Ezen a délutánon mindenki holt fáradtan érkezett a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó a törzsgárda asztala alatt bújt el. Tudta, hogy mitől van kimerülve az egész társaság.

Betti viszont döbbenten nézett rájuk, amikor kilépett az irodájából.

• Hát veletek meg mi történt? Mindenki úgy fest, mint egy kifacsart citrom.
• Szerencséd van, hogy kihagytad a mai délutánt, húgocskám! – Mondta Piroska. Épp olyan értelmetlen volt, mint az összes többi szülői értekezlet.
• Ja, tényleg, az ma volt. Ki is ment a fejemből. De mi történt, ami így kiakasztott mindenkit? … És mi van a gyerekekkel? – Kinézett az ablakon és látta, hogy az összes gyerkőc eszeveszett visítozás közepette szaladgál.
• Ilyen jó hatással van rájuk az iskola. – Mondta ironikusan József. – Gondolom féltek, hogy rosszat mondanak róluk a tanárok, most pedig így jön ki belőlük a feszültség.
• Mi az ördögöt mondtak róluk? – Kérdezte Betti és leült az asztalhoz.
• Kitti például hármast kapott a matematika témazárójára. Tudod mit feleltem erre? Hogy nem érdekel. Egyértelmű, hogy humán beállítottságú. Megnyerte a szavalóversenyt, inkább azzal kéne törődni.
• Ha valóban színésznő akar lenni, nem lesz szüksége túl sok matekra.
• Éppen ez az. Elárulom, hogy én hármasra érettségiztem matematikából, utána pedig kitűnővel diplomáztam a jogi egyetemen. – Mondta Piroska.
• Az én lányom biológiából kapott kettest. – Vette át a szót Tulasi. – Nem találjátok ki, miért… Mert nem tudott semmit a törpe puffogó viperáról.
• Hogy miről? A társaság minden tagja döbbenten jajdult fel.
• Mi az ördög az a törpe puffogó vipera? – Kérdezte Milán.
• Fogalmam sincs. Negyvenöt évig nem tudtam, szerintem ez után se lesz rá szükségem. Gondolom, valami csúszómászó. – Felelte Tulasi és az egész asztal hangosan felkacagott.
• Az én fiammal az a bajuk, hogy csúnyán ír. Ági néni szerint „hiába focizik kitűnően, ha az írása pocsék”. – Mondta Dorottya szomorúan.
• Rendkívül jóindulatú a kedves kolléganőm! – Sóhajtott fel Edit, a magyartanárnő gúnyosan.
• Borzalmas! Állandóan szapulja szegény gyereket, pedig javított az utóbbi időben. – Folytatta elkeseredetten Dorottya. – Pincér, ez wisky-t kérnék jéggel. – Kiáltott fel.
• Az igen! A legerősebb italt kéred? – Kérdezte Brigitta.
• El se tudjátok képzelni, milyen önuralom kellett, hogy ne pofozzam fel! – Folytatta Dóri egyre dühösebben.
• De igen, el tudom! Sőt, mi több, átérzem. – Mondta Andrea. – Az én fiam se elég jó nekik. Még mindig csak 3,5-re áll. Jobbak a jegyei, amióta megkapta a szemüvegét, de a kedves Ágnes szerint ez még mindig gyenge átlag. Ja, és nem tud a gyerek kötélre mászni.
• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amióta kikerültem a középiskolából, egyszer se másztam kötélre. – Nevetett Piroska.
• Ki tudja, lehet, hogy arra is fel akarják készíteni a gyerekeket, hogy netalán dzsungelben fognak élni. Ott majd mászhatnak. – Mondta Józsi.
• És ott talán törpe puffogó vipera is lesz. – Tette hozzá Tulasi.
• Lehet, hogy az a sivatagban él. – Mondta Arnold.

Az egész asztal hangosan nevetett, a többi vendég is felfigyelt rájuk. Mikor elcsendesültek, Betti komoly tekintettel a nővéréhez fordult.

• Beszéltél Zsófi osztályfőnökével, Piroska?
• Továbbra is kitűnő az összes tárgyból. Az egyetlen probléma, hogy még mindig túl komoly és zárkózott.

Betti szomorúan sóhajtott fel a poharát szorongatva.

• Nagyszerű! Az én fiam meg komolytalan és túl eleven. – Folytatta Dorottya és felhajtotta az italát.
• Úgy tűnik, mint ha minden gyerekben találtak volna valami hibát, amit meg akarnak változtatni. – Mondta Milán.
• Tökéletes embereket akarnak, akik valójában nem léteznek. Matekból gyenge, csúnyán ír, túl eleven, túl komoly… Miért nem azzal foglalkoznak, hogy miből jó? – Tette hozzá Arnold, aki egyre nagyobb szakértőjévé vált az emberi lélek tanulmányozásának.
• Éppen ezt szajkózom a kollegáimnak az értekezleteken már hónapok óta. Nem azzal kéne törődni, hogy mennyi az átlaga egy diáknak, hanem azzal, ami érdekli, és amiben kiemelkedően jó. – Mondta Edit, miközben beleharapott egy süteménybe. – Kitti például fantasztikusan jó magyarból. Nagyon könnyen tanulja a verseket és át is éli őket. Komolyan támogatom, hogy színésznő legyen. Úgy hallottam, Khairavi az idegen nyelvekben kiváló. Dominik pedig tényleg nagyon tehetséges a futballban. Az edzője szerint profi sportoló lehet belőle. Azon pedig én magam is ledöbbentem, hogy Péternek milyen jól megy a társastánc. Tényleg fantasztikus! Zsófi pedig egy igazi zseni.
• Úgy tűnik, mindegyik tehetséges valamiben. – Mondta halkan Brigitta. – Nekem folyton azt mondták, hogy a rajzolásból nem lehet megélni. Igencsak meglepődtek, amikor divattervező lettem.

Közben az egész társaság kitekintett az ablakon és látták, hogy a gyerekek még mindig sokkal elevenebben fogócskáznak a megszokottnál. A csendesnek tartott Zsófi és Khairvai is élénken belemerült a játékba, Péter pedig beleesett egy pocsolyába.

• Úgy tűnik, mindegyik túlműködésben van. – Mondta Józsi.
• Nem is csoda! Szülői értekezlet előtt már napokkal előre feszültek a gyerekek. – Mondta Edit.
• Úgy tűnik, egyikünk se volt minden tantárgyból ötös. Mégis mindannyian vittük valamire. Szerintem a gyerekeinket se kell féltenünk. – Mondta Piroska és hátravetette élénkvörös sörényét.
• Egyet értek. – Helyeselt a nővére. – Akkor koccintsunk a gyerekeinkre!
• A gyerekeinkre!

De jó, hogy egyre több ember gondolkodik így! Értékelik a gyermekeiket, ahelyett, hogy önértékelés letörést okoznának nekik! – Mondta Brúnó és lombos farkát csóválva kiszaladt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere