(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó ezen a délutánon egy szép nagy ház előtt találta magát. Gyönyörű kert, csodás virágok. A névtábláról leolvasta, hogy egy orvos él itt ügyvéd feleségével és közös lányukkal.

• Vajon boldogok az itt élők? – Morfondírozott. Anyagilag biztosan jól állnak. Megyek, szemügyre veszem őket! – Határozta el. Láthatatlanná változott és kényelmesen elhelyezkedett az egyik ablakban.

József, a férj a nappaliban olvasott, tizenhat éves lányuk, Szilvi a szobájában selejtezte a ruháit. Elidőzött egy-egy darabnál. Mosolyogva nézte, nosztalgiázott egy kicsit, majd gondosan összehajtotta, és beletette egy dobozba. Közben kellemes zene szólt.

Piroska, az édesanyja ekkor érkezett haza.

• Éhesek vagytok? – Kérdezte.
• Ne anya. Épp selejtezek.

Piroska besétált a lánya szobájába.

• Csak nem akarod ezt a sok holmit mind kidobni?
• Természetesen nem dobom ki. Kata anyukája a szegényeknek gyűjt, nekik viszem.
• De hát ezt a ruhát a tizenkettedik születésnapodra kaptad.
• És imádtam. Most viszont tizenhat vagyok.
• Miért nem adod oda őket az unokahúgodnak?
• Tudod, hogy az élénkebb színeket szereti. Sokkal sötétebb a haja, mint nekem.
• De akkor a családban maradna.
• Anya, neki mindene meg van. Nem mindenki ilyen szerencsés, mint mi. Mentél már végig egy aluljáróban? Láttad, hogy micsoda szegénység van a világban?
• Nagyon is tudom, mit jelent a nélkülözés! – Kezdett Piroska kissé feldúlttá válni.

Brúnó kezdett örülni.

• Jó helyen jársz! Miért is lettél gyűjtögető? – Súgta telepatikus úton a gondolatokat neki.
• Akkor adhatnál néhányat te is a régi ruháid közül. – Folytatta Szilvi.

József idáig csendben figyelte a jelenetet, most viszont közbe szólt. – Nagyon örülök, hogy ilyen jószívű vagy, kicsim! Piroskám, én is úgy gondolom, hogy mi is átnézhetnénk a szekrényeinket.

• Mindketten tudjátok, hogy nem tudok megválni a dolgaimtól. Minden darabért keményen megdolgoztam. Gyerekkoromban az unokatestvéreim levetett ruháit hordtam, és megfogadtam - KötElemmel, hogy ha egyszer megtehetem, rengeteg szép holmim lesz.

Brúnó boldogan csóválta a farkát. – Ez az! Meg van az ok. Alig kellett segíteni.

• Tudom drágám, de már nem vagyunk szegények. – József felállt és megölelte a feleségét. Tudta, hogy milyen nehéz gyerekkora volt, és azt is, hogy mennyit dolgozott azért, hogy jobb életet élhessen. – Úgy érzem mindenem meg van. Gyönyörű ház, csodálatos feleség, és egy ilyen jószívű lány. Tudjátok mit? A hétvégén átnézzük a padlást, és mindent, amire már nincs szükségünk, elviszünk a ruhagyűjtésre.

Brúnó boldogan sétált el.

• A nélkülözés később gyakran vezet gyűjtögetés Függelméhez. Viszont öröm egy ilyen megértő férjet és egy ilyen segítőkész lányt látni! Vannak még boldog családok.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere