Elérkezett a tavaszköszöntő buli ideje a Tulipán Sétányon, de még mindig meglehetősen hűvös volt. A madarak éneke szívderítően hatott, Brúnó viszont még mindig a kandalló mellett heverészett. Alig várta, hogy a svédasztalon sorakozó hatalmas gyümölcstálakból csenhessen magának némi majszolni valót.

Az étterem hamarosan megtelt. A környékbeliek egy külön asztalnál gyülekeztek.

• De jó, hogy már ilyen sokáig világos van! – Sóhajtott fel Piroska, miközben felakasztotta a kabátját.

A rövidke műsor Betti megnyitójából, Zsófi hegedűjátékból és Tulasi táncbemutatójából állt. Végül egy bejelentés következett: tánciskola indul a konferenciateremben. A társastáncot Georg és Edit, a klasszikus balettet és az indiai táncot Tulasi fogja tanítani. A gyerekek között Kitti kezdeményezésével azonnal akadt néhány jelentkező.

Irina, az új szomszéd könnyen beilleszkedett, néhány hét múlva egész jó barátságba került a környékbeliekkel, az életéről azonban nagyon keveset beszélt. A kellemetlen incidensre, amivel fogadták, mindenki nevetve emlékezett.

Vacsora után lekapcsolták a fény nagy részét, felhangosították a zenét, így egyre többen táncolni kezdtek.

Irina feltűnően sokat pillantott a mobiltelefonjára.

• Talán fontos üzenetet vársz? – Kérdezte Edit.
• Igen. Pontosabban egy hívást. – Felelte az új barátnő.

A telefonját a táncparkettre is magával vitte. Egyértelműen látszott, hogy egyre fesztültebb, majd felhajtott egy vodkát.

Éjjel tizenegy órakor csörrent meg végre a készülék. A nő azonnal felkapta és kabát nélkül viharzott ki a hűvös éjszakába.

• Megérkezett a fontos hívás. – Mondta mosolyogva Piroska.

Az asztalnál mindenki elmosolyodott. Egyértelműnek tartották, hogy férfi van a dologban.

A lány húsz perc múlva érkezett vissza. Igyekezett leplezni ugyan, de meglehetősen feldúltnak tűnt. Néhány percre bement a mosdóba, majd amikor visszatért egy újabb pohár vodkát ivott.

• Talán rossz hírt kaptál, Irina? – Kérdezte Tulasi kedvesen.
• Mondhatni… De nem érdekes. – Felelte Irina és hátravetette a haját.
• Remélem, nincs komoly baj! – Tette hozzá Edit együtt érzően.
• Nem, nincs! - Felelt a nő.

Eltette a telefonját a retiküljébe, majd visszament táncolni.

Ahogy Brúnó, úgy a társaság is értette, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre, hiszen Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően már tisztában voltak a biologika és a BMR alapjaival.

Éjfél után lassú zenék következtek és Irinánál ekkor tört el a mécses. „You are everything, everything is you.”. Szólt a dalszöveg. Egyik kezében egy újabb pohár vodkát, a másikban egy zsebkendőt szorongatott. Sötétszőke hajfürtjei az arcába lógtak.

Edit tánc közben meglátta, hogy Irina sír, ezért odament hozzá. Habár Georggal imádták egymást, korábban megtapasztalta, hogy mi a magány.

• Mond csak, jól vagy? – Kérdezte Irinát, miközben leült mellé és megérintette a vállát.
• Mindjárt jobban leszek. Csak beletelik egy kis időbe. – Mondta, majd belezokogott a zsebkendőjébe.
• A rossz hír miatt van, amit telefonon kaptál, ugye?
• A lány csak bólogatott.

Véget ért a zeneszám. József a helyére kísérte a feleségét, Piroskát, majd felkérte a sógornőjét, Bettit. Piroska amint észrevette, hogy Edit a síró Irinát vigasztalja, azonnal csatlakozott hozzájuk. Közben megszólalt a „Right here waiting for you” című dal.

• Nahát, mi történt? – Kérdezte aggódó tekintettel.
• Csak én buktam ki. De ne is törődjetek velem! Nem akarom tönkre tenni az estéteket. – Mondta Irina még mindig sírva.
• Ugyan már! Most már közénk tartozol. – Mondta Edit.
• Mi tagadás, előfordul, hogy ezek a zeneszámok kikészítik az embert. – Kezdte Piroska. – Jól sejtem, hogy ennek köze van a várva-várt telefonhíváshoz.

Irina lehajtott fejjel bólogatott.

• Feltételezem, hogy a párod hívott.
• Nos, nem nevezném a páromnak…. Sajnos nem ez a legtalálóbb kifejezés rá…. Most elárulok nektek valamit…. Ő a szeretőm. Felesége van és két gyereke. Úgy volt, hogy ma éjjel találkozunk, de beteg lett mindkét gyereke.
• Ó, szívem! Nagyon sajnálom! – Mondta Piroska és megsimította Irina haját. Megvetésnek vagy ítélkezésnek nyoma sem volt benne.
• Rég óta tart? – Kérdezte Edit.
• Már öt éve. És mindig rettegek, hogy lemondja a találkozót, mert bármi történhet.

Piroska egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából és Irina kezébe nyomta.

• Drágám, egy olyan értelmes nő, mint te, biztosan elgondolkodott már azon, hogy valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen helyzetben vagy. Ok nélkül nem kerül az ember szeretői szerepbe. – Mondta Piroska, aki már egészen jól beletanult a BMR-es gondolkodásába.
• Egész gyerekkoromban a nővérem árnyékában éltem. – Kezdte Irina. – Szvetlána volt az okos, a szép. Ő kitűnő tanuló volt, én csak 4,5. Egy csomó tornaversenyt megnyert. Engem viszont nem érdekelt az ilyesmi. Állandóan olvastam, azon kívül csak az állatok érdekeltek. Amint tudtam elmenekültem. De itt, kétezer kilométerrel arrébb is csak második lehetek egy másik nő mellett.
• Hát, ezt a helyzetet jól legyártotta az agyad újból.
• Igen, de miért?
• Figyelj rám! Ezen lehet dogozni. Szívesen segítek neked.
• Tényleg? Megtennéd?
• Hát, persze. – Felelte Piroska és megölelte az új barátnőjét.
• Most viszont azt javaslom, táncoljunk még egyet. Szólok, hogy elég volt ebből a zenéből és kérünk valami pörgősebbet.
• De jó, hogy vannak ilyen tudatos és megértő emberek! – Mondta Brúnó. – És a probléma okát is megtalálták. Így tudnak segíteni egymásnak feldolgozni a veszteségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén Brúnó már a vendégek előtt megérkezett az étterembe és elhelyezkedett egy ablakpárkányon. Érezte, hogy a mai nap még tartogat meglepetéseket a Tulipán Sétány lakói számára.

Éppen befejezték a desszertet, amikor egy szőke nőt láttak bejönni a cukrászdába. Mindenki meglepetésére Zsolt, aki éppen akkor jött vissza a mosdóból, üdvözölte és váltott vele néhány szót.

• A hölgy az új szomszédunk. Irinának hívják, félig orosz. – Mondta, amikor visszaért a barátaihoz.
• Azt hiszem, most van itt először. – Mondta Betti.
• Honnan ismered? – Kérdezte Zsolttól a felesége, Andrea.
• Egyszer összefutottam vele. Épp pakolta be a cuccait a házba, segítettem neki. – Hangzott a válasz.

Andit ez meglepte. Sose gondolta, hogy ilyen úriember lenne a férje, de nem akart a társaság előtt jelenetet rendezni.

Irina egy csokoládétortát majszolt egy közeli asztalnál. Amikor befejezte, Zsoltnak támadt egy ötlete.

• Ide hívom és bemutatom nektek. Új még a környéken és teljesen egyedül él.

A hölgy kedvesen bemutatkozott. Invitálták, hogy üljön le egy kicsit, de bokros teendőire hivatkozva diplomatikusan elköszönt és lelépett.

• Mivel foglalkozik Irina? – Kérdezte később Andi.
• Nem is tudom. – Felelte Zsolt. Nem akarta elmondani, hogy kártyavetéssel. Kínosnak találta volna felvállalni, hogy megkérte, jósoljon neki.

A következő pénteken ismét szóba került az új jövevény.

• Tegnap összefutottam az új szomszédasszonyunkkal. Váltottunk néhány szót, de nagyon sietősnek tűnt. – Mondta Edit.
• Én Józsit láttam vele beszélgetni néhány napja. – Mondta Betti.
• Nem is említette. – Felelte Piroska. – Viszont Zsoltot láttam kijönni tőle. Gondoltam ismét segített neki a pakolásban. – Tette hozzá.
• A férjem megint annál a nőnél volt? – Kérdezte Andi. Most már nem tudta megállni szó nélkül.

Kínos csend telepedett a társaságra.

• Szerintem ez a nő prostituált. – Bökte ki Dorottya és közben úgy festett, mint aki majd’ szétrobban.
• Miket beszélsz? – Kérdezte döbbenten Betti.
• Józseffel beszélgetett, Zsolt volt nála….. És a férjem is. Ma délelőtt láttam kijönni a házából.
• Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy prosti lenne. – Felelte Piroska.
• Akkor mi más? És miből tudna egymaga fenntartani egy ekkora házat?

A csajok csendben, lefagyva ültek. Mígnem Edit kinézett az ablakon és a többiek követték. Egy jól szituált öltönyös férfi napszemüvegben csengetett be Irina házába.

• Látjátok, megmondtam! – Bökte ki Dorottya remegő hangon.

Néhány másodperc csend után Edit szólalt meg.

• Lányok, nem gyanúsíthatjátok Irinát, ameddig nincs rá bizonyítékunk. A nélkül színtiszta rágalom.
• Akkor bizonyítsuk be! – Mondta eltökélt szándékkal Dorottya és egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából.
• Hogyan?
• Ez az! Kapjuk rajta! Épp most van nála egy kliens. Betti, van nyújtófa a cukrászdában? – Andrea hangjából sokkal inkább agresszió sugárzott, sem mint elkeseredettség.

Andi karon fogta a zokogó Dorottyát és már vágtatott is vele Irina háza felé. Piroska elképzelni se tudta volna, hogy megcsalja a férje, de más magyarázatot nem látott a helyzetre. Betti szolidaritásból szaladt a nővére és a barátnői után. A sort Edit zárta, aki nagyon kellemetlenül érezte magát, mert ő hozta szóba Irinát.

Brúnó lompos farkát az ég felé meresztve rohant utánuk.

• Ezek a csajok! Akár láthatóvá is változtathatnám magam! Amilyen állapotban vannak, észre se vennének, hisz Függelemben vannak. – Gondolta.

A lányok meglepetésére az ajtó nyitva volt. Andrea kivágta és már bent is voltak. Kellemes füstölő illat terjengett a levegőben és lágy, halk zene szólt.

• Biztosan az emeleten vannak. – Mondta Andi.
• Az is lehet, hogy a nappaliban csinálják. – Zokogta Dorottya.
• Akkor törjünk rájuk! Gyertek!

Andrea kicsapta a nappali ajtaját. Döbbenetes látvány fogadta az öt nőt. Az elegáns féri egy asztalnál ült. Előtte füstölő, mécses és néhány kártya különleges, ősi szimbólumokkal, mellette egy egész pakli. Irina ijedtében felugrott és farkasszemet nézett új szomszédaival.

Mindannyiuk számára jó néhány másodpercbe beletelt, míg levegőhöz jutottak.

• Miért nem kopogtatok? – Kérdezte Irina. – Halálra rémítettetek… És a kliensemet is.
• Kliens? – Nézett döbbenten Piroska a férfira. Neki sikerült először visszanyernie a lélekjelenlétét.
• Ehhez a munkához csend és nyugalom kell. – Felelte Irina.
• Irina, te jósnő vagy? – Kérdezte Bettina és előre sétált.
• Igen, bár jobban szeretem a kártyavető kifejezést. Nem volt idő a múltkor, hogy elmagyarázzam, mert akkor is vártam egy vendéget.
• Na, várjunk csak! – Vágott közbe Andrea még mindig harciasan. – A kártyavetés egy dolog. De mit keresett nálad a férjem már kétszer? És az ő férje is? – Mutatott a még mindig zokogó és zsebkendőt szorongató Dorottyára.
• Lányok, tudjátok az a helyzet, hogy sem Zsolt, sem Károly nem akarta, hogy tudjátok, hogy jósoltattak. A férfiak között nem olyan nagy divat az ezotéria, mint a nőknél. Nekik ezt sokkal kínosabb felvállalni. A kineziológia kezelést pedig még inkább.
• De, Józsival is beszélgettél! – Förmedt rá ismét Andrea.
• Józsi? Ja, igen a doktor úr. Valóban odamentem megsimogatni a kutyáját, amikor sétáltatta. Nagyon szeretem az állatokat.
• Csak ennyi volt? – Jött az újabb számonkérés.
• Elmondta, hogy a sógornője vezeti a szállodát, és hogy hamarosan tavaszköszöntő buli lesz a konferenciateremben. Azt mondta, mindannyian szívesen láttok. Még egy szórólapot is adott.

A csajok mind leforrázva álltak Irina előtte. A szobában egy hatalmas polc tele könyvekkel egyértelműen árulkodott a gazdájuk érdeklődési köréről: feng shui, kineziológia, családállítás, reiki, jóga, auratisztítás.

• Akkor te nem is vagy prosti? – Kérdezte Andi?
• Hogy mi?
• Irina, rettenetesen sajnáljuk! Nem értettük, hogy a fiúk mit kerestek nálad. Meg tudsz nekünk bocsátani? – Kérdezte Piroska miközben előre lépett és megérintette Irina karát.
• Irina kedves, meg vagy hívva a buliba és hozhatsz magaddal bárkit díjmentesen. – Ajánlotta fel Bettina.

Irina most már derültem mosolygott. Sokkal inkább szórakoztatta a helyzet, sem mint sértette volna.

• Ez aztán az érzelmi többletes hozzáállás. – Örvendezett Brúnó.
• Akkor még sem csal meg a férjem? – Dorottya egy újabb zsebkendőt vett elő és belezokogott.
• Kedvesem, velem biztosan nem. – Felelte Irina.

Az egyetlen, aki még mindig halálra volt válva, az asztal mögött kuporgó férfi volt.

• Irina, mi lenne, ha átjönne velünk a cukrászdába. Szívesen meghívjuk egy teára. – Mondta Edit.
• Egy feltétellel.
• Mi lenne az?
• Ha tegeződhetünk.
• Azért szerintem előtte fejezd be az urat. – Nézett Piroska a rettegő férfire.
• Rendben.
• Nem, azt hiszem, visszajövök máskor. – Bökte ki az idegen.
• Jöjjön vissza holnap ugyan ebben az időben!
• Itt leszek.

A rettegő férfi már viharzott is kifelé.

• Megkérhetünk, hogy ez maradjon köztünk? – Kérdezte Piroska.
• Hát, persze. Néztek már boszorkánynak, kuruzslónak, szálhámosnak, de prostituáltnak még nem.

Az öt nő nevetve sétált vissza az étterembe az új szomszédasszonyukkal.

• Mókásnak tűnhet a helyzet, de koránt sem az. – Tűnődött a vöröspanda. – Dorottya apja elhagyta az anyját egy másik nőért, ezért folyamatosan attól retteg, hogy megcsalja a férje. Andreának pedig az a rögeszméje, hogy neki kell vezetnie a családot, ezért akarja irányítani a párját. Még szerencse, hogy Irina érzelmi többletben volt, így tudta kezelni a helyzetet!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén a Tulipán Sétány lakói ismét összegyűltek az étteremben. Mindenki örült, hogy a február végi extra hideg után végre elérkezett a tavasz. A gyerekek kint játszottak az utcán, Brúnó pedig egy virágtartó mellett heverészett.

A felnőttek kellemesen beszélgettek a héten történtekről, amikor Edit megérkezett. Meglehetősen feldúltnak tűnt, és a dühét nem is igyekezett titkolni.

• Rég nem láttam ilyen állapotban a tanárnőt, meg kell néznem, mi történt vele. – Mondta Brúnó és utánaszaladt.
• Jó estét! – Üdvözölte Edit a barátait és lehajította a retiküljét egy szék háttámlájára, majd leült.
• Szia, Editke! Jól vagy? – Kérdezte Piroska.
• Ne haragudjatok! Egy kicsit ideges vagyok. – A nőn látszott, hogy valami nagyon felzaklatta, de most is megőrizte az arisztokratikus tartását.
• Remélem, nincs semmi komoly baj! – Mondta együtt érzően a barátnője.
• Nincs. – Sóhajtott egy nagyot Edit. – Csak találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nagyon feldühített egy ostoba kérdéssel.
• Idegesítő ismerősei mindenkinek vannak!
• Na, igen.
• Megkérdezhetem, hogy mit mondott, ami így felzaklatott? – Szólt közbe Józsi kedvesen.
• Gyakori kérdés: „mikor mész már férjhez”?
• Értem. Feltette neked ezt a kérdést, és ettől dühös lettél. – Mondta József.
• Lépten-nyomon ezt kérdezik az emberek tizennyolc éves korom óta. Mégis mi közük hozzá? És mi a gond egy egyedülálló nővel? Talán nem élhet teljes életet? Szeretek tanítani, imádok festeni és egy nagyszerű ember a kedvesem. Nem kell sajnálni!
• Úgy érzed, hogy számon kérnek az életedről? – Kérdezte a doki tűnődve.
• Igen. Sőt, néha úgy tűnik, mint ha a huszonegyedik században egyesek még mindig meg akarnák bélyegezni a szingliket. – Edit itt néhány másodperc szünetet tartott. – Olyan, mint amikor gyerekkoromban folyton azt ordították az osztálytársaim, hogy „nincsen párod, menjél hátra!”. Iszonyú volt. Ilyenkor egyfolytában itt visszhangzik a fejemben.

A társaság figyelmesen és megértően hallgatta a beszámolót.

• Ha jól értem, akkor ez egy nagyon kellemetlen gyerekkori élményre emlékeztet téged, amit feltételezem, hogy többször átéltél.
• Pontosan így van. – Felelte a nő, és látszott, hogy a dühe egy része időközben elpárolgott. – Biztosan emlékeztek, hogy tavaly év végén, hogy kikészültem, amikor láttam, hogy Zsófival ugyan ezt csinálják az osztálytársai. Tudom, milyen szörnyűségeket élt át szegény.
• Igen, emlékszem. És a mai napig hálásak vagyunk neked, amiért megvédted az unokahúgomat. – Felelte Józsi.
• De jó, hogy felfedezték, hogy erre a fájdalmas gyerekkori élményre emlékezteti Editet. A gyerekkori kiközösítés, pontosabban a „pár nélküliség” a programozó sokk, trauma történés, azaz DHS, azt kell oldani. – Állapította meg a kispanda.
• Sajnos nekem is vannak hasonló ismerőseim. – Mondta Piroska. – Nagy ritkán összefutok velük és faggatnak az életemről, mint ha bármi közük is lenne hozzá.
• Ez így van. – Tette hozzá Arnold. – Hallgatva a történetedet az jutott eszembe, hogy amikor hazaköltöztünk, tőlem rendszeresen azt kérdezték, hogyan vehettem feleségül egy indiai nőt. Igaz-e, hogy Indiában a teheneket imádják? Hogy bírtunk egy olyan koszos országban élni? Nem félek-e, hogy a gyerekeim elkapnak valami fertőzést, vagy ami még rosszabb, behozzuk az országba és elfertőzzük az ártatlan embereket. Más megvádolt, hogy elhagytam Jézust. Megint más szerint pedig hazaáruló vagyok.

Az egész asztal döbbenten hallgatta Arnold beszámolóját. Majd Bettinának is eszébe jutott egy élménye.

• Amikor meghalt a férjem, valaki azt mondta sajnálkozva, hogy nem fogom tudni egyedül fizetni a hiteleket. Tíz év elteltével ismét találkoztam vele. Ekkor azt mondta, „döbbenet, hogy nő létemre egy ekkora üzletet vezetek egyedül”. És ne is akarjak így társat találni, mert a férfiak nem szeretik az erős nőket.
• Bennünket pedig azzal nyaggatnak, mikor szülök már gyereket. – Vette át a szót Brigitta. - Egyesek szerint kifutok az időből, mások szerint pedig felháborító, hogy ilyen karrierista vagyok és örüljek, hogy nem hagyott még el a férjem. Fogalmuk sincs, mennyi módszer próbáltunk ki eredménytelenül.
• Olyan is volt, aki engem vádolt meg, hogy nem engedem, hogy szüljön a feleségem. – Tette hozzá Milán.
• Nekem férjem és gyerekeim is vannak, mégis megtalálják az emberek, hogy mivel tudnak belém rúgni. – Kezdte Andi és belekortyolt az italába. – Lucával. Vajon mit csináltam helytelenül a terhesség alatt, hogy down szindrómával született és nem találták-e fel még a gyógymódot. Péterkém egyszer azt mondta egy kérdezősködőnek: nem akarja, hogy átlagos gyereket csináljanak a nővéréből, mert ilyennek szereti. Azóta nem faggatózik az illető. Nehéz volt hozzászokni az emberek ostoba kérdéseihez, de ez hozzá tartozik az élethez, ha fogyatékos gyereked van.

A társaságot meglepte Andrea őszintesége. Sejtették, milyen nehéz neki, még se panaszkodott soha.

• Az egyik unokahúgunk egészséges, viszont tizenhat éves korában abbahagyta az iskolát és prostituált lett. Szegény nagynénénk mindig kibukott, amikor azt kérdezték tőle, visszament-e Katika az iskolába, tanult-e valami rendes szakmát.

Mindenki a gondolataiba merülve nézett maga elé néhány másodpercig, majd Edit törte meg a csendet.

• Úgy tűnik, mindannyiunknak az életében vannak fájó pontok, amibe akarva-akaratlanul néha beletalálnak az emberek. Köszönöm nektek ezt a beszélgetést, már egyáltalán nem vagyok dühös.

A többiek elmosolyodtak és boldogok voltak, hogy ilyen nagyszerű barátaik vannak.

• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én farkaséhes vagyok. – Mondta József. – Szerintem ideje rendelni.
• Nahát, ez a beszélgetés felért egy érzelmi oldással! Nagyon szerencsés helyzet, ha az embernek olyan barátai vannak, akik ismerik az emberi lélek működését. – Mondta Brúnó és tisztogatni kezdte a bundáját.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Kitt már egy hete a Kőszegi Családdal élt. Könnyen el tudták intézni az örökbefogadást, ugyanis a kislánynak egyetlen élő rokona sem volt.

Általában csendes volt. Jól érezte magát, de még gyakran került a belső TilAlom állapotába. Hosszú órákat töltött a kertben a kutyák társaságában. Új szülei megértőek voltak vele, hiszen tudták, hogy még tart nála a gyászfeldolgozás folyamata.

Ezen a délutánon Brúnó a kertből figyelte a családot. Piroska hajcsavarókkal a hajában sietett le a lépcsőről és meglehetősen csalódottnak tűnt.

• Képzeld, Betti épp most mondta le a ma esti színházat. Most kárba fog menni a jegye. – Panaszolta a férjének.
• Sajnálom! – Felelte Józsi. – Én sem érek rá ma este.
• És Szilvi sincs itthon, Editke pedig elutazott.
• Melyik darabot nézed meg?
• A My fair lady-t.
• Ó, az nagyon aranyos! Miért nem viszed el Kittit? – Nézett rá József komoly tekintettel.
• Kittit? Nahát, erre nem is gondoltam!
• Szerintem örülne neki.
• Gondolod? – Kérdezte Piroska. Mindketten kinéztek az ablakon és látták, hogy a kislány Bella, a kínai cha-cha kutyus mellett ül és simogatja.
• Talán igen. Jót tesz neki, ha kimozdul.
• Olyan magányos még szegényke! – Sóhajtott fel szomorúan Piroska, aki még csak egy hete vált ismét anyává.
• Ez kitűnő alkalom arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. – Mondta a férje.
• Milyen bölcs ez a József doki! Lelkendezett Búrnó a kertben, amint éppen gyümölcsöt majszolt.

A házaspár kiment a kertbe.

• Kitti, van kedved ma este velem jönni? – Kérdezte a nevelő anyuka.
• Veled? – Nézett fel meglepetten a kislány. – Hova?
• Színházba.
• Színházba?
• Voltál már ilyen helyen?

A kislány csak döbbenten csóválta a fejét.

• Egy nagyon vidám darabot fogtok megnézni. – Vette át a szót Józsi. – Egy virágárus lányról szól, akit beszélni tanítanak.
• Néma? – Kérdezte a kislány.
• Nem, csak nem tud szépen beszélni. – Felelte Piroska. – Olyanokat mond, hogy „Ne búszúljon kapitán Úr! Veden virágot a szegíny lyánytúl!” – Ezt már vidáman mondta, a musicall beli Eliza beszédstílusát utánozva, amit mindhárman jót nevettek.
• Szóval jössz?

Kitti élénken bólogatott.

• Akkor keresünk neked egy szép ruhát! Akarod?
• Igen.
• Gyere velem!

Piroska kézen fogta Kittit és együtt indultak fel az emeltre, a gardróbba.

• Ezek Szilvi kicsi kori ruhái. Választunk neked egyet.

A kislány körbenézett és elállt a lélegzete. Gyönyörű kis koktélruhák voltak.

• Felpróbálhatod bármelyiket! – Bátorította az új anyukája.

Egymás után öt ruhát is felpróbált és mindegyikben megcsodálta magát a tükörben. Józsi az ajtóból mosolyogva figyelte a feleségét és a nevelt lányukat.

A választás végül egy krémszínű, strasszokkal díszített ruhára esett, majd Piroska csodás frizurát készített a kislánynak.

• Gyönyörűek vagytok! – Nézett rájuk büszkén József! – Még el ne induljatok! Feltétlenül le akarlak titeket fényképezni.

Bájos, mosolygós fotó született róluk.

Kittit a színház világa abban a pillanatban elvarázsolta, ahogy belépett. A színpad, a fények, a nyüzsgés egy teljesen új világba repítette. Előadás után beültek egy cukrászdába. A kislány szeme még mindig csillogott.

• Úgy látom kicsim, tetszett a darab! – Mosolygott rá az anyja.
• Én is színésznő akarok lenni! – Jelentette ki határozottan.
• Hogyan?
• Ha felnövök én is színésznő leszek! – Ismételte megy ugyan olyan eltökéltséggel a hangjában.
• Rendben drágám!

Hazaérkezve az utcáról szaladt be a nappaliba.

• Szervusz kislányom! Hogy érezted magad? – Üdvözölte az apja.
• Józsi, képzeld: én is színésznő leszek! – Közölte büszkén.
• Tényleg?
• Színésznő akarok lenni!
• Jól van kicsim! Ha ezt szeretnéd, akkor segítünk benne. – Mondta József komoly tekintettel miközben az ölébe ültette a lelkes kislányt.

Brúnó boldogan figyelte a jelenetet. Tudta, hogy a kislányban a színház azonnal felkeltette a VonzAlmat. És nagyon helyesnek tartotta, hogy a szülők ezt erősítik benne, ahelyett, hogy letörnék a lelkesedését.

A Kőszegi család nagyon boldog volt aznap este. Kitti azért, mert úgy érezte megtalálta az életcélját, József és Piroska pedig azért, mert látták, hogy a lányuk hatalmas lépést tett a kinyílás felé vezető úton.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kép forrása: pixabay.com

Péntek délután volt. Napközben vakítóan sütött a Nap, mostanra viszont szürkéskék esőfelhők lepték el az égboltot. A színes falevelek már hullottak, de a fák lombjai még ezerszínűre festették az őszi tájat.  

Editnek kevés órája volt az iskolában. Tanítás után lepihent egy kicsit, majd nekilátott a szokásos készülődésnek.

Brúnó hazáig kísérte, majd az ablakpárkányára telepedett, gondosan ügyelve, hogy ne vehesse észre. Tudta, hogy ma este nem várt fordulat történik a tanárnő életében.

Edit elindította a kedvenc zenéit, meggyújtott egy hatalmas illatgyertyát és beült egy nagy kád habos vízbe. Magára öltötte lila, szatén hálóingét és megszárította a haját. Lemosta az orgona lila, metálfényű körömlakkot és élénk, tűzpirosat kezdett el felkenni helyette. Közben kellemes hangon szólt a Hugos Strasser zenekar egyik samba száma.

Hirtelen megcsörrent a telefon. A nő jól ismerte ezt a csengőhangot. Mindig elmosolyodott, amikor meghallotta.

• Szervusz, drágám! – Szólt bele kedves hangon.
• Szia, szívem! – Georg jól ismert hangjából a nő azonnal sejtette, hogy valami gond lehet.
• Valami baj van?
• Sajnos szörnyű vihar van Bécsben.
• Ó!
• Ne haragudj, de nem merek most elindulni.
• Értem. Itt is esőre áll. – Edit megértő, de csalódott volt.
• Nagyon sajnálom, cicám! Azt mondják reggelre tovább áll a vihar. Korán elindulok, együtt tölthetjük az egész hétvégét.
• Rendben van! Én sem szeretném, ha esőben vezetnél.
• Figyelj, Editkém! Ne maradj otthon egyedül! Menj el valahová! Keress valami programot!
• Ne aggódj miattam! – Válaszolta mosolyogva a magányos tanárnő, akit nagyon is meghatott, hogy életében először valaki aggódik érte.
• Ígérd meg, hogy nem fogsz otthon gubbasztani a könyveid fölött! Tolsztoj és Choelo megvárnak, a fiatalságod viszont nem tart örökké.
• Rendben, szerelemem! Sétálok egyet, vagy talán beülök egy színházba.
• Ezt már szeretem! Vigyázz magadra, kicsim! Reggel repülök hozzád!
• Szeretlek, Georg!
• Én is szeretlek, drágám!

Edit már nem volt annyira csalódott, mint néhány perccel korábban. Érezte Georg szerelmét és támogatását. Semmi gond, ha csak holnap jön, legalább nem vezet viharban.

Lekapcsolta a csillárt és hanyatt dőlt a hatalmas francia ágyon. Csak a gyertya és két kislámpa világítottak. Hallgatta a zenét és az ablakon át nézte a hulló faleveleket. Majd felkelt és töltött magának egy pohár bort. Körbesétált a lakásban a talpas pohárral a kezében. Őt magát is meglepte, hogy nem volt csalódott. Inkább egyfajta kellemes békét érzett. Mellette van, akit szeret, és holnap találkoznak.

Rápillantott a szekrényajtóra. Válfán felakasztva lógott az estére kikészített sötétkék taft koktélruhája.

Hirtelen támadt egy ötlete! Betti mindig említi, hogy péntekenként buli van az étteremben. Piroska is hívta már többször. Most miért maradna itthon? És mégis mitől kéne félnie?

• Ez az! – Örvendezett Brúnó. – Hallgatott a SejtElemre! Nagyszerű! – A kispanda majdnem táncra perdült örömében.

Felkapcsolta a villanyt és kisminkelte magát, majd elkészítette a frizuráját. Töltött magának még egy pohár bort. Közben odakint besötétedett. Felvette a ruhát, belenézett a tükörbe és megállapította, hogy jól néz ki. Készített egy képet a telefonjával. Most nem küldi el, de holnap megmutatja Georgnak. Megitta a bort, majd felvette fekete magas sarkú körömcipőjét, fogta a ruhája színével megegyező, antilop utánzatú retikült és elindult.

Kellemes zene hallatszott a Hotel Tulipánból. Ahogy belépett, megpillantotta az ismerős arcokat.

Betti nem hitt a szemének, amikor meglátta.

• Nézd, Piroska! Menj, üdvözöld! – Kérte a nővérét, miközben az italokat szolgálta fel.
• Nahát, Editke! A legjobbkor érkeztél! Mindjárt jön a vacsora, gyere, igyál előtte valamit. – A vörös hajú, harsány teremtés már karon is fogta a titokzatos szomszédasszonyát és leültette az asztalukhoz.
• Nagyon örülünk, hogy eljöttél! – Üdvözölte Józsi.
• Én nagyon szeretem ezeket a pénteki összejöveteleket! Hogy micsoda zűrzavar volt a héten az irodában! Idegtépő! Gondolom, neked se könnyű a gyerekekkel az iskolában! Én egy fél nap alatt megőrülnék! – Folytatta Piroska.
• Editke, találkoztál már az új szomszédainkkal? Arnold és Tulasi Indiából érkeztek. – József bemutatta az új családot a tanárnőnek. Editet azonnal elbűvölte Tulasi tűzpiros, aranyszállal hímezett szárija. Az egzotikus teremtés mint mindig, most is egy doboz édességet tett az asztalra. Sohasem érkezett üres kézzel.
• Majd meglátod, hogy ezek mennyit tudnak beszélni! Órákig! Rosszabban, mint két nő! – Mondta nevetve Piroska a férjére és Arnoldra mutatva.
• Arnoldnak köszönhetően egy kitűnő módszert ismerhettem meg, a Belső Megélések Rendszerét. – Vette át a szót Georg. – A biologikával ötvözve rendkívül hatásos.

A társaság élénk beszélgetésbe kezdett.  A férfiak szakmai kérdésekről, a hölgyek pedig Tulasit kezdték faggatni a viseletéről.

Hamarosan megérkezett a vacsora. A gyerekeket is leültették, akik különvonulva játszottak.

Edit egyre inkább felszabadulva érezte magát. Jó társaság, kedves emberek, kellemes zene. És végre beszélgethettek ruhákról, cipőkről, a komoly témák helyett. Egyszer csak rádöbbent, hogy barátok között van.

Brúnó örömmel látta: Editben megjelent a VonzAlom a társaság felé. És azt is tudta, hogy ez egy új élet kezdetét jelenti a tanárnő számára.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere