Kora tavaszi este volt a Tulipán Sétányon. Már érződött a tavasz a levegőben, de még csípős volt az idő. BMR Brúnó, az okos vöröspanda felkelt és megtisztogatta bundáját. Lemászott a fáról, amin aludt, és a művelődési ház felé vette az irányt. Tudta, hogy most ott lesz rá szükség.

A közelbe érve láthatatlanná változtatta magát és beosont. Szokásához híven megtréfálta a büfést. Elcsent egy almát és egy zacskó mogyorót, majd zsákmányával beszaladt a folyósóra és kényelembe helyezte magát egy szék alatt.

Ez idő alatt a nagyteremben elkezdődött a társastánc óra. Edit mosolyogva nézte, ahogy kedvese a próbát tartja. A környék egészen fellelkesült a tánctanfolyamtól.

• Hozok nekik egy kis vizet. – Gondolta.

Még mindig félénk volt, de már barátkozott a közösséggel. Szilvakék kosztümje, kontyba fésült haja és igazgyöngy fülbevalója továbbra is tekintélyt parancsolt, de már csillogott a szeme.

Valójában Brúnó küldte neki a sugallatot, hogy menjen ki. Döbbenten látta, hogy a mellettük lévő teremben is kezdődik egy táncóra. Egy csoportnyi gyerek készülődött. Megpillantotta köztük Lénát. Élénkvörös, dús, göndör hajával mindig kitűnt a tömegből.

• Nahát, ebben a türkiz zöld ruhában úgy fest, mint egy erdei tündérke. – Gondolta és mosolyogva leült. A hatalmas üvegablakon keresztül mindent jól látott és hallott.

Léna levette a balettcipőjét és még egy ragtapaszt ragasztott a lábujjára. Egyértelműen látszott, hogy fáj neki.

Az óra az ikonikusnak számító „legördülés” nevű gyakorlattal kezdődött.

• Tehát jazztánc. – Állapította meg Edit, aki Georg mellett ugyancsak sokat tanult a táncról az utóbbi időben.

Az órát egy fiatal férfi tartotta, akit a gyerekek Zsolt bácsinak szólítottak. A terem sarkában egy vele egykorú nő ült. Szúrós tekintete és félhosszú haja volt. Egyszerű fehér pólót és fekete nadrágot viselt. A tánccipője rongyosra volt taposva és nem volt kisminkelve. Kiderült, hogy ő „Marcsi néni”.

• Hogy lehet valaki tánctanár ilyen elhanyagolt külsővel? – Gondolta Edit.

A bemelegítés után Zsolt egy rövid koreográfiát tanított a gyerekeknek. Lénán látszott, hogy mennyire igyekszik. Egy pillanatra se állt meg. Minden egyes szavát itta a tanárnak és folyamatosan kereste a tekintetét. Edit látta, hogy a biztatást várja, a tanár viszont csak a legkisebb kislányt dicsérte folyamatosan. Mint kiderült, őt Anitának hívták, de általában „Picurkának” szólították.

• Most nézze meg mindenki Picurkát és Danit! Nagyon ügyesek! – Mondta Zsolt és elindította a zenét.

Edit nem értette, hogy miben olyan ügyes a pici lány. Kétségtelenül aranyos volt, de látszott rajta, hogy még nagyon gyakorlatlan.

• Mindenkitől legalább így szeretném látni. – Folytatta az edző. – Most pedig álljatok két csoportba. Az első csapat táncol, a második pedig nézi őket. Aki szerinted jól táncolt, arra szavazol. Utána cserélünk.

• Ekkora pedagógiai hibát! Kiemel két tanítványt, mielőtt kikéri a többiek véleményét. – Állapította meg Edit.

Léna az első csoportba került. Most talán még jobban igyekezett.

• Ez a kislány nem csak az iskolában a céltudat megtestesítője. – Gondolta Edit.

Léna volt az egyik éltanuló, ráadásul gyönyörűen zongorázott.

Zsolt egyenként hívta a gyerekeket a parkett közepére és kérte a szavazatokat. Néhány kéz mindig a magasba lendült. Amikor Anitára került a sor, Marcsi néni közbeszólt.

• Én szavazok Picurkára.

Előtte egész órán meg se szólalt. Senkinek eszébe se jutott, hogy a tanárnő is részt vesz a szavazásban.

Majd Léna következett. Senki sem tette fel a kezét. A lány segélykérő tekintettel fordult Marcsi néni fele, ő azonban csak éles tekintettel nézett vele farkasszemet.

• A zene pontos volt nála, de a tartásával sok gond van és a lábát se forgatta ki mindig. – Mondta Zsolt bácsi.

Néhány gyerek gúnyosan felnevetett. Léna is elvigyorodott kényszeredetten, mint ha ő is viccesnek találná a helyzetet. Majd elfordult és visszasétált a helyére.

Edit az ablakon át jól látta, hogy a sírás fojtogatja és a könnyeivel küszköd. Nagyon nehezére esett eltitkolnia miközben a második csapat került sorra.

• A mai versenyt megnyerte Picurka. Miért a legkisebb teljesít a legjobban, gyerekek? – Kérdezte Zsolt bácsi.
• Elszégyelhetnék magukat a buta nagylányok! – Tette hozzá Marcsi néni.

A gyerekek megtapsolták a győztest, Léna pedig odasétált a táskájához és kivett belőle egy vékony kardigánt. Felvette és szorosan összehúzta magán.

• Fázol? – Kérdezte szinte gúnyosan a tanár.
• Nekem így jó. – Felelte csendesen a kislány.
• Felőlem! – Hangzott az értetlen válasz

Edit értette, mi történik. Léna az éppen csak bontakozásnak indult nőiességét igyekszik eltakarni.

A kislány a próba további részét is keményen végighajtotta, de látszott az arcán, hogy mennyire megviselte az eset.

Brúnó pontosan tudta, hogy röpke egy óra alatt több veszteséget is elszenvedett a gyerek: nem szavaztak rá, kinevették és a tanárok is megkritizálták nyilvánosan. Ez egy többszörös ÉgedElem szituáció. Jelzett Editnek, hogy lépjen közbe.

Az óra végére megérkezett Léna édesanyja. Dorottya tűsarkai hangosan vízhangoztak a folyosón.

• Öltözz gyorsan lányom! Apád mindjárt ideér. – Utasította.
• Anya. – Kezdte a kislány csendesen.
• Neked meg mi bajod? – Nézett rá meglepetten Dorottya.
• Marcsi néni Anitára szavazott, rám meg nem. Senki sem szavazott rám. – Felelte elfúló hangon.
• Istenem, te ilyen hülyeségekkel foglalkozol? Nem mindegy, hogy szavaznak-e?! Vedd a cipőd, tudod, hogy apád utál várni.

Léna tekintete megkeményedett és könnyek gyűltek a szemébe.

• Te nem értesz meg engem! Soha se értettél! Útálom azt a kis törpét! – Mondta emelt, de visszafogott hangon.

Gyors mozdulattal átcserélte a cipőjét és próbaruhában futásnak eredt. Kirohant az utcára, ahol időközben eleredt az eső.

• Ostoba kölyök! Meglátod, mit kapsz ezért! – Förmedt rá Dorottya és utána rohant.
• Dorottya, kérlek, had segítsek! – Szólt közbe Edit és utána szaladt.

A többi gyerek és szülő közben látványosan bámulta őket. Csak néhányan voltak olyan diplomatikusak, hogy nem vettek tudomást a közjátékról.

Ekkor élénk fékcsikorgás hallatszott. Mindenkiben megállt az ütőér.

Károly kocsija néhány centiméterre állt meg a lányától. Léna íjedt tekintettel, könnyes arccal nézett farkasszemet az apjával.

• Mi a fészkes fenét művelsz, lányom! – Förmedt rá Károly miután kiszállt a kocsiból.

Mögöttük hangos dudálás hallatszott.

• Mit csinálnak, maguk barmok?!- Kiabáltak egy autóból.
• Meg akarod ölni magad?! – Folytatta Károly.
• Ez a bolond lány! – Ordította Dorottya.
• Kérlek benneteket, had segítsek! – Szólt közbe Edit. – Láttam az egész órát. Tudom, mi történt. Had beszéljek vele kicsit! Utána haza viszem. – Kérlelte őket.

Közben mind a négyen az esőben áztak.

• De hát… - Kezdte Dóra.
• Nagyon kérlek! – Folytatta Edit.
• Legyen. – Hangzott a beletörődött válasz.

Károly megtörölte az esőcseppektől szikrázó szemüvegét és mindketten beültek a kocsiba.

• Gyere Léna! Beülünk a büfébe, jó? – Kérdezte Edit és átfogta a lány vállát.

Léna bólogatott.

• Tudod, nagyon jól áll neked ez a zöld ruha. – Mondta a tanárnő. - De nem fázol?
• Kicsit.
• Akkor öltözz át! Itt megvárlak.

A kislány pár perc múlva farmerben és rózsaszín pulóverben érkezett vissza.

Besétáltak a büfébe. Brúnó természetesen utánuk osont. Edit két teát rendelt és leültek egy asztalhoz.

• Elmondod, hogy mi bánt ennyire? – Kérdezte, miközben belenézett a kislány szemébe.
• Senki se szavazott rám. Még Marcsi néni se. És ki is nevettek.

Hatalmas smaragdzöld szemei és óriási szempillái voltak. Mély fájdalom áradt a tekintetéből miközben az arcán peregtek a könnyek. Edit évek óta tanította Lénát, de még soha nem látta sírni. Átnyújtott neki egy csomag papírzsebkendőt.

• Mi fáj jobban? Az, hogy a társaid nem szavaztak rád vagy az, hogy a tanárnőd?
• Mindkettő. Annyira igyekeztem! – Felelte zokogva. – Mindig csak azt a kis Anitát dicsérik és Picurkának nevezik. Ő a kedvencük, engem meg utálnak.
• Biztos vagy benne, hogy utálnak? – Kérdezte aggódó tekintettel Edit.
• Mindig kritizálnak. Ott kötnek belém, ahol csak tudnak.
• Mi lehet az oka? – Tűnődött Edit.
• Fogalmam sincs. – Vágta rá kétségbe esetten a kislány.
• Figyelj, szívem! Meg tudod mondani, hogy hogyan érezted magad, amikor ez történt? – Kérdezte Edit.

A kislány kissé meglepődött. Ilyesmit senki se szokott tőle kérdezni.

• Megalázva. – Mondta. – Szégyenben. Félrelökve. Szerintem nem akarják, hogy ide járjak.
• Nem akarják? A tanárok vagy a társaid?
• Egyik sem. De leginkább Marcsi néni. Ha ő tartja az órát végig ordít rám.
• Ez kellemetlen lehet. – Felelte Edit. Azt csak magában tette hozzá, hogy ha a tanárok rászálltak Lénára, akkor nem csoda, hogy a többi gyerek is piszkálja. – Kitalálunk valamit, rendben? – Kérdezte.

Léna meglepetten bólogatott. Fogalma sem volt, hogy mit lehetne tenni az ügyben.

• Ha beszélgetni szeretnél erről vagy bármi másról, akkor keress meg! O.K.? – Mondta Edit mosolyogva.
• Köszönöm!
• Nem kell megköszönnöd!

A kislány nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárki is törődjön azzal, hogy őt mi bántja. Csak azzal foglalkoztak, hogy tanuljon és minél jobb jegyeket vigyen haza.

• Most idd meg a teád! Utána haza viszlek. – Mondta Edit.

Léna már nem sírt. Mosolyogva kortyolt bele a teájába.

Még beszélgettek egy picit, majd elindultak.

• Edit néni, felelünk, holnap irodalomból? – Kérdezte hirtelen a kislány.
• Megígérem neked, hogy te biztosan nem fogsz felelni. – Hangzott a tanárnő válasza.
• De mi lesz a verssel?
• Majd felmondod máskor. Van még idő a tanévből, nem? Ma este már ne tanulj, csak pihenj! - Utasította mosolyogva Edit és kézen fogta.

Odakint belefutottak Georgba, akit igencsak meglepett a kisírt szemű kislány.

• Mi történt ezzel a kis hercegnővel? – Kérdezte.
• Akadt egy kis probléma. Megígértem, hogy hazaviszem. Kérlek, tegyél ki bennünket a házuk előtt. – Kérte Edit.

Brúnó követte a kocsit.

• Köszönöm, hogy hazahoztad! – Kezdte Dorottya.
• Nagyon szívesen! Beszélhetnénk egy kicsit?
• Természetesen. Gyere be! Léna, neked Erzsi néni oda adja a vacsorádat. – Mondta Dóra. – Mesélj, mi történt ezzel a gyerekkel? – Kérdezte, miközben két süteményt tett az asztalra és hellyel kínálta Editet.
• Léna attól készült ki, hogy mind a két tanár, és a társai is leértékelték a teljesítményét. Nem volt elég, hogy nem szavaztak rá, még meg is kritizálták és ki is nevették.
• Nem értem, miért kell ezért ilyen jelenetet rendezni. – Felelte Dorottya.
• Figyelj! – Folytatta Edit. – Ez teljesen logikus reakció volt. Ha egy felettünk álló, jelen esetben egy tanár értékel le, az a veszteség az agynak az egyik oldalára csapódik be. Ha pedig egy velünk egyenrangú, mint a csoporttársak az a másik oldalra. Ez a két veszteség már egy konstelláció. Ilyenkor ez teljesen normális reakció.
• Ezt nem tudtam. – Érkezett a döbbent válasz.
• Sajnos nagyon kevesen tudják. Pedig ha benne lenne a köztudatban, talán kevesebbet kritizálnák egymást az emberek. Érted már, miért foglalkozunk annyit a Belső Megélések Rendszerével és a Biologikával?
• Igen.
• Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy több pedagógiai hibát elkövetett az edző és a kolleganője. Kiemeltek két gyereket, majd kikérték a csoport véleményét. Ezzel előre befolyásolták őket. Másodsorban ez a csoport egyértelműen nem érett arra, hogy egymás teljesítményét értékeljék. Harmadrészt mindig a legkisebb kislány dicsérték. Igaz, hogy aranyos, de attól a többivel is kéne foglalkozni. – Magyarázta Edit.
• Mindkét tanárnak kicsi gyereke van. – Mondta csendesen Dóra.
• Ezt megértem, de a többieknek is szükségük van a figyelemre. Ezzel csak megbántják a gyerekeket és egymás ellen fordítják őket. Ilyenkor még nagyon sérülékeny a lelkük. – Folytatta Edit.
• Mit javasolsz, mit tegyünk? Beszéljek a tanárokkal? – Ritka alkalmak egyike volt, hogy Dorottya tanácsot kért.
• Megpróbálhatod, bár nem hiszem, hogy ettől változnának. – Felelte Edit.
• Akkor keressünk másik tanárt?
• Ezt jobb ötletnek tartom.
• Végül is, van még néhány a városban.
• Igen, van. Ha gondolod, segítek.
• Beszélek Lénával, hogy ő hova szeretne járni.
• Jól teszed!
• Még egyszer köszönöm! Sokat segítettél! Nem gondoltam, hogy ilyen súlyos a helyzet. – Mondta Dorottya miközben kikísérte.
• Nagyon szívesen! – Felelte Edit.

Brúnó elégedetten távozott.

• De jó, hogy néhányan már ennyire értik ezt a rendszert! Így magukon és másokon is tudnak segíteni. – Gondolta.

Azzal fölmászott egy fára. Lompos farkát párnaként a feje alá helyezte és mély álomba merült.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a délutánon mindenki holt fáradtan érkezett a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó a törzsgárda asztala alatt bújt el. Tudta, hogy mitől van kimerülve az egész társaság.

Betti viszont döbbenten nézett rájuk, amikor kilépett az irodájából.

• Hát veletek meg mi történt? Mindenki úgy fest, mint egy kifacsart citrom.
• Szerencséd van, hogy kihagytad a mai délutánt, húgocskám! – Mondta Piroska. Épp olyan értelmetlen volt, mint az összes többi szülői értekezlet.
• Ja, tényleg, az ma volt. Ki is ment a fejemből. De mi történt, ami így kiakasztott mindenkit? … És mi van a gyerekekkel? – Kinézett az ablakon és látta, hogy az összes gyerkőc eszeveszett visítozás közepette szaladgál.
• Ilyen jó hatással van rájuk az iskola. – Mondta ironikusan József. – Gondolom féltek, hogy rosszat mondanak róluk a tanárok, most pedig így jön ki belőlük a feszültség.
• Mi az ördögöt mondtak róluk? – Kérdezte Betti és leült az asztalhoz.
• Kitti például hármast kapott a matematika témazárójára. Tudod mit feleltem erre? Hogy nem érdekel. Egyértelmű, hogy humán beállítottságú. Megnyerte a szavalóversenyt, inkább azzal kéne törődni.
• Ha valóban színésznő akar lenni, nem lesz szüksége túl sok matekra.
• Éppen ez az. Elárulom, hogy én hármasra érettségiztem matematikából, utána pedig kitűnővel diplomáztam a jogi egyetemen. – Mondta Piroska.
• Az én lányom biológiából kapott kettest. – Vette át a szót Tulasi. – Nem találjátok ki, miért… Mert nem tudott semmit a törpe puffogó viperáról.
• Hogy miről? A társaság minden tagja döbbenten jajdult fel.
• Mi az ördög az a törpe puffogó vipera? – Kérdezte Milán.
• Fogalmam sincs. Negyvenöt évig nem tudtam, szerintem ez után se lesz rá szükségem. Gondolom, valami csúszómászó. – Felelte Tulasi és az egész asztal hangosan felkacagott.
• Az én fiammal az a bajuk, hogy csúnyán ír. Ági néni szerint „hiába focizik kitűnően, ha az írása pocsék”. – Mondta Dorottya szomorúan.
• Rendkívül jóindulatú a kedves kolléganőm! – Sóhajtott fel Edit, a magyartanárnő gúnyosan.
• Borzalmas! Állandóan szapulja szegény gyereket, pedig javított az utóbbi időben. – Folytatta elkeseredetten Dorottya. – Pincér, ez wisky-t kérnék jéggel. – Kiáltott fel.
• Az igen! A legerősebb italt kéred? – Kérdezte Brigitta.
• El se tudjátok képzelni, milyen önuralom kellett, hogy ne pofozzam fel! – Folytatta Dóri egyre dühösebben.
• De igen, el tudom! Sőt, mi több, átérzem. – Mondta Andrea. – Az én fiam se elég jó nekik. Még mindig csak 3,5-re áll. Jobbak a jegyei, amióta megkapta a szemüvegét, de a kedves Ágnes szerint ez még mindig gyenge átlag. Ja, és nem tud a gyerek kötélre mászni.
• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amióta kikerültem a középiskolából, egyszer se másztam kötélre. – Nevetett Piroska.
• Ki tudja, lehet, hogy arra is fel akarják készíteni a gyerekeket, hogy netalán dzsungelben fognak élni. Ott majd mászhatnak. – Mondta Józsi.
• És ott talán törpe puffogó vipera is lesz. – Tette hozzá Tulasi.
• Lehet, hogy az a sivatagban él. – Mondta Arnold.

Az egész asztal hangosan nevetett, a többi vendég is felfigyelt rájuk. Mikor elcsendesültek, Betti komoly tekintettel a nővéréhez fordult.

• Beszéltél Zsófi osztályfőnökével, Piroska?
• Továbbra is kitűnő az összes tárgyból. Az egyetlen probléma, hogy még mindig túl komoly és zárkózott.

Betti szomorúan sóhajtott fel a poharát szorongatva.

• Nagyszerű! Az én fiam meg komolytalan és túl eleven. – Folytatta Dorottya és felhajtotta az italát.
• Úgy tűnik, mint ha minden gyerekben találtak volna valami hibát, amit meg akarnak változtatni. – Mondta Milán.
• Tökéletes embereket akarnak, akik valójában nem léteznek. Matekból gyenge, csúnyán ír, túl eleven, túl komoly… Miért nem azzal foglalkoznak, hogy miből jó? – Tette hozzá Arnold, aki egyre nagyobb szakértőjévé vált az emberi lélek tanulmányozásának.
• Éppen ezt szajkózom a kollegáimnak az értekezleteken már hónapok óta. Nem azzal kéne törődni, hogy mennyi az átlaga egy diáknak, hanem azzal, ami érdekli, és amiben kiemelkedően jó. – Mondta Edit, miközben beleharapott egy süteménybe. – Kitti például fantasztikusan jó magyarból. Nagyon könnyen tanulja a verseket és át is éli őket. Komolyan támogatom, hogy színésznő legyen. Úgy hallottam, Khairavi az idegen nyelvekben kiváló. Dominik pedig tényleg nagyon tehetséges a futballban. Az edzője szerint profi sportoló lehet belőle. Azon pedig én magam is ledöbbentem, hogy Péternek milyen jól megy a társastánc. Tényleg fantasztikus! Zsófi pedig egy igazi zseni.
• Úgy tűnik, mindegyik tehetséges valamiben. – Mondta halkan Brigitta. – Nekem folyton azt mondták, hogy a rajzolásból nem lehet megélni. Igencsak meglepődtek, amikor divattervező lettem.

Közben az egész társaság kitekintett az ablakon és látták, hogy a gyerekek még mindig sokkal elevenebben fogócskáznak a megszokottnál. A csendesnek tartott Zsófi és Khairvai is élénken belemerült a játékba, Péter pedig beleesett egy pocsolyába.

• Úgy tűnik, mindegyik túlműködésben van. – Mondta Józsi.
• Nem is csoda! Szülői értekezlet előtt már napokkal előre feszültek a gyerekek. – Mondta Edit.
• Úgy tűnik, egyikünk se volt minden tantárgyból ötös. Mégis mindannyian vittük valamire. Szerintem a gyerekeinket se kell féltenünk. – Mondta Piroska és hátravetette élénkvörös sörényét.
• Egyet értek. – Helyeselt a nővére. – Akkor koccintsunk a gyerekeinkre!
• A gyerekeinkre!

De jó, hogy egyre több ember gondolkodik így! Értékelik a gyermekeiket, ahelyett, hogy önértékelés letörést okoznának nekik! – Mondta Brúnó és lombos farkát csóválva kiszaladt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Brúnó tudta, hogy Péterke nem fogja jól érezni magát a ráereőszakolt futball edzésen, ezért belopózott a tornaterembe és egy pad alól figyelte a történteket. A kisfiú az első negyedóra után elesett, majd miután a társai hangosan kinevették vérző térddel ülte végig az órát.

• Szegény gyerek, máris ÉgedElem helyzetbe került. – Monda szomorúan a kispanda.

Zoli is sejtette, hogy az öccsének nem fog tetszeni ez a sport, viszont jobbnak látta, ha nem száll szembe az apjukkal. Tudta, hogy ha agresszív kedvében van, a vita csak olaj a tűzre.

Péter a következő szünetben egy padon ülve duzzogott, amikor nevetve megjelent néhány osztálytársa. A telefonjukról elindítottak egy zenét, és arról fecsegtek, milyen jó volt a legutóbbi táncóra.

• Ez samba zene? – Kérdezte az egyikük.
• Nem, ez cha-cha-cha. – Felelte Kitti.
• Tényleg az. Ez az alap lépése.
• Nem is. Jobb láb hátra. Nézzétek! – Kiáltotta Kitti és megmutatta, hogyan kell rendesen táncolni. A társai követték.

 A kislány egyszer csak Péterre pillantott és oda szaladt hozzá.

• Van kedved táncolni járni? Kevés a fiú. Táncolhatnál velem! – Kérdezte.
• Táncolni?
• Gyere, megmutatom mit tanultunk. – Mondta a kislány és már vitte is kézen fogva a többiekhez.

A gyerekek megtanították a kisfiúnak a cha-cha alap lépését, aki a szünet végére teljesen feloldódott. Átmenetileg kiment a fejéből az előző óra megaláztatása.

• Gyere el a mai órára! Négykor kezdődik. – Invitálta a kis barátnője.
• Rendben, megkérem a tesómat, hogy vigyen el. – Mondta vidáman a kisfiú.
• A gyerekben megjelent a VonzAlom a tánc felé. – Állapította meg Brúnó.

Zoli igencsak meglepődött, amikor Peti azzal fogadta, hogy a foci edzés ugyan nagyon rossz volt, délután viszont táncolni szeretne menni. Sejtette, hogy az apjuknak nem fog tetszeni az ötlet, viszont régen látta ilyen lelkesnek a testvérét, így beleegyezett. Felhívta az édesanyjukat, hogy később mennek haza, majd meghívta a barátnőjét, Esztert, hogy üljön be vele a Hotel Tulipán cukrászdájába. A táncóra úgy is a konferenciateremben lesz.

A két fiatal kellemes két órát töltött egy sütemény mellett. A fiú még titokban tartotta a kapcsolatukat a szüleik előtt.

Péter nagyon boldogan jött ki az óráról. Rendszeresen akar járni, és lehetőleg Kittivel szeretne táncolni. A tanárok megemlítették, hogy nagyon jó képességű.

Zoli örült, hogy boldognak látja az testvérét, de még mindig aggódott, hogy mit fog szólni az apjuk. Úgy döntött felhívja a nagynénjüket Editet és megkéri, hogy menjen velük haza. A kispanda követte őket.

• Voltál focizni, fiam? – Kérdezte otthon az apjuk.
• Igen.
• Remek! Végre valami normális dolgot is csinálsz.
• De nem szeretnék többet menni!
• Miket beszélsz? Megmondtam, hogy focizni fogsz.
• Apa, tényleg nem neki való. – Kelt a védelmére Zoli. – Elesett. Nézd, milyen a térde! A többi agresszív gyerek szétszedi.
• Inkább táncolni akarok járni! – Bökte ki a kisfiú.
• Táncolni? Ugye ez csak vicc?
• Kittivel szeretnék táncolni. Olyan jó zenék vannak!
• Jézusom, az én fiam táncolni akar! Mi jön még?! – Szólt közbe az anyjuk.
• Megbolondultál, fiam? – Kérdezte Zsolt gúnyosan. – Felejtsd el! Nem hagyom, hogy meleget csináljanak belőled!
• Micsodát? – Kérdezte a kisfiú értetlenül.
• Ugyan, már apa! – Mondta Zoli. – Miért lenne a tánctól meleg? Ez csak egy ostoba HiedElem. Georg sem az.
• Nem érdekel! Az én fiam nem fog táncolni! – Jelentette ki Zsolt ellentmondást nem tűrő hangon.

Edit kiment a konyhába, és intett a testvérének, hogy jöjjön utána.

• Akkor jól figyelj rám! – Kezdte halkan, de határozottan. – Ha táncolni akar, akkor táncolni fog!
• Tényleg? És mégis miből? – Nézett gúnyos tekintettel Zsolt a nővérére.
• Majd én fizetem neki. Minden költséget állok. Futballozni pedig nem fog! Örülhetnél, hogy végre megjelent benne az érdeklődést valami iránt! Ezt fejleszteni kell, nem pedig elnyomni! Ha figyelnél a gyerekeidre látnád, hogy rég óta nem volt ilyen lelkes.

Zsolt nem mert szembeszállni Edittel. Tudta, hogy a három gyerekük számára szinte mindent ő fizet. És olyan elszántság tükröződött a szemében, aminek köszönhetően legbelül tudta, hogy helyesen teszi, ha hallgat rá.

• Rendkívül nehéz helyzete van a három gyereknek. – Sóhajtott fel Brúnó. – Edit viszont egy áldás a számukra. Helyesen tette, hogy a kisfiú mellé állt, és támogatja abban a tevékenységben, ami iránt megjelent benne a VonzAlom.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

• Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
• Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

• Mit csinálsz? – Kérdezte.
• Játszom.
• Milyen játék ez?
• A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
• Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
• Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
• Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

• Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
• Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
• Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
• Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
• Honnan veszed, hogy gyűlöl?
• Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
• Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

• Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

• Mi a helyzet? – Kérdezte.
• A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
• Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

• Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
• Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

• Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek – Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Kitt már egy hete a Kőszegi Családdal élt. Könnyen el tudták intézni az örökbefogadást, ugyanis a kislánynak egyetlen élő rokona sem volt.

Általában csendes volt. Jól érezte magát, de még gyakran került a belső TilAlom állapotába. Hosszú órákat töltött a kertben a kutyák társaságában. Új szülei megértőek voltak vele, hiszen tudták, hogy még tart nála a gyászfeldolgozás folyamata.

Ezen a délutánon Brúnó a kertből figyelte a családot. Piroska hajcsavarókkal a hajában sietett le a lépcsőről és meglehetősen csalódottnak tűnt.

• Képzeld, Betti épp most mondta le a ma esti színházat. Most kárba fog menni a jegye. – Panaszolta a férjének.
• Sajnálom! – Felelte Józsi. – Én sem érek rá ma este.
• És Szilvi sincs itthon, Editke pedig elutazott.
• Melyik darabot nézed meg?
• A My fair lady-t.
• Ó, az nagyon aranyos! Miért nem viszed el Kittit? – Nézett rá József komoly tekintettel.
• Kittit? Nahát, erre nem is gondoltam!
• Szerintem örülne neki.
• Gondolod? – Kérdezte Piroska. Mindketten kinéztek az ablakon és látták, hogy a kislány Bella, a kínai cha-cha kutyus mellett ül és simogatja.
• Talán igen. Jót tesz neki, ha kimozdul.
• Olyan magányos még szegényke! – Sóhajtott fel szomorúan Piroska, aki még csak egy hete vált ismét anyává.
• Ez kitűnő alkalom arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. – Mondta a férje.
• Milyen bölcs ez a József doki! Lelkendezett Búrnó a kertben, amint éppen gyümölcsöt majszolt.

A házaspár kiment a kertbe.

• Kitti, van kedved ma este velem jönni? – Kérdezte a nevelő anyuka.
• Veled? – Nézett fel meglepetten a kislány. – Hova?
• Színházba.
• Színházba?
• Voltál már ilyen helyen?

A kislány csak döbbenten csóválta a fejét.

• Egy nagyon vidám darabot fogtok megnézni. – Vette át a szót Józsi. – Egy virágárus lányról szól, akit beszélni tanítanak.
• Néma? – Kérdezte a kislány.
• Nem, csak nem tud szépen beszélni. – Felelte Piroska. – Olyanokat mond, hogy „Ne búszúljon kapitán Úr! Veden virágot a szegíny lyánytúl!” – Ezt már vidáman mondta, a musicall beli Eliza beszédstílusát utánozva, amit mindhárman jót nevettek.
• Szóval jössz?

Kitti élénken bólogatott.

• Akkor keresünk neked egy szép ruhát! Akarod?
• Igen.
• Gyere velem!

Piroska kézen fogta Kittit és együtt indultak fel az emeltre, a gardróbba.

• Ezek Szilvi kicsi kori ruhái. Választunk neked egyet.

A kislány körbenézett és elállt a lélegzete. Gyönyörű kis koktélruhák voltak.

• Felpróbálhatod bármelyiket! – Bátorította az új anyukája.

Egymás után öt ruhát is felpróbált és mindegyikben megcsodálta magát a tükörben. Józsi az ajtóból mosolyogva figyelte a feleségét és a nevelt lányukat.

A választás végül egy krémszínű, strasszokkal díszített ruhára esett, majd Piroska csodás frizurát készített a kislánynak.

• Gyönyörűek vagytok! – Nézett rájuk büszkén József! – Még el ne induljatok! Feltétlenül le akarlak titeket fényképezni.

Bájos, mosolygós fotó született róluk.

Kittit a színház világa abban a pillanatban elvarázsolta, ahogy belépett. A színpad, a fények, a nyüzsgés egy teljesen új világba repítette. Előadás után beültek egy cukrászdába. A kislány szeme még mindig csillogott.

• Úgy látom kicsim, tetszett a darab! – Mosolygott rá az anyja.
• Én is színésznő akarok lenni! – Jelentette ki határozottan.
• Hogyan?
• Ha felnövök én is színésznő leszek! – Ismételte megy ugyan olyan eltökéltséggel a hangjában.
• Rendben drágám!

Hazaérkezve az utcáról szaladt be a nappaliba.

• Szervusz kislányom! Hogy érezted magad? – Üdvözölte az apja.
• Józsi, képzeld: én is színésznő leszek! – Közölte büszkén.
• Tényleg?
• Színésznő akarok lenni!
• Jól van kicsim! Ha ezt szeretnéd, akkor segítünk benne. – Mondta József komoly tekintettel miközben az ölébe ültette a lelkes kislányt.

Brúnó boldogan figyelte a jelenetet. Tudta, hogy a kislányban a színház azonnal felkeltette a VonzAlmat. És nagyon helyesnek tartotta, hogy a szülők ezt erősítik benne, ahelyett, hogy letörnék a lelkesedését.

A Kőszegi család nagyon boldog volt aznap este. Kitti azért, mert úgy érezte megtalálta az életcélját, József és Piroska pedig azért, mert látták, hogy a lányuk hatalmas lépést tett a kinyílás felé vezető úton.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű, napfényes nyári reggel volt. Brúnó a Kőszegi család kertjében sütkérezett. Piroska a pirítós kenyeret vette ki a sütőből, József a teát tette az asztalra, Szilvi pedig a kutyáknak készült enni adni. Bella, a hatalmas kínai chau-chau a küszöbön feküdt, White Lady, a fehér westy az udvarról szaladt be, amikor megérezte a kutyaeledel illatát.

• Hétvégén lesz Zsófi születésnapja, igaz? – Kérdezte Józsi.
• Nézzétek milyen édes kis ruhát varrattam neki! Ma délután lesz kész. – Felelte lelkesen Piroska és előkapta a telefonját, hogy megmutassa a készülő ajándékot.
• Azt a mindenit! Olyan lesz benne, mint egy kis hercegnő. – Vágta rá a férje, aki lányos apuka és nagybácsiként járatos volt a pörgős szoknyák és kopogós cipők világában. Zsófi édesapja nem sokkal a születése után meghalt, Piroska és József sajátjukként szerették az unokahúgukat.
• Mi lenne, ha nálunk tartanánk Zsófi szülinapi buliját? – Pattant ki az ötlet Szilvi fejéből.
• Nahát, csak azt sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe! Fel is hívom Betti és megbeszélem vele. – Mondta boldogan Piroska és már rohant is telefonálni. Mire visszaért a férjének támadt egy ötlete.
• Mit szólnátok hozzá, ha elhoznám Kittit a szülinapi zsúrra? – Kérdezte.
• Nagyszerű ötlet, apa! Végre kimozdul egy kicsit a kórházból. – Lelkendezett Szilvi
• Kitti? Ő az a kislány, akinek meghaltak szülei és egy darabig nem beszélt? – Kérdezte az anyja.
• Pontosan.
• Persze, hozd csak el! Ráfér egy kis vidámság a szörnyű trauma után. Amúgy is annyit meséltetek róla, hogy már én is szeretném megismerni.

Szombat délután Kitti József kezét fogva sétált be a Kőszegi-házba. A másik mancsában a Szilvitől Kapott panda macit szorongatta. Piroska egy hatalmas lufival fogadta.

A délután vidáman telt. Zsófi óriási, vegán csokoládétorták kapott. Csendes, tizenkét éves kislány volt, a kortársaihoz viszonyítva túl komoly. Egyetlen barátja a nála négy évvel idősebb unokanővére, Szilvi volt. Számára a zene jelentett mindet. Felvette az ajándékba kapott új ruhát és hegedűn eljátszott egy gyönyörű darabot. Nagyon tehetségesnek tartották, egyenesen zseninek.

Kitti szemmel láthatóan jól érezte magát. Végre emberek között volt, tetszett neki a nagy ház, de még csendes volt. Nem szabadult fel teljesen, még tartotta magát, az UrAlom állapotában volt.

• Láttad már a kutyusokat? – Kérdezte Zsófi.
• Itt kutyák is vannak? – Csillant fel a szeme.
• Gyere, megmutatjuk őket. Nagyon szelídek, meg lehet őket simogatni. – Mondta Szilvi, és ezzel a három lány elindult a kertbe.

White Lady azonnal szalad eléjük. Szilvi és Zsófi elkezdték simogatni, erre ő azonnal hanyatt vágta magát. Kittinek nagyon tetszett, ő is elkezdett vele játszani. Bella, a hatalmas barna jószág jóval lustábbnak bizonyult, a kertben kialakított kis tó partján heverészett.

Kittiben ő iránta is azonnal megjelent a VonzAlom. Mindkét kutya élvezte, hogy a lányok dögönyözik őket. Ha eldobtak egy botot, a westy futott és már hozta is vissza. Bent a szülők a hangos viháncolásra lettek figyelmesek.

• Nézzétek, milyen aranyosak! – Mondta Betti, Zsófi édesanyja.
• És Kitti is milyen vidám! – Mosolygott Piroska.
• Igen, úgy látom, kezd megtörni nála a jég. Végre feloldódik. – Mondta Józsi. – De olyan szép idő van, miért nem megyünk ki mi is? Gyertek, vigyük ki az italok! – Javasolta.

Brúnó elégedetten bólogatott. – Jól látja a doki. Kittiben megjelent a BizAlom.

A három felnőtt a teraszon folytatta tovább a beszélgetést és készítettek néhány fényképek a lányokról, amint a kutyákkal játszottak.

Este Kitti fáradtan, de vidáman köszönt el. – Köszönöm szépen, hogy itt lehettem! – Mondta udvariasan.

• Örülünk, hogy itt voltál! Jössz máskor is? – Kérdezte mosolyogva Piroska.
• Szeretnék! – Vágta rá a kislány.

Másnap este a doki csendes volt a vacsoránál. Piroska sejtette, hogy valami nagyon leköti a gondolatait, arra gondolt, hogy az egyik betege.

• Nézd ezt a képet! Annyira jó lett! Muszáj volt kinyomtatnom! – Mondta Piroska és a férje kezébe adott egy fotót, amin Kitti, Zsófi és Szilvi volt látható, amint boldogan mosolyognak a két kutya társaságában.
• Gyönyörűek! – Felelte Józsi eltűnődve.
• Igen azok!
• Gyere, ülj le egy kicsit! – Invitálta a feleségét, aki éppen az asztalt szedte le.

Piroska érezte, hogy a férje valami komoly dologról szeretne vele beszélni. Leült és figyelt.

• De jó, hogy érzelmi többletben van ez a nőszemély! Érzi, hogy a férjét foglalkoztatja valami, ezért figyel rá. – Helyeselt Brúnó, miközben az esti gyümölcs adagját majszolta.
• Tegnap mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. – Kezdte a doki.
• Igen, felejthetetlen nap volt!
• Kitti is boldognak látszott!
• Nagyon bájos kislány! Alig várom, hogy ismét találkozzak vele! Remélem, elhozod máskor is.
• Éppen erről szerettem volna beszélni veled. Emlékszel, hogy több gyermeket is szerettünk volna? Nos, arra gondoltam… Mit szólnál, ha ...
• Örökbe fogadnánk Kittit? Nagyszerű lenne!
• Akarod?
• Igen! – Vágta rá Piroska és a férje nyakába ugrott.

Másnap Szilvi véleményét is kikérték, aki szintén kitörő örömmel fogadta az ötletet.

• Ez az, József hallgatott a SejtElemre! – Mondta örömmel Brúnó. És lelki szemei előtt már látta, hogy hogyan alakul tovább a Kőszegi család élete.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hűvös februári nap volt. A hó még csillogott itt-ott, azonban már érezhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok. Brúnó az egész délelőttöt az iskolában töltötte, tudta ugyanis, hogy a mai nap tanárokat és diákokat egyaránt meg fog érinteni, sőt a szülőkre is hatással lesz. Hogy mi volt ennek az oka? A félévi bizonyítványok kiosztása.

Zsófi örömmel, szolidan mosolyogva vette át az ellenőrzőjét. Mint mindig, most is kitűnő volt, sőt négy tantárgyból is dicséretet kapott. Olyan különleges teremtés volt, aki a humán és a reál tárgyakban is kiemelkedően teljesített. Kimondatlanul ugyan, de mindenki tudta, hogy ő egy igazi zseni.

• Mindig is érzelmi többlettben Örömet okozott neki a tanulás. – Mondta a kispanda.

Léna nagyon izgult, mert nem volt benne biztos, hogy matematikából is megkapja-e a jelest. Amikor meghallotta, hogy az ő bizonyítványába is csak ötösök kerültek, sőt ének-zenéből dicséretet is kapott, felpattant a helyéről és elkezdett ugrándozni.

• Ilyen a céltudat. – Állapította meg Brúnó. – A kitörő öröm mindig az őrült sok befektetett energiára és a kudarctól való rettegésre utal.

Péter sokkal nehezebb helyzetben volt, mint a két kislány. Soha nem sorolták a jótanulók közé. Már reggel rosszkedvű és szótlan volt. Tudta, minél több kettes és hármas kerül a kis kék könyvbe, annál mérgesebb lesz az anyja, és annál megvetőbb dolgokat fog rá mondani az apja. Végül csak egy kettest kapott, de tudta, az is elég lesz ahhoz, hogy őrjöngésben törjenek ki a szülei.

• Igazán nem tudom, mit csinálsz egész délután. Ha már második osztályban kettesed van német nyelvből, mi lesz veled később? Kukás akarsz lenni? És milyen fiú az, aki testnevelésből hármast kap? Se futni, se kötélre mászni nem tud! – Nézett szúrós tekintettel a szemébe Ági néni.

A kisfiú elvette az ellenőrzőt és lassan sétált a helyére, miközben huszonkilenc osztálytársa hangosan nevetett rajta.

• Szegény gyerek! Elszenvedte az ÉgedElmet, most pedig FélElemben tölti az egész napot, mert retteg, hogy otthon milyen reakciót vált ki a biztos bázisokból. – Mondta szomorúan Brúnó.

Dominik jegyei között többségében hármasok és négyesek szerepeltek. Egész délelőtt csendben volt, és amikor tehette, zenét hallgatott a fülhallgatója segítségével.

• Számára se vidám a nap! A SérElem, BántAlom állapotába került. – Állapította meg a maci.

A szünetben hangosan csapódott be a hatodik osztály ajtaja.

• A hülye fizika tanár utál engem. – Mondta hangosan Aliz.
• Engem az osztályfőnök se bír. Ronda liba! – Kontrázott rá dühöse Kata.
• Az én jegyemet is lerontotta a fizika tanár. Mit szólnátok, ha kiszúrnánk a kocsija kerekét? – Kérdezte Botond cinkos mosollyal.
• Ajjaj! Ez a három gyerek már két önértékelés letörést is elszenvedett az iskolában. Csak a második után viselkedik így az ember. – Mondta csalódottan Brúnó.

A kispanda lehajtotta a fejét és szomorúan ballagott el. – Ennyi szörnyűség után szükségem van egy kis harapni valóra. – Állapította meg. Láthatatlanná változtatta magát és a büfé felé vette az irányt. – Nem szívesen csinálok ilyen, de most kénytelen leszek elcsenni egy banánt.

Befalta a gyümölcsöt, megtisztogatta a bundáját, majd elhatározta, hogy azt is megnézni, hogyan élik meg a tanárok a mai napot.

• Ennyi buta gyerek! Hihetetlen! – Puffogott Ági néni a tanáriban.
• Én nem szeretem a buta kifejezést. – Vette át a szót Edit. – Lehet, hogy valamiben gyengébb képességű egy diák, de az még nem jelenti az, hogy mindenben.

Ágnes olyan képet vágott, mint, ha ufót látott volna.

• Ha nem tanul, mindegy milyenek a képességei. – Válaszolta unottan.
• Számos oka lehet annak, hogy miért nem tanul. Vagy, ha mégis, akkor miért nem jók a jegyei. – Folytatta Edit. – És azért pozitív példák is vannak. Kitti például fantasztikusan tehetséges magyarból. És van néhány gyerek, aki javított tavaly óta. – Folytatta csillogó szemmel.

Ágnes még mindig nem értette Edit lelkesedését és mogorva tekintettel indult a következő órára a naplóval a kezében.

• Van olyan tanár, aki érzelmi többlettel végzi a hivatását, és van, aki teljesen ki van égve. Nem is csoda, hiszen semmit sem tanítottak nekik az emberi lélekről. – Állapította meg Brúnó. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Napfényes, hideg téli nap volt. Dorottya egy szépségszalonban lakkoztatta a lábkörmeit, amikor megcsörrent a mobiltelefonja.

• Ó, elnézést! Nem halkítottam le. – Mondta, amikor viszont a készülékért nyúlt, meglátta, hogy a gyerekei iskolájából keresik. – Ezt muszáj felvennem! – Tette hozzá lehangoltan.
• Szervusz, Dorottya! Edit vagyok az iskolából. – Üdvözölte a tanárnő, aki egyben a szomszédja is volt. – Dominik sajnos nem érzi jól magát. Nem hiszem, hogy súlyos, viszont fájlalta a torkát a magyar órán. Szerintem jobb lenne, ha érte jönnél.
• Értem. Köszönöm, hogy szóltál! Mindjárt indulok. – Mondta. Néhány percet várt, hogy megszáradjon a lakk, majd elindult az iskolába.

A kisfiún tényleg látszott, hogy nem érzi jól magát, sőt a hangján is érződött, hogy beteg. Az anyja otthon lefektette és készített neki egy teát, majd felhívta Kőszegi doktort, és kérte, hogy nézze meg a gyereket.

• Még szerencse, hogy lakik egy orvos a környékünkön! – Állapította meg.

Délután megérkezett József doki és megvizsgálta a kicsit.

• Úgy tűnik, hogy Dominiknek mandulagyulladása van. – Hangzott a diagnózis.
• Remélem, nem súlyos! – Mondta az anyuka.
• Valószínű, hogy pár nap alatt rendbe jön. A héten még ne menjen iskolába!
• Rendben!
• Viszont van itt még valami. – Folytatta a doki. – Emlékszel, beszélgettünk arról, hogy minden betegségnek lelki oka van?
• Igen. – Felelte Dorottya, de közben el sem tudta képzelni, milyen lelki probléma okozhatta a gyerek betegségét.
• Volt valami, amire vágyott a gyerek, de nem kapta meg? – Kérdezte.

Dorottya a gondolataiba merült. – Nem tudom. – Felelte. – De miért számít ez? – Kérdezte értetlenül.

• A mandulagyulladást az okozza, ha vágyunk valamire, de azt nem kapjuk meg.
• Tényleg? Nahát! …. Biztos ez? – Kérdezte az anyuka döbbenten.
• Az újmedicina, vagy más néven biologika rájött, hogy így van. – Felelte az orvos.
• Akkor azt javaslom, kérdezzük meg a gyereket. – Mondta Dorottya.
• Rendben. – Felelte Józsi és mindketten visszamentek a gyerek szobájába.
• Mond csak, Domikám, volt olyan dolog az utóbbi időben, amit nagyon szerettél volna, de nem kaptad meg? – Kérdezte József.
• Igen. – Vágta rá a gyerek azonnal.
• Mi volt az, kicsim? – Kérdezte az anyja.
• Azt hittem, biciklit kapok karácsonyra. – Mondta a gyerek. – Ehelyett teniszütőt találtam a fa alatt. – Felelte Dominik.
• Ó! Jézusom….! -  Mondta Dorottya lesújtva. – Nagyon sajnálom, kicsim! Éreztem, hogy azt kellett volna megvennünk neked.
• Meg tudod mondani, hogy mit adott volna neked az a bicikli? – Folytatta Józsi.
• Igen! Villoghattam volna a haverok előtt! Azt mondják, hogy béna vagyok, mert még mindig a szüleim hordanak kocsival az iskolába. És van, aki azt gondolja, hogy nem is tudok kerékpározni. A többiek a Városligetbe járnak biciklizni hétvégén, de én nem tudok velük menni. – Mondta a gyermek.

Dorottya arca egyre inkább elkomorodott.

• Szóval ez okozta a betegségét. A kerékpár a kapcsolódást jelentette volna a társaihoz. – Vette át a szót a doktor. – Néhány nap múlva elmúlik. Igyon teát, és ha szükségét érzi, kaphat fájdalomcsillapítót. Holnap benézek. Hívjatok fel, ha bármi probléma van.
• Nagyon köszönöm, Józsi! – Mondta Dorottya még mindig meglepetten, majd kikísérte a dokit.

Brúnó elégedett volt. – De jó, hogy egyre többen megismerik a újmedicínát! Sokkal könnyebb az élet, ha az emberek tudják, hogy milyen lelki konfliktusok okozzák a betegségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, kora őszi nap volt. Az általános iskolában tanév eleji szavalóversenyt rendeztek. BMR-Brúnó az udvaron egy magas fa tetejéből figyelte, ahogyan a gyerekek készültek. Tudta, hogy a verseny kimenetele, az esetleges sikerek vagy kudarcok különböző érzelmi reakciókat fognak kiváltani a diákokból, sőt még a szülőkből is. Így hát láthatatlanná változtatta magát és beosont az épületbe.

Az alsó tagozatosoknál Léna harmadik helyezett lett, Péter az ezüstérmet tudhatta magáénak, a győztes pedig Kitti lett. Brúnó úgy döntött, néhány gyermeket elkísér hazáig és megnézi, hogy hogyan reagálnak a szülők a kicsik eredményeire.

Léna elégedetten mutatta meg az oklevelét az édesanyjának.

• Nézd anya, harmadik lettem!
• Nahát, harmadik… Nem rossz eredmény. – Jelentette ki Dorottya, de csalódottnak tűnt. Ki előzött meg?
• Péter és Kitti.
• És ki volt a Zsűriben?
• A magyartanárok és az igazgató néni.
• Persze, az igazgatónő! – Mondta Dorottya enyhén gúnyos hangon és határozottan hátravetette a fejét. – Tudod lányom, sokan irigyek ránk. Mi gazdagok vagyunk. Én szép vagyok és fiatalos, neked gyönyörű ruháid vannak, mi a Seychelle Szigeteken nyaraltunk, ők csak a Balatonon.

Léna értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, hogy ennek mi köze a versenyhez.

• Biztos vagyok benne, hogy te szavaltál a legszebben, de mivel irigyek, ezért lepontoztak.

A kislány továbbra sem értette. – Nekem tetszett a Kitti és a Péter verse is. – Mondta csendesen.

• Ne lény ilyen naiv, lányom! Mi gazdagok vagyunk. A szegények mindig irigyek lesznek, ezért megtesznek mindent, hogy akadályokat gördítsenek elénk. – Szónokolt Dorottya.

 Léna lehangoltan sétált ki a szobából.

Brúnó szomorúan nézte a jelenetet. – Szegény kislány! Az anyja nem osztozott az örömében, nem értékelte az elért eredményét! Sőt rosszakat mondott a tanárairól és a társairól alaptalanul ellenségképeket keltve benne, mellyel elkezdte őt elszigetelni.

Zselyke lelkesen szaladt az anyukája elé. – Én lettem az ötödik a szavalóversenyen! – Büszkélkedett.

• Ötödik?
• Nem dobogós helyezés, de a tanító néni szerint ez is szép eredmény.

Az anyuka nem felelt.

• Hallottad volna, milyen szép verset mondott Kitti! Nagyon tetszett! – Folytatta tovább vidáman a kislány.
• Lányom, Kitti családja gazdag. Természetes, hogy ő nyert. Ez már csak így megy. A gazdagoké a világ. Ne próbálj velük versenyezni, mert esélytelen!
• Ez a nőszemély! A saját keserűsége miatt veszteséget okozott a gyerekének. – Csóválta a fejét Brúnó. Elültet a fejében egy alaphiedelmet, ami később önbizalomhiányhoz vezethet, és önbeteljesítő jóslattá válhat azzal, hogy önmagát korlátozza le ezzel.

Péterke jókedvűen szaladt haza. Nem rég kudarcot vallott a kötélmászással, most viszont végre sikerélménye volt. Azt remélte, hogy ezt az apja is értékelni fogja.

• Nézd apa, második lettem, ezüstérmes! – Mutatta neki az oklevelét.
• Második? És ki lett az első?
• Kitti. Ő sok verset tanul, mert színésznő akar lenni.

Zsolt lenéző pillantást vetett az oklevélre.

• Egy valamit jegyezz meg, fiam: a nőkkel szemben mi sohasem győzhetünk. Ne versenyezz velük, nem éri meg! Hagyd csak a verselést nyugodtan a lányokra és sportolj inkább valamit!

Péter volt aznap este a harmadik kisgyerek, aki csalódottan távozott, mert nem kapta meg az elismerést a szüleitől.

Brúnó kezdett bosszús lenni.

• Nahát, ez a Zsolt! A saját nökkel kapcsolatos érzelmi veszteségei miatt alaptalan hiedelmekkel tömi a gyerek fejét. Ezzel megkísérli a megmenteni a fiát a magánéleti csalódásoktól, ám éppen így az elhatárolódások beépítésével alapozza meg a későbbi kudarcokat.

Botond büszkén sétált haza.

• Apa, nézd! Negyedik lettem. Csak eggyel maradtam le a dobogóról.
• Le is fogsz maradni mindig! – Vágta rá az apja.
• Hogyan?
• Csak nem gondolod fiam, hogy egy erdélyit engednek nyerni? Ezek azt hiszik, hogy mi románok vagyunk, holott mi magyarok vagyunk. Jól jegyezd meg, akármit is csinálsz, sose fognak magyarnak tekinteni!

Brúnó egyre szomorúbbá vált.

 – Egy újabb alaphiedelem lett elültetve egy gyermek fejében érzelmi veszteséggel összekapcsolva. Innen egyenes út vezethet a kisebbrendűségi érzéshez, az elszigetelődés és a kirekesztettség érzéséhez, majd az ezt követő  gyűlölethez. Csupán egyetlen tévútra vivő hiedelem és egy ember érzelmi hozzáállása egy életre megváltozik.

Aranka az oklevelével a kezében szaladt haza. Lelkesen csapta ki az ajtót. A nagyanyja épp a tűzhely mellett állt.

• Nagymama nézd! Hatodik lettem! Én is kaptam oklevelet!
• Oklevelet? Ugyan minek az?
• Nézd, milyen szép aranyszínű betűk vannak rajta!
• Lányom mondd, miért versenyzel te a magyarokkal? – Förmedt rá mérgesen a nagyanyja fakanállal a kezében.
• Magyarokkal? – Kérdezett vissza értetlenül a kislány.
• Ezek mind magyarok!
• De Kittivel jó barátnők vagyunk. – Mondta értetlenül. Egyáltalán nem értette miért számítana, hogy Kitti szőke, ő pedig barna.
• Ezek sose hagynak érvényesülni egy cigányt! Érted?! Jobb bele se kezdeni a versenybe, mert nem nyerhetsz!
• De én szeretek tanulni!
• Tanulni? És minek az? Szerinted ki fog alkalmazni egy cigányt?

Brúnót nagyon elkeserítették a látottak. – Ezt teszi az érzelmi helyzetek és viszonyulások átlátóképességének a hiánya. Az emberek tele vannak feldolgozatlan érzelmi veszteségekkel. Hogyan is tudnák feldolgozni őket, ha senki se tanította meg rá őket, hogy hogyan kell?! És generációról generációra adják tovább a saját érzelmi veszteségeiken alapuló hitrendszereiket. A gyerekeiknek újabb veszteségeket okoznak ezekkel és elhatárolódásokkal, majd az ebből fakadóan gyűlöletet keltenek bennük. Kitűnő alapot adnak arra, hogy utálják a férfiakat, nőket, gazdagokat, szegényeket, magyarokat, cigányokat, erdélyieket és még folytathatnánk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Ezen a borongós téli napon a nyolcéves Péter feldúltan érkezett haza az iskolából. Brúnó látta, hogy milyen veszteséget szenvedett el az egyik szünetben, ezért követte.

Nahát, veled meg mi történt? – Kérdezte meglepetten Zoli, a bátyja, mikor meglátta a kisfiú szakadt nadrágját.

• Elestem. – Felelte a gyermek sértett hangon.

Brúnó, a kispanda látta, hogy a gyermek a belső HergElem állapotában van.

• És megütötted magad? – Kérdezte aggódva a testvére.
• Nem. De elszakadt az új nadrágom.
• Ez éppen az, amit karácsonyra kaptál. De talán még menthető. – Tűnődött el Zoli.
• Légy szíves ne mond el anyáéknak! – Kérlelte Péterke.
• Ha nem mondom meg, hogy fogja megvarrni? – Kérdezte az idősebb testvér döbbenten, miközben egy zacskó zöldborsót vett ki a fagyasztóból azzal a szándékkal, hogy megfőzi a testvéreinek. A szüleiknek szokás szerint hűlt helyüket találták, amikor hazaértek.
• Szóljunk Edit nénjének, hogy varrja meg! – Csillant fel a kisfiú szeme.
• Péter, Edit elutazott a hétvégére. Anya megvarrja, és hétfőn már mehetsz benne iskolába.
• Majd megígéri, hogy megjavítja, aztán még sem fogja megcsinálni. – Kontrázott rá a kisgyerek.
• Ajjaj, ez a gyermek nem bízik az édesanyjában! Ezek szerint már csalódott benne. – Állapította meg Brúnó.
• Miket beszélsz, Öcsi? Honnan veszed, hogy anya nem tartja be az ígéretét? – Kérdezte Zoltán, miközben a borsót a lábosba szórta.
• A pöttyös labdát se vette meg, amit megígért! – Jelentette ki Péter.
• Miféle pöttyös labdát?
• Emlékszel, amikor nyáron a strandon voltunk? Akkor azt mondta, hogy majd máskor megveszi. Aztán, amikor rákérdeztem, azt ígérte, hogy megveszi a szülinapomra. Akkor viszont angol szótárt kaptam, mert szerinte az hasznosabb.
• Most már emlékszem. – Felelte Zoli és egyre gondterheltebben érezte magát. – Nem tudtam, hogy az a labda olyan fontos neked. – Mondta és megsimította a testvére sötétszőke haját.

Brúnó pontosan értette, hogy hogyan tört meg a bizalom a gyermekben. – A gyerekek kezdetben érzelmi többletben vannak, ilyenkor még rugalmasak, így elfogadják, ha nemet mondanak nekik. Viszont, ha ismét megtörténik, akkor kételkedni fog, ha pedig harmadjára is, akkor elveszti a bizalmát a biztos bázisban.

A kispanda látta, hogy még sokat kell segíteni az embereknek, Zoli pedig azon tűnődött, hogy miből vehetne egy labdát az öccsének.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere