(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó kora este kelt felt. Tudta, hogy néhányan ma mérföldkőhöz érkeznek az életükben.

• Nehéz éjszaka előtt állunk. Indulok Józsefhez, szüksége lesz a segítségemre. - Elhelyezkedett a Kőszegi család házának ablakpárkányán. Épp elkezdték a vacsorát, amikor megcsörrent a telefon.
• Kőszegi József. – Szólt bele a családfő. – Ó, értem. Máris indulok. Nem szükséges, hogy értem jöjjenek. Kocsival tíz perc alatt ott vagyok. – Letette a telefont, és már indult is a zakójáért.
• Csak nem kell megint bemenned dolgozni, apa?
• De igen, Szilvikém. Autóbaleset történt, egy egész családot behoztak.
• Milyen szörnyű! – Szomorodott el a felesége, Piroska. – Imádkozni fogunk értük.
• - Bólintott rá Szilvi. – Szólj, ha megint mehetek önkénteskedni.
• Rendben kicsim. Jó éjt!

Rendkívül fárasztó éjszaka volt az aznapi a kórház sebészeti osztályán. Órákon keresztül operáltak, sajnos szomorú eredménnyel. A fiatal házaspár mindkét tagját elveszítették, majd a nagymama is elhagyta a testét. Utolsó mondata szíven ütött minden jelenlévőt:

• Vigyázzanak az unokámra!

A balesetet mindössze a nyolcéves kislány élte túl. Csodával határos módon, karcolásokkal megúszta.

József rendkívül kimerülten ébredt. Egész éjszaka az árván maradt kislánnyal álmodott. Jól tudta, pszichológusként ráhárul a feladat, hogy közölje vele a történteket. Erőt vett magán, és bement a gyerek szobájába. Hanyatt feküdt és a plafont bámulta. Meg sem mozdult.

• Szervusz Kitt! Józsi bácsi vagyok. Sajnos nagyon szomorú dolgot kell veled közölnöm. A szüleid és a nagymamád az éjszaka visszamentek az angyalokhoz.

A gyerek nem mozdult, csak feküdt nyitott szemekkel.

• Nagyon sajnálom! – Folytatta a doki.

Utasította a kollégáit, hogy amennyiben nem muszáj, ne adjanak neki nyugtatót. Később ismét bement hozzá és leült az ágya mellé.

• Kitt, így hívnak, ugye? Nagyon bájos név! Tudtad, hogy a Katalin becézett formája? Édesanyámat és a nővéremet is így hívták. Sajnos már egyikük sincs közöttünk. Tudom, mit érzel, én is elveszítettem a szüleimet.

A kislány továbbra sem mutatott semmilyen reakciót. A doktor azonban hitt benne, hogy a szavai idővel meglágyítják. Reggel leváltotta a kollegája, ő mégis bent maradt egészen estig. Nem akarta otthagyni kis betegét.

• Szia drágám! Kimerültnek tűnsz. – Üdvözölte otthon a felesége. - Mi történt?
• Sajnos egy nyolcéves kislány árván maradt.
• Ó édes Istenem! Ez borzalmas!
• Igen, hatalmas trauma érte. Nem beszél, csak szótlanul fekszik.
• Látom, nagyon megviselt. Gyere, igyál egy teát.
• Köszönöm! Szilvi itthon van?
• Itt vagyok, apa.
• Lányom, továbbra is van kedved önkéntes munkát végezni?
• Hát, persze.
• Jöhetsz mesét olvasni egy árván maradt kislánynak.
• Örömmel!
• Akkor holnap iskola után várlak.

Brúnónak tetszett a doki hozzáállása.

• Tudta, hogy a gyermek az érzelmi veszteségfeldolgozás, a gyászfolyamat egyik legnehezebb fázisába került, a belső, MAGunkat őrlő MALOM érzelmi állapotába. Ennek az érzelmi állapotnak a jellemzője az érzelmi üresség, a tompaság, a kommunikációs gátoltság. Időt ad a gyereknek. Megengedi, hogy a saját tempójában közeledjen az emberekhez.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere