BMR Brúnó, az emberi lelket kiválóan ismerő vörös panda egy hatalmas fa csúcsán ébredt. A szikrázó tavaszi napsütés megcsillant a bundáján. Nyújtózott egyet, megtisztogatta a bundáját és elrágcsált némi magot.

• Úgy érzem, a környékbeliek rendben vannak. Viszont valakinek szüksége van rám a város egy másik részén. – Mondta.

Leugrott a fáról, láthatatlanná változtatta magát, és már vette is az irányt arra, amerre a SejtElem vitte.

Hamarosan egy külvárosi utcában találta magát. Megpillantott egy óvodát, vele szemben pedig egy általános iskolát. Egy sárga taxi érkezett. Egy magas, vékony, dekoratív nő szállt ki belőle két kisgyermekkel. A haja festett vörös volt, szépen ki volt sminkelve, de a gyakorlott szem látta, hogy karikásak a szemei.

• Várjon meg kérem! – Mondta a taxisnak.

Bekísérte a kisfiát az óvodába, majd a lányát az iskolába. A kispanda láthatatlanul követte. A tanítás már elkezdődött.

• Már harmadjára késnek el! – Jelentette ki a tanárnő, akin egyértelműen látszott, hogy haragszik, amiért megzavarták az óráját.
• Elnézést kérek! Elaludtunk. – Válaszolta az anyuka.

A tanárnő nem felelt, a gyerekek pedig hangosan kinevették a kislányt, amiért elkésett. A nő kifelé jövet egy anyukába futott, aki éppen a biciklijére szállt föl.

• De jól megy egyeseknek, hogy taxival hordják a gyerekeiket! – Jegyezte meg gúnyosan, majd elhajtott.

A hölgy visszaszállt a taxiba, Brúnó beugrott mellé. Egy városszéli, omladozó ház előtt álltak meg.

• Este a szokott időben jöjjön értem, kérem! – Utasította a lány a sofőrt.
• Rendben, Eliza. – Hangzott a válasz.

A panda ezennel megtudta a lány nevét. Pontosabban a becenevét. Gyerekkorában Erzsikének szólították, az unokatestvérei pedig Bözsinek csúfolták. Mindkettőt utálta.

Eliza bement a lakásba. A három nagyobb gyereke a szobában aludt, ő pedig fáradtan lerogyott a konyhában lévő ágyra. Tudta, nem tesz jót, ha sminkben alszik, de nem volt ereje lemosni.

Brúnó figyelte, és azt is tudta, mit álmodik. Ugyan az a rémálom, már megint: ismét tizenkét éves és a rokonoknál van. Az anyja kórházban, az apja börtönben csalás miatt. Az unokabátyjai áthívják a szomszéd fiúkat, és megengedik, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Gúnyosan nevetnek, miközben ő visítozva próbál ellenkezni.

Rémálmából a csengő éles hangja riasztotta fel. Hirtelen felült, zihált és szakadt róla a víz. Feltántorgott és kinyitotta az ajtót. Az egyetlen barátja, István volt az.

• Szia! Hoztam egy kis ételt nektek. – Üdvözölte. – De mond csak, jól vagy? – Kérdezte aggódva.
• Igen, csak rosszat álmodtam. – Felelte a lány. – Foglalj helyet! – Képzeld, már megint sikerült elkésnünk az iskolából. A tanítónő majd felfalt a szemével! – Mondta szomorúan.
• Dolgoztál éjjel? – Kérdezte István.
• Igen. Volt két kliens, de a bár levette a pénz nagy részét. – Felelte.

Közben kijött a szobából a három gyerek, egy lány és két fiú.

• Anya, kimostad a rózsaszín blúzomat? – Kérdezte a lánya.
• Igen, a szekrényben van.

Az egyik fiú kinyitotta a hűtőt. – Nincs itthon kóla? – Kérdezte szemrehányóan.

• Ezek szerint, elfogyott. – Felelte Eliza.
• Majd jövünk. – Mondta a harmadik. – Vegyél sört és cigi! – Utasította az anyját. – Ja, és kólát.

Amikor az ajtó becsukódott mögöttük Eliza felsóhajtott.

• Ez nem mehet így tovább! – Mondta István. – Miért nem ők viszik reggelente az kicsiket az iskolába és az óvodába? – Ha így folytatod, teljesen tönkre fogsz menni!

A lány nem felelt, csak odasétált a szekrényhez és elővett egy üveg whisky-t.

• Ha vezetsz, akkor nem kínállak. – Mondta és töltött magának.

Lassan felhajtotta. Élvezte, ahogy az alkohol égeti a gyomrát.

• Nem ettél semmit, ugye? – Kérdezte István aggódva.

Eliza csak a fejét csóválta, majd újabb adagot töltött magának.

• Az első vendég egész kedves volt az éjjel. Jól öltözött, értelmes ember. Nem is értem, hogy nem becsüli meg a felesége. De a második!!! Álmomban se jöjjön elő! Egy kövér, hájas disznó. Képzeld csak, olyan dolog történt, ami még soha.
• Mi?
• Sikerült belehánynom egy virágcserépbe. – Mondta, miközben keserűen felkacagott, és kitöltötte a harmadik pohár italt.

István odament hozzá és megragadta a két vállát. – Figyelj rám! Minden nap nem ihatsz, főleg nem whisky-t! Mondta emelt hangon.

• Te tudnád ezt józanul csinálni? – Kérdezte a lány remegő hangon, könnybe lábadt szemekkel és felállt.
• Nem kell ezt csinálnod! – Felelte a férfi. – Keresünk neked más munkát. Segítek! Lehetnél például titkárnő. Vagy most jut eszembe, egy ismerősöm felszolgálót keres a kávézójába. – Mondta.

Eliza viszont nem felelt. Megszédült és ájultan a padlóra zuhant. A pohár hangos csörömpöléssel tört össze.

• Eliza! Eliza! – Szólongatta a férfi.

A lány nem válaszolt, így mentőt hívott.

Eliza a kórházban tért magához. Ott közölték vele, hogy terhes. Ettől még jobban összetört.

• Még egy gyerek, és azt se tudom, kitől. – Mondta elkeseredetten.

István tehetetlenül ült az ágya mellet, Eliza azonban néhány óra múlva keserves görcsök közepette elvetélt.

Brúnónak eszébe jutott, hogy ki tudna segíteni az szenvedő lányon. Telepatikus úton üzenetet küldött Kőszegi doktornak, az új medicinát és a Belső Megélések Rendszerét jól ismerő pszichiáternek. A doki érezte az üzenetet, és néhány perc múlva megjelent az osztályon, és megkérdezte, szükség van-e a segítségére. Azonnal Elizához irányították.

A lány csukott szemmel feküdt az ágyban. Teljes SzánAlom állapotba került. A doktor bekopogott és bemutatkozott. Eliza szimpatikusnak találta.

Elmesélte neki, hogy prostituáltként dolgozik.

• Mikor kezdte Eliza? – Kérdezte a doktort.
• Sose csináltam mást. Tizenöt éves koromban megszöktem otthonról, azóta ebből élek.
• Hogyan jutott eszébe, hogy erre az útra lépjen? - Kérdezte a doki, mert tudta, hogy kell legyen még valami a dolog mögött.
• Tizenkét éves voltam, amikor rokonoknál laktam, és a szomszéd fiúk megerőszakoltak. Utána ez mindennapossá vált. Idővel rájöttem, hogyan irányíthatom őket én. Tudtam, hogy vagy meghalok, vagy átveszem az irányítást. És egy idő után pénzt is kértem érte. Úgy gondoltam, ha már használják a testemet, akkor fizessenek érte. Majd megszöktem és rengeteg kuncsaftom lett.
• Azt hiszem Eliza, megtaláltuk a probléma gyökerét. Átvette az irányítást, mert nem volt más lehetősége. – Mondta a doki.
• Igen.
• Figyeljen rám! Tudok magán segíteni. Biztosan szükség lesz több oldásra, de néhány hónap alatt komoly eredményeket érhetünk el.
• Tényleg? – Kérdezte a lány meglepetten.
• Először azt javaslom, hogy írjon le mindent, amit ezzel a dologgal kapcsolatban érez. – Felelte a doktor, majd papírt és tollat adott a lány kezébe.

Elizát másnap kiengedték a kórházból. István segített neki munkát találni, Kőszegi doktor pedig hónapok át kezelte, mígnem visszatért az önbizalma.

• Sajnos rengeteg ilyen eset van! – Sóhajtott fel Brúnó. – És gyakran nagyon rossz vége van. Elizának szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy egy terapeuta és egy barát segített rajta. Így idővel normális életet tudott élni, és meg tudta érteni a minket mozgató láthatatlan Elemet a Függelmet. Viszont rengetegen élik le az életüket prostituáltként és drogosként. És ott van szegény Magdika, aki teljesen más utat választott a molesztálás után. Soha nem lenne szabad elítélni őket, mert nem tudhatjuk, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kellemes tavaszi délután volt. A madarak csicsergése behallatszott a Hotel Tulipánba. Brúnó élvezte a meleget. A napfény aranylóan csillogott a bundáján.

József és Arnold egy ablak melletti asztalnál ültek. Lelkesen készültek a következő előadásukra.

• Fontosnak tartom felhívni az emberek figyelmét arra, - kezdte Arnold -, hogy a DHS-ek nem csak a szervekre gyakorolnak hatást, hanem a viselkedést is látványosan befolyásolják.
• Ez nagyon lényeges. – Felelte a doki. – Ahogyan a jobb vagy balkezesség meghatározó szerepe is.

Közben megérkezett a pincér az italukkal.

• Egy kapucsínó és egy zöld tea.
• Mondja csak, mi ez a ricsaj, ami a konferenciateremből jön? – Kérdezte Józsi.
• Főiskolás rendezvény van. Most lett vége a műsornak, hamarosan kezdődik a buli. – Felelte.

Abban a percben megpillantották a kifelé tóduló fiatalokat.

• Nem ez az a két lány, aki Dorottyáék lakását bérli? – Kérdezte Arnold.
• De, igen. Adél nagyon helyes lány. Nem is tudom, hogy hívják a másikat….Á, igen, Vanessza.

A festett vörös hajú Adél egy italt rendelt magának, amikor belépett Marcell, a nagydumás, kigyúrt, tetovált fickó. A lányon látszott, hogy azonnal zavarba jött. Elfordult és előhúzott egy tükröt a retiküljéből. Belenézett és megigazgatta a haját, majd helyet foglalt egy asztalnál, ahonnan a fiú jól láthatta.

Hirtelen megjelent Vanessza, a sötéthajú, kicsit teltebb, nagyszájú lány, és lehuppant a vele szemközti székre.

• Már azt hittem eltűntél! Mindjárt kezdődik a buli, te meg itt teázgatsz! Gyere!
• Várj egy kicsit, kérlek! – Felelte Adél.

Vanessza épp visszaindult, amikor Marcell leszólította. Együtt mentek be a konferenciaterembe, Adél pedig szomorúan kortyolt bele az italába.

• Szegény lány! – Mondta Arnold.
• Nem sikerült felhívnia magára a fiú figyelmét.

A két férfi tovább folytatta a munkát.

Egy órával később Marci kiment dohányozni az utcára. Adél félénken követte. Próbált vele szóba elegyedni, a fiú viszont csak befelé bámult. A bárpultnál ülő Vanesszát figyelte, aki mélyen dekoltált blúzt viselt. Majd félretolta Adélt és beviharzott egyenesen Vanesszához.

• Gyere, menjünk táncolni! – Mondta, és már húzta is maga után. Közben nem nézett a szemébe, hanem végig a melleit bámulta.
• Szegény Adél! Aranyos lány, viszont Marcinak fel se tűnt, ami nem is csoda, hiszen látszik rajta, hogy érzelmileg le van zárva. - Mondta Arnold.
• Neki Vanessza tetszik. Pontosabban inkább a mellei. – Felelte József.
• Ez igaz. Nem is nézett a szemébe.
• Nagyon kevesen tudják, hogy miért vonzódnak egyes férfiak a nagymellű nőkhöz. – Folytatta a doki.
• Ennek konkrét oka van? – Kérdezte meglepetten Arnold.
• Kutatások bebizonyították, hogy azok a férfiak vannak odáig a nagy mellekért, akiket csecsemőkorukban nem szoptattak elég ideig.
• Nahát! Ez döbbenetes!
• De ebből is látszik, hogy mindennek oka van.
• Nagyon jól látják! – Mondta Brúnó. – Marcellt már kisgyermek korában lezárták érzelmileg, így fel se tűnik neki Adél közeledése. A kihívó Vanesszához viszont a bennünket mozgató láthatatlan Elemmel a Függelemmel csak testi szinten tud kapcsolódni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

• Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
• Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

• Mit csinálsz? – Kérdezte.
• Játszom.
• Milyen játék ez?
• A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
• Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
• Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
• Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

• Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
• Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
• Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
• Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
• Honnan veszed, hogy gyűlöl?
• Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
• Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

• Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

• Mi a helyzet? – Kérdezte.
• A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
• Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

• Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
• Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

• Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek – Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Elérkezett a tavaszköszöntő buli ideje a Tulipán Sétányon, de még mindig meglehetősen hűvös volt. A madarak éneke szívderítően hatott, Brúnó viszont még mindig a kandalló mellett heverészett. Alig várta, hogy a svédasztalon sorakozó hatalmas gyümölcstálakból csenhessen magának némi majszolni valót.

Az étterem hamarosan megtelt. A környékbeliek egy külön asztalnál gyülekeztek.

• De jó, hogy már ilyen sokáig világos van! – Sóhajtott fel Piroska, miközben felakasztotta a kabátját.

A rövidke műsor Betti megnyitójából, Zsófi hegedűjátékból és Tulasi táncbemutatójából állt. Végül egy bejelentés következett: tánciskola indul a konferenciateremben. A társastáncot Georg és Edit, a klasszikus balettet és az indiai táncot Tulasi fogja tanítani. A gyerekek között Kitti kezdeményezésével azonnal akadt néhány jelentkező.

Irina, az új szomszéd könnyen beilleszkedett, néhány hét múlva egész jó barátságba került a környékbeliekkel, az életéről azonban nagyon keveset beszélt. A kellemetlen incidensre, amivel fogadták, mindenki nevetve emlékezett.

Vacsora után lekapcsolták a fény nagy részét, felhangosították a zenét, így egyre többen táncolni kezdtek.

Irina feltűnően sokat pillantott a mobiltelefonjára.

• Talán fontos üzenetet vársz? – Kérdezte Edit.
• Igen. Pontosabban egy hívást. – Felelte az új barátnő.

A telefonját a táncparkettre is magával vitte. Egyértelműen látszott, hogy egyre fesztültebb, majd felhajtott egy vodkát.

Éjjel tizenegy órakor csörrent meg végre a készülék. A nő azonnal felkapta és kabát nélkül viharzott ki a hűvös éjszakába.

• Megérkezett a fontos hívás. – Mondta mosolyogva Piroska.

Az asztalnál mindenki elmosolyodott. Egyértelműnek tartották, hogy férfi van a dologban.

A lány húsz perc múlva érkezett vissza. Igyekezett leplezni ugyan, de meglehetősen feldúltnak tűnt. Néhány percre bement a mosdóba, majd amikor visszatért egy újabb pohár vodkát ivott.

• Talán rossz hírt kaptál, Irina? – Kérdezte Tulasi kedvesen.
• Mondhatni… De nem érdekes. – Felelte Irina és hátravetette a haját.
• Remélem, nincs komoly baj! – Tette hozzá Edit együtt érzően.
• Nem, nincs! - Felelt a nő.

Eltette a telefonját a retiküljébe, majd visszament táncolni.

Ahogy Brúnó, úgy a társaság is értette, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre, hiszen Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően már tisztában voltak a biologika és a BMR alapjaival.

Éjfél után lassú zenék következtek és Irinánál ekkor tört el a mécses. „You are everything, everything is you.”. Szólt a dalszöveg. Egyik kezében egy újabb pohár vodkát, a másikban egy zsebkendőt szorongatott. Sötétszőke hajfürtjei az arcába lógtak.

Edit tánc közben meglátta, hogy Irina sír, ezért odament hozzá. Habár Georggal imádták egymást, korábban megtapasztalta, hogy mi a magány.

• Mond csak, jól vagy? – Kérdezte Irinát, miközben leült mellé és megérintette a vállát.
• Mindjárt jobban leszek. Csak beletelik egy kis időbe. – Mondta, majd belezokogott a zsebkendőjébe.
• A rossz hír miatt van, amit telefonon kaptál, ugye?
• A lány csak bólogatott.

Véget ért a zeneszám. József a helyére kísérte a feleségét, Piroskát, majd felkérte a sógornőjét, Bettit. Piroska amint észrevette, hogy Edit a síró Irinát vigasztalja, azonnal csatlakozott hozzájuk. Közben megszólalt a „Right here waiting for you” című dal.

• Nahát, mi történt? – Kérdezte aggódó tekintettel.
• Csak én buktam ki. De ne is törődjetek velem! Nem akarom tönkre tenni az estéteket. – Mondta Irina még mindig sírva.
• Ugyan már! Most már közénk tartozol. – Mondta Edit.
• Mi tagadás, előfordul, hogy ezek a zeneszámok kikészítik az embert. – Kezdte Piroska. – Jól sejtem, hogy ennek köze van a várva-várt telefonhíváshoz.

Irina lehajtott fejjel bólogatott.

• Feltételezem, hogy a párod hívott.
• Nos, nem nevezném a páromnak…. Sajnos nem ez a legtalálóbb kifejezés rá…. Most elárulok nektek valamit…. Ő a szeretőm. Felesége van és két gyereke. Úgy volt, hogy ma éjjel találkozunk, de beteg lett mindkét gyereke.
• Ó, szívem! Nagyon sajnálom! – Mondta Piroska és megsimította Irina haját. Megvetésnek vagy ítélkezésnek nyoma sem volt benne.
• Rég óta tart? – Kérdezte Edit.
• Már öt éve. És mindig rettegek, hogy lemondja a találkozót, mert bármi történhet.

Piroska egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából és Irina kezébe nyomta.

• Drágám, egy olyan értelmes nő, mint te, biztosan elgondolkodott már azon, hogy valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen helyzetben vagy. Ok nélkül nem kerül az ember szeretői szerepbe. – Mondta Piroska, aki már egészen jól beletanult a BMR-es gondolkodásába.
• Egész gyerekkoromban a nővérem árnyékában éltem. – Kezdte Irina. – Szvetlána volt az okos, a szép. Ő kitűnő tanuló volt, én csak 4,5. Egy csomó tornaversenyt megnyert. Engem viszont nem érdekelt az ilyesmi. Állandóan olvastam, azon kívül csak az állatok érdekeltek. Amint tudtam elmenekültem. De itt, kétezer kilométerrel arrébb is csak második lehetek egy másik nő mellett.
• Hát, ezt a helyzetet jól legyártotta az agyad újból.
• Igen, de miért?
• Figyelj rám! Ezen lehet dogozni. Szívesen segítek neked.
• Tényleg? Megtennéd?
• Hát, persze. – Felelte Piroska és megölelte az új barátnőjét.
• Most viszont azt javaslom, táncoljunk még egyet. Szólok, hogy elég volt ebből a zenéből és kérünk valami pörgősebbet.
• De jó, hogy vannak ilyen tudatos és megértő emberek! – Mondta Brúnó. – És a probléma okát is megtalálták. Így tudnak segíteni egymásnak feldolgozni a veszteségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

• Helló, apa! – Üdvözölte,
• Szevasz, kicsim!
• Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
• Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

• Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
• Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
• Valóban? – Tűnődött el Józsi.
• Engem is meglepett. – Mondta a lány.
• Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

• Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
• Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
• Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
• Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

• Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
• Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
• Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

• Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

• Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
• Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
• Értem. – Mondta József.
• Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
• Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
• Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
• Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
• Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

• Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
• Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
• Ó!
• A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
• Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
• Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
• Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
• Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
• Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Végre eleredt a hó. Ez sokakat boldogsággal töltött el, mások viszont bosszankodtak miatta. Brúnó szeretett a hóban játszani. Olyan éghajlatról érkezett, ahol sokszor volt ebben része.

Szilvinek csodás emlékei fűződtek a gyerekkori mikulásünnepségekhez. Most mindent megtett, hogy azon gyermekek számára is vidámmá varázsolja az ünnepet, akik a kórházban töltik. Ma Piroska is elkísérte a lányát és a férjét a munkába, több tálca édességgel felszerelkezve.

• Ne felejtsd el, hogy ma Brigitta megy érted az iskolába! Utána Zsófival együtt behoz hozzánk, a kórházba, rendben? – Mondta örökbefogadott lányának, Kittinek.
• Igen. – Felelte a kislány. – Brigittát jól ismerte és nagyon kedvelte, mégis meglehetősen rosszkedvűnek tűnt ezen a reggelen.

Editnek borzalmas gyermekkora volt. Mégis gondoskodott róla, hogy az öccse gyermeki reggel egy-egy csomagot találjanak a cipőjükben. Nem bírta volna elviselni, hogy ne kapjanak semmit, az iskolában pedig a többi gyerek ajándék beszámolóit kelljenek hallgatniuk.

Ági néni, az alsós tanító régen belefásult a munkájába. A mai nap nem örömöt, hanem plusz munkát jelentett a számára.

Zsófi nem kedvelte az efféle rendezvényeket. Sose értett szót a kortársaival. Már reggel magával hozta a hegedűjét, annak az egynek örült, hogy délután zenélhet a kórház gyermekosztályán.

Péter, aki örökös nélkülözésben élt, és csak a nagynénje, Edit gondoskodott róla, örömmel bontotta ki a csomagját.

Azt senki se értette, hogy miért szomorú Kitti. Amikor rá került a sor, hogy átvegye az ajándékát, hangos zokogásban tört ki.

Brigitta számára sem volt vidám ez a nap. Minden évben abban reménykedett, hogy jövőre már ő is vehet ajándékot a saját csemetéjének, az élet még sem áldotta meg gyermekkel.

Amikor megérkezett az iskola elé Kitti sírva, Zsófi pedig a hangszerét szorongatva szaladt elé.

• Kicsim, de hát mi történt veled? – Kérdezte döbbenten.
• Reggel óta szomorú. És azóta sír, hogy megkapta az ajándékát. – Mondta tanácstalanul Zsófi, miközben egy zsebkendőt nyújtott át fogadott unokahúgának.

Kitti nem szólt, csak megfogta Brigitta kezét.

• Talán rossz emléked fűződik a Mikuláshoz? – Kérdezte Brigitta és lehajolt hozzá.

A kislány határozottan rázta a fejét.

• Akkor mi a baj?
• Ilyenkor mindig a nagymamámhoz mentünk anyáékkal. Erdélybe, a hegyekbe. Oda érkezett a Mikulás szánkóval.
• Drágám, szóval a Mikulás a vér szerinti szüleidre emlékeztet?

A lány csak bólogatott.

• Értem már.
• Sajnálom, Kitti! Erre nem gondoltam. – Mondta Zsófi és megfogta a kezét.

Brúnó jól látta, mi a helyzet. Akinek feldolgozatlan vesztesége van egy vagy több családtag elvesztésével kapcsolatban, annak az ünnepek is veszteséget okoznak.

• Megértelek, kicsim! Én sem repesek a vidámságtól. – Mondta Brigitta.
• De hát miért? – Kérdezte Zsófi.
• Nagyon szeretném, ha lenne egy olyan kislányom, mint amilyenek ti vagytok, de az élet sajnos még nem adta meg nekem.
• És akkor vele mikulásoznál?
• Pontosan.

A kispanda Brigittát is megértette. Számára elérhetetlen a saját család, így szintén veszteséget jelentenek a családi ünnepek. Függelembe került a belsőséges, érzelmi biztonságot adó család.

Mire beértek a kórházba Kitti kicsit megnyugodott, de amikor meglátta az új családját, akikkel féléve élt a szülei halála után, ismét sírni kezdett. Piroska döbbenten nézett rá és Brigittára.

• Azt hiszem, van egy kis probléma. – Fordult Brigitta a barátnőjéhez.
• Mi történt vele?
• Az ünnep a vér szerinti családjára emlékezteti. Nagyon kiborult.
• Ó! Erre egyáltalán nem számítottunk. Annyira el voltunk foglalva a kórházi ünnepséggel, hogy eszünkbe se jutott, hogy megviselheti a Mikulás ünnepség. Halottak napján semmi baja nem volt.
• Talán azért, mert ahhoz nem fűződnek olyan kellemes emlékei, mint a december 6-hoz. – Mondta Józsi. – Ha belegondolok, számíthattunk volna erre.

Piroska az ölébe ültette örökbefogadott lányát és egy tányér süteményt nyomott a kezébe.

Hamarosan kezdetét vette Zsófi karácsonyi koncertje. A gyerekeket kihozták a kórtermekből. Közben odakint ismét havazni kezdett.

Ide is érkezett egy Mikulás. Tőle már, ahogy a többi gyermek, Kitti is mosolyogva vette át a csomagot. Habár a vér szerinti szülei már nem voltak vele, még is szerető és elfogadó új a családja körében volt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

(Kép forrása: pixabay.com)

Reggel tíz óra volt. A Nap besütött Zsolt és Andrea házába. Brúnó, a vöröspanda kintről figyelte, mi történik.

Andi a nappali kanapéján horkolt másnaposan. Késő éjszaka ment haza, miután összeveszett a férjével Edit miatt. Zoli reggel kidobálta a sörös üvegeket és kiürítette a hamutálakat, majd elvitte a kistestvéreit az iskolába.

Zsolt is érezte magán a macskajaj tüneteit, de közel se annyira, mint a felesége. Úgy érezte, gondolkodnia kell. Elhatározta, hogy sétál egyet. A szíve mélyén tudta, hogy Edit jogosan aggódik, sőt retteg, hogy ő és a felesége úgy végzik, ahogy a szüleik. Leült egy padra a parkban.

• Mégis csak kéne valami munka. – Tűnődött. Azt is tudta, hogy valahogy le kéne szoktatni a feleségét az italról. Hetente legalább kétszer részeg, a három gyerekük ebben nő fel.

Lassan elindult a sétányon. Nem tudta, hová és miért. Maga se tudta az okát, egyszerűen csak a megérzését követte.

Brúnó örömmel látta, hogy hallgat SejtElemre.

Egy szőke hajú nőt pillantott meg, aki egy dobozt emelt ki egy piros kocsiból.

• Nahát! Csak nem megvette valaki az üresen álló házat? – Gondolta.

Látta, hogy a hölgy nehezen boldogul, ezért odasietett hozzá.

• Segíthetek?
• Az nagyszerű lenne. Köszönöm!

Bevitték a holmit a lakásba.

• Irina vagyok. Most költöztem ide.
• Akkor szomszédok leszünk. Zsolt vagyok. Két házzal arrébb lakunk.
• Megkínálhatom egy teával?
• Igen, köszönöm!

Irina orosz volt, de rég óta Magyarországon élt. Az ötvenes éveiben járt.

• Mondja Zsolt, mivel foglalkozik?
• Néha alkalmi munkákat vállalok el. Tudja épp azon tűnődtem, hogy kéne végre valami munka.

Brúnó tudta és Irinának is feltűnt, hogy a férfi komolyan elgondolkozott az életén.

• És ön?
• Én több mindennel foglalkozom. Kártyavetés, asztrológia, alternatív gyógymódok.
• Érdekesen hangzik. – Mondta meglepetten Zsolt.
• Igen, ez egy nagyon izgalmas világ. Hosszú ideje ebben mozgok.
• És mire jó az a kártyavetés? Megmondja a jövőt?
• Nem egészen. Ez nem jóslás. Az aktuális tendenciákat tudjuk megnézni. Senkinek nem mondom azt, hogy tegye ezt, vagy ne tegye azt. Ez nem így működik.
• Mondja, mennyiért csinálna nekem egy kártyavetést?
• Egy segítőkész szomszédnak? Természetesen ingyen.

Irina meggyújtott egy mécsest, elpakolt az asztalról és becsukta az ablakot, hogy ne zavarják őket a beszűrődő zajok. Elővett egy ősréginek tűnő kártyapaklit és elmélyülten keverni kezdte. Majd kiterítette a több ezer éves szimbólumokat tartalmazó lapokat.

• Úgy látom, maga házas.
• Pontosan.
• De nem boldog.

Zsolt nem felelt.

• Nocsak! Nem szerelemből házasodott.
• Nahát, ezt meg honnan tudja. – Hallatszott a döbbent válasz.
• A múltjában látok egy másik lányt. Sötét hajú, fiatal nő lehetett.
• Katinka.
• Nagy hatással volt önre.
• Így van. De sosem mertem közeledni hozzá. Aztán eltűnt az életemből.
• Sajnos sok férfi van ezzel így. Le vannak zárva érzelmileg, így nem merik megszólítani a hölgyet, aki megérinti őket.

Zsolt döbbenten hallgatta. Azt hitte, csak ő esett ebbe a hibába.

• Már nagyon bánom, hogy nem léptem időben. Ugyan úgy nem mertem odamenni hozzá, mint iskolás koromban egy másik lányhoz. Aztán jött a nagyszájú Andi és feleségül vettem.
• Ez gyakrabban megesik, mint gondolná. A közeljövőben viszont úgy látom, választás előtt áll.
• Miféle választás?
• Azt nem tudom pontosan. De döntenie kell valamiben. Két út áll ön előtt, az egyik felfelé, a másik lefelé vezet. Negatív energiák rossz útra csábítják, az égiek viszont segítik, hogy jó életet éljen.
• Már értem.

Igen, értette. Tudta, hogy választani kell az alkohol és a játékszenvedély, valamint a családja között.

Megköszönte és felállt. Lassan kisétált.

• Van három gyerekem, egy feleségem és egy nővérem. Azt akarom, hogy mindannyian boldogan éljünk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Meleg tavaszi este volt. Brúnó egy padon heverészett. Edit a tanárnő sétált végig a Tulipán Sétányon. Egész délután dolgozatokat javított, jól esett neki egy kis séta. Egy kosárnyi finomsággal az öccséhez indult. Régen rádöbbent, hogy a testvére és a sógornője menthetetlen, de kötelességének érezte, hogy a három gyerekükről gondoskodjon.

Zsolték háza volt a legrendetlenebb a környéket. A lány nyitva találta az ajtót, így besétált. A tévében hangosan üvöltött a meccs. Az öccsét a kanapén találta, egyik kezében a távirányító, a másikban cigaretta, lábai az asztalon. Egy zacskó chips-et rágcsált.

• Jó estét!
• Csá tesó! – Szólt hátra Zsolt. Edit nem szerette az ilyen fajta üdvözlési formát. Az iskolában mindig rászólt ezért a gyerekekre, de most nem volt kedve a testvérét nevelni.

Luca, a tizenkét éves down kóros kislány odaszaladt hozzá és megölelte. Edit hozzá volt szokva a szívélyes fogadtatásához.

• Hol vannak a többiek? – Kérdezte.
• Szia! Itt vagyok. – Halotta meg a tizenhat éves unokaöccse, Zoli hangját a konyhából. A fiú egyik kezében egy fakanalat, a másikban a történelem könyvét tartotta. Meglehetősen fáradtnak tűnt.
• Nahát, te főzöl?
• Mondtam neki, hogy éhes vagyok. – Mondta Luca.
• Zsolti, hol van a feleséged? – Kérdezte Edit.
• Pétert szidja. Rossz jegyet hozott haza.

Abban a pillanatban meghallotta a sógornője hangját.

• Hogy lehetsz ilyen hülye, fiam? Állandóan szégyenkeznem kell miattad! – Andrea egy sörösüveggel a kezében rontott ki a gyerek szobájából. Péterke holt sápadt volt.
• Valami baj van, Andi? – Kérdezte Edit.
• Már megint kettest hozott matekból.
• Mi lehet az oka?
• Nyilván az, hogy egy semmire kellő, lusta, trehány disznó. Mint minden férfi. – Vágta rá gondolkodás nélkül.
• Láthatnám a dolgozatot?
• Én már megnéztem. – Szólt közbe Zoli. – Nem értem. Kérdeztem tőle, hogyan lehet öt meg három tizenhárom. Azt mondta, ő a hármast nyolcasnak nézte.
• Itt a dolgozat. – Adta oda Péter.

Edit átnézte, és kezdett rájönni, mi lehet a probléma.

• Zsolti, szerintem Péternek szemüvegre van szüksége.
• Mi?
• Valószínű, hogy nem lát rendesen.
• És mégis miből vegyek én szemüveget neki?

Edit egyre dühösebb lett, de nem akart a gyerekek előtt veszekedni a testvérével.

Zoli letette a tankönyvet és elkezdte kiszedni a tésztát a lábosból.

• Várj fiam, segítek. – Lépett oda. – Mit tesztek a tésztára?
• Azt hittem még van egy kis mák, de úgy látszik, elfogyott. – Állt tanácstalanul a fiú a konyhaszekrény előtt.

Edit kivett a kosarából egy darab sajtot, fogott egy reszelőt és ráreszelte a tésztára.

• Úgy látom, a gyerekek még nem vacsoráztak.
• Ettek az iskolában. – Lökte oda Zsolt.
• Valahol van még egy zacskó chips. – Tette hozzá Andrea.

Editnek egyre inkább nehezére esett az ÖnUralom, hogy megőrizze a hideg vérét. Három tányért az asztalra tett. – Egyetek! Zoli, édességet is hoztam, később add oda a testvéreidnek. – A fiú tudta a pillantásból, hogy ez azt jelenti, ügyeljen, hogy a kicsik egyék meg, és ne a szüleik.

Edit visszament a nappaliba.

• Keresek egy szemészt Péterkének. Találkoztam már hasonló esetekkel az iskolában. A gyerek nem lát rendesen, így összecserél számokat és betűket.
• Vagy csak buta! – Felelte Andi miközben egy újabb sört nyitott ki.
• Két pofon, és máris megtanulja. – Kontrázott rá Zsolt.

Edit kikapta az irányítót az öccse kezéből, és kikapcsolta a televíziót. Lehajolt hozzá és szúrós tekintettel a szemébe nézett.

• Ha még egyszer meghallom, hogy bármi rosszat mertek mondani a három gyerek közül bármelyikre is, vagy ráemelitek a kezeteket, soha többet nem láttok, és minden támogatásomat megvonom.

Hátat fordított és kivonult. Az ajtó erőteljesen becsapódott mögötte. Mindig megviselte a találkozó a testvérével, de ez több volt a soknál. Kitántorgott az utcára és megkapaszkodott a kerítésben.

Brúnó tudta, hogy a mentelem program fut a fiatal nőben. Őt nem mentették meg gyerekkorában, ezért mindent megtesz a testvére három gyermekéjért.

Lassan elindult.

• Jó estét Editke! Sétálgatsz? – Piroska kedves hangját hallotta, de rémülten rándult össze.

A Kőszegi házaspár a házuk előtti teraszon üldögélt.

• Nagyon szép idő van! Gyere, igyál velünk egy teát! – Invitálta József.
• Sajnálom, nem lehet. – Mentegetőzött.

Abban a percben nyílt Zsolték házának ajtaja.

• A hülye nővéred! – Üvöltötte Andi, miközben kirohant.
• Nekem is az agyamra megy, de nélküle éhen halnánk. – Ordított utána a férje.
• Andrea beledobta a sörösüveget a kukába és elviharzott.

Edit megtántorodott.

• Csak semmi kifogás. Leülsz és beszélgetünk egy kicsit. – Mondta Piroska és már indult is, hogy bekísérje a teraszra. Leültette és egy csésze teát töltött neki.
• Edit, nem a te hibát a testvéred életmódja. – Mondta együttérzően József.
• Csak a gyerekek miatt tartom vele a kapcsolatot.
• Nagyon szép, hogy törődsz a kicsikkel. – Mondta Piroska és a vállára tette a kezét.
• Nem akarom, hogy tönkre menjenek.
• Reméljük nem fognak!
• József, azt hiszem Péternek szemüvegre lesz szüksége. Tudnál ajánlani egy szemészt.
• Hát persze. Gyertek be holnap a rendelőmbe és átkísérlek benneteket a kollegámhoz.
• Az anyja szerint hülye, pedig szerintem csak rosszul lát. A többi tanár szerint is jó eszű, csak nagyon csendes.
• Ez teljesen érthető. – Mondta Piroska.

Edit nem bírta tovább. Muszáj volt kiöntenie a szívét.

• Zoli nagyon rendes gyerek. Rengeteget tanul. Megígértem neki, hogy fizetem az egyetemi tanulmányait.
• Ez nagyon szép tőled!
• Most épp főzött a testvéreire. Túl fiatal még ahhoz, hogy egyedül gondoskodjon róluk.
• Szegény gyerekek! – Sóhajtott fel Piroska!
• A szüleink hasonló életmódot folytattak. Sajnos az öcsém is ezt választotta. Legalább a gyerekeket szeretném ettől megmenteni.
• Ez nagyon nehéz ügy, de segítek, amiben tudom. – Gondolkodott el József. – Nyugodtan megbízhatsz bennünk. Orvosként és szomszédként is melletted állunk.
• Nagyon köszönöm!
• Tényleg, van valami programod holnap estére? – Kérdezte Piroska.
• Azt hiszem nincs.
• Akkor ketten elmegyünk valahova. Tartunk egy csajos estét!
• Benne vagyok.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit és a Kőszegi házaspár között végre barátság szövődött.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Be

(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány lázban égett a retro party miatt. Betti vezetésével szépen feldíszítették az éttermet. Már gyülekeztek az emberek, a diszkó gömb forgott, az Abba szólt, még viszonylag halkan.

• De örülök, hogy eljöttetek! – Köszöntötte Betti a környék új lakóit, a félig indiai családot. – Végre megismerhetitek a többi szomszédot. Azt hiszem még nem találkoztatok a sógorommal.
• Kőszegi József vagyok. Már sokat hallottam rólatok.
• Kovács Arnold. A feleségem, Tulasi, a lányom, Kairavi és a fiam, Rashid.

Betti bemutatta az új szomszédokat a környékbelieknek. József és Arnold rövid idő alatt összebarátkoztak.

• Orvos vagy?
• Körzeti orvos, pszichológus, valamint új medicinával foglalkozom.
• Úgy hallottam az egy nagyszerű módszer.
• Mára már bizonyított tény, hogy a betegségeknek lelki eredete van.

A két férfi tovább beszélgetett. Piroska és Tulasi is talált közös témát. A buli egyre jobban beindult. Lekapcsolták a fényt, a diszkó lámpát beindították. Hangosan szólt a Boney M, a táncparketten szinte már lépni se lehetett.

A bárpult mellett három diáklány ült, akik Károlytól és Dorottyától bérelték az albérletüket.

Zoli a 16 éves fiatal fiú egy sarokban ült. Időnként a lányokra pillantott, de még a tekintetüket is kerülte. Egyértelmű volt, hogy tetszik neki az egyikük, de nem mer odamenni hozzá.

Hamarosan megérkezett Marci, a nagydumás, tetovált srác. Kezet fogott a többiekkel és rendelt egy italt. Néhány percig nézelődött, felmérte a terepet, majd átvágott a tánctéren egyenesen a legdekoratívabb lány, Vanessza felé. Meghívta egy italra, beszélgettek egy kicsit, majd táncolni kezdtek.

Zoli a szeme sarkából figyelte a jelenetet, majd felállt és elsomfordált.

• Szegény gyerek! – Mondta József. – Tetszik neki a lány, de nem merte megszólítani.
• Sok ilyen van.
• Bizony, a munkám során rengeteg ilyen esettel találkoztam.
• Tudod, miért van ez? Mert a férfiak többsége érzelmileg le van zárva. – Mondta Arnold.
• Lezárva? Így még sohasem fogalmazta meg. – Tűnődött a doki.
• A szülők beléjük beszélik, hogy egy kisfiú nem sír, az érzelmeiről egy férfi nem beszél, meg efféle egyéb bölcsességeket, amik már idejétmúltak. A harctéren a túlélést jelentették, most inkább az érzelmi kiszolgáltatottságot alapozzák meg a férfiak számára. Gondolj bele, meg tudsz-e ismerni egy világot, amiről nem beszélhetsz, nem ismerheted meg, nem kérdezhetsz róla? Ha pedig valami kibillenti a belső világot, mit fog egy férfi érezni? Azt, hogy elveszett a belső stabilitás, hogy kiszolgáltatottá vált. A hatást kiváltó nő pedig veszélyessé vált. És ez az eredménye: nem merte megszólítani a nőt.
• Marcinak nem volt vele gondja. Ő minden, csak nem félénk.
• Marci túlműködéses - a veszélyre felpörgöttséggel reagált érzelmi alapon. Zoli viszont alulműködéses állapotban van. Veszélyre, veszteségre jobbkezes férfiként érzelmi alulműködéssel reagál - inkább elkerüli a konfliktushelyzetet az érzelmi energiaszint zuhanás miatt. "Kevésnek érzem magam a helyzethez!" Marcinál fordítva van.
• Ez mindig így van?
• Vannak kivételek a kezességben, de azoknak is oka van. A reakciónk életterületenként is változhat.
• Honnak tudsz te ilyeneket?
• A BMR-LÁT tanfolyamról.
• BMR-LÁT? Erről még nem hallottam.
• A belső világgal és a lelki állapotok rendszerével foglalkozik.
• Egyre érdekesebbnek tűnik.
• Aki nincs többletben, - ez a velünkszületett alap állapotunk – az alulműködésbe vagy túlműködésbe kerül valós vagy vélt, veszteségre adott reakcióként. A jobbkezes férfiak általában alul, a balkezesek túlműködésesek. A nőknél pont fordítva van.
• Hogyan nyilvánul meg az alul és túlműködés?
• Érzelmi alulműködéses reakciónál kitűzöl napi 5 célt és örülsz, és jó ha kettőt tudsz teljesíteni. Sajnos nem lesz energiád. Túlműködésnél kitűzöl 10 célt és 12-t simán teljesítesz, ezért lesz akaraterőd is. Az akaraterő, a felpörgöttség biologikus válaszreakciója a szervezetnek.
• Ezért lassabb és alulműködéses a férfiak nagy része. – Mondta József. – Ez bizony sok mindent megmagyaráz.
• Pontosan így van.
• Szeretném jobban megismerni ezt a rendszert!
• Jó ötlet. Segítek benne.
• Előre is köszönöm!

Brúnó boldogan látta, hogy jó barátság szövődött két nagyszerű ember között. És azt is, hogy milyen sok embernek fognak segíteni a BMR és az új medicina által.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó ezen a délutánon egy szép nagy ház előtt találta magát. Gyönyörű kert, csodás virágok. A névtábláról leolvasta, hogy egy orvos él itt ügyvéd feleségével és közös lányukkal.

• Vajon boldogok az itt élők? – Morfondírozott. Anyagilag biztosan jól állnak. Megyek, szemügyre veszem őket! – Határozta el. Láthatatlanná változott és kényelmesen elhelyezkedett az egyik ablakban.

József, a férj a nappaliban olvasott, tizenhat éves lányuk, Szilvi a szobájában selejtezte a ruháit. Elidőzött egy-egy darabnál. Mosolyogva nézte, nosztalgiázott egy kicsit, majd gondosan összehajtotta, és beletette egy dobozba. Közben kellemes zene szólt.

Piroska, az édesanyja ekkor érkezett haza.

• Éhesek vagytok? – Kérdezte.
• Ne anya. Épp selejtezek.

Piroska besétált a lánya szobájába.

• Csak nem akarod ezt a sok holmit mind kidobni?
• Természetesen nem dobom ki. Kata anyukája a szegényeknek gyűjt, nekik viszem.
• De hát ezt a ruhát a tizenkettedik születésnapodra kaptad.
• És imádtam. Most viszont tizenhat vagyok.
• Miért nem adod oda őket az unokahúgodnak?
• Tudod, hogy az élénkebb színeket szereti. Sokkal sötétebb a haja, mint nekem.
• De akkor a családban maradna.
• Anya, neki mindene meg van. Nem mindenki ilyen szerencsés, mint mi. Mentél már végig egy aluljáróban? Láttad, hogy micsoda szegénység van a világban?
• Nagyon is tudom, mit jelent a nélkülözés! – Kezdett Piroska kissé feldúlttá válni.

Brúnó kezdett örülni.

• Jó helyen jársz! Miért is lettél gyűjtögető? – Súgta telepatikus úton a gondolatokat neki.
• Akkor adhatnál néhányat te is a régi ruháid közül. – Folytatta Szilvi.

József idáig csendben figyelte a jelenetet, most viszont közbe szólt. – Nagyon örülök, hogy ilyen jószívű vagy, kicsim! Piroskám, én is úgy gondolom, hogy mi is átnézhetnénk a szekrényeinket.

• Mindketten tudjátok, hogy nem tudok megválni a dolgaimtól. Minden darabért keményen megdolgoztam. Gyerekkoromban az unokatestvéreim levetett ruháit hordtam, és megfogadtam - KötElemmel, hogy ha egyszer megtehetem, rengeteg szép holmim lesz.

Brúnó boldogan csóválta a farkát. – Ez az! Meg van az ok. Alig kellett segíteni.

• Tudom drágám, de már nem vagyunk szegények. – József felállt és megölelte a feleségét. Tudta, hogy milyen nehéz gyerekkora volt, és azt is, hogy mennyit dolgozott azért, hogy jobb életet élhessen. – Úgy érzem mindenem meg van. Gyönyörű ház, csodálatos feleség, és egy ilyen jószívű lány. Tudjátok mit? A hétvégén átnézzük a padlást, és mindent, amire már nincs szükségünk, elviszünk a ruhagyűjtésre.

Brúnó boldogan sétált el.

• A nélkülözés később gyakran vezet gyűjtögetés Függelméhez. Viszont öröm egy ilyen megértő férjet és egy ilyen segítőkész lányt látni! Vannak még boldog családok.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere