(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű, napfényes nyári reggel volt. Brúnó a Kőszegi család kertjében sütkérezett. Piroska a pirítós kenyeret vette ki a sütőből, József a teát tette az asztalra, Szilvi pedig a kutyáknak készült enni adni. Bella, a hatalmas kínai chau-chau a küszöbön feküdt, White Lady, a fehér westy az udvarról szaladt be, amikor megérezte a kutyaeledel illatát.

• Hétvégén lesz Zsófi születésnapja, igaz? – Kérdezte Józsi.
• Nézzétek milyen édes kis ruhát varrattam neki! Ma délután lesz kész. – Felelte lelkesen Piroska és előkapta a telefonját, hogy megmutassa a készülő ajándékot.
• Azt a mindenit! Olyan lesz benne, mint egy kis hercegnő. – Vágta rá a férje, aki lányos apuka és nagybácsiként járatos volt a pörgős szoknyák és kopogós cipők világában. Zsófi édesapja nem sokkal a születése után meghalt, Piroska és József sajátjukként szerették az unokahúgukat.
• Mi lenne, ha nálunk tartanánk Zsófi szülinapi buliját? – Pattant ki az ötlet Szilvi fejéből.
• Nahát, csak azt sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe! Fel is hívom Betti és megbeszélem vele. – Mondta boldogan Piroska és már rohant is telefonálni. Mire visszaért a férjének támadt egy ötlete.
• Mit szólnátok hozzá, ha elhoznám Kittit a szülinapi zsúrra? – Kérdezte.
• Nagyszerű ötlet, apa! Végre kimozdul egy kicsit a kórházból. – Lelkendezett Szilvi
• Kitti? Ő az a kislány, akinek meghaltak szülei és egy darabig nem beszélt? – Kérdezte az anyja.
• Pontosan.
• Persze, hozd csak el! Ráfér egy kis vidámság a szörnyű trauma után. Amúgy is annyit meséltetek róla, hogy már én is szeretném megismerni.

Szombat délután Kitti József kezét fogva sétált be a Kőszegi-házba. A másik mancsában a Szilvitől Kapott panda macit szorongatta. Piroska egy hatalmas lufival fogadta.

A délután vidáman telt. Zsófi óriási, vegán csokoládétorták kapott. Csendes, tizenkét éves kislány volt, a kortársaihoz viszonyítva túl komoly. Egyetlen barátja a nála négy évvel idősebb unokanővére, Szilvi volt. Számára a zene jelentett mindet. Felvette az ajándékba kapott új ruhát és hegedűn eljátszott egy gyönyörű darabot. Nagyon tehetségesnek tartották, egyenesen zseninek.

Kitti szemmel láthatóan jól érezte magát. Végre emberek között volt, tetszett neki a nagy ház, de még csendes volt. Nem szabadult fel teljesen, még tartotta magát, az UrAlom állapotában volt.

• Láttad már a kutyusokat? – Kérdezte Zsófi.
• Itt kutyák is vannak? – Csillant fel a szeme.
• Gyere, megmutatjuk őket. Nagyon szelídek, meg lehet őket simogatni. – Mondta Szilvi, és ezzel a három lány elindult a kertbe.

White Lady azonnal szalad eléjük. Szilvi és Zsófi elkezdték simogatni, erre ő azonnal hanyatt vágta magát. Kittinek nagyon tetszett, ő is elkezdett vele játszani. Bella, a hatalmas barna jószág jóval lustábbnak bizonyult, a kertben kialakított kis tó partján heverészett.

Kittiben ő iránta is azonnal megjelent a VonzAlom. Mindkét kutya élvezte, hogy a lányok dögönyözik őket. Ha eldobtak egy botot, a westy futott és már hozta is vissza. Bent a szülők a hangos viháncolásra lettek figyelmesek.

• Nézzétek, milyen aranyosak! – Mondta Betti, Zsófi édesanyja.
• És Kitti is milyen vidám! – Mosolygott Piroska.
• Igen, úgy látom, kezd megtörni nála a jég. Végre feloldódik. – Mondta Józsi. – De olyan szép idő van, miért nem megyünk ki mi is? Gyertek, vigyük ki az italok! – Javasolta.

Brúnó elégedetten bólogatott. – Jól látja a doki. Kittiben megjelent a BizAlom.

A három felnőtt a teraszon folytatta tovább a beszélgetést és készítettek néhány fényképek a lányokról, amint a kutyákkal játszottak.

Este Kitti fáradtan, de vidáman köszönt el. – Köszönöm szépen, hogy itt lehettem! – Mondta udvariasan.

• Örülünk, hogy itt voltál! Jössz máskor is? – Kérdezte mosolyogva Piroska.
• Szeretnék! – Vágta rá a kislány.

Másnap este a doki csendes volt a vacsoránál. Piroska sejtette, hogy valami nagyon leköti a gondolatait, arra gondolt, hogy az egyik betege.

• Nézd ezt a képet! Annyira jó lett! Muszáj volt kinyomtatnom! – Mondta Piroska és a férje kezébe adott egy fotót, amin Kitti, Zsófi és Szilvi volt látható, amint boldogan mosolyognak a két kutya társaságában.
• Gyönyörűek! – Felelte Józsi eltűnődve.
• Igen azok!
• Gyere, ülj le egy kicsit! – Invitálta a feleségét, aki éppen az asztalt szedte le.

Piroska érezte, hogy a férje valami komoly dologról szeretne vele beszélni. Leült és figyelt.

• De jó, hogy érzelmi többletben van ez a nőszemély! Érzi, hogy a férjét foglalkoztatja valami, ezért figyel rá. – Helyeselt Brúnó, miközben az esti gyümölcs adagját majszolta.
• Tegnap mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. – Kezdte a doki.
• Igen, felejthetetlen nap volt!
• Kitti is boldognak látszott!
• Nagyon bájos kislány! Alig várom, hogy ismét találkozzak vele! Remélem, elhozod máskor is.
• Éppen erről szerettem volna beszélni veled. Emlékszel, hogy több gyermeket is szerettünk volna? Nos, arra gondoltam… Mit szólnál, ha ...
• Örökbe fogadnánk Kittit? Nagyszerű lenne!
• Akarod?
• Igen! – Vágta rá Piroska és a férje nyakába ugrott.

Másnap Szilvi véleményét is kikérték, aki szintén kitörő örömmel fogadta az ötletet.

• Ez az, József hallgatott a SejtElemre! – Mondta örömmel Brúnó. És lelki szemei előtt már látta, hogy hogyan alakul tovább a Kőszegi család élete.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

 (Kép forrása: pixabay.com)

Késő őszi péntek délután volt. A karácsony közeledte már érződött a levegőben, de még meglehetősen kellemes volt a hőmérséklet. Edit, mint minden héten, most is egy kosár étellel sietett az öccse családjához, Brúnó láthatatlanul követte.

A tanárnőt a szokásosnál is elkeserítőbb látvány fogadta. A sógornője tegnap óta, a fivére pedig reggel óta nem került elő. A nappaliban minden felé üres sörösüvegek és teli hamutálak.

Zoli röviddel a nagynénje előtt érkezett haza. Nagyon fáradtnak látszott, két dolgozatot is írt. Down kóros húga, Luca a kanapén aludt, a kis Péter pedig tetőtől talpig koszos ruhában rohangált a kertben. Még az iskolában beleesett egy pocsolyába.

• Miért nem vigyáztál? Most moshatom ki! – Zsörtölődött Zoli, miközben elkezdte összeszedni az italos üvegeket.
• Ne haragudj! Véletlen volt! – Felelte a kisfiú.

Edit lerogyott egy fotelbe. Korábban sokat dühöngött a testvére életmódja miatt, de mára elfogadóbbá vált.

• Gyere Zoli, ülj le egy kicsit! – Invitálta az unokaöccsét.

A fiú döbbenten nézett rá pakolás közben.

• Gyere! Hagyd azokat! Majd én rendet teszek.
• Jól van! – Felelte Zoli.
• Nagyon sokat dolgozol! Arról nem is beszélve, hogy mennyit tanulsz!
• Anyáék nem törődnek a kicsikkel.
• Tudod, fiam. De ma pihenj egy kicsit! Majd én kimosok és adok vacsorát a testvéreidnek.
• Tényleg megtennéd? Köszönöm!
• Hát, persze! Ha van kedved, menj el valahová!
• Ez jó ötlet!

Zoli tudta, hogy az osztálytársai este bulizni készülnek. Gyakran hívták magukkal, de ő a legkülönbözőbb kifogásokkal mindig kivonta magát ezekből a programokból. Sohasem tudta mire számíthat otthon, nem merte egyedül hagyni a kistestvéreit. Editben viszont bízott, tudta, hogy számíthat rá. Elhatározta, hogy most elmegy a buliba.

Lepihent egy kicsit, felöltözött és nekivágott a budapesti éjszakának.

• Nagyon jóképű fiatalember lett belőled! – Mondta mosolyogva a nagynénje, mikor elbúcsúztak.

Brúnó követte a fiút. Tudta, hogy érdekes dolgok fognak történni.

A Hotel Tulipán étterme tele volt. Egy nagy asztalnál a helybeliekből összeverődött törzsgárda beszélgetett. Zoli úgy döntött, iszik egy sört, mielőtt átmenne a diszkóba. Leült a bárpultnál és felhajtotta az italt. (Volt némi pénze, Edit adott neki.) Amikor elkezdte érezni az alkohol által okozott kellemes ellazulást, átsétált a hotel diszkójába.

A zene tombolt, a fények villóztak, a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Megpillantotta az osztálytársait, az egyik sarokban táncoltak. Szemmel láthatólag jól érezték magukat. Szívesen odament volna hozzájuk, de úgy érezte, nincs elég bátorsága. Úgy döntött visszamegy az étterembe.

Belépve meglátott egy gyönyörű lányt. Hosszú, hullámos, szőke haja és hatalmas kék szemei voltak. Térdig érő fekete szoknyát, égszínkék blúzt és azzal megegyező színű csüngős fülbevalót viselt, ami még inkább kiemelte a szemei színét. Úgy tűnt, egy társasággal van.

Zoltán azonnal hátra lépett, ahogy megpillantotta. A tekintetük találkozott. A lány rámosolygott és oda lépett hozzá.

• Szia! Ne haragudj! Nem tudod, hol van a diszkó? Most vagyunk itt először. – Kérdezte barátságosan.
• Itt balra. – Felelte Zoli elfúló hangon.
• Nagyon köszönöm! – Mondta a lány mosolyogva.

Zoli nem bírt semmi mást kinyögni. A lány még várt néhány másodpercet, majd visszasétált a barátnőihez. A fiú leült a bárpultnál.

• Kérnék még egy sört. Nem, inkább egy jégert. – Mondta hirtelen.
• Kettő vagy négy centest?
• Természetesen négyet! – Vágta rá.

Az italt egy húzásra felhajtotta, és már kérte is a következőt.

A jelenetet egy közeli asztaltól végig nézte Arnold, a BMR oktató, József, az újmedicinás doktor és a lánya, Szilvi.

• Apa, nézd! Ő az osztálytársam. Meglep, hogy itt látom! Az pedig még inkább, hogy iszik.
• Engem nem lep meg! – Felelte Józsi mosolyogva.
• Engem se! – Válaszolta Arnold.
• Hogyhogy? Nézett rájuk Szilvia értetlenül.
• Megijedt a kislánytól. – Mondta Józsi.
• Attól a szőkétől?
• Ingen, kicsim. Úgy tűnik, kölcsönösen megtetszettek egymásnak.
• Ő Eszter. A héten jött az iskolánkba. Ezért iszik? – Kérdezte Szilvi, aki még mindig nem értette a helyzetet.
• Pontosan. – Vette át a szót Arnold. – A jobbkezes férfiak többsége érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Nem meri megszólítani a lányt, ezért inkább leissza magát.
• Ez szörnyű! – Vágta rá aggodalmas tekintettel Szilvi.

A két férfi nosztalgiázva mosolygott.

• Én is megrémültem annak idején édesanyádtól. De tudjátok mit? Hívjuk ide! Ne járjon úgy, mint én annak idején?
• Hogy?
• Négykézláb másztam le a harmadik emeletről. Kegyetlen volt a másnap!
• Apa!
• Igen, drágám! Ez is én voltam. De szerencsére anyukád nem adta fel! A következő buliban is odajött hozzám.
• Már a harmadikat issza. Ide hívom! – Szakította félbe a lánya.
• Szia Zoli! – Lépett oda hozzá!
• Helló Szilvi!
• De örülök, hogy itt látlak! Nagyon sokat tanulsz! Végre lazítasz is egy kicsit!
• Most úgy alakult, hogy el tudtam jönni.
• Gyere, fiam! Igyál velünk egy pohárral! – Szólt közbe József.

Szilvi meglepetten nézett az apjára, de Józsi alig észrevehetően intett, hogy nem lesz baj.

• Doktor úr! Jó estét! – Üdvözölte Zoli az osztálytársa apját.
• Ugyan már! Szólíts csak Józsefnek!
• Köszönöm!
• Ismered Arnoldot? A lánya oda jár az iskolátokba.
• Igen, találkoztunk már.
• Nagyon jó ötlet volt Bettitől, hogy minden péntekre bulit szervezett a környék belieknek. Egész jól összerázódott a társaság! Jó, hogy most te is eljöttél!
• Köszönöm! Most volt egy kis időm.
• Mit is mondtál Szilvi, hogy hívják az új lányt az iskolátokban? – Vette át a szót Arnold, cinkos mosolyt vetve Szilvire.
• Eszter.
• Nagyon helyes kislánynak tűnik.
• Igen, a B osztályba jár.
• Úgy láttam, te is ismered. – Mondta József.
• Hogyan? Ki az? – Kérdezte Zoli elbambulva.
• Az a szőke lány, akivel beszéltél. - Mondta Szilvi, akinek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne mosolyogja el magát.
• Tényleg? Eszternek hívják? – Kapta fel a fejét a fiú.
• Tudjátok mit? Én benézek a csajokhoz a diszkóba. – Mondta Szilvi és már el is tűnt.
• Én is egy buliban ismertem meg Szilvi édesanyját. – Kezdte Józsi. – Gyönyörű lány volt, hosszú, vörös hajjal. – Viszont úgy megijedtem tőle, hogy rohantam a bárpulthoz és rövid idő alatt leittam magam. Négykézláb másztam le a lépcsőn a harmadikról. Másnap pocsékul érzetem magam.
• Ez elég gyakori. – Mondta Arnold. – A jobb kezes férfiak nagy része érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Ezért nem mer odamenni a kiszemeltjéhez.
• Valóban? - Nézett rájuk döbbenten Zoli.
• A jobb kezes férfi alulműködéssel, a balkezes túlműködéssel reagálnak. A nőknél pont fordítva van. Ezért van, hogy egy jobb kezes férfi nagyon gyakran leblokkol egy jobb kezes nő mellett.
• Ez nagyon érdekes! – Mondta a fiú a semmibe bámulva.
• Pedig nagyon egyszerű. Csak sajnos nincs benne a köztudatban.

Abban a percben Szilvi érkezett vissza néhány lány kíséretében.

• Ő Eszter. Új lány az iskolában. – Mondta. – A többieket pedig már ismeritek.
• Szervusz, Eszter! Zoltán vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! – Mondta fiú, miközben felállt és udvariasan kezet fogott a lánnyal. – Van kedvetek bejönni a diszkóba?
• Örömmel! – Felelte a szőke szépség mosolyogva.

Brúnó boldog volt. Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően Zoli nem részegen és csalódottan távozott, hanem volt bátorsága megismerkedni a kiszemelt lánnyal, így örökké emlékezetes maradt számára az este.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó örült, hogy Szilvi megismerkedett Rashiddal. A találkozójuk történetesen Valentin napra esett. A kispanda kora délután már egy fotel alól leste az eseményeket.

Hazaérve Piroskát meglepő látvány fogadta: Szilvi sminkelt. Ahhoz már hozzászokott, hogy a kisebb lánya szépítgeti magát, ezért adott neki néhány kozmetikumot, hogy ne az övéit használja. A vörös rúzst nem volt könnyű kimosni a gyerekruhákból. Az viszont sokkal inkább megdöbbentette, hogy idősebb lányára a szokásos szempillaspirálon és szájfényen kívül szemhéjpúder és pirosító is került. Utána a hajával kezdett kísérletezni. Leengedte hosszú lófarkát, és azon tűnődött, hogy áll jobban: kibontva vagy feltűzve.

• Nagyon csinos vagy! – Mondta az anyja. – Örült, hogy végre a tanulás és a munka helyett mással is foglalkozik a lánya. És megállapította, hogy kitűnő ízlése van. Kifejezetten jól sikerült a sminkje, annak ellenére, hogy nem volt benne túl nagy rutinja.
• Anya, szerinted, hogy jobb a hajam? – Kérdezte.
• Nos, nem is tudom. Várj csak, megpróbáljuk. – Mondta, és hozzálátott egy frizura elkészítéséhez.

Nyolcéves Kitti még egyáltalán nem foglalkozott a valentin nappal. Egyedül egy piros szívet tartó fehér maci tetszett meg neki egy kirakatban, amit a szüleik meg is vettek neki.

• Nézzétek, ezt a csokiszivet a padomon találtam. – Újságolta, amikor hazaért.
• Vajon kitől kaptad kicsim? – Kérdezte az anyja.
• Nem tudom.
• Talán van benne üzenet. Bontsd ki!

A kislány kinyitotta és meglepetten vett ki belőle egy üdvözlőkártyát.

„Sok szeretettel Pétertől!”. – Olvasta.

Közben az apjuk, József és a nagynénjük, Bettina is megérkeztek.

• Meg vannak a kellékek, segítesz elkészíteni az éttermi dekorációt? – Kérdezte a nővérét és egy hatalmas dobozt tett le az asztalra, benne szívek, lampionok, krepp papírok.
• Természetesen, hiszen megbeszéltük. – Felelte Piroska.

Betti már le is ült, és előkapott egy hatalmas szívet és egy üveg csillámport.

• Apa, nem probléma, ha ma nem megyek be a kórházba? – Kérdezte Szilvi.
• Nem, dehogyis, kicsim. – Felelte József. – Csak nem valami iskolai program? 

Álmában se jutott volna eszébe, hogy a lányának más elfoglaltsága is lehet az iskolán és a munkán kívül. Piroska viszont sejtette, hogy más van a dolog mögött és örült neki. Nem helyeselte, hogy a lánya minden idejét a kórházban tölti. Úgy gondolta, fiatal, így szórakozzon is.

• Nem, apa. – Felelte Szilvia. – Meghívtak egy teára. – Tette hozzá.
• Rendben, kicsim, menj csak el. – Mondta az apja, kicsit meglepődve.
• Csak nem Valentin napi randevú? – Kérdezte Betti, miközben ragasztót nyomott az egyik szívre.
• Nem igazán. Csak megismerkedtem valakivel. Most jött az iskolába. Az egyik termet kereste. – Válaszolta a lány.
• Új fiú? Honnan érkezett? – Kérdezte az anyja.
• Képzeljétek, ő Khairavi bátyja. Félig indiai. – Mondta Szilvi és közben sötétkék kardigánját egy rózsaszín blézerre cserélte.
• Indiai?! – Piroska rémületében szinte felkiáltott.
• Már érettségizett, de biológia szakkörre fog járni, mert orvos szeretne lenni.
• Lányom, egy indiaival akarsz randevúzni? – Kérdezte az anyja döbbenten.
• Igen… De hát ismerjük a szüleit, miért baj, hogy külföldi?
• Arnold és Tulasi nagyon rendes emberek. – Szólt közbe Józsi, aki már sejtette, hogy mi zavarja a feleségét.
• Igen, rendesek. De hinduk. – Válaszolta a felesége idegesen.
• Miért baj, hogy hinduk? Nem értem. – Mondta Szilvi döbbenten, miközben egy csüngős fülbevalók akasztott a fülébe.
• Ugyan, drágám, mi bajod a hindukkal? – Kérdezte a férje.
• Az, hogy nem keresztények. – Vágta rá.
• Jaj, Piroska, én sem értelek. – Szólt közbe a húga. – Múltkor, amikor Zsófiért mentem hozzájuk, láttam egy képet náluk Jézusról. Azt mondták, őt Isten egyik küldöttének tartják.
• Micsoda?
• Ahogy mondom. Egyáltalán nincsenek a kereszténység ellen.
• Ez igaz?
• Hát, persze.
• Jól van, lányom. Menj csak el a találkozóra! De jól gondold meg, hogy áttérsz-e! – Mondta Piroska még mindig aggódva és meglehetősen sértettnek tűnt.
• Anya! – Szilvi teljesen ledöbbent az anyja reakcióján.
• Ugyan, drágám, egy teameghívás, még nem házassági ajánlat. – Mondta mosolyogva a doki.

Brúnó pontosan tudta, mi okozza nő elhatárolódását a többi vallástól: a nagynénje, akinek mindent köszönhetett, hithű katolikus volt. Tudat alatt folyamatosan volt egy RémÁlma: az, hogy valaki elveszi tőle a kereszténységet.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány a Valentin nap lázában égett. Az üzletek kirakatai megteltek szívecskékkel és plüss állatokkal, az étteremben pedig különleges fogásokkal várták a párokat.

Búrnó tudta, hogy ilyenkor kellemes és kellemetlen meglepetések is érhetik az embereket, ezért most fokozottan figyelt a környékbeliekre.

A legizgatottabbak talán a középiskola diákjai voltak. Már egy héttel korábban e körül forogtak a gondolatok. A fiúk – néhány nagyszájú kivételével - csendben, szégyenlősen tépelődtek magukban: küldjenek-e levelet a kiszemelt lánynak.

• Szegények! – Mondta Brúnó. – Érzelmileg lezárták őket, ezért nem tudják kifejezni az érzelmeiket. Ráadásul félnek az ÉgedElemtől. Rettegnek attól, hogy írnak a szívük választottjának, a lány viszont nem kedveli, és gúnyt űzve körbemutogatja a levelet az iskolában, vagy akár lefényképezi és feltölti egy közösségi oldalra.

Ezzel szemben a lányok hangosan csacsogva, nevetgélve készültek az ünnepre. Akiknek volt barátjuk, büszkén mesélték, hogy hova mennek vacsorázni a kedvesükkel, mit vesznek ajándékba neki, milyen ruhát fognak viselni, sőt néhányan azt is elmondták, hol és hogyan fogják tölteni az éjszakát. Szolidabb, előnytelenebb külsejű társaik vágyakozva hallgatták a hangadó, csinosnak tartott lányok beszámolóit.

• A szebbik nem tagjaival se jobb a helyzet. – Állapította meg a kispanda. – Náluk úgy jelentkezik az érzelmi lezárás hatása, hogy csak a külsőségekkel és a fizikai szintű kapcsolódással törődnek.

Szilvi azon kevés tanulók közé tartozott, akit egyáltalán nem érdekelt ez a nap. Szünetben egy Újmedicína/Biologika című jegyzetet olvasott, és kifejezetten zavarta az osztálytársnői hangos beszélgetése a ruhákról és a kozmetikumokról.

Ebédidőben úgy döntött, átmegy a felső tagozatosokhoz. Legjobb barátnőjének a nála három évvel fiatalabb unokahúgát, Zsófit tartotta.  Tudta, a hetedik osztályt szintén érdekli a szerelmesek napja, de Zsófi hozzá hasonlóan kivételt képez. Együtt ebédeltek, közben legalább nyugodtan beszélgethetnek.

Visszafele menet valaki hirtelen leszólította.

• Szia! Nem tudod véletlenül, hol találom a biológia termet?

Megfordult, és meglepetésére egy indiai fiú állt előtte, aki tökéletes kiejtéssel beszélt magyarul.

• Szia! – Felelte döbbenten. – Én is arra megyek, szívesen megmutatom.
• Nagyon köszönöm! – Mondta a fiú. – Tudod, most vagyok itt először, nem rég költöztünk a környékre. Rashid vagyok.
• Szilvia. – Mondta a lány és kezet nyújtott. - Ide fogsz járni? – Kérdezte.
• Nem, csak az emelt biológia órákra. Tavaly már érettségiztem külföldön, de mivel orvosi egyetemre szeretnék jelentkezni, kell a biológia.
• Nahát! – Felelte a lány mosolyogva. – Apukám is orvos, én is erre a pályára szeretnék menni.
• Valóban?
• Igen. Délutánonként önkéntes nővérként dolgozom a kórházban már egy éve.
• Ez fantasztikus!
• Az. Nagyon szeretem. Néha azt kívánok, bárcsak ne kéne iskolába járni és ott lehetnék egész nap.

Rashid elmosolyodott. – És milyen orvos szeretnél lenni? – Kérdezte.

• Gyerekeket szeretnék gyógyítani. – Felelte a lány őszinte ragyogással az arcán.
• Engem több szak is érdekel, nem tudom, melyiket fogom választani. – Mondta a fiú.

Közben megérkeztek a tanteremhez, ekkor Szilvi hirtelen megtorpant.

• Mond csak, Khairavi nem rokonod?
• Dehogy nem. A húgom. – Felelte Rashid meglepetten. – Ismered talán?
• Az unokahúgom barátnője.
• Szóval te Zsófi unokatestvére vagy?
• Igen.
• Nagyon örülök, hogy összebarátkoztak. Féltettem Khairavit. Nem ismer itt senkit, és csak indiai ruhát hajlandó hordani.
• Zsófinak is nagy szüksége volt egy barátra, nagyon magányos lány.

Leültek egymás mellé és elkezdődött az óra. Érdekesnek találták, mégis alig tudták megállni, hogy nem beszélgessék végig.

Kifele jövet Rashid megkérdezte:

• Lenne kedved meginni velem egy teát? Mondjuk holnap.
• Holnap… - Szilvi szóhoz se jutott a meghívás hallatán.
• Talán programod van Valentin napra?
• Nem, nincs.
• Akkor holnap.
• Rendben.

Szilvia boldogan sétált hazafele.

• De jó, mindkettőjükben megjelent a VonzAlom. – Lelkendezett Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hűvös februári nap volt. A hó még csillogott itt-ott, azonban már érezhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok. Brúnó az egész délelőttöt az iskolában töltötte, tudta ugyanis, hogy a mai nap tanárokat és diákokat egyaránt meg fog érinteni, sőt a szülőkre is hatással lesz. Hogy mi volt ennek az oka? A félévi bizonyítványok kiosztása.

Zsófi örömmel, szolidan mosolyogva vette át az ellenőrzőjét. Mint mindig, most is kitűnő volt, sőt négy tantárgyból is dicséretet kapott. Olyan különleges teremtés volt, aki a humán és a reál tárgyakban is kiemelkedően teljesített. Kimondatlanul ugyan, de mindenki tudta, hogy ő egy igazi zseni.

• Mindig is érzelmi többlettben Örömet okozott neki a tanulás. – Mondta a kispanda.

Léna nagyon izgult, mert nem volt benne biztos, hogy matematikából is megkapja-e a jelest. Amikor meghallotta, hogy az ő bizonyítványába is csak ötösök kerültek, sőt ének-zenéből dicséretet is kapott, felpattant a helyéről és elkezdett ugrándozni.

• Ilyen a céltudat. – Állapította meg Brúnó. – A kitörő öröm mindig az őrült sok befektetett energiára és a kudarctól való rettegésre utal.

Péter sokkal nehezebb helyzetben volt, mint a két kislány. Soha nem sorolták a jótanulók közé. Már reggel rosszkedvű és szótlan volt. Tudta, minél több kettes és hármas kerül a kis kék könyvbe, annál mérgesebb lesz az anyja, és annál megvetőbb dolgokat fog rá mondani az apja. Végül csak egy kettest kapott, de tudta, az is elég lesz ahhoz, hogy őrjöngésben törjenek ki a szülei.

• Igazán nem tudom, mit csinálsz egész délután. Ha már második osztályban kettesed van német nyelvből, mi lesz veled később? Kukás akarsz lenni? És milyen fiú az, aki testnevelésből hármast kap? Se futni, se kötélre mászni nem tud! – Nézett szúrós tekintettel a szemébe Ági néni.

A kisfiú elvette az ellenőrzőt és lassan sétált a helyére, miközben huszonkilenc osztálytársa hangosan nevetett rajta.

• Szegény gyerek! Elszenvedte az ÉgedElmet, most pedig FélElemben tölti az egész napot, mert retteg, hogy otthon milyen reakciót vált ki a biztos bázisokból. – Mondta szomorúan Brúnó.

Dominik jegyei között többségében hármasok és négyesek szerepeltek. Egész délelőtt csendben volt, és amikor tehette, zenét hallgatott a fülhallgatója segítségével.

• Számára se vidám a nap! A SérElem, BántAlom állapotába került. – Állapította meg a maci.

A szünetben hangosan csapódott be a hatodik osztály ajtaja.

• A hülye fizika tanár utál engem. – Mondta hangosan Aliz.
• Engem az osztályfőnök se bír. Ronda liba! – Kontrázott rá dühöse Kata.
• Az én jegyemet is lerontotta a fizika tanár. Mit szólnátok, ha kiszúrnánk a kocsija kerekét? – Kérdezte Botond cinkos mosollyal.
• Ajjaj! Ez a három gyerek már két önértékelés letörést is elszenvedett az iskolában. Csak a második után viselkedik így az ember. – Mondta csalódottan Brúnó.

A kispanda lehajtotta a fejét és szomorúan ballagott el. – Ennyi szörnyűség után szükségem van egy kis harapni valóra. – Állapította meg. Láthatatlanná változtatta magát és a büfé felé vette az irányt. – Nem szívesen csinálok ilyen, de most kénytelen leszek elcsenni egy banánt.

Befalta a gyümölcsöt, megtisztogatta a bundáját, majd elhatározta, hogy azt is megnézni, hogyan élik meg a tanárok a mai napot.

• Ennyi buta gyerek! Hihetetlen! – Puffogott Ági néni a tanáriban.
• Én nem szeretem a buta kifejezést. – Vette át a szót Edit. – Lehet, hogy valamiben gyengébb képességű egy diák, de az még nem jelenti az, hogy mindenben.

Ágnes olyan képet vágott, mint, ha ufót látott volna.

• Ha nem tanul, mindegy milyenek a képességei. – Válaszolta unottan.
• Számos oka lehet annak, hogy miért nem tanul. Vagy, ha mégis, akkor miért nem jók a jegyei. – Folytatta Edit. – És azért pozitív példák is vannak. Kitti például fantasztikusan tehetséges magyarból. És van néhány gyerek, aki javított tavaly óta. – Folytatta csillogó szemmel.

Ágnes még mindig nem értette Edit lelkesedését és mogorva tekintettel indult a következő órára a naplóval a kezében.

• Van olyan tanár, aki érzelmi többlettel végzi a hivatását, és van, aki teljesen ki van égve. Nem is csoda, hiszen semmit sem tanítottak nekik az emberi lélekről. – Állapította meg Brúnó. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere