Ezen az estén új vendégek érkeztek a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó, az embereket figyelő, és a lelki állapotokat ismerő vöröspanda a recepción rejtőzködött.
Egy fiatal társaság volt, két lány és egy fiú.
Hamarosan megkapták az étlapot és nézelődni kezdtek.

Betti, a tulaj egy ideig várt, majd odament, és megkérdezte, hogy mit kérnek.
- Én egy Sacher tortár szeretnék, ha van. – Mondta szolidan, Aranka. – Molett, nagy mellű, széles csípőjű, de vékony derekú lány volt, hatalmas barna szemekkel, és nagyon dús, göndör, sötét hajjal. A maga módján nagyon is dekoratív.
- Rendben. – Felelte Bettina.
- Én nagyon éhes vagyok. Tudna nekem hozni egy gombapörköltet nokedlivel? – Kérdezte Szilárd? – A pocakos egyetemista fiút nem igen érdekelte a súlya. Annál inkább szeretett enni.
- Természetesen. Mindjárt szólok a szakácsnak.
- Salátát kérhetek? – Kérdezte Fruzsina, a balerina. – Rendkívül vékony, szőke, zöld szemű, fehér bőrű lány volt.
- Hogyne. Azt is megoldjuk. – Felelte Bettina érzelmi többletesen. – Megyek, intézem. – Mondta, majd távozott.

- Hogy tudsz mindig salátát enni? – Kérdezte Aranka Fruzsitól.
- A balett ezzel jár. Kihajítanának a tánckarból, ha felszednék néhány kilót. Valamit valamiért.

- Még jó, hogy én mérnök leszek, és nem kell a külsőmre ügyeljek. – Mondta vidáman Szilárd. – De, tényleg, Ari, te hogy hogyhogy, csak desszertet rendeltél? Normális vacsorát nem szeretnél?

- Jaj, Istenem! Tudjátok, hogy van két kis testvérem. Meg kell fognom a pénzt. Kénytelen voltam tabletet venni nekik, mert a többi gyereknek is van. Láttátok volna, hogy milyen boldogok voltak tőle! Bőven elég, hogy azért csúfolják őket, mert cigányok, ne mondják még azt is, hogy csórók!

- Lecigányozzák őket a mai világban? – Nézett rá értetlenül Szilárd.

- Le bizony!

- Nem a roma szót kéne inkább használni? – Kérdezte Fruzsina.

- Nem. – Felelte Ari. – Semmi sértő nincs a cigány szóban, amíg nem pejoratív értelemben használják. Cigányok vagyunk és kész, csak ne közösítsenek ki bennünket miatta.

A másik két fiatal egy darabig csak nézett maga elé.
- Hány évesek is az ikrek? – Kérdezte Fruzsi.
- Hamarosan töltik a nyolcat. Most kezdték a második osztályt. Nagyon büszke vagyok rájuk. Gizinek eddig csak négyese és ötöse van. Viszont tartunk tőle, hogy Jankóka diszes. Őt lehet, hogy különórára kell majd járatni.

- Nehéz lehet! – Mondta Szilárd.
- Igen. – Felelte Aranka. – Sajnos apának nincs türelme tanulni velük, ami óta szegény édesanyánk elhunyt.
 - Ez azért kemény lehet, hogy anyukátok helyett is neked kell vállalnod a felelősséget a két kicsiért. – Mondta Fruzsi.
- Igen. De hát, mit tehetnék, ha ezt osztotta rám a Jóisten? – Felelte fáradt tekintettel Ari. – Hétvégén egész végig mostam és takarítottam. Ráadásul elég rossz a közlekedés arra. Nehéz megközelíteni a falut.

- És olyan állapotban jöttél vissza, mint egy kifacsart citrom. - Tette hozzá a barátnője.

- Igen. És mindig akad valami probléma. Múltkor egy kisfiú meghúzta Gizi haját, mire Jankóka felpofozta. Természetesen őt büntették meg. Osztályfőnöki figyelmeztetőt kapott. Apa mondta, hogy ne törődjenek vele, mégis sírva ment haza mind a két gyerek.

- Szörnyű, hogy olyan dologért bántják őket, amiről nem tehetnek. Nem is értem! A mi családunkban soha nem volt téma, hogy kinek mi a származása. – Mondta értetlenül Fruzsi. - A szüleimnek vannak román, arab, és német barátai is. Kiskoromban együtt játszottam a gyerekeikkel. A balettintézetben is voltak orosz, ukrán, és kínai társaink is, és ezt természetesnek vettük.
- Értelek, viszont az is tény, hogy néhány cigány gyereket se kell félteni. – Folytatta Ari. – A mieink nem agresszívak és nem bántanak senkit. Gondolom azért, mert nem ezt látták tőlünk. Viszont vannak, akik verekednek, rongálnak, és parasztnak csúfolják a magyarokat. Én ezzel nem tudok egyet érteni. Pontosítok, a "nem cigányokat" csúfolják parasztnak. Nem szeretem a "magyar" szót használni rájuk, mert én is itt élek, magyar állampolgár vagyok, tehát magyar is vagyok.

- Persze, hogy az vagyok. Hogy merülhet fel ez kérdésben. - Nézett maga elé a másik lány.

Közben kihozták a megrendeléseket.
- Fruzsi, te nem halsz éhet ettől? – Kérdezte Szilárd.
- Nem. Nekünk nem szabad hízni. Megszoktuk, hogy nem ehetünk akármit. Pláne most, hogy be szeretnék kerülni az operaház balettkarába.

Te viszont ehetsz, Szilárd! – Mosolygott Aranka.
- Persze, nálunk nem az alkat a fontos. - Mondta vidáman a fiú, miközben nekilátott a vacsorájának.
- Én mindig molett voltam, pedig nem eszem sokat. De hát, anyukám is ilyen alkat volt. – Mondta Aranka.
- A te esetedben ez nem hátrány. Az idegenforgalomban nem ezt nézik. – Mondta Fruzsina.

Betti az asztalhoz sétált.
- Jól sejtem, hogy újak vagytok a környéken? – Kérdezte.

- Igen. – Felelte Aranka. – Az utca végi lakást béreltük ki.
- Óh, biztosan Dorottyáék egyik ingatlanja. – Nyugtázta Bettina.
- Igen.
- Egyetemisták vagytok?
- Pontosan. Szilárd mérnök lesz, Fruzsina balett művész, én pedig idegenforgalmat tanulok. – Magyarázta Ari.

- Akkor szeretettel üdvözlünk titeket. Péntek esténként összejövetel van a környékbelieknek. Ha gondoljátok, gyertek el ti is! – Invitálta őket Bettina. – Hétkor kezdődik.

Brúnó örömmel figyelte őket: még jó, hogy vannak olyan érzelmi többletes emberek, akik megértik a mások problémáit és tolerálják őket.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Napfényes, kora nyári idő volt a Tulipán Sétányon. Már mindenki nagyon várta a strandidőt. Brúnó, a lelkiállapotokat ismerő vöröspanda láthatatlanná változva a kórházban, a nővérpult alatt lapult. Tudta, hogy ezen a napon valakinek az életében sorsdöntő fordulat történik.

- Szilvi! Bevinnéd az uzsonnát a 4-es szobába? Egy fiatal fiú, körülbelül veled egy idős. A bokája sérült. Nem súlyos, de holnapig bent tartjuk. Úgy látom, nagyon meg van rémülve. Próbáld megnyugtatni, kérlek! – Mondta Erika, a főnővér az önkéntes nővérnek, Szilvinek.
- Hát, persze! – Válaszolta a 16 éves lány, akinek minden vágya volt, hogy apja nyomdokaiba lépve orvos legyen.
Már fogta is a tányért és indult a szoba felé.

- Szia! Meghoztam az uzsonnádat. Hogy van a bokád? – Kérdezte kedvesen.
- Még fáj egy kicsit, köszönöm! – Felelte a fiú elgyötört arccal.
- Azt mondják nem súlyos, csak megfigyelésre tartanak bent. Ha minden jól megy, holnap már hazamehetsz. – Mondta Szilvi, miközben letette a tányért az ágy melletti asztalra.

A fiú azonnal, hatalmas falatokban elkezdte falni a szendvicset. – Szegény, nem most evett utoljára! – Gondolta Szilvi, aki sokkal inkább ahhoz volt szokva, hogy más betegek kritizálják a kórházi kosztot.

Hogyan szólíthatlak? – Kérdezte a lány.
- Nándor vagyok. Nándi. – Hangzott az erőtlen válasz.
- Mi történt veled, ha nem vagyok indiszkrét?
- Megsérült a bokám az építkezésen, amin dolgoztam. Ráesett egy tégla.
- Mond csak, Nándi! Értesítették a szüleidet, hogy baleset ért? – Kérdezte Szilvi, aki meglepetten tapasztalta, hogy senki sem látogatta meg a fiút.
- Nem, nem kell értesíteni senkit. – Felelte szomorúan.
- Dehogy nem! Biztosan halálra izgulják magukat! – Mondta a lány.
- Nekem nincsenek szüleim. Egy barátomnál lakom átmenetileg, de ő nem ér rá bejönni. – Nyögte a fiú.
- Hogyan? Ezt nem értem. Kifejtenéd részletesebben? – Kérdezte Szilvi, és leült az ágy melletti székre.

Nándi belekezdett:
- Állami gondozott voltam. Az érettségi szünetben a nevelőanyám dolgoztatott bennünket, a nyaralójukat építettük, így nem tudtam tanulni, ezért nem mentem el a szóbeli érettségire. Jól kiszúrtam magammal, mert így kikerültem a rendszerből. Már nagykorú vagyok, de nem tanulok. Így nem kapnak rám pénzt, ebből kifolyólag a nevelőanyám kidobott az utcára. Ha a barátom nem fogad be, most az utcán élnék.

Szilvi csak ámult és bámult.
- Hogy micsoda? Kidobott az utcára, aki nevelt?
- Igen.
- Ez nem lehet! Hogy tehetett ilyet?
- Sajnos, rossz helyre kerültem. – Mondta szomorúan a srác. – Van egy haverom, akit a nevelőszülei ugyanúgy szeretnek, mint a saját gyerekeiket. Abszolút nem tesznek különbséget.
- Én azt hittem, hogy aki nevelőszülőségre teszi fel az életét, az ilyen is. – Felelte Szilvi döbbenten.
- Ne gondold, hogy mindegyik ilyen! – Ábrándította ki Nándi. – Van egy, aki kamasz lányokat vesz magához, és prostikat csinálnak belőlük, mert a saját lánya is az.
- Ez rettenetes! Hogy eshet meg ilyen a huszonegyedik században? – Nézett maga elé döbbenten a lány.

Nándi nem tudott válaszolni.

- És hol fogsz ezután lakni? – Érdeklődött aggódva a kis nővér.
- Nem tudom. – Felelte elkeseredetten Nándor.
- Beszélek apukámmal, ő itt a főorvos. Ő majd biztosan tudja, hogy mi a megoldás. – Mondta Szilvia.
Nándi csak szomorúan mosolygott, azonban Szilvi azonnal sarkon fordult és szaladt Józsihoz. Elmondta neki, hogy milyen szörnyű dolgot hallott. Azt nem volt szíve megemlíteni Nándinak, hogy az ő szülei örökbe fogadták a nyolcéves Kittit, és ugyanúgy imádják, ahogy őt.

Józsi másnap örömmel közölte Nándival, hogy „hazamehet”. Nincs semmi komoly baja a lábának, csak kímélje néhány napig. És elmondta, hogy hallotta a lányától, hogy milyen helyzetbe került, elkérte az elérhetőségét, és megígérte, hogy utánanéz, hogy mit lehet tenni.

Így is tett. Bement a helyi önkormányzathoz, ahol a gyámügyi osztályon közölték vele, hogy mivel Nándor már nagykorú és nem tanul nappali tagozaton, így kikerült a rendszerből, ebből kifolyólag „nincs más lehetőség, mint a hajléktalanszálló”.

Józsi csak állt egy darabig és nézett. Majd nagy nehezen megszólalt.
- A hajléktalanszállóra? Egy fiatal gyerek?! Nem tagadom, hibázott, de nem gyilkolt! Maguk ezt jogosnak tartják? Egy hiba miatt tegyük tönkre az életét? A nevelőanyuka tizennyolc évig felvette rá a pénzt, és amikor az érettséginél támogatni kellett volna, lefoglalta másra, majd kidobta az utcára.

A dolgozók nem tudtak válaszolni semmit, csak arra hivatkoztak, hogy ez a törvény.

József doktor hazament, és egy darabig ült, mint, akit leöntöttek egy vödör jeges vízzel. Majd felhívta Nándit, és megkérdezte, hogy mik a céljai. Ő elmondta, hogy szakács szeretne lenni.
Józsi beszélt Bettivel, a sógornőjével, aki a szálloda vezetője, és elmondta, hogy van egy fiatal szakácsnövendék, akinek segítségre lenne szüksége. Betti nagyon örült, mert ők bizony emberhiányban voltak.

Józsi doki azonnal visszahívta Nándit:
- Fiam, van egy jó hírem a számodra: a sógornőmnél dolgozhatsz szakácssegédként, mert emberre van szükségük. Természetesen kapsz érte némi fizetést és szállást.

- Doktor Úr! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg! – Felelte a fiú elszoruló hangon.
- Sehogy, fiam! Csak tedd meg, ami tőled telik! – Mondta Józsi boldogan. – Szilvi megy és segít neked csomagolni.

BMR Brúnó, a lelkiállapotokat ismerő vöröspanda boldogan, a farkát csóválva nyugtázta: „vannak még jó szándékú, segítőkész emberek, és létezik még érzelmi többlet!”

Nándi kapott egy kis szobát a szállodában, boldogan elkezdett dolgozni a konyhán, és beiratkozott egy szakácsiskolába.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Péntek este volt. A Tulipán Sétány lakói a szokásos heti találkozóra gyülekeztek a Hotel Tulipánban. BMR Brúnó, az embereket figyelő vöröspanda láthatatlanná változtatta magát, és elbújt az asztal alatt.

A törzsgárda az étlapot böngészte. Utolsónak Georg, a tánctanár és a kedvese Edit érkeztek.
Mindenkinek azonnal feltűnt, hogy nincsenek jó állapotban.
- A mindenit, Editke! Jól vagy? Nagyon feldúltnak tűnsz. – Mondta aggódva Piroska. – Georg, te sem tűnsz éppen vidámnak! Valami baj van?
- Tulajdonképpen semmi szokatlan. Csak egy – bocsánat a szóhasználatért -, de idióta szülő kiakasztott bennünket a táncórán.

- De hát, mégis mi történt? Nem akart fizetni? – Tippelt a szomszédasszony.
- Nem, másról van szó. – Kezdte Georg. – Egy tizenöt éves kislány elhívta a barátját táncolni. A fiú jól is érezte magát, azt mondta szeretne járni továbbra is. Óra végére viszont bejött az apja, és irtó nagy patáliát csapott, hogy „az ő fia márpedig nem meleg, és nem is engedi melegek közé, mert ki tudja, mit művelnek vele”. – Mesélte a férfi elkeseredetten.
- Igen, és Georgot is lebuzizta. – Tette hozzá Edit.
- Mondtam neki, hogy ötven éve táncolok, mégis heteró maradtam, de süket fülekre talált. – Folytatta Georg. – Viszont, ami a legjobban bánt, hogy ezt hallotta a moderntáncos kollegám, akinek valóban egy fiú a párja. Képzeljétek, neki hogy fájhatott! Nagyon szereti a gyerekeket, a világ minden kincséért sem bántaná őket. Ráadásul a kedves apuka szegény gyereket arra kényszeríti, hogy focizzon, pedig nem akar. Azt mondta, múltkor elesett a pályán és megsérült.

Ekkor megszólalt Giorgió, a divattervező. – Én is tanultam táncolni, és váltig állíthatom, hogy nem attól lettem meleg. Ha elküldtek volna boxolni, akkor is meleg maradtam volna.

- Hogy micsoda? – Kérdezte értetlenül Irina. – Nálunk, Oroszországban általános iskolában mindenki tanul balettozni, ha fiú, ha lány, és ez teljesen természetesnek számít.

- Nem értem, hogyan létezhetnek még ilyen sztereotípiák a huszonegyedik században?! – Mondta Betti, miközben leült a többiekhez, mert már mindenki megkapta a rendelését.
- Én meg azt nem értem – szólt közbe Brigitta -, hogy miért mossák össze a homoszexualitást a pedofíliával.

- Pontosan! – Folytatta Giorgió. – Az, hogy a saját nememhez vonzódom, nem jelenti azt, hogy a gyerekekhez.
- Mi ezt pontosan tudjuk. Éppen ezért kértünk meg rá, hogy vigyázz Péterkére, amikor Lucával el kellett rohannunk az orvoshoz. – Mondta hálásan Andi, és Giorgió karjára tette a kezét.

- Mondok nektek valamit. – Szólalt meg Nándi, az új szakácstanuló, aki állami gondozott volt. – Engem nem tánctanár molesztált, hanem kapaszkodjatok meg: karate tanár. Soha nem felejtem el. Rémes volt! Még a mai napig álmodom vele! És sok más fiúval is megtette. Évtizedekbe telt, mire rábizonyították. Sőt, feltételezik, hogy egy kislányt ő gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel. Most rács mögött ül.

Brigittának könnybe lábadt a szeme. – Egy volt osztálytársnőmet a mostohaapja molesztálta. Tavaly, 37 évesen halt meg méhnyak rákban. Két kisgyermek maradt utána.

Az egész társaság csak nézett elkeseredetten, és szóhoz sem jutottak.
- Sajnos jogászként én is számos hasonló esettel találkoztam. – Felelte együtt érzően Piroska.
- Ezek rettenetes dolgok! – Folytatta Betti. – És fontos róla beszélni, tudatni másokkal. Viszont azt hiszem, mára elég a szomorúságból! Felkapcsolom a zenét.

Brúnó ugyan erre gondolt. - Vannak problémák, amikről beszélni kell, hiszen hogyan máshogy tudnánk őket megoldani. Még jó, hogy a Tulipán Sétányon többnyire viszonylag magas érzelmi intelligenciájú emberek élnek.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

A járványtól való félelem a Tulipán Sétányt is elérte. A koronavírusról korábban vicces, ironikus posztok születtek a közösségi oldalakon, mára azonban a rettegés hangja váltotta fel őket. Az emberek arra biztatták egymást, hogy maradjanak otthon. Brúnó tudta, hogy most az egész környéknek szüksége van rá. Mint mindent, ezt is számos, eltérő módon élnek meg az emberek. Gyakran végigcammogott a sétányon, és feszülten figyelte, kinek kell segíteni.A Kőszegi család teljesen felbolydult. Betti olyannyira pánikolt, hogy a nővére Zsófival együtt átköltöztette magukhoz.

Az éttermet átmenetileg bezárták. Bettina idegesen járkált fel-alá. Gyógyteát készített, és ha valamelyik gyerek eltüsszentette magát, visítva szaladt utána a lázmérővel.

• Ezt nevezem komoly MentElem programnak! – Mondta Brúnó.

Betti amikor nem az egészségük miatt aggódott, akkor a gazdasági helyzet alakulása miatt rágta a körmeit.

• Mi lesz velünk? Miből fogunk megélni? Mit csinálok az étteremmel? Leállt a szórakoztató ipar, leállt a vendéglátás. Ilyen tehetetlennek még sohasem éreztem magam!
• Alulműködésben van szegényke! – Csóválta a fejét a kispanda.

A nővére teljesen más lelki állapotban volt. Piroska határozott léptekkel viharzott be. Élénkzöld szemei most is csillogtak, vörös haja csak úgy lobogott utána. Egy nagy kosarat tartott a kezében.

• Nyugodj meg, húgocskám! Minden rendben lesz! – Mondta.
• Ez meg mi? – Nézett értetlenül a kosárra a testvére.
• Kézfertőtlenítő és C-vitamin. Viszek belőle mindenkinek.
• Megőrültél? Kimész az utcára?
• Nem félek! És erre szükségük van a szomszédoknak. – Felelte határozottan, miközben felvette a cipőjét.
• Piroska!!!
• Higgadj le! Imádkozz egy kicsit! Isten és a Szűzanya vigyáznak ránk. – Mondta magabiztos hangon, majd felkapta a kosarat és kiviharzott.
• Temperamentumos teremtés! – Mondta a maci. – SegEdelem, OltAlom állapotban van, ezért visz adományt a szomszédoknak.

A gyerekeket kevésbé foglalkoztatta a kialakult helyzet. Mindhárman elfoglalták magukat a szobájukban. Szilvi a barátnőivel chat-elt, Zsófi hegedült, Kitti pedig táncolt.

Józsi úgy gondolta, a karantén napjai kiválóan alkalmas arra, hogy több időt töltsön együtt a család. Lehívta őket, és társasjátékot vett elő. Bettit is bevonta a játékba, akinek ez némiképp elterelte a figyelmét a félelmeiről.

• De jó! Érzelmi Többletben van. – Örvendezett Brúnó.

Egy házzal arrébb Károlyt egyáltalán nem érdekelte a járvány. Mint mindig, most is a laptopja előtt ült és a tőzsdét figyelte. Bármikor meglátta, hogy zuhannak az árak, hangosan az asztalra csapott és szivarra gyújtott. Dorottyát dühítette, hogy elmaradtak a programok, hiszen őt a szórakozás éltette. Szépítkezéssel töltötte az időt. Hajfestés, körömlakkozás, arcmaszk.

• Ő túlműködéssel reagál. – Mondta a panda.

Erzsi néni sütött, főzött.

• Ha egész héten itthon lesznek a gyerekek, akkor enniük kell. – Mondogatta.

Dominik a telefonja és a tablete között élte az életét, Léna pedig a zongora és a könyvei között. A házban nem sok kommunikáció folyt.

Edit úgy döntött, a kényszerpihenő során kitakarítja az öccse házát. Részeges sógornője és szerencsejáték függő testvére a gyerekeikkel se törődtek, nem hogy a lakással. Határozott léptekkel viharzott be. Georg követte.

• Mi ez az őrült rumli? – Kérdezte fennhangon. – Takarítani fogunk! Andi, kezdj el mosni. Zsolti, te megszereled az elromlott kilincset és a konyhaszekrényt. Én a gyerekekkel nekiállok port törölni.

A három gyerek élvezte a közös programot. Andi és Zsolt kezdetben zsörtölődtek, de végül ők is örömmel csinosították a házat. Estére egész jó hangulat kerekedett. A vacsora közben viszont Péterke elsírta magát, amikor a TV Hiradóra pillantott.

• Szegény gyerek jó ideje retteg! De most legalább kiadja magából és a felnőttek is megértik. – Gondolta Brúnó.

Valóban megértették és sikerült megnyugtatniuk.

Georg eközben a laptop előtt ült.

• Nem vagyok boldog. – Mondta. – Nem elég, hogy a táncórákat fel kellett függeszteni, még a hirdetéseket se sikerül kiposztolni.

Ez alatt Irina a szemközti lakásban kártyapaklit és ingát fogott. Igyekezett megtudni, hogy meddig fog tartani a járvány. Majd az egész hátra levő időt önfejlesztő könyvek olvasásával töltötte.

Tulasi, Arnold és a gyermekeik, a félig indiai származású hindu család rengeteget japáztak. Maximálisan bíztak a mantra erejében. Amikor abbahagyták, akkor is szóltak a lakásban a szent énekek és egyfolytában égett egy gyertya.

Milán és Brigitta vidékre utaztak a rokonaikhoz. Úgy gondolták, ott nagyobb biztonságban vannak. Giorgió-t is magukkal vitték. Ő leginkább a kiskutyáját, Macikámat féltette. Azért pedig áldotta a sorsot, hogy jó ideje nem utazott haza Olaszországba.

• Ki-ki a maga módján éli meg ezt az időszakot. – Morfondírozott Brúnó. - Még jó, hogy a Lelki Állapotok Táblázata mind a 104 érzelmi állapotot bemutatja, így megérthetjük, miért reagálnak az embertársaink időnként máshogy. A lényeg, hogy összetartanak.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Késő este volt. A hangulat kezdett a tetőfokára hágni a Hotel Tulipánban. Brúnó láthatatlanul beosont az étterembe, mert tudta, hogy érdekes dolgoknak lesz szemtanúja.

A vacsorát már befejezték, csak ital és a desszert volt az asztalon. A világítást lejjebb vették és bekapcsolták a diszkó fényt. József és Piroska örömmel látták, hogy Edit egyre felszabadultabb a társaságban. Tulasi mindenkit börfifel, egy tradicionális indiai édességgel kínált.

A gyerekek a vidám fények és a pörgős zene hatására táncolni kezdtek.

Dorottya kimérten pózolt. A kecses Tulasi és a gyönyörű Edit személyében két ellenfelet is talált magának, ezért gondosan ügyelt minden mozdulatára.  Azt sem nézte jó szemmel, hogy az ő két gyereke is csatlakozott a kortársaikhoz.

• Léna, vigyázz a ruhádra! Nagyon drága volt! – Szólt rá a lányára jó hangosan, hogy mindenki hallja. – A jövő héten Londonba repülünk az unokatestvérem esküvőjére. Koszorúslány ruhát venni mentünk a kisasszonynak, de választott még három ruhát és egy swarovsky nagyláncot. Több, mint kétszáz-ezer forintot költöttem ma csak Lénára. – Folytatta jelentőségteljes hangon. – Dominik, ne feledd, nem eszünk édességet! – Szólt most a fiára.
• De meg akarom kóstolni Tulasi néni börfijét! A múltkor is olyan finomat hozott. – Kérlelte a kisfiú az anyját.
• Csak azt eheted, fiam, amit én adok neked!

A gyerek megrántotta a vállát és néhány másodperccel később teletömte a zsebeit édességgel.

• Ajjaj, micsoda nárcisztikus nőszemély! Ő bizony az UradAlom állapotában van. – Állapította meg Brúnó.
• Nagyon szépek a gyermekeid, Dorottya! – Jegyezte meg mosolyogva Tulasi.

Közben egy keleti stílusú zene szólalt meg.

• Khairavi, mutasd meg az indiai táncot! – Kezdte kérlelni Kitti a félig indiai származású kislányt.
• Most? Hát nem is tudom?
• Igen, légyszí! – Csatlakozott hozzájuk Léna is.

A hosszú szoknyát és kendőt viselő kislány kezdetben kicsit visszakozott, majd beadta a derekát. Elhelyezkedett a parkett közepén és előadott egy rövid szólót. Az összes gyerek ámulva nézte, majd a felnőttek is abbahagyták a beszélgetést és gyönyörködni kezdtek a lány táncában.

• Hol tanultad? – Kérdezte Kitti, akiről már mindenki tudta, hogy lételeme a szereplés.
• Anyukámtól.
• Nahát, tényleg?
• Igen, anya is táncos.
• Tulasi néni, te is táncolj nekünk!
• Most nem lehet drágáim!
• Miért?
• Két hét múlva lesz egy bemutatóm, oda eljöhettek megnézni.

Az összes gyerek lelkesen bólogatott. 

• Mi külföldön leszünk, nem érünk rá. – Jelentette ki Dorottya.

Brúnó szomorúan csóválta a fejét. – Ez a nőszemély! Az irigység miatt elhatárolódik.

• Én szívesen megnézem a fellépésedet, Tulasi! Ha a táncod is olyan profi, mint a süteményed, akkor biztosan nagy élmény lesz. – Jelentette ki Edit, aki a jó társaság és némi bor hatására igencsak felszabadult.
• Tudjátok mit? Ne csak beszélgessünk, hanem táncoljunk is! – Pattant ki az ötlet Józsi fejéből.
• Miért is ne? – Vágta rá a felesége.
• A doki kézen fogta imádott feleségét és már repítette is a parkett közepre.

Pár perc alatt tele lett a tánctér. Néhányan párban, mások csoportosan adták át magukat a zene hangulatának.

Az este nagyszerű hangulatban telt.

• Editke, remélem legközelebb is eljössz! – Mondta búcsúzóul Betti.
• Szeretnék! – Felelte a tanárnő. – Sőt valószínűleg hozok is magammal valakit.

Ez a kijelentés nagyon meglepte a társaságot. Nem véletlenül nevezték Editet a titokzatos tanárnőnek.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

• Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
• Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

• Mit csinálsz? – Kérdezte.
• Játszom.
• Milyen játék ez?
• A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
• Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
• Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
• Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

• Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
• Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
• Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
• Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
• Honnan veszed, hogy gyűlöl?
• Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
• Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

• Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

• Mi a helyzet? – Kérdezte.
• A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
• Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

• Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
• Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

• Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek – Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Elérkezett a tavaszköszöntő buli ideje a Tulipán Sétányon, de még mindig meglehetősen hűvös volt. A madarak éneke szívderítően hatott, Brúnó viszont még mindig a kandalló mellett heverészett. Alig várta, hogy a svédasztalon sorakozó hatalmas gyümölcstálakból csenhessen magának némi majszolni valót.

Az étterem hamarosan megtelt. A környékbeliek egy külön asztalnál gyülekeztek.

• De jó, hogy már ilyen sokáig világos van! – Sóhajtott fel Piroska, miközben felakasztotta a kabátját.

A rövidke műsor Betti megnyitójából, Zsófi hegedűjátékból és Tulasi táncbemutatójából állt. Végül egy bejelentés következett: tánciskola indul a konferenciateremben. A társastáncot Georg és Edit, a klasszikus balettet és az indiai táncot Tulasi fogja tanítani. A gyerekek között Kitti kezdeményezésével azonnal akadt néhány jelentkező.

Irina, az új szomszéd könnyen beilleszkedett, néhány hét múlva egész jó barátságba került a környékbeliekkel, az életéről azonban nagyon keveset beszélt. A kellemetlen incidensre, amivel fogadták, mindenki nevetve emlékezett.

Vacsora után lekapcsolták a fény nagy részét, felhangosították a zenét, így egyre többen táncolni kezdtek.

Irina feltűnően sokat pillantott a mobiltelefonjára.

• Talán fontos üzenetet vársz? – Kérdezte Edit.
• Igen. Pontosabban egy hívást. – Felelte az új barátnő.

A telefonját a táncparkettre is magával vitte. Egyértelműen látszott, hogy egyre fesztültebb, majd felhajtott egy vodkát.

Éjjel tizenegy órakor csörrent meg végre a készülék. A nő azonnal felkapta és kabát nélkül viharzott ki a hűvös éjszakába.

• Megérkezett a fontos hívás. – Mondta mosolyogva Piroska.

Az asztalnál mindenki elmosolyodott. Egyértelműnek tartották, hogy férfi van a dologban.

A lány húsz perc múlva érkezett vissza. Igyekezett leplezni ugyan, de meglehetősen feldúltnak tűnt. Néhány percre bement a mosdóba, majd amikor visszatért egy újabb pohár vodkát ivott.

• Talán rossz hírt kaptál, Irina? – Kérdezte Tulasi kedvesen.
• Mondhatni… De nem érdekes. – Felelte Irina és hátravetette a haját.
• Remélem, nincs komoly baj! – Tette hozzá Edit együtt érzően.
• Nem, nincs! - Felelt a nő.

Eltette a telefonját a retiküljébe, majd visszament táncolni.

Ahogy Brúnó, úgy a társaság is értette, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre, hiszen Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően már tisztában voltak a biologika és a BMR alapjaival.

Éjfél után lassú zenék következtek és Irinánál ekkor tört el a mécses. „You are everything, everything is you.”. Szólt a dalszöveg. Egyik kezében egy újabb pohár vodkát, a másikban egy zsebkendőt szorongatott. Sötétszőke hajfürtjei az arcába lógtak.

Edit tánc közben meglátta, hogy Irina sír, ezért odament hozzá. Habár Georggal imádták egymást, korábban megtapasztalta, hogy mi a magány.

• Mond csak, jól vagy? – Kérdezte Irinát, miközben leült mellé és megérintette a vállát.
• Mindjárt jobban leszek. Csak beletelik egy kis időbe. – Mondta, majd belezokogott a zsebkendőjébe.
• A rossz hír miatt van, amit telefonon kaptál, ugye?
• A lány csak bólogatott.

Véget ért a zeneszám. József a helyére kísérte a feleségét, Piroskát, majd felkérte a sógornőjét, Bettit. Piroska amint észrevette, hogy Edit a síró Irinát vigasztalja, azonnal csatlakozott hozzájuk. Közben megszólalt a „Right here waiting for you” című dal.

• Nahát, mi történt? – Kérdezte aggódó tekintettel.
• Csak én buktam ki. De ne is törődjetek velem! Nem akarom tönkre tenni az estéteket. – Mondta Irina még mindig sírva.
• Ugyan már! Most már közénk tartozol. – Mondta Edit.
• Mi tagadás, előfordul, hogy ezek a zeneszámok kikészítik az embert. – Kezdte Piroska. – Jól sejtem, hogy ennek köze van a várva-várt telefonhíváshoz.

Irina lehajtott fejjel bólogatott.

• Feltételezem, hogy a párod hívott.
• Nos, nem nevezném a páromnak…. Sajnos nem ez a legtalálóbb kifejezés rá…. Most elárulok nektek valamit…. Ő a szeretőm. Felesége van és két gyereke. Úgy volt, hogy ma éjjel találkozunk, de beteg lett mindkét gyereke.
• Ó, szívem! Nagyon sajnálom! – Mondta Piroska és megsimította Irina haját. Megvetésnek vagy ítélkezésnek nyoma sem volt benne.
• Rég óta tart? – Kérdezte Edit.
• Már öt éve. És mindig rettegek, hogy lemondja a találkozót, mert bármi történhet.

Piroska egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából és Irina kezébe nyomta.

• Drágám, egy olyan értelmes nő, mint te, biztosan elgondolkodott már azon, hogy valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen helyzetben vagy. Ok nélkül nem kerül az ember szeretői szerepbe. – Mondta Piroska, aki már egészen jól beletanult a BMR-es gondolkodásába.
• Egész gyerekkoromban a nővérem árnyékában éltem. – Kezdte Irina. – Szvetlána volt az okos, a szép. Ő kitűnő tanuló volt, én csak 4,5. Egy csomó tornaversenyt megnyert. Engem viszont nem érdekelt az ilyesmi. Állandóan olvastam, azon kívül csak az állatok érdekeltek. Amint tudtam elmenekültem. De itt, kétezer kilométerrel arrébb is csak második lehetek egy másik nő mellett.
• Hát, ezt a helyzetet jól legyártotta az agyad újból.
• Igen, de miért?
• Figyelj rám! Ezen lehet dogozni. Szívesen segítek neked.
• Tényleg? Megtennéd?
• Hát, persze. – Felelte Piroska és megölelte az új barátnőjét.
• Most viszont azt javaslom, táncoljunk még egyet. Szólok, hogy elég volt ebből a zenéből és kérünk valami pörgősebbet.
• De jó, hogy vannak ilyen tudatos és megértő emberek! – Mondta Brúnó. – És a probléma okát is megtalálták. Így tudnak segíteni egymásnak feldolgozni a veszteségeket.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén Brúnó már a vendégek előtt megérkezett az étterembe és elhelyezkedett egy ablakpárkányon. Érezte, hogy a mai nap még tartogat meglepetéseket a Tulipán Sétány lakói számára.

Éppen befejezték a desszertet, amikor egy szőke nőt láttak bejönni a cukrászdába. Mindenki meglepetésére Zsolt, aki éppen akkor jött vissza a mosdóból, üdvözölte és váltott vele néhány szót.

• A hölgy az új szomszédunk. Irinának hívják, félig orosz. – Mondta, amikor visszaért a barátaihoz.
• Azt hiszem, most van itt először. – Mondta Betti.
• Honnan ismered? – Kérdezte Zsolttól a felesége, Andrea.
• Egyszer összefutottam vele. Épp pakolta be a cuccait a házba, segítettem neki. – Hangzott a válasz.

Andit ez meglepte. Sose gondolta, hogy ilyen úriember lenne a férje, de nem akart a társaság előtt jelenetet rendezni.

Irina egy csokoládétortát majszolt egy közeli asztalnál. Amikor befejezte, Zsoltnak támadt egy ötlete.

• Ide hívom és bemutatom nektek. Új még a környéken és teljesen egyedül él.

A hölgy kedvesen bemutatkozott. Invitálták, hogy üljön le egy kicsit, de bokros teendőire hivatkozva diplomatikusan elköszönt és lelépett.

• Mivel foglalkozik Irina? – Kérdezte később Andi.
• Nem is tudom. – Felelte Zsolt. Nem akarta elmondani, hogy kártyavetéssel. Kínosnak találta volna felvállalni, hogy megkérte, jósoljon neki.

A következő pénteken ismét szóba került az új jövevény.

• Tegnap összefutottam az új szomszédasszonyunkkal. Váltottunk néhány szót, de nagyon sietősnek tűnt. – Mondta Edit.
• Én Józsit láttam vele beszélgetni néhány napja. – Mondta Betti.
• Nem is említette. – Felelte Piroska. – Viszont Zsoltot láttam kijönni tőle. Gondoltam ismét segített neki a pakolásban. – Tette hozzá.
• A férjem megint annál a nőnél volt? – Kérdezte Andi. Most már nem tudta megállni szó nélkül.

Kínos csend telepedett a társaságra.

• Szerintem ez a nő prostituált. – Bökte ki Dorottya és közben úgy festett, mint aki majd’ szétrobban.
• Miket beszélsz? – Kérdezte döbbenten Betti.
• Józseffel beszélgetett, Zsolt volt nála….. És a férjem is. Ma délelőtt láttam kijönni a házából.
• Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy prosti lenne. – Felelte Piroska.
• Akkor mi más? És miből tudna egymaga fenntartani egy ekkora házat?

A csajok csendben, lefagyva ültek. Mígnem Edit kinézett az ablakon és a többiek követték. Egy jól szituált öltönyös férfi napszemüvegben csengetett be Irina házába.

• Látjátok, megmondtam! – Bökte ki Dorottya remegő hangon.

Néhány másodperc csend után Edit szólalt meg.

• Lányok, nem gyanúsíthatjátok Irinát, ameddig nincs rá bizonyítékunk. A nélkül színtiszta rágalom.
• Akkor bizonyítsuk be! – Mondta eltökélt szándékkal Dorottya és egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából.
• Hogyan?
• Ez az! Kapjuk rajta! Épp most van nála egy kliens. Betti, van nyújtófa a cukrászdában? – Andrea hangjából sokkal inkább agresszió sugárzott, sem mint elkeseredettség.

Andi karon fogta a zokogó Dorottyát és már vágtatott is vele Irina háza felé. Piroska elképzelni se tudta volna, hogy megcsalja a férje, de más magyarázatot nem látott a helyzetre. Betti szolidaritásból szaladt a nővére és a barátnői után. A sort Edit zárta, aki nagyon kellemetlenül érezte magát, mert ő hozta szóba Irinát.

Brúnó lompos farkát az ég felé meresztve rohant utánuk.

• Ezek a csajok! Akár láthatóvá is változtathatnám magam! Amilyen állapotban vannak, észre se vennének, hisz Függelemben vannak. – Gondolta.

A lányok meglepetésére az ajtó nyitva volt. Andrea kivágta és már bent is voltak. Kellemes füstölő illat terjengett a levegőben és lágy, halk zene szólt.

• Biztosan az emeleten vannak. – Mondta Andi.
• Az is lehet, hogy a nappaliban csinálják. – Zokogta Dorottya.
• Akkor törjünk rájuk! Gyertek!

Andrea kicsapta a nappali ajtaját. Döbbenetes látvány fogadta az öt nőt. Az elegáns féri egy asztalnál ült. Előtte füstölő, mécses és néhány kártya különleges, ősi szimbólumokkal, mellette egy egész pakli. Irina ijedtében felugrott és farkasszemet nézett új szomszédaival.

Mindannyiuk számára jó néhány másodpercbe beletelt, míg levegőhöz jutottak.

• Miért nem kopogtatok? – Kérdezte Irina. – Halálra rémítettetek… És a kliensemet is.
• Kliens? – Nézett döbbenten Piroska a férfira. Neki sikerült először visszanyernie a lélekjelenlétét.
• Ehhez a munkához csend és nyugalom kell. – Felelte Irina.
• Irina, te jósnő vagy? – Kérdezte Bettina és előre sétált.
• Igen, bár jobban szeretem a kártyavető kifejezést. Nem volt idő a múltkor, hogy elmagyarázzam, mert akkor is vártam egy vendéget.
• Na, várjunk csak! – Vágott közbe Andrea még mindig harciasan. – A kártyavetés egy dolog. De mit keresett nálad a férjem már kétszer? És az ő férje is? – Mutatott a még mindig zokogó és zsebkendőt szorongató Dorottyára.
• Lányok, tudjátok az a helyzet, hogy sem Zsolt, sem Károly nem akarta, hogy tudjátok, hogy jósoltattak. A férfiak között nem olyan nagy divat az ezotéria, mint a nőknél. Nekik ezt sokkal kínosabb felvállalni. A kineziológia kezelést pedig még inkább.
• De, Józsival is beszélgettél! – Förmedt rá ismét Andrea.
• Józsi? Ja, igen a doktor úr. Valóban odamentem megsimogatni a kutyáját, amikor sétáltatta. Nagyon szeretem az állatokat.
• Csak ennyi volt? – Jött az újabb számonkérés.
• Elmondta, hogy a sógornője vezeti a szállodát, és hogy hamarosan tavaszköszöntő buli lesz a konferenciateremben. Azt mondta, mindannyian szívesen láttok. Még egy szórólapot is adott.

A csajok mind leforrázva álltak Irina előtte. A szobában egy hatalmas polc tele könyvekkel egyértelműen árulkodott a gazdájuk érdeklődési köréről: feng shui, kineziológia, családállítás, reiki, jóga, auratisztítás.

• Akkor te nem is vagy prosti? – Kérdezte Andi?
• Hogy mi?
• Irina, rettenetesen sajnáljuk! Nem értettük, hogy a fiúk mit kerestek nálad. Meg tudsz nekünk bocsátani? – Kérdezte Piroska miközben előre lépett és megérintette Irina karát.
• Irina kedves, meg vagy hívva a buliba és hozhatsz magaddal bárkit díjmentesen. – Ajánlotta fel Bettina.

Irina most már derültem mosolygott. Sokkal inkább szórakoztatta a helyzet, sem mint sértette volna.

• Ez aztán az érzelmi többletes hozzáállás. – Örvendezett Brúnó.
• Akkor még sem csal meg a férjem? – Dorottya egy újabb zsebkendőt vett elő és belezokogott.
• Kedvesem, velem biztosan nem. – Felelte Irina.

Az egyetlen, aki még mindig halálra volt válva, az asztal mögött kuporgó férfi volt.

• Irina, mi lenne, ha átjönne velünk a cukrászdába. Szívesen meghívjuk egy teára. – Mondta Edit.
• Egy feltétellel.
• Mi lenne az?
• Ha tegeződhetünk.
• Azért szerintem előtte fejezd be az urat. – Nézett Piroska a rettegő férfire.
• Rendben.
• Nem, azt hiszem, visszajövök máskor. – Bökte ki az idegen.
• Jöjjön vissza holnap ugyan ebben az időben!
• Itt leszek.

A rettegő férfi már viharzott is kifelé.

• Megkérhetünk, hogy ez maradjon köztünk? – Kérdezte Piroska.
• Hát, persze. Néztek már boszorkánynak, kuruzslónak, szálhámosnak, de prostituáltnak még nem.

Az öt nő nevetve sétált vissza az étterembe az új szomszédasszonyukkal.

• Mókásnak tűnhet a helyzet, de koránt sem az. – Tűnődött a vöröspanda. – Dorottya apja elhagyta az anyját egy másik nőért, ezért folyamatosan attól retteg, hogy megcsalja a férje. Andreának pedig az a rögeszméje, hogy neki kell vezetnie a családot, ezért akarja irányítani a párját. Még szerencse, hogy Irina érzelmi többletben volt, így tudta kezelni a helyzetet!

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén a Tulipán Sétány lakói ismét összegyűltek az étteremben. Mindenki örült, hogy a február végi extra hideg után végre elérkezett a tavasz. A gyerekek kint játszottak az utcán, Brúnó pedig egy virágtartó mellett heverészett.

A felnőttek kellemesen beszélgettek a héten történtekről, amikor Edit megérkezett. Meglehetősen feldúltnak tűnt, és a dühét nem is igyekezett titkolni.

• Rég nem láttam ilyen állapotban a tanárnőt, meg kell néznem, mi történt vele. – Mondta Brúnó és utánaszaladt.
• Jó estét! – Üdvözölte Edit a barátait és lehajította a retiküljét egy szék háttámlájára, majd leült.
• Szia, Editke! Jól vagy? – Kérdezte Piroska.
• Ne haragudjatok! Egy kicsit ideges vagyok. – A nőn látszott, hogy valami nagyon felzaklatta, de most is megőrizte az arisztokratikus tartását.
• Remélem, nincs semmi komoly baj! – Mondta együtt érzően a barátnője.
• Nincs. – Sóhajtott egy nagyot Edit. – Csak találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nagyon feldühített egy ostoba kérdéssel.
• Idegesítő ismerősei mindenkinek vannak!
• Na, igen.
• Megkérdezhetem, hogy mit mondott, ami így felzaklatott? – Szólt közbe Józsi kedvesen.
• Gyakori kérdés: „mikor mész már férjhez”?
• Értem. Feltette neked ezt a kérdést, és ettől dühös lettél. – Mondta József.
• Lépten-nyomon ezt kérdezik az emberek tizennyolc éves korom óta. Mégis mi közük hozzá? És mi a gond egy egyedülálló nővel? Talán nem élhet teljes életet? Szeretek tanítani, imádok festeni és egy nagyszerű ember a kedvesem. Nem kell sajnálni!
• Úgy érzed, hogy számon kérnek az életedről? – Kérdezte a doki tűnődve.
• Igen. Sőt, néha úgy tűnik, mint ha a huszonegyedik században egyesek még mindig meg akarnák bélyegezni a szingliket. – Edit itt néhány másodperc szünetet tartott. – Olyan, mint amikor gyerekkoromban folyton azt ordították az osztálytársaim, hogy „nincsen párod, menjél hátra!”. Iszonyú volt. Ilyenkor egyfolytában itt visszhangzik a fejemben.

A társaság figyelmesen és megértően hallgatta a beszámolót.

• Ha jól értem, akkor ez egy nagyon kellemetlen gyerekkori élményre emlékeztet téged, amit feltételezem, hogy többször átéltél.
• Pontosan így van. – Felelte a nő, és látszott, hogy a dühe egy része időközben elpárolgott. – Biztosan emlékeztek, hogy tavaly év végén, hogy kikészültem, amikor láttam, hogy Zsófival ugyan ezt csinálják az osztálytársai. Tudom, milyen szörnyűségeket élt át szegény.
• Igen, emlékszem. És a mai napig hálásak vagyunk neked, amiért megvédted az unokahúgomat. – Felelte Józsi.
• De jó, hogy felfedezték, hogy erre a fájdalmas gyerekkori élményre emlékezteti Editet. A gyerekkori kiközösítés, pontosabban a „pár nélküliség” a programozó sokk, trauma történés, azaz DHS, azt kell oldani. – Állapította meg a kispanda.
• Sajnos nekem is vannak hasonló ismerőseim. – Mondta Piroska. – Nagy ritkán összefutok velük és faggatnak az életemről, mint ha bármi közük is lenne hozzá.
• Ez így van. – Tette hozzá Arnold. – Hallgatva a történetedet az jutott eszembe, hogy amikor hazaköltöztünk, tőlem rendszeresen azt kérdezték, hogyan vehettem feleségül egy indiai nőt. Igaz-e, hogy Indiában a teheneket imádják? Hogy bírtunk egy olyan koszos országban élni? Nem félek-e, hogy a gyerekeim elkapnak valami fertőzést, vagy ami még rosszabb, behozzuk az országba és elfertőzzük az ártatlan embereket. Más megvádolt, hogy elhagytam Jézust. Megint más szerint pedig hazaáruló vagyok.

Az egész asztal döbbenten hallgatta Arnold beszámolóját. Majd Bettinának is eszébe jutott egy élménye.

• Amikor meghalt a férjem, valaki azt mondta sajnálkozva, hogy nem fogom tudni egyedül fizetni a hiteleket. Tíz év elteltével ismét találkoztam vele. Ekkor azt mondta, „döbbenet, hogy nő létemre egy ekkora üzletet vezetek egyedül”. És ne is akarjak így társat találni, mert a férfiak nem szeretik az erős nőket.
• Bennünket pedig azzal nyaggatnak, mikor szülök már gyereket. – Vette át a szót Brigitta. - Egyesek szerint kifutok az időből, mások szerint pedig felháborító, hogy ilyen karrierista vagyok és örüljek, hogy nem hagyott még el a férjem. Fogalmuk sincs, mennyi módszer próbáltunk ki eredménytelenül.
• Olyan is volt, aki engem vádolt meg, hogy nem engedem, hogy szüljön a feleségem. – Tette hozzá Milán.
• Nekem férjem és gyerekeim is vannak, mégis megtalálják az emberek, hogy mivel tudnak belém rúgni. – Kezdte Andi és belekortyolt az italába. – Lucával. Vajon mit csináltam helytelenül a terhesség alatt, hogy down szindrómával született és nem találták-e fel még a gyógymódot. Péterkém egyszer azt mondta egy kérdezősködőnek: nem akarja, hogy átlagos gyereket csináljanak a nővéréből, mert ilyennek szereti. Azóta nem faggatózik az illető. Nehéz volt hozzászokni az emberek ostoba kérdéseihez, de ez hozzá tartozik az élethez, ha fogyatékos gyereked van.

A társaságot meglepte Andrea őszintesége. Sejtették, milyen nehéz neki, még se panaszkodott soha.

• Az egyik unokahúgunk egészséges, viszont tizenhat éves korában abbahagyta az iskolát és prostituált lett. Szegény nagynénénk mindig kibukott, amikor azt kérdezték tőle, visszament-e Katika az iskolába, tanult-e valami rendes szakmát.

Mindenki a gondolataiba merülve nézett maga elé néhány másodpercig, majd Edit törte meg a csendet.

• Úgy tűnik, mindannyiunknak az életében vannak fájó pontok, amibe akarva-akaratlanul néha beletalálnak az emberek. Köszönöm nektek ezt a beszélgetést, már egyáltalán nem vagyok dühös.

A többiek elmosolyodtak és boldogok voltak, hogy ilyen nagyszerű barátaik vannak.

• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én farkaséhes vagyok. – Mondta József. – Szerintem ideje rendelni.
• Nahát, ez a beszélgetés felért egy érzelmi oldással! Nagyon szerencsés helyzet, ha az embernek olyan barátai vannak, akik ismerik az emberi lélek működését. – Mondta Brúnó és tisztogatni kezdte a bundáját.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Kép forrása: pixabay.com

Péntek délután volt. Napközben vakítóan sütött a Nap, mostanra viszont szürkéskék esőfelhők lepték el az égboltot. A színes falevelek már hullottak, de a fák lombjai még ezerszínűre festették az őszi tájat.  

Editnek kevés órája volt az iskolában. Tanítás után lepihent egy kicsit, majd nekilátott a szokásos készülődésnek.

Brúnó hazáig kísérte, majd az ablakpárkányára telepedett, gondosan ügyelve, hogy ne vehesse észre. Tudta, hogy ma este nem várt fordulat történik a tanárnő életében.

Edit elindította a kedvenc zenéit, meggyújtott egy hatalmas illatgyertyát és beült egy nagy kád habos vízbe. Magára öltötte lila, szatén hálóingét és megszárította a haját. Lemosta az orgona lila, metálfényű körömlakkot és élénk, tűzpirosat kezdett el felkenni helyette. Közben kellemes hangon szólt a Hugos Strasser zenekar egyik samba száma.

Hirtelen megcsörrent a telefon. A nő jól ismerte ezt a csengőhangot. Mindig elmosolyodott, amikor meghallotta.

• Szervusz, drágám! – Szólt bele kedves hangon.
• Szia, szívem! – Georg jól ismert hangjából a nő azonnal sejtette, hogy valami gond lehet.
• Valami baj van?
• Sajnos szörnyű vihar van Bécsben.
• Ó!
• Ne haragudj, de nem merek most elindulni.
• Értem. Itt is esőre áll. – Edit megértő, de csalódott volt.
• Nagyon sajnálom, cicám! Azt mondják reggelre tovább áll a vihar. Korán elindulok, együtt tölthetjük az egész hétvégét.
• Rendben van! Én sem szeretném, ha esőben vezetnél.
• Figyelj, Editkém! Ne maradj otthon egyedül! Menj el valahová! Keress valami programot!
• Ne aggódj miattam! – Válaszolta mosolyogva a magányos tanárnő, akit nagyon is meghatott, hogy életében először valaki aggódik érte.
• Ígérd meg, hogy nem fogsz otthon gubbasztani a könyveid fölött! Tolsztoj és Choelo megvárnak, a fiatalságod viszont nem tart örökké.
• Rendben, szerelemem! Sétálok egyet, vagy talán beülök egy színházba.
• Ezt már szeretem! Vigyázz magadra, kicsim! Reggel repülök hozzád!
• Szeretlek, Georg!
• Én is szeretlek, drágám!

Edit már nem volt annyira csalódott, mint néhány perccel korábban. Érezte Georg szerelmét és támogatását. Semmi gond, ha csak holnap jön, legalább nem vezet viharban.

Lekapcsolta a csillárt és hanyatt dőlt a hatalmas francia ágyon. Csak a gyertya és két kislámpa világítottak. Hallgatta a zenét és az ablakon át nézte a hulló faleveleket. Majd felkelt és töltött magának egy pohár bort. Körbesétált a lakásban a talpas pohárral a kezében. Őt magát is meglepte, hogy nem volt csalódott. Inkább egyfajta kellemes békét érzett. Mellette van, akit szeret, és holnap találkoznak.

Rápillantott a szekrényajtóra. Válfán felakasztva lógott az estére kikészített sötétkék taft koktélruhája.

Hirtelen támadt egy ötlete! Betti mindig említi, hogy péntekenként buli van az étteremben. Piroska is hívta már többször. Most miért maradna itthon? És mégis mitől kéne félnie?

• Ez az! – Örvendezett Brúnó. – Hallgatott a SejtElemre! Nagyszerű! – A kispanda majdnem táncra perdült örömében.

Felkapcsolta a villanyt és kisminkelte magát, majd elkészítette a frizuráját. Töltött magának még egy pohár bort. Közben odakint besötétedett. Felvette a ruhát, belenézett a tükörbe és megállapította, hogy jól néz ki. Készített egy képet a telefonjával. Most nem küldi el, de holnap megmutatja Georgnak. Megitta a bort, majd felvette fekete magas sarkú körömcipőjét, fogta a ruhája színével megegyező, antilop utánzatú retikült és elindult.

Kellemes zene hallatszott a Hotel Tulipánból. Ahogy belépett, megpillantotta az ismerős arcokat.

Betti nem hitt a szemének, amikor meglátta.

• Nézd, Piroska! Menj, üdvözöld! – Kérte a nővérét, miközben az italokat szolgálta fel.
• Nahát, Editke! A legjobbkor érkeztél! Mindjárt jön a vacsora, gyere, igyál előtte valamit. – A vörös hajú, harsány teremtés már karon is fogta a titokzatos szomszédasszonyát és leültette az asztalukhoz.
• Nagyon örülünk, hogy eljöttél! – Üdvözölte Józsi.
• Én nagyon szeretem ezeket a pénteki összejöveteleket! Hogy micsoda zűrzavar volt a héten az irodában! Idegtépő! Gondolom, neked se könnyű a gyerekekkel az iskolában! Én egy fél nap alatt megőrülnék! – Folytatta Piroska.
• Editke, találkoztál már az új szomszédainkkal? Arnold és Tulasi Indiából érkeztek. – József bemutatta az új családot a tanárnőnek. Editet azonnal elbűvölte Tulasi tűzpiros, aranyszállal hímezett szárija. Az egzotikus teremtés mint mindig, most is egy doboz édességet tett az asztalra. Sohasem érkezett üres kézzel.
• Majd meglátod, hogy ezek mennyit tudnak beszélni! Órákig! Rosszabban, mint két nő! – Mondta nevetve Piroska a férjére és Arnoldra mutatva.
• Arnoldnak köszönhetően egy kitűnő módszert ismerhettem meg, a Belső Megélések Rendszerét. – Vette át a szót Georg. – A biologikával ötvözve rendkívül hatásos.

A társaság élénk beszélgetésbe kezdett.  A férfiak szakmai kérdésekről, a hölgyek pedig Tulasit kezdték faggatni a viseletéről.

Hamarosan megérkezett a vacsora. A gyerekeket is leültették, akik különvonulva játszottak.

Edit egyre inkább felszabadulva érezte magát. Jó társaság, kedves emberek, kellemes zene. És végre beszélgethettek ruhákról, cipőkről, a komoly témák helyett. Egyszer csak rádöbbent, hogy barátok között van.

Brúnó örömmel látta: Editben megjelent a VonzAlom a társaság felé. És azt is tudta, hogy ez egy új élet kezdetét jelenti a tanárnő számára.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere