Mikulás ünnepség a Tulipán Sétányon
(Kép forrása: pixabay.com)
Végre eleredt a hó. Ez sokakat boldogsággal töltött el, mások viszont bosszankodtak miatta. Brúnó szeretett a hóban játszani. Olyan éghajlatról érkezett, ahol sokszor volt ebben része.
Szilvinek csodás emlékei fűződtek a gyerekkori mikulásünnepségekhez. Most mindent megtett, hogy azon gyermekek számára is vidámmá varázsolja az ünnepet, akik a kórházban töltik. Ma Piroska is elkísérte a lányát és a férjét a munkába, több tálca édességgel felszerelkezve.
- Ne felejtsd el, hogy ma Brigitta megy érted az iskolába! Utána Zsófival együtt behoz hozzánk, a kórházba, rendben? – Mondta örökbefogadott lányának, Kittinek.
- Igen. – Felelte a kislány. – Brigittát jól ismerte és nagyon kedvelte, mégis meglehetősen rosszkedvűnek tűnt ezen a reggelen.
Editnek borzalmas gyermekkora volt. Mégis gondoskodott róla, hogy az öccse gyermeki reggel egy-egy csomagot találjanak a cipőjükben. Nem bírta volna elviselni, hogy ne kapjanak semmit, az iskolában pedig a többi gyerek ajándék beszámolóit kelljenek hallgatniuk.
Ági néni, az alsós tanító régen belefásult a munkájába. A mai nap nem örömöt, hanem plusz munkát jelentett a számára.
Zsófi nem kedvelte az efféle rendezvényeket. Sose értett szót a kortársaival. Már reggel magával hozta a hegedűjét, annak az egynek örült, hogy délután zenélhet a kórház gyermekosztályán.
Péter, aki örökös nélkülözésben élt, és csak a nagynénje, Edit gondoskodott róla, örömmel bontotta ki a csomagját.
Azt senki se értette, hogy miért szomorú Kitti. Amikor rá került a sor, hogy átvegye az ajándékát, hangos zokogásban tört ki.
Brigitta számára sem volt vidám ez a nap. Minden évben abban reménykedett, hogy jövőre már ő is vehet ajándékot a saját csemetéjének, az élet még sem áldotta meg gyermekkel.
Amikor megérkezett az iskola elé Kitti sírva, Zsófi pedig a hangszerét szorongatva szaladt elé.
- Kicsim, de hát mi történt veled? – Kérdezte döbbenten.
- Reggel óta szomorú. És azóta sír, hogy megkapta az ajándékát. – Mondta tanácstalanul Zsófi, miközben egy zsebkendőt nyújtott át fogadott unokahúgának.
Kitti nem szólt, csak megfogta Brigitta kezét.
- Talán rossz emléked fűződik a Mikuláshoz? – Kérdezte Brigitta és lehajolt hozzá.
A kislány határozottan rázta a fejét.
- Akkor mi a baj?
- Ilyenkor mindig a nagymamámhoz mentünk anyáékkal. Erdélybe, a hegyekbe. Oda érkezett a Mikulás szánkóval.
- Drágám, szóval a Mikulás a vér szerinti szüleidre emlékeztet?
A lány csak bólogatott.
- Értem már.
- Sajnálom, Kitti! Erre nem gondoltam. – Mondta Zsófi és megfogta a kezét.
Brúnó jól látta, mi a helyzet. Akinek feldolgozatlan vesztesége van egy vagy több családtag elvesztésével kapcsolatban, annak az ünnepek is veszteséget okoznak.
- Megértelek, kicsim! Én sem repesek a vidámságtól. – Mondta Brigitta.
- De hát miért? – Kérdezte Zsófi.
- Nagyon szeretném, ha lenne egy olyan kislányom, mint amilyenek ti vagytok, de az élet sajnos még nem adta meg nekem.
- És akkor vele mikulásoznál?
- Pontosan.
A kispanda Brigittát is megértette. Számára elérhetetlen a saját család, így szintén veszteséget jelentenek a családi ünnepek. Függelembe került a belsőséges, érzelmi biztonságot adó család.
Mire beértek a kórházba Kitti kicsit megnyugodott, de amikor meglátta az új családját, akikkel féléve élt a szülei halála után, ismét sírni kezdett. Piroska döbbenten nézett rá és Brigittára.
- Azt hiszem, van egy kis probléma. – Fordult Brigitta a barátnőjéhez.
- Mi történt vele?
- Az ünnep a vér szerinti családjára emlékezteti. Nagyon kiborult.
- Ó! Erre egyáltalán nem számítottunk. Annyira el voltunk foglalva a kórházi ünnepséggel, hogy eszünkbe se jutott, hogy megviselheti a Mikulás ünnepség. Halottak napján semmi baja nem volt.
- Talán azért, mert ahhoz nem fűződnek olyan kellemes emlékei, mint a december 6-hoz. – Mondta Józsi. – Ha belegondolok, számíthattunk volna erre.
Piroska az ölébe ültette örökbefogadott lányát és egy tányér süteményt nyomott a kezébe.
Hamarosan kezdetét vette Zsófi karácsonyi koncertje. A gyerekeket kihozták a kórtermekből. Közben odakint ismét havazni kezdett.
Ide is érkezett egy Mikulás. Tőle már, ahogy a többi gyermek, Kitti is mosolyogva vette át a csomagot. Habár a vér szerinti szülei már nem voltak vele, még is szerető és elfogadó új a családja körében volt.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
(Kép forrása: pixabay.com)
