécses. „You are everything, everything is you.”. Szólt a dalszöveg. Egyik kezében egy újabb pohár vodkát, a másikban egy zsebkendőt szorongatott. Sötétszőke hajfürtjei az arcába lógtak.

Edit tánc közben meglátta, hogy Irina sír, ezért odament hozzá. Habár Georggal imádták egymást, korábban megtapasztalta, hogy mi a magány.

  • Mond csak, jól vagy? – Kérdezte Irinát, miközben leült mellé és megérintette a vállát.
  • Mindjárt jobban leszek. Csak beletelik egy kis időbe. – Mondta, majd belezokogott a zsebkendőjébe.
  • A rossz hír miatt van, amit telefonon kaptál, ugye?
  • A lány csak bólogatott.

Véget ért a zeneszám. József a helyére kísérte a feleségét, Piroskát, majd felkérte a sógornőjét, Bettit. Piroska amint észrevette, hogy Edit a síró Irinát vigasztalja, azonnal csatlakozott hozzájuk. Közben megszólalt a „Right here waiting for you” című dal.

  • Nahát, mi történt? – Kérdezte aggódó tekintettel.
  • Csak én buktam ki. De ne is törődjetek velem! Nem akarom tönkre tenni az estéteket. – Mondta Irina még mindig sírva.
  • Ugyan már! Most már közénk tartozol. – Mondta Edit.
  • Mi tagadás, előfordul, hogy ezek a zeneszámok kikészítik az embert. – Kezdte Piroska. – Jól sejtem, hogy ennek köze van a várva-várt telefonhíváshoz.

Irina lehajtott fejjel bólogatott.

  • Feltételezem, hogy a párod hívott.
  • Nos, nem nevezném a páromnak…. Sajnos nem ez a legtalálóbb kifejezés rá…. Most elárulok nektek valamit…. Ő a szeretőm. Felesége van és két gyereke. Úgy volt, hogy ma éjjel találkozunk, de beteg lett mindkét gyereke.
  • Ó, szívem! Nagyon sajnálom! – Mondta Piroska és megsimította Irina haját. Megvetésnek vagy ítélkezésnek nyoma sem volt benne.
  • Rég óta tart? – Kérdezte Edit.
  • Már öt éve. És mindig rettegek, hogy lemondja a találkozót, mert bármi történhet.

Piroska egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából és Irina kezébe nyomta.

  • Drágám, egy olyan értelmes nő, mint te, biztosan elgondolkodott már azon, hogy valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen helyzetben vagy. Ok nélkül nem kerül az ember szeretői szerepbe. – Mondta Piroska, aki már egészen jól beletanult a BMR-es gondolkodásába.
  • Egész gyerekkoromban a nővérem árnyékában éltem. – Kezdte Irina. – Szvetlána volt az okos, a szép. Ő kitűnő tanuló volt, én csak 4,5. Egy csomó tornaversenyt megnyert. Engem viszont nem érdekelt az ilyesmi. Állandóan olvastam, azon kívül csak az állatok érdekeltek. Amint tudtam elmenekültem. De itt, kétezer kilométerrel arrébb is csak második lehetek egy másik nő mellett.
  • Hát, ezt a helyzetet jól legyártotta az agyad újból.
  • Igen, de miért?
  • Figyelj rám! Ezen lehet dogozni. Szívesen segítek neked.
  • Tényleg? Megtennéd?
  • Hát, persze. – Felelte Piroska és megölelte az új barátnőjét.
  • Most viszont azt javaslom, táncoljunk még egyet. Szólok, hogy elég volt ebből a zenéből és kérünk valami pörgősebbet.
  • De jó, hogy vannak ilyen tudatos és megértő emberek! – Mondta Brúnó. – És a probléma okát is megtalálták. Így tudnak segíteni egymásnak feldolgozni a veszteségeket.

 

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

Segítség! A prostituált szomszéd elrabolja a férjemet!

woman-3219507_960_720.jpg

Ezen a péntek estén Brúnó már a vendégek előtt megérkezett az étterembe és elhelyezkedett egy ablakpárkányon. Érezte, hogy a mai nap még tartogat meglepetéseket a Tulipán Sétány lakói számára.

Éppen befejezték a desszertet, amikor egy szőke nőt láttak bejönni a cukrászdába. Mindenki meglepetésére Zsolt, aki éppen akkor jött vissza a mosdóból, üdvözölte és váltott vele néhány szót.

  • A hölgy az új szomszédunk. Irinának hívják, félig orosz. – Mondta, amikor visszaért a barátaihoz.
  • Azt hiszem, most van itt először. – Mondta Betti.
  • Honnan ismered? – Kérdezte Zsolttól a felesége, Andrea.
  • Egyszer összefutottam vele. Épp pakolta be a cuccait a házba, segítettem neki. – Hangzott a válasz.

Andit ez meglepte. Sose gondolta, hogy ilyen úriember lenne a férje, de nem akart a társaság előtt jelenetet rendezni.

Irina egy csokoládétortát majszolt egy közeli asztalnál. Amikor befejezte, Zsoltnak támadt egy ötlete.

  • Ide hívom és bemutatom nektek. Új még a környéken és teljesen egyedül él.

A hölgy kedvesen bemutatkozott. Invitálták, hogy üljön le egy kicsit, de bokros teendőire hivatkozva diplomatikusan elköszönt és lelépett.

  • Mivel foglalkozik Irina? – Kérdezte később Andi.
  • Nem is tudom. – Felelte Zsolt. Nem akarta elmondani, hogy kártyavetéssel. Kínosnak találta volna felvállalni, hogy megkérte, jósoljon neki.

A következő pénteken ismét szóba került az új jövevény.

  • Tegnap összefutottam az új szomszédasszonyunkkal. Váltottunk néhány szót, de nagyon sietősnek tűnt. – Mondta Edit.
  • Én Józsit láttam vele beszélgetni néhány napja. – Mondta Betti.
  • Nem is említette. – Felelte Piroska. – Viszont Zsoltot láttam kijönni tőle. Gondoltam ismét segített neki a pakolásban. – Tette hozzá.
  • A férjem megint annál a nőnél volt? – Kérdezte Andi. Most már nem tudta megállni szó nélkül.

Kínos csend telepedett a társaságra.

  • Szerintem ez a nő prostituált. – Bökte ki Dorottya és közben úgy festett, mint aki majd’ szétrobban.
  • Miket beszélsz? – Kérdezte döbbenten Betti.
  • Józseffel beszélgetett, Zsolt volt nála….. És a férjem is. Ma délelőtt láttam kijönni a házából.
  • Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy prosti lenne. – Felelte Piroska.
  • Akkor mi más? És miből tudna egymaga fenntartani egy ekkora házat?

A csajok csendben, lefagyva ültek. Mígnem Edit kinézett az ablakon és a többiek követték. Egy jól szituált öltönyös férfi napszemüvegben csengetett be Irina házába.

  • Látjátok, megmondtam! – Bökte ki Dorottya remegő hangon.

Néhány másodperc csend után Edit szólalt meg.

  • Lányok, nem gyanúsíthatjátok Irinát, ameddig nincs rá bizonyítékunk. A nélkül színtiszta rágalom.
  • Akkor bizonyítsuk be! – Mondta eltökélt szándékkal Dorottya és egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából.
  • Hogyan?
  • Ez az! Kapjuk rajta! Épp most van nála egy kliens. Betti, van nyújtófa a cukrászdában? – Andrea hangjából sokkal inkább agresszió sugárzott, sem mint elkeseredettség.

Andi karon fogta a zokogó Dorottyát és már vágtatott is vele Irina háza felé. Piroska elképzelni se tudta volna, hogy megcsalja a férje, de más magyarázatot nem látott a helyzetre. Betti szolidaritásból szaladt a nővére és a barátnői után. A sort Edit zárta, aki nagyon kellemetlenül érezte magát, mert ő hozta szóba Irinát.

Brúnó lompos farkát az ég felé meresztve rohant utánuk.

  • Ezek a csajok! Akár láthatóvá is változtathatnám magam! Amilyen állapotban vannak, észre se vennének, hisz Függelemben vannak. – Gondolta.

A lányok meglepetésére az ajtó nyitva volt. Andrea kivágta és már bent is voltak. Kellemes füstölő illat terjengett a levegőben és lágy, halk zene szólt.

  • Biztosan az emeleten vannak. – Mondta Andi.
  • Az is lehet, hogy a nappaliban csinálják. – Zokogta Dorottya.
  • Akkor törjünk rájuk! Gyertek!

Andrea kicsapta a nappali ajtaját. Döbbenetes látvány fogadta az öt nőt. Az elegáns féri egy asztalnál ült. Előtte füstölő, mécses és néhány kártya különleges, ősi szimbólumokkal, mellette egy egész pakli. Irina ijedtében felugrott és farkasszemet nézett új szomszédaival.

Mindannyiuk számára jó néhány másodpercbe beletelt, míg levegőhöz jutottak.

  • Miért nem kopogtatok? – Kérdezte Irina. – Halálra rémítettetek… És a kliensemet is.
  • Kliens? – Nézett döbbenten Piroska a férfira. Neki sikerült először visszanyernie a lélekjelenlétét.
  • Ehhez a munkához csend és nyugalom kell. – Felelte Irina.
  • Irina, te jósnő vagy? – Kérdezte Bettina és előre sétált.
  • Igen, bár jobban szeretem a kártyavető kifejezést. Nem volt idő a múltkor, hogy elmagyarázzam, mert akkor is vártam egy vendéget.
  • Na, várjunk csak! – Vágott közbe Andrea még mindig harciasan. – A kártyavetés egy dolog. De mit keresett nálad a férjem már kétszer? És az ő férje is? – Mutatott a még mindig zokogó és zsebkendőt szorongató Dorottyára.
  • Lányok, tudjátok az a helyzet, hogy sem Zsolt, sem Károly nem akarta, hogy tudjátok, hogy jósoltattak. A férfiak között nem olyan nagy divat az ezotéria, mint a nőknél. Nekik ezt sokkal kínosabb felvállalni. A kineziológia kezelést pedig még inkább.
  • De, Józsival is beszélgettél! – Förmedt rá ismét Andrea.
  • Józsi? Ja, igen a doktor úr. Valóban odamentem megsimogatni a kutyáját, amikor sétáltatta. Nagyon szeretem az állatokat.
  • Csak ennyi volt? – Jött az újabb számonkérés.
  • Elmondta, hogy a sógornője vezeti a szállodát, és hogy hamarosan tavaszköszöntő buli lesz a konferenciateremben. Azt mondta, mindannyian szívesen láttok. Még egy szórólapot is adott.

A csajok mind leforrázva álltak Irina előtte. A szobában egy hatalmas polc tele könyvekkel egyértelműen árulkodott a gazdájuk érdeklődési köréről: feng shui, kineziológia, családállítás, reiki, jóga, auratisztítás.

  • Akkor te nem is vagy prosti? – Kérdezte Andi?
  • Hogy mi?
  • Irina, rettenetesen sajnáljuk! Nem értettük, hogy a fiúk mit kerestek nálad. Meg tudsz nekünk bocsátani? – Kérdezte Piroska miközben előre lépett és megérintette Irina karát.
  • Irina kedves, meg vagy hívva a buliba és hozhatsz magaddal bárkit díjmentesen. – Ajánlotta fel Bettina.

Irina most már derültem mosolygott. Sokkal inkább szórakoztatta a helyzet, sem mint sértette volna.

  • Ez aztán az érzelmi többletes hozzáállás. – Örvendezett Brúnó.
  • Akkor még sem csal meg a férjem? – Dorottya egy újabb zsebkendőt vett elő és belezokogott.
  • Kedvesem, velem biztosan nem. – Felelte Irina.

Az egyetlen, aki még mindig halálra volt válva, az asztal mögött kuporgó férfi volt.

  • Irina, mi lenne, ha átjönne velünk a cukrászdába. Szívesen meghívjuk egy teára. – Mondta Edit.
  • Egy feltétellel.
  • Mi lenne az?
  • Ha tegeződhetünk.
  • Azért szerintem előtte fejezd be az urat. – Nézett Piroska a rettegő férfire.
  • Rendben.
  • Nem, azt hiszem, visszajövök máskor. – Bökte ki az idegen.
  • Jöjjön vissza holnap ugyan ebben az időben!
  • Itt leszek.

A rettegő férfi már viharzott is kifelé.

  • Megkérhetünk, hogy ez maradjon köztünk? – Kérdezte Piroska.
  • Hát, persze. Néztek már boszorkánynak, kuruzslónak, szálhámosnak, de prostituáltnak még nem.

Az öt nő nevetve sétált vissza az étterembe az új szomszédasszonyukkal.

  • Mókásnak tűnhet a helyzet, de koránt sem az. – Tűnődött a vöröspanda. – Dorottya apja elhagyta az anyját egy másik nőért, ezért folyamatosan attól retteg, hogy megcsalja a férje. Andreának pedig az a rögeszméje, hogy neki kell vezetnie a családot, ezért akarja irányítani a párját. Még szerencse, hogy Irina érzelmi többletben volt, így tudta kezelni a helyzetet!

 

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

Mikor mész már férjhez? – Avagy nincsen párod, menjél hátra!

edit_mikor_mesz_mar_ferjhez.jpg

Ezen a péntek estén a Tulipán Sétány lakói ismét összegyűltek az étteremben. Mindenki örült, hogy a február végi extra hideg után végre elérkezett a tavasz. A gyerekek kint játszottak az utcán, Brúnó pedig egy virágtartó mellett heverészett.

A felnőttek kellemesen beszélgettek a héten történtekről, amikor Edit megérkezett. Meglehetősen feldúltnak tűnt, és a dühét nem is igyekezett titkolni.

  • Rég nem láttam ilyen állapotban a tanárnőt, meg kell néznem, mi történt vele. – Mondta Brúnó és utánaszaladt.
  • Jó estét! – Üdvözölte Edit a barátait és lehajította a retiküljét egy szék háttámlájára, majd leült.
  • Szia, Editke! Jól vagy? – Kérdezte Piroska.
  • Ne haragudjatok! Egy kicsit ideges vagyok. – A nőn látszott, hogy valami nagyon felzaklatta, de most is megőrizte az arisztokratikus tartását.
  • Remélem, nincs semmi komoly baj! – Mondta együtt érzően a barátnője.
  • Nincs. – Sóhajtott egy nagyot Edit. – Csak találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nagyon feldühített egy ostoba kérdéssel.
  • Idegesítő ismerősei mindenkinek vannak!
  • Na, igen.
  • Megkérdezhetem, hogy mit mondott, ami így felzaklatott? – Szólt közbe Józsi kedvesen.
  • Gyakori kérdés: „mikor mész már férjhez”?
  • Értem. Feltette neked ezt a kérdést, és ettől dühös lettél. – Mondta József.
  • Lépten-nyomon ezt kérdezik az emberek tizennyolc éves korom óta. Mégis mi közük hozzá? És mi a gond egy egyedülálló nővel? Talán nem élhet teljes életet? Szeretek tanítani, imádok festeni és egy nagyszerű ember a kedvesem. Nem kell sajnálni!
  • Úgy érzed, hogy számon kérnek az életedről? – Kérdezte a doki tűnődve.
  • Igen. Sőt, néha úgy tűnik, mint ha a huszonegyedik században egyesek még mindig meg akarnák bélyegezni a szingliket. – Edit itt néhány másodperc szünetet tartott. – Olyan, mint amikor gyerekkoromban folyton azt ordították az osztálytársaim, hogy „nincsen párod, menjél hátra!”. Iszonyú volt. Ilyenkor egyfolytában itt visszhangzik a fejemben.

A társaság figyelmesen és megértően hallgatta a beszámolót.

  • Ha jól értem, akkor ez egy nagyon kellemetlen gyerekkori élményre emlékeztet téged, amit feltételezem, hogy többször átéltél.
  • Pontosan így van. – Felelte a nő, és látszott, hogy a dühe egy része időközben elpárolgott. – Biztosan emlékeztek, hogy tavaly év végén, hogy kikészültem, amikor láttam, hogy Zsófival ugyan ezt csinálják az osztálytársai. Tudom, milyen szörnyűségeket élt át szegény.
  • Igen, emlékszem. És a mai napig hálásak vagyunk neked, amiért megvédted az unokahúgomat. – Felelte Józsi.
  • De jó, hogy felfedezték, hogy erre a fájdalmas gyerekkori élményre emlékezteti Editet. A gyerekkori kiközösítés, pontosabban a „pár nélküliség” a programozó sokk, trauma történés, azaz DHS, azt kell oldani. – Állapította meg a kispanda.
  • Sajnos nekem is vannak hasonló ismerőseim. – Mondta Piroska. – Nagy ritkán összefutok velük és faggatnak az életemről, mint ha bármi közük is lenne hozzá.
  • Ez így van. – Tette hozzá Arnold. – Hallgatva a történetedet az jutott eszembe, hogy amikor hazaköltöztünk, tőlem rendszeresen azt kérdezték, hogyan vehettem feleségül egy indiai nőt. Igaz-e, hogy Indiában a teheneket imádják? Hogy bírtunk egy olyan koszos országban élni? Nem félek-e, hogy a gyerekeim elkapnak valami fertőzést, vagy ami még rosszabb, behozzuk az országba és elfertőzzük az ártatlan embereket. Más megvádolt, hogy elhagytam Jézust. Megint más szerint pedig hazaáruló vagyok.

Az egész asztal döbbenten hallgatta Arnold beszámolóját. Majd Bettinának is eszébe jutott egy élménye.

  • Amikor meghalt a férjem, valaki azt mondta sajnálkozva, hogy nem fogom tudni egyedül fizetni a hiteleket. Tíz év elteltével ismét találkoztam vele. Ekkor azt mondta, „döbbenet, hogy nő létemre egy ekkora üzletet vezetek egyedül”. És ne is akarjak így társat találni, mert a férfiak nem szeretik az erős nőket.
  • Bennünket pedig azzal nyaggatnak, mikor szülök már gyereket. – Vette át a szót Brigitta. - Egyesek szerint kifutok az időből, mások szerint pedig felháborító, hogy ilyen karrierista vagyok és örüljek, hogy nem hagyott még el a férjem. Fogalmuk sincs, mennyi módszer próbáltunk ki eredménytelenül.
  • Olyan is volt, aki engem vádolt meg, hogy nem engedem, hogy szüljön a feleségem. – Tette hozzá Milán.
  • Nekem férjem és gyerekeim is vannak, mégis megtalálják az emberek, hogy mivel tudnak belém rúgni. – Kezdte Andi és belekortyolt az italába. – Lucával. Vajon mit csináltam helytelenül a terhesség alatt, hogy down szindrómával született és nem találták-e fel még a gyógymódot. Péterkém egyszer azt mondta egy kérdezősködőnek: nem akarja, hogy átlagos gyereket csináljanak a nővéréből, mert ilyennek szereti. Azóta nem faggatózik az illető. Nehéz volt hozzászokni az emberek ostoba kérdéseihez, de ez hozzá tartozik az élethez, ha fogyatékos gyereked van.

A társaságot meglepte Andrea őszintesége. Sejtették, milyen nehéz neki, még se panaszkodott soha.

  • Az egyik unokahúgunk egészséges, viszont tizenhat éves korában abbahagyta az iskolát és prostituált lett. Szegény nagynénénk mindig kibukott, amikor azt kérdezték tőle, visszament-e Katika az iskolába, tanult-e valami rendes szakmát.

Mindenki a gondolataiba merülve nézett maga elé néhány másodpercig, majd Edit törte meg a csendet.

  • Úgy tűnik, mindannyiunknak az életében vannak fájó pontok, amibe akarva-akaratlanul néha beletalálnak az emberek. Köszönöm nektek ezt a beszélgetést, már egyáltalán nem vagyok dühös.

A többiek elmosolyodtak és boldogok voltak, hogy ilyen nagyszerű barátaik vannak.

  • Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én farkaséhes vagyok. – Mondta József. – Szerintem ideje rendelni.
  • Nahát, ez a beszélgetés felért egy érzelmi oldással! Nagyon szerencsés helyzet, ha az embernek olyan barátai vannak, akik ismerik az emberi lélek működését. – Mondta Brúnó és tisztogatni kezdte a bundáját.

  

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

A komfortzónán túl (Edit tanárnő a buliban)

edit_poharra.jpg

Kép forrása: pixabay.com

Péntek délután volt. Napközben vakítóan sütött a Nap, mostanra viszont szürkéskék esőfelhők lepték el az égboltot. A színes falevelek már hullottak, de a fák lombjai még ezerszínűre festették az őszi tájat.  

Editnek kevés órája volt az iskolában. Tanítás után lepihent egy kicsit, majd nekilátott a szokásos készülődésnek.

Brúnó hazáig kísérte, majd az ablakpárkányára telepedett, gondosan ügyelve, hogy ne vehesse észre. Tudta, hogy ma este nem várt fordulat történik a tanárnő életében.

Edit elindította a kedvenc zenéit, meggyújtott egy hatalmas illatgyertyát és beült egy nagy kád habos vízbe. Magára öltötte lila, szatén hálóingét és megszárította a haját. Lemosta az orgona lila, metálfényű körömlakkot és élénk, tűzpirosat kezdett el felkenni helyette. Közben kellemes hangon szólt a Hugos Strasser zenekar egyik samba száma.

Hirtelen megcsörrent a telefon. A nő jól ismerte ezt a csengőhangot. Mindig elmosolyodott, amikor meghallotta.

  • Szervusz, drágám! – Szólt bele kedves hangon.
  • Szia, szívem! – Georg jól ismert hangjából a nő azonnal sejtette, hogy valami gond lehet.
  • Valami baj van?
  • Sajnos szörnyű vihar van Bécsben.
  • Ó!
  • Ne haragudj, de nem merek most elindulni.
  • Értem. Itt is esőre áll. – Edit megértő, de csalódott volt.
  • Nagyon sajnálom, cicám! Azt mondják reggelre tovább áll a vihar. Korán elindulok, együtt tölthetjük az egész hétvégét.
  • Rendben van! Én sem szeretném, ha esőben vezetnél.
  • Figyelj, Editkém! Ne maradj otthon egyedül! Menj el valahová! Keress valami programot!
  • Ne aggódj miattam! – Válaszolta mosolyogva a magányos tanárnő, akit nagyon is meghatott, hogy életében először valaki aggódik érte.
  • Ígérd meg, hogy nem fogsz otthon gubbasztani a könyveid fölött! Tolsztoj és Choelo megvárnak, a fiatalságod viszont nem tart örökké.
  • Rendben, szerelemem! Sétálok egyet, vagy talán beülök egy színházba.
  • Ezt már szeretem! Vigyázz magadra, kicsim! Reggel repülök hozzád!
  • Szeretlek, Georg!
  • Én is szeretlek, drágám!

Edit már nem volt annyira csalódott, mint néhány perccel korábban. Érezte Georg szerelmét és támogatását. Semmi gond, ha csak holnap jön, legalább nem vezet viharban.

Lekapcsolta a csillárt és hanyatt dőlt a hatalmas francia ágyon. Csak a gyertya és két kislámpa világítottak. Hallgatta a zenét és az ablakon át nézte a hulló faleveleket. Majd felkelt és töltött magának egy pohár bort. Körbesétált a lakásban a talpas pohárral a kezében. Őt magát is meglepte, hogy nem volt csalódott. Inkább egyfajta kellemes békét érzett. Mellette van, akit szeret, és holnap találkoznak.

Rápillantott a szekrényajtóra. Válfán felakasztva lógott az estére kikészített sötétkék taft koktélruhája.

Hirtelen támadt egy ötlete! Betti mindig említi, hogy péntekenként buli van az étteremben. Piroska is hívta már többször. Most miért maradna itthon? És mégis mitől kéne félnie?

  • Ez az! – Örvendezett Brúnó. – Hallgatott a SejtElemre! Nagyszerű! – A kispanda majdnem táncra perdült örömében.

Felkapcsolta a villanyt és kisminkelte magát, majd elkészítette a frizuráját. Töltött magának még egy pohár bort. Közben odakint besötétedett. Felvette a ruhát, belenézett a tükörbe és megállapította, hogy jól néz ki. Készített egy képet a telefonjával. Most nem küldi el, de holnap megmutatja Georgnak. Megitta a bort, majd felvette fekete magas sarkú körömcipőjét, fogta a ruhája színével megegyező, antilop utánzatú retikült és elindult.

Kellemes zene hallatszott a Hotel Tulipánból. Ahogy belépett, megpillantotta az ismerős arcokat.

Betti nem hitt a szemének, amikor meglátta.

  • Nézd, Piroska! Menj, üdvözöld! – Kérte a nővérét, miközben az italokat szolgálta fel.
  • Nahát, Editke! A legjobbkor érkeztél! Mindjárt jön a vacsora, gyere, igyál előtte valamit. – A vörös hajú, harsány teremtés már karon is fogta a titokzatos szomszédasszonyát és leültette az asztalukhoz.
  • Nagyon örülünk, hogy eljöttél! – Üdvözölte Józsi.
  • Én nagyon szeretem ezeket a pénteki összejöveteleket! Hogy micsoda zűrzavar volt a héten az irodában! Idegtépő! Gondolom, neked se könnyű a gyerekekkel az iskolában! Én egy fél nap alatt megőrülnék! – Folytatta Piroska.
  • Editke, találkoztál már az új szomszédainkkal? Arnold és Tulasi Indiából érkeztek. – József bemutatta az új családot a tanárnőnek. Editet azonnal elbűvölte Tulasi tűzpiros, aranyszállal hímezett szárija. Az egzotikus teremtés mint mindig, most is egy doboz édességet tett az asztalra. Sohasem érkezett üres kézzel.
  • Majd meglátod, hogy ezek mennyit tudnak beszélni! Órákig! Rosszabban, mint két nő! – Mondta nevetve Piroska a férjére és Arnoldra mutatva.
  • Arnoldnak köszönhetően egy kitűnő módszert ismerhettem meg, a Belső Megélések Rendszerét. – Vette át a szót Georg. – A biologikával ötvözve rendkívül hatásos.

A társaság élénk beszélgetésbe kezdett.  A férfiak szakmai kérdésekről, a hölgyek pedig Tulasit kezdték faggatni a viseletéről.

Hamarosan megérkezett a vacsora. A gyerekeket is leültették, akik különvonulva játszottak.

Edit egyre inkább felszabadulva érezte magát. Jó társaság, kedves emberek, kellemes zene. És végre beszélgethettek ruhákról, cipőkről, a komoly témák helyett. Egyszer csak rádöbbent, hogy barátok között van.

Brúnó örömmel látta: Editben megjelent a VonzAlom a társaság felé. És azt is tudta, hogy ez egy új élet kezdetét jelenti a tanárnő számára.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

Valentin nap vagy vallásháború

valentin_nap_vagy_vallashaboru.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó örült, hogy Szilvi megismerkedett Rashiddal. A találkozójuk történetesen Valentin napra esett. A kispanda kora délután már egy fotel alól leste az eseményeket.

Hazaérve Piroskát meglepő látvány fogadta: Szilvi sminkelt. Ahhoz már hozzászokott, hogy a kisebb lánya szépítgeti magát, ezért adott neki néhány kozmetikumot, hogy ne az övéit használja. A vörös rúzst nem volt könnyű kimosni a gyerekruhákból. Az viszont sokkal inkább megdöbbentette, hogy idősebb lányára a szokásos szempillaspirálon és szájfényen kívül szemhéjpúder és pirosító is került. Utána a hajával kezdett kísérletezni. Leengedte hosszú lófarkát, és azon tűnődött, hogy áll jobban: kibontva vagy feltűzve.

  • Nagyon csinos vagy! – Mondta az anyja. – Örült, hogy végre a tanulás és a munka helyett mással is foglalkozik a lánya. És megállapította, hogy kitűnő ízlése van. Kifejezetten jól sikerült a sminkje, annak ellenére, hogy nem volt benne túl nagy rutinja.
  • Anya, szerinted, hogy jobb a hajam? – Kérdezte.
  • Nos, nem is tudom. Várj csak, megpróbáljuk. – Mondta, és hozzálátott egy frizura elkészítéséhez.

Nyolcéves Kitti még egyáltalán nem foglalkozott a valentin nappal. Egyedül egy piros szívet tartó fehér maci tetszett meg neki egy kirakatban, amit a szüleik meg is vettek neki.

  • Nézzétek, ezt a csokiszivet a padomon találtam. – Újságolta, amikor hazaért.
  • Vajon kitől kaptad kicsim? – Kérdezte az anyja.
  • Nem tudom.
  • Talán van benne üzenet. Bontsd ki!

A kislány kinyitotta és meglepetten vett ki belőle egy üdvözlőkártyát.

„Sok szeretettel Pétertől!”. – Olvasta.

Közben az apjuk, József és a nagynénjük, Bettina is megérkeztek.

  • Meg vannak a kellékek, segítesz elkészíteni az éttermi dekorációt? – Kérdezte a nővérét és egy hatalmas dobozt tett le az asztalra, benne szívek, lampionok, krepp papírok.
  • Természetesen, hiszen megbeszéltük. – Felelte Piroska.

Betti már le is ült, és előkapott egy hatalmas szívet és egy üveg csillámport.

  • Apa, nem probléma, ha ma nem megyek be a kórházba? – Kérdezte Szilvi.
  • Nem, dehogyis, kicsim. – Felelte József. – Csak nem valami iskolai program? 

Álmában se jutott volna eszébe, hogy a lányának más elfoglaltsága is lehet az iskolán és a munkán kívül. Piroska viszont sejtette, hogy más van a dolog mögött és örült neki. Nem helyeselte, hogy a lánya minden idejét a kórházban tölti. Úgy gondolta, fiatal, így szórakozzon is.

  • Nem, apa. – Felelte Szilvia. – Meghívtak egy teára. – Tette hozzá.
  • Rendben, kicsim, menj csak el. – Mondta az apja, kicsit meglepődve.
  • Csak nem Valentin napi randevú? – Kérdezte Betti, miközben ragasztót nyomott az egyik szívre.
  • Nem igazán. Csak megismerkedtem valakivel. Most jött az iskolába. Az egyik termet kereste. – Válaszolta a lány.
  • Új fiú? Honnan érkezett? – Kérdezte az anyja.
  • Képzeljétek, ő Khairavi bátyja. Félig indiai. – Mondta Szilvi és közben sötétkék kardigánját egy rózsaszín blézerre cserélte.
  • Indiai?! – Piroska rémületében szinte felkiáltott.
  • Már érettségizett, de biológia szakkörre fog járni, mert orvos szeretne lenni.
  • Lányom, egy indiaival akarsz randevúzni? – Kérdezte az anyja döbbenten.
  • Igen… De hát ismerjük a szüleit, miért baj, hogy külföldi?
  • Arnold és Tulasi nagyon rendes emberek. – Szólt közbe Józsi, aki már sejtette, hogy mi zavarja a feleségét.
  • Igen, rendesek. De hinduk. – Válaszolta a felesége idegesen.
  • Miért baj, hogy hinduk? Nem értem. – Mondta Szilvi döbbenten, miközben egy csüngős fülbevalók akasztott a fülébe.
  • Ugyan, drágám, mi bajod a hindukkal? – Kérdezte a férje.
  • Az, hogy nem keresztények. – Vágta rá.
  • Jaj, Piroska, én sem értelek. – Szólt közbe a húga. – Múltkor, amikor Zsófiért mentem hozzájuk, láttam egy képet náluk Jézusról. Azt mondták, őt Isten egyik küldöttének tartják.
  • Micsoda?
  • Ahogy mondom. Egyáltalán nincsenek a kereszténység ellen.
  • Ez igaz?
  • Hát, persze.
  • Jól van, lányom. Menj csak el a találkozóra! De jól gondold meg, hogy áttérsz-e! – Mondta Piroska még mindig aggódva és meglehetősen sértettnek tűnt.
  • Anya! – Szilvi teljesen ledöbbent az anyja reakcióján.
  • Ugyan, drágám, egy teameghívás, még nem házassági ajánlat. – Mondta mosolyogva a doki.

Brúnó pontosan tudta, mi okozza nő elhatárolódását a többi vallástól: a nagynénje, akinek mindent köszönhetett, hithű katolikus volt. Tudat alatt folyamatosan volt egy RémÁlma: az, hogy valaki elveszi tőle a kereszténységet.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

Valentin napi ajándék az élettől

valentin_nap.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány a Valentin nap lázában égett. Az üzletek kirakatai megteltek szívecskékkel és plüss állatokkal, az étteremben pedig különleges fogásokkal várták a párokat.

Búrnó tudta, hogy ilyenkor kellemes és kellemetlen meglepetések is érhetik az embereket, ezért most fokozottan figyelt a környékbeliekre.

A legizgatottabbak talán a középiskola diákjai voltak. Már egy héttel korábban e körül forogtak a gondolatok. A fiúk – néhány nagyszájú kivételével - csendben, szégyenlősen tépelődtek magukban: küldjenek-e levelet a kiszemelt lánynak.

  • Szegények! – Mondta Brúnó. – Érzelmileg lezárták őket, ezért nem tudják kifejezni az érzelmeiket. Ráadásul félnek az ÉgedElemtől. Rettegnek attól, hogy írnak a szívük választottjának, a lány viszont nem kedveli, és gúnyt űzve körbemutogatja a levelet az iskolában, vagy akár lefényképezi és feltölti egy közösségi oldalra.

Ezzel szemben a lányok hangosan csacsogva, nevetgélve készültek az ünnepre. Akiknek volt barátjuk, büszkén mesélték, hogy hova mennek vacsorázni a kedvesükkel, mit vesznek ajándékba neki, milyen ruhát fognak viselni, sőt néhányan azt is elmondták, hol és hogyan fogják tölteni az éjszakát. Szolidabb, előnytelenebb külsejű társaik vágyakozva hallgatták a hangadó, csinosnak tartott lányok beszámolóit.

  • A szebbik nem tagjaival se jobb a helyzet. – Állapította meg a kispanda. – Náluk úgy jelentkezik az érzelmi lezárás hatása, hogy csak a külsőségekkel és a fizikai szintű kapcsolódással törődnek.

Szilvi azon kevés tanulók közé tartozott, akit egyáltalán nem érdekelt ez a nap. Szünetben egy Újmedicína/Biologika című jegyzetet olvasott, és kifejezetten zavarta az osztálytársnői hangos beszélgetése a ruhákról és a kozmetikumokról.

Ebédidőben úgy döntött, átmegy a felső tagozatosokhoz. Legjobb barátnőjének a nála három évvel fiatalabb unokahúgát, Zsófit tartotta.  Tudta, a hetedik osztályt szintén érdekli a szerelmesek napja, de Zsófi hozzá hasonlóan kivételt képez. Együtt ebédeltek, közben legalább nyugodtan beszélgethetnek.

Visszafele menet valaki hirtelen leszólította.

  • Szia! Nem tudod véletlenül, hol találom a biológia termet?

Megfordult, és meglepetésére egy indiai fiú állt előtte, aki tökéletes kiejtéssel beszélt magyarul.

  • Szia! – Felelte döbbenten. – Én is arra megyek, szívesen megmutatom.
  • Nagyon köszönöm! – Mondta a fiú. – Tudod, most vagyok itt először, nem rég költöztünk a környékre. Rashid vagyok.
  • Szilvia. – Mondta a lány és kezet nyújtott. - Ide fogsz járni? – Kérdezte.
  • Nem, csak az emelt biológia órákra. Tavaly már érettségiztem külföldön, de mivel orvosi egyetemre szeretnék jelentkezni, kell a biológia.
  • Nahát! – Felelte a lány mosolyogva. – Apukám is orvos, én is erre a pályára szeretnék menni.
  • Valóban?
  • Igen. Délutánonként önkéntes nővérként dolgozom a kórházban már egy éve.
  • Ez fantasztikus!
  • Az. Nagyon szeretem. Néha azt kívánok, bárcsak ne kéne iskolába járni és ott lehetnék egész nap.

Rashid elmosolyodott. – És milyen orvos szeretnél lenni? – Kérdezte.

  • Gyerekeket szeretnék gyógyítani. – Felelte a lány őszinte ragyogással az arcán.
  • Engem több szak is érdekel, nem tudom, melyiket fogom választani. – Mondta a fiú.

Közben megérkeztek a tanteremhez, ekkor Szilvi hirtelen megtorpant.

  • Mond csak, Khairavi nem rokonod?
  • Dehogy nem. A húgom. – Felelte Rashid meglepetten. – Ismered talán?
  • Az unokahúgom barátnője.
  • Szóval te Zsófi unokatestvére vagy?
  • Igen.
  • Nagyon örülök, hogy összebarátkoztak. Féltettem Khairavit. Nem ismer itt senkit, és csak indiai ruhát hajlandó hordani.
  • Zsófinak is nagy szüksége volt egy barátra, nagyon magányos lány.

Leültek egymás mellé és elkezdődött az óra. Érdekesnek találták, mégis alig tudták megállni, hogy nem beszélgessék végig.

Kifele jövet Rashid megkérdezte:

  • Lenne kedved meginni velem egy teát? Mondjuk holnap.
  • Holnap… - Szilvi szóhoz se jutott a meghívás hallatán.
  • Talán programod van Valentin napra?
  • Nem, nincs.
  • Akkor holnap.
  • Rendben.

Szilvia boldogan sétált hazafele.

  • De jó, mindkettőjükben megjelent a VonzAlom. – Lelkendezett Brúnó.

 

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

Ezért (is) válhat a rémálmoddá, hogy megcsal a férjed

dorottya_feltekeny.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Egész éjszaka havazott. A Tulipán Sétány mesébe illő tájjá változott. Brúnó egy magas fán aludt. Korán kelt és már vette is az irányt a környék legnagyobb háza felé. A SejtElem azt súgta neki, hogy ma Dorottyának lesz rá a legnagyobb szüksége. Belopózott a hátsó ajtón, majd elbújt egy fotel alatt a szalonban.

Károly a laptopja előtt ült és elmerültem böngészte a tőzsde árfolyamokat. A felesége még hálóingben volt. Két kínai porcelán csészével sétált be a dolgozószobába.

  • Tessék, szívem! Neked is készítettem teát. – Mondta kedvesen és letette a férje asztalára az egyiket.
  • Ugyan már, tudod, hogy csak kávét iszom! – Mordult rá a férje, közben fel se nézett a monitorról.
  • Tudom drágám, de arra gondoltam, hogy hűsös van, és talán jól esne... Mond csak, nem tudnál ma egy kicsit itthon maradni? – Kérdezte, majd kioldotta szatén köntöse övét és felült az íróasztalra.
  • Dolgoznom kell! Értsd már meg! – Károly szúrós tekintettel nézett rá a szemüvege fölül és a hangját is felemelte.
  • Rendben. – Felelte csalódottan a nő, majd fogta és kivitte a csészét.

„Biztosan van valakije! Kell, hogy legyen egy másik nő! Máskülönben nem lenne velem ilyen érzéketlen.” Gyötrődött magában.

Abban a percben megpillantotta a férje határidő naplóját. Az ajtó fele nézett, hogy nem jön-e, majd gyorsan kinyitotta a kis barna könyvet.

„Találkozni a könyvelővel, felhívni az autószerelőt, majd az ügyvédet, felköszönteni apámat.” – Olvasta. „Akkor a mobiljában kell lenni! Most megtudom, kivel csal meg!” – Agyalt tovább és felkapta a hatalmas okostelefont.

Abban sem talált semmi gyanúst. Ettől egy kicsit megkönnyebbült, a kétségei viszont nem múltak el.

Leült, és belekortyolt a teájába. Károly megjelent, magához vette a táskáját és felöltötte a kabátját.

  • Viszlát! Este jövök! – Szólt oda neki.
  • Legyen kellemes napot, drágám! – Felelte a nő.

Az ajtó tompa puffanással csapódott be az elfoglalt üzletember után.

Dorottya nagyot sóhajtott, majd felhívta a barátnőjét, Barbarát, és kérte, hogy ebédeljenek együtt. Majd felment az emeletre és bekapcsolta a zenét. 

  • Még csak kilenc óra van. Ugyan, mit csináljak délig? – Tűnődött. Szomorúan körbetekintett a szobában és még magának is alig vallotta be, hogy a gyönyörű luxus házuk ellenére nem boldog.

Brúnó értette, mi a helyzet. – Dorottya számára fontosak az anyagiak, a férje figyelmére viszont nagyon vágyik. Ehelyett folyamatos semmibevételt kap.

Kinyitotta hatalmas szekrényét és végigpáztázta a ruháit. A választása egy zöld-fekete Chanelle kosztümre esett. Pasztell szemfestéket és élénkpiros rúzst kent fel. Fekete magas sarkú bokacsizmája és a hozzá illő retikülje egy vagyont ért.

  • Még csak tizenegy óra van. Barbival egykor találkozunk. Nem baj, majd sétálok egyet előtte a Váci utcában, esetleg az Andrássy útón. – Határozta el, majd magához vett néhány tízezrest.

Befújta magát legújabb parfümjével és felvetett egy rendkívül mutatós nyakéket és fülbevalót.

  • Pénzem van, a külsőmmel is elégedett vagyok. Hála Istennek ezt a gyerekeim is örökölték. Mégis magányos vagyok a férjem mellett. – Mondta a saját tükörképének.

Szomorúan tipegett le a földszintre a tűsarkújában, és úgy döntött, indulás előtt még felhajt egy italt. Kevert magának egy vodkanarancsot, majd hátravetette festett vörös sörényét, és elindult a belvárosba.

Egy csomó ruhát felpróbált az egyik luxus üzletben. Az eladók mosolyogva hozták utána a sokadik darabot is. Végül egy orgona lila nagyestélyivel és egy Swarovski nyakékkel vigasztalta magát. A lányának egy világoskék, szatén koktélruhát vett a következő koncertjére.

Barbarával éppen egyszerre érkeztek az étterembe.

  • Tündérien nézel ki, szívem! Ezer bocsánat, de csak egy fél órám van. Rohannom kell a gyerekekért az iskolába, majd anyámért a repülőtérre. – Mondta Barbi a szokásos, rá jellemző mosolyával.

Dorottya egyre szomorúbb lett. Arra vágyott, hogy kiöntse a szívét a barátnőjének, most viszont magára maradt a problémájával.

  • Brúnó – aki végig követte – tudta mi a helyzet: szegény most szenvedte el a második DHS-t, azaz veszteséget. Két biztos bázis is magára hagyta. Reggel a férje, most pedig a barátnője.
  • Akkor én csak egy koktélt iszom. – Válaszolta Dorottya keserű mosollyal az arcán.
  • Igazán? Én farkas éhes vagyok. – Vágta rá Barbara és már nyitotta is ki az étlapot. Egyáltalán nem tűnt fel neki a barátnője rossz lelki állapota.
  • Ezt teszi a céltudat. Nem figyelünk arra, ami kívül esik a célunkon. Így akaratunk ellenére is veszteségeket okozhatunk a szeretteinknek. – Mondta Brúnó.

Dorottya szótlanul hallgatta a felszínes csacsogást. Magában megállapította, hogy Barbinak még nem lett elege abból a kirakat életből, amit ő már nagyon un. Most gondolt bele először, hogy a Tulipán Sétány lakói sokkal inkább fogékonyabbak a mélységek, a lelki dolgok iránt.

Az ital egy kicsit a fejébe szállt. Csendben és lassan sétált be a Hotel Tulipán éttermébe. Nyoma sem volt rajta a rá jellemző temperamentumos céltudatnak, Brúnó láthatatlanná válva követte. Bettina és Piroska egy asztalnál ültek. Dorottya örült, hogy ismerős arcokat lát.

  • Á, Dorottya, de hogy itt vagy! Gyere, csatlakozz hozzánk! – Invitálták.
  • Szívesen. – Felelte mosolyogva.
  • Nagyon csinos vagy! Hogy vagy mostanában? – Kérdezte Betti.
  • Megvagyok. – Hangzott a határozottnak éppen nem nevezhető válasz.
  • Mond csak, bánt valami? – Kérdezte Piroska és megfogta a kezét.
  • Semmi különös. – Hajtotta le a fejét Dorottya.
  • Ugyan már, nekünk elmondhatod!
  • Tudjátok, Károllyal van probléma. – Kezdte csendesen. Szokásával ellentétben most egyáltalán nem pózolt.

Brúnó ennek az okát tudta: a két veszteség kimozdította az UrAlom állapotából.

  • Károly? Csak nem beteg? – Kérdezte döbbenten Piroska.
  • Á, nem. Csak állandóan dolgozik. És sohasem marad ideje rám. – Felelte a nő.
  • Megértelek. – Vágta rá Piroska. – Józsi és én is sokat dolgozunk. Általában csak este találkozunk.
  • De ti olyan jól megvagytok!
  • Azt hittem, ti is.

Dorottya egy nagyon sóhajtott.

  • Folyton attól rettegek, hogy megcsal.
  • Ó, ez szörnyű lehet. – Mondta Betti.
  • Vajon, mi az oka annak, hogy ettől rettegsz? Talán okod van rá? – Kérdezte Piroska.
  • Úgy tűnik, nincs. Reggel átnéztem a telefonját és a naptárat, és semmit sem találtam. Látjátok, már idáig süllyedtem. Most mondjátok meg, milyen házasság az, amikor az ember nem bízik meg a társában?! – A nő hangja egyre elkeseredettebbé vált.
  • A kérdés az, hogy miért van olyan rémálmod, hogy megcsal. – Folytatta Piroska, aki tudta, hogy e mögött kell, hogy legyen valami konkrét ok.
  • Apám is elhagyta anyámat egy másik nőért. – Felelte Dorottya. – Iszonyú volt. Mindketten azt éreztük, hogy lecserélt bennünket.
  • Drágám, akkor ez a probléma gyökere. Ezért rettegsz attól, hogy ismét lecserélnek. – Mondta Piroska és együttérzően mélyen a szemébe nézett.

Dorottya néhány másodpercig döbbenten hallgatott.

  • Igazad lehet. – Mondta és a semmibe bámult. – Akkor ott, hétéves koromban elhatároztam, hogy engem soha többet nem fognak elhagyni vagy lecserélni.
  • Ezt hívják tudati KötElemnek. – Mondta Piroska.
  • Hogy micsoda?
  • Így hívjuk a BMR-ben. Azt hiszem, tudok neked segíteni.
  • Hogyan?
  • Úgy, hogy a segítségemmel leírsz mindent, ami bánt Károllyal és apáddal kapcsolatban. Akkor meglátjuk, hogy mi a probléma és fel tudjuk oldani.
  • Igazán?
  • Igen. Holnap ilyenkor szeretettel várlak egy füzettel és egy tollal.
  • Köszönöm! Mondta Dorottya és megölelte Piroskát.

Brúnó nyújtózott egyet, majd kiszaladt és boldogan hempergett egyet a hóban.

  • De jó, hogy egyre többen ismerik a BMR-t. Sokkal könnyebb az emberek élete, ha tudják, hogy hogyan dolgozzák fel a veszteségeiket! – Mondta, és lelkesen szaladt egy hóbucka felé.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Szeretők érzelmi túszhelyzetben

tuszhelyzet_pokhalo.jpg

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

  • Helló, apa! – Üdvözölte,
  • Szevasz, kicsim!
  • Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
  • Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

  • Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
  • Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
  • Valóban? – Tűnődött el Józsi.
  • Engem is meglepett. – Mondta a lány.
  • Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

  • Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
  • Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
  • Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
  • Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

  • Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
  • Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
  • Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

  • Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

  • Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
  • Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
  • Értem. – Mondta József.
  • Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
  • Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
  • Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
  • Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
  • Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

  • Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
  • Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
  • Ó!
  • A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
  • Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
  • Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
  • Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
  • Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
  • Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

 

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

Szenteste a Tulipán Sétányon – Így történnek tragédiák az ünnepeken

karacsonyi_disz.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

  • Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

  • Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

  • Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

  • Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
  • Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
  • Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

  • És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

  • Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
  • Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
  • A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

  • Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
  • Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

  • Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
  • Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

  • Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

  • Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
  • Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
  • Ez szörnyű! Én is veled megyek.
  • Inkább marad, kicsim!
  • Hátha tudok segíteni!
  • Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
  • Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

  • Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

  • Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

  • Mondja csak Julika, mi történt önnel?
  • Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
  • Miféle szemét?
  • A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
  • Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
  • Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
  • Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

  • Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
  • Miért?
  • Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

  • Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

  • Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
  • Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
  • Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

A provokáló feleség

 provokalo_feleseg.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Már hűvösre fordult az idő, de ezen a reggelen szépen sütött a nap a Tulipán Sétányon. Brúnó úgy döntött, ma Dorottyáékat fogja meglesni. Besurrant a nyitott ablakon át, majd elrejtőzött.

Erzsi néni a reggelit készítette, a két gyerek már az asztalnál ült. Károly, mint mindig, most is a laptopjába temetkezett. Természetesen öltönyt és nyakkendőt viselt.

  • Csak egy kávét kérek! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítást. – Vigyázzon, még kiborul!

Dorottya királykék, csipkével díszített hálóingben és alig összekötött szatén köntösben érkezett. Festett vörös haja dús hullámokban omlott a vállára.

  • Jó reggelt! – Köszönt méltóságteljesen.
  • Jó reggelt! – Válaszolta férje anélkül, hogy ránézett volna.
  • Erzsébet, kész van a turmixom? – Kérdezte a ház úrnője.
  • Azonnal elkészítettem, asszonyom. – Felelte a házvezető nő, és már lépett is a turmix géphez.
  • Ráérsz ma este, szívem? – Fordult Dorottya férjéhez.
  • Üzleti vacsorám lesz.
  • De a gyerekeknek programjuk lesz és arra gondoltam, hogy elmehetnénk…
  • Megmondtam, hogy nem jó. Nagy összeg múlik az üzleten, az az első!

Károly továbbra se nézett rá. Dorottya elcsendesedett és kisétált a teraszra. Fogta aranyszínű, strassz kövekkel díszített öngyújtóját és rágyújtott egy hosszú cigarettára. Félig elszívta, majd elnyomta és visszasétált az ebédlőbe.

Hátravetette hosszú sörényét és kezébe vette hatalmas okostelefonját. Mosolyt erőltetett magára és chatelni kezdett. Az üzenetek érkezésekor látványosan felkacagott.

  • Lehalkítanád, kérlek? Rendkívül idegesítő ez a pittyegés! – Förmedt rá Károly. Most először nézett rá szúrós tekintetével a szemüvege fölül.

A nő letette a telefont és beállt a tükör elé. Hátrafogta a haját, majd fogott egy élénkvörös rúzst és felkente.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja.

  • Szervusz, Betti, drágám! Nem, nem valószínű, hogy ma este tudok menni. Találkozóm van valakivel. Érezzétek jól magatokat! – Mondta és letette.
  • Egy perc nyugta nem lehet az embernek ebben a házban! – Csapott az asztalra Károly, majd felkapta a laptopot és átment vele a dolgozószobájába.
  • Teljesen elhatárolódik. Ez a HatárAlom. – Szomorodott el a kispanda.

Dorottya felvonult az emeletre, majd negyed óra múlva tűzpiros kosztümben, tűsarkú cipőben és élénk sminkben jelent meg. Parfümje illata az egész házat belengte. Szó nélkül kivonult.

Beült a ruhája színével megegyező Mercédeszébe és elhajtott. Az edzőterembe ment. Az egész délelőttöt ott töltöttem, majd megebédelt. Délután moziba ment egy barátnőjével, később pedig beültek egy cukrászdába.

  • Nem törődik velem. Mint ha ott se lennék. Borzasztó így élni!
  • Na, de Dorottya, szívem! Mindenetek meg van. Gyönyörű ház, luxusautók. Mutass nekem még valakit, aki a Seychelle Szigeteken nyaralt! – Hangzott a megértést a legkevésbé sem tartalmazó válasz.
  • Nem értesz semmi! – Mondta a nő elkeseredetten. – Pincér! Kérem, hozzon még egy vodkanarancsot!

A harmadik pohár ital után kezdett egyre magabiztosabbá válni. Hazament és átöltözött egy kihívó, paprikapiros koktélruhába és feltűzte a haját. Esze ágában sem volt otthon tölteni az estét. Ha a férje nem tart vele, akkor egyedül megy szórakozni.

Brúnó számára egyértelmű volt, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre.

A Hotel Tulipánban már kezdődött a szokásos péntek esti party. A törzsgárda egy része egy nagy asztalnál ült és élénk csevegést folytatott.

  • Szervusz, Dorottya! De csínos vagy ma! – Üdvözölte kedvesen Betti.
  • Igen, nagy szép ez a ruha! – Helyeselt elismerően Piroska.
  • Károly nem jött veled? Szerettem volna beszélni vele? – Kérdezte Arnold.
  • Sajnos nagyon elfoglalt. Sok a munka mostanában. – Szabadkozott Dorottya. Közben úgy érezte, mint ha fojtogatná valami.

Kellemesen indult az este. A társasághoz csatlakozott Brigitta, a divattervező hölgy is. Ő volt az egyetlen, akire Dorottya felnézett. Egészen belefeledkezett a beszélgetésbe, amikor Arnold megszólalt.

  • Nézzétek, Károly mégis csak eljött.
  • Valóban? – Nézett hátra a nő elfúló hangon.

A férfi éppen csak bólintott a társaságnak, majd leült a bárpulthoz és rendelt egy italt. Dorottya erőt vett magán, és odasétált hozzá.

  • Gyere, szívem, üdvözöld a többieket! Hiányoltak!
  • Hagyj már békén! – Förmedt rá dühösen. – Fárasztó napom volt, lazítani akarok.

Dorottya szúrós tekintetet vetetett rá, majd szó nélkül sarkon fordult.

Felhajtott még egy italt, majd beszélgetésbe elegyedett egy idegen férfival. Hamarosan vadul flörtölni kezdett vele.

  • Olyan kellemes a zene! Miért nem táncolunk? – Kérdezte.
  • Ó, én nem igen tudok táncolni. – Szabadkozott az idegen.
  • Ugyan már! Jöjjön csak! – Felelte a nő és már húzta is a táncparkettre, lehetőleg minél közelebb a férjéhez.

A társaságnak kezdett feltűnni a kihívó viselkedés. Károly szemei egyre jobban szikráztak, majd felpattant és határozott léptekkel kirohant.

Dorottya felkacagott. Elérte, amit akart. Hamarosan lerázta újdonsült ismerősét és egyedül táncolt tovább. A vodkát hívta segítségül, hogy átmenetileg feledje a magányát.

Brúnó nagyon elszomorodott ezen az estén. Látta, hogy Károly érzelmileg teljesen le van zárva. Folyamatos céltudatban van, csak a pénzt hajszolja. Dorottya – noha fontos számára a luxus – szeretne kapcsolódni a férjéhez, de az nem ad rá lehetőség. Így mindent megtesz, hogy provokálja, hiszen csak így tud hatással lenni rá. Ennek érdekében egyre veszélyesebb fegyvereket is kész bevetni.

 

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

 

süti beállítások módosítása