(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

• Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

• Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

• Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

• Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
• Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
• Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

• És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

• Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
• Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
• A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

• Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
• Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

• Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
• Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

• Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

• Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
• Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
• Ez szörnyű! Én is veled megyek.
• Inkább marad, kicsim!
• Hátha tudok segíteni!
• Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
• Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

• Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

• Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

• Mondja csak Julika, mi történt önnel?
• Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
• Miféle szemét?
• A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
• Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
• Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
• Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

• Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
• Miért?
• Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

• Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

• Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
• Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
• Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már csak egy hét volt karácsonyig. A Tulipán Sétány lakói lázban égtek, különösen a gyerekek. BMR Brúnó úgy döntött, benéz az iskolába. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem várt fordulat fog történni.

Zsófi minden erejével az ünnepi hangversenyre készült. Reggel már a hegedűjével érkezett. Az első óra kezdetéig még volt tíz perc, így elővette a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.

Ági néni, az osztályfőnök lélekszakadva rontott be.

• Gyerekek, egy perc és jövök! Húzzátok el a padokat. A karácsonyi műsorral kezdünk.
• Akkor nem lesz óra? – Kérdezte egy kisdiák.
• Ma csak próba lesz. Délig gyakoroljuk a műsort, utána osztálykarácsony. Az iskolai ünnepség pedig holnap után lesz. Remélem, hogy nem hoztok rám szégyent!

Az gyerekek hangos ujjongásban törtek ki. Zsófi volt az egyetlen, akinek semmi kedve nem volt az egészhez. Amióta Khairavi bekerült az osztályukba, kevésbé érezte magát magányosnak, ő viszont két hete Indiában volt, így Zsófi ismét egész nap egyedül volt az iskolában.

A tanárnő kiviharzott, a gyerekek pedig óriási ricsaj közepette elkezdték elhúzogatni a padokat és a székeket. A kis művésznő mindig utálta a hangzavart.

• Sajnos vannak gyerekek, akik ezekben az ünnepi pillanatokban még magányosabb, mint a hétköznapokon! – Állapította meg Brúnó szomorúan.
• Tűnj már innen, Zsófi! – Förmedt rá Alíz!

A kislány alig tudta menteni a táskáját és a hangszerét. Épp a könyvét akarta eltenni, amikor visszaért Ági néni.

• Gyertek, kezdjünk! – Kezdte. – Zsófi, tedd már el azt az átkozott könyvet! Nem igaz, hogy nem unod meg! Mindig csak a zene! – Azzal az osztályhoz fordult, akik már sorba is álltak a műsorhoz.
• Ahogy megbeszéltük! Első a Csendes éj, azt követi a Pásztorok, pásztorok, majd egy vers.

Zsófi a középső sor szélére állt. Kriszti került mellé, aki azonnal oldalba is lökte.

• Menj már arrébb! – Förmedt rá.
• De hát tegnap is itt álltam! – Nézett rá szomorúan Zsófi.
• Akkor sem fogsz mellettem állni! – Vette egyre gúnyosabbra a hangot Krisztina.
• Mi a baj, lányok? – Kérdezte a tanárnő.
• Nem akarok Zsófi mellett állni! – Jelentette ki Kriszti hangosan.
• Zsófi, kérlek, állj a hátsó sorba!- Utasította Ági néni.
• Tanárnő, tegnap ide tetszett állítani. – Mondta kimért, szenvtelen hangon a kislány.
• Most viszont arra kérlek, hogy állj hátra. És nem szeretnék még egyszer szólni. Elegem van belőle, hogy mindig lassítod az osztály munkáját.

Zsófi hátra sétált. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre, mint a ló. Az osztály halk sutyorgásban és kárörvendő kuncogásban tört ki.

Elkezdődött az első dal próbája. Közben úgy érezte, mint ha a háta mögött babrálnának valamit. Megfordult és látta, hogy a mellette álló két lány, Alíz és Kata krétával kente össze a ruháját. Nem szólt semmit, csak szúrós pillantást vetett rájuk.

A második ének szám alatt ezt folytatták, majd miközben egy osztálytársuk szavalt, hirtelen a haját is meghúzták. Zsófi abban a pillanatban megfordult és hatalmas pofont kevert le Alíznak, majd erőteljesen meglökte Katát.

Alíz döbbenten kapott az arcához, az osztály pedig fagyott csendben állt.

• Zsófi, mit műveltél?! – Ági néni elkerekedett szemekkel nézett rá. A bambának titulált kislánytól soha semmilyen kitörést sem tapasztaltak korábban. – Zsófia, ismételten kérdezem, mit műveltél?!
• Felpofoztam! És meglöktem! – Jelentette ki határozottan, egyfajta elégedettséggel a hangjában.
• Sajnos, nem értik, mi történt! – Mondta a kispanda. – Zsófinak a tanárnő és a diáktársak is ÉgedElmet okoztak, így teljesen természetes reakció, hogy önvédelem céljából átváltott agresszív viselkedésbe.
• Azonnal hozd ki az ellenőrződet!
• Már viszem is! – Sietős léptekkel sétált előre és nyújtotta át a kis könyvet a tanárnőnek.
• Nem is értem, hogyan tehettél ilyet! – Mondta Ágnes még mindig lefagyva.
• Így! – Felelte a kislány és hátat fordított. – Látja a ruhámat? Ezt tette Alíz és Kriszti. Lassan körbefordult, hogy az egész osztály láthassa az összekrétázott ruhát.

Ágnes írni kezdett Zsófi ellenőrzőjébe, mit se törődve az őt ért sérelemmel. A kislány addig levette a sötétkék kardigánját és a telefonjával lefényképezte a krétanyomokat, majd ismét fölvette. Amikor a tanárnő visszaadta neki az ellenőrzőt, visszasietett a táskájához és pakolni kezdett.

• Most meg mit csinálsz? – Kérdezte Ági néni.
• Hogy hogy mit? Haza megyek. Nincs itt semmi keresni valóm.
• De hát még tart a próba.
• Nem kívánok szerepelni az ünnepségen. Ha megbocsátanak… - Már indult is, de a tanárnő elállta az útját.
• Tanítási időben nem engedhetlek el.
• Valóban? – Kérdezte a kislány. Azzal elővette a telefonját és felhívta az édesanyját. Majd leült, kinyitotta a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.
• Nem szerepelsz a társaiddal a karácsonyi műsoron? – Kérdezte a tanárnő.
• Társaimmal? Ugyan már, Ági néni! Nekem itt nincsenek társaim, csak ellenségeim. Erről szól a szeretet ünnepe? Mit szólna Jézus, ha ezt látná?

Ez volt az a mondat, amire se a tanárnő, se a gyerekek nem tudtak vagy inkább nem akartak válaszolni.

Közben egy kisfiú felbátorodott.

• Lehet, hogy azért nem akar maradni az osztálykarácsonyon, mert nem hozott semmit. – Mondta gúnyosan.
• Úgy gondolod? – Kérdezte Zsófi. A hangjából egyértelműen érződött, hogy nyíltan vállalj a harcot.
• Biztos nem hozott semmit, de mi sem adunk neki édességet! – Kontrázott rá egy másik diák.

Zsófi felállt és egy szatyorból elővett egy tortás dobozt. Lassan kinyitotta. Gyönyörű csokoládétorta volt benne különleges díszítéssel. A gyerekek döbbenten nézték.

Zsófi lassan elindult a tortával a kezében.

• A szálloda cukrászdájából van. - Mondta Zsófi. - Jean készítette. Ismeritek? Tavaly Párizsban nyert díja. Nem akartam hozni semmit, de anyukám azt mondta, hozzam el, akkor talán kedvesebbek lesztek velem.

Az osztály és a tanárnő síri csendben figyelték, hogy mire készül vele. Amikor a tanári asztal elé érkezett, hirtelen megállt és az asztalra borította. A fehér asztalterítőt és az osztály naplóját beterítette az étcsokoládé.

Ebben a pillanatban lépett be az édesanyja, Betti.

• Mi történt? – Kérdezte, miközben földbegyökerezett lábbal állt a tanterem ajtajában, kezében a kilinccsel.
• Karácsonyi próba, anya. – Válaszolta Zsófi szenvtelen hangon, szikrázó szemekkel.
• Ki tette ezt a tortával?
• Én voltam.

Abban a percben kicsöngettek. A gyerekek csendben elindultak kifelé.

• Zsófi, de hát miért csináltad?
• Hogy miért? Elzavartak, hátraküldtek, összekrétázták a ruhámat és megcibálták a hajamat. Aztán még meggyanúsítottak azzal, hogy nem hoztam semmit az átkozott karácsonyi ünnepségükre.
• Igaz ez, Ágnes? – Szegezte a kérdést Betti a tanárnőnek.
• Igen, de….
• De, mi…?
• Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Gyerekek.
• Igen, gyerekek. Érző emberi lények. Nem birkák vagy robotok. Öltözz lányom, hazamegyünk!

Zsófi és Betti egy perc múlva kint voltak az utcán.

• Sajnálom, kislányom, hogy idáig engedtem, hogy ebbe az iskolába járj! – Mondta az anyuka, miközben beszálltak a kocsiba. A kislány nem felelt.

Betti bevitte magával a szállodába a kislányt, megebédeltek, majd hívta a helyettesét. Ezt a délután a lányával akarta tölteni.

Este Zsófi elment a hegedű órájára, Betti pedig a testvére családjával vacsorázott.

• Ez szörnyű! Nem engedhetjük, hogy továbbra is ilyen közegben tanuljon. – Mondta Piroska lesújtottan.
• Ha többször leégették a közösség előtt, akkor ez teljesen természetes reakció. – Felelte Józsi. – Az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szerencsés, ha a lányok továbbra is ebbe az iskolába járnak.
• Tényleg nem!
• Akkor más alternatívát fogunk keresni! – Jelentette ki József.

Brúnó pedig boldogan csóválta a farkát. – Végre felismerték, hogy az ÁrtAlom zóna helyett, szerencsésebb, ha más közeget keresnek Zsófinak, Szilvinek és Kittinek. Ez lesz számukra a legszebb karácsonyi ajándék.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Végre eleredt a hó. Ez sokakat boldogsággal töltött el, mások viszont bosszankodtak miatta. Brúnó szeretett a hóban játszani. Olyan éghajlatról érkezett, ahol sokszor volt ebben része.

Szilvinek csodás emlékei fűződtek a gyerekkori mikulásünnepségekhez. Most mindent megtett, hogy azon gyermekek számára is vidámmá varázsolja az ünnepet, akik a kórházban töltik. Ma Piroska is elkísérte a lányát és a férjét a munkába, több tálca édességgel felszerelkezve.

• Ne felejtsd el, hogy ma Brigitta megy érted az iskolába! Utána Zsófival együtt behoz hozzánk, a kórházba, rendben? – Mondta örökbefogadott lányának, Kittinek.
• Igen. – Felelte a kislány. – Brigittát jól ismerte és nagyon kedvelte, mégis meglehetősen rosszkedvűnek tűnt ezen a reggelen.

Editnek borzalmas gyermekkora volt. Mégis gondoskodott róla, hogy az öccse gyermeki reggel egy-egy csomagot találjanak a cipőjükben. Nem bírta volna elviselni, hogy ne kapjanak semmit, az iskolában pedig a többi gyerek ajándék beszámolóit kelljenek hallgatniuk.

Ági néni, az alsós tanító régen belefásult a munkájába. A mai nap nem örömöt, hanem plusz munkát jelentett a számára.

Zsófi nem kedvelte az efféle rendezvényeket. Sose értett szót a kortársaival. Már reggel magával hozta a hegedűjét, annak az egynek örült, hogy délután zenélhet a kórház gyermekosztályán.

Péter, aki örökös nélkülözésben élt, és csak a nagynénje, Edit gondoskodott róla, örömmel bontotta ki a csomagját.

Azt senki se értette, hogy miért szomorú Kitti. Amikor rá került a sor, hogy átvegye az ajándékát, hangos zokogásban tört ki.

Brigitta számára sem volt vidám ez a nap. Minden évben abban reménykedett, hogy jövőre már ő is vehet ajándékot a saját csemetéjének, az élet még sem áldotta meg gyermekkel.

Amikor megérkezett az iskola elé Kitti sírva, Zsófi pedig a hangszerét szorongatva szaladt elé.

• Kicsim, de hát mi történt veled? – Kérdezte döbbenten.
• Reggel óta szomorú. És azóta sír, hogy megkapta az ajándékát. – Mondta tanácstalanul Zsófi, miközben egy zsebkendőt nyújtott át fogadott unokahúgának.

Kitti nem szólt, csak megfogta Brigitta kezét.

• Talán rossz emléked fűződik a Mikuláshoz? – Kérdezte Brigitta és lehajolt hozzá.

A kislány határozottan rázta a fejét.

• Akkor mi a baj?
• Ilyenkor mindig a nagymamámhoz mentünk anyáékkal. Erdélybe, a hegyekbe. Oda érkezett a Mikulás szánkóval.
• Drágám, szóval a Mikulás a vér szerinti szüleidre emlékeztet?

A lány csak bólogatott.

• Értem már.
• Sajnálom, Kitti! Erre nem gondoltam. – Mondta Zsófi és megfogta a kezét.

Brúnó jól látta, mi a helyzet. Akinek feldolgozatlan vesztesége van egy vagy több családtag elvesztésével kapcsolatban, annak az ünnepek is veszteséget okoznak.

• Megértelek, kicsim! Én sem repesek a vidámságtól. – Mondta Brigitta.
• De hát miért? – Kérdezte Zsófi.
• Nagyon szeretném, ha lenne egy olyan kislányom, mint amilyenek ti vagytok, de az élet sajnos még nem adta meg nekem.
• És akkor vele mikulásoznál?
• Pontosan.

A kispanda Brigittát is megértette. Számára elérhetetlen a saját család, így szintén veszteséget jelentenek a családi ünnepek. Függelembe került a belsőséges, érzelmi biztonságot adó család.

Mire beértek a kórházba Kitti kicsit megnyugodott, de amikor meglátta az új családját, akikkel féléve élt a szülei halála után, ismét sírni kezdett. Piroska döbbenten nézett rá és Brigittára.

• Azt hiszem, van egy kis probléma. – Fordult Brigitta a barátnőjéhez.
• Mi történt vele?
• Az ünnep a vér szerinti családjára emlékezteti. Nagyon kiborult.
• Ó! Erre egyáltalán nem számítottunk. Annyira el voltunk foglalva a kórházi ünnepséggel, hogy eszünkbe se jutott, hogy megviselheti a Mikulás ünnepség. Halottak napján semmi baja nem volt.
• Talán azért, mert ahhoz nem fűződnek olyan kellemes emlékei, mint a december 6-hoz. – Mondta Józsi. – Ha belegondolok, számíthattunk volna erre.

Piroska az ölébe ültette örökbefogadott lányát és egy tányér süteményt nyomott a kezébe.

Hamarosan kezdetét vette Zsófi karácsonyi koncertje. A gyerekeket kihozták a kórtermekből. Közben odakint ismét havazni kezdett.

Ide is érkezett egy Mikulás. Tőle már, ahogy a többi gyermek, Kitti is mosolyogva vette át a csomagot. Habár a vér szerinti szülei már nem voltak vele, még is szerető és elfogadó új a családja körében volt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

(Kép forrása: pixabay.com)

Már hűvösre fordult az idő, de ezen a reggelen szépen sütött a nap a Tulipán Sétányon. Brúnó úgy döntött, ma Dorottyáékat fogja meglesni. Besurrant a nyitott ablakon át, majd elrejtőzött.

Erzsi néni a reggelit készítette, a két gyerek már az asztalnál ült. Károly, mint mindig, most is a laptopjába temetkezett. Természetesen öltönyt és nyakkendőt viselt.

• Csak egy kávét kérek! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítást. – Vigyázzon, még kiborul!

Dorottya királykék, csipkével díszített hálóingben és alig összekötött szatén köntösben érkezett. Festett vörös haja dús hullámokban omlott a vállára.

• Jó reggelt! – Köszönt méltóságteljesen.
• Jó reggelt! – Válaszolta férje anélkül, hogy ránézett volna.
• Erzsébet, kész van a turmixom? – Kérdezte a ház úrnője.
• Azonnal elkészítettem, asszonyom. – Felelte a házvezető nő, és már lépett is a turmix géphez.
• Ráérsz ma este, szívem? – Fordult Dorottya férjéhez.
• Üzleti vacsorám lesz.
• De a gyerekeknek programjuk lesz és arra gondoltam, hogy elmehetnénk…
• Megmondtam, hogy nem jó. Nagy összeg múlik az üzleten, az az első!

Károly továbbra se nézett rá. Dorottya elcsendesedett és kisétált a teraszra. Fogta aranyszínű, strassz kövekkel díszített öngyújtóját és rágyújtott egy hosszú cigarettára. Félig elszívta, majd elnyomta és visszasétált az ebédlőbe.

Hátravetette hosszú sörényét és kezébe vette hatalmas okostelefonját. Mosolyt erőltetett magára és chatelni kezdett. Az üzenetek érkezésekor látványosan felkacagott.

• Lehalkítanád, kérlek? Rendkívül idegesítő ez a pittyegés! – Förmedt rá Károly. Most először nézett rá szúrós tekintetével a szemüvege fölül.

A nő letette a telefont és beállt a tükör elé. Hátrafogta a haját, majd fogott egy élénkvörös rúzst és felkente.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja.

• Szervusz, Betti, drágám! Nem, nem valószínű, hogy ma este tudok menni. Találkozóm van valakivel. Érezzétek jól magatokat! – Mondta és letette.
• Egy perc nyugta nem lehet az embernek ebben a házban! – Csapott az asztalra Károly, majd felkapta a laptopot és átment vele a dolgozószobájába.
• Teljesen elhatárolódik. Ez a HatárAlom. – Szomorodott el a kispanda.

Dorottya felvonult az emeletre, majd negyed óra múlva tűzpiros kosztümben, tűsarkú cipőben és élénk sminkben jelent meg. Parfümje illata az egész házat belengte. Szó nélkül kivonult.

Beült a ruhája színével megegyező Mercédeszébe és elhajtott. Az edzőterembe ment. Az egész délelőttöt ott töltöttem, majd megebédelt. Délután moziba ment egy barátnőjével, később pedig beültek egy cukrászdába.

• Nem törődik velem. Mint ha ott se lennék. Borzasztó így élni!
• Na, de Dorottya, szívem! Mindenetek meg van. Gyönyörű ház, luxusautók. Mutass nekem még valakit, aki a Seychelle Szigeteken nyaralt! – Hangzott a megértést a legkevésbé sem tartalmazó válasz.
• Nem értesz semmi! – Mondta a nő elkeseredetten. – Pincér! Kérem, hozzon még egy vodkanarancsot!

A harmadik pohár ital után kezdett egyre magabiztosabbá válni. Hazament és átöltözött egy kihívó, paprikapiros koktélruhába és feltűzte a haját. Esze ágában sem volt otthon tölteni az estét. Ha a férje nem tart vele, akkor egyedül megy szórakozni.

Brúnó számára egyértelmű volt, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre.

A Hotel Tulipánban már kezdődött a szokásos péntek esti party. A törzsgárda egy része egy nagy asztalnál ült és élénk csevegést folytatott.

• Szervusz, Dorottya! De csínos vagy ma! – Üdvözölte kedvesen Betti.
• Igen, nagy szép ez a ruha! – Helyeselt elismerően Piroska.
• Károly nem jött veled? Szerettem volna beszélni vele? – Kérdezte Arnold.
• Sajnos nagyon elfoglalt. Sok a munka mostanában. – Szabadkozott Dorottya. Közben úgy érezte, mint ha fojtogatná valami.

Kellemesen indult az este. A társasághoz csatlakozott Brigitta, a divattervező hölgy is. Ő volt az egyetlen, akire Dorottya felnézett. Egészen belefeledkezett a beszélgetésbe, amikor Arnold megszólalt.

• Nézzétek, Károly mégis csak eljött.
• Valóban? – Nézett hátra a nő elfúló hangon.

A férfi éppen csak bólintott a társaságnak, majd leült a bárpulthoz és rendelt egy italt. Dorottya erőt vett magán, és odasétált hozzá.

• Gyere, szívem, üdvözöld a többieket! Hiányoltak!
• Hagyj már békén! – Förmedt rá dühösen. – Fárasztó napom volt, lazítani akarok.

Dorottya szúrós tekintetet vetetett rá, majd szó nélkül sarkon fordult.

Felhajtott még egy italt, majd beszélgetésbe elegyedett egy idegen férfival. Hamarosan vadul flörtölni kezdett vele.

• Olyan kellemes a zene! Miért nem táncolunk? – Kérdezte.
• Ó, én nem igen tudok táncolni. – Szabadkozott az idegen.
• Ugyan már! Jöjjön csak! – Felelte a nő és már húzta is a táncparkettre, lehetőleg minél közelebb a férjéhez.

A társaságnak kezdett feltűnni a kihívó viselkedés. Károly szemei egyre jobban szikráztak, majd felpattant és határozott léptekkel kirohant.

Dorottya felkacagott. Elérte, amit akart. Hamarosan lerázta újdonsült ismerősét és egyedül táncolt tovább. A vodkát hívta segítségül, hogy átmenetileg feledje a magányát.

Brúnó nagyon elszomorodott ezen az estén. Látta, hogy Károly érzelmileg teljesen le van zárva. Folyamatos céltudatban van, csak a pénzt hajszolja. Dorottya – noha fontos számára a luxus – szeretne kapcsolódni a férjéhez, de az nem ad rá lehetőség. Így mindent megtesz, hogy provokálja, hiszen csak így tud hatással lenni rá. Ennek érdekében egyre veszélyesebb fegyvereket is kész bevetni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com) 

Különleges este volt, a Hotel Tulipánban hetek óta készültek erre a napra. A konferenciaterem színpadát vörös színű lampionokkal díszítették fel.

Tulasi, az indiai táncosnő krémszínű száriban, mezítláb állt a színpadon. Khairavi, a lánya az első sor közepén foglalt helyet, órák óta segédkezett a készülődésben. Brúnó a mellékszínpadról, a függöny mögül szemlélte az eseményeket.

• Jó lesz így a fény? – Kérdezte Betti, aki igencsak izgult.
• Megtenné az úr, hogy egy kicsit lejjebb veszi? – Kérte a technikust a táncosnő.

Abban a pillanatban meleg, sárgás színű fény borította be az egész helyiséget, egészen sejtelmes külsőbe burkolva az indiai dívát, mint ha csak egy tündér lenne.

• Fantasztikus! Nagyon köszönöm! Ez maradjon! – Válaszolta elégedett mosollyal.
• Ez gyönyörű, anya! – Mondta lenyűgözve a lánya.
• Igen, nem mindenhol van ilyen különleges fénytechnika. – Felelte Tulasi elégedetten.

Hét órakor kezdődött a műsor, hatkor már hosszú sor kígyózott a bejáratnál. Az indiai család érkezése az egész lakóparkot felbolydította, amikor pedig megtudták, hogy Tulasi táncművész, egyre kíváncsibbak lettek.

Hamarosan öltönyös, nyakkendős urak, felékszerezett, estélyi ruhába öltözött hölgyek és izgatott gyermekek lepték el a termet. Az erős parfümök illata összekeveredett, az ablakon át besütött a hold. A hatalmas kristálycsillárok ragyogása csak fokozta az ünnepi hangulatot.

Hamarosan kialudtak a nagyobb fények és csak az oldalsó falikarok világítottak. A behúzott függöny előtt az előszínpadon Betti tűnt fel. Koromfekete, szatén, uszályos estélyi ruhát viselt. A stóla szabadon hagyta a vállát, hosszú csüngős fülbevalói ragyogtak, haja feltűzve. Néhány mondatban felkonferálta Tulasit, majd kivonult.

Ekkor a súlyos, bordó bársonyfüggöny szétnyílt és megjelent a táncosnő. Élénkvörös ruhát viselt, haja hatalmas, kerek kontyban, aranyszínű ékszerein táncoltak a fények. A közönségnek elakadt a szava a látványtól. A nőiességnek egy olyan fajta aspektusa nyilvánult meg, amellyel nyugaton alig találkozik az ember.

Az első darab után röviden bemutatta a kelet-india, odissi táncstílust, majd tovább folytatta az előadást.

Mikor elhagyta a színpadon, lánya, Khairavi adott elő egy lenyűgöző darabot, végül Tulasi ismét megjelent, ekkor már hosszú, élénksárga száriban, szandálban, modern ékszerekkel. Egy ismert dallam csendült fel. Egy letűnt kor papnője után, egy modern, indiai nő csábító tánccal kápráztatta el a közönséget. Ezt a produkciót hangos vastaps kísérte. Mikor a zene elhalkult és ő meghajolt, a nézők állva folytatták a tapsot. A Hotel Tulipán egy-egy virágcsokorral köszönte meg a fellépést Tulasinak és Khairavinak.

• Érzelmi többlet állapotban ilyen csodák létrehozására képes az ember. – Állapította meg a kispanda boldogan.

Az étterem ajtói kinyíltak, egy pohár itallal és élőzenével várták a közönséget. A hangulat annyira felfokozott volt, hogy hamar táncolni kezdtek. Egy népszerű keringő dallam csendül fel, ekkor Georg azonnal elkapta Editet és száguldozni kezdtek a parketten. Ez mindenkit meglepett, korábban senki se tudta volna elképzelni a titokzatos tanárnőt táncolni.

A többség elismerően csodálta őket, Zsolt viszont értetlenül nézett rájuk, majd gúnyolódni kezdett.

• Nahát, egy férfi, aki táncol! Micsoda szamár! Nőnek képzelni magát, vagy mi? Jó hogy szoknyát nem vesz fel! – Majd megfordult és megérintette egy arra járó fiatal nő hátsóját. A lány megfordult és szikrázó szemekkel rácsapott a kezére.

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy a Zsolt érzelmileg le van zárva. Ezért kigúnyolja azokat a férfiakat, akik ki tudják fejezni az érzéseiket, és csak testi szinten tud kapcsolódni az ellenkező nemhez.

Eközben a művésznő és a lánya alig győzték fogadni a gratulációkat. Végre Geornak és Editnek is sikerült a közelükbe férkőzniük.

• Fogadják szívből jövő gratulációnkat! – Kezdte Georg.
• Nagyon köszönjük! Úgy látom, ön se ma kezdte a táncot. – Válaszolta Tulasi mosolyogva.
• Nem bizony. – Felelte a férfi. – Tizenöt évig tanítottam társastáncot. Mostanság már régiségekkel foglalkozom.
• Nahát, ön tánctanár? Micsoda meglepetés. Én is most tervezek tánciskolát nyitni. Nem lenne kedve tanítani?
• Tanítani…? Nos, úgy tervezem, a jövőben több időt fogok Budapesten tölteni. Ez most nagyon hirtelen jött, de itt van a névjegyem, beszéljünk a héten.
• Nagyon köszönöm! – Vette el a névkártyát a nő. – Tudja, én nem hiszek a véletlenekben. – Tette hozzá cinkos mosollyal.
• Ami azt illeti, én sem. – Válaszolta Georg, úgy hogy közben magán is meglepődött. Edit már egy ideje mondogatta neki, hogy tanítania kéne, de ő mindig elhessegette a gondolatot.
• Hétfőn felhívom, Georg úr.
• Rendben, várni fogom. - Felelte, majd Edittel karonfogva elsétáltak.
• Látod, a környéknek szüksége van egy tánctanárra! – Mondta lelkesen a nő.
• Itt lesz nekik Tulasi.
• Ő nem társastáncot fog tanítani.
• Rendben van, beadom a derekam, egy feltétellel. – Nézett komoly tekintettel a kedvesére.
• Mi lenne az? – Kérdezte értetlenül.
• Az, hogy az én Editkém is velem tanítson!
• Miket beszélsz? – A nő szemei elkerekedtek a döbbenettől.
• Ahogy mondom, együtt fogunk tanítani!
• Georg!
• Igen, szívem?
• Mibe nem rángatsz bele?!
• Mert imádlak!
• Örült vagy, szerelmem!
• Mert megőrjítettél! – Azzal elkapta a nőt és már száguldottak is körbe, a felhangzó quick step dallamára.

Brúnó örömmel csóválta a farkát. Egyértelműen látta, hogy mindkettőjükben megjelent a VonzAlom a közös tánctanítás iránt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere