BMR Brúnó, az emberi lelket kiválóan ismerő vörös panda egy hatalmas fa csúcsán ébredt. A szikrázó tavaszi napsütés megcsillant a bundáján. Nyújtózott egyet, megtisztogatta a bundáját és elrágcsált némi magot.

• Úgy érzem, a környékbeliek rendben vannak. Viszont valakinek szüksége van rám a város egy másik részén. – Mondta.

Leugrott a fáról, láthatatlanná változtatta magát, és már vette is az irányt arra, amerre a SejtElem vitte.

Hamarosan egy külvárosi utcában találta magát. Megpillantott egy óvodát, vele szemben pedig egy általános iskolát. Egy sárga taxi érkezett. Egy magas, vékony, dekoratív nő szállt ki belőle két kisgyermekkel. A haja festett vörös volt, szépen ki volt sminkelve, de a gyakorlott szem látta, hogy karikásak a szemei.

• Várjon meg kérem! – Mondta a taxisnak.

Bekísérte a kisfiát az óvodába, majd a lányát az iskolába. A kispanda láthatatlanul követte. A tanítás már elkezdődött.

• Már harmadjára késnek el! – Jelentette ki a tanárnő, akin egyértelműen látszott, hogy haragszik, amiért megzavarták az óráját.
• Elnézést kérek! Elaludtunk. – Válaszolta az anyuka.

A tanárnő nem felelt, a gyerekek pedig hangosan kinevették a kislányt, amiért elkésett. A nő kifelé jövet egy anyukába futott, aki éppen a biciklijére szállt föl.

• De jól megy egyeseknek, hogy taxival hordják a gyerekeiket! – Jegyezte meg gúnyosan, majd elhajtott.

A hölgy visszaszállt a taxiba, Brúnó beugrott mellé. Egy városszéli, omladozó ház előtt álltak meg.

• Este a szokott időben jöjjön értem, kérem! – Utasította a lány a sofőrt.
• Rendben, Eliza. – Hangzott a válasz.

A panda ezennel megtudta a lány nevét. Pontosabban a becenevét. Gyerekkorában Erzsikének szólították, az unokatestvérei pedig Bözsinek csúfolták. Mindkettőt utálta.

Eliza bement a lakásba. A három nagyobb gyereke a szobában aludt, ő pedig fáradtan lerogyott a konyhában lévő ágyra. Tudta, nem tesz jót, ha sminkben alszik, de nem volt ereje lemosni.

Brúnó figyelte, és azt is tudta, mit álmodik. Ugyan az a rémálom, már megint: ismét tizenkét éves és a rokonoknál van. Az anyja kórházban, az apja börtönben csalás miatt. Az unokabátyjai áthívják a szomszéd fiúkat, és megengedik, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Gúnyosan nevetnek, miközben ő visítozva próbál ellenkezni.

Rémálmából a csengő éles hangja riasztotta fel. Hirtelen felült, zihált és szakadt róla a víz. Feltántorgott és kinyitotta az ajtót. Az egyetlen barátja, István volt az.

• Szia! Hoztam egy kis ételt nektek. – Üdvözölte. – De mond csak, jól vagy? – Kérdezte aggódva.
• Igen, csak rosszat álmodtam. – Felelte a lány. – Foglalj helyet! – Képzeld, már megint sikerült elkésnünk az iskolából. A tanítónő majd felfalt a szemével! – Mondta szomorúan.
• Dolgoztál éjjel? – Kérdezte István.
• Igen. Volt két kliens, de a bár levette a pénz nagy részét. – Felelte.

Közben kijött a szobából a három gyerek, egy lány és két fiú.

• Anya, kimostad a rózsaszín blúzomat? – Kérdezte a lánya.
• Igen, a szekrényben van.

Az egyik fiú kinyitotta a hűtőt. – Nincs itthon kóla? – Kérdezte szemrehányóan.

• Ezek szerint, elfogyott. – Felelte Eliza.
• Majd jövünk. – Mondta a harmadik. – Vegyél sört és cigi! – Utasította az anyját. – Ja, és kólát.

Amikor az ajtó becsukódott mögöttük Eliza felsóhajtott.

• Ez nem mehet így tovább! – Mondta István. – Miért nem ők viszik reggelente az kicsiket az iskolába és az óvodába? – Ha így folytatod, teljesen tönkre fogsz menni!

A lány nem felelt, csak odasétált a szekrényhez és elővett egy üveg whisky-t.

• Ha vezetsz, akkor nem kínállak. – Mondta és töltött magának.

Lassan felhajtotta. Élvezte, ahogy az alkohol égeti a gyomrát.

• Nem ettél semmit, ugye? – Kérdezte István aggódva.

Eliza csak a fejét csóválta, majd újabb adagot töltött magának.

• Az első vendég egész kedves volt az éjjel. Jól öltözött, értelmes ember. Nem is értem, hogy nem becsüli meg a felesége. De a második!!! Álmomban se jöjjön elő! Egy kövér, hájas disznó. Képzeld csak, olyan dolog történt, ami még soha.
• Mi?
• Sikerült belehánynom egy virágcserépbe. – Mondta, miközben keserűen felkacagott, és kitöltötte a harmadik pohár italt.

István odament hozzá és megragadta a két vállát. – Figyelj rám! Minden nap nem ihatsz, főleg nem whisky-t! Mondta emelt hangon.

• Te tudnád ezt józanul csinálni? – Kérdezte a lány remegő hangon, könnybe lábadt szemekkel és felállt.
• Nem kell ezt csinálnod! – Felelte a férfi. – Keresünk neked más munkát. Segítek! Lehetnél például titkárnő. Vagy most jut eszembe, egy ismerősöm felszolgálót keres a kávézójába. – Mondta.

Eliza viszont nem felelt. Megszédült és ájultan a padlóra zuhant. A pohár hangos csörömpöléssel tört össze.

• Eliza! Eliza! – Szólongatta a férfi.

A lány nem válaszolt, így mentőt hívott.

Eliza a kórházban tért magához. Ott közölték vele, hogy terhes. Ettől még jobban összetört.

• Még egy gyerek, és azt se tudom, kitől. – Mondta elkeseredetten.

István tehetetlenül ült az ágya mellet, Eliza azonban néhány óra múlva keserves görcsök közepette elvetélt.

Brúnónak eszébe jutott, hogy ki tudna segíteni az szenvedő lányon. Telepatikus úton üzenetet küldött Kőszegi doktornak, az új medicinát és a Belső Megélések Rendszerét jól ismerő pszichiáternek. A doki érezte az üzenetet, és néhány perc múlva megjelent az osztályon, és megkérdezte, szükség van-e a segítségére. Azonnal Elizához irányították.

A lány csukott szemmel feküdt az ágyban. Teljes SzánAlom állapotba került. A doktor bekopogott és bemutatkozott. Eliza szimpatikusnak találta.

Elmesélte neki, hogy prostituáltként dolgozik.

• Mikor kezdte Eliza? – Kérdezte a doktort.
• Sose csináltam mást. Tizenöt éves koromban megszöktem otthonról, azóta ebből élek.
• Hogyan jutott eszébe, hogy erre az útra lépjen? - Kérdezte a doki, mert tudta, hogy kell legyen még valami a dolog mögött.
• Tizenkét éves voltam, amikor rokonoknál laktam, és a szomszéd fiúk megerőszakoltak. Utána ez mindennapossá vált. Idővel rájöttem, hogyan irányíthatom őket én. Tudtam, hogy vagy meghalok, vagy átveszem az irányítást. És egy idő után pénzt is kértem érte. Úgy gondoltam, ha már használják a testemet, akkor fizessenek érte. Majd megszöktem és rengeteg kuncsaftom lett.
• Azt hiszem Eliza, megtaláltuk a probléma gyökerét. Átvette az irányítást, mert nem volt más lehetősége. – Mondta a doki.
• Igen.
• Figyeljen rám! Tudok magán segíteni. Biztosan szükség lesz több oldásra, de néhány hónap alatt komoly eredményeket érhetünk el.
• Tényleg? – Kérdezte a lány meglepetten.
• Először azt javaslom, hogy írjon le mindent, amit ezzel a dologgal kapcsolatban érez. – Felelte a doktor, majd papírt és tollat adott a lány kezébe.

Elizát másnap kiengedték a kórházból. István segített neki munkát találni, Kőszegi doktor pedig hónapok át kezelte, mígnem visszatért az önbizalma.

• Sajnos rengeteg ilyen eset van! – Sóhajtott fel Brúnó. – És gyakran nagyon rossz vége van. Elizának szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy egy terapeuta és egy barát segített rajta. Így idővel normális életet tudott élni, és meg tudta érteni a minket mozgató láthatatlan Elemet a Függelmet. Viszont rengetegen élik le az életüket prostituáltként és drogosként. És ott van szegény Magdika, aki teljesen más utat választott a molesztálás után. Soha nem lenne szabad elítélni őket, mert nem tudhatjuk, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

• Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
• Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

• Mit csinálsz? – Kérdezte.
• Játszom.
• Milyen játék ez?
• A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
• Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
• Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
• Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

• Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
• Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
• Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
• Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
• Honnan veszed, hogy gyűlöl?
• Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
• Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

• Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

• Mi a helyzet? – Kérdezte.
• A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
• Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

• Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
• Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

• Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek – Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

• Helló, apa! – Üdvözölte,
• Szevasz, kicsim!
• Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
• Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

• Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
• Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
• Valóban? – Tűnődött el Józsi.
• Engem is meglepett. – Mondta a lány.
• Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

• Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
• Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
• Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
• Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

• Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
• Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
• Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

• Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

• Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
• Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
• Értem. – Mondta József.
• Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
• Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
• Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
• Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
• Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

• Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
• Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
• Ó!
• A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
• Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
• Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
• Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
• Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
• Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már hűvösre fordult az idő, de ezen a reggelen szépen sütött a nap a Tulipán Sétányon. Brúnó úgy döntött, ma Dorottyáékat fogja meglesni. Besurrant a nyitott ablakon át, majd elrejtőzött.

Erzsi néni a reggelit készítette, a két gyerek már az asztalnál ült. Károly, mint mindig, most is a laptopjába temetkezett. Természetesen öltönyt és nyakkendőt viselt.

• Csak egy kávét kérek! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítást. – Vigyázzon, még kiborul!

Dorottya királykék, csipkével díszített hálóingben és alig összekötött szatén köntösben érkezett. Festett vörös haja dús hullámokban omlott a vállára.

• Jó reggelt! – Köszönt méltóságteljesen.
• Jó reggelt! – Válaszolta férje anélkül, hogy ránézett volna.
• Erzsébet, kész van a turmixom? – Kérdezte a ház úrnője.
• Azonnal elkészítettem, asszonyom. – Felelte a házvezető nő, és már lépett is a turmix géphez.
• Ráérsz ma este, szívem? – Fordult Dorottya férjéhez.
• Üzleti vacsorám lesz.
• De a gyerekeknek programjuk lesz és arra gondoltam, hogy elmehetnénk…
• Megmondtam, hogy nem jó. Nagy összeg múlik az üzleten, az az első!

Károly továbbra se nézett rá. Dorottya elcsendesedett és kisétált a teraszra. Fogta aranyszínű, strassz kövekkel díszített öngyújtóját és rágyújtott egy hosszú cigarettára. Félig elszívta, majd elnyomta és visszasétált az ebédlőbe.

Hátravetette hosszú sörényét és kezébe vette hatalmas okostelefonját. Mosolyt erőltetett magára és chatelni kezdett. Az üzenetek érkezésekor látványosan felkacagott.

• Lehalkítanád, kérlek? Rendkívül idegesítő ez a pittyegés! – Förmedt rá Károly. Most először nézett rá szúrós tekintetével a szemüvege fölül.

A nő letette a telefont és beállt a tükör elé. Hátrafogta a haját, majd fogott egy élénkvörös rúzst és felkente.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja.

• Szervusz, Betti, drágám! Nem, nem valószínű, hogy ma este tudok menni. Találkozóm van valakivel. Érezzétek jól magatokat! – Mondta és letette.
• Egy perc nyugta nem lehet az embernek ebben a házban! – Csapott az asztalra Károly, majd felkapta a laptopot és átment vele a dolgozószobájába.
• Teljesen elhatárolódik. Ez a HatárAlom. – Szomorodott el a kispanda.

Dorottya felvonult az emeletre, majd negyed óra múlva tűzpiros kosztümben, tűsarkú cipőben és élénk sminkben jelent meg. Parfümje illata az egész házat belengte. Szó nélkül kivonult.

Beült a ruhája színével megegyező Mercédeszébe és elhajtott. Az edzőterembe ment. Az egész délelőttöt ott töltöttem, majd megebédelt. Délután moziba ment egy barátnőjével, később pedig beültek egy cukrászdába.

• Nem törődik velem. Mint ha ott se lennék. Borzasztó így élni!
• Na, de Dorottya, szívem! Mindenetek meg van. Gyönyörű ház, luxusautók. Mutass nekem még valakit, aki a Seychelle Szigeteken nyaralt! – Hangzott a megértést a legkevésbé sem tartalmazó válasz.
• Nem értesz semmi! – Mondta a nő elkeseredetten. – Pincér! Kérem, hozzon még egy vodkanarancsot!

A harmadik pohár ital után kezdett egyre magabiztosabbá válni. Hazament és átöltözött egy kihívó, paprikapiros koktélruhába és feltűzte a haját. Esze ágában sem volt otthon tölteni az estét. Ha a férje nem tart vele, akkor egyedül megy szórakozni.

Brúnó számára egyértelmű volt, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre.

A Hotel Tulipánban már kezdődött a szokásos péntek esti party. A törzsgárda egy része egy nagy asztalnál ült és élénk csevegést folytatott.

• Szervusz, Dorottya! De csínos vagy ma! – Üdvözölte kedvesen Betti.
• Igen, nagy szép ez a ruha! – Helyeselt elismerően Piroska.
• Károly nem jött veled? Szerettem volna beszélni vele? – Kérdezte Arnold.
• Sajnos nagyon elfoglalt. Sok a munka mostanában. – Szabadkozott Dorottya. Közben úgy érezte, mint ha fojtogatná valami.

Kellemesen indult az este. A társasághoz csatlakozott Brigitta, a divattervező hölgy is. Ő volt az egyetlen, akire Dorottya felnézett. Egészen belefeledkezett a beszélgetésbe, amikor Arnold megszólalt.

• Nézzétek, Károly mégis csak eljött.
• Valóban? – Nézett hátra a nő elfúló hangon.

A férfi éppen csak bólintott a társaságnak, majd leült a bárpulthoz és rendelt egy italt. Dorottya erőt vett magán, és odasétált hozzá.

• Gyere, szívem, üdvözöld a többieket! Hiányoltak!
• Hagyj már békén! – Förmedt rá dühösen. – Fárasztó napom volt, lazítani akarok.

Dorottya szúrós tekintetet vetetett rá, majd szó nélkül sarkon fordult.

Felhajtott még egy italt, majd beszélgetésbe elegyedett egy idegen férfival. Hamarosan vadul flörtölni kezdett vele.

• Olyan kellemes a zene! Miért nem táncolunk? – Kérdezte.
• Ó, én nem igen tudok táncolni. – Szabadkozott az idegen.
• Ugyan már! Jöjjön csak! – Felelte a nő és már húzta is a táncparkettre, lehetőleg minél közelebb a férjéhez.

A társaságnak kezdett feltűnni a kihívó viselkedés. Károly szemei egyre jobban szikráztak, majd felpattant és határozott léptekkel kirohant.

Dorottya felkacagott. Elérte, amit akart. Hamarosan lerázta újdonsült ismerősét és egyedül táncolt tovább. A vodkát hívta segítségül, hogy átmenetileg feledje a magányát.

Brúnó nagyon elszomorodott ezen az estén. Látta, hogy Károly érzelmileg teljesen le van zárva. Folyamatos céltudatban van, csak a pénzt hajszolja. Dorottya – noha fontos számára a luxus – szeretne kapcsolódni a férjéhez, de az nem ad rá lehetőség. Így mindent megtesz, hogy provokálja, hiszen csak így tud hatással lenni rá. Ennek érdekében egyre veszélyesebb fegyvereket is kész bevetni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Reggel tíz óra volt. A Nap besütött Zsolt és Andrea házába. Brúnó, a vöröspanda kintről figyelte, mi történik.

Andi a nappali kanapéján horkolt másnaposan. Késő éjszaka ment haza, miután összeveszett a férjével Edit miatt. Zoli reggel kidobálta a sörös üvegeket és kiürítette a hamutálakat, majd elvitte a kistestvéreit az iskolába.

Zsolt is érezte magán a macskajaj tüneteit, de közel se annyira, mint a felesége. Úgy érezte, gondolkodnia kell. Elhatározta, hogy sétál egyet. A szíve mélyén tudta, hogy Edit jogosan aggódik, sőt retteg, hogy ő és a felesége úgy végzik, ahogy a szüleik. Leült egy padra a parkban.

• Mégis csak kéne valami munka. – Tűnődött. Azt is tudta, hogy valahogy le kéne szoktatni a feleségét az italról. Hetente legalább kétszer részeg, a három gyerekük ebben nő fel.

Lassan elindult a sétányon. Nem tudta, hová és miért. Maga se tudta az okát, egyszerűen csak a megérzését követte.

Brúnó örömmel látta, hogy hallgat SejtElemre.

Egy szőke hajú nőt pillantott meg, aki egy dobozt emelt ki egy piros kocsiból.

• Nahát! Csak nem megvette valaki az üresen álló házat? – Gondolta.

Látta, hogy a hölgy nehezen boldogul, ezért odasietett hozzá.

• Segíthetek?
• Az nagyszerű lenne. Köszönöm!

Bevitték a holmit a lakásba.

• Irina vagyok. Most költöztem ide.
• Akkor szomszédok leszünk. Zsolt vagyok. Két házzal arrébb lakunk.
• Megkínálhatom egy teával?
• Igen, köszönöm!

Irina orosz volt, de rég óta Magyarországon élt. Az ötvenes éveiben járt.

• Mondja Zsolt, mivel foglalkozik?
• Néha alkalmi munkákat vállalok el. Tudja épp azon tűnődtem, hogy kéne végre valami munka.

Brúnó tudta és Irinának is feltűnt, hogy a férfi komolyan elgondolkozott az életén.

• És ön?
• Én több mindennel foglalkozom. Kártyavetés, asztrológia, alternatív gyógymódok.
• Érdekesen hangzik. – Mondta meglepetten Zsolt.
• Igen, ez egy nagyon izgalmas világ. Hosszú ideje ebben mozgok.
• És mire jó az a kártyavetés? Megmondja a jövőt?
• Nem egészen. Ez nem jóslás. Az aktuális tendenciákat tudjuk megnézni. Senkinek nem mondom azt, hogy tegye ezt, vagy ne tegye azt. Ez nem így működik.
• Mondja, mennyiért csinálna nekem egy kártyavetést?
• Egy segítőkész szomszédnak? Természetesen ingyen.

Irina meggyújtott egy mécsest, elpakolt az asztalról és becsukta az ablakot, hogy ne zavarják őket a beszűrődő zajok. Elővett egy ősréginek tűnő kártyapaklit és elmélyülten keverni kezdte. Majd kiterítette a több ezer éves szimbólumokat tartalmazó lapokat.

• Úgy látom, maga házas.
• Pontosan.
• De nem boldog.

Zsolt nem felelt.

• Nocsak! Nem szerelemből házasodott.
• Nahát, ezt meg honnan tudja. – Hallatszott a döbbent válasz.
• A múltjában látok egy másik lányt. Sötét hajú, fiatal nő lehetett.
• Katinka.
• Nagy hatással volt önre.
• Így van. De sosem mertem közeledni hozzá. Aztán eltűnt az életemből.
• Sajnos sok férfi van ezzel így. Le vannak zárva érzelmileg, így nem merik megszólítani a hölgyet, aki megérinti őket.

Zsolt döbbenten hallgatta. Azt hitte, csak ő esett ebbe a hibába.

• Már nagyon bánom, hogy nem léptem időben. Ugyan úgy nem mertem odamenni hozzá, mint iskolás koromban egy másik lányhoz. Aztán jött a nagyszájú Andi és feleségül vettem.
• Ez gyakrabban megesik, mint gondolná. A közeljövőben viszont úgy látom, választás előtt áll.
• Miféle választás?
• Azt nem tudom pontosan. De döntenie kell valamiben. Két út áll ön előtt, az egyik felfelé, a másik lefelé vezet. Negatív energiák rossz útra csábítják, az égiek viszont segítik, hogy jó életet éljen.
• Már értem.

Igen, értette. Tudta, hogy választani kell az alkohol és a játékszenvedély, valamint a családja között.

Megköszönte és felállt. Lassan kisétált.

• Van három gyerekem, egy feleségem és egy nővérem. Azt akarom, hogy mindannyian boldogan éljünk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Esős szeptemberi nap volt. Brúnó egy fa tetejéről figyelte az iskolába igyekvő gyerekeket. Az új tanév kezdete izgalommal töltötte el őket.

Péterke szemmel láthatóan rosszkedvűen ballagott a tornaterem felé. Nem örült neki, hogy Ági nénit, a testnevelő tanárt kapták osztályfőnöknek, ő ugyanis soha nem szeretett sportolni.

Negyedórányi fárasztó futás után kötélmászás következett. Néhány társa felmászott egészet a kötél tetejéig és büszkén zsebelte be az ötös osztályzatot. Mások képtelenek voltak rá, ők kettest kaptak egy rosszalló tekintet és sok esetben egy lekicsinylő megjegyzés kíséretében.

Péter következett. Harminc szempár szegeződött rá, valamint a tanárnő éles tekintete. Nem sikerült felmásznia, a karja nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy fel tudjon kapaszkodni.

• Nahát, Péter! Fiú létedre! Ez még egy lánytól is kritikán aluli teljesítmény! – Jelentette ki Ági néni.

Az osztály halk kuncogásban tört ki.

• Petike, úgy tornázik, mint egy kislány! – Gúnyolódott Dominik.
• Kata is lány, mégis fel tudott mászni és csillagos ötöst kapott. – Tette hozzá Jancsika.

Az osztály nagy része hangosan nevetett, a tanárnő pedig figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást.

A kisfiú csendes volt a nap további részében. A szünetekben a testvérétől kapott fülhallgatón zenét hallgatott és uzsonnázni is egyedül ment. A csendessége egyedül a bátyának, Zolinak tűnt fel, amikor érte ment.

• Mi történt? – Kérdezte.
• Semmi.
• Ne mond! Látom, hogy rossz kedved van!
• Utálom a tornaórát! És útálom Ági néni! Kettest kaptam a kötélmászásra.
• Sajnálom! De ez még nem tragédia. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok sikeres ember van, aki sohasem tudott kötélre mászni.
• Akkor is útálom! Az egész osztály rajtam nevetett.
• Értem már! Szóval téged az bánt, hogy kinevettek.
• Igen.
• Megértem. De nem éri meg ezen rágódni. Lehet, hogy nem tudsz kötélre mászni, de senki se tud olyan szépen rajzolni az osztályban, mint te.

Brúnó örömmel látta, hogy Zoli rájött, hogy az öccsének az fáj, hogy ÉdegElmet szenvedett el az egész osztály előtt.

A kisfiú kicsit jobban érezte magát a testvére együttérzésétől. Hazaérve a szokásos jelenet fogadta őket: sörös dobozok, teli hamutál, füstszag. Most kivételesen viszont főzött az anyjuk. Andrea kénytelen-kelletlen egy tál mákos tésztát hajított az asztalra, közben Lucával, down kóros lányával ordibált, amiért az véletlenül eltört egy poharat.

A nagynénjük, Edit nem sokkal a fiúk előtt érkezett. Édességet és gyümölcsöt hozott a gyerekeknek, kinyitotta az ablakokat, ugyanis az egész házban vágni lehetett a füstöt, valamint összeszedte a gyerekek ruháit és elindította a mosógépet. Folyamatosan futott benne a MentElem program az öccse három gyermekével kapcsolatban.

• Egyetek, aztán húzás tanulni! – Vágta oda Andrea.

Péter csendben, szótlanul evett, majd felállt és az udvar felé vette az irányt.

• Hova, hova? Megmondtam, hogy menj tanulni! – Jött az újabb felszólítás.
• Később szeretnék. – Felelte a kisfiú.
• Most mész, ha azt mondta! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz.
• Anya, had pihenjen egy kicsit! – Kérte Zoli.
• Majd pihen utána!
• Nehéz napja volt.
• Na és?!
• Valami baj történt? – Kérdezte Edit.
• Kinevették a tornaórán, mert nem tud kötélre mászni. – Mondta Zoltán.
• Ezek szerint veszteség érte. – Mondta Edit. – Ebben az esetben teljesen érthető, hogy később szeretne tanulni. Estére fog kifutni az elszenvedett veszteség.
• Miket beszélsz? – Nézett értetlenül Andi a sógornőjére egy újabb sörrel a kezében.
• Ez egyszerű biologika. Így működik az agyunk. Péter öt órán keresztül stresszben volt az iskolában. Ugyan ennyi időbe telik a helyreállítási szakasz. – Mondta Edit miközben kivett egy lavornyi ruhát a mosógépből és kinyitotta a vasaló deszkát.
• Hogy egyeseknek mire nem jut idejük! – Mondta gúnyosan Andrea, aki kezdett egyre részegebbé válni.

Edit közelebb ment hozzá és a szemébe nézett. – Akkor jut rá időm, amikor te a kocsmában iszogatsz a férjed meg a kaszinóban szórja el a pénzt. – Mondta éles tekintettel halkan, hogy a gyerekek ne hallják.

Andi lehajította az asztalra az üres sörösüveget és sértődötten tántorogva felvonult az emeletre.

Zoltán Edit segítségre sietett. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz. Edit volt az egyetlen a családban, aki értékelte az unokaöccse szorgalmát. Csak ő vette komolyan, hogy történésznek szeretne tanulni és segítette is mindenben.

Pétert kiengedték játszani a kertbe, majd este hétkor behívták, hogy tanuljon. Hibátlanul írta meg a házi feladatát.

Edit és a három gyerek számára viszonylag kellemesen telt a délután. Közben egész végig lehallatszott az emeletről Andrea részeg horkolása.

Brúnó elismerően nézett Editre. – Egy ilyen egyszerű biologikai törvény ismerete megkönnyítheti az életünket és sok konfliktust előzhet meg. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Meleg tavaszi este volt. Brúnó egy padon heverészett. Edit a tanárnő sétált végig a Tulipán Sétányon. Egész délután dolgozatokat javított, jól esett neki egy kis séta. Egy kosárnyi finomsággal az öccséhez indult. Régen rádöbbent, hogy a testvére és a sógornője menthetetlen, de kötelességének érezte, hogy a három gyerekükről gondoskodjon.

Zsolték háza volt a legrendetlenebb a környéket. A lány nyitva találta az ajtót, így besétált. A tévében hangosan üvöltött a meccs. Az öccsét a kanapén találta, egyik kezében a távirányító, a másikban cigaretta, lábai az asztalon. Egy zacskó chips-et rágcsált.

• Jó estét!
• Csá tesó! – Szólt hátra Zsolt. Edit nem szerette az ilyen fajta üdvözlési formát. Az iskolában mindig rászólt ezért a gyerekekre, de most nem volt kedve a testvérét nevelni.

Luca, a tizenkét éves down kóros kislány odaszaladt hozzá és megölelte. Edit hozzá volt szokva a szívélyes fogadtatásához.

• Hol vannak a többiek? – Kérdezte.
• Szia! Itt vagyok. – Halotta meg a tizenhat éves unokaöccse, Zoli hangját a konyhából. A fiú egyik kezében egy fakanalat, a másikban a történelem könyvét tartotta. Meglehetősen fáradtnak tűnt.
• Nahát, te főzöl?
• Mondtam neki, hogy éhes vagyok. – Mondta Luca.
• Zsolti, hol van a feleséged? – Kérdezte Edit.
• Pétert szidja. Rossz jegyet hozott haza.

Abban a pillanatban meghallotta a sógornője hangját.

• Hogy lehetsz ilyen hülye, fiam? Állandóan szégyenkeznem kell miattad! – Andrea egy sörösüveggel a kezében rontott ki a gyerek szobájából. Péterke holt sápadt volt.
• Valami baj van, Andi? – Kérdezte Edit.
• Már megint kettest hozott matekból.
• Mi lehet az oka?
• Nyilván az, hogy egy semmire kellő, lusta, trehány disznó. Mint minden férfi. – Vágta rá gondolkodás nélkül.
• Láthatnám a dolgozatot?
• Én már megnéztem. – Szólt közbe Zoli. – Nem értem. Kérdeztem tőle, hogyan lehet öt meg három tizenhárom. Azt mondta, ő a hármast nyolcasnak nézte.
• Itt a dolgozat. – Adta oda Péter.

Edit átnézte, és kezdett rájönni, mi lehet a probléma.

• Zsolti, szerintem Péternek szemüvegre van szüksége.
• Mi?
• Valószínű, hogy nem lát rendesen.
• És mégis miből vegyek én szemüveget neki?

Edit egyre dühösebb lett, de nem akart a gyerekek előtt veszekedni a testvérével.

Zoli letette a tankönyvet és elkezdte kiszedni a tésztát a lábosból.

• Várj fiam, segítek. – Lépett oda. – Mit tesztek a tésztára?
• Azt hittem még van egy kis mák, de úgy látszik, elfogyott. – Állt tanácstalanul a fiú a konyhaszekrény előtt.

Edit kivett a kosarából egy darab sajtot, fogott egy reszelőt és ráreszelte a tésztára.

• Úgy látom, a gyerekek még nem vacsoráztak.
• Ettek az iskolában. – Lökte oda Zsolt.
• Valahol van még egy zacskó chips. – Tette hozzá Andrea.

Editnek egyre inkább nehezére esett az ÖnUralom, hogy megőrizze a hideg vérét. Három tányért az asztalra tett. – Egyetek! Zoli, édességet is hoztam, később add oda a testvéreidnek. – A fiú tudta a pillantásból, hogy ez azt jelenti, ügyeljen, hogy a kicsik egyék meg, és ne a szüleik.

Edit visszament a nappaliba.

• Keresek egy szemészt Péterkének. Találkoztam már hasonló esetekkel az iskolában. A gyerek nem lát rendesen, így összecserél számokat és betűket.
• Vagy csak buta! – Felelte Andi miközben egy újabb sört nyitott ki.
• Két pofon, és máris megtanulja. – Kontrázott rá Zsolt.

Edit kikapta az irányítót az öccse kezéből, és kikapcsolta a televíziót. Lehajolt hozzá és szúrós tekintettel a szemébe nézett.

• Ha még egyszer meghallom, hogy bármi rosszat mertek mondani a három gyerek közül bármelyikre is, vagy ráemelitek a kezeteket, soha többet nem láttok, és minden támogatásomat megvonom.

Hátat fordított és kivonult. Az ajtó erőteljesen becsapódott mögötte. Mindig megviselte a találkozó a testvérével, de ez több volt a soknál. Kitántorgott az utcára és megkapaszkodott a kerítésben.

Brúnó tudta, hogy a mentelem program fut a fiatal nőben. Őt nem mentették meg gyerekkorában, ezért mindent megtesz a testvére három gyermekéjért.

Lassan elindult.

• Jó estét Editke! Sétálgatsz? – Piroska kedves hangját hallotta, de rémülten rándult össze.

A Kőszegi házaspár a házuk előtti teraszon üldögélt.

• Nagyon szép idő van! Gyere, igyál velünk egy teát! – Invitálta József.
• Sajnálom, nem lehet. – Mentegetőzött.

Abban a percben nyílt Zsolték házának ajtaja.

• A hülye nővéred! – Üvöltötte Andi, miközben kirohant.
• Nekem is az agyamra megy, de nélküle éhen halnánk. – Ordított utána a férje.
• Andrea beledobta a sörösüveget a kukába és elviharzott.

Edit megtántorodott.

• Csak semmi kifogás. Leülsz és beszélgetünk egy kicsit. – Mondta Piroska és már indult is, hogy bekísérje a teraszra. Leültette és egy csésze teát töltött neki.
• Edit, nem a te hibát a testvéred életmódja. – Mondta együttérzően József.
• Csak a gyerekek miatt tartom vele a kapcsolatot.
• Nagyon szép, hogy törődsz a kicsikkel. – Mondta Piroska és a vállára tette a kezét.
• Nem akarom, hogy tönkre menjenek.
• Reméljük nem fognak!
• József, azt hiszem Péternek szemüvegre lesz szüksége. Tudnál ajánlani egy szemészt.
• Hát persze. Gyertek be holnap a rendelőmbe és átkísérlek benneteket a kollegámhoz.
• Az anyja szerint hülye, pedig szerintem csak rosszul lát. A többi tanár szerint is jó eszű, csak nagyon csendes.
• Ez teljesen érthető. – Mondta Piroska.

Edit nem bírta tovább. Muszáj volt kiöntenie a szívét.

• Zoli nagyon rendes gyerek. Rengeteget tanul. Megígértem neki, hogy fizetem az egyetemi tanulmányait.
• Ez nagyon szép tőled!
• Most épp főzött a testvéreire. Túl fiatal még ahhoz, hogy egyedül gondoskodjon róluk.
• Szegény gyerekek! – Sóhajtott fel Piroska!
• A szüleink hasonló életmódot folytattak. Sajnos az öcsém is ezt választotta. Legalább a gyerekeket szeretném ettől megmenteni.
• Ez nagyon nehéz ügy, de segítek, amiben tudom. – Gondolkodott el József. – Nyugodtan megbízhatsz bennünk. Orvosként és szomszédként is melletted állunk.
• Nagyon köszönöm!
• Tényleg, van valami programod holnap estére? – Kérdezte Piroska.
• Azt hiszem nincs.
• Akkor ketten elmegyünk valahova. Tartunk egy csajos estét!
• Benne vagyok.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit és a Kőszegi házaspár között végre barátság szövődött.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű napfényes tavaszi nap virradt a Tulipán Sétányra. Brúnó úgy döntött, meglesi Zsófit az iskolában. Jót tett neki az édesanyjával töltött nap, de érthető módon, megviselte a barátnője, Dóri árulása. Láthatatlanná változtatta magát és elcammogott az általános iskolához.

A lány épp megérkezett az udvarra. Köszönt a többieknek, majd leült egy padra. Élvezte egy kicsit a napsütést, majd olvasni kezdett. Az osztálytársai egy másik padnál gyülekeztek. Nem volt baja velük, de számára mindennél fontosabb volt a zene, most is szolfézst tanult.

Egyszer csak nyílt az ajtó. Az igazgató kísért ki egy családot. Egészen meglepő látvány tárult a gyerekek szeme elé. Egy fehér férfi és egy indiai nő búcsúzott el egy kislánytól.  Az anyuka gyönyörű tűzpiros, mintás szárit viselt, hatalmas arany fülbevalóval és nyakékkel. Haját bonyolult kontyban viselte.

• Ne aggódjanak! Minden rendben lesz. – Mondta az igazgató.

A pár elköszönt és már el is tűntek.

A lányuk leült egy távolabbi padra. Hosszú, ciklámen lila szoknya és élénksárga felsőrész volt rajta, valamint a szoknya színével megegyező kendő. Csüngős fülbevalót hordott, vastag, dús haját hosszú fonatban viselte. Egészen egzotikus látványt nyújtott a budapesti általános iskola udvarán a farmernadrágos és miniszoknyás lányok között.

Zsófi rámosolygott, a többiek pedig döbbenten nézték.

• Hát ez meg ki?
• Vajon honnét került ide?
• Csak nem akar ide járni?!
• Miféle szerzetek ezek?

Brúnó egy bokor alól figyelte a jelenetet. Jól tudta, lesznek még itt meglepetések.

Zsófi felállt és elindult a kislány fele.

• Szia! Úgy látom, új vagy.
• Szia! Kairavi vagyok. – Felelte majdnem tökéletes magyarsággal.
• Az én nevem Zsófi.

Megszólalt a csengő. A két lány együtt indul el a tanterem felé.

Kairavi nem volt teljesen barna, inkább kreol bőrű. Sötét haja és szeme, valamint hatalmas szempillái rendkívül egzotikussá varázsolták. A fiúk csodálattal, a lányok egy része megvetéssel fordultak utána.

• Gyerekek, üljetek le. Új osztálytársatok lesz. Ő… Mit is mondtál, hogy hívnak?
• Kairavi.
• Ő Kairavi.

Az osztály döbbenten bámult.

• Ott hátul van egy szabad hely. – Folytatta a tanárnő.
• Ági néni!
• Igen, Zsófi.
• Mellettem van egy hely. Szívesen ülök Kairavi mellé. Új még, hátha segítség kell neki.
• Rendben, ahogy akarjátok.

Brúnó az ablakból figyelt.

• Drága Zsófi! Arany szíve van! De ez az Ági néni… Tanulhatna a belső megélésekről! – Morgott a kispanda

A két kislány egymásra mosolygott és leültek. A többiek megvető pillantásokat vetettek rájuk.

Végre kicsengettek.

• Te indiai vagy? – Kérdezte Zsófi kifelé menet.
• Anyukám indiai, apukám magyar.
• Nagyon szép neved van! Mit jelent?
• Holdfényt. A teljes nevem Kovács Katalin Kairavi.
• Nocsak, új barátnője van a kis könyvmolynak? – Kezdett gúnyolódni Bernadett, az osztály hangadója.
• Más nem barátkozik vele, így jó neki ez a jött-ment is. – Folytatta egy másik.
• Nem jött-ment, hanem indiai. – Válaszolta Zsófi higgadtan.
• Tényleg? Azt hittük cigány.

Hangosan felkacagott az egész társaság.

• Ne is törődj vele. – Fordult feléje Zsófi.
• Láttátok mennyi ékszer volt az anyján? – Folytatta kihívóan Bernadett. – Lehet, hogy mind lopott.
• Hogy te milyen rosszindulatú vagy! – Kezdett dühbe jönni Zsófi.

Kairavi egyre kellemetlenebbül érezte magát.

• Apukám azt mondta, hogy mindenki maradjon ott, ahová született. Ez a föld pedig a magyaroké.
• Ő félig magyar. Ha vettétek volna a fáradtságot, hogy megkérdezzétek a nevét, akkor tudnátok.
• Nem mondod?! Tényleg? Akkor miért öltözik úgy, mint egy majom? Majd orra esik ebben a hosszú szoknyában.
• Még mindig jobb, mint az a lepel, ami az anyján volt. Talán Indiában nem tudnak varrni, azért tekernek magukra rongyokat?
• Szárinak hívják. Tradicionális indiai viselet. – Felelte szúrós tekintettel Kairavi. Most már kezdett dühös lenni.
• Azért gúnyolódtok, mert irigykedtek. Nézzetek magatokra és gondolkozzatok el azon, hogy mire vagytok ennyire irigyek. – Szegezte nekik Zsófi, majd választ sem várva belekarolt Kairaviba és együtt elsétáltak.
• Ez az kislány! Rátapintottál a lényegre! Amire irigyek vagyunk, azt leértékeljünk. – Csóválta a farkát boldogan Brúnó.
• Köszönöm, hogy megvédtél. – Hálálkodott Kairavi.
• Nincs mit! Ők már csak ilyenek. Folyton irigykednek.

Kairavit nem lepte meg a fogadtatás, tudta, hogy mire számíthat, mégis jól esett neki, hogy kiálltak mellette.

• Nekem kifejezetten tetszik a ruhád. A mamád pedig egyszerűen gyönyörű!
• Köszi! A szüleim, mondták, hogy hordhatok nyugati ruhát is, de én így jobban érzem magam.
• Hogyhogy ide költöztetek?
• Apukám itt kapott munkát. Riporter.
• És anyukád mivel foglalkozik?
• Táncos.
• Azta! Azért olyan csinos.
• Igen. – Mosolyodott el Kairavi. – Van kedved egyszer átjönni hozzánk? Megmutatom az indiai táncot, ha érdekel.
• Nagyon szeretném.

Brúnó boldogan szemlélte őket.

• Két okos lány. Nagyon jól kezelték a helyzetet!

Zsófi este lelkesen mesélte a történteket az édesanyjának.

• Dóri végig hallotta Bernadették csúfolódását. Nem szólt semmit, de beállt a csapatukba.
• Úgy látom kislányom, elveszítettél egy barátnőt, viszont kaptál egy másikat.

Zsófi elmosolyodott. Ekkor megszólalt a telefon.

• Nahát, ki lehet ilyenkor?!
• Betti? Tulasi vagyok, Kairavi anyja. A lányom mesélte, hogy összebarátkoztak Zsófival az iskolában. A férjemmel szeretnénk, ha pénteken átjönnének hozzánk vacsorára.
• Nagyon köszönjük! Zsófi nagyon fog örülni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó kora este kelt felt. Tudta, hogy néhányan ma mérföldkőhöz érkeznek az életükben.

• Nehéz éjszaka előtt állunk. Indulok Józsefhez, szüksége lesz a segítségemre. - Elhelyezkedett a Kőszegi család házának ablakpárkányán. Épp elkezdték a vacsorát, amikor megcsörrent a telefon.
• Kőszegi József. – Szólt bele a családfő. – Ó, értem. Máris indulok. Nem szükséges, hogy értem jöjjenek. Kocsival tíz perc alatt ott vagyok. – Letette a telefont, és már indult is a zakójáért.
• Csak nem kell megint bemenned dolgozni, apa?
• De igen, Szilvikém. Autóbaleset történt, egy egész családot behoztak.
• Milyen szörnyű! – Szomorodott el a felesége, Piroska. – Imádkozni fogunk értük.
• - Bólintott rá Szilvi. – Szólj, ha megint mehetek önkénteskedni.
• Rendben kicsim. Jó éjt!

Rendkívül fárasztó éjszaka volt az aznapi a kórház sebészeti osztályán. Órákon keresztül operáltak, sajnos szomorú eredménnyel. A fiatal házaspár mindkét tagját elveszítették, majd a nagymama is elhagyta a testét. Utolsó mondata szíven ütött minden jelenlévőt:

• Vigyázzanak az unokámra!

A balesetet mindössze a nyolcéves kislány élte túl. Csodával határos módon, karcolásokkal megúszta.

József rendkívül kimerülten ébredt. Egész éjszaka az árván maradt kislánnyal álmodott. Jól tudta, pszichológusként ráhárul a feladat, hogy közölje vele a történteket. Erőt vett magán, és bement a gyerek szobájába. Hanyatt feküdt és a plafont bámulta. Meg sem mozdult.

• Szervusz Kitt! Józsi bácsi vagyok. Sajnos nagyon szomorú dolgot kell veled közölnöm. A szüleid és a nagymamád az éjszaka visszamentek az angyalokhoz.

A gyerek nem mozdult, csak feküdt nyitott szemekkel.

• Nagyon sajnálom! – Folytatta a doki.

Utasította a kollégáit, hogy amennyiben nem muszáj, ne adjanak neki nyugtatót. Később ismét bement hozzá és leült az ágya mellé.

• Kitt, így hívnak, ugye? Nagyon bájos név! Tudtad, hogy a Katalin becézett formája? Édesanyámat és a nővéremet is így hívták. Sajnos már egyikük sincs közöttünk. Tudom, mit érzel, én is elveszítettem a szüleimet.

A kislány továbbra sem mutatott semmilyen reakciót. A doktor azonban hitt benne, hogy a szavai idővel meglágyítják. Reggel leváltotta a kollegája, ő mégis bent maradt egészen estig. Nem akarta otthagyni kis betegét.

• Szia drágám! Kimerültnek tűnsz. – Üdvözölte otthon a felesége. - Mi történt?
• Sajnos egy nyolcéves kislány árván maradt.
• Ó édes Istenem! Ez borzalmas!
• Igen, hatalmas trauma érte. Nem beszél, csak szótlanul fekszik.
• Látom, nagyon megviselt. Gyere, igyál egy teát.
• Köszönöm! Szilvi itthon van?
• Itt vagyok, apa.
• Lányom, továbbra is van kedved önkéntes munkát végezni?
• Hát, persze.
• Jöhetsz mesét olvasni egy árván maradt kislánynak.
• Örömmel!
• Akkor holnap iskola után várlak.

Brúnónak tetszett a doki hozzáállása.

• Tudta, hogy a gyermek az érzelmi veszteségfeldolgozás, a gyászfolyamat egyik legnehezebb fázisába került, a belső, MAGunkat őrlő MALOM érzelmi állapotába. Ennek az érzelmi állapotnak a jellemzője az érzelmi üresség, a tompaság, a kommunikációs gátoltság. Időt ad a gyereknek. Megengedi, hogy a saját tempójában közeledjen az emberekhez.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Be

(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány lázban égett a retro party miatt. Betti vezetésével szépen feldíszítették az éttermet. Már gyülekeztek az emberek, a diszkó gömb forgott, az Abba szólt, még viszonylag halkan.

• De örülök, hogy eljöttetek! – Köszöntötte Betti a környék új lakóit, a félig indiai családot. – Végre megismerhetitek a többi szomszédot. Azt hiszem még nem találkoztatok a sógorommal.
• Kőszegi József vagyok. Már sokat hallottam rólatok.
• Kovács Arnold. A feleségem, Tulasi, a lányom, Kairavi és a fiam, Rashid.

Betti bemutatta az új szomszédokat a környékbelieknek. József és Arnold rövid idő alatt összebarátkoztak.

• Orvos vagy?
• Körzeti orvos, pszichológus, valamint új medicinával foglalkozom.
• Úgy hallottam az egy nagyszerű módszer.
• Mára már bizonyított tény, hogy a betegségeknek lelki eredete van.

A két férfi tovább beszélgetett. Piroska és Tulasi is talált közös témát. A buli egyre jobban beindult. Lekapcsolták a fényt, a diszkó lámpát beindították. Hangosan szólt a Boney M, a táncparketten szinte már lépni se lehetett.

A bárpult mellett három diáklány ült, akik Károlytól és Dorottyától bérelték az albérletüket.

Zoli a 16 éves fiatal fiú egy sarokban ült. Időnként a lányokra pillantott, de még a tekintetüket is kerülte. Egyértelmű volt, hogy tetszik neki az egyikük, de nem mer odamenni hozzá.

Hamarosan megérkezett Marci, a nagydumás, tetovált srác. Kezet fogott a többiekkel és rendelt egy italt. Néhány percig nézelődött, felmérte a terepet, majd átvágott a tánctéren egyenesen a legdekoratívabb lány, Vanessza felé. Meghívta egy italra, beszélgettek egy kicsit, majd táncolni kezdtek.

Zoli a szeme sarkából figyelte a jelenetet, majd felállt és elsomfordált.

• Szegény gyerek! – Mondta József. – Tetszik neki a lány, de nem merte megszólítani.
• Sok ilyen van.
• Bizony, a munkám során rengeteg ilyen esettel találkoztam.
• Tudod, miért van ez? Mert a férfiak többsége érzelmileg le van zárva. – Mondta Arnold.
• Lezárva? Így még sohasem fogalmazta meg. – Tűnődött a doki.
• A szülők beléjük beszélik, hogy egy kisfiú nem sír, az érzelmeiről egy férfi nem beszél, meg efféle egyéb bölcsességeket, amik már idejétmúltak. A harctéren a túlélést jelentették, most inkább az érzelmi kiszolgáltatottságot alapozzák meg a férfiak számára. Gondolj bele, meg tudsz-e ismerni egy világot, amiről nem beszélhetsz, nem ismerheted meg, nem kérdezhetsz róla? Ha pedig valami kibillenti a belső világot, mit fog egy férfi érezni? Azt, hogy elveszett a belső stabilitás, hogy kiszolgáltatottá vált. A hatást kiváltó nő pedig veszélyessé vált. És ez az eredménye: nem merte megszólítani a nőt.
• Marcinak nem volt vele gondja. Ő minden, csak nem félénk.
• Marci túlműködéses - a veszélyre felpörgöttséggel reagált érzelmi alapon. Zoli viszont alulműködéses állapotban van. Veszélyre, veszteségre jobbkezes férfiként érzelmi alulműködéssel reagál - inkább elkerüli a konfliktushelyzetet az érzelmi energiaszint zuhanás miatt. "Kevésnek érzem magam a helyzethez!" Marcinál fordítva van.
• Ez mindig így van?
• Vannak kivételek a kezességben, de azoknak is oka van. A reakciónk életterületenként is változhat.
• Honnak tudsz te ilyeneket?
• A BMR-LÁT tanfolyamról.
• BMR-LÁT? Erről még nem hallottam.
• A belső világgal és a lelki állapotok rendszerével foglalkozik.
• Egyre érdekesebbnek tűnik.
• Aki nincs többletben, - ez a velünkszületett alap állapotunk – az alulműködésbe vagy túlműködésbe kerül valós vagy vélt, veszteségre adott reakcióként. A jobbkezes férfiak általában alul, a balkezesek túlműködésesek. A nőknél pont fordítva van.
• Hogyan nyilvánul meg az alul és túlműködés?
• Érzelmi alulműködéses reakciónál kitűzöl napi 5 célt és örülsz, és jó ha kettőt tudsz teljesíteni. Sajnos nem lesz energiád. Túlműködésnél kitűzöl 10 célt és 12-t simán teljesítesz, ezért lesz akaraterőd is. Az akaraterő, a felpörgöttség biologikus válaszreakciója a szervezetnek.
• Ezért lassabb és alulműködéses a férfiak nagy része. – Mondta József. – Ez bizony sok mindent megmagyaráz.
• Pontosan így van.
• Szeretném jobban megismerni ezt a rendszert!
• Jó ötlet. Segítek benne.
• Előre is köszönöm!

Brúnó boldogan látta, hogy jó barátság szövődött két nagyszerű ember között. És azt is, hogy milyen sok embernek fognak segíteni a BMR és az új medicina által.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere