Elérkezett a tavaszköszöntő buli ideje a Tulipán Sétányon, de még mindig meglehetősen hűvös volt. A madarak éneke szívderítően hatott, Brúnó viszont még mindig a kandalló mellett heverészett. Alig várta, hogy a svédasztalon sorakozó hatalmas gyümölcstálakból csenhessen magának némi majszolni valót.

Az étterem hamarosan megtelt. A környékbeliek egy külön asztalnál gyülekeztek.

• De jó, hogy már ilyen sokáig világos van! – Sóhajtott fel Piroska, miközben felakasztotta a kabátját.

A rövidke műsor Betti megnyitójából, Zsófi hegedűjátékból és Tulasi táncbemutatójából állt. Végül egy bejelentés következett: tánciskola indul a konferenciateremben. A társastáncot Georg és Edit, a klasszikus balettet és az indiai táncot Tulasi fogja tanítani. A gyerekek között Kitti kezdeményezésével azonnal akadt néhány jelentkező.

Irina, az új szomszéd könnyen beilleszkedett, néhány hét múlva egész jó barátságba került a környékbeliekkel, az életéről azonban nagyon keveset beszélt. A kellemetlen incidensre, amivel fogadták, mindenki nevetve emlékezett.

Vacsora után lekapcsolták a fény nagy részét, felhangosították a zenét, így egyre többen táncolni kezdtek.

Irina feltűnően sokat pillantott a mobiltelefonjára.

• Talán fontos üzenetet vársz? – Kérdezte Edit.
• Igen. Pontosabban egy hívást. – Felelte az új barátnő.

A telefonját a táncparkettre is magával vitte. Egyértelműen látszott, hogy egyre fesztültebb, majd felhajtott egy vodkát.

Éjjel tizenegy órakor csörrent meg végre a készülék. A nő azonnal felkapta és kabát nélkül viharzott ki a hűvös éjszakába.

• Megérkezett a fontos hívás. – Mondta mosolyogva Piroska.

Az asztalnál mindenki elmosolyodott. Egyértelműnek tartották, hogy férfi van a dologban.

A lány húsz perc múlva érkezett vissza. Igyekezett leplezni ugyan, de meglehetősen feldúltnak tűnt. Néhány percre bement a mosdóba, majd amikor visszatért egy újabb pohár vodkát ivott.

• Talán rossz hírt kaptál, Irina? – Kérdezte Tulasi kedvesen.
• Mondhatni… De nem érdekes. – Felelte Irina és hátravetette a haját.
• Remélem, nincs komoly baj! – Tette hozzá Edit együtt érzően.
• Nem, nincs! - Felelt a nő.

Eltette a telefonját a retiküljébe, majd visszament táncolni.

Ahogy Brúnó, úgy a társaság is értette, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre, hiszen Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően már tisztában voltak a biologika és a BMR alapjaival.

Éjfél után lassú zenék következtek és Irinánál ekkor tört el a mécses. „You are everything, everything is you.”. Szólt a dalszöveg. Egyik kezében egy újabb pohár vodkát, a másikban egy zsebkendőt szorongatott. Sötétszőke hajfürtjei az arcába lógtak.

Edit tánc közben meglátta, hogy Irina sír, ezért odament hozzá. Habár Georggal imádták egymást, korábban megtapasztalta, hogy mi a magány.

• Mond csak, jól vagy? – Kérdezte Irinát, miközben leült mellé és megérintette a vállát.
• Mindjárt jobban leszek. Csak beletelik egy kis időbe. – Mondta, majd belezokogott a zsebkendőjébe.
• A rossz hír miatt van, amit telefonon kaptál, ugye?
• A lány csak bólogatott.

Véget ért a zeneszám. József a helyére kísérte a feleségét, Piroskát, majd felkérte a sógornőjét, Bettit. Piroska amint észrevette, hogy Edit a síró Irinát vigasztalja, azonnal csatlakozott hozzájuk. Közben megszólalt a „Right here waiting for you” című dal.

• Nahát, mi történt? – Kérdezte aggódó tekintettel.
• Csak én buktam ki. De ne is törődjetek velem! Nem akarom tönkre tenni az estéteket. – Mondta Irina még mindig sírva.
• Ugyan már! Most már közénk tartozol. – Mondta Edit.
• Mi tagadás, előfordul, hogy ezek a zeneszámok kikészítik az embert. – Kezdte Piroska. – Jól sejtem, hogy ennek köze van a várva-várt telefonhíváshoz.

Irina lehajtott fejjel bólogatott.

• Feltételezem, hogy a párod hívott.
• Nos, nem nevezném a páromnak…. Sajnos nem ez a legtalálóbb kifejezés rá…. Most elárulok nektek valamit…. Ő a szeretőm. Felesége van és két gyereke. Úgy volt, hogy ma éjjel találkozunk, de beteg lett mindkét gyereke.
• Ó, szívem! Nagyon sajnálom! – Mondta Piroska és megsimította Irina haját. Megvetésnek vagy ítélkezésnek nyoma sem volt benne.
• Rég óta tart? – Kérdezte Edit.
• Már öt éve. És mindig rettegek, hogy lemondja a találkozót, mert bármi történhet.

Piroska egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából és Irina kezébe nyomta.

• Drágám, egy olyan értelmes nő, mint te, biztosan elgondolkodott már azon, hogy valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen helyzetben vagy. Ok nélkül nem kerül az ember szeretői szerepbe. – Mondta Piroska, aki már egészen jól beletanult a BMR-es gondolkodásába.
• Egész gyerekkoromban a nővérem árnyékában éltem. – Kezdte Irina. – Szvetlána volt az okos, a szép. Ő kitűnő tanuló volt, én csak 4,5. Egy csomó tornaversenyt megnyert. Engem viszont nem érdekelt az ilyesmi. Állandóan olvastam, azon kívül csak az állatok érdekeltek. Amint tudtam elmenekültem. De itt, kétezer kilométerrel arrébb is csak második lehetek egy másik nő mellett.
• Hát, ezt a helyzetet jól legyártotta az agyad újból.
• Igen, de miért?
• Figyelj rám! Ezen lehet dogozni. Szívesen segítek neked.
• Tényleg? Megtennéd?
• Hát, persze. – Felelte Piroska és megölelte az új barátnőjét.
• Most viszont azt javaslom, táncoljunk még egyet. Szólok, hogy elég volt ebből a zenéből és kérünk valami pörgősebbet.
• De jó, hogy vannak ilyen tudatos és megértő emberek! – Mondta Brúnó. – És a probléma okát is megtalálták. Így tudnak segíteni egymásnak feldolgozni a veszteségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Napfényes, hideg téli nap volt. Dorottya egy szépségszalonban lakkoztatta a lábkörmeit, amikor megcsörrent a mobiltelefonja.

• Ó, elnézést! Nem halkítottam le. – Mondta, amikor viszont a készülékért nyúlt, meglátta, hogy a gyerekei iskolájából keresik. – Ezt muszáj felvennem! – Tette hozzá lehangoltan.
• Szervusz, Dorottya! Edit vagyok az iskolából. – Üdvözölte a tanárnő, aki egyben a szomszédja is volt. – Dominik sajnos nem érzi jól magát. Nem hiszem, hogy súlyos, viszont fájlalta a torkát a magyar órán. Szerintem jobb lenne, ha érte jönnél.
• Értem. Köszönöm, hogy szóltál! Mindjárt indulok. – Mondta. Néhány percet várt, hogy megszáradjon a lakk, majd elindult az iskolába.

A kisfiún tényleg látszott, hogy nem érzi jól magát, sőt a hangján is érződött, hogy beteg. Az anyja otthon lefektette és készített neki egy teát, majd felhívta Kőszegi doktort, és kérte, hogy nézze meg a gyereket.

• Még szerencse, hogy lakik egy orvos a környékünkön! – Állapította meg.

Délután megérkezett József doki és megvizsgálta a kicsit.

• Úgy tűnik, hogy Dominiknek mandulagyulladása van. – Hangzott a diagnózis.
• Remélem, nem súlyos! – Mondta az anyuka.
• Valószínű, hogy pár nap alatt rendbe jön. A héten még ne menjen iskolába!
• Rendben!
• Viszont van itt még valami. – Folytatta a doki. – Emlékszel, beszélgettünk arról, hogy minden betegségnek lelki oka van?
• Igen. – Felelte Dorottya, de közben el sem tudta képzelni, milyen lelki probléma okozhatta a gyerek betegségét.
• Volt valami, amire vágyott a gyerek, de nem kapta meg? – Kérdezte.

Dorottya a gondolataiba merült. – Nem tudom. – Felelte. – De miért számít ez? – Kérdezte értetlenül.

• A mandulagyulladást az okozza, ha vágyunk valamire, de azt nem kapjuk meg.
• Tényleg? Nahát! …. Biztos ez? – Kérdezte az anyuka döbbenten.
• Az újmedicina, vagy más néven biologika rájött, hogy így van. – Felelte az orvos.
• Akkor azt javaslom, kérdezzük meg a gyereket. – Mondta Dorottya.
• Rendben. – Felelte Józsi és mindketten visszamentek a gyerek szobájába.
• Mond csak, Domikám, volt olyan dolog az utóbbi időben, amit nagyon szerettél volna, de nem kaptad meg? – Kérdezte József.
• Igen. – Vágta rá a gyerek azonnal.
• Mi volt az, kicsim? – Kérdezte az anyja.
• Azt hittem, biciklit kapok karácsonyra. – Mondta a gyerek. – Ehelyett teniszütőt találtam a fa alatt. – Felelte Dominik.
• Ó! Jézusom….! -  Mondta Dorottya lesújtva. – Nagyon sajnálom, kicsim! Éreztem, hogy azt kellett volna megvennünk neked.
• Meg tudod mondani, hogy mit adott volna neked az a bicikli? – Folytatta Józsi.
• Igen! Villoghattam volna a haverok előtt! Azt mondják, hogy béna vagyok, mert még mindig a szüleim hordanak kocsival az iskolába. És van, aki azt gondolja, hogy nem is tudok kerékpározni. A többiek a Városligetbe járnak biciklizni hétvégén, de én nem tudok velük menni. – Mondta a gyermek.

Dorottya arca egyre inkább elkomorodott.

• Szóval ez okozta a betegségét. A kerékpár a kapcsolódást jelentette volna a társaihoz. – Vette át a szót a doktor. – Néhány nap múlva elmúlik. Igyon teát, és ha szükségét érzi, kaphat fájdalomcsillapítót. Holnap benézek. Hívjatok fel, ha bármi probléma van.
• Nagyon köszönöm, Józsi! – Mondta Dorottya még mindig meglepetten, majd kikísérte a dokit.

Brúnó elégedett volt. – De jó, hogy egyre többen megismerik a újmedicínát! Sokkal könnyebb az élet, ha az emberek tudják, hogy milyen lelki konfliktusok okozzák a betegségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Egész éjszaka havazott. A Tulipán Sétány mesébe illő tájjá változott. Brúnó egy magas fán aludt. Korán kelt és már vette is az irányt a környék legnagyobb háza felé. A SejtElem azt súgta neki, hogy ma Dorottyának lesz rá a legnagyobb szüksége. Belopózott a hátsó ajtón, majd elbújt egy fotel alatt a szalonban.

Károly a laptopja előtt ült és elmerültem böngészte a tőzsde árfolyamokat. A felesége még hálóingben volt. Két kínai porcelán csészével sétált be a dolgozószobába.

• Tessék, szívem! Neked is készítettem teát. – Mondta kedvesen és letette a férje asztalára az egyiket.
• Ugyan már, tudod, hogy csak kávét iszom! – Mordult rá a férje, közben fel se nézett a monitorról.
• Tudom drágám, de arra gondoltam, hogy hűsös van, és talán jól esne... Mond csak, nem tudnál ma egy kicsit itthon maradni? – Kérdezte, majd kioldotta szatén köntöse övét és felült az íróasztalra.
• Dolgoznom kell! Értsd már meg! – Károly szúrós tekintettel nézett rá a szemüvege fölül és a hangját is felemelte.
• Rendben. – Felelte csalódottan a nő, majd fogta és kivitte a csészét.

„Biztosan van valakije! Kell, hogy legyen egy másik nő! Máskülönben nem lenne velem ilyen érzéketlen.” Gyötrődött magában.

Abban a percben megpillantotta a férje határidő naplóját. Az ajtó fele nézett, hogy nem jön-e, majd gyorsan kinyitotta a kis barna könyvet.

„Találkozni a könyvelővel, felhívni az autószerelőt, majd az ügyvédet, felköszönteni apámat.” – Olvasta. „Akkor a mobiljában kell lenni! Most megtudom, kivel csal meg!” – Agyalt tovább és felkapta a hatalmas okostelefont.

Abban sem talált semmi gyanúst. Ettől egy kicsit megkönnyebbült, a kétségei viszont nem múltak el.

Leült, és belekortyolt a teájába. Károly megjelent, magához vette a táskáját és felöltötte a kabátját.

• Viszlát! Este jövök! – Szólt oda neki.
• Legyen kellemes napot, drágám! – Felelte a nő.

Az ajtó tompa puffanással csapódott be az elfoglalt üzletember után.

Dorottya nagyot sóhajtott, majd felhívta a barátnőjét, Barbarát, és kérte, hogy ebédeljenek együtt. Majd felment az emeletre és bekapcsolta a zenét. 

• Még csak kilenc óra van. Ugyan, mit csináljak délig? – Tűnődött. Szomorúan körbetekintett a szobában és még magának is alig vallotta be, hogy a gyönyörű luxus házuk ellenére nem boldog.

Brúnó értette, mi a helyzet. – Dorottya számára fontosak az anyagiak, a férje figyelmére viszont nagyon vágyik. Ehelyett folyamatos semmibevételt kap.

Kinyitotta hatalmas szekrényét és végigpáztázta a ruháit. A választása egy zöld-fekete Chanelle kosztümre esett. Pasztell szemfestéket és élénkpiros rúzst kent fel. Fekete magas sarkú bokacsizmája és a hozzá illő retikülje egy vagyont ért.

• Még csak tizenegy óra van. Barbival egykor találkozunk. Nem baj, majd sétálok egyet előtte a Váci utcában, esetleg az Andrássy útón. – Határozta el, majd magához vett néhány tízezrest.

Befújta magát legújabb parfümjével és felvetett egy rendkívül mutatós nyakéket és fülbevalót.

• Pénzem van, a külsőmmel is elégedett vagyok. Hála Istennek ezt a gyerekeim is örökölték. Mégis magányos vagyok a férjem mellett. – Mondta a saját tükörképének.

Szomorúan tipegett le a földszintre a tűsarkújában, és úgy döntött, indulás előtt még felhajt egy italt. Kevert magának egy vodkanarancsot, majd hátravetette festett vörös sörényét, és elindult a belvárosba.

Egy csomó ruhát felpróbált az egyik luxus üzletben. Az eladók mosolyogva hozták utána a sokadik darabot is. Végül egy orgona lila nagyestélyivel és egy Swarovski nyakékkel vigasztalta magát. A lányának egy világoskék, szatén koktélruhát vett a következő koncertjére.

Barbarával éppen egyszerre érkeztek az étterembe.

• Tündérien nézel ki, szívem! Ezer bocsánat, de csak egy fél órám van. Rohannom kell a gyerekekért az iskolába, majd anyámért a repülőtérre. – Mondta Barbi a szokásos, rá jellemző mosolyával.

Dorottya egyre szomorúbb lett. Arra vágyott, hogy kiöntse a szívét a barátnőjének, most viszont magára maradt a problémájával.

• Brúnó – aki végig követte – tudta mi a helyzet: szegény most szenvedte el a második DHS-t, azaz veszteséget. Két biztos bázis is magára hagyta. Reggel a férje, most pedig a barátnője.
• Akkor én csak egy koktélt iszom. – Válaszolta Dorottya keserű mosollyal az arcán.
• Igazán? Én farkas éhes vagyok. – Vágta rá Barbara és már nyitotta is ki az étlapot. Egyáltalán nem tűnt fel neki a barátnője rossz lelki állapota.
• Ezt teszi a céltudat. Nem figyelünk arra, ami kívül esik a célunkon. Így akaratunk ellenére is veszteségeket okozhatunk a szeretteinknek. – Mondta Brúnó.

Dorottya szótlanul hallgatta a felszínes csacsogást. Magában megállapította, hogy Barbinak még nem lett elege abból a kirakat életből, amit ő már nagyon un. Most gondolt bele először, hogy a Tulipán Sétány lakói sokkal inkább fogékonyabbak a mélységek, a lelki dolgok iránt.

Az ital egy kicsit a fejébe szállt. Csendben és lassan sétált be a Hotel Tulipán éttermébe. Nyoma sem volt rajta a rá jellemző temperamentumos céltudatnak, Brúnó láthatatlanná válva követte. Bettina és Piroska egy asztalnál ültek. Dorottya örült, hogy ismerős arcokat lát.

• Á, Dorottya, de hogy itt vagy! Gyere, csatlakozz hozzánk! – Invitálták.
• Szívesen. – Felelte mosolyogva.
• Nagyon csinos vagy! Hogy vagy mostanában? – Kérdezte Betti.
• Megvagyok. – Hangzott a határozottnak éppen nem nevezhető válasz.
• Mond csak, bánt valami? – Kérdezte Piroska és megfogta a kezét.
• Semmi különös. – Hajtotta le a fejét Dorottya.
• Ugyan már, nekünk elmondhatod!
• Tudjátok, Károllyal van probléma. – Kezdte csendesen. Szokásával ellentétben most egyáltalán nem pózolt.

Brúnó ennek az okát tudta: a két veszteség kimozdította az UrAlom állapotából.

• Károly? Csak nem beteg? – Kérdezte döbbenten Piroska.
• Á, nem. Csak állandóan dolgozik. És sohasem marad ideje rám. – Felelte a nő.
• Megértelek. – Vágta rá Piroska. – Józsi és én is sokat dolgozunk. Általában csak este találkozunk.
• De ti olyan jól megvagytok!
• Azt hittem, ti is.

Dorottya egy nagyon sóhajtott.

• Folyton attól rettegek, hogy megcsal.
• Ó, ez szörnyű lehet. – Mondta Betti.
• Vajon, mi az oka annak, hogy ettől rettegsz? Talán okod van rá? – Kérdezte Piroska.
• Úgy tűnik, nincs. Reggel átnéztem a telefonját és a naptárat, és semmit sem találtam. Látjátok, már idáig süllyedtem. Most mondjátok meg, milyen házasság az, amikor az ember nem bízik meg a társában?! – A nő hangja egyre elkeseredettebbé vált.
• A kérdés az, hogy miért van olyan rémálmod, hogy megcsal. – Folytatta Piroska, aki tudta, hogy e mögött kell, hogy legyen valami konkrét ok.
• Apám is elhagyta anyámat egy másik nőért. – Felelte Dorottya. – Iszonyú volt. Mindketten azt éreztük, hogy lecserélt bennünket.
• Drágám, akkor ez a probléma gyökere. Ezért rettegsz attól, hogy ismét lecserélnek. – Mondta Piroska és együttérzően mélyen a szemébe nézett.

Dorottya néhány másodpercig döbbenten hallgatott.

• Igazad lehet. – Mondta és a semmibe bámult. – Akkor ott, hétéves koromban elhatároztam, hogy engem soha többet nem fognak elhagyni vagy lecserélni.
• Ezt hívják tudati KötElemnek. – Mondta Piroska.
• Hogy micsoda?
• Így hívjuk a BMR-ben. Azt hiszem, tudok neked segíteni.
• Hogyan?
• Úgy, hogy a segítségemmel leírsz mindent, ami bánt Károllyal és apáddal kapcsolatban. Akkor meglátjuk, hogy mi a probléma és fel tudjuk oldani.
• Igazán?
• Igen. Holnap ilyenkor szeretettel várlak egy füzettel és egy tollal.
• Köszönöm! Mondta Dorottya és megölelte Piroskát.

Brúnó nyújtózott egyet, majd kiszaladt és boldogan hempergett egyet a hóban.

• De jó, hogy egyre többen ismerik a BMR-t. Sokkal könnyebb az emberek élete, ha tudják, hogy hogyan dolgozzák fel a veszteségeiket! – Mondta, és lelkesen szaladt egy hóbucka felé.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

• Helló, apa! – Üdvözölte,
• Szevasz, kicsim!
• Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
• Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

• Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
• Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
• Valóban? – Tűnődött el Józsi.
• Engem is meglepett. – Mondta a lány.
• Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

• Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
• Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
• Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
• Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

• Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
• Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
• Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

• Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

• Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
• Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
• Értem. – Mondta József.
• Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
• Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
• Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
• Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
• Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

• Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
• Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
• Ó!
• A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
• Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
• Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
• Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
• Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
• Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, kora őszi nap volt. Az általános iskolában tanév eleji szavalóversenyt rendeztek. BMR-Brúnó az udvaron egy magas fa tetejéből figyelte, ahogyan a gyerekek készültek. Tudta, hogy a verseny kimenetele, az esetleges sikerek vagy kudarcok különböző érzelmi reakciókat fognak kiváltani a diákokból, sőt még a szülőkből is. Így hát láthatatlanná változtatta magát és beosont az épületbe.

Az alsó tagozatosoknál Léna harmadik helyezett lett, Péter az ezüstérmet tudhatta magáénak, a győztes pedig Kitti lett. Brúnó úgy döntött, néhány gyermeket elkísér hazáig és megnézi, hogy hogyan reagálnak a szülők a kicsik eredményeire.

Léna elégedetten mutatta meg az oklevelét az édesanyjának.

• Nézd anya, harmadik lettem!
• Nahát, harmadik… Nem rossz eredmény. – Jelentette ki Dorottya, de csalódottnak tűnt. Ki előzött meg?
• Péter és Kitti.
• És ki volt a Zsűriben?
• A magyartanárok és az igazgató néni.
• Persze, az igazgatónő! – Mondta Dorottya enyhén gúnyos hangon és határozottan hátravetette a fejét. – Tudod lányom, sokan irigyek ránk. Mi gazdagok vagyunk. Én szép vagyok és fiatalos, neked gyönyörű ruháid vannak, mi a Seychelle Szigeteken nyaraltunk, ők csak a Balatonon.

Léna értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, hogy ennek mi köze a versenyhez.

• Biztos vagyok benne, hogy te szavaltál a legszebben, de mivel irigyek, ezért lepontoztak.

A kislány továbbra sem értette. – Nekem tetszett a Kitti és a Péter verse is. – Mondta csendesen.

• Ne lény ilyen naiv, lányom! Mi gazdagok vagyunk. A szegények mindig irigyek lesznek, ezért megtesznek mindent, hogy akadályokat gördítsenek elénk. – Szónokolt Dorottya.

 Léna lehangoltan sétált ki a szobából.

Brúnó szomorúan nézte a jelenetet. – Szegény kislány! Az anyja nem osztozott az örömében, nem értékelte az elért eredményét! Sőt rosszakat mondott a tanárairól és a társairól alaptalanul ellenségképeket keltve benne, mellyel elkezdte őt elszigetelni.

Zselyke lelkesen szaladt az anyukája elé. – Én lettem az ötödik a szavalóversenyen! – Büszkélkedett.

• Ötödik?
• Nem dobogós helyezés, de a tanító néni szerint ez is szép eredmény.

Az anyuka nem felelt.

• Hallottad volna, milyen szép verset mondott Kitti! Nagyon tetszett! – Folytatta tovább vidáman a kislány.
• Lányom, Kitti családja gazdag. Természetes, hogy ő nyert. Ez már csak így megy. A gazdagoké a világ. Ne próbálj velük versenyezni, mert esélytelen!
• Ez a nőszemély! A saját keserűsége miatt veszteséget okozott a gyerekének. – Csóválta a fejét Brúnó. Elültet a fejében egy alaphiedelmet, ami később önbizalomhiányhoz vezethet, és önbeteljesítő jóslattá válhat azzal, hogy önmagát korlátozza le ezzel.

Péterke jókedvűen szaladt haza. Nem rég kudarcot vallott a kötélmászással, most viszont végre sikerélménye volt. Azt remélte, hogy ezt az apja is értékelni fogja.

• Nézd apa, második lettem, ezüstérmes! – Mutatta neki az oklevelét.
• Második? És ki lett az első?
• Kitti. Ő sok verset tanul, mert színésznő akar lenni.

Zsolt lenéző pillantást vetett az oklevélre.

• Egy valamit jegyezz meg, fiam: a nőkkel szemben mi sohasem győzhetünk. Ne versenyezz velük, nem éri meg! Hagyd csak a verselést nyugodtan a lányokra és sportolj inkább valamit!

Péter volt aznap este a harmadik kisgyerek, aki csalódottan távozott, mert nem kapta meg az elismerést a szüleitől.

Brúnó kezdett bosszús lenni.

• Nahát, ez a Zsolt! A saját nökkel kapcsolatos érzelmi veszteségei miatt alaptalan hiedelmekkel tömi a gyerek fejét. Ezzel megkísérli a megmenteni a fiát a magánéleti csalódásoktól, ám éppen így az elhatárolódások beépítésével alapozza meg a későbbi kudarcokat.

Botond büszkén sétált haza.

• Apa, nézd! Negyedik lettem. Csak eggyel maradtam le a dobogóról.
• Le is fogsz maradni mindig! – Vágta rá az apja.
• Hogyan?
• Csak nem gondolod fiam, hogy egy erdélyit engednek nyerni? Ezek azt hiszik, hogy mi románok vagyunk, holott mi magyarok vagyunk. Jól jegyezd meg, akármit is csinálsz, sose fognak magyarnak tekinteni!

Brúnó egyre szomorúbbá vált.

 – Egy újabb alaphiedelem lett elültetve egy gyermek fejében érzelmi veszteséggel összekapcsolva. Innen egyenes út vezethet a kisebbrendűségi érzéshez, az elszigetelődés és a kirekesztettség érzéséhez, majd az ezt követő  gyűlölethez. Csupán egyetlen tévútra vivő hiedelem és egy ember érzelmi hozzáállása egy életre megváltozik.

Aranka az oklevelével a kezében szaladt haza. Lelkesen csapta ki az ajtót. A nagyanyja épp a tűzhely mellett állt.

• Nagymama nézd! Hatodik lettem! Én is kaptam oklevelet!
• Oklevelet? Ugyan minek az?
• Nézd, milyen szép aranyszínű betűk vannak rajta!
• Lányom mondd, miért versenyzel te a magyarokkal? – Förmedt rá mérgesen a nagyanyja fakanállal a kezében.
• Magyarokkal? – Kérdezett vissza értetlenül a kislány.
• Ezek mind magyarok!
• De Kittivel jó barátnők vagyunk. – Mondta értetlenül. Egyáltalán nem értette miért számítana, hogy Kitti szőke, ő pedig barna.
• Ezek sose hagynak érvényesülni egy cigányt! Érted?! Jobb bele se kezdeni a versenybe, mert nem nyerhetsz!
• De én szeretek tanulni!
• Tanulni? És minek az? Szerinted ki fog alkalmazni egy cigányt?

Brúnót nagyon elkeserítették a látottak. – Ezt teszi az érzelmi helyzetek és viszonyulások átlátóképességének a hiánya. Az emberek tele vannak feldolgozatlan érzelmi veszteségekkel. Hogyan is tudnák feldolgozni őket, ha senki se tanította meg rá őket, hogy hogyan kell?! És generációról generációra adják tovább a saját érzelmi veszteségeiken alapuló hitrendszereiket. A gyerekeiknek újabb veszteségeket okoznak ezekkel és elhatárolódásokkal, majd az ebből fakadóan gyűlöletet keltenek bennük. Kitűnő alapot adnak arra, hogy utálják a férfiakat, nőket, gazdagokat, szegényeket, magyarokat, cigányokat, erdélyieket és még folytathatnánk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Ezen a borongós téli napon a nyolcéves Péter feldúltan érkezett haza az iskolából. Brúnó látta, hogy milyen veszteséget szenvedett el az egyik szünetben, ezért követte.

Nahát, veled meg mi történt? – Kérdezte meglepetten Zoli, a bátyja, mikor meglátta a kisfiú szakadt nadrágját.

• Elestem. – Felelte a gyermek sértett hangon.

Brúnó, a kispanda látta, hogy a gyermek a belső HergElem állapotában van.

• És megütötted magad? – Kérdezte aggódva a testvére.
• Nem. De elszakadt az új nadrágom.
• Ez éppen az, amit karácsonyra kaptál. De talán még menthető. – Tűnődött el Zoli.
• Légy szíves ne mond el anyáéknak! – Kérlelte Péterke.
• Ha nem mondom meg, hogy fogja megvarrni? – Kérdezte az idősebb testvér döbbenten, miközben egy zacskó zöldborsót vett ki a fagyasztóból azzal a szándékkal, hogy megfőzi a testvéreinek. A szüleiknek szokás szerint hűlt helyüket találták, amikor hazaértek.
• Szóljunk Edit nénjének, hogy varrja meg! – Csillant fel a kisfiú szeme.
• Péter, Edit elutazott a hétvégére. Anya megvarrja, és hétfőn már mehetsz benne iskolába.
• Majd megígéri, hogy megjavítja, aztán még sem fogja megcsinálni. – Kontrázott rá a kisgyerek.
• Ajjaj, ez a gyermek nem bízik az édesanyjában! Ezek szerint már csalódott benne. – Állapította meg Brúnó.
• Miket beszélsz, Öcsi? Honnan veszed, hogy anya nem tartja be az ígéretét? – Kérdezte Zoltán, miközben a borsót a lábosba szórta.
• A pöttyös labdát se vette meg, amit megígért! – Jelentette ki Péter.
• Miféle pöttyös labdát?
• Emlékszel, amikor nyáron a strandon voltunk? Akkor azt mondta, hogy majd máskor megveszi. Aztán, amikor rákérdeztem, azt ígérte, hogy megveszi a szülinapomra. Akkor viszont angol szótárt kaptam, mert szerinte az hasznosabb.
• Most már emlékszem. – Felelte Zoli és egyre gondterheltebben érezte magát. – Nem tudtam, hogy az a labda olyan fontos neked. – Mondta és megsimította a testvére sötétszőke haját.

Brúnó pontosan értette, hogy hogyan tört meg a bizalom a gyermekben. – A gyerekek kezdetben érzelmi többletben vannak, ilyenkor még rugalmasak, így elfogadják, ha nemet mondanak nekik. Viszont, ha ismét megtörténik, akkor kételkedni fog, ha pedig harmadjára is, akkor elveszti a bizalmát a biztos bázisban.

A kispanda látta, hogy még sokat kell segíteni az embereknek, Zoli pedig azon tűnődött, hogy miből vehetne egy labdát az öccsének.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

• Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

• Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

• Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

• Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
• Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
• Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

• És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

• Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
• Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
• A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

• Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
• Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

• Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
• Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

• Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

• Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
• Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
• Ez szörnyű! Én is veled megyek.
• Inkább marad, kicsim!
• Hátha tudok segíteni!
• Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
• Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

• Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

• Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

• Mondja csak Julika, mi történt önnel?
• Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
• Miféle szemét?
• A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
• Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
• Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
• Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

• Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
• Miért?
• Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

• Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

• Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
• Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
• Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása pixabay.com)

Mindenszentek este volt. Gyönyörű, csillagos éj köszöntött a Tulipán Sétányra. Különleges, hangulat lepte el a környéket. A temető gyertyafénybe borult, néhány ház ablakában pedig töklámpások világítottak.

Az étteremben lobogott a tűz a kandallóba. Brúnó láthatatlanná változtatta magát, beosont és helyet foglalt. Lompos farkát a vöröspandákra jellemző módon a párnaként a feje alá helyezte és várta a történéseket.

 A dolgozók egy része a dekorációt készítette az esti partira, a többiek igyekeztek minél félelmetesebbre sminkelni magukat.

• Kérlek, ide tegyétek a legnagyobb tököt! Itt jobban látszik. – Utasította Piroska a társaságot.

Ezen az estén az övé volt a vezető szerep. A húga Betti, noha az étterem vezetője volt, most a konyhában zokogott egy csomag százas papír zsebkendővel. Korábban megengedte a lányának, hogy kisminkelje, most viszont patakokban fojt róla a fekete szemfesték.

• Ejnye, húgocskám, most aztán tényleg rémisztő vagy! Garantálom, hogy ha egy szellem ma este benéz az ablakon, fejvesztve menekül, ha meglát téged! – Mondta a nővére miközben átölelte. A lány egész testét rázta a zokogás.
• Anya, komolyan nem értelek! – Nézett rá döbbenten Zsófi, aki zöld koktélruhában és a ruha színével megegyező csúcsos kalapban robbant be. – Mit szól most apa, ha lát odaátról? – Unokahúga, Kitti azonnal követte. Hasonló jelmezt viselt, csak tűzpiros színben. Zsófi már fordult is hozzá, hogy élénkvörös rúzzsal félelmetes szájakat rajzoljon neki.
• Nahát, tényleg úgy festetek, mint két manó! - Piroska nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát!
• Biztos vagyok benne, hogy apa jó helyen van. Néha szoktam álmodni vele. – Tette hozzá a kislány és már viharzott is megszemlélni a faragott tököket Kittivel együtt.
• Szívem, a lányodnak igaza van. – Próbálta vigasztalni Piroska a testvérét. – Szerinted mit gondol szegény Endre, ha lát odaföntről?
• De miért hagytam, hogy aznap este kocsiba üljön? Szakadt az eső! És én választottam azt az átkozott autót. – Tört ki Bettiből egyre hangosabban az elkeseredettség.

Piroska nem tudta, hogyan segíthetne. Ezerszer próbálta megmagyarázni neki, hogy nem felelős a férje haláláért. Baleset történt.

Brúnó viszont világosan látta, hogy a fiatal nő a SzívFájdAlom állapotában van. (A lelkéből kiszakadt egy darab és még folyamatban van a gyászfeldolgozás. Ilyenkor személyes konzulensünkként egy üres lapot célszerű használni. Leírhatjuk érzelmi veszteségeinket és elveszett megéléseinket az adott személlyel kapcsolatban. Mit jelentett számunkra a másik? Mi és miért pótolhatatlan? Mi az, amit csak tőle kaphattunk meg? A veszteségek úgy rétegződnek, mint a hagyma héja. Minél többet távolítunk el, annál könnyebbé válunk.)

Piroska az étterembe visszalépve örömmel állapította meg, hogy fantasztikusan sikerült a díszítés. A fényt lejjebb kapcsolták, ezáltal még sejtelmesebb hangulatot kapott a helyiség.

Az ajtó hirtelen kicsapódott és Péter rohant be, kezében egy töklámpással, nyomában az édesapjával. Azonnal a többi gyerekhez fordult.

• Nézzétek! Ezt apával faragtuk. Csak mi ketten. A szemeit pedig én egyedül.

Mindenki elismerően állapította meg, hogy valóban nagyon szép lett. Zsolt elmosolyodott.

• Ráment az egész délután. De bevallom, nagyon élveztem. Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes ez a gyerek.

Brúnó örömmel állapította meg, hogy ebben az esetben a közös tevékenység közelebb hozta egymáshoz apát és fiát. Mindketten érzelmi többletben készítették a tököt.

• Tedd csak le az asztalra a többi közé! Biztosan tetszeni fog a zsűrinek! Sok sikert a versenyhez! – Mondta vidáman Piroska miközben átviharzott a termen. Dús, hullámos, vörös haja élénken lobogott utána. Fekete boszorkány jelmezt viselt. Gyerekként boszinak csúfolták a haja miatt, őt viszont ez mulatatta, és jelmezbálokban előszeretettel öltött boszorkány ruhát. Kicsit aggódott, mert Kitti életében ez volt az első halottak napja a vérszerinti szülei nélkül. Korábban gyújtottak számukra gyertyát és imádkoztak értük. A kislány meglehetősen jól viselte, a keményebb dió Betti volt a családban.

A következő pillanatban Dorottya jelent meg a gyerekeivel: Lénával és Dominikkel.

• Domi, te is hoztál tököt? – Kérdezte Péterke.
• Anya nem engedte. – Felelte a kisfiú.
• Nem koszoljuk össze a lakást nyavalyás tökökkel. – Kommentálta az anyja. – Ők a jelmezversenyen indulnak.

Dominik tengerészjelmezt, Léna pedig hercegnő ruhát viselt. Mindkettőjük arckifejezéséről egyértelműen leolvasható volt, hogy utálják.

• Anya, miért nem öltözhettem boszorkánynak? Piroska néninek is vörös a haja és ő is boszi jelmezben van. – Nyaggatta a kislány az anyját.
• Még mit nem! Az én lányom boszorkánynak? Örülhetnél, hogy a legdrágább hercegnő jelmezt kaptad! Vigyázz rá, össze ne koszold!

Brúnó szomorúan nyugtázta, hogy Dorottya az UradAlom, a nárcizmus állapotában van. Elvárja, hogy felnézzenek rá, dicsérjék, imádják és ehhez sajnos a gyermekeit is felhasználja.

Ismét nyílt az ajtó és Károly érkezett.

• Apa, mégis részt veszel a buliban? – Kérdezte meglepetten Dominik.
• Nem fiam. Csak vacsorázni jöttem. Elég érthetően elmondtam már, hogy nem tartok semmilyen ostoba amerikai ünnepet. Mi magyarok vagyunk, Magyarországon Mindenszentek van. Büszkének kellene lennünk a származásunkra! Fel kell élesztenünk a táltos vallást, ahelyett, hogy az USÁ-t majmoljuk! – Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben letelepedett egy asztalhoz és kezébe vette az itallapot.

Piroska sietett elébe.

• Károly, úgy tűnik bizonyára nem hallottál még a Samhainról. – Mondta, miközben letette elé az étlapot.
• Hogy miről? - Nézett rá a férfi értetlenül.
• – Ismételte meg. - Ősi, kelta ünnep. A Halloween, azaz All Hallows’ Eve nem amerikai ünnep, hanem nagyon is európai. Nálunk betiltotta a katolikus egyház, az írek viszont, akik viszont kivándoroltak az Újvilágba, továbbra is tartották. Valójában a mi ünnepünk érkezik vissza hozzánk Amerikából.
• Hát… Honnan tudsz te ilyeneket? – Nézett rá értetlenül Károly.
• Évek óta foglalkozom vallástörténettel. Talán még nem említettem. – Felelte Piroska mosolyogva. - Nos, mit hozhatok neked? – Kérdezte.
• Tudjátok mit? Lehet, hogy mégis itt maradok egy kicsit a buliban. Megnézem a jelmez versenyt. – Felelte csendesen és átült a felesége és a gyermekei mellé.
• Nagyszerű! – Örvendezett a kispanda a farkát csóválva. – Piroska érzelmi többlete képes volt a férfi elhatárolódását vonzalommá változtatni.

• Szép jó estét! Elnézést, kicsit elkéstem! – Üdvözölte a társaságot Edit. Halványlila, hosszú szatén ruhájában jelmez nélkül is olyan volt, mint egy királynő.
• Merre jártál ilyen későn barátnőm? Láttam a kocsidat a városban. – Kérdezte Piroska.
• A temetőben voltam a szüleim sírjánál. – Válaszolta.
• Én is láttalak Editke. – Szólalt meg Betti, végre kimerészkedve. A szemein egyértelműen látszott a sok sírás nyoma. – Az én férjem is ott van eltemetve.
• Betti nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon elveszítetted a férjedet! Úgy hallottam, nagyszerű ember volt. – Edit őszinte együttérzéssel fogta meg a lány kezeit. Ő is jól tudta, mi a magány.
• Az volt. – Felelte a fiatal özvegy az emlékeibe merülve. – Zsófi itthon szokott neki gyertyát gyújtani, de én szeretek néha kimenni a sírjához is. Megnyugtat.
• Én is otthon szoktam megemlékezni az eltávozott rokonaimról. Néhány mécses és ima számomra bensőségesebb. – Mondta Edit. - Viszont tény, hogy a sírt gondozni kell. Sajnos a testvéremék nem törődnek vele. Viszek néha virágot, nem szeretném, megszólnának, amiért gondozatlanul hagyom.

Brúnó jól ismerte a tanárnőt, ezért nem lepte meg, hogy IlledElemből jár a temetőbe.

Hamarosan kezdetét vette a rendezvény. A tökfaragó versenyt Péter nyerte meg, a jelmez verseny győztese pedig Khairavi, a félig indiai kislány lett. Mahárinak, kelet-indiai táncosnőnek öltözött. A viselete mindenkit elbűvölt.

• Mond csak Tulasi, Indiában is ünnep van ilyenkor? – Kérdezte Betti a kislány édesanyját.
• A hinduizmusban nincs halottak napja.
• Ennek ellenére el szabad jönnötök egy ilyen rendezvényre?
• Természetesen! Nem tiltott dolog megismerni egy másik kultúrát.

Brúnó egészen elfáradt. - Ahogy mindent, egy ünnepet is rengeteg lelki állapotban meg lehet élni. - Állapította meg.

Piroskát pedig az töltötte el nagy örömmel, hogy keresztények, egy táltos vallás hívő és egy hindu család ünnepelt együtt ezen az estén a Hotel Tulipánban.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Reggel tíz óra volt. A Nap besütött Zsolt és Andrea házába. Brúnó, a vöröspanda kintről figyelte, mi történik.

Andi a nappali kanapéján horkolt másnaposan. Késő éjszaka ment haza, miután összeveszett a férjével Edit miatt. Zoli reggel kidobálta a sörös üvegeket és kiürítette a hamutálakat, majd elvitte a kistestvéreit az iskolába.

Zsolt is érezte magán a macskajaj tüneteit, de közel se annyira, mint a felesége. Úgy érezte, gondolkodnia kell. Elhatározta, hogy sétál egyet. A szíve mélyén tudta, hogy Edit jogosan aggódik, sőt retteg, hogy ő és a felesége úgy végzik, ahogy a szüleik. Leült egy padra a parkban.

• Mégis csak kéne valami munka. – Tűnődött. Azt is tudta, hogy valahogy le kéne szoktatni a feleségét az italról. Hetente legalább kétszer részeg, a három gyerekük ebben nő fel.

Lassan elindult a sétányon. Nem tudta, hová és miért. Maga se tudta az okát, egyszerűen csak a megérzését követte.

Brúnó örömmel látta, hogy hallgat SejtElemre.

Egy szőke hajú nőt pillantott meg, aki egy dobozt emelt ki egy piros kocsiból.

• Nahát! Csak nem megvette valaki az üresen álló házat? – Gondolta.

Látta, hogy a hölgy nehezen boldogul, ezért odasietett hozzá.

• Segíthetek?
• Az nagyszerű lenne. Köszönöm!

Bevitték a holmit a lakásba.

• Irina vagyok. Most költöztem ide.
• Akkor szomszédok leszünk. Zsolt vagyok. Két házzal arrébb lakunk.
• Megkínálhatom egy teával?
• Igen, köszönöm!

Irina orosz volt, de rég óta Magyarországon élt. Az ötvenes éveiben járt.

• Mondja Zsolt, mivel foglalkozik?
• Néha alkalmi munkákat vállalok el. Tudja épp azon tűnődtem, hogy kéne végre valami munka.

Brúnó tudta és Irinának is feltűnt, hogy a férfi komolyan elgondolkozott az életén.

• És ön?
• Én több mindennel foglalkozom. Kártyavetés, asztrológia, alternatív gyógymódok.
• Érdekesen hangzik. – Mondta meglepetten Zsolt.
• Igen, ez egy nagyon izgalmas világ. Hosszú ideje ebben mozgok.
• És mire jó az a kártyavetés? Megmondja a jövőt?
• Nem egészen. Ez nem jóslás. Az aktuális tendenciákat tudjuk megnézni. Senkinek nem mondom azt, hogy tegye ezt, vagy ne tegye azt. Ez nem így működik.
• Mondja, mennyiért csinálna nekem egy kártyavetést?
• Egy segítőkész szomszédnak? Természetesen ingyen.

Irina meggyújtott egy mécsest, elpakolt az asztalról és becsukta az ablakot, hogy ne zavarják őket a beszűrődő zajok. Elővett egy ősréginek tűnő kártyapaklit és elmélyülten keverni kezdte. Majd kiterítette a több ezer éves szimbólumokat tartalmazó lapokat.

• Úgy látom, maga házas.
• Pontosan.
• De nem boldog.

Zsolt nem felelt.

• Nocsak! Nem szerelemből házasodott.
• Nahát, ezt meg honnan tudja. – Hallatszott a döbbent válasz.
• A múltjában látok egy másik lányt. Sötét hajú, fiatal nő lehetett.
• Katinka.
• Nagy hatással volt önre.
• Így van. De sosem mertem közeledni hozzá. Aztán eltűnt az életemből.
• Sajnos sok férfi van ezzel így. Le vannak zárva érzelmileg, így nem merik megszólítani a hölgyet, aki megérinti őket.

Zsolt döbbenten hallgatta. Azt hitte, csak ő esett ebbe a hibába.

• Már nagyon bánom, hogy nem léptem időben. Ugyan úgy nem mertem odamenni hozzá, mint iskolás koromban egy másik lányhoz. Aztán jött a nagyszájú Andi és feleségül vettem.
• Ez gyakrabban megesik, mint gondolná. A közeljövőben viszont úgy látom, választás előtt áll.
• Miféle választás?
• Azt nem tudom pontosan. De döntenie kell valamiben. Két út áll ön előtt, az egyik felfelé, a másik lefelé vezet. Negatív energiák rossz útra csábítják, az égiek viszont segítik, hogy jó életet éljen.
• Már értem.

Igen, értette. Tudta, hogy választani kell az alkohol és a játékszenvedély, valamint a családja között.

Megköszönte és felállt. Lassan kisétált.

• Van három gyerekem, egy feleségem és egy nővérem. Azt akarom, hogy mindannyian boldogan éljünk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere