Ezen az estén új vendégek érkeztek a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó, az embereket figyelő, és a lelki állapotokat ismerő vöröspanda a recepción rejtőzködött.
Egy fiatal társaság volt, két lány és egy fiú.
Hamarosan megkapták az étlapot és nézelődni kezdtek.

Betti, a tulaj egy ideig várt, majd odament, és megkérdezte, hogy mit kérnek.
- Én egy Sacher tortár szeretnék, ha van. – Mondta szolidan, Aranka. – Molett, nagy mellű, széles csípőjű, de vékony derekú lány volt, hatalmas barna szemekkel, és nagyon dús, göndör, sötét hajjal. A maga módján nagyon is dekoratív.
- Rendben. – Felelte Bettina.
- Én nagyon éhes vagyok. Tudna nekem hozni egy gombapörköltet nokedlivel? – Kérdezte Szilárd? – A pocakos egyetemista fiút nem igen érdekelte a súlya. Annál inkább szeretett enni.
- Természetesen. Mindjárt szólok a szakácsnak.
- Salátát kérhetek? – Kérdezte Fruzsina, a balerina. – Rendkívül vékony, szőke, zöld szemű, fehér bőrű lány volt.
- Hogyne. Azt is megoldjuk. – Felelte Bettina érzelmi többletesen. – Megyek, intézem. – Mondta, majd távozott.

- Hogy tudsz mindig salátát enni? – Kérdezte Aranka Fruzsitól.
- A balett ezzel jár. Kihajítanának a tánckarból, ha felszednék néhány kilót. Valamit valamiért.

- Még jó, hogy én mérnök leszek, és nem kell a külsőmre ügyeljek. – Mondta vidáman Szilárd. – De, tényleg, Ari, te hogy hogyhogy, csak desszertet rendeltél? Normális vacsorát nem szeretnél?

- Jaj, Istenem! Tudjátok, hogy van két kis testvérem. Meg kell fognom a pénzt. Kénytelen voltam tabletet venni nekik, mert a többi gyereknek is van. Láttátok volna, hogy milyen boldogok voltak tőle! Bőven elég, hogy azért csúfolják őket, mert cigányok, ne mondják még azt is, hogy csórók!

- Lecigányozzák őket a mai világban? – Nézett rá értetlenül Szilárd.

- Le bizony!

- Nem a roma szót kéne inkább használni? – Kérdezte Fruzsina.

- Nem. – Felelte Ari. – Semmi sértő nincs a cigány szóban, amíg nem pejoratív értelemben használják. Cigányok vagyunk és kész, csak ne közösítsenek ki bennünket miatta.

A másik két fiatal egy darabig csak nézett maga elé.
- Hány évesek is az ikrek? – Kérdezte Fruzsi.
- Hamarosan töltik a nyolcat. Most kezdték a második osztályt. Nagyon büszke vagyok rájuk. Gizinek eddig csak négyese és ötöse van. Viszont tartunk tőle, hogy Jankóka diszes. Őt lehet, hogy különórára kell majd járatni.

- Nehéz lehet! – Mondta Szilárd.
- Igen. – Felelte Aranka. – Sajnos apának nincs türelme tanulni velük, ami óta szegény édesanyánk elhunyt.
 - Ez azért kemény lehet, hogy anyukátok helyett is neked kell vállalnod a felelősséget a két kicsiért. – Mondta Fruzsi.
- Igen. De hát, mit tehetnék, ha ezt osztotta rám a Jóisten? – Felelte fáradt tekintettel Ari. – Hétvégén egész végig mostam és takarítottam. Ráadásul elég rossz a közlekedés arra. Nehéz megközelíteni a falut.

- És olyan állapotban jöttél vissza, mint egy kifacsart citrom. - Tette hozzá a barátnője.

- Igen. És mindig akad valami probléma. Múltkor egy kisfiú meghúzta Gizi haját, mire Jankóka felpofozta. Természetesen őt büntették meg. Osztályfőnöki figyelmeztetőt kapott. Apa mondta, hogy ne törődjenek vele, mégis sírva ment haza mind a két gyerek.

- Szörnyű, hogy olyan dologért bántják őket, amiről nem tehetnek. Nem is értem! A mi családunkban soha nem volt téma, hogy kinek mi a származása. – Mondta értetlenül Fruzsi. - A szüleimnek vannak román, arab, és német barátai is. Kiskoromban együtt játszottam a gyerekeikkel. A balettintézetben is voltak orosz, ukrán, és kínai társaink is, és ezt természetesnek vettük.
- Értelek, viszont az is tény, hogy néhány cigány gyereket se kell félteni. – Folytatta Ari. – A mieink nem agresszívak és nem bántanak senkit. Gondolom azért, mert nem ezt látták tőlünk. Viszont vannak, akik verekednek, rongálnak, és parasztnak csúfolják a magyarokat. Én ezzel nem tudok egyet érteni. Pontosítok, a "nem cigányokat" csúfolják parasztnak. Nem szeretem a "magyar" szót használni rájuk, mert én is itt élek, magyar állampolgár vagyok, tehát magyar is vagyok.

- Persze, hogy az vagyok. Hogy merülhet fel ez kérdésben. - Nézett maga elé a másik lány.

Közben kihozták a megrendeléseket.
- Fruzsi, te nem halsz éhet ettől? – Kérdezte Szilárd.
- Nem. Nekünk nem szabad hízni. Megszoktuk, hogy nem ehetünk akármit. Pláne most, hogy be szeretnék kerülni az operaház balettkarába.

Te viszont ehetsz, Szilárd! – Mosolygott Aranka.
- Persze, nálunk nem az alkat a fontos. - Mondta vidáman a fiú, miközben nekilátott a vacsorájának.
- Én mindig molett voltam, pedig nem eszem sokat. De hát, anyukám is ilyen alkat volt. – Mondta Aranka.
- A te esetedben ez nem hátrány. Az idegenforgalomban nem ezt nézik. – Mondta Fruzsina.

Betti az asztalhoz sétált.
- Jól sejtem, hogy újak vagytok a környéken? – Kérdezte.

- Igen. – Felelte Aranka. – Az utca végi lakást béreltük ki.
- Óh, biztosan Dorottyáék egyik ingatlanja. – Nyugtázta Bettina.
- Igen.
- Egyetemisták vagytok?
- Pontosan. Szilárd mérnök lesz, Fruzsina balett művész, én pedig idegenforgalmat tanulok. – Magyarázta Ari.

- Akkor szeretettel üdvözlünk titeket. Péntek esténként összejövetel van a környékbelieknek. Ha gondoljátok, gyertek el ti is! – Invitálta őket Bettina. – Hétkor kezdődik.

Brúnó örömmel figyelte őket: még jó, hogy vannak olyan érzelmi többletes emberek, akik megértik a mások problémáit és tolerálják őket.

Grace

Napfényes, kora nyári idő volt a Tulipán Sétányon. Már mindenki nagyon várta a strandidőt. Brúnó, a lelkiállapotokat ismerő vöröspanda láthatatlanná változva a kórházban, a nővérpult alatt lapult. Tudta, hogy ezen a napon valakinek az életében sorsdöntő fordulat történik.

- Szilvi! Bevinnéd az uzsonnát a 4-es szobába? Egy fiatal fiú, körülbelül veled egy idős. A bokája sérült. Nem súlyos, de holnapig bent tartjuk. Úgy látom, nagyon meg van rémülve. Próbáld megnyugtatni, kérlek! – Mondta Erika, a főnővér az önkéntes nővérnek, Szilvinek.
- Hát, persze! – Válaszolta a 16 éves lány, akinek minden vágya volt, hogy apja nyomdokaiba lépve orvos legyen.
Már fogta is a tányért és indult a szoba felé.

- Szia! Meghoztam az uzsonnádat. Hogy van a bokád? – Kérdezte kedvesen.
- Még fáj egy kicsit, köszönöm! – Felelte a fiú elgyötört arccal.
- Azt mondják nem súlyos, csak megfigyelésre tartanak bent. Ha minden jól megy, holnap már hazamehetsz. – Mondta Szilvi, miközben letette a tányért az ágy melletti asztalra.

A fiú azonnal, hatalmas falatokban elkezdte falni a szendvicset. – Szegény, nem most evett utoljára! – Gondolta Szilvi, aki sokkal inkább ahhoz volt szokva, hogy más betegek kritizálják a kórházi kosztot.

Hogyan szólíthatlak? – Kérdezte a lány.
- Nándor vagyok. Nándi. – Hangzott az erőtlen válasz.
- Mi történt veled, ha nem vagyok indiszkrét?
- Megsérült a bokám az építkezésen, amin dolgoztam. Ráesett egy tégla.
- Mond csak, Nándi! Értesítették a szüleidet, hogy baleset ért? – Kérdezte Szilvi, aki meglepetten tapasztalta, hogy senki sem látogatta meg a fiút.
- Nem, nem kell értesíteni senkit. – Felelte szomorúan.
- Dehogy nem! Biztosan halálra izgulják magukat! – Mondta a lány.
- Nekem nincsenek szüleim. Egy barátomnál lakom átmenetileg, de ő nem ér rá bejönni. – Nyögte a fiú.
- Hogyan? Ezt nem értem. Kifejtenéd részletesebben? – Kérdezte Szilvi, és leült az ágy melletti székre.

Nándi belekezdett:
- Állami gondozott voltam. Az érettségi szünetben a nevelőanyám dolgoztatott bennünket, a nyaralójukat építettük, így nem tudtam tanulni, ezért nem mentem el a szóbeli érettségire. Jól kiszúrtam magammal, mert így kikerültem a rendszerből. Már nagykorú vagyok, de nem tanulok. Így nem kapnak rám pénzt, ebből kifolyólag a nevelőanyám kidobott az utcára. Ha a barátom nem fogad be, most az utcán élnék.

Szilvi csak ámult és bámult.
- Hogy micsoda? Kidobott az utcára, aki nevelt?
- Igen.
- Ez nem lehet! Hogy tehetett ilyet?
- Sajnos, rossz helyre kerültem. – Mondta szomorúan a srác. – Van egy haverom, akit a nevelőszülei ugyanúgy szeretnek, mint a saját gyerekeiket. Abszolút nem tesznek különbséget.
- Én azt hittem, hogy aki nevelőszülőségre teszi fel az életét, az ilyen is. – Felelte Szilvi döbbenten.
- Ne gondold, hogy mindegyik ilyen! – Ábrándította ki Nándi. – Van egy, aki kamasz lányokat vesz magához, és prostikat csinálnak belőlük, mert a saját lánya is az.
- Ez rettenetes! Hogy eshet meg ilyen a huszonegyedik században? – Nézett maga elé döbbenten a lány.

Nándi nem tudott válaszolni.

- És hol fogsz ezután lakni? – Érdeklődött aggódva a kis nővér.
- Nem tudom. – Felelte elkeseredetten Nándor.
- Beszélek apukámmal, ő itt a főorvos. Ő majd biztosan tudja, hogy mi a megoldás. – Mondta Szilvia.
Nándi csak szomorúan mosolygott, azonban Szilvi azonnal sarkon fordult és szaladt Józsihoz. Elmondta neki, hogy milyen szörnyű dolgot hallott. Azt nem volt szíve megemlíteni Nándinak, hogy az ő szülei örökbe fogadták a nyolcéves Kittit, és ugyanúgy imádják, ahogy őt.

Józsi másnap örömmel közölte Nándival, hogy „hazamehet”. Nincs semmi komoly baja a lábának, csak kímélje néhány napig. És elmondta, hogy hallotta a lányától, hogy milyen helyzetbe került, elkérte az elérhetőségét, és megígérte, hogy utánanéz, hogy mit lehet tenni.

Így is tett. Bement a helyi önkormányzathoz, ahol a gyámügyi osztályon közölték vele, hogy mivel Nándor már nagykorú és nem tanul nappali tagozaton, így kikerült a rendszerből, ebből kifolyólag „nincs más lehetőség, mint a hajléktalanszálló”.

Józsi csak állt egy darabig és nézett. Majd nagy nehezen megszólalt.
- A hajléktalanszállóra? Egy fiatal gyerek?! Nem tagadom, hibázott, de nem gyilkolt! Maguk ezt jogosnak tartják? Egy hiba miatt tegyük tönkre az életét? A nevelőanyuka tizennyolc évig felvette rá a pénzt, és amikor az érettséginél támogatni kellett volna, lefoglalta másra, majd kidobta az utcára.

A dolgozók nem tudtak válaszolni semmit, csak arra hivatkoztak, hogy ez a törvény.

József doktor hazament, és egy darabig ült, mint, akit leöntöttek egy vödör jeges vízzel. Majd felhívta Nándit, és megkérdezte, hogy mik a céljai. Ő elmondta, hogy szakács szeretne lenni.
Józsi beszélt Bettivel, a sógornőjével, aki a szálloda vezetője, és elmondta, hogy van egy fiatal szakácsnövendék, akinek segítségre lenne szüksége. Betti nagyon örült, mert ők bizony emberhiányban voltak.

Józsi doki azonnal visszahívta Nándit:
- Fiam, van egy jó hírem a számodra: a sógornőmnél dolgozhatsz szakácssegédként, mert emberre van szükségük. Természetesen kapsz érte némi fizetést és szállást.

- Doktor Úr! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg! – Felelte a fiú elszoruló hangon.
- Sehogy, fiam! Csak tedd meg, ami tőled telik! – Mondta Józsi boldogan. – Szilvi megy és segít neked csomagolni.

BMR Brúnó, a lelkiállapotokat ismerő vöröspanda boldogan, a farkát csóválva nyugtázta: „vannak még jó szándékú, segítőkész emberek, és létezik még érzelmi többlet!”

Nándi kapott egy kis szobát a szállodában, boldogan elkezdett dolgozni a konyhán, és beiratkozott egy szakácsiskolába.

Grace

Péntek este volt. A Tulipán Sétány lakói a szokásos heti találkozóra gyülekeztek a Hotel Tulipánban. BMR Brúnó, az embereket figyelő vöröspanda láthatatlanná változtatta magát, és elbújt az asztal alatt.

A törzsgárda az étlapot böngészte. Utolsónak Georg, a tánctanár és a kedvese Edit érkeztek.
Mindenkinek azonnal feltűnt, hogy nincsenek jó állapotban.
- A mindenit, Editke! Jól vagy? Nagyon feldúltnak tűnsz. – Mondta aggódva Piroska. – Georg, te sem tűnsz éppen vidámnak! Valami baj van?
- Tulajdonképpen semmi szokatlan. Csak egy – bocsánat a szóhasználatért -, de idióta szülő kiakasztott bennünket a táncórán.

- De hát, mégis mi történt? Nem akart fizetni? – Tippelt a szomszédasszony.
- Nem, másról van szó. – Kezdte Georg. – Egy tizenöt éves kislány elhívta a barátját táncolni. A fiú jól is érezte magát, azt mondta szeretne járni továbbra is. Óra végére viszont bejött az apja, és irtó nagy patáliát csapott, hogy „az ő fia márpedig nem meleg, és nem is engedi melegek közé, mert ki tudja, mit művelnek vele”. – Mesélte a férfi elkeseredetten.
- Igen, és Georgot is lebuzizta. – Tette hozzá Edit.
- Mondtam neki, hogy ötven éve táncolok, mégis heteró maradtam, de süket fülekre talált. – Folytatta Georg. – Viszont, ami a legjobban bánt, hogy ezt hallotta a moderntáncos kollegám, akinek valóban egy fiú a párja. Képzeljétek, neki hogy fájhatott! Nagyon szereti a gyerekeket, a világ minden kincséért sem bántaná őket. Ráadásul a kedves apuka szegény gyereket arra kényszeríti, hogy focizzon, pedig nem akar. Azt mondta, múltkor elesett a pályán és megsérült.

Ekkor megszólalt Giorgió, a divattervező. – Én is tanultam táncolni, és váltig állíthatom, hogy nem attól lettem meleg. Ha elküldtek volna boxolni, akkor is meleg maradtam volna.

- Hogy micsoda? – Kérdezte értetlenül Irina. – Nálunk, Oroszországban általános iskolában mindenki tanul balettozni, ha fiú, ha lány, és ez teljesen természetesnek számít.

- Nem értem, hogyan létezhetnek még ilyen sztereotípiák a huszonegyedik században?! – Mondta Betti, miközben leült a többiekhez, mert már mindenki megkapta a rendelését.
- Én meg azt nem értem – szólt közbe Brigitta -, hogy miért mossák össze a homoszexualitást a pedofíliával.

- Pontosan! – Folytatta Giorgió. – Az, hogy a saját nememhez vonzódom, nem jelenti azt, hogy a gyerekekhez.
- Mi ezt pontosan tudjuk. Éppen ezért kértünk meg rá, hogy vigyázz Péterkére, amikor Lucával el kellett rohannunk az orvoshoz. – Mondta hálásan Andi, és Giorgió karjára tette a kezét.

- Mondok nektek valamit. – Szólalt meg Nándi, az új szakácstanuló, aki állami gondozott volt. – Engem nem tánctanár molesztált, hanem kapaszkodjatok meg: karate tanár. Soha nem felejtem el. Rémes volt! Még a mai napig álmodom vele! És sok más fiúval is megtette. Évtizedekbe telt, mire rábizonyították. Sőt, feltételezik, hogy egy kislányt ő gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel. Most rács mögött ül.

Brigittának könnybe lábadt a szeme. – Egy volt osztálytársnőmet a mostohaapja molesztálta. Tavaly, 37 évesen halt meg méhnyak rákban. Két kisgyermek maradt utána.

Az egész társaság csak nézett elkeseredetten, és szóhoz sem jutottak.
- Sajnos jogászként én is számos hasonló esettel találkoztam. – Felelte együtt érzően Piroska.
- Ezek rettenetes dolgok! – Folytatta Betti. – És fontos róla beszélni, tudatni másokkal. Viszont azt hiszem, mára elég a szomorúságból! Felkapcsolom a zenét.

Brúnó ugyan erre gondolt. - Vannak problémák, amikről beszélni kell, hiszen hogyan máshogy tudnánk őket megoldani. Még jó, hogy a Tulipán Sétányon többnyire viszonylag magas érzelmi intelligenciájú emberek élnek.

Grace

A járványtól való félelem a Tulipán Sétányt is elérte. A koronavírusról korábban vicces, ironikus posztok születtek a közösségi oldalakon, mára azonban a rettegés hangja váltotta fel őket. Az emberek arra biztatták egymást, hogy maradjanak otthon. Brúnó tudta, hogy most az egész környéknek szüksége van rá. Mint mindent, ezt is számos, eltérő módon élnek meg az emberek. Gyakran végigcammogott a sétányon, és feszülten figyelte, kinek kell segíteni.A Kőszegi család teljesen felbolydult. Betti olyannyira pánikolt, hogy a nővére Zsófival együtt átköltöztette magukhoz.

Az éttermet átmenetileg bezárták. Bettina idegesen járkált fel-alá. Gyógyteát készített, és ha valamelyik gyerek eltüsszentette magát, visítva szaladt utána a lázmérővel.

• Ezt nevezem komoly MentElem programnak! – Mondta Brúnó.

Betti amikor nem az egészségük miatt aggódott, akkor a gazdasági helyzet alakulása miatt rágta a körmeit.

• Mi lesz velünk? Miből fogunk megélni? Mit csinálok az étteremmel? Leállt a szórakoztató ipar, leállt a vendéglátás. Ilyen tehetetlennek még sohasem éreztem magam!
• Alulműködésben van szegényke! – Csóválta a fejét a kispanda.

A nővére teljesen más lelki állapotban volt. Piroska határozott léptekkel viharzott be. Élénkzöld szemei most is csillogtak, vörös haja csak úgy lobogott utána. Egy nagy kosarat tartott a kezében.

• Nyugodj meg, húgocskám! Minden rendben lesz! – Mondta.
• Ez meg mi? – Nézett értetlenül a kosárra a testvére.
• Kézfertőtlenítő és C-vitamin. Viszek belőle mindenkinek.
• Megőrültél? Kimész az utcára?
• Nem félek! És erre szükségük van a szomszédoknak. – Felelte határozottan, miközben felvette a cipőjét.
• Piroska!!!
• Higgadj le! Imádkozz egy kicsit! Isten és a Szűzanya vigyáznak ránk. – Mondta magabiztos hangon, majd felkapta a kosarat és kiviharzott.
• Temperamentumos teremtés! – Mondta a maci. – SegEdelem, OltAlom állapotban van, ezért visz adományt a szomszédoknak.

A gyerekeket kevésbé foglalkoztatta a kialakult helyzet. Mindhárman elfoglalták magukat a szobájukban. Szilvi a barátnőivel chat-elt, Zsófi hegedült, Kitti pedig táncolt.

Józsi úgy gondolta, a karantén napjai kiválóan alkalmas arra, hogy több időt töltsön együtt a család. Lehívta őket, és társasjátékot vett elő. Bettit is bevonta a játékba, akinek ez némiképp elterelte a figyelmét a félelmeiről.

• De jó! Érzelmi Többletben van. – Örvendezett Brúnó.

Egy házzal arrébb Károlyt egyáltalán nem érdekelte a járvány. Mint mindig, most is a laptopja előtt ült és a tőzsdét figyelte. Bármikor meglátta, hogy zuhannak az árak, hangosan az asztalra csapott és szivarra gyújtott. Dorottyát dühítette, hogy elmaradtak a programok, hiszen őt a szórakozás éltette. Szépítkezéssel töltötte az időt. Hajfestés, körömlakkozás, arcmaszk.

• Ő túlműködéssel reagál. – Mondta a panda.

Erzsi néni sütött, főzött.

• Ha egész héten itthon lesznek a gyerekek, akkor enniük kell. – Mondogatta.

Dominik a telefonja és a tablete között élte az életét, Léna pedig a zongora és a könyvei között. A házban nem sok kommunikáció folyt.

Edit úgy döntött, a kényszerpihenő során kitakarítja az öccse házát. Részeges sógornője és szerencsejáték függő testvére a gyerekeikkel se törődtek, nem hogy a lakással. Határozott léptekkel viharzott be. Georg követte.

• Mi ez az őrült rumli? – Kérdezte fennhangon. – Takarítani fogunk! Andi, kezdj el mosni. Zsolti, te megszereled az elromlott kilincset és a konyhaszekrényt. Én a gyerekekkel nekiállok port törölni.

A három gyerek élvezte a közös programot. Andi és Zsolt kezdetben zsörtölődtek, de végül ők is örömmel csinosították a házat. Estére egész jó hangulat kerekedett. A vacsora közben viszont Péterke elsírta magát, amikor a TV Hiradóra pillantott.

• Szegény gyerek jó ideje retteg! De most legalább kiadja magából és a felnőttek is megértik. – Gondolta Brúnó.

Valóban megértették és sikerült megnyugtatniuk.

Georg eközben a laptop előtt ült.

• Nem vagyok boldog. – Mondta. – Nem elég, hogy a táncórákat fel kellett függeszteni, még a hirdetéseket se sikerül kiposztolni.

Ez alatt Irina a szemközti lakásban kártyapaklit és ingát fogott. Igyekezett megtudni, hogy meddig fog tartani a járvány. Majd az egész hátra levő időt önfejlesztő könyvek olvasásával töltötte.

Tulasi, Arnold és a gyermekeik, a félig indiai származású hindu család rengeteget japáztak. Maximálisan bíztak a mantra erejében. Amikor abbahagyták, akkor is szóltak a lakásban a szent énekek és egyfolytában égett egy gyertya.

Milán és Brigitta vidékre utaztak a rokonaikhoz. Úgy gondolták, ott nagyobb biztonságban vannak. Giorgió-t is magukkal vitték. Ő leginkább a kiskutyáját, Macikámat féltette. Azért pedig áldotta a sorsot, hogy jó ideje nem utazott haza Olaszországba.

• Ki-ki a maga módján éli meg ezt az időszakot. – Morfondírozott Brúnó. - Még jó, hogy a Lelki Állapotok Táblázata mind a 104 érzelmi állapotot bemutatja, így megérthetjük, miért reagálnak az embertársaink időnként máshogy. A lényeg, hogy összetartanak.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kora tavaszi este volt a Tulipán Sétányon. Már érződött a tavasz a levegőben, de még csípős volt az idő. BMR Brúnó, az okos vöröspanda felkelt és megtisztogatta bundáját. Lemászott a fáról, amin aludt, és a művelődési ház felé vette az irányt. Tudta, hogy most ott lesz rá szükség.

A közelbe érve láthatatlanná változtatta magát és beosont. Szokásához híven megtréfálta a büfést. Elcsent egy almát és egy zacskó mogyorót, majd zsákmányával beszaladt a folyósóra és kényelembe helyezte magát egy szék alatt.

Ez idő alatt a nagyteremben elkezdődött a társastánc óra. Edit mosolyogva nézte, ahogy kedvese a próbát tartja. A környék egészen fellelkesült a tánctanfolyamtól.

• Hozok nekik egy kis vizet. – Gondolta.

Még mindig félénk volt, de már barátkozott a közösséggel. Szilvakék kosztümje, kontyba fésült haja és igazgyöngy fülbevalója továbbra is tekintélyt parancsolt, de már csillogott a szeme.

Valójában Brúnó küldte neki a sugallatot, hogy menjen ki. Döbbenten látta, hogy a mellettük lévő teremben is kezdődik egy táncóra. Egy csoportnyi gyerek készülődött. Megpillantotta köztük Lénát. Élénkvörös, dús, göndör hajával mindig kitűnt a tömegből.

• Nahát, ebben a türkiz zöld ruhában úgy fest, mint egy erdei tündérke. – Gondolta és mosolyogva leült. A hatalmas üvegablakon keresztül mindent jól látott és hallott.

Léna levette a balettcipőjét és még egy ragtapaszt ragasztott a lábujjára. Egyértelműen látszott, hogy fáj neki.

Az óra az ikonikusnak számító „legördülés” nevű gyakorlattal kezdődött.

• Tehát jazztánc. – Állapította meg Edit, aki Georg mellett ugyancsak sokat tanult a táncról az utóbbi időben.

Az órát egy fiatal férfi tartotta, akit a gyerekek Zsolt bácsinak szólítottak. A terem sarkában egy vele egykorú nő ült. Szúrós tekintete és félhosszú haja volt. Egyszerű fehér pólót és fekete nadrágot viselt. A tánccipője rongyosra volt taposva és nem volt kisminkelve. Kiderült, hogy ő „Marcsi néni”.

• Hogy lehet valaki tánctanár ilyen elhanyagolt külsővel? – Gondolta Edit.

A bemelegítés után Zsolt egy rövid koreográfiát tanított a gyerekeknek. Lénán látszott, hogy mennyire igyekszik. Egy pillanatra se állt meg. Minden egyes szavát itta a tanárnak és folyamatosan kereste a tekintetét. Edit látta, hogy a biztatást várja, a tanár viszont csak a legkisebb kislányt dicsérte folyamatosan. Mint kiderült, őt Anitának hívták, de általában „Picurkának” szólították.

• Most nézze meg mindenki Picurkát és Danit! Nagyon ügyesek! – Mondta Zsolt és elindította a zenét.

Edit nem értette, hogy miben olyan ügyes a pici lány. Kétségtelenül aranyos volt, de látszott rajta, hogy még nagyon gyakorlatlan.

• Mindenkitől legalább így szeretném látni. – Folytatta az edző. – Most pedig álljatok két csoportba. Az első csapat táncol, a második pedig nézi őket. Aki szerinted jól táncolt, arra szavazol. Utána cserélünk.

• Ekkora pedagógiai hibát! Kiemel két tanítványt, mielőtt kikéri a többiek véleményét. – Állapította meg Edit.

Léna az első csoportba került. Most talán még jobban igyekezett.

• Ez a kislány nem csak az iskolában a céltudat megtestesítője. – Gondolta Edit.

Léna volt az egyik éltanuló, ráadásul gyönyörűen zongorázott.

Zsolt egyenként hívta a gyerekeket a parkett közepére és kérte a szavazatokat. Néhány kéz mindig a magasba lendült. Amikor Anitára került a sor, Marcsi néni közbeszólt.

• Én szavazok Picurkára.

Előtte egész órán meg se szólalt. Senkinek eszébe se jutott, hogy a tanárnő is részt vesz a szavazásban.

Majd Léna következett. Senki sem tette fel a kezét. A lány segélykérő tekintettel fordult Marcsi néni fele, ő azonban csak éles tekintettel nézett vele farkasszemet.

• A zene pontos volt nála, de a tartásával sok gond van és a lábát se forgatta ki mindig. – Mondta Zsolt bácsi.

Néhány gyerek gúnyosan felnevetett. Léna is elvigyorodott kényszeredetten, mint ha ő is viccesnek találná a helyzetet. Majd elfordult és visszasétált a helyére.

Edit az ablakon át jól látta, hogy a sírás fojtogatja és a könnyeivel küszköd. Nagyon nehezére esett eltitkolnia miközben a második csapat került sorra.

• A mai versenyt megnyerte Picurka. Miért a legkisebb teljesít a legjobban, gyerekek? – Kérdezte Zsolt bácsi.
• Elszégyelhetnék magukat a buta nagylányok! – Tette hozzá Marcsi néni.

A gyerekek megtapsolták a győztest, Léna pedig odasétált a táskájához és kivett belőle egy vékony kardigánt. Felvette és szorosan összehúzta magán.

• Fázol? – Kérdezte szinte gúnyosan a tanár.
• Nekem így jó. – Felelte csendesen a kislány.
• Felőlem! – Hangzott az értetlen válasz

Edit értette, mi történik. Léna az éppen csak bontakozásnak indult nőiességét igyekszik eltakarni.

A kislány a próba további részét is keményen végighajtotta, de látszott az arcán, hogy mennyire megviselte az eset.

Brúnó pontosan tudta, hogy röpke egy óra alatt több veszteséget is elszenvedett a gyerek: nem szavaztak rá, kinevették és a tanárok is megkritizálták nyilvánosan. Ez egy többszörös ÉgedElem szituáció. Jelzett Editnek, hogy lépjen közbe.

Az óra végére megérkezett Léna édesanyja. Dorottya tűsarkai hangosan vízhangoztak a folyosón.

• Öltözz gyorsan lányom! Apád mindjárt ideér. – Utasította.
• Anya. – Kezdte a kislány csendesen.
• Neked meg mi bajod? – Nézett rá meglepetten Dorottya.
• Marcsi néni Anitára szavazott, rám meg nem. Senki sem szavazott rám. – Felelte elfúló hangon.
• Istenem, te ilyen hülyeségekkel foglalkozol? Nem mindegy, hogy szavaznak-e?! Vedd a cipőd, tudod, hogy apád utál várni.

Léna tekintete megkeményedett és könnyek gyűltek a szemébe.

• Te nem értesz meg engem! Soha se értettél! Útálom azt a kis törpét! – Mondta emelt, de visszafogott hangon.

Gyors mozdulattal átcserélte a cipőjét és próbaruhában futásnak eredt. Kirohant az utcára, ahol időközben eleredt az eső.

• Ostoba kölyök! Meglátod, mit kapsz ezért! – Förmedt rá Dorottya és utána rohant.
• Dorottya, kérlek, had segítsek! – Szólt közbe Edit és utána szaladt.

A többi gyerek és szülő közben látványosan bámulta őket. Csak néhányan voltak olyan diplomatikusak, hogy nem vettek tudomást a közjátékról.

Ekkor élénk fékcsikorgás hallatszott. Mindenkiben megállt az ütőér.

Károly kocsija néhány centiméterre állt meg a lányától. Léna íjedt tekintettel, könnyes arccal nézett farkasszemet az apjával.

• Mi a fészkes fenét művelsz, lányom! – Förmedt rá Károly miután kiszállt a kocsiból.

Mögöttük hangos dudálás hallatszott.

• Mit csinálnak, maguk barmok?!- Kiabáltak egy autóból.
• Meg akarod ölni magad?! – Folytatta Károly.
• Ez a bolond lány! – Ordította Dorottya.
• Kérlek benneteket, had segítsek! – Szólt közbe Edit. – Láttam az egész órát. Tudom, mi történt. Had beszéljek vele kicsit! Utána haza viszem. – Kérlelte őket.

Közben mind a négyen az esőben áztak.

• De hát… - Kezdte Dóra.
• Nagyon kérlek! – Folytatta Edit.
• Legyen. – Hangzott a beletörődött válasz.

Károly megtörölte az esőcseppektől szikrázó szemüvegét és mindketten beültek a kocsiba.

• Gyere Léna! Beülünk a büfébe, jó? – Kérdezte Edit és átfogta a lány vállát.

Léna bólogatott.

• Tudod, nagyon jól áll neked ez a zöld ruha. – Mondta a tanárnő. - De nem fázol?
• Kicsit.
• Akkor öltözz át! Itt megvárlak.

A kislány pár perc múlva farmerben és rózsaszín pulóverben érkezett vissza.

Besétáltak a büfébe. Brúnó természetesen utánuk osont. Edit két teát rendelt és leültek egy asztalhoz.

• Elmondod, hogy mi bánt ennyire? – Kérdezte, miközben belenézett a kislány szemébe.
• Senki se szavazott rám. Még Marcsi néni se. És ki is nevettek.

Hatalmas smaragdzöld szemei és óriási szempillái voltak. Mély fájdalom áradt a tekintetéből miközben az arcán peregtek a könnyek. Edit évek óta tanította Lénát, de még soha nem látta sírni. Átnyújtott neki egy csomag papírzsebkendőt.

• Mi fáj jobban? Az, hogy a társaid nem szavaztak rád vagy az, hogy a tanárnőd?
• Mindkettő. Annyira igyekeztem! – Felelte zokogva. – Mindig csak azt a kis Anitát dicsérik és Picurkának nevezik. Ő a kedvencük, engem meg utálnak.
• Biztos vagy benne, hogy utálnak? – Kérdezte aggódó tekintettel Edit.
• Mindig kritizálnak. Ott kötnek belém, ahol csak tudnak.
• Mi lehet az oka? – Tűnődött Edit.
• Fogalmam sincs. – Vágta rá kétségbe esetten a kislány.
• Figyelj, szívem! Meg tudod mondani, hogy hogyan érezted magad, amikor ez történt? – Kérdezte Edit.

A kislány kissé meglepődött. Ilyesmit senki se szokott tőle kérdezni.

• Megalázva. – Mondta. – Szégyenben. Félrelökve. Szerintem nem akarják, hogy ide járjak.
• Nem akarják? A tanárok vagy a társaid?
• Egyik sem. De leginkább Marcsi néni. Ha ő tartja az órát végig ordít rám.
• Ez kellemetlen lehet. – Felelte Edit. Azt csak magában tette hozzá, hogy ha a tanárok rászálltak Lénára, akkor nem csoda, hogy a többi gyerek is piszkálja. – Kitalálunk valamit, rendben? – Kérdezte.

Léna meglepetten bólogatott. Fogalma sem volt, hogy mit lehetne tenni az ügyben.

• Ha beszélgetni szeretnél erről vagy bármi másról, akkor keress meg! O.K.? – Mondta Edit mosolyogva.
• Köszönöm!
• Nem kell megköszönnöd!

A kislány nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárki is törődjön azzal, hogy őt mi bántja. Csak azzal foglalkoztak, hogy tanuljon és minél jobb jegyeket vigyen haza.

• Most idd meg a teád! Utána haza viszlek. – Mondta Edit.

Léna már nem sírt. Mosolyogva kortyolt bele a teájába.

Még beszélgettek egy picit, majd elindultak.

• Edit néni, felelünk, holnap irodalomból? – Kérdezte hirtelen a kislány.
• Megígérem neked, hogy te biztosan nem fogsz felelni. – Hangzott a tanárnő válasza.
• De mi lesz a verssel?
• Majd felmondod máskor. Van még idő a tanévből, nem? Ma este már ne tanulj, csak pihenj! - Utasította mosolyogva Edit és kézen fogta.

Odakint belefutottak Georgba, akit igencsak meglepett a kisírt szemű kislány.

• Mi történt ezzel a kis hercegnővel? – Kérdezte.
• Akadt egy kis probléma. Megígértem, hogy hazaviszem. Kérlek, tegyél ki bennünket a házuk előtt. – Kérte Edit.

Brúnó követte a kocsit.

• Köszönöm, hogy hazahoztad! – Kezdte Dorottya.
• Nagyon szívesen! Beszélhetnénk egy kicsit?
• Természetesen. Gyere be! Léna, neked Erzsi néni oda adja a vacsorádat. – Mondta Dóra. – Mesélj, mi történt ezzel a gyerekkel? – Kérdezte, miközben két süteményt tett az asztalra és hellyel kínálta Editet.
• Léna attól készült ki, hogy mind a két tanár, és a társai is leértékelték a teljesítményét. Nem volt elég, hogy nem szavaztak rá, még meg is kritizálták és ki is nevették.
• Nem értem, miért kell ezért ilyen jelenetet rendezni. – Felelte Dorottya.
• Figyelj! – Folytatta Edit. – Ez teljesen logikus reakció volt. Ha egy felettünk álló, jelen esetben egy tanár értékel le, az a veszteség az agynak az egyik oldalára csapódik be. Ha pedig egy velünk egyenrangú, mint a csoporttársak az a másik oldalra. Ez a két veszteség már egy konstelláció. Ilyenkor ez teljesen normális reakció.
• Ezt nem tudtam. – Érkezett a döbbent válasz.
• Sajnos nagyon kevesen tudják. Pedig ha benne lenne a köztudatban, talán kevesebbet kritizálnák egymást az emberek. Érted már, miért foglalkozunk annyit a Belső Megélések Rendszerével és a Biologikával?
• Igen.
• Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy több pedagógiai hibát elkövetett az edző és a kolleganője. Kiemeltek két gyereket, majd kikérték a csoport véleményét. Ezzel előre befolyásolták őket. Másodsorban ez a csoport egyértelműen nem érett arra, hogy egymás teljesítményét értékeljék. Harmadrészt mindig a legkisebb kislány dicsérték. Igaz, hogy aranyos, de attól a többivel is kéne foglalkozni. – Magyarázta Edit.
• Mindkét tanárnak kicsi gyereke van. – Mondta csendesen Dóra.
• Ezt megértem, de a többieknek is szükségük van a figyelemre. Ezzel csak megbántják a gyerekeket és egymás ellen fordítják őket. Ilyenkor még nagyon sérülékeny a lelkük. – Folytatta Edit.
• Mit javasolsz, mit tegyünk? Beszéljek a tanárokkal? – Ritka alkalmak egyike volt, hogy Dorottya tanácsot kért.
• Megpróbálhatod, bár nem hiszem, hogy ettől változnának. – Felelte Edit.
• Akkor keressünk másik tanárt?
• Ezt jobb ötletnek tartom.
• Végül is, van még néhány a városban.
• Igen, van. Ha gondolod, segítek.
• Beszélek Lénával, hogy ő hova szeretne járni.
• Jól teszed!
• Még egyszer köszönöm! Sokat segítettél! Nem gondoltam, hogy ilyen súlyos a helyzet. – Mondta Dorottya miközben kikísérte.
• Nagyon szívesen! – Felelte Edit.

Brúnó elégedetten távozott.

• De jó, hogy néhányan már ennyire értik ezt a rendszert! Így magukon és másokon is tudnak segíteni. – Gondolta.

Azzal fölmászott egy fára. Lompos farkát párnaként a feje alá helyezte és mély álomba merült.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

BMR Brúnó, az emberi lelket kiválóan ismerő vörös panda egy hatalmas fa csúcsán ébredt. A szikrázó tavaszi napsütés megcsillant a bundáján. Nyújtózott egyet, megtisztogatta a bundáját és elrágcsált némi magot.

• Úgy érzem, a környékbeliek rendben vannak. Viszont valakinek szüksége van rám a város egy másik részén. – Mondta.

Leugrott a fáról, láthatatlanná változtatta magát, és már vette is az irányt arra, amerre a SejtElem vitte.

Hamarosan egy külvárosi utcában találta magát. Megpillantott egy óvodát, vele szemben pedig egy általános iskolát. Egy sárga taxi érkezett. Egy magas, vékony, dekoratív nő szállt ki belőle két kisgyermekkel. A haja festett vörös volt, szépen ki volt sminkelve, de a gyakorlott szem látta, hogy karikásak a szemei.

• Várjon meg kérem! – Mondta a taxisnak.

Bekísérte a kisfiát az óvodába, majd a lányát az iskolába. A kispanda láthatatlanul követte. A tanítás már elkezdődött.

• Már harmadjára késnek el! – Jelentette ki a tanárnő, akin egyértelműen látszott, hogy haragszik, amiért megzavarták az óráját.
• Elnézést kérek! Elaludtunk. – Válaszolta az anyuka.

A tanárnő nem felelt, a gyerekek pedig hangosan kinevették a kislányt, amiért elkésett. A nő kifelé jövet egy anyukába futott, aki éppen a biciklijére szállt föl.

• De jól megy egyeseknek, hogy taxival hordják a gyerekeiket! – Jegyezte meg gúnyosan, majd elhajtott.

A hölgy visszaszállt a taxiba, Brúnó beugrott mellé. Egy városszéli, omladozó ház előtt álltak meg.

• Este a szokott időben jöjjön értem, kérem! – Utasította a lány a sofőrt.
• Rendben, Eliza. – Hangzott a válasz.

A panda ezennel megtudta a lány nevét. Pontosabban a becenevét. Gyerekkorában Erzsikének szólították, az unokatestvérei pedig Bözsinek csúfolták. Mindkettőt utálta.

Eliza bement a lakásba. A három nagyobb gyereke a szobában aludt, ő pedig fáradtan lerogyott a konyhában lévő ágyra. Tudta, nem tesz jót, ha sminkben alszik, de nem volt ereje lemosni.

Brúnó figyelte, és azt is tudta, mit álmodik. Ugyan az a rémálom, már megint: ismét tizenkét éves és a rokonoknál van. Az anyja kórházban, az apja börtönben csalás miatt. Az unokabátyjai áthívják a szomszéd fiúkat, és megengedik, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Gúnyosan nevetnek, miközben ő visítozva próbál ellenkezni.

Rémálmából a csengő éles hangja riasztotta fel. Hirtelen felült, zihált és szakadt róla a víz. Feltántorgott és kinyitotta az ajtót. Az egyetlen barátja, István volt az.

• Szia! Hoztam egy kis ételt nektek. – Üdvözölte. – De mond csak, jól vagy? – Kérdezte aggódva.
• Igen, csak rosszat álmodtam. – Felelte a lány. – Foglalj helyet! – Képzeld, már megint sikerült elkésnünk az iskolából. A tanítónő majd felfalt a szemével! – Mondta szomorúan.
• Dolgoztál éjjel? – Kérdezte István.
• Igen. Volt két kliens, de a bár levette a pénz nagy részét. – Felelte.

Közben kijött a szobából a három gyerek, egy lány és két fiú.

• Anya, kimostad a rózsaszín blúzomat? – Kérdezte a lánya.
• Igen, a szekrényben van.

Az egyik fiú kinyitotta a hűtőt. – Nincs itthon kóla? – Kérdezte szemrehányóan.

• Ezek szerint, elfogyott. – Felelte Eliza.
• Majd jövünk. – Mondta a harmadik. – Vegyél sört és cigi! – Utasította az anyját. – Ja, és kólát.

Amikor az ajtó becsukódott mögöttük Eliza felsóhajtott.

• Ez nem mehet így tovább! – Mondta István. – Miért nem ők viszik reggelente az kicsiket az iskolába és az óvodába? – Ha így folytatod, teljesen tönkre fogsz menni!

A lány nem felelt, csak odasétált a szekrényhez és elővett egy üveg whisky-t.

• Ha vezetsz, akkor nem kínállak. – Mondta és töltött magának.

Lassan felhajtotta. Élvezte, ahogy az alkohol égeti a gyomrát.

• Nem ettél semmit, ugye? – Kérdezte István aggódva.

Eliza csak a fejét csóválta, majd újabb adagot töltött magának.

• Az első vendég egész kedves volt az éjjel. Jól öltözött, értelmes ember. Nem is értem, hogy nem becsüli meg a felesége. De a második!!! Álmomban se jöjjön elő! Egy kövér, hájas disznó. Képzeld csak, olyan dolog történt, ami még soha.
• Mi?
• Sikerült belehánynom egy virágcserépbe. – Mondta, miközben keserűen felkacagott, és kitöltötte a harmadik pohár italt.

István odament hozzá és megragadta a két vállát. – Figyelj rám! Minden nap nem ihatsz, főleg nem whisky-t! Mondta emelt hangon.

• Te tudnád ezt józanul csinálni? – Kérdezte a lány remegő hangon, könnybe lábadt szemekkel és felállt.
• Nem kell ezt csinálnod! – Felelte a férfi. – Keresünk neked más munkát. Segítek! Lehetnél például titkárnő. Vagy most jut eszembe, egy ismerősöm felszolgálót keres a kávézójába. – Mondta.

Eliza viszont nem felelt. Megszédült és ájultan a padlóra zuhant. A pohár hangos csörömpöléssel tört össze.

• Eliza! Eliza! – Szólongatta a férfi.

A lány nem válaszolt, így mentőt hívott.

Eliza a kórházban tért magához. Ott közölték vele, hogy terhes. Ettől még jobban összetört.

• Még egy gyerek, és azt se tudom, kitől. – Mondta elkeseredetten.

István tehetetlenül ült az ágya mellet, Eliza azonban néhány óra múlva keserves görcsök közepette elvetélt.

Brúnónak eszébe jutott, hogy ki tudna segíteni az szenvedő lányon. Telepatikus úton üzenetet küldött Kőszegi doktornak, az új medicinát és a Belső Megélések Rendszerét jól ismerő pszichiáternek. A doki érezte az üzenetet, és néhány perc múlva megjelent az osztályon, és megkérdezte, szükség van-e a segítségére. Azonnal Elizához irányították.

A lány csukott szemmel feküdt az ágyban. Teljes SzánAlom állapotba került. A doktor bekopogott és bemutatkozott. Eliza szimpatikusnak találta.

Elmesélte neki, hogy prostituáltként dolgozik.

• Mikor kezdte Eliza? – Kérdezte a doktort.
• Sose csináltam mást. Tizenöt éves koromban megszöktem otthonról, azóta ebből élek.
• Hogyan jutott eszébe, hogy erre az útra lépjen? - Kérdezte a doki, mert tudta, hogy kell legyen még valami a dolog mögött.
• Tizenkét éves voltam, amikor rokonoknál laktam, és a szomszéd fiúk megerőszakoltak. Utána ez mindennapossá vált. Idővel rájöttem, hogyan irányíthatom őket én. Tudtam, hogy vagy meghalok, vagy átveszem az irányítást. És egy idő után pénzt is kértem érte. Úgy gondoltam, ha már használják a testemet, akkor fizessenek érte. Majd megszöktem és rengeteg kuncsaftom lett.
• Azt hiszem Eliza, megtaláltuk a probléma gyökerét. Átvette az irányítást, mert nem volt más lehetősége. – Mondta a doki.
• Igen.
• Figyeljen rám! Tudok magán segíteni. Biztosan szükség lesz több oldásra, de néhány hónap alatt komoly eredményeket érhetünk el.
• Tényleg? – Kérdezte a lány meglepetten.
• Először azt javaslom, hogy írjon le mindent, amit ezzel a dologgal kapcsolatban érez. – Felelte a doktor, majd papírt és tollat adott a lány kezébe.

Elizát másnap kiengedték a kórházból. István segített neki munkát találni, Kőszegi doktor pedig hónapok át kezelte, mígnem visszatért az önbizalma.

• Sajnos rengeteg ilyen eset van! – Sóhajtott fel Brúnó. – És gyakran nagyon rossz vége van. Elizának szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy egy terapeuta és egy barát segített rajta. Így idővel normális életet tudott élni, és meg tudta érteni a minket mozgató láthatatlan Elemet a Függelmet. Viszont rengetegen élik le az életüket prostituáltként és drogosként. És ott van szegény Magdika, aki teljesen más utat választott a molesztálás után. Soha nem lenne szabad elítélni őket, mert nem tudhatjuk, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Forró nyári délután volt. A Hotel Tulipánban zártkörű estére készültek, a tulajdonos, Bettina születésnapi ünnepségére. Brúnó a bejárat előtti szökőkút mellett heverészett.

• Iszonyú meleg van! Kénytelen vagyok láthatatlanná változtatni magam és bevizesíteni a bundám. – Sóhajtott fel, és már szaladt is a csobogó víz felé.

Az étteremben nagyban zajlottak az előkészületek.

• Egy kicsit errébb tegyétek a lampionokat, kérlek! – Utasította Betti a dolgozóit.

Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és Brigitta lépett be a nyakában egy centiméterrel.

• Szia! Látom, már készülődtök az esti bulira! – Üdvözölte a barátnőjét. – Kérhetnék egy limonádét?
• Hát, persze! – Felelte Betti. – Fáradtnak tűnsz. – Tette hozzá.
• Rengeteg munkák van. Eddig is sok volt a megrendelés, de most, hogy Tulasi és Georg is ránk bízta a táncosok fellépő ruháinak az elkészítését, szusszanásnyi időnk sincs. – Mesélte Brigitta, miközben lerogyott egy székre és belekortyolt a hűsítő italba.
• Arra nem gondoltál, hogy fel kéne még venni valakit? – Kérdezte Bettina.
• De igen. Varrónőkre is szükségünk lesz még. Viszont, hála Istennek, ma érkezik egy új divattervező kolléga. Giorgio eddig Milánóban dolgozott. Az egyetemre jártunk együtt.
• Giorgio? Ez az igazi neve? – Tudakolta Betti.
• Nem. De sokkal jobban illik rá, mint a Gyurika. Majd meglátjátok. Egy igazi jelenség. – Mesélte a lány mosolyogva. Egészen felderült az arca, miközben a barátjáról mesélt.
• Nagyon kíváncsi vagyok rá! Hozd el az esti buliba! Szeretettel várjuk! – Invitálta Betti.
• Rendben, ez jó ötlet! Imád bulizni. Nagyon mókás teremtés, soha nem tagadta, hogy meleg. – Felelte Brigi. – Most viszont vissza kell mennem. – Mondta, miközben felállt és letette az üres poharat. – Lehet, hogy késünk egy kicsit. Ki kell mennem Giorgio elé a reptérre. Nem tudom, mekkora lesz a forgalom.
• Most aztán izgalmas este előtt állunk. Vajon, hogy fogják fogadni Giorgiót? – Tűnődött a kispanda.

Este hét óra körül érkeztek a vendégek a születésnapi buliba. Vidám zene és élénk csevegés folyt, amikor megérkezett Brigitta és az új kollégája.

• Minden rendben volt az úton, szívem? – Kérdezte a lányt a férje, Milán.
• Igen, persze. – Felelte. – Szeretném nektek bemutatni egy kedves barátomat, Giorgiót. Szintén divattervező, együtt fogunk dolgozni és ő is az utcában fog lakni.

A társaság szívélyesen üdvözölte a vendéget. Giorgio nagyon elegáns volt. Valódi Armani öltönyt viselt és halvány rózsaszín inget. A hozzá értő szem azonnal láthatta, hogy csupán a cipője egy átlag havi fizetésbe kerül. Jobb kezében egy hófehér havanese kiskutyát tartott. Az állat tűzpiros kabátkába volt öltöztetve, a feje búbján pedig copfja volt.

• Nagyon kedves, hogy máris meghívtak! Egy doboz bonbon az ünnepeltnek. – Mondta és átnyújtott egy masnival átkötött csokoládét Bettinának.
• Nagyon köszönöm! Azt javaslom, hogy tegeződjünk, hiszen szomszédok leszünk. – Mondta Betti.
• Egy divattervezőnek itt mindig lesz munkája! Öt nő van a családomban. – Mondta vidáman József, miután bemutatkozott.
• Kellemesen utaztál? – Kérdezte Piroska.
• Igen. – Felelte Giorgio. – Tiszta volt az ég, így gyönyörű volt a kilátás a repülőből. Egy kicsit aggódtam, hogy Macikám, hogy fogja viselni, mert most repült először, de szerencsére minden rendben ment. – Tette hozzá, és megsimította a kutya fejét.

Ekkor lépett be Tulasi. A nő élénk, mintás szárit viselt.

• Che bella donna! – Kiáltott fel Giorgio. – Micsoda egzotikus szépség! Már látom magam előtt, hogy milyen gyönyörű estélyi ruhákat tudnék neki tervezni.
• Ő a feleségem, Tulasi. – Mondta büszke mosollyal Arnold.

Tulasi átadta a születésnapi ajándékot Bettinek.

• Hosszú távon tervezitek a közös munkát? – Kérdezte Arnold Giorgiót és Brigittát.
• Igen. Legalább fél évig maradok. Éppen ezért béreltem ki azt a kis házat a túloldalon. – Felelte Giorgio.
• Budapesti vagy?
• Nem, Debreceni, de tizenkét évig Olaszországban éltem.

Ebben a percben léptek be a gyerekek, akik idáig kint játszottak. Megpillantották az ismeretlen vendéget, aki egyik kezében egy borospoharat a másikban pedig egy kiskutyát tartott.

• De aranyos kutyus! Megsimogathatjuk? – Kérdezte Kitti és azon nyomban odaszaladt Giorgióhoz.
• Igen, de nagyon vigyázzatok rá! Macikám a legdrágább kincsem! – Mondta, majd oda adta a kislánynak a fehér szőrpamacsot.

Giorgio a felnőttek felé fordulva folytatta.

• Akkor fogadtam örökbe Macikámat, amikor az az átkozott Vincenzo megcsalt. Teljesen összetörte a szívemet. – Mondta szomorúan.
• Itt biztosan jól fogod érezni magad! – Mondta Brigitta és vállára tette a kezét. – Sok munkánk lesz és nagyszerű a társaság. Minden héten buli van!
• Figyelj, Giorgio! Én is szingli vagyok, úgyhogy együtt is pasizhatunk. – Mondta Irina.

Az egész társaság jót nevetett. Egyedül Károly volt, aki távolról, csendben figyelte a jelenetet.

Milán és Brigitta Károly és Dorottya egyik kiadó lakását szerették volta kibérelni Giorgiónak. Dorottyának mindegy volt, hogy ki veszi ki, csak kulturált legyen és fizessen, Károly viszont határozottan kijelentette, hogy az ő lakásában nem lakhatnak melegek. A felesége nagyon kellemetlen helyzetbe került, és végül ő segített Brigittának egy másik lakást találni Giorgio számára.

• De jó, hogy ilyen könnyen beilleszkedett a társaságba! – Örvendezett Brúnó. – Még mindig tartok tőle, hogy lesznek, akik támadni fogják, de ha van egy jó baráti köre, az nagy segítség.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kellemes tavaszi délután volt. A madarak csicsergése behallatszott a Hotel Tulipánba. Brúnó élvezte a meleget. A napfény aranylóan csillogott a bundáján.

József és Arnold egy ablak melletti asztalnál ültek. Lelkesen készültek a következő előadásukra.

• Fontosnak tartom felhívni az emberek figyelmét arra, - kezdte Arnold -, hogy a DHS-ek nem csak a szervekre gyakorolnak hatást, hanem a viselkedést is látványosan befolyásolják.
• Ez nagyon lényeges. – Felelte a doki. – Ahogyan a jobb vagy balkezesség meghatározó szerepe is.

Közben megérkezett a pincér az italukkal.

• Egy kapucsínó és egy zöld tea.
• Mondja csak, mi ez a ricsaj, ami a konferenciateremből jön? – Kérdezte Józsi.
• Főiskolás rendezvény van. Most lett vége a műsornak, hamarosan kezdődik a buli. – Felelte.

Abban a percben megpillantották a kifelé tóduló fiatalokat.

• Nem ez az a két lány, aki Dorottyáék lakását bérli? – Kérdezte Arnold.
• De, igen. Adél nagyon helyes lány. Nem is tudom, hogy hívják a másikat….Á, igen, Vanessza.

A festett vörös hajú Adél egy italt rendelt magának, amikor belépett Marcell, a nagydumás, kigyúrt, tetovált fickó. A lányon látszott, hogy azonnal zavarba jött. Elfordult és előhúzott egy tükröt a retiküljéből. Belenézett és megigazgatta a haját, majd helyet foglalt egy asztalnál, ahonnan a fiú jól láthatta.

Hirtelen megjelent Vanessza, a sötéthajú, kicsit teltebb, nagyszájú lány, és lehuppant a vele szemközti székre.

• Már azt hittem eltűntél! Mindjárt kezdődik a buli, te meg itt teázgatsz! Gyere!
• Várj egy kicsit, kérlek! – Felelte Adél.

Vanessza épp visszaindult, amikor Marcell leszólította. Együtt mentek be a konferenciaterembe, Adél pedig szomorúan kortyolt bele az italába.

• Szegény lány! – Mondta Arnold.
• Nem sikerült felhívnia magára a fiú figyelmét.

A két férfi tovább folytatta a munkát.

Egy órával később Marci kiment dohányozni az utcára. Adél félénken követte. Próbált vele szóba elegyedni, a fiú viszont csak befelé bámult. A bárpultnál ülő Vanesszát figyelte, aki mélyen dekoltált blúzt viselt. Majd félretolta Adélt és beviharzott egyenesen Vanesszához.

• Gyere, menjünk táncolni! – Mondta, és már húzta is maga után. Közben nem nézett a szemébe, hanem végig a melleit bámulta.
• Szegény Adél! Aranyos lány, viszont Marcinak fel se tűnt, ami nem is csoda, hiszen látszik rajta, hogy érzelmileg le van zárva. - Mondta Arnold.
• Neki Vanessza tetszik. Pontosabban inkább a mellei. – Felelte József.
• Ez igaz. Nem is nézett a szemébe.
• Nagyon kevesen tudják, hogy miért vonzódnak egyes férfiak a nagymellű nőkhöz. – Folytatta a doki.
• Ennek konkrét oka van? – Kérdezte meglepetten Arnold.
• Kutatások bebizonyították, hogy azok a férfiak vannak odáig a nagy mellekért, akiket csecsemőkorukban nem szoptattak elég ideig.
• Nahát! Ez döbbenetes!
• De ebből is látszik, hogy mindennek oka van.
• Nagyon jól látják! – Mondta Brúnó. – Marcellt már kisgyermek korában lezárták érzelmileg, így fel se tűnik neki Adél közeledése. A kihívó Vanesszához viszont a bennünket mozgató láthatatlan Elemmel a Függelemmel csak testi szinten tud kapcsolódni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a délutánon mindenki holt fáradtan érkezett a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó a törzsgárda asztala alatt bújt el. Tudta, hogy mitől van kimerülve az egész társaság.

Betti viszont döbbenten nézett rájuk, amikor kilépett az irodájából.

• Hát veletek meg mi történt? Mindenki úgy fest, mint egy kifacsart citrom.
• Szerencséd van, hogy kihagytad a mai délutánt, húgocskám! – Mondta Piroska. Épp olyan értelmetlen volt, mint az összes többi szülői értekezlet.
• Ja, tényleg, az ma volt. Ki is ment a fejemből. De mi történt, ami így kiakasztott mindenkit? … És mi van a gyerekekkel? – Kinézett az ablakon és látta, hogy az összes gyerkőc eszeveszett visítozás közepette szaladgál.
• Ilyen jó hatással van rájuk az iskola. – Mondta ironikusan József. – Gondolom féltek, hogy rosszat mondanak róluk a tanárok, most pedig így jön ki belőlük a feszültség.
• Mi az ördögöt mondtak róluk? – Kérdezte Betti és leült az asztalhoz.
• Kitti például hármast kapott a matematika témazárójára. Tudod mit feleltem erre? Hogy nem érdekel. Egyértelmű, hogy humán beállítottságú. Megnyerte a szavalóversenyt, inkább azzal kéne törődni.
• Ha valóban színésznő akar lenni, nem lesz szüksége túl sok matekra.
• Éppen ez az. Elárulom, hogy én hármasra érettségiztem matematikából, utána pedig kitűnővel diplomáztam a jogi egyetemen. – Mondta Piroska.
• Az én lányom biológiából kapott kettest. – Vette át a szót Tulasi. – Nem találjátok ki, miért… Mert nem tudott semmit a törpe puffogó viperáról.
• Hogy miről? A társaság minden tagja döbbenten jajdult fel.
• Mi az ördög az a törpe puffogó vipera? – Kérdezte Milán.
• Fogalmam sincs. Negyvenöt évig nem tudtam, szerintem ez után se lesz rá szükségem. Gondolom, valami csúszómászó. – Felelte Tulasi és az egész asztal hangosan felkacagott.
• Az én fiammal az a bajuk, hogy csúnyán ír. Ági néni szerint „hiába focizik kitűnően, ha az írása pocsék”. – Mondta Dorottya szomorúan.
• Rendkívül jóindulatú a kedves kolléganőm! – Sóhajtott fel Edit, a magyartanárnő gúnyosan.
• Borzalmas! Állandóan szapulja szegény gyereket, pedig javított az utóbbi időben. – Folytatta elkeseredetten Dorottya. – Pincér, ez wisky-t kérnék jéggel. – Kiáltott fel.
• Az igen! A legerősebb italt kéred? – Kérdezte Brigitta.
• El se tudjátok képzelni, milyen önuralom kellett, hogy ne pofozzam fel! – Folytatta Dóri egyre dühösebben.
• De igen, el tudom! Sőt, mi több, átérzem. – Mondta Andrea. – Az én fiam se elég jó nekik. Még mindig csak 3,5-re áll. Jobbak a jegyei, amióta megkapta a szemüvegét, de a kedves Ágnes szerint ez még mindig gyenge átlag. Ja, és nem tud a gyerek kötélre mászni.
• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amióta kikerültem a középiskolából, egyszer se másztam kötélre. – Nevetett Piroska.
• Ki tudja, lehet, hogy arra is fel akarják készíteni a gyerekeket, hogy netalán dzsungelben fognak élni. Ott majd mászhatnak. – Mondta Józsi.
• És ott talán törpe puffogó vipera is lesz. – Tette hozzá Tulasi.
• Lehet, hogy az a sivatagban él. – Mondta Arnold.

Az egész asztal hangosan nevetett, a többi vendég is felfigyelt rájuk. Mikor elcsendesültek, Betti komoly tekintettel a nővéréhez fordult.

• Beszéltél Zsófi osztályfőnökével, Piroska?
• Továbbra is kitűnő az összes tárgyból. Az egyetlen probléma, hogy még mindig túl komoly és zárkózott.

Betti szomorúan sóhajtott fel a poharát szorongatva.

• Nagyszerű! Az én fiam meg komolytalan és túl eleven. – Folytatta Dorottya és felhajtotta az italát.
• Úgy tűnik, mint ha minden gyerekben találtak volna valami hibát, amit meg akarnak változtatni. – Mondta Milán.
• Tökéletes embereket akarnak, akik valójában nem léteznek. Matekból gyenge, csúnyán ír, túl eleven, túl komoly… Miért nem azzal foglalkoznak, hogy miből jó? – Tette hozzá Arnold, aki egyre nagyobb szakértőjévé vált az emberi lélek tanulmányozásának.
• Éppen ezt szajkózom a kollegáimnak az értekezleteken már hónapok óta. Nem azzal kéne törődni, hogy mennyi az átlaga egy diáknak, hanem azzal, ami érdekli, és amiben kiemelkedően jó. – Mondta Edit, miközben beleharapott egy süteménybe. – Kitti például fantasztikusan jó magyarból. Nagyon könnyen tanulja a verseket és át is éli őket. Komolyan támogatom, hogy színésznő legyen. Úgy hallottam, Khairavi az idegen nyelvekben kiváló. Dominik pedig tényleg nagyon tehetséges a futballban. Az edzője szerint profi sportoló lehet belőle. Azon pedig én magam is ledöbbentem, hogy Péternek milyen jól megy a társastánc. Tényleg fantasztikus! Zsófi pedig egy igazi zseni.
• Úgy tűnik, mindegyik tehetséges valamiben. – Mondta halkan Brigitta. – Nekem folyton azt mondták, hogy a rajzolásból nem lehet megélni. Igencsak meglepődtek, amikor divattervező lettem.

Közben az egész társaság kitekintett az ablakon és látták, hogy a gyerekek még mindig sokkal elevenebben fogócskáznak a megszokottnál. A csendesnek tartott Zsófi és Khairvai is élénken belemerült a játékba, Péter pedig beleesett egy pocsolyába.

• Úgy tűnik, mindegyik túlműködésben van. – Mondta Józsi.
• Nem is csoda! Szülői értekezlet előtt már napokkal előre feszültek a gyerekek. – Mondta Edit.
• Úgy tűnik, egyikünk se volt minden tantárgyból ötös. Mégis mindannyian vittük valamire. Szerintem a gyerekeinket se kell féltenünk. – Mondta Piroska és hátravetette élénkvörös sörényét.
• Egyet értek. – Helyeselt a nővére. – Akkor koccintsunk a gyerekeinkre!
• A gyerekeinkre!

De jó, hogy egyre több ember gondolkodik így! Értékelik a gyermekeiket, ahelyett, hogy önértékelés letörést okoznának nekik! – Mondta Brúnó és lombos farkát csóválva kiszaladt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Késő este volt. A hangulat kezdett a tetőfokára hágni a Hotel Tulipánban. Brúnó láthatatlanul beosont az étterembe, mert tudta, hogy érdekes dolgoknak lesz szemtanúja.

A vacsorát már befejezték, csak ital és a desszert volt az asztalon. A világítást lejjebb vették és bekapcsolták a diszkó fényt. József és Piroska örömmel látták, hogy Edit egyre felszabadultabb a társaságban. Tulasi mindenkit börfifel, egy tradicionális indiai édességgel kínált.

A gyerekek a vidám fények és a pörgős zene hatására táncolni kezdtek.

Dorottya kimérten pózolt. A kecses Tulasi és a gyönyörű Edit személyében két ellenfelet is talált magának, ezért gondosan ügyelt minden mozdulatára.  Azt sem nézte jó szemmel, hogy az ő két gyereke is csatlakozott a kortársaikhoz.

• Léna, vigyázz a ruhádra! Nagyon drága volt! – Szólt rá a lányára jó hangosan, hogy mindenki hallja. – A jövő héten Londonba repülünk az unokatestvérem esküvőjére. Koszorúslány ruhát venni mentünk a kisasszonynak, de választott még három ruhát és egy swarovsky nagyláncot. Több, mint kétszáz-ezer forintot költöttem ma csak Lénára. – Folytatta jelentőségteljes hangon. – Dominik, ne feledd, nem eszünk édességet! – Szólt most a fiára.
• De meg akarom kóstolni Tulasi néni börfijét! A múltkor is olyan finomat hozott. – Kérlelte a kisfiú az anyját.
• Csak azt eheted, fiam, amit én adok neked!

A gyerek megrántotta a vállát és néhány másodperccel később teletömte a zsebeit édességgel.

• Ajjaj, micsoda nárcisztikus nőszemély! Ő bizony az UradAlom állapotában van. – Állapította meg Brúnó.
• Nagyon szépek a gyermekeid, Dorottya! – Jegyezte meg mosolyogva Tulasi.

Közben egy keleti stílusú zene szólalt meg.

• Khairavi, mutasd meg az indiai táncot! – Kezdte kérlelni Kitti a félig indiai származású kislányt.
• Most? Hát nem is tudom?
• Igen, légyszí! – Csatlakozott hozzájuk Léna is.

A hosszú szoknyát és kendőt viselő kislány kezdetben kicsit visszakozott, majd beadta a derekát. Elhelyezkedett a parkett közepén és előadott egy rövid szólót. Az összes gyerek ámulva nézte, majd a felnőttek is abbahagyták a beszélgetést és gyönyörködni kezdtek a lány táncában.

• Hol tanultad? – Kérdezte Kitti, akiről már mindenki tudta, hogy lételeme a szereplés.
• Anyukámtól.
• Nahát, tényleg?
• Igen, anya is táncos.
• Tulasi néni, te is táncolj nekünk!
• Most nem lehet drágáim!
• Miért?
• Két hét múlva lesz egy bemutatóm, oda eljöhettek megnézni.

Az összes gyerek lelkesen bólogatott. 

• Mi külföldön leszünk, nem érünk rá. – Jelentette ki Dorottya.

Brúnó szomorúan csóválta a fejét. – Ez a nőszemély! Az irigység miatt elhatárolódik.

• Én szívesen megnézem a fellépésedet, Tulasi! Ha a táncod is olyan profi, mint a süteményed, akkor biztosan nagy élmény lesz. – Jelentette ki Edit, aki a jó társaság és némi bor hatására igencsak felszabadult.
• Tudjátok mit? Ne csak beszélgessünk, hanem táncoljunk is! – Pattant ki az ötlet Józsi fejéből.
• Miért is ne? – Vágta rá a felesége.
• A doki kézen fogta imádott feleségét és már repítette is a parkett közepre.

Pár perc alatt tele lett a tánctér. Néhányan párban, mások csoportosan adták át magukat a zene hangulatának.

Az este nagyszerű hangulatban telt.

• Editke, remélem legközelebb is eljössz! – Mondta búcsúzóul Betti.
• Szeretnék! – Felelte a tanárnő. – Sőt valószínűleg hozok is magammal valakit.

Ez a kijelentés nagyon meglepte a társaságot. Nem véletlenül nevezték Editet a titokzatos tanárnőnek.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere