Ismerd meg jobban magad és embertársaid lelkét!

BMR Bruno, a lélekfigyelő


Molesztált kislányból prostituált

eroszak_vagva.jpg

BMR Brúnó, az emberi lelket kiválóan ismerő vörös panda egy hatalmas fa csúcsán ébredt. A szikrázó tavaszi napsütés megcsillant a bundáján. Nyújtózott egyet, megtisztogatta a bundáját és elrágcsált némi magot.

  • Úgy érzem, a környékbeliek rendben vannak. Viszont valakinek szüksége van rám a város egy másik részén. – Mondta.

Leugrott a fáról, láthatatlanná változtatta magát, és már vette is az irányt arra, amerre a SejtElem vitte.

Hamarosan egy külvárosi utcában találta magát. Megpillantott egy óvodát, vele szemben pedig egy általános iskolát. Egy sárga taxi érkezett. Egy magas, vékony, dekoratív nő szállt ki belőle két kisgyermekkel. A haja festett vörös volt, szépen ki volt sminkelve, de a gyakorlott szem látta, hogy karikásak a szemei.

  • Várjon meg kérem! – Mondta a taxisnak.

Bekísérte a kisfiát az óvodába, majd a lányát az iskolába. A kispanda láthatatlanul követte. A tanítás már elkezdődött.

  • Már harmadjára késnek el! – Jelentette ki a tanárnő, akin egyértelműen látszott, hogy haragszik, amiért megzavarták az óráját.
  • Elnézést kérek! Elaludtunk. – Válaszolta az anyuka.

A tanárnő nem felelt, a gyerekek pedig hangosan kinevették a kislányt, amiért elkésett. A nő kifelé jövet egy anyukába futott, aki éppen a biciklijére szállt föl.

  • De jól megy egyeseknek, hogy taxival hordják a gyerekeiket! – Jegyezte meg gúnyosan, majd elhajtott.

A hölgy visszaszállt a taxiba, Brúnó beugrott mellé. Egy városszéli, omladozó ház előtt álltak meg.

  • Este a szokott időben jöjjön értem, kérem! – Utasította a lány a sofőrt.
  • Rendben, Eliza. – Hangzott a válasz.

A panda ezennel megtudta a lány nevét. Pontosabban a becenevét. Gyerekkorában Erzsikének szólították, az unokatestvérei pedig Bözsinek csúfolták. Mindkettőt utálta.

Eliza bement a lakásba. A három nagyobb gyereke a szobában aludt, ő pedig fáradtan lerogyott a konyhában lévő ágyra. Tudta, nem tesz jót, ha sminkben alszik, de nem volt ereje lemosni.

Brúnó figyelte, és azt is tudta, mit álmodik. Ugyan az a rémálom, már megint: ismét tizenkét éves és a rokonoknál van. Az anyja kórházban, az apja börtönben csalás miatt. Az unokabátyjai áthívják a szomszéd fiúkat, és megengedik, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Gúnyosan nevetnek, miközben ő visítozva próbál ellenkezni.

Rémálmából a csengő éles hangja riasztotta fel. Hirtelen felült, zihált és szakadt róla a víz. Feltántorgott és kinyitotta az ajtót. Az egyetlen barátja, István volt az.

  • Szia! Hoztam egy kis ételt nektek. – Üdvözölte. – De mond csak, jól vagy? – Kérdezte aggódva.
  • Igen, csak rosszat álmodtam. – Felelte a lány. – Foglalj helyet! – Képzeld, már megint sikerült elkésnünk az iskolából. A tanítónő majd felfalt a szemével! – Mondta szomorúan.
  • Dolgoztál éjjel? – Kérdezte István.
  • Igen. Volt két kliens, de a bár levette a pénz nagy részét. – Felelte.

Közben kijött a szobából a három gyerek, egy lány és két fiú.

  • Anya, kimostad a rózsaszín blúzomat? – Kérdezte a lánya.
  • Igen, a szekrényben van.

Az egyik fiú kinyitotta a hűtőt. – Nincs itthon kóla? – Kérdezte szemrehányóan.

  • Ezek szerint, elfogyott. – Felelte Eliza.
  • Majd jövünk. – Mondta a harmadik. – Vegyél sört és cigi! – Utasította az anyját. – Ja, és kólát.

Amikor az ajtó becsukódott mögöttük Eliza felsóhajtott.

  • Ez nem mehet így tovább! – Mondta István. – Miért nem ők viszik reggelente az kicsiket az iskolába és az óvodába? – Ha így folytatod, teljesen tönkre fogsz menni!

A lány nem felelt, csak odasétált a szekrényhez és elővett egy üveg whisky-t.

  • Ha vezetsz, akkor nem kínállak. – Mondta és töltött magának.

Lassan felhajtotta. Élvezte, ahogy az alkohol égeti a gyomrát.

  • Nem ettél semmit, ugye? – Kérdezte István aggódva.

Eliza csak a fejét csóválta, majd újabb adagot töltött magának.

  • Az első vendég egész kedves volt az éjjel. Jól öltözött, értelmes ember. Nem is értem, hogy nem becsüli meg a felesége. De a második!!! Álmomban se jöjjön elő! Egy kövér, hájas disznó. Képzeld csak, olyan dolog történt, ami még soha.
  • Mi?
  • Sikerült belehánynom egy virágcserépbe. – Mondta, miközben keserűen felkacagott, és kitöltötte a harmadik pohár italt.

István odament hozzá és megragadta a két vállát. – Figyelj rám! Minden nap nem ihatsz, főleg nem whisky-t! Mondta emelt hangon.

  • Te tudnád ezt józanul csinálni? – Kérdezte a lány remegő hangon, könnybe lábadt szemekkel és felállt.
  • Nem kell ezt csinálnod! – Felelte a férfi. – Keresünk neked más munkát. Segítek! Lehetnél például titkárnő. Vagy most jut eszembe, egy ismerősöm felszolgálót keres a kávézójába. – Mondta.

Eliza viszont nem felelt. Megszédült és ájultan a padlóra zuhant. A pohár hangos csörömpöléssel tört össze.

  • Eliza! Eliza! – Szólongatta a férfi.

A lány nem válaszolt, így mentőt hívott.

Eliza a kórházban tért magához. Ott közölték vele, hogy terhes. Ettől még jobban összetört.

  • Még egy gyerek, és azt se tudom, kitől. – Mondta elkeseredetten.

István tehetetlenül ült az ágya mellet, Eliza azonban néhány óra múlva keserves görcsök közepette elvetélt.

Brúnónak eszébe jutott, hogy ki tudna segíteni az szenvedő lányon. Telepatikus úton üzenetet küldött Kőszegi doktornak, az új medicinát és a Belső Megélések Rendszerét jól ismerő pszichiáternek. A doki érezte az üzenetet, és néhány perc múlva megjelent az osztályon, és megkérdezte, szükség van-e a segítségére. Azonnal Elizához irányították.

A lány csukott szemmel feküdt az ágyban. Teljes SzánAlom állapotba került. A doktor bekopogott és bemutatkozott. Eliza szimpatikusnak találta.

Elmesélte neki, hogy prostituáltként dolgozik.

  • Mikor kezdte Eliza? – Kérdezte a doktort.
  • Sose csináltam mást. Tizenöt éves koromban megszöktem otthonról, azóta ebből élek.
  • Hogyan jutott eszébe, hogy erre az útra lépjen? - Kérdezte a doki, mert tudta, hogy kell legyen még valami a dolog mögött.
  • Tizenkét éves voltam, amikor rokonoknál laktam, és a szomszéd fiúk megerőszakoltak. Utána ez mindennapossá vált. Idővel rájöttem, hogyan irányíthatom őket én. Tudtam, hogy vagy meghalok, vagy átveszem az irányítást. És egy idő után pénzt is kértem érte. Úgy gondoltam, ha már használják a testemet, akkor fizessenek érte. Majd megszöktem és rengeteg kuncsaftom lett.
  • Azt hiszem Eliza, megtaláltuk a probléma gyökerét. Átvette az irányítást, mert nem volt más lehetősége. – Mondta a doki.
  • Igen.
  • Figyeljen rám! Tudok magán segíteni. Biztosan szükség lesz több oldásra, de néhány hónap alatt komoly eredményeket érhetünk el.
  • Tényleg? – Kérdezte a lány meglepetten.
  • Először azt javaslom, hogy írjon le mindent, amit ezzel a dologgal kapcsolatban érez. – Felelte a doktor, majd papírt és tollat adott a lány kezébe.

Elizát másnap kiengedték a kórházból. István segített neki munkát találni, Kőszegi doktor pedig hónapok át kezelte, mígnem visszatért az önbizalma.

  • Sajnos rengeteg ilyen eset van! – Sóhajtott fel Brúnó. – És gyakran nagyon rossz vége van. Elizának szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy egy terapeuta és egy barát segített rajta. Így idővel normális életet tudott élni, és meg tudta érteni a minket mozgató láthatatlan Elemet a Függelmet. Viszont rengetegen élik le az életüket prostituáltként és drogosként. És ott van szegény Magdika, aki teljesen más utat választott a molesztálás után. Soha nem lenne szabad elítélni őket, mert nem tudhatjuk, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

 

Ezért játszik a gyereked agresszív játékokat

szamitgepes_jatek.jpg

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

  • Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
  • Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

  • Mit csinálsz? – Kérdezte.
  • Játszom.
  • Milyen játék ez?
  • A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
  • Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
  • Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
  • Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

  • Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
  • Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
  • Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
  • Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
  • Honnan veszed, hogy gyűlöl?
  • Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
  • Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

  • Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

  • Mi a helyzet? – Kérdezte.
  • A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
  • Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

  • Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
  • Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

  • Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Valentin nap vagy vallásháború

valentin_nap_vagy_vallashaboru.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó örült, hogy Szilvi megismerkedett Rashiddal. A találkozójuk történetesen Valentin napra esett. A kispanda kora délután már egy fotel alól leste az eseményeket.

Hazaérve Piroskát meglepő látvány fogadta: Szilvi sminkelt. Ahhoz már hozzászokott, hogy a kisebb lánya szépítgeti magát, ezért adott neki néhány kozmetikumot, hogy ne az övéit használja. A vörös rúzst nem volt könnyű kimosni a gyerekruhákból. Az viszont sokkal inkább megdöbbentette, hogy idősebb lányára a szokásos szempillaspirálon és szájfényen kívül szemhéjpúder és pirosító is került. Utána a hajával kezdett kísérletezni. Leengedte hosszú lófarkát, és azon tűnődött, hogy áll jobban: kibontva vagy feltűzve.

  • Nagyon csinos vagy! – Mondta az anyja. – Örült, hogy végre a tanulás és a munka helyett mással is foglalkozik a lánya. És megállapította, hogy kitűnő ízlése van. Kifejezetten jól sikerült a sminkje, annak ellenére, hogy nem volt benne túl nagy rutinja.
  • Anya, szerinted, hogy jobb a hajam? – Kérdezte.
  • Nos, nem is tudom. Várj csak, megpróbáljuk. – Mondta, és hozzálátott egy frizura elkészítéséhez.

Nyolcéves Kitti még egyáltalán nem foglalkozott a valentin nappal. Egyedül egy piros szívet tartó fehér maci tetszett meg neki egy kirakatban, amit a szüleik meg is vettek neki.

  • Nézzétek, ezt a csokiszivet a padomon találtam. – Újságolta, amikor hazaért.
  • Vajon kitől kaptad kicsim? – Kérdezte az anyja.
  • Nem tudom.
  • Talán van benne üzenet. Bontsd ki!

A kislány kinyitotta és meglepetten vett ki belőle egy üdvözlőkártyát.

„Sok szeretettel Pétertől!”. – Olvasta.

Közben az apjuk, József és a nagynénjük, Bettina is megérkeztek.

  • Meg vannak a kellékek, segítesz elkészíteni az éttermi dekorációt? – Kérdezte a nővérét és egy hatalmas dobozt tett le az asztalra, benne szívek, lampionok, krepp papírok.
  • Természetesen, hiszen megbeszéltük. – Felelte Piroska.

Betti már le is ült, és előkapott egy hatalmas szívet és egy üveg csillámport.

  • Apa, nem probléma, ha ma nem megyek be a kórházba? – Kérdezte Szilvi.
  • Nem, dehogyis, kicsim. – Felelte József. – Csak nem valami iskolai program? 

Álmában se jutott volna eszébe, hogy a lányának más elfoglaltsága is lehet az iskolán és a munkán kívül. Piroska viszont sejtette, hogy más van a dolog mögött és örült neki. Nem helyeselte, hogy a lánya minden idejét a kórházban tölti. Úgy gondolta, fiatal, így szórakozzon is.

  • Nem, apa. – Felelte Szilvia. – Meghívtak egy teára. – Tette hozzá.
  • Rendben, kicsim, menj csak el. – Mondta az apja, kicsit meglepődve.
  • Csak nem Valentin napi randevú? – Kérdezte Betti, miközben ragasztót nyomott az egyik szívre.
  • Nem igazán. Csak megismerkedtem valakivel. Most jött az iskolába. Az egyik termet kereste. – Válaszolta a lány.
  • Új fiú? Honnan érkezett? – Kérdezte az anyja.
  • Képzeljétek, ő Khairavi bátyja. Félig indiai. – Mondta Szilvi és közben sötétkék kardigánját egy rózsaszín blézerre cserélte.
  • Indiai?! – Piroska rémületében szinte felkiáltott.
  • Már érettségizett, de biológia szakkörre fog járni, mert orvos szeretne lenni.
  • Lányom, egy indiaival akarsz randevúzni? – Kérdezte az anyja döbbenten.
  • Igen… De hát ismerjük a szüleit, miért baj, hogy külföldi?
  • Arnold és Tulasi nagyon rendes emberek. – Szólt közbe Józsi, aki már sejtette, hogy mi zavarja a feleségét.
  • Igen, rendesek. De hinduk. – Válaszolta a felesége idegesen.
  • Miért baj, hogy hinduk? Nem értem. – Mondta Szilvi döbbenten, miközben egy csüngős fülbevalók akasztott a fülébe.
  • Ugyan, drágám, mi bajod a hindukkal? – Kérdezte a férje.
  • Az, hogy nem keresztények. – Vágta rá.
  • Jaj, Piroska, én sem értelek. – Szólt közbe a húga. – Múltkor, amikor Zsófiért mentem hozzájuk, láttam egy képet náluk Jézusról. Azt mondták, őt Isten egyik küldöttének tartják.
  • Micsoda?
  • Ahogy mondom. Egyáltalán nincsenek a kereszténység ellen.
  • Ez igaz?
  • Hát, persze.
  • Jól van, lányom. Menj csak el a találkozóra! De jól gondold meg, hogy áttérsz-e! – Mondta Piroska még mindig aggódva és meglehetősen sértettnek tűnt.
  • Anya! – Szilvi teljesen ledöbbent az anyja reakcióján.
  • Ugyan, drágám, egy teameghívás, még nem házassági ajánlat. – Mondta mosolyogva a doki.

Brúnó pontosan tudta, mi okozza nő elhatárolódását a többi vallástól: a nagynénje, akinek mindent köszönhetett, hithű katolikus volt. Tudat alatt folyamatosan volt egy RémÁlma: az, hogy valaki elveszi tőle a kereszténységet.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Egy rémes család

remes_csalad.jpg

Meleg tavaszi este volt. Brúnó egy padon heverészett. Edit a tanárnő sétált végig a Tulipán Sétányon. Egész délután dolgozatokat javított, jól esett neki egy kis séta. Egy kosárnyi finomsággal az öccséhez indult. Régen rádöbbent, hogy a testvére és a sógornője menthetetlen, de kötelességének érezte, hogy a három gyerekükről gondoskodjon.

Zsolték háza volt a legrendetlenebb a környéket. A lány nyitva találta az ajtót, így besétált. A tévében hangosan üvöltött a meccs. Az öccsét a kanapén találta, egyik kezében a távirányító, a másikban cigaretta, lábai az asztalon. Egy zacskó chips-et rágcsált.

  • Jó estét!
  • Csá tesó! – Szólt hátra Zsolt. Edit nem szerette az ilyen fajta üdvözlési formát. Az iskolában mindig rászólt ezért a gyerekekre, de most nem volt kedve a testvérét nevelni.

Luca, a tizenkét éves down kóros kislány odaszaladt hozzá és megölelte. Edit hozzá volt szokva a szívélyes fogadtatásához.

  • Hol vannak a többiek? – Kérdezte.
  • Szia! Itt vagyok. – Halotta meg a tizenhat éves unokaöccse, Zoli hangját a konyhából. A fiú egyik kezében egy fakanalat, a másikban a történelem könyvét tartotta. Meglehetősen fáradtnak tűnt.
  • Nahát, te főzöl?
  • Mondtam neki, hogy éhes vagyok. – Mondta Luca.
  • Zsolti, hol van a feleséged? – Kérdezte Edit.
  • Pétert szidja. Rossz jegyet hozott haza.

Abban a pillanatban meghallotta a sógornője hangját.

  • Hogy lehetsz ilyen hülye, fiam? Állandóan szégyenkeznem kell miattad! – Andrea egy sörösüveggel a kezében rontott ki a gyerek szobájából. Péterke holt sápadt volt.
  • Valami baj van, Andi? – Kérdezte Edit.
  • Már megint kettest hozott matekból.
  • Mi lehet az oka?
  • Nyilván az, hogy egy semmire kellő, lusta, trehány disznó. Mint minden férfi. – Vágta rá gondolkodás nélkül.
  • Láthatnám a dolgozatot?
  • Én már megnéztem. – Szólt közbe Zoli. – Nem értem. Kérdeztem tőle, hogyan lehet öt meg három tizenhárom. Azt mondta, ő a hármast nyolcasnak nézte.
  • Itt a dolgozat. – Adta oda Péter.

Edit átnézte, és kezdett rájönni, mi lehet a probléma.

  • Zsolti, szerintem Péternek szemüvegre van szüksége.
  • Mi?
  • Valószínű, hogy nem lát rendesen.
  • És mégis miből vegyek én szemüveget neki?

Edit egyre dühösebb lett, de nem akart a gyerekek előtt veszekedni a testvérével.

Zoli letette a tankönyvet és elkezdte kiszedni a tésztát a lábosból.

  • Várj fiam, segítek. – Lépett oda. – Mit tesztek a tésztára?
  • Azt hittem még van egy kis mák, de úgy látszik, elfogyott. – Állt tanácstalanul a fiú a konyhaszekrény előtt.

Edit kivett a kosarából egy darab sajtot, fogott egy reszelőt és ráreszelte a tésztára.

  • Úgy látom, a gyerekek még nem vacsoráztak.
  • Ettek az iskolában. – Lökte oda Zsolt.
  • Valahol van még egy zacskó chips. – Tette hozzá Andrea.

Editnek egyre inkább nehezére esett az ÖnUralom, hogy megőrizze a hideg vérét. Három tányért az asztalra tett. – Egyetek! Zoli, édességet is hoztam, később add oda a testvéreidnek. – A fiú tudta a pillantásból, hogy ez azt jelenti, ügyeljen, hogy a kicsik egyék meg, és ne a szüleik.

Edit visszament a nappaliba.

  • Keresek egy szemészt Péterkének. Találkoztam már hasonló esetekkel az iskolában. A gyerek nem lát rendesen, így összecserél számokat és betűket.
  • Vagy csak buta! – Felelte Andi miközben egy újabb sört nyitott ki.
  • Két pofon, és máris megtanulja. – Kontrázott rá Zsolt.

Edit kikapta az irányítót az öccse kezéből, és kikapcsolta a televíziót. Lehajolt hozzá és szúrós tekintettel a szemébe nézett.

  • Ha még egyszer meghallom, hogy bármi rosszat mertek mondani a három gyerek közül bármelyikre is, vagy ráemelitek a kezeteket, soha többet nem láttok, és minden támogatásomat megvonom.

Hátat fordított és kivonult. Az ajtó erőteljesen becsapódott mögötte. Mindig megviselte a találkozó a testvérével, de ez több volt a soknál. Kitántorgott az utcára és megkapaszkodott a kerítésben.

Brúnó tudta, hogy a mentelem program fut a fiatal nőben. Őt nem mentették meg gyerekkorában, ezért mindent megtesz a testvére három gyermekéjért.

Lassan elindult.

  • Jó estét Editke! Sétálgatsz? – Piroska kedves hangját hallotta, de rémülten rándult össze.

A Kőszegi házaspár a házuk előtti teraszon üldögélt.

  • Nagyon szép idő van! Gyere, igyál velünk egy teát! – Invitálta József.
  • Sajnálom, nem lehet. – Mentegetőzött.

Abban a percben nyílt Zsolték házának ajtaja.

  • A hülye nővéred! – Üvöltötte Andi, miközben kirohant.
  • Nekem is az agyamra megy, de nélküle éhen halnánk. – Ordított utána a férje.
  • Andrea beledobta a sörösüveget a kukába és elviharzott.

Edit megtántorodott.

  • Csak semmi kifogás. Leülsz és beszélgetünk egy kicsit. – Mondta Piroska és már indult is, hogy bekísérje a teraszra. Leültette és egy csésze teát töltött neki.
  • Edit, nem a te hibát a testvéred életmódja. – Mondta együttérzően József.
  • Csak a gyerekek miatt tartom vele a kapcsolatot.
  • Nagyon szép, hogy törődsz a kicsikkel. – Mondta Piroska és a vállára tette a kezét.
  • Nem akarom, hogy tönkre menjenek.
  • Reméljük nem fognak!
  • József, azt hiszem Péternek szemüvegre lesz szüksége. Tudnál ajánlani egy szemészt.
  • Hát persze. Gyertek be holnap a rendelőmbe és átkísérlek benneteket a kollegámhoz.
  • Az anyja szerint hülye, pedig szerintem csak rosszul lát. A többi tanár szerint is jó eszű, csak nagyon csendes.
  • Ez teljesen érthető. – Mondta Piroska.

Edit nem bírta tovább. Muszáj volt kiöntenie a szívét.

  • Zoli nagyon rendes gyerek. Rengeteget tanul. Megígértem neki, hogy fizetem az egyetemi tanulmányait.
  • Ez nagyon szép tőled!
  • Most épp főzött a testvéreire. Túl fiatal még ahhoz, hogy egyedül gondoskodjon róluk.
  • Szegény gyerekek! – Sóhajtott fel Piroska!
  • A szüleink hasonló életmódot folytattak. Sajnos az öcsém is ezt választotta. Legalább a gyerekeket szeretném ettől megmenteni.
  • Ez nagyon nehéz ügy, de segítek, amiben tudom. – Gondolkodott el József. – Nyugodtan megbízhatsz bennünk. Orvosként és szomszédként is melletted állunk.
  • Nagyon köszönöm!
  • Tényleg, van valami programod holnap estére? – Kérdezte Piroska.
  • Azt hiszem nincs.
  • Akkor ketten elmegyünk valahova. Tartunk egy csajos estét!
  • Benne vagyok.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit és a Kőszegi házaspár között végre barátság szövődött.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezért nem működik mindig a pozitív gondolkodás

pozitiv_gondolkodas.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó azt sugalmazta a Józsefnek és Szilvinek, hogy vacsorázzanak az étteremben. Piroska és Kitti nem voltak otthon, a maci pedig tudta, hogy olyasmit fognak látni, ami nagy hasznukra válik.

  • Ide gyertek! – Invitálta őket Betti. – A kisteremben termékbemutató van.
  • Miféle termékbemutató? – Kérdezte Szilvi.
  • Nem tudom pontosan. Valamilyen kozmetikumok, meg talán tisztítószerek.

A bemutatót egy nő tartotta. Hangja áthallatszott.

  • Határozd el! Én megtettem. Te is meg tudod csinálni! 2010-ben hoztam egy döntést. Még csak két hónapja foglalkoztam ezzel az üzlettel, de otthagytam a munkahelyem, mert azt a célt tűztem ki, hogy a karácsonyi találkozón direktorként fognak köszönteni a színpadon. Íme, a fényképek. Akkor decemberben 300 000 Ft-ot kerestem nettóban.

A doki és a lánya érdeklődve a hallgatták.

  • Nahát, ez igen! Ilyen rövid idő alatt! Vajon tényleg lehetséges ez? – Tűnődött Szilvi.
  • Lehetséges. Viszont egy dolgot nem mond el, amit nagy valószínűséggel nem is tud.
  • Mit?
  • Azt kislányom, hogy azt, hogy ő meghozza azt a döntést, nagy valószínűséggel megelőzte egy DHS.
  • Úgy érted, elszenvedett egy érzelmi veszteséget, és ezért hirtelen változtatott az életén?
  • Érzelmi veszteséget, mely űrt, ürességet, mérhetetlen érzelmi hiányt hozott létre a belső világában.
  • Talán a munkahelyén, amit otthagyott?
  • Egy is egy lehetőség, de nem tudhatjuk pontosan.

A hölgy tovább folytatta.

  • Elárulom nektek a titkot, hogy hogyan csináltam. Minden este összeírtam öt célt, amit másnap teljesítek. Reggel felkeltem, és a nap folyamán ezeket megcsináltam. Gyakran előfordult, hogy még többet is. Egy héten minimum három bemutatót tartottam. Volt olyan nap, hogy négy konzultációm volt. Elmentem tárgyalni Szegedre, Békéscsabára, Győrbe, sőt még Bécsbe is. Tudod miért? Mert céljaim voltak.

Szilvit lenyűgözték a hallottak, de nem tudta, elhiggyen-e mindent.

  • Ha ez igaz, döbbenetes teljesítmény!
  • Igen, az. – Mondta az apja. – Gyanítom, hogy most egy csomó ember ámulva hallgatja, és hasonló vágyálmokat sző.
  • És gondolod, hogy ők nem fogják ezt elérni?
  • Nem tudhatom. Egy azonban bizonyos. Ez a hölgy érzelmi túlműködéses. Az ilyen emberek, ha kitűznek öt célt, abból hetet-nyolcat is képesek megvalósítani. Az érzelmi alulműködésesek most valószínűleg feldobódnak. Viszont, ha holnap reggel felkelnek és meg kéne emelni a telefont, hogy áthívják az ismerőseiket egy bemutatóra, nagy valószínűséggel nem fogják megtenni.
  • Szegények!
  • Kitűzik a célokat de nem tudják megvalósítani, és ez csak rontani fog az önképükön. Folyamatosan meg fogják élni a kudarcot, az önértékelés-letörést aminek egyébként szervi elváltozásai is lehetnek. Mindezt azért, mert nem tudják, hogy a normál érzelmi működésünkhöz képest mind az érzelmi alulműködés (pl. lassúság, lustaság), mind pedig az érzelmi túlműködés (felpörgöttség, buzgalom) az érzelmi veszteségre adott biologikus válaszreakció.

Brúnó örömmel látta, hogy Józsefre jó hatással volt az érzelmek megértését adó tanf. Ha megértjük, hogyan működik a belső világunk, megérhetjük a körülöttünk élők viselkedését is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Húsvét a Tulipán Sétányon

virag.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Borongós reggel virradt a sétányra, de később kisütött a Nap. Brúnó elhatározta, hogy végignézi, ki hogy ünnepel.

József ügyeletes volt a kórházban és Szilvi is dolgozott. A hitvallásuk az volt, hogy nem lehetnek egyedül azok a gyerekek, akik a bent töltik az ünnepet. A maci örömmel látta, hogy az érzelmi többletben vannak, amely állapotra a nyitottság, a rugalmasság és az őszinteség a jellemző. Ezekben az állapotokban nagyon jól tudunk hallgatni a SejtElmeinkre és az Intelmekre.

Betti éttermében nagy volt a készülődés. Rengeteg vegetáriánus étellel és édességgel készültek. Piroska átment hozzá segíteni. Aki kért, azt megjutalmazott egy Jézust ábrázoló szentképpel. A vendégek többsége örömmel elfogadta. A két nővér számára fontos volt, hogy ez az ünnep Isten fiáról szól, nem a nyusziról, tojásról vagy sonkáról.

Brigitta egy sikeres ünnepi divatbemutatót szervezett, utána elutaztak a férjével. Igyekeztek nem gondolni a fájdalmas tényre, mely hónapok óta nyomasztotta őket: nem lehet gyermekük. Ez számukra olyan akadály, mely hatalmas VeszTeséget okozott. Ez egy Külső Tilalom. Ezekben az állapotokban beszűkül a figyelem, függővé válik a lehetséges érzelmi  megélés, VágyÁlommá válik és létrejön emiatt a FüggElem.

Edit már egy napja folyamatosan készült. Több fogást rendelt az étteremből. Az asztalon már állt két hosszú gyertya valódi ezüst gyertyatartóban, egy üveg minőségi bor és két kristálypohár. Egy csomó édesség behűtve, köztük az elmaradhatatlan somlói galuska. Szilvakék szatén koktél ruhát és a ruha anyagából készült cipőt viselt. Haját laza kontyba tűzte és metálos sminket használt. Brúnó megállapította: a tanárnő a kapcsolódás lehetséges létrejötte és öröme miatt az IzgAlom állapotában van. Valakit vár.

Károly és Dorottya Bécsbe utaztak a gyermekeikkel. Egy luxus szállodában töltötték a hosszú hétvégét, döntően ők is IzgAlom állapotában. A két kicsire Erzsi néni, a házvezető nő vigyázott. Károly három üzleti találkozót szervezett, a maradék idejében a tőzsde árfolyamokat figyelte. A felesége ez alatt wellnessezett.

Zsolt az egész napot a kaszinóban töltötte. Kártyázott és sörözött. A felesége otthon elkezdett inni, majd a kocsmában folytatta. Este mindketten órákig énekeltek és táncoltak a kocsmában. Brúnó a fejét csóválva konstatálta, hogy mindketten a feldolgozatlan érzelmi VeszTeség miatt létrejövő, az érzelmi hiányt és ürességet töltő VigAlom állapotába kerültek. Hajnalban mindkettőjükből kitört az őszinteség: egyikük sem tudja elfogadni, hogy középső gyermekük, Luca down kóros. Zsolt a feleségét, Andrea Istent hibáztatta ezért. A maci tudta, a veszteségfeldolgozás ebben az állapotában még nem befogadóak a sugallatokra, intelmekre.

A kispanda kissé elfáradt mire végigjárta Sétányt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

A kávé party - Ezen a 4 módon (is) függővé válhatsz

kave2.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg tavaszi este köszöntött a Tulipán Sétányra. Az étteremben a szokásos, zártkörű bulit tartották. BMR Brúnó láthatatlanná változott és beosont. Kíváncsi volt, kinek hogy telik az estélye.

Vacsora után a gyerekek kimentek játszani, a férfiak külön vonultak, így a hölgyek kedvükre folytathattak egy kis csajos csevejt.

  • Ki kér kávét? – Kérdezte Betti, az étterem tulajdonosa.

Meglepetésére négyen is kértek.

  • Te nem iszol? – Kérdezte Brigitta.
  • Nem kávézom. – Felelte Bettina miközben a négy csésze fekete megérkezett.
  • Nahát, nem is tudtam.
  • A húgocskám sohasem kávézott. – Mondta Piroska. – Én akkor szoktam rá, amikor középiskolás koromban a nagynénémnek dolgoztam. Neki kellett a segítség, nekem pedig jól jött a zsebpénz. A főiskolára gyűjtöttem. Minden takarítás után kaptam tőle ez kávét és valami finom sütit.
  • Szóval ez a csaj az elismeréshez köti a kávét. – Állapította meg Brúnó.

Andrea a nyitott ajtóban állt és dohányzott. Döbbent arckifejezést vágott. – Én a barátnőimmel kezdtem cigizni és kávézni. Kezdetben semmi jót nem találtam benne, de nem akartam kilógni a sorból. – Mondta. Számára elképzelhetetlen volt Piroska esete.

  • Gyakori jelenség. – Morfondírozott a kispanda. – Arra vágyott, hogy egy közösség tagja legyen, ezért megjelent nála az IlledElem.
  • Én a főiskola alatt kezdtem. – Vette át a szót Brigitta. – Sokat éjszakáztam, az utolsó két évben dolgoztam is a tanulás mellett. Nem akartam lerontani a jegyeimet.
  • Itt is meg van az ok. – Gondolta a maci. – Megfelelési kényszer.

Dorottya elgondolkozott, tekintete a semmibe révedt.

  • Én a szüleim mellett szoktam rá. Nem akartam kimaradni a szokásos ebéd utáni kávézásokból. Mindig érdekes beszélgetést folytattak ilyenkor, főleg ha a keresztanyámék is átjöttek.
  • Hasonló az Andrea helyzetéhez. Viszont nem a kortársaihoz, hanem a családjához akart kapcsolódni. Ritkább eset.
  • És te Edit?
  • Én sem kávézom. Sajnos láttam, hogy mit tesz az alkohol és a dohányzás. Semmi olyan nem akarok csinálni, ami függőséget okoz. – Jelentette ki határozottan.
  • Szóval Editnél egy tudati KötElem A veszteségei miatt teljesen elhatárolódik. – Mondta Brúnó. - Ha meg akarunk szüntetni egy függőséget, azaz le akarunk szokni valamiről, elsőként fontos, hogy tudatosítsuk, hogy milyen érzelmi, kapcsolódási, közösségi megéléshez köti az agyunk a függőség tárgyát. – Tette hozzá.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Selejtezés kontra gyűjtögetés

selejtezes-gyujtogetes.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó ezen a délutánon egy szép nagy ház előtt találta magát. Gyönyörű kert, csodás virágok. A névtábláról leolvasta, hogy egy orvos él itt ügyvéd feleségével és közös lányukkal.

  • Vajon boldogok az itt élők? – Morfondírozott. Anyagilag biztosan jól állnak. Megyek, szemügyre veszem őket! – Határozta el. Láthatatlanná változott és kényelmesen elhelyezkedett az egyik ablakban.

József, a férj a nappaliban olvasott, tizenhat éves lányuk, Szilvi a szobájában selejtezte a ruháit. Elidőzött egy-egy darabnál. Mosolyogva nézte, nosztalgiázott egy kicsit, majd gondosan összehajtotta, és beletette egy dobozba. Közben kellemes zene szólt.

Piroska, az édesanyja ekkor érkezett haza.

  • Éhesek vagytok? – Kérdezte.
  • Ne anya. Épp selejtezek.

Piroska besétált a lánya szobájába.

  • Csak nem akarod ezt a sok holmit mind kidobni?
  • Természetesen nem dobom ki. Kata anyukája a szegényeknek gyűjt, nekik viszem.
  • De hát ezt a ruhát a tizenkettedik születésnapodra kaptad.
  • És imádtam. Most viszont tizenhat vagyok.
  • Miért nem adod oda őket az unokahúgodnak?
  • Tudod, hogy az élénkebb színeket szereti. Sokkal sötétebb a haja, mint nekem.
  • De akkor a családban maradna.
  • Anya, neki mindene meg van. Nem mindenki ilyen szerencsés, mint mi. Mentél már végig egy aluljáróban? Láttad, hogy micsoda szegénység van a világban?
  • Nagyon is tudom, mit jelent a nélkülözés! – Kezdett Piroska kissé feldúlttá válni.

Brúnó kezdett örülni.

  • Jó helyen jársz! Miért is lettél gyűjtögető? – Súgta telepatikus úton a gondolatokat neki.
  • Akkor adhatnál néhányat te is a régi ruháid közül. – Folytatta Szilvi.

József idáig csendben figyelte a jelenetet, most viszont közbe szólt. – Nagyon örülök, hogy ilyen jószívű vagy, kicsim! Piroskám, én is úgy gondolom, hogy mi is átnézhetnénk a szekrényeinket.

  • Mindketten tudjátok, hogy nem tudok megválni a dolgaimtól. Minden darabért keményen megdolgoztam. Gyerekkoromban az unokatestvéreim levetett ruháit hordtam, és megfogadtam - KötElemmel, hogy ha egyszer megtehetem, rengeteg szép holmim lesz.

Brúnó boldogan csóválta a farkát. – Ez az! Meg van az ok. Alig kellett segíteni.

  • Tudom drágám, de már nem vagyunk szegények. – József felállt és megölelte a feleségét. Tudta, hogy milyen nehéz gyerekkora volt, és azt is, hogy mennyit dolgozott azért, hogy jobb életet élhessen. – Úgy érzem mindenem meg van. Gyönyörű ház, csodálatos feleség, és egy ilyen jószívű lány. Tudjátok mit? A hétvégén átnézzük a padlást, és mindent, amire már nincs szükségünk, elviszünk a ruhagyűjtésre.

Brúnó boldogan sétált el.

  • A nélkülözés később gyakran vezet gyűjtögetés Függelméhez. Viszont öröm egy ilyen megértő férjet és egy ilyen segítőkész lányt látni! Vannak még boldog családok.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

A shopping királynő, Így válhatsz vásárlás mániássá

shopping_kiralyno.jpg

Brúnó egy irodaház előtt találta magát.

  • Megnézem, kik dolgoznak itt. Lehet, hogy van, aki segítségre szorul. – Gondolta.

Felmászott egy fára és benézett a szemközti ablakon.

Ildikó, a negyvenes éveiben járó titkárnő az íróasztalánál ült. Hosszú, sötét haját lófarokban viselte. Csak kicsit sminkelte magát, mindössze szempillaspirált és szájfényt használt.

Nem szerette a munkáját, de „valamiből meg kell élni”, mondogatta. Keveset keresett, de legalább albérletre, ételre és ruhára tellett.

Szorgosan gépelt, néha belekortyolt a teájába.

  • Ildikó, nem látta bordó mappát? – Kérdezte a főnöke.
  • Nem, nem láttam.
  • Tegnap az asztalomon hagytam. Most nincs ott.
  • Nem nyúltam az asztalához. Talán máshol hagyta.
  • Nem vitte el véletlenül fénymásolni?
  • Tényleg nem láttam.
  • Határozottan emlékszem, hogy itt volt. Biztosan eltette. Kérem, nézze meg a polcon.
  • Higgye el, nem láttam.
  • Márpedig biztosan maga tette el!
  • A fiókokban megnézte?
  • Ne oktasson engem! Semmire nem haladunk maga miatt! Mihaszna teremtés! – Ezzel dühösen kiviharzott és becsapta az ajtót.

Ildikó feldúltan üld vissza az asztalához. A munkáját is unta, de az, hogy folyton kritizálják, kivált képen bosszantotta.

Folytatta a gépelést. Gyakran mellé ütött. Közben időnkét az órára pillantott. Alig várta az ebédszünetet.

Végre kimehetett a napfényre a sötét irodából. Kicsit megnyugodott és evett valamit. Utána bement a kedvenc turkálójába.

  • Hátha találok valami szépet! – Gondolta izgatottan. 500-1000 Ft-ot kibírok.

Gondosan átnézett mindent. Végül a választása egy zöld szoknyára esett.

  • Legalább valami jó is történt ma. 750 Ft, megérte.

A délután során igyekezett elkerülni a főnökét. Brúnó látta, hogy Ildikónak gondjai vannak, ezért láthatatlanná változott és hazáig követte. A lány otthon örömmel próbálta fel az új szoknyát.

  • Vajon van hozzá illő blúzom? – Azzal kinyitotta a szekrényt. – Nahát, hogy nekem mennyi „rongyom” van. – Gondolta meglepetten.

Brúnó örült a lány felismerésének. Tudta, itt az idő, hogy sugalmazza neki a gondolatokat.

  • Mikor vásároltam össze ennyi mindent? – Tűnődött. – Ezt a lila blúzt akkor vettem, amikor összevesztem anyámmal, azt a farmert meg akkor, amikor a főnököm letolt, amiért kevés cukrot tettem a kávéjába. Nahát, akkor vásárolok, amikor valakivel összekülönbözök!

Meg volt hát, a felismerés. A ruhavásárlást ÉRZELMI HIÁNYTÖLTÉSre használta, rendszerint akkor, amikor KRITIKÁT KAPOTT. Ezt minden alkalommal úgy élte meg, hogy NEM FOGADJÁK EL.

  • Ezen változtatni fogok. – Határozta el. Hétvégén selejtezek. Gyűjtenek ruhákat szegényeknek, elviszem nekik, amire nincs szükségem. A jövőben pedig igyekezni fogok, higgadtan, de határozottan kiállni magamért.
  • Mai küldetés teljesítve! Valaki ismét felismerte a bennünket mozgató láthatatlan érzelmi  elemet, a FüggElmet. – Gondolta elégedetten a kispanda. – Ideje valami rágcsálni valót keríteni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Kávéfüggőség vagy maximalizmus?

kave.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó izgatottan ébredt, ugyanis tudta, hogy ma BMR tanfolyam van. Igyekezett korán odaérni, mert meg akarta figyelni a tanfolyam résztvevőit. Úgy sietett, hogy nem is reggelizett. Szerencséje volt, mert volt nálunk gyümölcs, így megetettük, mielőtt megérkeztek volna a tanítványok. Utána elbújt az egyik szekrényben, és onnan figyelt egész nap.

Csengettek. Elza, a harmincas éveiben járó nő érkezett. Fekete kosztümöt és piros blúzt viselt, haját hosszú copfba fonta. Imádta a tanfolyamokat, folyamatosan képezte magát. Letette retiküljét és bemutatkozott a többieknek, akik épp a konyhában tevékenykedtek.

  • Épp most készült el a kávé. Kérsz egy csészével? – Kínálta kedvesen egy hölgy.
  • Nem is tudom. Már ittam egyet. Azt hiszem, kérek!

Általában enyhe lelkiismeret furdalást érzett a kávézás miatt. Többször megpróbált leszokni róla, de soha nem sikerült. Senki nem biztatta erre, ő viszont tudta, hogy nem egészséges és egyéb szempontból se jó. Most viszont egész nap figyelnie kellett, ezért elhessegette ezeket a gondolatokat.

Az ebédszünetben ismét ivott egy kávét, majd délután is készített egyet. Ekkor viszont már érzete, hogy nagyon nem esik jól neki, ezért kiöntötte a csapba.

Brúnó a szekrényből figyelte a jelenetet. Tudta, hogy van valami rejtett ok e mögött. Ezért azt sugalmazta neki, hogy tegye fel magának a kérdést, mióta kávézik, és mióta ilyen sokat.

A lány már haza fele tartott a buszon, amikor elgondolkodott ezeket a kérdéseken. Akkor kezdett kávézni, amikor az érettségire készült. Később, a főiskolán rendszerint megivott naponta hármat. Nagyon szerette az iskola büféjében készült habos kávét. Amikor büfé már bezárt, megtette az autómatából vásárolható csokis kávé is. Az esti pszichológia órák között ezt itta.

  • Sokba kerül, hogy itt legyek, nem engedhetem meg magamnak, hogy elbambuljak, és ne figyeljek az órákon. -

Később ugyan ezt tette, amikor nagyobb munkája volt, vagy tanfolyamon volt.

Felismerte hát, a probléma gyökerét. Maximalizmus és megfelelési kényszer. Ez a kettő késztette arra, hogy az általa méregnek tartott italt fogyassza.

Brúnó tudta, hogy ez gyakori eset. Az emberek olyannyira meg akarnak felelni saját vagy mások elvárásainak, hogy képesek egészségtelen életmódot folytatni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

süti beállítások módosítása