A komfortzónán túl (Edit tanárnő a buliban)
Kép forrása: pixabay.com
Péntek délután volt. Napközben vakítóan sütött a Nap, mostanra viszont szürkéskék esőfelhők lepték el az égboltot. A színes falevelek már hullottak, de a fák lombjai még ezerszínűre festették az őszi tájat.
Editnek kevés órája volt az iskolában. Tanítás után lepihent egy kicsit, majd nekilátott a szokásos készülődésnek.
Brúnó hazáig kísérte, majd az ablakpárkányára telepedett, gondosan ügyelve, hogy ne vehesse észre. Tudta, hogy ma este nem várt fordulat történik a tanárnő életében.
Edit elindította a kedvenc zenéit, meggyújtott egy hatalmas illatgyertyát és beült egy nagy kád habos vízbe. Magára öltötte lila, szatén hálóingét és megszárította a haját. Lemosta az orgona lila, metálfényű körömlakkot és élénk, tűzpirosat kezdett el felkenni helyette. Közben kellemes hangon szólt a Hugos Strasser zenekar egyik samba száma.
Hirtelen megcsörrent a telefon. A nő jól ismerte ezt a csengőhangot. Mindig elmosolyodott, amikor meghallotta.
- Szervusz, drágám! – Szólt bele kedves hangon.
- Szia, szívem! – Georg jól ismert hangjából a nő azonnal sejtette, hogy valami gond lehet.
- Valami baj van?
- Sajnos szörnyű vihar van Bécsben.
- Ó!
- Ne haragudj, de nem merek most elindulni.
- Értem. Itt is esőre áll. – Edit megértő, de csalódott volt.
- Nagyon sajnálom, cicám! Azt mondják reggelre tovább áll a vihar. Korán elindulok, együtt tölthetjük az egész hétvégét.
- Rendben van! Én sem szeretném, ha esőben vezetnél.
- Figyelj, Editkém! Ne maradj otthon egyedül! Menj el valahová! Keress valami programot!
- Ne aggódj miattam! – Válaszolta mosolyogva a magányos tanárnő, akit nagyon is meghatott, hogy életében először valaki aggódik érte.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz otthon gubbasztani a könyveid fölött! Tolsztoj és Choelo megvárnak, a fiatalságod viszont nem tart örökké.
- Rendben, szerelemem! Sétálok egyet, vagy talán beülök egy színházba.
- Ezt már szeretem! Vigyázz magadra, kicsim! Reggel repülök hozzád!
- Szeretlek, Georg!
- Én is szeretlek, drágám!
Edit már nem volt annyira csalódott, mint néhány perccel korábban. Érezte Georg szerelmét és támogatását. Semmi gond, ha csak holnap jön, legalább nem vezet viharban.
Lekapcsolta a csillárt és hanyatt dőlt a hatalmas francia ágyon. Csak a gyertya és két kislámpa világítottak. Hallgatta a zenét és az ablakon át nézte a hulló faleveleket. Majd felkelt és töltött magának egy pohár bort. Körbesétált a lakásban a talpas pohárral a kezében. Őt magát is meglepte, hogy nem volt csalódott. Inkább egyfajta kellemes békét érzett. Mellette van, akit szeret, és holnap találkoznak.
Rápillantott a szekrényajtóra. Válfán felakasztva lógott az estére kikészített sötétkék taft koktélruhája.
Hirtelen támadt egy ötlete! Betti mindig említi, hogy péntekenként buli van az étteremben. Piroska is hívta már többször. Most miért maradna itthon? És mégis mitől kéne félnie?
- Ez az! – Örvendezett Brúnó. – Hallgatott a SejtElemre! Nagyszerű! – A kispanda majdnem táncra perdült örömében.
Felkapcsolta a villanyt és kisminkelte magát, majd elkészítette a frizuráját. Töltött magának még egy pohár bort. Közben odakint besötétedett. Felvette a ruhát, belenézett a tükörbe és megállapította, hogy jól néz ki. Készített egy képet a telefonjával. Most nem küldi el, de holnap megmutatja Georgnak. Megitta a bort, majd felvette fekete magas sarkú körömcipőjét, fogta a ruhája színével megegyező, antilop utánzatú retikült és elindult.
Kellemes zene hallatszott a Hotel Tulipánból. Ahogy belépett, megpillantotta az ismerős arcokat.
Betti nem hitt a szemének, amikor meglátta.
- Nézd, Piroska! Menj, üdvözöld! – Kérte a nővérét, miközben az italokat szolgálta fel.
- Nahát, Editke! A legjobbkor érkeztél! Mindjárt jön a vacsora, gyere, igyál előtte valamit. – A vörös hajú, harsány teremtés már karon is fogta a titokzatos szomszédasszonyát és leültette az asztalukhoz.
- Nagyon örülünk, hogy eljöttél! – Üdvözölte Józsi.
- Én nagyon szeretem ezeket a pénteki összejöveteleket! Hogy micsoda zűrzavar volt a héten az irodában! Idegtépő! Gondolom, neked se könnyű a gyerekekkel az iskolában! Én egy fél nap alatt megőrülnék! – Folytatta Piroska.
- Editke, találkoztál már az új szomszédainkkal? Arnold és Tulasi Indiából érkeztek. – József bemutatta az új családot a tanárnőnek. Editet azonnal elbűvölte Tulasi tűzpiros, aranyszállal hímezett szárija. Az egzotikus teremtés mint mindig, most is egy doboz édességet tett az asztalra. Sohasem érkezett üres kézzel.
- Majd meglátod, hogy ezek mennyit tudnak beszélni! Órákig! Rosszabban, mint két nő! – Mondta nevetve Piroska a férjére és Arnoldra mutatva.
- Arnoldnak köszönhetően egy kitűnő módszert ismerhettem meg, a Belső Megélések Rendszerét. – Vette át a szót Georg. – A biologikával ötvözve rendkívül hatásos.
A társaság élénk beszélgetésbe kezdett. A férfiak szakmai kérdésekről, a hölgyek pedig Tulasit kezdték faggatni a viseletéről.
Hamarosan megérkezett a vacsora. A gyerekeket is leültették, akik különvonulva játszottak.
Edit egyre inkább felszabadulva érezte magát. Jó társaság, kedves emberek, kellemes zene. És végre beszélgethettek ruhákról, cipőkről, a komoly témák helyett. Egyszer csak rádöbbent, hogy barátok között van.
Brúnó örömmel látta: Editben megjelent a VonzAlom a társaság felé. És azt is tudta, hogy ez egy új élet kezdetét jelenti a tanárnő számára.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
