Ezen a délutánon mindenki holt fáradtan érkezett a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó a törzsgárda asztala alatt bújt el. Tudta, hogy mitől van kimerülve az egész társaság.

Betti viszont döbbenten nézett rájuk, amikor kilépett az irodájából.

• Hát veletek meg mi történt? Mindenki úgy fest, mint egy kifacsart citrom.
• Szerencséd van, hogy kihagytad a mai délutánt, húgocskám! – Mondta Piroska. Épp olyan értelmetlen volt, mint az összes többi szülői értekezlet.
• Ja, tényleg, az ma volt. Ki is ment a fejemből. De mi történt, ami így kiakasztott mindenkit? … És mi van a gyerekekkel? – Kinézett az ablakon és látta, hogy az összes gyerkőc eszeveszett visítozás közepette szaladgál.
• Ilyen jó hatással van rájuk az iskola. – Mondta ironikusan József. – Gondolom féltek, hogy rosszat mondanak róluk a tanárok, most pedig így jön ki belőlük a feszültség.
• Mi az ördögöt mondtak róluk? – Kérdezte Betti és leült az asztalhoz.
• Kitti például hármast kapott a matematika témazárójára. Tudod mit feleltem erre? Hogy nem érdekel. Egyértelmű, hogy humán beállítottságú. Megnyerte a szavalóversenyt, inkább azzal kéne törődni.
• Ha valóban színésznő akar lenni, nem lesz szüksége túl sok matekra.
• Éppen ez az. Elárulom, hogy én hármasra érettségiztem matematikából, utána pedig kitűnővel diplomáztam a jogi egyetemen. – Mondta Piroska.
• Az én lányom biológiából kapott kettest. – Vette át a szót Tulasi. – Nem találjátok ki, miért… Mert nem tudott semmit a törpe puffogó viperáról.
• Hogy miről? A társaság minden tagja döbbenten jajdult fel.
• Mi az ördög az a törpe puffogó vipera? – Kérdezte Milán.
• Fogalmam sincs. Negyvenöt évig nem tudtam, szerintem ez után se lesz rá szükségem. Gondolom, valami csúszómászó. – Felelte Tulasi és az egész asztal hangosan felkacagott.
• Az én fiammal az a bajuk, hogy csúnyán ír. Ági néni szerint „hiába focizik kitűnően, ha az írása pocsék”. – Mondta Dorottya szomorúan.
• Rendkívül jóindulatú a kedves kolléganőm! – Sóhajtott fel Edit, a magyartanárnő gúnyosan.
• Borzalmas! Állandóan szapulja szegény gyereket, pedig javított az utóbbi időben. – Folytatta elkeseredetten Dorottya. – Pincér, ez wisky-t kérnék jéggel. – Kiáltott fel.
• Az igen! A legerősebb italt kéred? – Kérdezte Brigitta.
• El se tudjátok képzelni, milyen önuralom kellett, hogy ne pofozzam fel! – Folytatta Dóri egyre dühösebben.
• De igen, el tudom! Sőt, mi több, átérzem. – Mondta Andrea. – Az én fiam se elég jó nekik. Még mindig csak 3,5-re áll. Jobbak a jegyei, amióta megkapta a szemüvegét, de a kedves Ágnes szerint ez még mindig gyenge átlag. Ja, és nem tud a gyerek kötélre mászni.
• Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amióta kikerültem a középiskolából, egyszer se másztam kötélre. – Nevetett Piroska.
• Ki tudja, lehet, hogy arra is fel akarják készíteni a gyerekeket, hogy netalán dzsungelben fognak élni. Ott majd mászhatnak. – Mondta Józsi.
• És ott talán törpe puffogó vipera is lesz. – Tette hozzá Tulasi.
• Lehet, hogy az a sivatagban él. – Mondta Arnold.

Az egész asztal hangosan nevetett, a többi vendég is felfigyelt rájuk. Mikor elcsendesültek, Betti komoly tekintettel a nővéréhez fordult.

• Beszéltél Zsófi osztályfőnökével, Piroska?
• Továbbra is kitűnő az összes tárgyból. Az egyetlen probléma, hogy még mindig túl komoly és zárkózott.

Betti szomorúan sóhajtott fel a poharát szorongatva.

• Nagyszerű! Az én fiam meg komolytalan és túl eleven. – Folytatta Dorottya és felhajtotta az italát.
• Úgy tűnik, mint ha minden gyerekben találtak volna valami hibát, amit meg akarnak változtatni. – Mondta Milán.
• Tökéletes embereket akarnak, akik valójában nem léteznek. Matekból gyenge, csúnyán ír, túl eleven, túl komoly… Miért nem azzal foglalkoznak, hogy miből jó? – Tette hozzá Arnold, aki egyre nagyobb szakértőjévé vált az emberi lélek tanulmányozásának.
• Éppen ezt szajkózom a kollegáimnak az értekezleteken már hónapok óta. Nem azzal kéne törődni, hogy mennyi az átlaga egy diáknak, hanem azzal, ami érdekli, és amiben kiemelkedően jó. – Mondta Edit, miközben beleharapott egy süteménybe. – Kitti például fantasztikusan jó magyarból. Nagyon könnyen tanulja a verseket és át is éli őket. Komolyan támogatom, hogy színésznő legyen. Úgy hallottam, Khairavi az idegen nyelvekben kiváló. Dominik pedig tényleg nagyon tehetséges a futballban. Az edzője szerint profi sportoló lehet belőle. Azon pedig én magam is ledöbbentem, hogy Péternek milyen jól megy a társastánc. Tényleg fantasztikus! Zsófi pedig egy igazi zseni.
• Úgy tűnik, mindegyik tehetséges valamiben. – Mondta halkan Brigitta. – Nekem folyton azt mondták, hogy a rajzolásból nem lehet megélni. Igencsak meglepődtek, amikor divattervező lettem.

Közben az egész társaság kitekintett az ablakon és látták, hogy a gyerekek még mindig sokkal elevenebben fogócskáznak a megszokottnál. A csendesnek tartott Zsófi és Khairvai is élénken belemerült a játékba, Péter pedig beleesett egy pocsolyába.

• Úgy tűnik, mindegyik túlműködésben van. – Mondta Józsi.
• Nem is csoda! Szülői értekezlet előtt már napokkal előre feszültek a gyerekek. – Mondta Edit.
• Úgy tűnik, egyikünk se volt minden tantárgyból ötös. Mégis mindannyian vittük valamire. Szerintem a gyerekeinket se kell féltenünk. – Mondta Piroska és hátravetette élénkvörös sörényét.
• Egyet értek. – Helyeselt a nővére. – Akkor koccintsunk a gyerekeinkre!
• A gyerekeinkre!

De jó, hogy egyre több ember gondolkodik így! Értékelik a gyermekeiket, ahelyett, hogy önértékelés letörést okoznának nekik! – Mondta Brúnó és lombos farkát csóválva kiszaladt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

• Helló, apa! – Üdvözölte,
• Szevasz, kicsim!
• Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
• Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

• Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
• Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
• Valóban? – Tűnődött el Józsi.
• Engem is meglepett. – Mondta a lány.
• Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

• Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
• Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
• Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
• Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

• Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
• Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
• Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

• Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

• Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
• Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
• Értem. – Mondta József.
• Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
• Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
• Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
• Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
• Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

• Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
• Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
• Ó!
• A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
• Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
• Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
• Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
• Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
• Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Péntek volt, este hat óra. BMR Brúnó úgy döntött, meglesi a Tulipán Sétány titokzatos tanárnőjének estéjét.

Edit kivette a bort a hűtőből. Két személyre volt terítve. Az asztal közepén két súlyos, valódi ezüst gyertyatartó állt, amiket egy külföldön élő nagynénjétől örökölt. A vacsorát melegen tartotta, a somlói galuska még a hűtőben volt. Ez volt Georg kedvence, valamint a Bock Royal Cuvé. Edit mindig ezzel a várta férfit. Halkan szóltak ’50-es ’60-asz évek tánczenéi.

A fiatal nő bement a hálószobába és belebújt krémszínű koktélruhájába. A haja és a sminkje már készen volt, nyakában egy Georgtól kapott briliáns nyakék. Fekete magas sarkú szandált vett fel, körmeit élénkpirosra festette.

Így zajlott ez szinte minden pénteken, immár ötödik éve. A negyvenkét éves tanárnő egy olaszországi nyaralás során ismerte meg a nála tizenöt évvel idősebb osztrák-magyar származású férfit. Néhány közös vacsora és áttáncolt éjszaka után azonnal egymásba szerettek.

Georg pocakos, őszülő úriember volt, mellényt, zakót és zsebórát hordott. A régiségek jelentették számára a legtöbbet. Bécsben ez múzeumot üzemeltetett és szoros kapcsolatban állt egy párizsi képtárral is. Agglegény volt, de Edit nem akarta szorosabbra fűzni a kapcsolatukat, megelégedett az együtt töltött hétvégékkel. Georg adta meg neki azt az érzelmi és fizikai biztonságot ami mellett lelke megnyugodhatott és feledhette a kís-értő feldolgozatlan érzelmi VeszTeségeket (DHS-eket) tartalmazó múltját. Csak hónapokkal a kapcsolatuk kezdete után árulta el a férfinek, hogy fest. Georg azonnal meglátta benne a tehetséget, és nekilátott a festményei eladásához. A nő ragaszkodott hozzá, hogy Georg egy bizonyos százalékot megtartson a képek árából.

Hallotta, hogy megérkezik a kocsija. Gyorsan meggyújtotta az asztalon lévő két gyertyát és a lekapcsolta a csillárt. Csengettek, máris szaladt ajtót nyitni.

• Szia, szerelmem!
• Szervusz drágám! – Üdvözölték egymást és a férfi szorosan megölelte. Egy nagydoboz likőrös bonbont, egy Swarovski kristályokkal díszített nyakláncot és a legutóbb eladott két festmény árát hozta neki.

A vacsora és a borozgatás után Georgnak hirtelen támadt egy ötlete. – Mit szólnál, ha elmennénk táncolni?

• Ugyan már! Miket beszélsz?! – Nézett rá döbbenten a kedvese.
• Nem azt mondtad, hogy pénteken buli van az étteremben?
• De, igen…
• Miért ne mehetnénk el egyszer?
• Nem is tudom…
• Azt mondtad, kedves a család, aki vezeti.
• Igen, nagyon is… De tudod, hogy nem barátkozom senkivel. Nem járok társaságba.
• Tudom szívem, de miért ne lehetne ezen változtatni? Úgy emlékszem, jól érezted magad Piroskáékkal mind az újmedicína, mint a BMR tanfolyamon.
• Georg, ez nagyon hirtelen jött. Kérlek, most ne erőltesd!
• Rendben, drágám. – Hangzott a megértő válasz.

A férfi érezte, hogy Edit nincs olyan állapotban, hogy örömmel menjen társaságba, ezért jobbnak látta lezárni a témát.

• Azért itthon táncolhatunk?
• Hát, persze! – Vágta rá örömmel a nő, és már fel is pattant.
• Akkor gyerünk, slow fox! Slow, slow, quick, quick, slow, slow, quick, quick.
• Képzeld, gyakoroltak a cha-cha-chát, már egész jól megy. – Mondta vidáman Edit. Már nyoma sem volta rajta a korábbi szorongásnak.
• Helyes! – Georg már repített is körbe a tágas nappali parkettjén, ahol kifejezetten ezért nem volt szőnyeg.

Fiatal korában táncos volt, a tánctanári végzettsége is meg volt, de már nagyon rég óta nem tanított.

Mindkettőjük életében a közös esték jelentették a fénypontot. Boldogan táncoltak órákig, közben egy picit megálltak édességet enni. Éjjel egy órakor feküdtek le, másnap pedig vidékre indultak egy wellness szállodába.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit boldog, viszont az is tudta, hogy érzelmileg le van zárva.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Borongós nap köszöntött a Tulipán Sétányra. Elérkezett a tanévzáró és a bizonyítványosztás napja. Brúnó az iskolaudvaron egy pad alól figyelte az érkező diákokat.

Szilvi lépett be a kapun fekete térdig érő muszlinszoknyában és hófehér selyemblúzban. Nem volt jó kedvében. Egyáltalán nem kedvelte az ehhez hasonló ceremóniákat. A kispanda felugrott a 10. osztály tantermének az ablakpárkányára és onnan figyelte, mi történik.

Az osztályfőnök hosszas beszédet tartott, tele közhelyekkel. Végül kézbe vette a tanári asztalon heverő bizonyítványokat.

• Tanulmányi eredmények szerint van sorba szedve. A leggyengébbel kezdjük. – Jelentette ki rezzenéstelen hangon.

Brúnó jól tudta, hogy ezzel kiváló alkalmat teremt a gyengébbeknek az ÉgedElemre, másoknak pedig a túlzott magabiztosságuk fokozására.

Öten megbuktak, ebből ketten évet ismételnek, a másik három tanuló pótvizsgázhat.

Szilvia huszadikként került sorra a huszonöt fős osztályból. Mindig jó tanulónak számított, de sohasem volt kitűnő a bizonyítványa.

• A pár darab négyest még értem, de ez a két hármas! Ha többet foglalkoznál a matematikával és a fizikával, akkor ez a két jegy nem csúfítaná el a bizonyítványodat. – Jelentette ki a tanárnő emelt fejjel. – Így jutalomkönyvet se kapsz. Csak 4, 6 –os tanulmányi átlag fölött jár. – Folytatta.

Szilvit nagyon bántotta ez a stílus, és úgy határozott, végre egyszer őszinte lesz.

• Soha nem is kaptam. - Jelentette ki határozott hangon. – Alsó tagozatban mindig sírtam miatta. Emlékszik Ági néni? Akkor maga volt az osztályfőnököm. – Fordult a testnevelő tanáruk felé, aki szintén bent volt a teremben. – Tudom, hogy emlékszik. Anyukám minden tanév végén úgy próbálta oldani a helyzetet, hogy vett nekem egy könyvet. De engem nem érdekelt. Én az iskolától szerettem volna megkapni az elismerést. De tudják mit? Már egyáltalán nem vágyom erre. Igen, talán lehetne jobb jegyem matematikából és fizikából, de nem jobb. Megmondom, hogy miért: azért mert nem érdekel. Nem vagyok hajlandó naponta egy óránál többet szánni a tanulásra. Éppen elég, hogy a fél életemet itt töltöm. Csak azt nem tudom, hogy miért.

Brunó átlátta, hogy Szilvi a sok feldolgozatlan VeszTeség (DHS) és ÉgedElem következményeként ÖnVédeElemből elhatárolódott (HatárAlom) véglegesen a tanulástól, a hozzá kapcsolódó öröm és siker érzésétől, így ez az érzelmi tapasztalat hosszú távon meg fogja határozni kapcsolódását ehhez a életterülethez.

A két tanárnő teljesen ledöbbent azon, hogy hogyan mer ez a csendesnek ismert lány ilyen hangot megütni.

• Gondolom, tudják, hogy apám kórházában dolgozom önkéntes segédnővérként. A héten meghalt egy velünk egy idős fiú rákban, holnap lesz a temetése. Maguk szerint segített volna rajta, ha ismeri a sinus-cosinus tételt? Esetleg a másodfokú egyenlet megoldó képlete? És a szüleinek. – Néhány másodperc hatásszünetet tartott. – Egy nyolc éves kislánynak az életéért küzdenek. Azt mesélte, hogy korábban folyton azért piszkálták az iskolában, mert csúnyán írt.

Éles tekintettel nézett az egyik, majd a másik tanárnő szemébe. Azok teljesen lefagytak és kissé meghatotta őket a beteg gyerekek esete. A lány folytatta.

• Abba belegondoltak már, hogy mennyi fát vágnak ki ezekért a szamárfüles könyvekért? … Vajon megéri?

A tanárok még inkább ledöbbentek. Ez még sohasem jutott az eszükbe. Az osztályból se jutott szóhoz senki. Szilvit mindig egy kicsit furcsa lánynak tartották, de sosem látták lázadozni. Most viszont éles tekintettel nézett velük farkasszemet.

Egy utolsó pillantást vetett az osztályfőnökre, felemelte az asztalról a bizonyítványát és becsukta anélkül, hogy belenézett volna.

• Viszontlátásra! – Hangosan köszönt és választ sem várva határozottan kisétált.

Brúnó láthatatlanul utána sietett. Tudta, hogy a jutalomkönyv hatéves kora óta fájó téma a számára és azt is, hogy utálta a képmutatást, beleértve az osztályfőnök hatvan perces szónoklatát. És sohasem értette, miért várják tőle, hogy éveket pazaroljon az életéből teljesen felesleges dolgokra, amikor ezer megoldásra váró probléma van a világban. Ez a három dolog teljesen elég volt ahhoz, hogy átváltson érzelmi túlműködésbe, de a belső elhatárolódása következtében ezúttal a nyílt szembenállás kapcsolódási állapotába.

Szilvi hazafelé kicsit lehiggadt, de még mindig dühös volt. Otthon leült a teraszra és csak nézett maga elé. Közben eleredt az eső. Meglepődött saját magán, nem volt rá jellemző, hogy jelenetet rendezzen.

Az anyja lépett ki a házból.

• Nahát, észre se vettem, hogy megérkeztél! De mi bajod neked? Csak nem a szokásos jutalomkönyv miatt lógatod az orrod?

Miután a lány elmesélte neki a történteket, Piroska hangosan felkacagott.

• Szerettem volna látni a két banyának az arcát! Jól megmondtad nekik!

Nagyszájúbb volt a lányánál és a túlműködés is jellemzőbb volt rá.

József hazaérve a teraszon találta a lányát és a feleségét.

• Hát ti meg mit csináltok idekint a szakadó esőben? – Kérdezte, miközben összecsukta az ernyőjét.
• Gyere, mindjárt elmeséljük! A lányod jól beolvasott a tanároknak és az osztálynak. – Mondta még mindig nevetve, és beszaladt a lakásba egy tálca süteményért.

Szilvi elmesélte a történteket az apjának. Már bántotta egy kicsit, hogy milyen stílusban beszélt. Józsi teljes mértékben megértette a lányát. Annyi mindent látott a kórházban, hogy teljesen máshogy látta a világot, mint a többi tizenhat éves. A biologikus okot is értette és el is magyarázta neki.

• Most már ne bánkódj ezen! Lehet, hogy egy kicsit indulatos voltál, de tízévente egyszer talán belefér.

A lány elmosolyodott és Piroska is megérkezett a süteménnyel. Mindhárman nekiláttak, a doki pedig arra gondolt, hogy Zsófi esete tegnap, ma Szivié, nem rég pedig Kitti verekedése egy jel lehet.

Brúnó határozottan bólogatott. Örült, hogy József felismerte a SejtElmet. Közeledik a változás ...

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A Nap már lemenni készült, de még mindig kellemes meleg volt. Szilvi kisétált a kórház udvarára és fáradtan lerogyott a lépcsőre. BMR Brúnó, a vöröspanda egy fa ágain heverészett é figyelte, mi történik.

• Koszos lesz a köpenyed. – Figyelmeztette a főnővér.

A lányt ez érdekelte a legkevésbé. Tegnap délután kettőtől este tízig egy kisfiú ágya mellett virrasztott. Estére jobban lett, ma viszont kiderült, hogy a műtét elkerülhetetlen. Látta maga előtt a gyerek családjának kétségbeesett tekintetét, iszonyúan tehetetlennek érezte magát.

Megérintette a zsebében lévő imafűzért, amit az édesanyjától kapott sok évvel ezelőtt. A fülében az apja szavai vízhangoztak.

• Nagyon szép hivatás a mienk, talán az egyik legszebb. De sohasem szabad elfelejteni, orvosok vagyunk, nem mindenhatóak. Csak Isten a mindenható.

Becsukta a szemét és elmélyülten imádkozni kezdett. Az időérzékét teljesen elveszítette. Hamarosan néhány fiatal telepedett le egy közeli padra és élénk csacsogásba kezdtek.

• Semmi kedvem tanulni, pedig jövő héten vizsgázom. – Szólalt meg Edina unott hangon.
• Ugyan már! Inkább örülj! Egy hét múlva végzett nővér leszel. – Mondta lelkesen egy ápoló fiú, Szabolcs.

Edina értetlenül bámult rá, majd elővett a zsebéből egy tükröt, belenézett és elkezdte igazgatni a haját.

• Sikerülni fognak a vizsgák, meglátod. – Folytatta fiú.
• Engem ez akkor sem tesz boldoggá. – Mondta a lány és vállat vont.
• Nem értelek. Akkor miért mentél nővérnek?
• Egyszerűen azért, mert csak ide volt elég a tanulmányi eredményem. De nem akarok sokáig ebben dolgozni. – Jelentette ki.
• Te tudod! Én nagyon szeretem ezt a munkát. – Folytatta Szabolcs.
• Ugyan mit szeretsz benne?
• Hogy segítek az embereknek. Ezért választottam ezt a pályát. – Felelte csillogó szemekkel.

Edina továbbra sem értette, miért okoz valakinek örömöt a kórházi munka.

• És ti miért választottátok ezt a hivatást? – Fordult Szabolcs a többiekhez.
• Nekem a nagynéném is nővér. – Kezdte Diána, aki egy csésze teát szorongatott. – Ő az egyetlen a családban, akinek rendes fizetése van. A szüleimnek sohasem volt pénzük, ő viszont szerényen ugyan, de mindig megélt a fizetéséből.
• Szóval egy tekintélyszemélyt követett. – Állapította meg a maci. – És úgy tűnik, fontos neki az anyagi biztonság.

• Engem mindig vonzott az egészségügyi pálya. – Mondta egy másik társuk Viktória. – Kicsi koromtól kezdte tudtam, hogy kórházban szeretnék dolgozni. Viszont akkor találtam meg igazán a helyem, amikor először bemehettem a műtőbe.
• Nahát, az szörnyű lehetett! – Vágta rá Edina.
• Ne gondold! – Folytatta Viki. - Beállítottak kampózni, mert nem volt elég ember. A műtősnőnek nagyon fontos szerepe van. Nélküle nem tudom, mit kezdene az orvos. Amikor láttam Erikát műszerelni, azonnal tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Szeptemberben kezdem a műtősnői iskolát.
• Hogy ti ketten micsoda fanatikusok vagytok! – Jelentette ki Edina értetlenül. – Láttam, hogy tegnap egy órával tovább bent voltatok.
• Meglátogattam egy idős nénit, akit tegnap műtöttek. – Mondta Szabolcs.
• Én pedig az új kolleganőnknek segítettem. – Felelte Viki.

Edina ahogy Szabolcs lelkesedését, Vikiét sem értette. Brúnó viszont örömmel látta, hogy mindketten érzelmi többlettel dolgoznak. Ilyenkor az ember szívből végzi a feladatát, és szinte el se fárad. – Mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenki a neki való munkát végezné! – Gondolta.

• Én is szeretem a munkánkat, de alig várom, hogy külföldön dolgozhassam. – Szólt közbe egy fiatal doktornő, Nóra.
• Hova szeretnél menni? – Kérdezte Szabolcs.
• Talán Németországba, de az is lehet, hogy Angliába. Utóbbi messzebb van, de sokak szerint ott jobbak a körülmények.
• Ezért jársz angol tanfolyamra?
• Igen. Németből középfokú nyelvvizsgám van, de angolból felsőfokút szeretnék.
• Az egyetemen most mit is tanulsz? – Kérdezte Viki.
• Onkológusnak. A sebész és az aneszteziológus vizsgám már meg van, de ezt is meg akarom csinálni.
• Te aztán nem semmi vagy! – Nézett rá csodálattal Viki.

A doktornő elmosolyodott. – Mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. A szüleim folyton azt mondták, hogy csak a tanulással lehet érvényesülni.

• Mindig jó tanuló voltál? – Kérdezte Dia.
• Akkor voltam a legboldogabb, ha ötöst kaptam. Ha év végén két négyesem volt, már azon is kibuktam. A biológia volt a kedvenc tantárgyam, ezért lettem orvos.
• Szóval az egész élete a megfelelési kényszerről szól. – Állapította meg szomorúan Brúnó.
• Említetted, hogy jársz tornázni. Milyen? – Kérdezte Viki.
• Már nem járok. Kedden és pénteken ügyeletes vagyok, a többi napon muszáj tanulnom. – Hangzott a válasz.
• Ez igen! És a vőlegényed hogy bírja? – Kérdezte Szabolcs.
• Két hete szakítottunk. – Sóhajtott fel Nóra. – Egyszerűen annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele az életembe egy kapcsolat. – Mondta keserű mosollyal.

Brúnó egyértelműen látta, hogy Nóra céltudatban van. Ez az állapot nagyon vonzónak és példa értékűnek tűnhet, mert az adott személy ilyenkor emberfeletti teljesítményre is képes. Hosszú távon viszont, sajnos nagyon káros, hiszen az összes életterület háttérbe szorul.

Az is tudta, hogy az emberek számos, különböző indíttatással választhatnak egy hivatást, emiatt a kollégák sokszor egyáltalán nem értik meg egymást.

Szilvi még mindig a lépcsőn ült. A hallottak kicsit elterelték a figyelmét a beteg kisfiúról. Hirtelen meghallotta a főnővér, Erika hangját.

• Kész a műtét. A gyerek túl van az életveszélyen.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó azt sugalmazta a Józsefnek és Szilvinek, hogy vacsorázzanak az étteremben. Piroska és Kitti nem voltak otthon, a maci pedig tudta, hogy olyasmit fognak látni, ami nagy hasznukra válik.

• Ide gyertek! – Invitálta őket Betti. – A kisteremben termékbemutató van.
• Miféle termékbemutató? – Kérdezte Szilvi.
• Nem tudom pontosan. Valamilyen kozmetikumok, meg talán tisztítószerek.

A bemutatót egy nő tartotta. Hangja áthallatszott.

• Határozd el! Én megtettem. Te is meg tudod csinálni! 2010-ben hoztam egy döntést. Még csak két hónapja foglalkoztam ezzel az üzlettel, de otthagytam a munkahelyem, mert azt a célt tűztem ki, hogy a karácsonyi találkozón direktorként fognak köszönteni a színpadon. Íme, a fényképek. Akkor decemberben 300 000 Ft-ot kerestem nettóban.

A doki és a lánya érdeklődve a hallgatták.

• Nahát, ez igen! Ilyen rövid idő alatt! Vajon tényleg lehetséges ez? – Tűnődött Szilvi.
• Lehetséges. Viszont egy dolgot nem mond el, amit nagy valószínűséggel nem is tud.
• Mit?
• Azt kislányom, hogy azt, hogy ő meghozza azt a döntést, nagy valószínűséggel megelőzte egy DHS.
• Úgy érted, elszenvedett egy érzelmi veszteséget, és ezért hirtelen változtatott az életén?
• Érzelmi veszteséget, mely űrt, ürességet, mérhetetlen érzelmi hiányt hozott létre a belső világában.
• Talán a munkahelyén, amit otthagyott?
• Egy is egy lehetőség, de nem tudhatjuk pontosan.

A hölgy tovább folytatta.

• Elárulom nektek a titkot, hogy hogyan csináltam. Minden este összeírtam öt célt, amit másnap teljesítek. Reggel felkeltem, és a nap folyamán ezeket megcsináltam. Gyakran előfordult, hogy még többet is. Egy héten minimum három bemutatót tartottam. Volt olyan nap, hogy négy konzultációm volt. Elmentem tárgyalni Szegedre, Békéscsabára, Győrbe, sőt még Bécsbe is. Tudod miért? Mert céljaim voltak.

Szilvit lenyűgözték a hallottak, de nem tudta, elhiggyen-e mindent.

• Ha ez igaz, döbbenetes teljesítmény!
• Igen, az. – Mondta az apja. – Gyanítom, hogy most egy csomó ember ámulva hallgatja, és hasonló vágyálmokat sző.
• És gondolod, hogy ők nem fogják ezt elérni?
• Nem tudhatom. Egy azonban bizonyos. Ez a hölgy érzelmi túlműködéses. Az ilyen emberek, ha kitűznek öt célt, abból hetet-nyolcat is képesek megvalósítani. Az érzelmi alulműködésesek most valószínűleg feldobódnak. Viszont, ha holnap reggel felkelnek és meg kéne emelni a telefont, hogy áthívják az ismerőseiket egy bemutatóra, nagy valószínűséggel nem fogják megtenni.
• Szegények!
  
• Kitűzik a célokat de nem tudják megvalósítani, és ez csak rontani fog az önképükön. Folyamatosan meg fogják élni a kudarcot, az önértékelés-letörést aminek egyébként szervi elváltozásai is lehetnek. Mindezt azért, mert nem tudják, hogy a normál érzelmi működésünkhöz képest mind az érzelmi alulműködés (pl. lassúság, lustaság), mind pedig az érzelmi túlműködés (felpörgöttség, buzgalom) az érzelmi veszteségre adott biologikus válaszreakció.

Brúnó örömmel látta, hogy Józsefre jó hatással volt az érzelmek megértését adó tanf. Ha megértjük, hogyan működik a belső világunk, megérhetjük a körülöttünk élők viselkedését is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg tavaszi este köszöntött a Tulipán Sétányra. Az étteremben a szokásos, zártkörű bulit tartották. BMR Brúnó láthatatlanná változott és beosont. Kíváncsi volt, kinek hogy telik az estélye.

Vacsora után a gyerekek kimentek játszani, a férfiak külön vonultak, így a hölgyek kedvükre folytathattak egy kis csajos csevejt.

• Ki kér kávét? – Kérdezte Betti, az étterem tulajdonosa.

Meglepetésére négyen is kértek.

• Te nem iszol? – Kérdezte Brigitta.
• Nem kávézom. – Felelte Bettina miközben a négy csésze fekete megérkezett.
• Nahát, nem is tudtam.
• A húgocskám sohasem kávézott. – Mondta Piroska. – Én akkor szoktam rá, amikor középiskolás koromban a nagynénémnek dolgoztam. Neki kellett a segítség, nekem pedig jól jött a zsebpénz. A főiskolára gyűjtöttem. Minden takarítás után kaptam tőle ez kávét és valami finom sütit.
• Szóval ez a csaj az elismeréshez köti a kávét. – Állapította meg Brúnó.

Andrea a nyitott ajtóban állt és dohányzott. Döbbent arckifejezést vágott. – Én a barátnőimmel kezdtem cigizni és kávézni. Kezdetben semmi jót nem találtam benne, de nem akartam kilógni a sorból. – Mondta. Számára elképzelhetetlen volt Piroska esete.

• Gyakori jelenség. – Morfondírozott a kispanda. – Arra vágyott, hogy egy közösség tagja legyen, ezért megjelent nála az IlledElem.
• Én a főiskola alatt kezdtem. – Vette át a szót Brigitta. – Sokat éjszakáztam, az utolsó két évben dolgoztam is a tanulás mellett. Nem akartam lerontani a jegyeimet.
• Itt is meg van az ok. – Gondolta a maci. – Megfelelési kényszer.

Dorottya elgondolkozott, tekintete a semmibe révedt.

• Én a szüleim mellett szoktam rá. Nem akartam kimaradni a szokásos ebéd utáni kávézásokból. Mindig érdekes beszélgetést folytattak ilyenkor, főleg ha a keresztanyámék is átjöttek.
• Hasonló az Andrea helyzetéhez. Viszont nem a kortársaihoz, hanem a családjához akart kapcsolódni. Ritkább eset.
• És te Edit?
• Én sem kávézom. Sajnos láttam, hogy mit tesz az alkohol és a dohányzás. Semmi olyan nem akarok csinálni, ami függőséget okoz. – Jelentette ki határozottan.
• Szóval Editnél egy tudati KötElem A veszteségei miatt teljesen elhatárolódik. – Mondta Brúnó. - Ha meg akarunk szüntetni egy függőséget, azaz le akarunk szokni valamiről, elsőként fontos, hogy tudatosítsuk, hogy milyen érzelmi, kapcsolódási, közösségi megéléshez köti az agyunk a függőség tárgyát. – Tette hozzá.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Brúnó egy irodaház előtt találta magát.

• Megnézem, kik dolgoznak itt. Lehet, hogy van, aki segítségre szorul. – Gondolta.

Felmászott egy fára és benézett a szemközti ablakon.

Ildikó, a negyvenes éveiben járó titkárnő az íróasztalánál ült. Hosszú, sötét haját lófarokban viselte. Csak kicsit sminkelte magát, mindössze szempillaspirált és szájfényt használt.

Nem szerette a munkáját, de „valamiből meg kell élni”, mondogatta. Keveset keresett, de legalább albérletre, ételre és ruhára tellett.

Szorgosan gépelt, néha belekortyolt a teájába.

• Ildikó, nem látta bordó mappát? – Kérdezte a főnöke.
• Nem, nem láttam.
• Tegnap az asztalomon hagytam. Most nincs ott.
• Nem nyúltam az asztalához. Talán máshol hagyta.
• Nem vitte el véletlenül fénymásolni?
• Tényleg nem láttam.
• Határozottan emlékszem, hogy itt volt. Biztosan eltette. Kérem, nézze meg a polcon.
• Higgye el, nem láttam.
• Márpedig biztosan maga tette el!
• A fiókokban megnézte?
• Ne oktasson engem! Semmire nem haladunk maga miatt! Mihaszna teremtés! – Ezzel dühösen kiviharzott és becsapta az ajtót.

Ildikó feldúltan üld vissza az asztalához. A munkáját is unta, de az, hogy folyton kritizálják, kivált képen bosszantotta.

Folytatta a gépelést. Gyakran mellé ütött. Közben időnkét az órára pillantott. Alig várta az ebédszünetet.

Végre kimehetett a napfényre a sötét irodából. Kicsit megnyugodott és evett valamit. Utána bement a kedvenc turkálójába.

• Hátha találok valami szépet! – Gondolta izgatottan. 500-1000 Ft-ot kibírok.

Gondosan átnézett mindent. Végül a választása egy zöld szoknyára esett.

• Legalább valami jó is történt ma. 750 Ft, megérte.

A délután során igyekezett elkerülni a főnökét. Brúnó látta, hogy Ildikónak gondjai vannak, ezért láthatatlanná változott és hazáig követte. A lány otthon örömmel próbálta fel az új szoknyát.

• Vajon van hozzá illő blúzom? – Azzal kinyitotta a szekrényt. – Nahát, hogy nekem mennyi „rongyom” van. – Gondolta meglepetten.

Brúnó örült a lány felismerésének. Tudta, itt az idő, hogy sugalmazza neki a gondolatokat.

• Mikor vásároltam össze ennyi mindent? – Tűnődött. – Ezt a lila blúzt akkor vettem, amikor összevesztem anyámmal, azt a farmert meg akkor, amikor a főnököm letolt, amiért kevés cukrot tettem a kávéjába. Nahát, akkor vásárolok, amikor valakivel összekülönbözök!

Meg volt hát, a felismerés. A ruhavásárlást ÉRZELMI HIÁNYTÖLTÉSre használta, rendszerint akkor, amikor KRITIKÁT KAPOTT. Ezt minden alkalommal úgy élte meg, hogy NEM FOGADJÁK EL.

• Ezen változtatni fogok. – Határozta el. Hétvégén selejtezek. Gyűjtenek ruhákat szegényeknek, elviszem nekik, amire nincs szükségem. A jövőben pedig igyekezni fogok, higgadtan, de határozottan kiállni magamért.
• Mai küldetés teljesítve! Valaki ismét felismerte a bennünket mozgató láthatatlan érzelmi  elemet, a FüggElmet. – Gondolta elégedetten a kispanda. – Ideje valami rágcsálni valót keríteni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kép forrása: pixabay.com

Brúnó csodás, napfényes reggelre ébredt. Rágcsált némi gyümölcsöt, megtisztogatta a bundáját, majd nekivágott a városnak. Hamarosan egy hatalmas, háromszintes családi ház előtt találta magát. Benézett a kerítés mögül. Egy gyönyörű sziklakertet és egy nagy úszómedencét pillantott meg. Az ablakban virágok, a garázs előtt egy tűzpiros és egy sötétkék BMW várta gazdáit.

• Álomszép házikó! Vajon kik lakják? Meg kell néznem! – Gondolta, és máris szalad befelé. Felmászott egy fára és kíváncsian figyelt.

Dorottya, a negyvenöt év körüli barna hajú díva tűzpiros hálóingben és marabu tollas papucsban sietett lefelé a széles lépcsőn.

• Dominik, are you ready? – Kiáltotta.
• Még nem készültem el, Anya.
• Why are you speaking Hungarian? You should practice your English.

A nyolcéves kisfiú nem válaszolt, csak életuntan ballagott le.

Két évvel idősebb nővére, Léna lelkesen viharzott be a nappaliba.

• Apa, nézd, mit mutatok!
• Ne most kicsim, dolgozom! – Károly a számítógép előtt ült öltönyben, a diplomatatáskája mellette. Hátra se nézett, úgy válaszolt.

A kislány hátra somfordált és mosolyogva leült a zongorához. Eltökélt szándéka volt, hogy meglepi az apját. Játszani kezdett egy darabot.

• Mit művelsz lányom, tudod, hogy apád ilyenkor a tőzsde árfolyamokat figyeli!

A lány rémülten ugrott fel.

• Egy perc nyugta sem lehet az embernek?! – Ordította Károly. Felhajtotta a kávéját, felkapta a táskáját, és már el is tűnt.

Eközben Erzsi néni, a házvezetőnő a reggelit készítette.

• Gyertek gyerekek enni!
• Mami, jössz délután a meccsemre? – Kérdezte Dominik.
• Nem kisfiam, időpontom van a műkörmöshöz. Majd a bébisztter elvisz és hazahoz.
• De Mami, a többiek anyukája ott lesz.
• Sajnálom! Este vacsorázni megyek a csajokkal. Mit szólna Rozi és Kata, ha nem megfelelő külsővel jelennék meg?!

A gyerek értetlenül állt, Erzsi néni pedig dühösen csóválta fejét.

A kisfiú előkapta a labdát és játszani kezdett. Fél perc se telt bele, egy kristályváza hatalmas csörömpölés közepette szilánkosra tört.

• Mi a francot műveltél, fiam? Tudod te mennyibe került? Két hét szobafogság.

A gyerek dermedten állt, és meg se tudott szólalni.

Erzsi néninek idáig is nagy erőfeszítésébe került, hogy csendben maradjon, de most már nem bírta tovább. Jól tudta, hogy ez azért történt, hogy figyelmet kapjon.

• Gyertek, üljetek asztalhoz! Máris összesöpröm. Tudod mit, Domikám? Elmegyek a meccsedre, aztán eszünk egy fagyit.

Brúnó nagyon sóhajtott.

• Micsoda család! Kár értük!

A kispanda látta, hogy mi lesz húsz évvel később. Léna elmenekül. Minél előbb úgy intézi a tanulmányait, hogy kollégista lehessen. Jobbkezes lányként túlműködéses, így kemény munkával híres zongoraművésszé válik. Közben végig érzi, hogy valami hiányzik az életéből.

Dominik sorsa még nehezebb lesz. Jobbkezes fiúként alulműködéses. Nem harcol az álmaiért. Drogos lesz, és abbahagyja az iskolát.

• Meg kell tanítani az embereknek, hogy a céltudat egy beszűkült tudatállapot. Ilyenkor nem vesszük figyelembe a családtagjainkat, akár a saját gyerekeinket sem. Hosszú távon súlyos következményei lehetnek. És azt is el kell nekik mondani, hogy a semmibevétel is bántalmazás. Passzív módon ugyan, de bántalmazás.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere