(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű napfényes délelőtt volt. Brúnó nyújtózott egyet, lemászott a fáról és elsétált az iskola felé.

• Megnézem, hogy telik a gyerekek napja. – Határozta el.

Épp véget ért a harmadik osztály magyar órája.

• Jól van Kitt! Szép felelet volt. Ötöst kapsz.

A kislány boldogan ment a helyére.

• Aki még nem mondta fel a Himnuszt, készüljön jövő órára. Mindenki felelni fog belőle. Ne feledjétek, ez az egyik legfontosabb mű, amit egy magyar embernek feltétlenül tudnia kell. Mára végeztünk. – Zárta le az órát Edit néni.

A gyerekek kitódultak a teremből.

• Minden magyarnak tudnia kell! – Ismételte meg gúnyosan az egyik kislány kifelé jövet.
• Utálok verset tanulni!
• Én is. – Kontráztak rá a nem túl lelkes válaszok.

Léna kezdeményezésére öt lány kört alkotott, és elkezdték a kedvenc játékukat.

• Had játszam veletek én is! – Szaladt oda Kitti.
• Te nem! – Hangzott a hangadó ellentmondást nem tűrő válasza.
• Miért nem? Játszani szeretnék!
• Mert én azt mondtam.

Kitti segélykérően nézett a többiekre.

• Itt az van, amit Léna mond. – Szegezte neki egy lány, majd a többiek egyetértően bólogattak.
• A kis kedvenc persze ötöst kapott. – Fordult kihívó tekintettel Léna Kitti felé.
• Pedig ő nem is magyar, minek neki a Himnusz? – Csatlakozott hozzá egy másik kislány. – A gyerekek megtalálták, hogy kin vezethetik le a felelés miatt felgyülemlett feszültséget.
• Igaz is, te román vagy. Miért nem mész vissza Nagyváradra?
• Nem vagyok román. A szüleim magyarok voltak, most pedig itt élek a nevelőszüleimmel.
• Ha ők nem fogadnak be, most árva lennél. – Folytatta kihívóan Léna.

Kitti hátat fordított és elszaladt. A játszótéren leült egy hintába. Az arcán folytak a könnyek. Szokásához híven az álmaiba menekült. Elképzelte, hogy ha felnő, híres színésznő lesz. A leghíresebb színházakban fog szerepelni, és akkor majd senki sem mer vele gúnyolódni.

Lassan becsengettek. Elindult befele, hogy átöltözzön a tornaórához. Szerette a gimnasztikát. Jól tudta, ha színésznő akar lenni, fontos, hogy törődjön az alakjával.

• Gyerekek, a mai órán játszani fogunk. – Közölte Ági néni, a testnevelő tanár.

Az osztály lelkesen ujjongott, Kitti viszont csalódott volt. Tudta, hogy a játék egyet jelent: futást, amit ő nem szeret és nem is tud. Hamar kifullad és lemarad a többiek mögött.

Ágnes négy csoportra osztotta a társaságot és elkezdődött a sorverseny. Futás, indián szökdelés, futás kötélhajtással, futás labdapattogtatással, nyuszi ugrás.

Minden csoport lelkesen bíztatta a saját csapattagjait. „Hajrá, gyerünk!” Kitti ezt utálta. Nem értette, miért olyan fontos, hogy hányadikként végez a csapatuk. Amikor rákerült a sor, csak gúnyolták: „Haladj már! Lajhár! Lassú, mint a csiga. Miattad fogunk veszíteni.” Mielőtt kifulladva visszaért volna a helyére, Léna megelőzte.

Több sem kellett neki, ennél a pontnál elszakad nála a cérna. Mihelyt Léna visszaért, odalépett hozzá és fellökte.

A többi gyerek döbbenten nézte.

• Kitti ellenőrző! – Utasította a tanárnő.

 A kislány szó nélkül kiment az ellenőrzőjéért és odaadta. A többi gyerek tovább gúnyolta. „Bedühödött a kis lassúság.”

• Ehhez nem volt jogod. Én se pofozhatok fel akárkit. Léna semmi rosszat sem tett.

A kislány úgy tett, mint ha nem hallaná. Elvette az ellenőrzőt és eltette. Nem törődött vele, hogy mit írt bele a tanárnő. Dühösen ment haza.

• Szervusz kicsim! Hogy telt a napod? – Kérdezte kedvesen a nevelőapja.
• Rosszul, vágta rá és berohant a szobájába.

József azonnal látta, hogy érzelmi veszteség (DHS) érte a kislányt. Befejezte, amivel addig foglalkozott és utána ment. Az ajtó nyitva volt, ennek ellenére kopogott.

• Úgy látom, rosszkedvű vagy, kicsim.
• Jól látod. – Hallatszott a sértődött válasz.
• Elárulod, hogy mi történt?
• Az a hülye Léna!
• Dühös vagy Lénára?
• Igen, és az egész osztályra is.
• Ezek szerint többen is megbántottak.

A nevelőapuka ebből sejtette, hogy többen is veszteséget okoztak a gyereknek.

• Szeretném, ha elmondanád, hogy mivel. Talán segíthetek.
• Nem hagyták, hogy játsszam velük. Románnak csúfoltak. A tornaórán végig gúnyoltak, aztán Léna megelőzött. Én ellöktem, ezért pedig intőt kaptam. – A végét már zokogva mondta.

József átölte nevelt lányát. – Ajjaj! – Gondolta. – Itt bizony két veszteség is van. Kiközösítették, majd kigúnyolták, ráadásul ÉgedElem is történt.

• Figyelj rám! Anyád és Szilvi ma későn jönnek. Mit szólnál, ha ketten elmennénk vacsorázni.
• Jól van. De nem akarok többet iskolába menni.
• Nem akarsz iskolába menni? És akkor, hogy lesz belőled színésznő?
• Nem tudom.
• Csak nem mondasz le az álmodról Léna és a társai miatt?
• Holnap beszélek Léna szüleivel és a tanárnővel. Most pedig induljunk!
• Jól tetted, hogy emlékeztetted a céljára! – Örült Brúnó.

A maci álmában telepatikus úton kapcsolatba léptett Józseffel. – Nagyon bölcsen kezelted a helyzetet. – Mondta. Majd sugalmazott neki néhány gondolatot a másnapi megbeszéléshez.

Reggel József, Ági néni, valamint Dorottya, Léna anyja a tanáriban gyűltek össze. Brúnó az ablakból figyelte, mi történik.

• Megtudhatnám, hogy miért rángattál ide? Fél óra múlva az edzőteremben kell lennem. – Kezdte dühösen Dorottya, akinek semmi kedve nem volt korán reggel bejönni az iskolába.
• A gyerekeink miatt. Azt hiszem, mindannyiunk közös érdeke, hogy béke legyen közöttük. – Válaszolta higgadtan József. Kitti meglehetősen feldúltan jött haza tegnap. Tudják önök, hogy mi történt egészen pontosan?
• Kiborult, mert intőt adtam neki. Még szép! Fellökte az egyik társát.
• Valóban fellökte. Tudják, hogy miért?
• Gondolom, mert megelőzte.
• Gondolja vagy tudja? – Ági néni kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát.
• Ágnes, hol volt ön, amikor az egész osztály a lányomat csúfolta?
• Természetesen a teremben.
• És hogyan kezelte a helyzetet?
• Hogyan?
• Gyanítom, hogy figyelmen kívül hagyta.
• De hát mit kellett volna tennem?
• Szóval nem szólt rájuk?
• Mihez kezdhetett volna egy nyolcéves kislány egymaga húsz gyerekkel szemben?

Ágnes nem felelt.

• Egész órán sorverseny volt, ugye?
• Gyakran van, ha jól értesültem.
• A gyerekeknek kell a játék.
• Olyan játék, amiben mindig ugyanazoknak van sikerélményük, míg néhány gyerek óráról órára megszégyenül?
• A testnevelés óra ilyen.
• Csak futásból és versenyeztetésből áll? Csak a gyorsaság számít? Mi helyzet a többi készséggel? Tágság, mozgáskoordináció, erő, egyensúly?

Ágnes szóhoz sem jutott.

• Tudják-e, mi történ a tornaóra előtt? – Fordult Dorottyához József.
• Fogalmam sincs.
• Nem tudod, hogy a lányod és a társai miket mondtak Kittinek?
• Honnan tudnám?
• Nem kérdezted meg?
• Csak azt tudom, hogy a lányomat durván ellökték.
• Kitti valóban ellökte Lénát, miután kicsúfolták, mer ötöst kapott a Himnuszra. Kiközösítették a játékból, románnak nevezték, ráadásul felemlegették, hogy árva. A tornaórán pedig harminc percen keresztül gúnyolta húsz gyerek. Ezek után történt, hogy Léna megelőzte, mire ő ellökte.

Dorottya  szorongva lépkedett ide-oda. - A gyerekek már csak ilyenek. – Védekezett.

• Valóban? Te mit tettél volna Kitti helyében? És ön Ágnes?

A két nő nem felelt.

• Tudják, hogy a semmibevétel valójában bántalmazás? És azt, hogy a kiközösítés többszörös bántalmazás?

Dorottya és Ágens lefagyva, szótlanul álltak.

• Léna azzal, hogy nyilvánosan csúfolta Kittit, húsz ember előtt járatta le. Ez az ÉgedElem.
• Jól van, beszélek a lányommal.
• Kérlek, tedd meg. Szeretném, ha továbbra is jó kapcsolatban lennénk.

József Ágnesre nézett.

• Átnézem a tanmenetet, azt hiszem, ideje színesebbé tenni. És legközelebb nem engedem meg a csúfolódást az órámon.
• Nagyon köszönöm!

Brúnó megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Milyen bölcs ember ez a József! Nagyon jó apa! Odafigyel a gyerekeire.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere