(Kép forrása: pixabay.com)

Esős szeptemberi nap volt. Brúnó egy fa tetejéről figyelte az iskolába igyekvő gyerekeket. Az új tanév kezdete izgalommal töltötte el őket.

Péterke szemmel láthatóan rosszkedvűen ballagott a tornaterem felé. Nem örült neki, hogy Ági nénit, a testnevelő tanárt kapták osztályfőnöknek, ő ugyanis soha nem szeretett sportolni.

Negyedórányi fárasztó futás után kötélmászás következett. Néhány társa felmászott egészet a kötél tetejéig és büszkén zsebelte be az ötös osztályzatot. Mások képtelenek voltak rá, ők kettest kaptak egy rosszalló tekintet és sok esetben egy lekicsinylő megjegyzés kíséretében.

Péter következett. Harminc szempár szegeződött rá, valamint a tanárnő éles tekintete. Nem sikerült felmásznia, a karja nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy fel tudjon kapaszkodni.

• Nahát, Péter! Fiú létedre! Ez még egy lánytól is kritikán aluli teljesítmény! – Jelentette ki Ági néni.

Az osztály halk kuncogásban tört ki.

• Petike, úgy tornázik, mint egy kislány! – Gúnyolódott Dominik.
• Kata is lány, mégis fel tudott mászni és csillagos ötöst kapott. – Tette hozzá Jancsika.

Az osztály nagy része hangosan nevetett, a tanárnő pedig figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást.

A kisfiú csendes volt a nap további részében. A szünetekben a testvérétől kapott fülhallgatón zenét hallgatott és uzsonnázni is egyedül ment. A csendessége egyedül a bátyának, Zolinak tűnt fel, amikor érte ment.

• Mi történt? – Kérdezte.
• Semmi.
• Ne mond! Látom, hogy rossz kedved van!
• Utálom a tornaórát! És útálom Ági néni! Kettest kaptam a kötélmászásra.
• Sajnálom! De ez még nem tragédia. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok sikeres ember van, aki sohasem tudott kötélre mászni.
• Akkor is útálom! Az egész osztály rajtam nevetett.
• Értem már! Szóval téged az bánt, hogy kinevettek.
• Igen.
• Megértem. De nem éri meg ezen rágódni. Lehet, hogy nem tudsz kötélre mászni, de senki se tud olyan szépen rajzolni az osztályban, mint te.

Brúnó örömmel látta, hogy Zoli rájött, hogy az öccsének az fáj, hogy ÉdegElmet szenvedett el az egész osztály előtt.

A kisfiú kicsit jobban érezte magát a testvére együttérzésétől. Hazaérve a szokásos jelenet fogadta őket: sörös dobozok, teli hamutál, füstszag. Most kivételesen viszont főzött az anyjuk. Andrea kénytelen-kelletlen egy tál mákos tésztát hajított az asztalra, közben Lucával, down kóros lányával ordibált, amiért az véletlenül eltört egy poharat.

A nagynénjük, Edit nem sokkal a fiúk előtt érkezett. Édességet és gyümölcsöt hozott a gyerekeknek, kinyitotta az ablakokat, ugyanis az egész házban vágni lehetett a füstöt, valamint összeszedte a gyerekek ruháit és elindította a mosógépet. Folyamatosan futott benne a MentElem program az öccse három gyermekével kapcsolatban.

• Egyetek, aztán húzás tanulni! – Vágta oda Andrea.

Péter csendben, szótlanul evett, majd felállt és az udvar felé vette az irányt.

• Hova, hova? Megmondtam, hogy menj tanulni! – Jött az újabb felszólítás.
• Később szeretnék. – Felelte a kisfiú.
• Most mész, ha azt mondta! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz.
• Anya, had pihenjen egy kicsit! – Kérte Zoli.
• Majd pihen utána!
• Nehéz napja volt.
• Na és?!
• Valami baj történt? – Kérdezte Edit.
• Kinevették a tornaórán, mert nem tud kötélre mászni. – Mondta Zoltán.
• Ezek szerint veszteség érte. – Mondta Edit. – Ebben az esetben teljesen érthető, hogy később szeretne tanulni. Estére fog kifutni az elszenvedett veszteség.
• Miket beszélsz? – Nézett értetlenül Andi a sógornőjére egy újabb sörrel a kezében.
• Ez egyszerű biologika. Így működik az agyunk. Péter öt órán keresztül stresszben volt az iskolában. Ugyan ennyi időbe telik a helyreállítási szakasz. – Mondta Edit miközben kivett egy lavornyi ruhát a mosógépből és kinyitotta a vasaló deszkát.
• Hogy egyeseknek mire nem jut idejük! – Mondta gúnyosan Andrea, aki kezdett egyre részegebbé válni.

Edit közelebb ment hozzá és a szemébe nézett. – Akkor jut rá időm, amikor te a kocsmában iszogatsz a férjed meg a kaszinóban szórja el a pénzt. – Mondta éles tekintettel halkan, hogy a gyerekek ne hallják.

Andi lehajította az asztalra az üres sörösüveget és sértődötten tántorogva felvonult az emeletre.

Zoltán Edit segítségre sietett. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz. Edit volt az egyetlen a családban, aki értékelte az unokaöccse szorgalmát. Csak ő vette komolyan, hogy történésznek szeretne tanulni és segítette is mindenben.

Pétert kiengedték játszani a kertbe, majd este hétkor behívták, hogy tanuljon. Hibátlanul írta meg a házi feladatát.

Edit és a három gyerek számára viszonylag kellemesen telt a délután. Közben egész végig lehallatszott az emeletről Andrea részeg horkolása.

Brúnó elismerően nézett Editre. – Egy ilyen egyszerű biologikai törvény ismerete megkönnyítheti az életünket és sok konfliktust előzhet meg. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere