(Kép forrása: pixabay.com)

Kitt már egy hete a Kőszegi Családdal élt. Könnyen el tudták intézni az örökbefogadást, ugyanis a kislánynak egyetlen élő rokona sem volt.

Általában csendes volt. Jól érezte magát, de még gyakran került a belső TilAlom állapotába. Hosszú órákat töltött a kertben a kutyák társaságában. Új szülei megértőek voltak vele, hiszen tudták, hogy még tart nála a gyászfeldolgozás folyamata.

Ezen a délutánon Brúnó a kertből figyelte a családot. Piroska hajcsavarókkal a hajában sietett le a lépcsőről és meglehetősen csalódottnak tűnt.

• Képzeld, Betti épp most mondta le a ma esti színházat. Most kárba fog menni a jegye. – Panaszolta a férjének.
• Sajnálom! – Felelte Józsi. – Én sem érek rá ma este.
• És Szilvi sincs itthon, Editke pedig elutazott.
• Melyik darabot nézed meg?
• A My fair lady-t.
• Ó, az nagyon aranyos! Miért nem viszed el Kittit? – Nézett rá József komoly tekintettel.
• Kittit? Nahát, erre nem is gondoltam!
• Szerintem örülne neki.
• Gondolod? – Kérdezte Piroska. Mindketten kinéztek az ablakon és látták, hogy a kislány Bella, a kínai cha-cha kutyus mellett ül és simogatja.
• Talán igen. Jót tesz neki, ha kimozdul.
• Olyan magányos még szegényke! – Sóhajtott fel szomorúan Piroska, aki még csak egy hete vált ismét anyává.
• Ez kitűnő alkalom arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. – Mondta a férje.
• Milyen bölcs ez a József doki! Lelkendezett Búrnó a kertben, amint éppen gyümölcsöt majszolt.

A házaspár kiment a kertbe.

• Kitti, van kedved ma este velem jönni? – Kérdezte a nevelő anyuka.
• Veled? – Nézett fel meglepetten a kislány. – Hova?
• Színházba.
• Színházba?
• Voltál már ilyen helyen?

A kislány csak döbbenten csóválta a fejét.

• Egy nagyon vidám darabot fogtok megnézni. – Vette át a szót Józsi. – Egy virágárus lányról szól, akit beszélni tanítanak.
• Néma? – Kérdezte a kislány.
• Nem, csak nem tud szépen beszélni. – Felelte Piroska. – Olyanokat mond, hogy „Ne búszúljon kapitán Úr! Veden virágot a szegíny lyánytúl!” – Ezt már vidáman mondta, a musicall beli Eliza beszédstílusát utánozva, amit mindhárman jót nevettek.
• Szóval jössz?

Kitti élénken bólogatott.

• Akkor keresünk neked egy szép ruhát! Akarod?
• Igen.
• Gyere velem!

Piroska kézen fogta Kittit és együtt indultak fel az emeltre, a gardróbba.

• Ezek Szilvi kicsi kori ruhái. Választunk neked egyet.

A kislány körbenézett és elállt a lélegzete. Gyönyörű kis koktélruhák voltak.

• Felpróbálhatod bármelyiket! – Bátorította az új anyukája.

Egymás után öt ruhát is felpróbált és mindegyikben megcsodálta magát a tükörben. Józsi az ajtóból mosolyogva figyelte a feleségét és a nevelt lányukat.

A választás végül egy krémszínű, strasszokkal díszített ruhára esett, majd Piroska csodás frizurát készített a kislánynak.

• Gyönyörűek vagytok! – Nézett rájuk büszkén József! – Még el ne induljatok! Feltétlenül le akarlak titeket fényképezni.

Bájos, mosolygós fotó született róluk.

Kittit a színház világa abban a pillanatban elvarázsolta, ahogy belépett. A színpad, a fények, a nyüzsgés egy teljesen új világba repítette. Előadás után beültek egy cukrászdába. A kislány szeme még mindig csillogott.

• Úgy látom kicsim, tetszett a darab! – Mosolygott rá az anyja.
• Én is színésznő akarok lenni! – Jelentette ki határozottan.
• Hogyan?
• Ha felnövök én is színésznő leszek! – Ismételte megy ugyan olyan eltökéltséggel a hangjában.
• Rendben drágám!

Hazaérkezve az utcáról szaladt be a nappaliba.

• Szervusz kislányom! Hogy érezted magad? – Üdvözölte az apja.
• Józsi, képzeld: én is színésznő leszek! – Közölte büszkén.
• Tényleg?
• Színésznő akarok lenni!
• Jól van kicsim! Ha ezt szeretnéd, akkor segítünk benne. – Mondta József komoly tekintettel miközben az ölébe ültette a lelkes kislányt.

Brúnó boldogan figyelte a jelenetet. Tudta, hogy a kislányban a színház azonnal felkeltette a VonzAlmat. És nagyon helyesnek tartotta, hogy a szülők ezt erősítik benne, ahelyett, hogy letörnék a lelkesedését.

A Kőszegi család nagyon boldog volt aznap este. Kitti azért, mert úgy érezte megtalálta az életcélját, József és Piroska pedig azért, mert látták, hogy a lányuk hatalmas lépést tett a kinyílás felé vezető úton.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

• Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

• Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

• Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

• Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
• Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
• Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

• És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

• Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
• Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
• A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

• Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
• Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

• Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
• Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

• Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

• Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
• Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
• Ez szörnyű! Én is veled megyek.
• Inkább marad, kicsim!
• Hátha tudok segíteni!
• Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
• Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

• Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

• Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

• Mondja csak Julika, mi történt önnel?
• Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
• Miféle szemét?
• A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
• Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
• Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
• Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

• Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
• Miért?
• Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

• Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

• Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
• Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
• Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Végre eleredt a hó. Ez sokakat boldogsággal töltött el, mások viszont bosszankodtak miatta. Brúnó szeretett a hóban játszani. Olyan éghajlatról érkezett, ahol sokszor volt ebben része.

Szilvinek csodás emlékei fűződtek a gyerekkori mikulásünnepségekhez. Most mindent megtett, hogy azon gyermekek számára is vidámmá varázsolja az ünnepet, akik a kórházban töltik. Ma Piroska is elkísérte a lányát és a férjét a munkába, több tálca édességgel felszerelkezve.

• Ne felejtsd el, hogy ma Brigitta megy érted az iskolába! Utána Zsófival együtt behoz hozzánk, a kórházba, rendben? – Mondta örökbefogadott lányának, Kittinek.
• Igen. – Felelte a kislány. – Brigittát jól ismerte és nagyon kedvelte, mégis meglehetősen rosszkedvűnek tűnt ezen a reggelen.

Editnek borzalmas gyermekkora volt. Mégis gondoskodott róla, hogy az öccse gyermeki reggel egy-egy csomagot találjanak a cipőjükben. Nem bírta volna elviselni, hogy ne kapjanak semmit, az iskolában pedig a többi gyerek ajándék beszámolóit kelljenek hallgatniuk.

Ági néni, az alsós tanító régen belefásult a munkájába. A mai nap nem örömöt, hanem plusz munkát jelentett a számára.

Zsófi nem kedvelte az efféle rendezvényeket. Sose értett szót a kortársaival. Már reggel magával hozta a hegedűjét, annak az egynek örült, hogy délután zenélhet a kórház gyermekosztályán.

Péter, aki örökös nélkülözésben élt, és csak a nagynénje, Edit gondoskodott róla, örömmel bontotta ki a csomagját.

Azt senki se értette, hogy miért szomorú Kitti. Amikor rá került a sor, hogy átvegye az ajándékát, hangos zokogásban tört ki.

Brigitta számára sem volt vidám ez a nap. Minden évben abban reménykedett, hogy jövőre már ő is vehet ajándékot a saját csemetéjének, az élet még sem áldotta meg gyermekkel.

Amikor megérkezett az iskola elé Kitti sírva, Zsófi pedig a hangszerét szorongatva szaladt elé.

• Kicsim, de hát mi történt veled? – Kérdezte döbbenten.
• Reggel óta szomorú. És azóta sír, hogy megkapta az ajándékát. – Mondta tanácstalanul Zsófi, miközben egy zsebkendőt nyújtott át fogadott unokahúgának.

Kitti nem szólt, csak megfogta Brigitta kezét.

• Talán rossz emléked fűződik a Mikuláshoz? – Kérdezte Brigitta és lehajolt hozzá.

A kislány határozottan rázta a fejét.

• Akkor mi a baj?
• Ilyenkor mindig a nagymamámhoz mentünk anyáékkal. Erdélybe, a hegyekbe. Oda érkezett a Mikulás szánkóval.
• Drágám, szóval a Mikulás a vér szerinti szüleidre emlékeztet?

A lány csak bólogatott.

• Értem már.
• Sajnálom, Kitti! Erre nem gondoltam. – Mondta Zsófi és megfogta a kezét.

Brúnó jól látta, mi a helyzet. Akinek feldolgozatlan vesztesége van egy vagy több családtag elvesztésével kapcsolatban, annak az ünnepek is veszteséget okoznak.

• Megértelek, kicsim! Én sem repesek a vidámságtól. – Mondta Brigitta.
• De hát miért? – Kérdezte Zsófi.
• Nagyon szeretném, ha lenne egy olyan kislányom, mint amilyenek ti vagytok, de az élet sajnos még nem adta meg nekem.
• És akkor vele mikulásoznál?
• Pontosan.

A kispanda Brigittát is megértette. Számára elérhetetlen a saját család, így szintén veszteséget jelentenek a családi ünnepek. Függelembe került a belsőséges, érzelmi biztonságot adó család.

Mire beértek a kórházba Kitti kicsit megnyugodott, de amikor meglátta az új családját, akikkel féléve élt a szülei halála után, ismét sírni kezdett. Piroska döbbenten nézett rá és Brigittára.

• Azt hiszem, van egy kis probléma. – Fordult Brigitta a barátnőjéhez.
• Mi történt vele?
• Az ünnep a vér szerinti családjára emlékezteti. Nagyon kiborult.
• Ó! Erre egyáltalán nem számítottunk. Annyira el voltunk foglalva a kórházi ünnepséggel, hogy eszünkbe se jutott, hogy megviselheti a Mikulás ünnepség. Halottak napján semmi baja nem volt.
• Talán azért, mert ahhoz nem fűződnek olyan kellemes emlékei, mint a december 6-hoz. – Mondta Józsi. – Ha belegondolok, számíthattunk volna erre.

Piroska az ölébe ültette örökbefogadott lányát és egy tányér süteményt nyomott a kezébe.

Hamarosan kezdetét vette Zsófi karácsonyi koncertje. A gyerekeket kihozták a kórtermekből. Közben odakint ismét havazni kezdett.

Ide is érkezett egy Mikulás. Tőle már, ahogy a többi gyermek, Kitti is mosolyogva vette át a csomagot. Habár a vér szerinti szülei már nem voltak vele, még is szerető és elfogadó új a családja körében volt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, nyári reggel volt. A Nap sugarai vidáman táncoltak a kórház ablakain. BMR-Brúnó az okos vörös panda láthatatlanná változott és beosont a folyósóra, ugyanis tudta, hogy az elkövetkező napokban érdekes dolgok fognak történni.

Szilvi lélekszakadva érkezett, pedig még nagyon korán volt. Aggódott egy gyermekért, aki életveszélyben volt.

• Nyugodj meg! Most nem tehetünk semmit. – Mondta kedvesen a főnővér, Erika.
• Biztosan nem mehetek be hozzá? – Kérdezte a lány kétségbeesetten.
• Sajnos nem. Az intenzíven van. Miért kockáztatnák, hogy bevigyünk valami fertőzést? Az ebben az állapotban végzetes lehet.
• Jól van, igazad van! – Sóhajtott Szilvi.
• De van egy másik dolog, amiben segíthetsz.
• Tényleg? Mi lenne az?
• Érkezett egy új önkéntes nővér. Nagyon félénk, alig beszél. Talán te segíthetsz neki egy kicsit feloldódni.
• Szívesen!
• Az öltözőben van. Megtennéd, hogy megmutatod neki az osztályt? Utána pedig együtt kioszthatjátok a reggelit.
• Persze, szívesen! – Válaszolta a lány és már indult is az öltöző fele.

• Szia! Te vagy az új nővér? – Kérdezte kedvesen.
• Szia! – Hangozott a rövid válasz.

Sovány, szőke hajú lány volt, hosszú szürke ruhát és fehér főkötőt viselt, a nyakában egy ezüstláncot hatalmas feszület.

• Szilvi vagyok. A főnővér kért meg, hogy mutassam meg neked az osztályt. – Mondta és a kezét nyújtotta az új kolleganőnek.
• Magdolna vagyok. – Felelte és bátortalanul viszonozta a kézfogást. – Ne fáradj miattam!
• Ugyan már! Szívesen segítek. Na, gyere! – Mondta és kifele invitálta.
• Nővérnek tanulsz? – Kérdezte.
• Igen.
• Pesti vagy?
• Nem, Zalaegerszegről költöztem ide.
• Ó, az nagyon szép város! Egyszer voltam ott apukámmal. – Mondta Szilvi.

Magdika továbbra sem beszélt sokat. Szilvi megmutatott neki minden szükségeset, majd együtt kiosztották a reggelit a gyermekosztályon. Mindenkinek feltűnt, hogy az új lány teljesen megváltozik, amikor a kis betegekkel foglalkozik. Mosolyog, kedves és egészen beszédes. Ilyenkor meg-meg csillantak benne az érzelmi többlet jelei.

Ebédidőben Szilvi egyedül találta Magdolnát az étteremben.

• Leülhetek? – Kérdezte.

A lány meglepetten ránézett és vállat vont. Szilvi ezt igennek vette.

• Hogy telik az első napod? – Érdeklődött.
• Jól.

Szilvi egyre inkább érezte, hogy nem lesz könnyű barátságba elegyedni ezzel a különös lánnyal.

Ekkor egy ápoló fiú, Szabolcs lépett be az ebédlőbe, aki jó barátságban volt Szilvivel.

• Szia! De jó, hogy látlak! Hallom, lett egy kishúgod! – Üdvözölte.
• A szüleim örökbe fogadták Kittit. Olyan boldog vagyok! – Válaszolta Szilvi lelkesen. – Szabolcs, had mutassam be neked az új önkéntes nővérünket. Magdika Zalaegerszegről érkezett.
• Magdi vagyok. – Mondta csendesen a lány miközben bólintott, de a kezét nem nyújtotta.
• Üdv. a csapatban! Szabolcs vagyok. – Köszöntötte kedvesen a fiú. - Úgy látom nagyon jó kezekbe kerültél. Szilvia nagyon lelkes nővér és úgy ismeri a kórházat, mint a tenyerét.

A lány csak zavartan bólintott.

• Tudod, nagyon jó csapat a mienk. Szeretünk együtt szórakozni munka után. Péntek este néhány kollegánkkal koncertre megyünk, utána beülünk valahova egy fagyira vagy egy italra. Örülnénk, ha velünk tartanál. – Invitálta a fiú.
• Igen, én is ott leszek. Gyere te is! – Tette hozzá Szilvi.
• Nem, köszönöm! Én nem járok ilyen helyekre.
• Figyelj, én sem iszom alkoholt, de azért jó a csapattal lenni.
• Tényleg nem.
• Ahogy gondolod.
• Apáca szeretnék lenni.

Ez a válasz egy kicsit meglepte Szilvit és Szabolcsot, de igyekeztek ezt nem mutatni. Ugyanakkor ez megmagyarázta Magdika különösen szolid öltözetét.

Másnap reggel Szilvi a büfében találta a barátai.

• Meghívhatlak egy teára? – Kérdezte Szabolcs Vikitől.
• Nem, kössz! Presszókávéra van szükségem, lehetőleg egy literre. – Felelte a lány karikás szemekkel.
• Mi van veled ma reggel? – Kérdezte a fiú meglepetten.
• Az az új lány, akivel tegnap beszélgettél ebédnél.
• Magdika?
• Igen, ő. Egész éjszaka úgy ordított, hogy zengett tőle a nővérszálló.
• Pedig nem tűnt nagyszájú lánynak! Miért kiabált?
• Rémálmai lehettek. Egyfolytában azt üvöltötte, hogy „hagyj békén!”, „tűnj innen!”, „ne érj hozzám!”, „vedd le rólam a mocskos kezed!”. Aztán meg, hogy „Isten mindent lát!” és hogy „a pokol tüzén fogsz égni!”.
• A mindenit! Szegény lány! Nagyon súlyos traumákat élhetett át! – Mondta Szabolcs miközben Szilvi kezébe nyomta a Vikinek szánt teát.
• Igen, ez mindent megmagyaráz. – Felelte Szilvi.

Mindketten megértették, hogy a lány súlyos molesztálás, esetleg erőszak sorozat áldozata és ezért akar apáca lenni.

• Pontosan! Ezért határolódik el a világtól, különösen a férfiaktól. – Tette hozzá Brúnó.
• Viki kérlek, ne mond el a többieknek, hogy kiabált. Láttad, milyen félénk. – Kérte Szilvi.
• Ugyan már! Miért járatnám le szegényt?! Egyértelmű, hogy valami szörnyűséget élhetett át. – Felelte, miközben álmos szemekkel belekortyolt a gőzölgő feketekávéba.
• De jó, hogy ilyen figyelmesek és megértőek! – Gondolta Brúnó. – Megértik a lány problémáját, ezért nem okoznak neki ÉgedElemet. – Magdika nem kapott segítséget a sérelmek feldolgozásához, ezért az egyetlen megoldásnak az ElhatárOldódást látja.
• Milyen kár érte! – Sóhajtott Szabolcs. – Egy ilyen szép lány!
• Szép? – Kérdezte meglepetten Viki. – Te szépnek látod őt?
• Nézzétek meg, milyen zöld szemei vannak! És ha ki lenne bontva a haja, még szebb lenne! Meg persze, ha mosolyogna néha.

A két lány rájött, hogy könnyűszerrel egy bombázót lehetne varázsolni új kolléganőjükből.

      Brúnó pedig tudta, hogy Szabolcsban megjelent a VonzAlom Magdolna iránt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszott. Minden diák izgatottan várta a nyári szünetet, nem különben a tanárok. A Tulipán Sétány lakói a tanév utolsó hetében jártak. BMR Brúnó jól tudta, hogy nem mindenki azonos módon éli meg ezeket a várva várt napokat sem. Láthatatlanná változtatta magát, és figyelte, mi történik.

Zsófi becsukta a könyvét és unottan ballagott be a terembe becsengetéskor.

• Gyerekek, mint tudjátok, az utolsó két napon minden osztály oda megy, ahova csak szeretne. – Kezdte a tanárnő. Az osztályban hangos éljenzés hallatszott. Csak egy gyermek nem örült. Zsófi számára az iskolai kirándulások a hétköznapoknál is nagyobb kihívást jelentettek. – Holnap meglátogatjuk a Nemzeti Múzeumot, pénteken pedig a Városligetbe megyünk, ahol egész nap játszhattok. Edit néni és Ági néni fog elkísérni titeket. – Ez utóbbi programot nagy lelkesedéssel fogadta a 6. osztály.
• De anya, muszáj elmennem? Már úgy se tanulunk. – Kérlelte otthon az édesanyját.
• Kislányom, tudod, hogy három napot igazolhatok egy évben. Ezeket már elhasználtuk. – Felelte Betti, aki egyáltalán nem lepődött meg a lányának ezen a kérésén.
• De akkor sem szeretnék elmenni.
• Lehet, hogy jól fogod magad érezni a többiekkel. – Próbálta bátorítani az anyja.
• Nem értesz semmit! – Felelte csalódottan a kislány. Határozott léptekkel bevonult a szobájába. Néhány perc múlva megjelent a hegedűjével és elindult a zeneórára.

Másnap a diákok izgatottan sorakoztak. Zsófi egy füzetet szorongatott a kezében, jegyzetelni akart a múzeumban.

• Zsófi, nincsen párod, menjél hátra! – Kiáltotta hangosan egy nagyszájú kislány, Alíz. Zsófi először figyelmen kívül hagyta, de a lány fojtatta. – Menjél hátra, nincsen párod!
• Nem megyek, jól vagyok itt. – Felelte és igyekezett higgadtnak tettetni magát.

A többiek is rákezdtek, mindenki azon volt, hogy hátraküldje.

• Mi ez a hangzavar? – Kérdezte Ági néni.
• Nem akar hátramenni, pedig nincs párja.
• Zsófi, kérlek, menj hátra! – Utasította a tanárnő.

A kislány határozottan előre nézett és úgy tett, mint ha nem hallotta volna.

• Zsófi, megkértelek valamire. Miért húzod ezzel az időt? Indulni szeretnénk.

Ekkor lépett közbe Edit, aki az elejétől fogva tanácstalanul figyelte a jelenetet.

• Miért kellene hátra mennie? Nem mindegy, hogy ki hol áll? – Kérdezte aggódva.
• Felőlem! – Rántotta mega vállát a kolleganője és előre ment.

Brúnó örömmel látta, hogy van olyan pedagógus, aki mer változtatni az ésszerűtlen, sőt megalázó szabályokon.

A csoport elindult a múzeum fele. A többség hangos csacsogásba kezdett. Megvitatták, ki hova megy nyaralni, milyen táborban fog részt venni, hogy végre találkoznak a nagyszülőkkel és az unokatestvérekkel. Zsófi elővette a telefonját és a fülhallgatót és zenét kezdett hallgatni.

• Nézzétek, bedugta a fülét! – Kiáltotta Alíz.
• Biztos operát hallgat! – Mondta egy kisfiú. Az egész osztály hangosan felnevetett.
• Tanár néni, nem tilos zenét hallgatni? – Csatlakozott hozzá egy társuk, Kata.
• De igen. Zsófi, légy szíves, hagyd abba.
• Ági, kérlek! – Kelt ismét a kislány védelmére Edit.

Ágnes kezdett egyre dühösebb lenni a kolleganőjére, aki immár másodszor mondott neki ellent a gyerekek előtt, ezzel ÉgedElmet okozva neki. Viszont nem akarta az utolsó napokat veszekedéssel elrontani. Zsófi továbbra is úgy tett, mint ha nem hallott volna semmit.

Amikor megérkeztek a múzeumba, kikapcsolta zenét, mert érdekelte, mit mond a tárlatvezető. Elővette a füzetét és szorgosan jegyzetelni kezdett. Egy idő után egészen jól érezte magát. Belemerült a festmények csodálatos világába, egyik képtől szaladt a másikig, volt, amikor visszament, hogy kérdezzen a tárlatvezetőtől. Végre Érzelmi Többlet állapotban volt, megélte a flow élményét.

A többi gyereket nem igazán érdekelték a művészeti alkotások. Beszélgettek, csoki papírt zörgettek, és a szabadba vágytak. Nem értették a különc osztálytársnőjüket.

• Ez hülye! Még ilyenkor is leír mindet, pedig nem kéne. – Kiáltotta Kata.
• Operát hallgat és festményekről jegyzetel, mondtam én, hogy nem normális. – Kontrázott rá Alíz.

Kiérve az épületből Zsófi ismét elővette a fülhallgatót és egész úton a jegyzetét olvasgatta. Még mindig magányosnak érezte magát, de már volt olyan tevékenysége, ami örömet okozott neki.

• Jól érezted magad az osztállyal, kislányom? – Kérdezte az anyja a vacsoránál.
• Ne beszéljünk róla! – Vágta rá a lány.

Később a gyerekek kimentek a kertbe, ekkor József a sógornőjéhez fordult. – Zsófi az érzelmi veszteséget követő első lelkiállapotban, a Malom lelkiállapotában, (almában) van. Ezért nem mondta el, hogy mi történt ma. De egészen biztos, hogy újabb vereséget szenvedett el.

• Ez szörnyű! Gyűlöli az iskolát, hiába kitűnő tanuló. Mit tehetnénk? – Kérdezte tanácstalanul Betti.
• Még nem tudom, de kitalálunk valamit, mert ez nem mehet így tovább. – Felelte Józsi.

Elérkezett a tanév utolsó napja. Zsófi a városligeti játéktól még inkább tartott, mint a múzeumlátogatástól. A fülhallgatójával és két könyvel felszerelkezve érkezett: egy zeneelmélettel és Beethoven életével. Most senki sem kísérelte meg hátraküldeni, mégis úgy döntött, hogy a sor végére áll.

Ágnest semmi sem érdekelte, csak ússzák meg a napot baleset nélkül, Edit viszont jobban aggódott Zsófiért, mint az egész osztályért összesen.

Amikor megérkeztek, a kislány letelepedett egy fa alá és olvasni kezdett. Egészen belemerült, körülötte megszűnt a tér és az idő. Nem a saját életét élte ezekben a percekben, hanem Beethovenét.

• Legalább nem csinál semmi galibát ez a kis különc. – Gondolta Ági néni.

Zsófi elővett egy doboz epret a táskájából és körbenézett. Hátradőlt és élvezte egy kicsit a napsütést, majd folytatta az olvasást.

• Nahát, ez meg mit csinál? – Hallatszott Aliz hangja. Zsófi figyelmen kívül hagyta.
• Már megint olvas. – Kiáltotta Kata.
• Ez nem normális! Más utál tanulni, ez meg akkor is azt csinálja, amikor nem kéne. – Folytatta Kriszti.
• Biztos egész nyáron tanulni fog!
• Hogy ez mekkora hülye!

Zsófi még mindig nem reagált, de már nem tudott az olvasottakra koncentrálni.

Valaki mögé ment és elkezdett szamárfület mutogatni neki. A következő percben Gergő oldalról lefröcskölte egy vízipisztollyal, Kata kikapta a kezéből a könyvet, Kriszti és Alíz pedig elvették az epret és elkezdték enni.

Zsófi felállt és határozott pillantást vetett rájuk. Nem szólt egy szót sem, de a többiek kezdtek megijedni. Kikapta Kata kezéből a könyvet, majd a dobott epret is visszavette és a földhöz vágta.

Határozott léptekkel elindult, kezében a könyveivel. Az arcán végigfolytak a könnyek. Ági néni, aki csendben nézte végig a jelenetet, csak akkor kapott észbe, amikor rádöbbent, hogy a kislány a földalatti felé vette az irányt.

• Hova mész? Nem merészeld! Azonnal gyere vissza! – Kiáltotta.

Edit jóval messzebb volt, mint Ági, de aggódva rohant utána. – Utána megyek, megoldom! – Kiáltotta a kolleganőjének.

Hátrébb szállt fel, mint a kislány, mert tudta, hogy most nyugalomra van szüksége, de folyamatosan figyelte.

• Nagyon jól csinálja! Meghagyja neki a gyász idejét. – Helyeselt a kispanda.

Zsófi tudta, hogy az anyja nem értené meg, ezért a nagynénjéhez ment. Az egész családot a teraszon találta.

• Zsófi, édesem, mi történt veled? Hogy kerülsz ide ilyenkor? Jézusom, te sírtál! – Kezdte aggodalmaskodva Piroska.

Néhány méterrel mögötte kifulladva érkezett Edit.

• József, Piroska, rettenetesen sajnálom, ami történt. Egy biztos: a mai napon végeztem az iskolával, beadom a felmondásom.
• Kérlek, üljetek le és mondjátok el, hogy mi történt! – Kérte Józsi.
• Zsófi zokogva mesélte el a történteket.
• Nos, először felhívjuk édesanyádat, hogy itt vagy…. Betti, Zsófi itt van nálunk. Ne aggódj, minden rendben. De munka után, gyere ide, kérlek!

Piroska bevitte a zaklatott kislányt, ekkor Editből tört ki a panasz áradat.

• Ez borzalmas! Birkákat nevelnek a gyerekekből, amelyik pedig érzékenyebb vagy más, mint a többi, azt teljesen tönkreteszik. Nem akarok ebben részt venni.
• Teljesen megértelek. – Monda Józsi.
• Amióta elvégeztem a BMR és az újmedicína tanfolyamot, egy csomó dolgot máshogy látok. – Folytatta a kétségbe esett tanárnő.
• Figyelj rám! Egy ideje fontolgatok egy dolgot: arra gondoltam, létrehozhatnánk egy magániskolát.

Brúnó örömmel csóválta a farkát! – Végre, egyre többen vannak, akik mernek változtatni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

BMR Brúnó korán reggel besurrant a kórházba. Aggódott az árván maradt Kittiért. József, a doktor reggel meglátogatta a kislányt.

• Szervusz Kitt! Remélem jól aludtál! – Üdvözölte.

A lány nem felelt. Továbbra is szótlanul, mozdulatlanul feküdt.

• Tudod, nekem is van egy lányom. Kicsit idősebb nálad, de szeretne megismerni. Délután bejön hozzád. Nagyon szereti a gyerekeket.

A doki tanácstalan volt. Nem tudta, hogyan segíthetne még.

Délután nyílt Kitti szobájának az ajtaja. József tizenhat éves lánya lépett be mosolyogva.

• Szia, Kitti! – Üdvözölte. – Apukám sokat mesélt rólad. Nagyon sajnálom, ami történt. – Mondta együtt érző hangon.

A kis beteg továbbra sem adott semmilyen reakciót, de Szilvi nem adta fel. Egy színes mesekönyvet tartott a kezében.

• Gyakran múlatjuk az időt azzal, hogy olvasok a gyerekeknek. Szereteted a mesét? Nekem a Szépség és a szörnyeteg volt a kedvencem kiskoromban.

Kinyitotta a könyvet és olvasni kezdett. Hihetetlen átéléssel tette mindezt. Még nem tudta, de sikerült Kitti gondolatait elterelnie a szörnyű tragédiáról. Egy órán keresztül mesélt neki. Búcsúzóul megsimogatta a haját, megígérte, hogy másnap ismét meglátogatja, majd elköszönt.

A következő nap megpillantott egy panda mackót egy bolt kirakatában és azonnal megvette a kislánynak. Délután oda adta neki. Kitti átfogta és végig úgy hallgatta a Szépség és a szörnyeteg folytatását.

Ahogyan József, Szilvi is azonnal a szívébe zárta a kis szőke csöppséget. A harmadik napon a szokottnál kicsit korábban érkezett.

• Mit szólnál, ha megfésülném a hajad? Van kedved hozzá?

A kislány még mindig nem beszélt, de válaszként felült. Szilvi fésülni kezdte.

• Nagyon szép hajad van! Kint gyönyörűen süt a Nap. Mit szólnál, ha sétálnánk egyet az udvaron? – Kérdezte.

Kézen fogva sétáltak le a kórház udvarára. A kislány most is a mackót szorongatta. Szilvi az udvaron álló fákról mesélt neki.

• Nézd, nyitva van a cukrászda! Mit szólnál egy fagyihoz? – Kérdezte?

Kitti bólogatott. Ez egy újabb jele volt a javulásnak. Milyet szeretnél? Csoki és eper jó lesz? Ülj egy picit le erre a padra, mindjárt jövök!

A kislány szót fogadott.

Nem messze megpillantotta Józsefet, az egyik környékbeli családdal Zsolttal és Andreával, valamint azok tizenkét éves down kóros kislányával, Lucával.

Amikor Luca észrevette Kittit, azonnal odaszalad hozzá és átölelte. Kitti leült a földre és kitört belőle a zokogás. Szilvi azonnal odarohant, József pedig a távolból figyelte, mi történik.

• Anya, apa, Nagyi! Miért hagytatok itt! – Kiabálta Kitti.

Boldogan konstatálták, hogy a kislány végre beszél.

• Mi történ? Luca megijesztette? – Kérdezte Zsolt aggódva.
• Nem, dehogy. Ellenkezőleg. Sikerült szóra bírnia. Nagyszerű!

Kitti sírása lassan alábbhagyott. József is odament hozzá.

• Kitti, örömmel hallom, hogy végre beszélsz. Ez azt jelenti, hogy jobban vagy. Ő itt Luca.

Kitti végre mosolygott is.

Brúnó boldogan nézte végig a jelenetet. Tudta, hogy a Lucához hasonló emberek képesek megadni a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást. Pontosan azt, amit Jézus is tanított.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó gyönyörű, kora tavaszi napra ébredt. Nyújtózott egyet és lemászott a fáról, amin az éjszakát töltötte.

• Megyek és meglesem egy család reggellét! Nagyon is fontos, hogy hogy indítják a napot.

Már indult is a város fele. Hamarosan egy lakóparkban találta magát. Láthatatlanná változott és felmászott egy lakás ablakpárkányára.

Betti, a negyvenes évei elején járó nő a konyhában ténykedett. Hosszú, barna haját hátradobta.

• Zsófi! Kész a reggeli!

Nem jött válasz.

• Zsófi, gyere szívem. Kihűl a teád.

A tizenhárom éves lány kimászott az ágyból.

• Jó reggelt, kicsim!
• Jó reggelt!
• Jól aludtál?

A lány nem felelt. A fürdőszoba ajtó becsapódott mögötte.

• Nahát, mi lehet a gyerekkel? – Tűnődött Betti.

A kislány visszajött és leült az asztalhoz. Ugyanolyan szép volt, mint az anyja, csak szőkébb.

• Milyen volt tegnap a hegedű óra? – Érdeklődött az anyuka.
• Jó. – Hangzott a rövid válasz.

Betti ekkor már tudta, hogy itt valami nem stimmel. Szokatlanul csendes a gyerek. Ez arra utal, hogy súlyos érzelmi veszteséget, azaz DHS-t szenvedett el. A szótlanság a MALOM jele, ami a gyászfeldolgozás egyik fázisa.

• Zsófi, úgy látom, nem vagyok jól.

A lány megrántotta a vállát.

• Jól látom, hogy bánt valami?

A kislány az asztalra könyökölt és könnybe lábadt a szeme.

• Elmondod, hogy mi bánt?
• Dóri azt mondta Zolinak, hogy Dávid tetszik nekem. Zoli pedig továbbmondta Dávidnak.
• Nos, ez egyáltalán nem volt szép Dóritól! Úgy érzed, hogy elárult a barátnőd, jól sejtem?

Zsófi bólogatott.

• Ráadásul az egész osztály hallotta.

Betti értette, hogy mi a baj. Több ember előtt szégyenült meg a gyerek. Ezt ÉGEDELEMnek hívják. Azt is tudta, hogy hogyan lehet ezt feldolgozni.

• Elárulsz még valamit, szívem?
• Mit?
• Tényleg tetszik neked ez a Dávid?

A kislány mereven lefele nézett és a fejét csóválta. Az édesanyja megérintette a vállát.

• Zsófi, biztos ez?

A lány hangos zokogásban tört ki.

Betti mosolyogva mellé lépett és átölelte. Aggódott a gyerekért, de tudta, hogy mi zajlik benne. Ennek köszönhetően sikerült higgadtnak és tudatosnak maradnia.

Amikor a kislány sírása csendesedett, visszaült a helyére és megsimította a lánya haját.

• Örülök, hogy őszinte voltál velem! – Mondta mosolyogva.

Zsófi arcán is megjelent egy enyhe mosoly. Kissé megkönnyebbült.

• Figyelj, kicsim! Mit szólnál, ha ma nem mennél iskolába?
• Hogyan?
• Rád fér egy kis kikapcsolódás!
• Benne vagyok!
• Akkor felhívom az osztályfőnöködet. Addig döntsd el, hogy hova szeretnél menni?
• Mit szólnál az uszodához?
• Kitűnő ötlet! Utána eszünk egy süteményt. Nem messze onnan van egy kiváló cukrászda.

Mindketten mosolyogtak. Brúnó boldogan figyelte a jelenetet.

• Végre valaki, aki ismeri a LÁT táblázatát!

Ez az édesanya nagyon bölcsen járt el! Felismerte, hogy kettős VeszTeség érte a lányát: csalódott a barátnőjében és megszégyenült az egész osztály előtt. Azt is tudta, hogy az ÉgedElmet úgy lehet feldolgozni, ha részletesen átbeszélik a történteket.

Brúnó lelkesen ugrott le az ablakpárkányról.

• Nagyon sok munka áll még előttem! Rengeteg emberrel kell megismertetni a táblázatot! Mennyivel boldogabbak lesznek az emberek, ha megismerik a lelki állapotokat és megtanulják őket kezelni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere