Forró nyári délután volt. A Hotel Tulipánban zártkörű estére készültek, a tulajdonos, Bettina születésnapi ünnepségére. Brúnó a bejárat előtti szökőkút mellett heverészett.

• Iszonyú meleg van! Kénytelen vagyok láthatatlanná változtatni magam és bevizesíteni a bundám. – Sóhajtott fel, és már szaladt is a csobogó víz felé.

Az étteremben nagyban zajlottak az előkészületek.

• Egy kicsit errébb tegyétek a lampionokat, kérlek! – Utasította Betti a dolgozóit.

Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és Brigitta lépett be a nyakában egy centiméterrel.

• Szia! Látom, már készülődtök az esti bulira! – Üdvözölte a barátnőjét. – Kérhetnék egy limonádét?
• Hát, persze! – Felelte Betti. – Fáradtnak tűnsz. – Tette hozzá.
• Rengeteg munkák van. Eddig is sok volt a megrendelés, de most, hogy Tulasi és Georg is ránk bízta a táncosok fellépő ruháinak az elkészítését, szusszanásnyi időnk sincs. – Mesélte Brigitta, miközben lerogyott egy székre és belekortyolt a hűsítő italba.
• Arra nem gondoltál, hogy fel kéne még venni valakit? – Kérdezte Bettina.
• De igen. Varrónőkre is szükségünk lesz még. Viszont, hála Istennek, ma érkezik egy új divattervező kolléga. Giorgio eddig Milánóban dolgozott. Az egyetemre jártunk együtt.
• Giorgio? Ez az igazi neve? – Tudakolta Betti.
• Nem. De sokkal jobban illik rá, mint a Gyurika. Majd meglátjátok. Egy igazi jelenség. – Mesélte a lány mosolyogva. Egészen felderült az arca, miközben a barátjáról mesélt.
• Nagyon kíváncsi vagyok rá! Hozd el az esti buliba! Szeretettel várjuk! – Invitálta Betti.
• Rendben, ez jó ötlet! Imád bulizni. Nagyon mókás teremtés, soha nem tagadta, hogy meleg. – Felelte Brigi. – Most viszont vissza kell mennem. – Mondta, miközben felállt és letette az üres poharat. – Lehet, hogy késünk egy kicsit. Ki kell mennem Giorgio elé a reptérre. Nem tudom, mekkora lesz a forgalom.
• Most aztán izgalmas este előtt állunk. Vajon, hogy fogják fogadni Giorgiót? – Tűnődött a kispanda.

Este hét óra körül érkeztek a vendégek a születésnapi buliba. Vidám zene és élénk csevegés folyt, amikor megérkezett Brigitta és az új kollégája.

• Minden rendben volt az úton, szívem? – Kérdezte a lányt a férje, Milán.
• Igen, persze. – Felelte. – Szeretném nektek bemutatni egy kedves barátomat, Giorgiót. Szintén divattervező, együtt fogunk dolgozni és ő is az utcában fog lakni.

A társaság szívélyesen üdvözölte a vendéget. Giorgio nagyon elegáns volt. Valódi Armani öltönyt viselt és halvány rózsaszín inget. A hozzá értő szem azonnal láthatta, hogy csupán a cipője egy átlag havi fizetésbe kerül. Jobb kezében egy hófehér havanese kiskutyát tartott. Az állat tűzpiros kabátkába volt öltöztetve, a feje búbján pedig copfja volt.

• Nagyon kedves, hogy máris meghívtak! Egy doboz bonbon az ünnepeltnek. – Mondta és átnyújtott egy masnival átkötött csokoládét Bettinának.
• Nagyon köszönöm! Azt javaslom, hogy tegeződjünk, hiszen szomszédok leszünk. – Mondta Betti.
• Egy divattervezőnek itt mindig lesz munkája! Öt nő van a családomban. – Mondta vidáman József, miután bemutatkozott.
• Kellemesen utaztál? – Kérdezte Piroska.
• Igen. – Felelte Giorgio. – Tiszta volt az ég, így gyönyörű volt a kilátás a repülőből. Egy kicsit aggódtam, hogy Macikám, hogy fogja viselni, mert most repült először, de szerencsére minden rendben ment. – Tette hozzá, és megsimította a kutya fejét.

Ekkor lépett be Tulasi. A nő élénk, mintás szárit viselt.

• Che bella donna! – Kiáltott fel Giorgio. – Micsoda egzotikus szépség! Már látom magam előtt, hogy milyen gyönyörű estélyi ruhákat tudnék neki tervezni.
• Ő a feleségem, Tulasi. – Mondta büszke mosollyal Arnold.

Tulasi átadta a születésnapi ajándékot Bettinek.

• Hosszú távon tervezitek a közös munkát? – Kérdezte Arnold Giorgiót és Brigittát.
• Igen. Legalább fél évig maradok. Éppen ezért béreltem ki azt a kis házat a túloldalon. – Felelte Giorgio.
• Budapesti vagy?
• Nem, Debreceni, de tizenkét évig Olaszországban éltem.

Ebben a percben léptek be a gyerekek, akik idáig kint játszottak. Megpillantották az ismeretlen vendéget, aki egyik kezében egy borospoharat a másikban pedig egy kiskutyát tartott.

• De aranyos kutyus! Megsimogathatjuk? – Kérdezte Kitti és azon nyomban odaszaladt Giorgióhoz.
• Igen, de nagyon vigyázzatok rá! Macikám a legdrágább kincsem! – Mondta, majd oda adta a kislánynak a fehér szőrpamacsot.

Giorgio a felnőttek felé fordulva folytatta.

• Akkor fogadtam örökbe Macikámat, amikor az az átkozott Vincenzo megcsalt. Teljesen összetörte a szívemet. – Mondta szomorúan.
• Itt biztosan jól fogod érezni magad! – Mondta Brigitta és vállára tette a kezét. – Sok munkánk lesz és nagyszerű a társaság. Minden héten buli van!
• Figyelj, Giorgio! Én is szingli vagyok, úgyhogy együtt is pasizhatunk. – Mondta Irina.

Az egész társaság jót nevetett. Egyedül Károly volt, aki távolról, csendben figyelte a jelenetet.

Milán és Brigitta Károly és Dorottya egyik kiadó lakását szerették volta kibérelni Giorgiónak. Dorottyának mindegy volt, hogy ki veszi ki, csak kulturált legyen és fizessen, Károly viszont határozottan kijelentette, hogy az ő lakásában nem lakhatnak melegek. A felesége nagyon kellemetlen helyzetbe került, és végül ő segített Brigittának egy másik lakást találni Giorgio számára.

• De jó, hogy ilyen könnyen beilleszkedett a társaságba! – Örvendezett Brúnó. – Még mindig tartok tőle, hogy lesznek, akik támadni fogják, de ha van egy jó baráti köre, az nagy segítség.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Késő este volt. A hangulat kezdett a tetőfokára hágni a Hotel Tulipánban. Brúnó láthatatlanul beosont az étterembe, mert tudta, hogy érdekes dolgoknak lesz szemtanúja.

A vacsorát már befejezték, csak ital és a desszert volt az asztalon. A világítást lejjebb vették és bekapcsolták a diszkó fényt. József és Piroska örömmel látták, hogy Edit egyre felszabadultabb a társaságban. Tulasi mindenkit börfifel, egy tradicionális indiai édességgel kínált.

A gyerekek a vidám fények és a pörgős zene hatására táncolni kezdtek.

Dorottya kimérten pózolt. A kecses Tulasi és a gyönyörű Edit személyében két ellenfelet is talált magának, ezért gondosan ügyelt minden mozdulatára.  Azt sem nézte jó szemmel, hogy az ő két gyereke is csatlakozott a kortársaikhoz.

• Léna, vigyázz a ruhádra! Nagyon drága volt! – Szólt rá a lányára jó hangosan, hogy mindenki hallja. – A jövő héten Londonba repülünk az unokatestvérem esküvőjére. Koszorúslány ruhát venni mentünk a kisasszonynak, de választott még három ruhát és egy swarovsky nagyláncot. Több, mint kétszáz-ezer forintot költöttem ma csak Lénára. – Folytatta jelentőségteljes hangon. – Dominik, ne feledd, nem eszünk édességet! – Szólt most a fiára.
• De meg akarom kóstolni Tulasi néni börfijét! A múltkor is olyan finomat hozott. – Kérlelte a kisfiú az anyját.
• Csak azt eheted, fiam, amit én adok neked!

A gyerek megrántotta a vállát és néhány másodperccel később teletömte a zsebeit édességgel.

• Ajjaj, micsoda nárcisztikus nőszemély! Ő bizony az UradAlom állapotában van. – Állapította meg Brúnó.
• Nagyon szépek a gyermekeid, Dorottya! – Jegyezte meg mosolyogva Tulasi.

Közben egy keleti stílusú zene szólalt meg.

• Khairavi, mutasd meg az indiai táncot! – Kezdte kérlelni Kitti a félig indiai származású kislányt.
• Most? Hát nem is tudom?
• Igen, légyszí! – Csatlakozott hozzájuk Léna is.

A hosszú szoknyát és kendőt viselő kislány kezdetben kicsit visszakozott, majd beadta a derekát. Elhelyezkedett a parkett közepén és előadott egy rövid szólót. Az összes gyerek ámulva nézte, majd a felnőttek is abbahagyták a beszélgetést és gyönyörködni kezdtek a lány táncában.

• Hol tanultad? – Kérdezte Kitti, akiről már mindenki tudta, hogy lételeme a szereplés.
• Anyukámtól.
• Nahát, tényleg?
• Igen, anya is táncos.
• Tulasi néni, te is táncolj nekünk!
• Most nem lehet drágáim!
• Miért?
• Két hét múlva lesz egy bemutatóm, oda eljöhettek megnézni.

Az összes gyerek lelkesen bólogatott. 

• Mi külföldön leszünk, nem érünk rá. – Jelentette ki Dorottya.

Brúnó szomorúan csóválta a fejét. – Ez a nőszemély! Az irigység miatt elhatárolódik.

• Én szívesen megnézem a fellépésedet, Tulasi! Ha a táncod is olyan profi, mint a süteményed, akkor biztosan nagy élmény lesz. – Jelentette ki Edit, aki a jó társaság és némi bor hatására igencsak felszabadult.
• Tudjátok mit? Ne csak beszélgessünk, hanem táncoljunk is! – Pattant ki az ötlet Józsi fejéből.
• Miért is ne? – Vágta rá a felesége.
• A doki kézen fogta imádott feleségét és már repítette is a parkett közepre.

Pár perc alatt tele lett a tánctér. Néhányan párban, mások csoportosan adták át magukat a zene hangulatának.

Az este nagyszerű hangulatban telt.

• Editke, remélem legközelebb is eljössz! – Mondta búcsúzóul Betti.
• Szeretnék! – Felelte a tanárnő. – Sőt valószínűleg hozok is magammal valakit.

Ez a kijelentés nagyon meglepte a társaságot. Nem véletlenül nevezték Editet a titokzatos tanárnőnek.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Brúnó tudta, hogy Péterke nem fogja jól érezni magát a ráereőszakolt futball edzésen, ezért belopózott a tornaterembe és egy pad alól figyelte a történteket. A kisfiú az első negyedóra után elesett, majd miután a társai hangosan kinevették vérző térddel ülte végig az órát.

• Szegény gyerek, máris ÉgedElem helyzetbe került. – Monda szomorúan a kispanda.

Zoli is sejtette, hogy az öccsének nem fog tetszeni ez a sport, viszont jobbnak látta, ha nem száll szembe az apjukkal. Tudta, hogy ha agresszív kedvében van, a vita csak olaj a tűzre.

Péter a következő szünetben egy padon ülve duzzogott, amikor nevetve megjelent néhány osztálytársa. A telefonjukról elindítottak egy zenét, és arról fecsegtek, milyen jó volt a legutóbbi táncóra.

• Ez samba zene? – Kérdezte az egyikük.
• Nem, ez cha-cha-cha. – Felelte Kitti.
• Tényleg az. Ez az alap lépése.
• Nem is. Jobb láb hátra. Nézzétek! – Kiáltotta Kitti és megmutatta, hogyan kell rendesen táncolni. A társai követték.

 A kislány egyszer csak Péterre pillantott és oda szaladt hozzá.

• Van kedved táncolni járni? Kevés a fiú. Táncolhatnál velem! – Kérdezte.
• Táncolni?
• Gyere, megmutatom mit tanultunk. – Mondta a kislány és már vitte is kézen fogva a többiekhez.

A gyerekek megtanították a kisfiúnak a cha-cha alap lépését, aki a szünet végére teljesen feloldódott. Átmenetileg kiment a fejéből az előző óra megaláztatása.

• Gyere el a mai órára! Négykor kezdődik. – Invitálta a kis barátnője.
• Rendben, megkérem a tesómat, hogy vigyen el. – Mondta vidáman a kisfiú.
• A gyerekben megjelent a VonzAlom a tánc felé. – Állapította meg Brúnó.

Zoli igencsak meglepődött, amikor Peti azzal fogadta, hogy a foci edzés ugyan nagyon rossz volt, délután viszont táncolni szeretne menni. Sejtette, hogy az apjuknak nem fog tetszeni az ötlet, viszont régen látta ilyen lelkesnek a testvérét, így beleegyezett. Felhívta az édesanyjukat, hogy később mennek haza, majd meghívta a barátnőjét, Esztert, hogy üljön be vele a Hotel Tulipán cukrászdájába. A táncóra úgy is a konferenciateremben lesz.

A két fiatal kellemes két órát töltött egy sütemény mellett. A fiú még titokban tartotta a kapcsolatukat a szüleik előtt.

Péter nagyon boldogan jött ki az óráról. Rendszeresen akar járni, és lehetőleg Kittivel szeretne táncolni. A tanárok megemlítették, hogy nagyon jó képességű.

Zoli örült, hogy boldognak látja az testvérét, de még mindig aggódott, hogy mit fog szólni az apjuk. Úgy döntött felhívja a nagynénjüket Editet és megkéri, hogy menjen velük haza. A kispanda követte őket.

• Voltál focizni, fiam? – Kérdezte otthon az apjuk.
• Igen.
• Remek! Végre valami normális dolgot is csinálsz.
• De nem szeretnék többet menni!
• Miket beszélsz? Megmondtam, hogy focizni fogsz.
• Apa, tényleg nem neki való. – Kelt a védelmére Zoli. – Elesett. Nézd, milyen a térde! A többi agresszív gyerek szétszedi.
• Inkább táncolni akarok járni! – Bökte ki a kisfiú.
• Táncolni? Ugye ez csak vicc?
• Kittivel szeretnék táncolni. Olyan jó zenék vannak!
• Jézusom, az én fiam táncolni akar! Mi jön még?! – Szólt közbe az anyjuk.
• Megbolondultál, fiam? – Kérdezte Zsolt gúnyosan. – Felejtsd el! Nem hagyom, hogy meleget csináljanak belőled!
• Micsodát? – Kérdezte a kisfiú értetlenül.
• Ugyan, már apa! – Mondta Zoli. – Miért lenne a tánctól meleg? Ez csak egy ostoba HiedElem. Georg sem az.
• Nem érdekel! Az én fiam nem fog táncolni! – Jelentette ki Zsolt ellentmondást nem tűrő hangon.

Edit kiment a konyhába, és intett a testvérének, hogy jöjjön utána.

• Akkor jól figyelj rám! – Kezdte halkan, de határozottan. – Ha táncolni akar, akkor táncolni fog!
• Tényleg? És mégis miből? – Nézett gúnyos tekintettel Zsolt a nővérére.
• Majd én fizetem neki. Minden költséget állok. Futballozni pedig nem fog! Örülhetnél, hogy végre megjelent benne az érdeklődést valami iránt! Ezt fejleszteni kell, nem pedig elnyomni! Ha figyelnél a gyerekeidre látnád, hogy rég óta nem volt ilyen lelkes.

Zsolt nem mert szembeszállni Edittel. Tudta, hogy a három gyerekük számára szinte mindent ő fizet. És olyan elszántság tükröződött a szemében, aminek köszönhetően legbelül tudta, hogy helyesen teszi, ha hallgat rá.

• Rendkívül nehéz helyzete van a három gyereknek. – Sóhajtott fel Brúnó. – Edit viszont egy áldás a számukra. Helyesen tette, hogy a kisfiú mellé állt, és támogatja abban a tevékenységben, ami iránt megjelent benne a VonzAlom.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

• Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
• Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

• Mit csinálsz? – Kérdezte.
• Játszom.
• Milyen játék ez?
• A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
• Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
• Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
• Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

• Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
• Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
• Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
• Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
• Honnan veszed, hogy gyűlöl?
• Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
• Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

• Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

• Mi a helyzet? – Kérdezte.
• A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
• Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

• Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
• Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

• Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek – Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Elérkezett a tavaszköszöntő buli ideje a Tulipán Sétányon, de még mindig meglehetősen hűvös volt. A madarak éneke szívderítően hatott, Brúnó viszont még mindig a kandalló mellett heverészett. Alig várta, hogy a svédasztalon sorakozó hatalmas gyümölcstálakból csenhessen magának némi majszolni valót.

Az étterem hamarosan megtelt. A környékbeliek egy külön asztalnál gyülekeztek.

• De jó, hogy már ilyen sokáig világos van! – Sóhajtott fel Piroska, miközben felakasztotta a kabátját.

A rövidke műsor Betti megnyitójából, Zsófi hegedűjátékból és Tulasi táncbemutatójából állt. Végül egy bejelentés következett: tánciskola indul a konferenciateremben. A társastáncot Georg és Edit, a klasszikus balettet és az indiai táncot Tulasi fogja tanítani. A gyerekek között Kitti kezdeményezésével azonnal akadt néhány jelentkező.

Irina, az új szomszéd könnyen beilleszkedett, néhány hét múlva egész jó barátságba került a környékbeliekkel, az életéről azonban nagyon keveset beszélt. A kellemetlen incidensre, amivel fogadták, mindenki nevetve emlékezett.

Vacsora után lekapcsolták a fény nagy részét, felhangosították a zenét, így egyre többen táncolni kezdtek.

Irina feltűnően sokat pillantott a mobiltelefonjára.

• Talán fontos üzenetet vársz? – Kérdezte Edit.
• Igen. Pontosabban egy hívást. – Felelte az új barátnő.

A telefonját a táncparkettre is magával vitte. Egyértelműen látszott, hogy egyre fesztültebb, majd felhajtott egy vodkát.

Éjjel tizenegy órakor csörrent meg végre a készülék. A nő azonnal felkapta és kabát nélkül viharzott ki a hűvös éjszakába.

• Megérkezett a fontos hívás. – Mondta mosolyogva Piroska.

Az asztalnál mindenki elmosolyodott. Egyértelműnek tartották, hogy férfi van a dologban.

A lány húsz perc múlva érkezett vissza. Igyekezett leplezni ugyan, de meglehetősen feldúltnak tűnt. Néhány percre bement a mosdóba, majd amikor visszatért egy újabb pohár vodkát ivott.

• Talán rossz hírt kaptál, Irina? – Kérdezte Tulasi kedvesen.
• Mondhatni… De nem érdekes. – Felelte Irina és hátravetette a haját.
• Remélem, nincs komoly baj! – Tette hozzá Edit együtt érzően.
• Nem, nincs! - Felelt a nő.

Eltette a telefonját a retiküljébe, majd visszament táncolni.

Ahogy Brúnó, úgy a társaság is értette, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre, hiszen Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően már tisztában voltak a biologika és a BMR alapjaival.

Éjfél után lassú zenék következtek és Irinánál ekkor tört el a mécses. „You are everything, everything is you.”. Szólt a dalszöveg. Egyik kezében egy újabb pohár vodkát, a másikban egy zsebkendőt szorongatott. Sötétszőke hajfürtjei az arcába lógtak.

Edit tánc közben meglátta, hogy Irina sír, ezért odament hozzá. Habár Georggal imádták egymást, korábban megtapasztalta, hogy mi a magány.

• Mond csak, jól vagy? – Kérdezte Irinát, miközben leült mellé és megérintette a vállát.
• Mindjárt jobban leszek. Csak beletelik egy kis időbe. – Mondta, majd belezokogott a zsebkendőjébe.
• A rossz hír miatt van, amit telefonon kaptál, ugye?
• A lány csak bólogatott.

Véget ért a zeneszám. József a helyére kísérte a feleségét, Piroskát, majd felkérte a sógornőjét, Bettit. Piroska amint észrevette, hogy Edit a síró Irinát vigasztalja, azonnal csatlakozott hozzájuk. Közben megszólalt a „Right here waiting for you” című dal.

• Nahát, mi történt? – Kérdezte aggódó tekintettel.
• Csak én buktam ki. De ne is törődjetek velem! Nem akarom tönkre tenni az estéteket. – Mondta Irina még mindig sírva.
• Ugyan már! Most már közénk tartozol. – Mondta Edit.
• Mi tagadás, előfordul, hogy ezek a zeneszámok kikészítik az embert. – Kezdte Piroska. – Jól sejtem, hogy ennek köze van a várva-várt telefonhíváshoz.

Irina lehajtott fejjel bólogatott.

• Feltételezem, hogy a párod hívott.
• Nos, nem nevezném a páromnak…. Sajnos nem ez a legtalálóbb kifejezés rá…. Most elárulok nektek valamit…. Ő a szeretőm. Felesége van és két gyereke. Úgy volt, hogy ma éjjel találkozunk, de beteg lett mindkét gyereke.
• Ó, szívem! Nagyon sajnálom! – Mondta Piroska és megsimította Irina haját. Megvetésnek vagy ítélkezésnek nyoma sem volt benne.
• Rég óta tart? – Kérdezte Edit.
• Már öt éve. És mindig rettegek, hogy lemondja a találkozót, mert bármi történhet.

Piroska egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából és Irina kezébe nyomta.

• Drágám, egy olyan értelmes nő, mint te, biztosan elgondolkodott már azon, hogy valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen helyzetben vagy. Ok nélkül nem kerül az ember szeretői szerepbe. – Mondta Piroska, aki már egészen jól beletanult a BMR-es gondolkodásába.
• Egész gyerekkoromban a nővérem árnyékában éltem. – Kezdte Irina. – Szvetlána volt az okos, a szép. Ő kitűnő tanuló volt, én csak 4,5. Egy csomó tornaversenyt megnyert. Engem viszont nem érdekelt az ilyesmi. Állandóan olvastam, azon kívül csak az állatok érdekeltek. Amint tudtam elmenekültem. De itt, kétezer kilométerrel arrébb is csak második lehetek egy másik nő mellett.
• Hát, ezt a helyzetet jól legyártotta az agyad újból.
• Igen, de miért?
• Figyelj rám! Ezen lehet dogozni. Szívesen segítek neked.
• Tényleg? Megtennéd?
• Hát, persze. – Felelte Piroska és megölelte az új barátnőjét.
• Most viszont azt javaslom, táncoljunk még egyet. Szólok, hogy elég volt ebből a zenéből és kérünk valami pörgősebbet.
• De jó, hogy vannak ilyen tudatos és megértő emberek! – Mondta Brúnó. – És a probléma okát is megtalálták. Így tudnak segíteni egymásnak feldolgozni a veszteségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén a Tulipán Sétány lakói ismét összegyűltek az étteremben. Mindenki örült, hogy a február végi extra hideg után végre elérkezett a tavasz. A gyerekek kint játszottak az utcán, Brúnó pedig egy virágtartó mellett heverészett.

A felnőttek kellemesen beszélgettek a héten történtekről, amikor Edit megérkezett. Meglehetősen feldúltnak tűnt, és a dühét nem is igyekezett titkolni.

• Rég nem láttam ilyen állapotban a tanárnőt, meg kell néznem, mi történt vele. – Mondta Brúnó és utánaszaladt.
• Jó estét! – Üdvözölte Edit a barátait és lehajította a retiküljét egy szék háttámlájára, majd leült.
• Szia, Editke! Jól vagy? – Kérdezte Piroska.
• Ne haragudjatok! Egy kicsit ideges vagyok. – A nőn látszott, hogy valami nagyon felzaklatta, de most is megőrizte az arisztokratikus tartását.
• Remélem, nincs semmi komoly baj! – Mondta együtt érzően a barátnője.
• Nincs. – Sóhajtott egy nagyot Edit. – Csak találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nagyon feldühített egy ostoba kérdéssel.
• Idegesítő ismerősei mindenkinek vannak!
• Na, igen.
• Megkérdezhetem, hogy mit mondott, ami így felzaklatott? – Szólt közbe Józsi kedvesen.
• Gyakori kérdés: „mikor mész már férjhez”?
• Értem. Feltette neked ezt a kérdést, és ettől dühös lettél. – Mondta József.
• Lépten-nyomon ezt kérdezik az emberek tizennyolc éves korom óta. Mégis mi közük hozzá? És mi a gond egy egyedülálló nővel? Talán nem élhet teljes életet? Szeretek tanítani, imádok festeni és egy nagyszerű ember a kedvesem. Nem kell sajnálni!
• Úgy érzed, hogy számon kérnek az életedről? – Kérdezte a doki tűnődve.
• Igen. Sőt, néha úgy tűnik, mint ha a huszonegyedik században egyesek még mindig meg akarnák bélyegezni a szingliket. – Edit itt néhány másodperc szünetet tartott. – Olyan, mint amikor gyerekkoromban folyton azt ordították az osztálytársaim, hogy „nincsen párod, menjél hátra!”. Iszonyú volt. Ilyenkor egyfolytában itt visszhangzik a fejemben.

A társaság figyelmesen és megértően hallgatta a beszámolót.

• Ha jól értem, akkor ez egy nagyon kellemetlen gyerekkori élményre emlékeztet téged, amit feltételezem, hogy többször átéltél.
• Pontosan így van. – Felelte a nő, és látszott, hogy a dühe egy része időközben elpárolgott. – Biztosan emlékeztek, hogy tavaly év végén, hogy kikészültem, amikor láttam, hogy Zsófival ugyan ezt csinálják az osztálytársai. Tudom, milyen szörnyűségeket élt át szegény.
• Igen, emlékszem. És a mai napig hálásak vagyunk neked, amiért megvédted az unokahúgomat. – Felelte Józsi.
• De jó, hogy felfedezték, hogy erre a fájdalmas gyerekkori élményre emlékezteti Editet. A gyerekkori kiközösítés, pontosabban a „pár nélküliség” a programozó sokk, trauma történés, azaz DHS, azt kell oldani. – Állapította meg a kispanda.
• Sajnos nekem is vannak hasonló ismerőseim. – Mondta Piroska. – Nagy ritkán összefutok velük és faggatnak az életemről, mint ha bármi közük is lenne hozzá.
• Ez így van. – Tette hozzá Arnold. – Hallgatva a történetedet az jutott eszembe, hogy amikor hazaköltöztünk, tőlem rendszeresen azt kérdezték, hogyan vehettem feleségül egy indiai nőt. Igaz-e, hogy Indiában a teheneket imádják? Hogy bírtunk egy olyan koszos országban élni? Nem félek-e, hogy a gyerekeim elkapnak valami fertőzést, vagy ami még rosszabb, behozzuk az országba és elfertőzzük az ártatlan embereket. Más megvádolt, hogy elhagytam Jézust. Megint más szerint pedig hazaáruló vagyok.

Az egész asztal döbbenten hallgatta Arnold beszámolóját. Majd Bettinának is eszébe jutott egy élménye.

• Amikor meghalt a férjem, valaki azt mondta sajnálkozva, hogy nem fogom tudni egyedül fizetni a hiteleket. Tíz év elteltével ismét találkoztam vele. Ekkor azt mondta, „döbbenet, hogy nő létemre egy ekkora üzletet vezetek egyedül”. És ne is akarjak így társat találni, mert a férfiak nem szeretik az erős nőket.
• Bennünket pedig azzal nyaggatnak, mikor szülök már gyereket. – Vette át a szót Brigitta. - Egyesek szerint kifutok az időből, mások szerint pedig felháborító, hogy ilyen karrierista vagyok és örüljek, hogy nem hagyott még el a férjem. Fogalmuk sincs, mennyi módszer próbáltunk ki eredménytelenül.
• Olyan is volt, aki engem vádolt meg, hogy nem engedem, hogy szüljön a feleségem. – Tette hozzá Milán.
• Nekem férjem és gyerekeim is vannak, mégis megtalálják az emberek, hogy mivel tudnak belém rúgni. – Kezdte Andi és belekortyolt az italába. – Lucával. Vajon mit csináltam helytelenül a terhesség alatt, hogy down szindrómával született és nem találták-e fel még a gyógymódot. Péterkém egyszer azt mondta egy kérdezősködőnek: nem akarja, hogy átlagos gyereket csináljanak a nővéréből, mert ilyennek szereti. Azóta nem faggatózik az illető. Nehéz volt hozzászokni az emberek ostoba kérdéseihez, de ez hozzá tartozik az élethez, ha fogyatékos gyereked van.

A társaságot meglepte Andrea őszintesége. Sejtették, milyen nehéz neki, még se panaszkodott soha.

• Az egyik unokahúgunk egészséges, viszont tizenhat éves korában abbahagyta az iskolát és prostituált lett. Szegény nagynénénk mindig kibukott, amikor azt kérdezték tőle, visszament-e Katika az iskolába, tanult-e valami rendes szakmát.

Mindenki a gondolataiba merülve nézett maga elé néhány másodpercig, majd Edit törte meg a csendet.

• Úgy tűnik, mindannyiunknak az életében vannak fájó pontok, amibe akarva-akaratlanul néha beletalálnak az emberek. Köszönöm nektek ezt a beszélgetést, már egyáltalán nem vagyok dühös.

A többiek elmosolyodtak és boldogok voltak, hogy ilyen nagyszerű barátaik vannak.

• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én farkaséhes vagyok. – Mondta József. – Szerintem ideje rendelni.
• Nahát, ez a beszélgetés felért egy érzelmi oldással! Nagyon szerencsés helyzet, ha az embernek olyan barátai vannak, akik ismerik az emberi lélek működését. – Mondta Brúnó és tisztogatni kezdte a bundáját.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Kitt már egy hete a Kőszegi Családdal élt. Könnyen el tudták intézni az örökbefogadást, ugyanis a kislánynak egyetlen élő rokona sem volt.

Általában csendes volt. Jól érezte magát, de még gyakran került a belső TilAlom állapotába. Hosszú órákat töltött a kertben a kutyák társaságában. Új szülei megértőek voltak vele, hiszen tudták, hogy még tart nála a gyászfeldolgozás folyamata.

Ezen a délutánon Brúnó a kertből figyelte a családot. Piroska hajcsavarókkal a hajában sietett le a lépcsőről és meglehetősen csalódottnak tűnt.

• Képzeld, Betti épp most mondta le a ma esti színházat. Most kárba fog menni a jegye. – Panaszolta a férjének.
• Sajnálom! – Felelte Józsi. – Én sem érek rá ma este.
• És Szilvi sincs itthon, Editke pedig elutazott.
• Melyik darabot nézed meg?
• A My fair lady-t.
• Ó, az nagyon aranyos! Miért nem viszed el Kittit? – Nézett rá József komoly tekintettel.
• Kittit? Nahát, erre nem is gondoltam!
• Szerintem örülne neki.
• Gondolod? – Kérdezte Piroska. Mindketten kinéztek az ablakon és látták, hogy a kislány Bella, a kínai cha-cha kutyus mellett ül és simogatja.
• Talán igen. Jót tesz neki, ha kimozdul.
• Olyan magányos még szegényke! – Sóhajtott fel szomorúan Piroska, aki még csak egy hete vált ismét anyává.
• Ez kitűnő alkalom arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. – Mondta a férje.
• Milyen bölcs ez a József doki! Lelkendezett Búrnó a kertben, amint éppen gyümölcsöt majszolt.

A házaspár kiment a kertbe.

• Kitti, van kedved ma este velem jönni? – Kérdezte a nevelő anyuka.
• Veled? – Nézett fel meglepetten a kislány. – Hova?
• Színházba.
• Színházba?
• Voltál már ilyen helyen?

A kislány csak döbbenten csóválta a fejét.

• Egy nagyon vidám darabot fogtok megnézni. – Vette át a szót Józsi. – Egy virágárus lányról szól, akit beszélni tanítanak.
• Néma? – Kérdezte a kislány.
• Nem, csak nem tud szépen beszélni. – Felelte Piroska. – Olyanokat mond, hogy „Ne búszúljon kapitán Úr! Veden virágot a szegíny lyánytúl!” – Ezt már vidáman mondta, a musicall beli Eliza beszédstílusát utánozva, amit mindhárman jót nevettek.
• Szóval jössz?

Kitti élénken bólogatott.

• Akkor keresünk neked egy szép ruhát! Akarod?
• Igen.
• Gyere velem!

Piroska kézen fogta Kittit és együtt indultak fel az emeltre, a gardróbba.

• Ezek Szilvi kicsi kori ruhái. Választunk neked egyet.

A kislány körbenézett és elállt a lélegzete. Gyönyörű kis koktélruhák voltak.

• Felpróbálhatod bármelyiket! – Bátorította az új anyukája.

Egymás után öt ruhát is felpróbált és mindegyikben megcsodálta magát a tükörben. Józsi az ajtóból mosolyogva figyelte a feleségét és a nevelt lányukat.

A választás végül egy krémszínű, strasszokkal díszített ruhára esett, majd Piroska csodás frizurát készített a kislánynak.

• Gyönyörűek vagytok! – Nézett rájuk büszkén József! – Még el ne induljatok! Feltétlenül le akarlak titeket fényképezni.

Bájos, mosolygós fotó született róluk.

Kittit a színház világa abban a pillanatban elvarázsolta, ahogy belépett. A színpad, a fények, a nyüzsgés egy teljesen új világba repítette. Előadás után beültek egy cukrászdába. A kislány szeme még mindig csillogott.

• Úgy látom kicsim, tetszett a darab! – Mosolygott rá az anyja.
• Én is színésznő akarok lenni! – Jelentette ki határozottan.
• Hogyan?
• Ha felnövök én is színésznő leszek! – Ismételte megy ugyan olyan eltökéltséggel a hangjában.
• Rendben drágám!

Hazaérkezve az utcáról szaladt be a nappaliba.

• Szervusz kislányom! Hogy érezted magad? – Üdvözölte az apja.
• Józsi, képzeld: én is színésznő leszek! – Közölte büszkén.
• Tényleg?
• Színésznő akarok lenni!
• Jól van kicsim! Ha ezt szeretnéd, akkor segítünk benne. – Mondta József komoly tekintettel miközben az ölébe ültette a lelkes kislányt.

Brúnó boldogan figyelte a jelenetet. Tudta, hogy a kislányban a színház azonnal felkeltette a VonzAlmat. És nagyon helyesnek tartotta, hogy a szülők ezt erősítik benne, ahelyett, hogy letörnék a lelkesedését.

A Kőszegi család nagyon boldog volt aznap este. Kitti azért, mert úgy érezte megtalálta az életcélját, József és Piroska pedig azért, mert látták, hogy a lányuk hatalmas lépést tett a kinyílás felé vezető úton.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kép forrása: pixabay.com

Péntek délután volt. Napközben vakítóan sütött a Nap, mostanra viszont szürkéskék esőfelhők lepték el az égboltot. A színes falevelek már hullottak, de a fák lombjai még ezerszínűre festették az őszi tájat.  

Editnek kevés órája volt az iskolában. Tanítás után lepihent egy kicsit, majd nekilátott a szokásos készülődésnek.

Brúnó hazáig kísérte, majd az ablakpárkányára telepedett, gondosan ügyelve, hogy ne vehesse észre. Tudta, hogy ma este nem várt fordulat történik a tanárnő életében.

Edit elindította a kedvenc zenéit, meggyújtott egy hatalmas illatgyertyát és beült egy nagy kád habos vízbe. Magára öltötte lila, szatén hálóingét és megszárította a haját. Lemosta az orgona lila, metálfényű körömlakkot és élénk, tűzpirosat kezdett el felkenni helyette. Közben kellemes hangon szólt a Hugos Strasser zenekar egyik samba száma.

Hirtelen megcsörrent a telefon. A nő jól ismerte ezt a csengőhangot. Mindig elmosolyodott, amikor meghallotta.

• Szervusz, drágám! – Szólt bele kedves hangon.
• Szia, szívem! – Georg jól ismert hangjából a nő azonnal sejtette, hogy valami gond lehet.
• Valami baj van?
• Sajnos szörnyű vihar van Bécsben.
• Ó!
• Ne haragudj, de nem merek most elindulni.
• Értem. Itt is esőre áll. – Edit megértő, de csalódott volt.
• Nagyon sajnálom, cicám! Azt mondják reggelre tovább áll a vihar. Korán elindulok, együtt tölthetjük az egész hétvégét.
• Rendben van! Én sem szeretném, ha esőben vezetnél.
• Figyelj, Editkém! Ne maradj otthon egyedül! Menj el valahová! Keress valami programot!
• Ne aggódj miattam! – Válaszolta mosolyogva a magányos tanárnő, akit nagyon is meghatott, hogy életében először valaki aggódik érte.
• Ígérd meg, hogy nem fogsz otthon gubbasztani a könyveid fölött! Tolsztoj és Choelo megvárnak, a fiatalságod viszont nem tart örökké.
• Rendben, szerelemem! Sétálok egyet, vagy talán beülök egy színházba.
• Ezt már szeretem! Vigyázz magadra, kicsim! Reggel repülök hozzád!
• Szeretlek, Georg!
• Én is szeretlek, drágám!

Edit már nem volt annyira csalódott, mint néhány perccel korábban. Érezte Georg szerelmét és támogatását. Semmi gond, ha csak holnap jön, legalább nem vezet viharban.

Lekapcsolta a csillárt és hanyatt dőlt a hatalmas francia ágyon. Csak a gyertya és két kislámpa világítottak. Hallgatta a zenét és az ablakon át nézte a hulló faleveleket. Majd felkelt és töltött magának egy pohár bort. Körbesétált a lakásban a talpas pohárral a kezében. Őt magát is meglepte, hogy nem volt csalódott. Inkább egyfajta kellemes békét érzett. Mellette van, akit szeret, és holnap találkoznak.

Rápillantott a szekrényajtóra. Válfán felakasztva lógott az estére kikészített sötétkék taft koktélruhája.

Hirtelen támadt egy ötlete! Betti mindig említi, hogy péntekenként buli van az étteremben. Piroska is hívta már többször. Most miért maradna itthon? És mégis mitől kéne félnie?

• Ez az! – Örvendezett Brúnó. – Hallgatott a SejtElemre! Nagyszerű! – A kispanda majdnem táncra perdült örömében.

Felkapcsolta a villanyt és kisminkelte magát, majd elkészítette a frizuráját. Töltött magának még egy pohár bort. Közben odakint besötétedett. Felvette a ruhát, belenézett a tükörbe és megállapította, hogy jól néz ki. Készített egy képet a telefonjával. Most nem küldi el, de holnap megmutatja Georgnak. Megitta a bort, majd felvette fekete magas sarkú körömcipőjét, fogta a ruhája színével megegyező, antilop utánzatú retikült és elindult.

Kellemes zene hallatszott a Hotel Tulipánból. Ahogy belépett, megpillantotta az ismerős arcokat.

Betti nem hitt a szemének, amikor meglátta.

• Nézd, Piroska! Menj, üdvözöld! – Kérte a nővérét, miközben az italokat szolgálta fel.
• Nahát, Editke! A legjobbkor érkeztél! Mindjárt jön a vacsora, gyere, igyál előtte valamit. – A vörös hajú, harsány teremtés már karon is fogta a titokzatos szomszédasszonyát és leültette az asztalukhoz.
• Nagyon örülünk, hogy eljöttél! – Üdvözölte Józsi.
• Én nagyon szeretem ezeket a pénteki összejöveteleket! Hogy micsoda zűrzavar volt a héten az irodában! Idegtépő! Gondolom, neked se könnyű a gyerekekkel az iskolában! Én egy fél nap alatt megőrülnék! – Folytatta Piroska.
• Editke, találkoztál már az új szomszédainkkal? Arnold és Tulasi Indiából érkeztek. – József bemutatta az új családot a tanárnőnek. Editet azonnal elbűvölte Tulasi tűzpiros, aranyszállal hímezett szárija. Az egzotikus teremtés mint mindig, most is egy doboz édességet tett az asztalra. Sohasem érkezett üres kézzel.
• Majd meglátod, hogy ezek mennyit tudnak beszélni! Órákig! Rosszabban, mint két nő! – Mondta nevetve Piroska a férjére és Arnoldra mutatva.
• Arnoldnak köszönhetően egy kitűnő módszert ismerhettem meg, a Belső Megélések Rendszerét. – Vette át a szót Georg. – A biologikával ötvözve rendkívül hatásos.

A társaság élénk beszélgetésbe kezdett.  A férfiak szakmai kérdésekről, a hölgyek pedig Tulasit kezdték faggatni a viseletéről.

Hamarosan megérkezett a vacsora. A gyerekeket is leültették, akik különvonulva játszottak.

Edit egyre inkább felszabadulva érezte magát. Jó társaság, kedves emberek, kellemes zene. És végre beszélgethettek ruhákról, cipőkről, a komoly témák helyett. Egyszer csak rádöbbent, hogy barátok között van.

Brúnó örömmel látta: Editben megjelent a VonzAlom a társaság felé. És azt is tudta, hogy ez egy új élet kezdetét jelenti a tanárnő számára.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű, napfényes nyári reggel volt. Brúnó a Kőszegi család kertjében sütkérezett. Piroska a pirítós kenyeret vette ki a sütőből, József a teát tette az asztalra, Szilvi pedig a kutyáknak készült enni adni. Bella, a hatalmas kínai chau-chau a küszöbön feküdt, White Lady, a fehér westy az udvarról szaladt be, amikor megérezte a kutyaeledel illatát.

• Hétvégén lesz Zsófi születésnapja, igaz? – Kérdezte Józsi.
• Nézzétek milyen édes kis ruhát varrattam neki! Ma délután lesz kész. – Felelte lelkesen Piroska és előkapta a telefonját, hogy megmutassa a készülő ajándékot.
• Azt a mindenit! Olyan lesz benne, mint egy kis hercegnő. – Vágta rá a férje, aki lányos apuka és nagybácsiként járatos volt a pörgős szoknyák és kopogós cipők világában. Zsófi édesapja nem sokkal a születése után meghalt, Piroska és József sajátjukként szerették az unokahúgukat.
• Mi lenne, ha nálunk tartanánk Zsófi szülinapi buliját? – Pattant ki az ötlet Szilvi fejéből.
• Nahát, csak azt sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe! Fel is hívom Betti és megbeszélem vele. – Mondta boldogan Piroska és már rohant is telefonálni. Mire visszaért a férjének támadt egy ötlete.
• Mit szólnátok hozzá, ha elhoznám Kittit a szülinapi zsúrra? – Kérdezte.
• Nagyszerű ötlet, apa! Végre kimozdul egy kicsit a kórházból. – Lelkendezett Szilvi
• Kitti? Ő az a kislány, akinek meghaltak szülei és egy darabig nem beszélt? – Kérdezte az anyja.
• Pontosan.
• Persze, hozd csak el! Ráfér egy kis vidámság a szörnyű trauma után. Amúgy is annyit meséltetek róla, hogy már én is szeretném megismerni.

Szombat délután Kitti József kezét fogva sétált be a Kőszegi-házba. A másik mancsában a Szilvitől Kapott panda macit szorongatta. Piroska egy hatalmas lufival fogadta.

A délután vidáman telt. Zsófi óriási, vegán csokoládétorták kapott. Csendes, tizenkét éves kislány volt, a kortársaihoz viszonyítva túl komoly. Egyetlen barátja a nála négy évvel idősebb unokanővére, Szilvi volt. Számára a zene jelentett mindet. Felvette az ajándékba kapott új ruhát és hegedűn eljátszott egy gyönyörű darabot. Nagyon tehetségesnek tartották, egyenesen zseninek.

Kitti szemmel láthatóan jól érezte magát. Végre emberek között volt, tetszett neki a nagy ház, de még csendes volt. Nem szabadult fel teljesen, még tartotta magát, az UrAlom állapotában volt.

• Láttad már a kutyusokat? – Kérdezte Zsófi.
• Itt kutyák is vannak? – Csillant fel a szeme.
• Gyere, megmutatjuk őket. Nagyon szelídek, meg lehet őket simogatni. – Mondta Szilvi, és ezzel a három lány elindult a kertbe.

White Lady azonnal szalad eléjük. Szilvi és Zsófi elkezdték simogatni, erre ő azonnal hanyatt vágta magát. Kittinek nagyon tetszett, ő is elkezdett vele játszani. Bella, a hatalmas barna jószág jóval lustábbnak bizonyult, a kertben kialakított kis tó partján heverészett.

Kittiben ő iránta is azonnal megjelent a VonzAlom. Mindkét kutya élvezte, hogy a lányok dögönyözik őket. Ha eldobtak egy botot, a westy futott és már hozta is vissza. Bent a szülők a hangos viháncolásra lettek figyelmesek.

• Nézzétek, milyen aranyosak! – Mondta Betti, Zsófi édesanyja.
• És Kitti is milyen vidám! – Mosolygott Piroska.
• Igen, úgy látom, kezd megtörni nála a jég. Végre feloldódik. – Mondta Józsi. – De olyan szép idő van, miért nem megyünk ki mi is? Gyertek, vigyük ki az italok! – Javasolta.

Brúnó elégedetten bólogatott. – Jól látja a doki. Kittiben megjelent a BizAlom.

A három felnőtt a teraszon folytatta tovább a beszélgetést és készítettek néhány fényképek a lányokról, amint a kutyákkal játszottak.

Este Kitti fáradtan, de vidáman köszönt el. – Köszönöm szépen, hogy itt lehettem! – Mondta udvariasan.

• Örülünk, hogy itt voltál! Jössz máskor is? – Kérdezte mosolyogva Piroska.
• Szeretnék! – Vágta rá a kislány.

Másnap este a doki csendes volt a vacsoránál. Piroska sejtette, hogy valami nagyon leköti a gondolatait, arra gondolt, hogy az egyik betege.

• Nézd ezt a képet! Annyira jó lett! Muszáj volt kinyomtatnom! – Mondta Piroska és a férje kezébe adott egy fotót, amin Kitti, Zsófi és Szilvi volt látható, amint boldogan mosolyognak a két kutya társaságában.
• Gyönyörűek! – Felelte Józsi eltűnődve.
• Igen azok!
• Gyere, ülj le egy kicsit! – Invitálta a feleségét, aki éppen az asztalt szedte le.

Piroska érezte, hogy a férje valami komoly dologról szeretne vele beszélni. Leült és figyelt.

• De jó, hogy érzelmi többletben van ez a nőszemély! Érzi, hogy a férjét foglalkoztatja valami, ezért figyel rá. – Helyeselt Brúnó, miközben az esti gyümölcs adagját majszolta.
• Tegnap mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. – Kezdte a doki.
• Igen, felejthetetlen nap volt!
• Kitti is boldognak látszott!
• Nagyon bájos kislány! Alig várom, hogy ismét találkozzak vele! Remélem, elhozod máskor is.
• Éppen erről szerettem volna beszélni veled. Emlékszel, hogy több gyermeket is szerettünk volna? Nos, arra gondoltam… Mit szólnál, ha ...
• Örökbe fogadnánk Kittit? Nagyszerű lenne!
• Akarod?
• Igen! – Vágta rá Piroska és a férje nyakába ugrott.

Másnap Szilvi véleményét is kikérték, aki szintén kitörő örömmel fogadta az ötletet.

• Ez az, József hallgatott a SejtElemre! – Mondta örömmel Brúnó. És lelki szemei előtt már látta, hogy hogyan alakul tovább a Kőszegi család élete.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

 (Kép forrása: pixabay.com)

Késő őszi péntek délután volt. A karácsony közeledte már érződött a levegőben, de még meglehetősen kellemes volt a hőmérséklet. Edit, mint minden héten, most is egy kosár étellel sietett az öccse családjához, Brúnó láthatatlanul követte.

A tanárnőt a szokásosnál is elkeserítőbb látvány fogadta. A sógornője tegnap óta, a fivére pedig reggel óta nem került elő. A nappaliban minden felé üres sörösüvegek és teli hamutálak.

Zoli röviddel a nagynénje előtt érkezett haza. Nagyon fáradtnak látszott, két dolgozatot is írt. Down kóros húga, Luca a kanapén aludt, a kis Péter pedig tetőtől talpig koszos ruhában rohangált a kertben. Még az iskolában beleesett egy pocsolyába.

• Miért nem vigyáztál? Most moshatom ki! – Zsörtölődött Zoli, miközben elkezdte összeszedni az italos üvegeket.
• Ne haragudj! Véletlen volt! – Felelte a kisfiú.

Edit lerogyott egy fotelbe. Korábban sokat dühöngött a testvére életmódja miatt, de mára elfogadóbbá vált.

• Gyere Zoli, ülj le egy kicsit! – Invitálta az unokaöccsét.

A fiú döbbenten nézett rá pakolás közben.

• Gyere! Hagyd azokat! Majd én rendet teszek.
• Jól van! – Felelte Zoli.
• Nagyon sokat dolgozol! Arról nem is beszélve, hogy mennyit tanulsz!
• Anyáék nem törődnek a kicsikkel.
• Tudod, fiam. De ma pihenj egy kicsit! Majd én kimosok és adok vacsorát a testvéreidnek.
• Tényleg megtennéd? Köszönöm!
• Hát, persze! Ha van kedved, menj el valahová!
• Ez jó ötlet!

Zoli tudta, hogy az osztálytársai este bulizni készülnek. Gyakran hívták magukkal, de ő a legkülönbözőbb kifogásokkal mindig kivonta magát ezekből a programokból. Sohasem tudta mire számíthat otthon, nem merte egyedül hagyni a kistestvéreit. Editben viszont bízott, tudta, hogy számíthat rá. Elhatározta, hogy most elmegy a buliba.

Lepihent egy kicsit, felöltözött és nekivágott a budapesti éjszakának.

• Nagyon jóképű fiatalember lett belőled! – Mondta mosolyogva a nagynénje, mikor elbúcsúztak.

Brúnó követte a fiút. Tudta, hogy érdekes dolgok fognak történni.

A Hotel Tulipán étterme tele volt. Egy nagy asztalnál a helybeliekből összeverődött törzsgárda beszélgetett. Zoli úgy döntött, iszik egy sört, mielőtt átmenne a diszkóba. Leült a bárpultnál és felhajtotta az italt. (Volt némi pénze, Edit adott neki.) Amikor elkezdte érezni az alkohol által okozott kellemes ellazulást, átsétált a hotel diszkójába.

A zene tombolt, a fények villóztak, a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Megpillantotta az osztálytársait, az egyik sarokban táncoltak. Szemmel láthatólag jól érezték magukat. Szívesen odament volna hozzájuk, de úgy érezte, nincs elég bátorsága. Úgy döntött visszamegy az étterembe.

Belépve meglátott egy gyönyörű lányt. Hosszú, hullámos, szőke haja és hatalmas kék szemei voltak. Térdig érő fekete szoknyát, égszínkék blúzt és azzal megegyező színű csüngős fülbevalót viselt, ami még inkább kiemelte a szemei színét. Úgy tűnt, egy társasággal van.

Zoltán azonnal hátra lépett, ahogy megpillantotta. A tekintetük találkozott. A lány rámosolygott és oda lépett hozzá.

• Szia! Ne haragudj! Nem tudod, hol van a diszkó? Most vagyunk itt először. – Kérdezte barátságosan.
• Itt balra. – Felelte Zoli elfúló hangon.
• Nagyon köszönöm! – Mondta a lány mosolyogva.

Zoli nem bírt semmi mást kinyögni. A lány még várt néhány másodpercet, majd visszasétált a barátnőihez. A fiú leült a bárpultnál.

• Kérnék még egy sört. Nem, inkább egy jégert. – Mondta hirtelen.
• Kettő vagy négy centest?
• Természetesen négyet! – Vágta rá.

Az italt egy húzásra felhajtotta, és már kérte is a következőt.

A jelenetet egy közeli asztaltól végig nézte Arnold, a BMR oktató, József, az újmedicinás doktor és a lánya, Szilvi.

• Apa, nézd! Ő az osztálytársam. Meglep, hogy itt látom! Az pedig még inkább, hogy iszik.
• Engem nem lep meg! – Felelte Józsi mosolyogva.
• Engem se! – Válaszolta Arnold.
• Hogyhogy? Nézett rájuk Szilvia értetlenül.
• Megijedt a kislánytól. – Mondta Józsi.
• Attól a szőkétől?
• Ingen, kicsim. Úgy tűnik, kölcsönösen megtetszettek egymásnak.
• Ő Eszter. A héten jött az iskolánkba. Ezért iszik? – Kérdezte Szilvi, aki még mindig nem értette a helyzetet.
• Pontosan. – Vette át a szót Arnold. – A jobbkezes férfiak többsége érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Nem meri megszólítani a lányt, ezért inkább leissza magát.
• Ez szörnyű! – Vágta rá aggodalmas tekintettel Szilvi.

A két férfi nosztalgiázva mosolygott.

• Én is megrémültem annak idején édesanyádtól. De tudjátok mit? Hívjuk ide! Ne járjon úgy, mint én annak idején?
• Hogy?
• Négykézláb másztam le a harmadik emeletről. Kegyetlen volt a másnap!
• Apa!
• Igen, drágám! Ez is én voltam. De szerencsére anyukád nem adta fel! A következő buliban is odajött hozzám.
• Már a harmadikat issza. Ide hívom! – Szakította félbe a lánya.
• Szia Zoli! – Lépett oda hozzá!
• Helló Szilvi!
• De örülök, hogy itt látlak! Nagyon sokat tanulsz! Végre lazítasz is egy kicsit!
• Most úgy alakult, hogy el tudtam jönni.
• Gyere, fiam! Igyál velünk egy pohárral! – Szólt közbe József.

Szilvi meglepetten nézett az apjára, de Józsi alig észrevehetően intett, hogy nem lesz baj.

• Doktor úr! Jó estét! – Üdvözölte Zoli az osztálytársa apját.
• Ugyan már! Szólíts csak Józsefnek!
• Köszönöm!
• Ismered Arnoldot? A lánya oda jár az iskolátokba.
• Igen, találkoztunk már.
• Nagyon jó ötlet volt Bettitől, hogy minden péntekre bulit szervezett a környék belieknek. Egész jól összerázódott a társaság! Jó, hogy most te is eljöttél!
• Köszönöm! Most volt egy kis időm.
• Mit is mondtál Szilvi, hogy hívják az új lányt az iskolátokban? – Vette át a szót Arnold, cinkos mosolyt vetve Szilvire.
• Eszter.
• Nagyon helyes kislánynak tűnik.
• Igen, a B osztályba jár.
• Úgy láttam, te is ismered. – Mondta József.
• Hogyan? Ki az? – Kérdezte Zoli elbambulva.
• Az a szőke lány, akivel beszéltél. - Mondta Szilvi, akinek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne mosolyogja el magát.
• Tényleg? Eszternek hívják? – Kapta fel a fejét a fiú.
• Tudjátok mit? Én benézek a csajokhoz a diszkóba. – Mondta Szilvi és már el is tűnt.
• Én is egy buliban ismertem meg Szilvi édesanyját. – Kezdte Józsi. – Gyönyörű lány volt, hosszú, vörös hajjal. – Viszont úgy megijedtem tőle, hogy rohantam a bárpulthoz és rövid idő alatt leittam magam. Négykézláb másztam le a lépcsőn a harmadikról. Másnap pocsékul érzetem magam.
• Ez elég gyakori. – Mondta Arnold. – A jobb kezes férfiak nagy része érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Ezért nem mer odamenni a kiszemeltjéhez.
• Valóban? - Nézett rájuk döbbenten Zoli.
• A jobb kezes férfi alulműködéssel, a balkezes túlműködéssel reagálnak. A nőknél pont fordítva van. Ezért van, hogy egy jobb kezes férfi nagyon gyakran leblokkol egy jobb kezes nő mellett.
• Ez nagyon érdekes! – Mondta a fiú a semmibe bámulva.
• Pedig nagyon egyszerű. Csak sajnos nincs benne a köztudatban.

Abban a percben Szilvi érkezett vissza néhány lány kíséretében.

• Ő Eszter. Új lány az iskolában. – Mondta. – A többieket pedig már ismeritek.
• Szervusz, Eszter! Zoltán vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! – Mondta fiú, miközben felállt és udvariasan kezet fogott a lánnyal. – Van kedvetek bejönni a diszkóba?
• Örömmel! – Felelte a szőke szépség mosolyogva.

Brúnó boldog volt. Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően Zoli nem részegen és csalódottan távozott, hanem volt bátorsága megismerkedni a kiszemelt lánnyal, így örökké emlékezetes maradt számára az este.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere