A járványtól való félelem a Tulipán Sétányt is elérte. A koronavírusról korábban vicces, ironikus posztok születtek a közösségi oldalakon, mára azonban a rettegés hangja váltotta fel őket. Az emberek arra biztatták egymást, hogy maradjanak otthon. Brúnó tudta, hogy most az egész környéknek szüksége van rá. Mint mindent, ezt is számos, eltérő módon élnek meg az emberek. Gyakran végigcammogott a sétányon, és feszülten figyelte, kinek kell segíteni.A Kőszegi család teljesen felbolydult. Betti olyannyira pánikolt, hogy a nővére Zsófival együtt átköltöztette magukhoz.

Az éttermet átmenetileg bezárták. Bettina idegesen járkált fel-alá. Gyógyteát készített, és ha valamelyik gyerek eltüsszentette magát, visítva szaladt utána a lázmérővel.

• Ezt nevezem komoly MentElem programnak! – Mondta Brúnó.

Betti amikor nem az egészségük miatt aggódott, akkor a gazdasági helyzet alakulása miatt rágta a körmeit.

• Mi lesz velünk? Miből fogunk megélni? Mit csinálok az étteremmel? Leállt a szórakoztató ipar, leállt a vendéglátás. Ilyen tehetetlennek még sohasem éreztem magam!
• Alulműködésben van szegényke! – Csóválta a fejét a kispanda.

A nővére teljesen más lelki állapotban volt. Piroska határozott léptekkel viharzott be. Élénkzöld szemei most is csillogtak, vörös haja csak úgy lobogott utána. Egy nagy kosarat tartott a kezében.

• Nyugodj meg, húgocskám! Minden rendben lesz! – Mondta.
• Ez meg mi? – Nézett értetlenül a kosárra a testvére.
• Kézfertőtlenítő és C-vitamin. Viszek belőle mindenkinek.
• Megőrültél? Kimész az utcára?
• Nem félek! És erre szükségük van a szomszédoknak. – Felelte határozottan, miközben felvette a cipőjét.
• Piroska!!!
• Higgadj le! Imádkozz egy kicsit! Isten és a Szűzanya vigyáznak ránk. – Mondta magabiztos hangon, majd felkapta a kosarat és kiviharzott.
• Temperamentumos teremtés! – Mondta a maci. – SegEdelem, OltAlom állapotban van, ezért visz adományt a szomszédoknak.

A gyerekeket kevésbé foglalkoztatta a kialakult helyzet. Mindhárman elfoglalták magukat a szobájukban. Szilvi a barátnőivel chat-elt, Zsófi hegedült, Kitti pedig táncolt.

Józsi úgy gondolta, a karantén napjai kiválóan alkalmas arra, hogy több időt töltsön együtt a család. Lehívta őket, és társasjátékot vett elő. Bettit is bevonta a játékba, akinek ez némiképp elterelte a figyelmét a félelmeiről.

• De jó! Érzelmi Többletben van. – Örvendezett Brúnó.

Egy házzal arrébb Károlyt egyáltalán nem érdekelte a járvány. Mint mindig, most is a laptopja előtt ült és a tőzsdét figyelte. Bármikor meglátta, hogy zuhannak az árak, hangosan az asztalra csapott és szivarra gyújtott. Dorottyát dühítette, hogy elmaradtak a programok, hiszen őt a szórakozás éltette. Szépítkezéssel töltötte az időt. Hajfestés, körömlakkozás, arcmaszk.

• Ő túlműködéssel reagál. – Mondta a panda.

Erzsi néni sütött, főzött.

• Ha egész héten itthon lesznek a gyerekek, akkor enniük kell. – Mondogatta.

Dominik a telefonja és a tablete között élte az életét, Léna pedig a zongora és a könyvei között. A házban nem sok kommunikáció folyt.

Edit úgy döntött, a kényszerpihenő során kitakarítja az öccse házát. Részeges sógornője és szerencsejáték függő testvére a gyerekeikkel se törődtek, nem hogy a lakással. Határozott léptekkel viharzott be. Georg követte.

• Mi ez az őrült rumli? – Kérdezte fennhangon. – Takarítani fogunk! Andi, kezdj el mosni. Zsolti, te megszereled az elromlott kilincset és a konyhaszekrényt. Én a gyerekekkel nekiállok port törölni.

A három gyerek élvezte a közös programot. Andi és Zsolt kezdetben zsörtölődtek, de végül ők is örömmel csinosították a házat. Estére egész jó hangulat kerekedett. A vacsora közben viszont Péterke elsírta magát, amikor a TV Hiradóra pillantott.

• Szegény gyerek jó ideje retteg! De most legalább kiadja magából és a felnőttek is megértik. – Gondolta Brúnó.

Valóban megértették és sikerült megnyugtatniuk.

Georg eközben a laptop előtt ült.

• Nem vagyok boldog. – Mondta. – Nem elég, hogy a táncórákat fel kellett függeszteni, még a hirdetéseket se sikerül kiposztolni.

Ez alatt Irina a szemközti lakásban kártyapaklit és ingát fogott. Igyekezett megtudni, hogy meddig fog tartani a járvány. Majd az egész hátra levő időt önfejlesztő könyvek olvasásával töltötte.

Tulasi, Arnold és a gyermekeik, a félig indiai származású hindu család rengeteget japáztak. Maximálisan bíztak a mantra erejében. Amikor abbahagyták, akkor is szóltak a lakásban a szent énekek és egyfolytában égett egy gyertya.

Milán és Brigitta vidékre utaztak a rokonaikhoz. Úgy gondolták, ott nagyobb biztonságban vannak. Giorgió-t is magukkal vitték. Ő leginkább a kiskutyáját, Macikámat féltette. Azért pedig áldotta a sorsot, hogy jó ideje nem utazott haza Olaszországba.

• Ki-ki a maga módján éli meg ezt az időszakot. – Morfondírozott Brúnó. - Még jó, hogy a Lelki Állapotok Táblázata mind a 104 érzelmi állapotot bemutatja, így megérthetjük, miért reagálnak az embertársaink időnként máshogy. A lényeg, hogy összetartanak.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Esős tavaszi nap volt. Brúnó megérezte, hogy Péternek rossz napja volt az iskolában, ezért elment a házukhoz. Belopózott a nyitott ablakon és elbújt a kanapé alatt.

Andrea kivételesen otthon volt, amikor a gyerekek haza értek. Cigarettát töltött egy sör mellett.

• Anya, mi lesz a vacsora? – Kérdezte Luca.
• Most hagyj! Cigit töltök. – Förmedt rá.

Zoli látta, hogy nincs étel a testvérei számára, ezért főzni kezdett, Péterke pedig bevetette magát a számítógép elé. Megnyitotta a legagresszívabb játékot, és teljes szenvedéllyel játszani kezdett.

A nővére, miután az anyja elzavarta, bement hozzá.

• Mit csinálsz? – Kérdezte.
• Játszom.
• Milyen játék ez?
• A szörny megöli az embereket. Nézd, ennek levágom a fejét. Ezt lelövöm! Ezt pedig feldarabolom a karddal!
• Öcsi, miért nem játszatok valami értelmesebbet? Ott vannak a plüss állatok. Vagy nézettek mesét! Azokban legalább nem folyik a vér! – Javasolta Zoli.
• Nem, előbb lelövök mindenkit! Puff! Puff! Puff!
• Nem tudnátok csendben maradni? Kezdődik a sorozat! – Ordított rájuk az anyjuk a nappaliból.

Zoltán feltette főni a borsót és bement a testvéreihez.

• Mi ütött beléd, hogy ilyen agresszív játékokkal játszol? – Kérdezte az öccsét.
• Azt képzelem, hogy Ági nénit ölöm meg! – Vágta rá a kisfiú. – Levágom a fejét! És feldarabolom! És megszurkálom!
• Jézusom, Öcsi! Mi történt veled? – Kérdezte Zoli és elkeseredetten lerogyott az ágyra.
• Gyűlölöm Ági néni! Ugyan úgy, ahogy ő gyűlöl engem!
• Honnan veszed, hogy gyűlöl?
• Minden gyereket utál. Kivéve egy-két jó tanulót. Ha nagy lennék és nem kéne iskolába járni, azt csinálnék vele, amit akarok.
• Tesó, ez borzasztó! – Sóhajtott fel Zoli. – Ó, kifut az étel!

Ezzel felpattant és kiszaladt a konyhába.

• Sok gyerek csinálja ezt! – Mondta Brúnó szomorúan. – Főleg az alulműködésesek. Fizikális szinten nem tudja kiadni a dühét, a számítógép pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy elképzelje, hogy bosszút áll az őt elnyomó személyen.

Közben hazaérkezett az apjuk. Látszott, hogy enyhén illuminált állapotban van.

• Mi a helyzet? – Kérdezte.
• A fiad marhaságokat játszik a számítógépen. – Felelte a felesége.
• Mert egy mihaszna! – Ordította Zsolt. – Minden normális fiú sportol ebben a korban. Majd én leszoktatom erről a rohadt gépről. Menjen szépen focizni! Holnaptól kötelező neki.

Péterke összerezzent és segélykérő tekintettel nézett a bátyjára.

• Apa, kérlek! – Kezdte Zoli miközben a rántást öntötte a borsóra. – Tudod, hogy a torna órát is utálja.
• Nem érdekel! Az én fiam ne legyen tunya! – Ordította Zsolt, miközben kivett egy sört a hűtőből.

Peti még agresszívebb tekintettel nyomogatta a gépet. Zoli pedig tudta, nincs esélyük az apjukkal szemben.

• Nagyon nehéz helyzet! Nem figyelnek a gyerekeikre. Azt se tudják, mi történik az iskolában, arról nem is beszélve, hogy mi játszódik le a lelkükben. Elvárásokat viszont támasztanak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha depressziós, sőt alkoholista, drogos, játékfüggő és agresszív felnőttekké válnak. Ezek mint függőségek azaz FüggElmek – Mondta Brúnó és lógó orral kiballagott.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

 (Kép forrása: pixabay.com)

Késő őszi péntek délután volt. A karácsony közeledte már érződött a levegőben, de még meglehetősen kellemes volt a hőmérséklet. Edit, mint minden héten, most is egy kosár étellel sietett az öccse családjához, Brúnó láthatatlanul követte.

A tanárnőt a szokásosnál is elkeserítőbb látvány fogadta. A sógornője tegnap óta, a fivére pedig reggel óta nem került elő. A nappaliban minden felé üres sörösüvegek és teli hamutálak.

Zoli röviddel a nagynénje előtt érkezett haza. Nagyon fáradtnak látszott, két dolgozatot is írt. Down kóros húga, Luca a kanapén aludt, a kis Péter pedig tetőtől talpig koszos ruhában rohangált a kertben. Még az iskolában beleesett egy pocsolyába.

• Miért nem vigyáztál? Most moshatom ki! – Zsörtölődött Zoli, miközben elkezdte összeszedni az italos üvegeket.
• Ne haragudj! Véletlen volt! – Felelte a kisfiú.

Edit lerogyott egy fotelbe. Korábban sokat dühöngött a testvére életmódja miatt, de mára elfogadóbbá vált.

• Gyere Zoli, ülj le egy kicsit! – Invitálta az unokaöccsét.

A fiú döbbenten nézett rá pakolás közben.

• Gyere! Hagyd azokat! Majd én rendet teszek.
• Jól van! – Felelte Zoli.
• Nagyon sokat dolgozol! Arról nem is beszélve, hogy mennyit tanulsz!
• Anyáék nem törődnek a kicsikkel.
• Tudod, fiam. De ma pihenj egy kicsit! Majd én kimosok és adok vacsorát a testvéreidnek.
• Tényleg megtennéd? Köszönöm!
• Hát, persze! Ha van kedved, menj el valahová!
• Ez jó ötlet!

Zoli tudta, hogy az osztálytársai este bulizni készülnek. Gyakran hívták magukkal, de ő a legkülönbözőbb kifogásokkal mindig kivonta magát ezekből a programokból. Sohasem tudta mire számíthat otthon, nem merte egyedül hagyni a kistestvéreit. Editben viszont bízott, tudta, hogy számíthat rá. Elhatározta, hogy most elmegy a buliba.

Lepihent egy kicsit, felöltözött és nekivágott a budapesti éjszakának.

• Nagyon jóképű fiatalember lett belőled! – Mondta mosolyogva a nagynénje, mikor elbúcsúztak.

Brúnó követte a fiút. Tudta, hogy érdekes dolgok fognak történni.

A Hotel Tulipán étterme tele volt. Egy nagy asztalnál a helybeliekből összeverődött törzsgárda beszélgetett. Zoli úgy döntött, iszik egy sört, mielőtt átmenne a diszkóba. Leült a bárpultnál és felhajtotta az italt. (Volt némi pénze, Edit adott neki.) Amikor elkezdte érezni az alkohol által okozott kellemes ellazulást, átsétált a hotel diszkójába.

A zene tombolt, a fények villóztak, a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Megpillantotta az osztálytársait, az egyik sarokban táncoltak. Szemmel láthatólag jól érezték magukat. Szívesen odament volna hozzájuk, de úgy érezte, nincs elég bátorsága. Úgy döntött visszamegy az étterembe.

Belépve meglátott egy gyönyörű lányt. Hosszú, hullámos, szőke haja és hatalmas kék szemei voltak. Térdig érő fekete szoknyát, égszínkék blúzt és azzal megegyező színű csüngős fülbevalót viselt, ami még inkább kiemelte a szemei színét. Úgy tűnt, egy társasággal van.

Zoltán azonnal hátra lépett, ahogy megpillantotta. A tekintetük találkozott. A lány rámosolygott és oda lépett hozzá.

• Szia! Ne haragudj! Nem tudod, hol van a diszkó? Most vagyunk itt először. – Kérdezte barátságosan.
• Itt balra. – Felelte Zoli elfúló hangon.
• Nagyon köszönöm! – Mondta a lány mosolyogva.

Zoli nem bírt semmi mást kinyögni. A lány még várt néhány másodpercet, majd visszasétált a barátnőihez. A fiú leült a bárpultnál.

• Kérnék még egy sört. Nem, inkább egy jégert. – Mondta hirtelen.
• Kettő vagy négy centest?
• Természetesen négyet! – Vágta rá.

Az italt egy húzásra felhajtotta, és már kérte is a következőt.

A jelenetet egy közeli asztaltól végig nézte Arnold, a BMR oktató, József, az újmedicinás doktor és a lánya, Szilvi.

• Apa, nézd! Ő az osztálytársam. Meglep, hogy itt látom! Az pedig még inkább, hogy iszik.
• Engem nem lep meg! – Felelte Józsi mosolyogva.
• Engem se! – Válaszolta Arnold.
• Hogyhogy? Nézett rájuk Szilvia értetlenül.
• Megijedt a kislánytól. – Mondta Józsi.
• Attól a szőkétől?
• Ingen, kicsim. Úgy tűnik, kölcsönösen megtetszettek egymásnak.
• Ő Eszter. A héten jött az iskolánkba. Ezért iszik? – Kérdezte Szilvi, aki még mindig nem értette a helyzetet.
• Pontosan. – Vette át a szót Arnold. – A jobbkezes férfiak többsége érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Nem meri megszólítani a lányt, ezért inkább leissza magát.
• Ez szörnyű! – Vágta rá aggodalmas tekintettel Szilvi.

A két férfi nosztalgiázva mosolygott.

• Én is megrémültem annak idején édesanyádtól. De tudjátok mit? Hívjuk ide! Ne járjon úgy, mint én annak idején?
• Hogy?
• Négykézláb másztam le a harmadik emeletről. Kegyetlen volt a másnap!
• Apa!
• Igen, drágám! Ez is én voltam. De szerencsére anyukád nem adta fel! A következő buliban is odajött hozzám.
• Már a harmadikat issza. Ide hívom! – Szakította félbe a lánya.
• Szia Zoli! – Lépett oda hozzá!
• Helló Szilvi!
• De örülök, hogy itt látlak! Nagyon sokat tanulsz! Végre lazítasz is egy kicsit!
• Most úgy alakult, hogy el tudtam jönni.
• Gyere, fiam! Igyál velünk egy pohárral! – Szólt közbe József.

Szilvi meglepetten nézett az apjára, de Józsi alig észrevehetően intett, hogy nem lesz baj.

• Doktor úr! Jó estét! – Üdvözölte Zoli az osztálytársa apját.
• Ugyan már! Szólíts csak Józsefnek!
• Köszönöm!
• Ismered Arnoldot? A lánya oda jár az iskolátokba.
• Igen, találkoztunk már.
• Nagyon jó ötlet volt Bettitől, hogy minden péntekre bulit szervezett a környék belieknek. Egész jól összerázódott a társaság! Jó, hogy most te is eljöttél!
• Köszönöm! Most volt egy kis időm.
• Mit is mondtál Szilvi, hogy hívják az új lányt az iskolátokban? – Vette át a szót Arnold, cinkos mosolyt vetve Szilvire.
• Eszter.
• Nagyon helyes kislánynak tűnik.
• Igen, a B osztályba jár.
• Úgy láttam, te is ismered. – Mondta József.
• Hogyan? Ki az? – Kérdezte Zoli elbambulva.
• Az a szőke lány, akivel beszéltél. - Mondta Szilvi, akinek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne mosolyogja el magát.
• Tényleg? Eszternek hívják? – Kapta fel a fejét a fiú.
• Tudjátok mit? Én benézek a csajokhoz a diszkóba. – Mondta Szilvi és már el is tűnt.
• Én is egy buliban ismertem meg Szilvi édesanyját. – Kezdte Józsi. – Gyönyörű lány volt, hosszú, vörös hajjal. – Viszont úgy megijedtem tőle, hogy rohantam a bárpulthoz és rövid idő alatt leittam magam. Négykézláb másztam le a lépcsőn a harmadikról. Másnap pocsékul érzetem magam.
• Ez elég gyakori. – Mondta Arnold. – A jobb kezes férfiak nagy része érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Ezért nem mer odamenni a kiszemeltjéhez.
• Valóban? - Nézett rájuk döbbenten Zoli.
• A jobb kezes férfi alulműködéssel, a balkezes túlműködéssel reagálnak. A nőknél pont fordítva van. Ezért van, hogy egy jobb kezes férfi nagyon gyakran leblokkol egy jobb kezes nő mellett.
• Ez nagyon érdekes! – Mondta a fiú a semmibe bámulva.
• Pedig nagyon egyszerű. Csak sajnos nincs benne a köztudatban.

Abban a percben Szilvi érkezett vissza néhány lány kíséretében.

• Ő Eszter. Új lány az iskolában. – Mondta. – A többieket pedig már ismeritek.
• Szervusz, Eszter! Zoltán vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! – Mondta fiú, miközben felállt és udvariasan kezet fogott a lánnyal. – Van kedvetek bejönni a diszkóba?
• Örömmel! – Felelte a szőke szépség mosolyogva.

Brúnó boldog volt. Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően Zoli nem részegen és csalódottan távozott, hanem volt bátorsága megismerkedni a kiszemelt lánnyal, így örökké emlékezetes maradt számára az este.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Esős szeptemberi nap volt. Brúnó egy fa tetejéről figyelte az iskolába igyekvő gyerekeket. Az új tanév kezdete izgalommal töltötte el őket.

Péterke szemmel láthatóan rosszkedvűen ballagott a tornaterem felé. Nem örült neki, hogy Ági nénit, a testnevelő tanárt kapták osztályfőnöknek, ő ugyanis soha nem szeretett sportolni.

Negyedórányi fárasztó futás után kötélmászás következett. Néhány társa felmászott egészet a kötél tetejéig és büszkén zsebelte be az ötös osztályzatot. Mások képtelenek voltak rá, ők kettest kaptak egy rosszalló tekintet és sok esetben egy lekicsinylő megjegyzés kíséretében.

Péter következett. Harminc szempár szegeződött rá, valamint a tanárnő éles tekintete. Nem sikerült felmásznia, a karja nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy fel tudjon kapaszkodni.

• Nahát, Péter! Fiú létedre! Ez még egy lánytól is kritikán aluli teljesítmény! – Jelentette ki Ági néni.

Az osztály halk kuncogásban tört ki.

• Petike, úgy tornázik, mint egy kislány! – Gúnyolódott Dominik.
• Kata is lány, mégis fel tudott mászni és csillagos ötöst kapott. – Tette hozzá Jancsika.

Az osztály nagy része hangosan nevetett, a tanárnő pedig figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást.

A kisfiú csendes volt a nap további részében. A szünetekben a testvérétől kapott fülhallgatón zenét hallgatott és uzsonnázni is egyedül ment. A csendessége egyedül a bátyának, Zolinak tűnt fel, amikor érte ment.

• Mi történt? – Kérdezte.
• Semmi.
• Ne mond! Látom, hogy rossz kedved van!
• Utálom a tornaórát! És útálom Ági néni! Kettest kaptam a kötélmászásra.
• Sajnálom! De ez még nem tragédia. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok sikeres ember van, aki sohasem tudott kötélre mászni.
• Akkor is útálom! Az egész osztály rajtam nevetett.
• Értem már! Szóval téged az bánt, hogy kinevettek.
• Igen.
• Megértem. De nem éri meg ezen rágódni. Lehet, hogy nem tudsz kötélre mászni, de senki se tud olyan szépen rajzolni az osztályban, mint te.

Brúnó örömmel látta, hogy Zoli rájött, hogy az öccsének az fáj, hogy ÉdegElmet szenvedett el az egész osztály előtt.

A kisfiú kicsit jobban érezte magát a testvére együttérzésétől. Hazaérve a szokásos jelenet fogadta őket: sörös dobozok, teli hamutál, füstszag. Most kivételesen viszont főzött az anyjuk. Andrea kénytelen-kelletlen egy tál mákos tésztát hajított az asztalra, közben Lucával, down kóros lányával ordibált, amiért az véletlenül eltört egy poharat.

A nagynénjük, Edit nem sokkal a fiúk előtt érkezett. Édességet és gyümölcsöt hozott a gyerekeknek, kinyitotta az ablakokat, ugyanis az egész házban vágni lehetett a füstöt, valamint összeszedte a gyerekek ruháit és elindította a mosógépet. Folyamatosan futott benne a MentElem program az öccse három gyermekével kapcsolatban.

• Egyetek, aztán húzás tanulni! – Vágta oda Andrea.

Péter csendben, szótlanul evett, majd felállt és az udvar felé vette az irányt.

• Hova, hova? Megmondtam, hogy menj tanulni! – Jött az újabb felszólítás.
• Később szeretnék. – Felelte a kisfiú.
• Most mész, ha azt mondta! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz.
• Anya, had pihenjen egy kicsit! – Kérte Zoli.
• Majd pihen utána!
• Nehéz napja volt.
• Na és?!
• Valami baj történt? – Kérdezte Edit.
• Kinevették a tornaórán, mert nem tud kötélre mászni. – Mondta Zoltán.
• Ezek szerint veszteség érte. – Mondta Edit. – Ebben az esetben teljesen érthető, hogy később szeretne tanulni. Estére fog kifutni az elszenvedett veszteség.
• Miket beszélsz? – Nézett értetlenül Andi a sógornőjére egy újabb sörrel a kezében.
• Ez egyszerű biologika. Így működik az agyunk. Péter öt órán keresztül stresszben volt az iskolában. Ugyan ennyi időbe telik a helyreállítási szakasz. – Mondta Edit miközben kivett egy lavornyi ruhát a mosógépből és kinyitotta a vasaló deszkát.
• Hogy egyeseknek mire nem jut idejük! – Mondta gúnyosan Andrea, aki kezdett egyre részegebbé válni.

Edit közelebb ment hozzá és a szemébe nézett. – Akkor jut rá időm, amikor te a kocsmában iszogatsz a férjed meg a kaszinóban szórja el a pénzt. – Mondta éles tekintettel halkan, hogy a gyerekek ne hallják.

Andi lehajította az asztalra az üres sörösüveget és sértődötten tántorogva felvonult az emeletre.

Zoltán Edit segítségre sietett. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz. Edit volt az egyetlen a családban, aki értékelte az unokaöccse szorgalmát. Csak ő vette komolyan, hogy történésznek szeretne tanulni és segítette is mindenben.

Pétert kiengedték játszani a kertbe, majd este hétkor behívták, hogy tanuljon. Hibátlanul írta meg a házi feladatát.

Edit és a három gyerek számára viszonylag kellemesen telt a délután. Közben egész végig lehallatszott az emeletről Andrea részeg horkolása.

Brúnó elismerően nézett Editre. – Egy ilyen egyszerű biologikai törvény ismerete megkönnyítheti az életünket és sok konfliktust előzhet meg. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Péntek volt, este hat óra. BMR Brúnó úgy döntött, meglesi a Tulipán Sétány titokzatos tanárnőjének estéjét.

Edit kivette a bort a hűtőből. Két személyre volt terítve. Az asztal közepén két súlyos, valódi ezüst gyertyatartó állt, amiket egy külföldön élő nagynénjétől örökölt. A vacsorát melegen tartotta, a somlói galuska még a hűtőben volt. Ez volt Georg kedvence, valamint a Bock Royal Cuvé. Edit mindig ezzel a várta férfit. Halkan szóltak ’50-es ’60-asz évek tánczenéi.

A fiatal nő bement a hálószobába és belebújt krémszínű koktélruhájába. A haja és a sminkje már készen volt, nyakában egy Georgtól kapott briliáns nyakék. Fekete magas sarkú szandált vett fel, körmeit élénkpirosra festette.

Így zajlott ez szinte minden pénteken, immár ötödik éve. A negyvenkét éves tanárnő egy olaszországi nyaralás során ismerte meg a nála tizenöt évvel idősebb osztrák-magyar származású férfit. Néhány közös vacsora és áttáncolt éjszaka után azonnal egymásba szerettek.

Georg pocakos, őszülő úriember volt, mellényt, zakót és zsebórát hordott. A régiségek jelentették számára a legtöbbet. Bécsben ez múzeumot üzemeltetett és szoros kapcsolatban állt egy párizsi képtárral is. Agglegény volt, de Edit nem akarta szorosabbra fűzni a kapcsolatukat, megelégedett az együtt töltött hétvégékkel. Georg adta meg neki azt az érzelmi és fizikai biztonságot ami mellett lelke megnyugodhatott és feledhette a kís-értő feldolgozatlan érzelmi VeszTeségeket (DHS-eket) tartalmazó múltját. Csak hónapokkal a kapcsolatuk kezdete után árulta el a férfinek, hogy fest. Georg azonnal meglátta benne a tehetséget, és nekilátott a festményei eladásához. A nő ragaszkodott hozzá, hogy Georg egy bizonyos százalékot megtartson a képek árából.

Hallotta, hogy megérkezik a kocsija. Gyorsan meggyújtotta az asztalon lévő két gyertyát és a lekapcsolta a csillárt. Csengettek, máris szaladt ajtót nyitni.

• Szia, szerelmem!
• Szervusz drágám! – Üdvözölték egymást és a férfi szorosan megölelte. Egy nagydoboz likőrös bonbont, egy Swarovski kristályokkal díszített nyakláncot és a legutóbb eladott két festmény árát hozta neki.

A vacsora és a borozgatás után Georgnak hirtelen támadt egy ötlete. – Mit szólnál, ha elmennénk táncolni?

• Ugyan már! Miket beszélsz?! – Nézett rá döbbenten a kedvese.
• Nem azt mondtad, hogy pénteken buli van az étteremben?
• De, igen…
• Miért ne mehetnénk el egyszer?
• Nem is tudom…
• Azt mondtad, kedves a család, aki vezeti.
• Igen, nagyon is… De tudod, hogy nem barátkozom senkivel. Nem járok társaságba.
• Tudom szívem, de miért ne lehetne ezen változtatni? Úgy emlékszem, jól érezted magad Piroskáékkal mind az újmedicína, mint a BMR tanfolyamon.
• Georg, ez nagyon hirtelen jött. Kérlek, most ne erőltesd!
• Rendben, drágám. – Hangzott a megértő válasz.

A férfi érezte, hogy Edit nincs olyan állapotban, hogy örömmel menjen társaságba, ezért jobbnak látta lezárni a témát.

• Azért itthon táncolhatunk?
• Hát, persze! – Vágta rá örömmel a nő, és már fel is pattant.
• Akkor gyerünk, slow fox! Slow, slow, quick, quick, slow, slow, quick, quick.
• Képzeld, gyakoroltak a cha-cha-chát, már egész jól megy. – Mondta vidáman Edit. Már nyoma sem volta rajta a korábbi szorongásnak.
• Helyes! – Georg már repített is körbe a tágas nappali parkettjén, ahol kifejezetten ezért nem volt szőnyeg.

Fiatal korában táncos volt, a tánctanári végzettsége is meg volt, de már nagyon rég óta nem tanított.

Mindkettőjük életében a közös esték jelentették a fénypontot. Boldogan táncoltak órákig, közben egy picit megálltak édességet enni. Éjjel egy órakor feküdtek le, másnap pedig vidékre indultak egy wellness szállodába.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit boldog, viszont az is tudta, hogy érzelmileg le van zárva.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Borongós nap köszöntött a Tulipán Sétányra. Elérkezett a tanévzáró és a bizonyítványosztás napja. Brúnó az iskolaudvaron egy pad alól figyelte az érkező diákokat.

Szilvi lépett be a kapun fekete térdig érő muszlinszoknyában és hófehér selyemblúzban. Nem volt jó kedvében. Egyáltalán nem kedvelte az ehhez hasonló ceremóniákat. A kispanda felugrott a 10. osztály tantermének az ablakpárkányára és onnan figyelte, mi történik.

Az osztályfőnök hosszas beszédet tartott, tele közhelyekkel. Végül kézbe vette a tanári asztalon heverő bizonyítványokat.

• Tanulmányi eredmények szerint van sorba szedve. A leggyengébbel kezdjük. – Jelentette ki rezzenéstelen hangon.

Brúnó jól tudta, hogy ezzel kiváló alkalmat teremt a gyengébbeknek az ÉgedElemre, másoknak pedig a túlzott magabiztosságuk fokozására.

Öten megbuktak, ebből ketten évet ismételnek, a másik három tanuló pótvizsgázhat.

Szilvia huszadikként került sorra a huszonöt fős osztályból. Mindig jó tanulónak számított, de sohasem volt kitűnő a bizonyítványa.

• A pár darab négyest még értem, de ez a két hármas! Ha többet foglalkoznál a matematikával és a fizikával, akkor ez a két jegy nem csúfítaná el a bizonyítványodat. – Jelentette ki a tanárnő emelt fejjel. – Így jutalomkönyvet se kapsz. Csak 4, 6 –os tanulmányi átlag fölött jár. – Folytatta.

Szilvit nagyon bántotta ez a stílus, és úgy határozott, végre egyszer őszinte lesz.

• Soha nem is kaptam. - Jelentette ki határozott hangon. – Alsó tagozatban mindig sírtam miatta. Emlékszik Ági néni? Akkor maga volt az osztályfőnököm. – Fordult a testnevelő tanáruk felé, aki szintén bent volt a teremben. – Tudom, hogy emlékszik. Anyukám minden tanév végén úgy próbálta oldani a helyzetet, hogy vett nekem egy könyvet. De engem nem érdekelt. Én az iskolától szerettem volna megkapni az elismerést. De tudják mit? Már egyáltalán nem vágyom erre. Igen, talán lehetne jobb jegyem matematikából és fizikából, de nem jobb. Megmondom, hogy miért: azért mert nem érdekel. Nem vagyok hajlandó naponta egy óránál többet szánni a tanulásra. Éppen elég, hogy a fél életemet itt töltöm. Csak azt nem tudom, hogy miért.

Brunó átlátta, hogy Szilvi a sok feldolgozatlan VeszTeség (DHS) és ÉgedElem következményeként ÖnVédeElemből elhatárolódott (HatárAlom) véglegesen a tanulástól, a hozzá kapcsolódó öröm és siker érzésétől, így ez az érzelmi tapasztalat hosszú távon meg fogja határozni kapcsolódását ehhez a életterülethez.

A két tanárnő teljesen ledöbbent azon, hogy hogyan mer ez a csendesnek ismert lány ilyen hangot megütni.

• Gondolom, tudják, hogy apám kórházában dolgozom önkéntes segédnővérként. A héten meghalt egy velünk egy idős fiú rákban, holnap lesz a temetése. Maguk szerint segített volna rajta, ha ismeri a sinus-cosinus tételt? Esetleg a másodfokú egyenlet megoldó képlete? És a szüleinek. – Néhány másodperc hatásszünetet tartott. – Egy nyolc éves kislánynak az életéért küzdenek. Azt mesélte, hogy korábban folyton azért piszkálták az iskolában, mert csúnyán írt.

Éles tekintettel nézett az egyik, majd a másik tanárnő szemébe. Azok teljesen lefagytak és kissé meghatotta őket a beteg gyerekek esete. A lány folytatta.

• Abba belegondoltak már, hogy mennyi fát vágnak ki ezekért a szamárfüles könyvekért? … Vajon megéri?

A tanárok még inkább ledöbbentek. Ez még sohasem jutott az eszükbe. Az osztályból se jutott szóhoz senki. Szilvit mindig egy kicsit furcsa lánynak tartották, de sosem látták lázadozni. Most viszont éles tekintettel nézett velük farkasszemet.

Egy utolsó pillantást vetett az osztályfőnökre, felemelte az asztalról a bizonyítványát és becsukta anélkül, hogy belenézett volna.

• Viszontlátásra! – Hangosan köszönt és választ sem várva határozottan kisétált.

Brúnó láthatatlanul utána sietett. Tudta, hogy a jutalomkönyv hatéves kora óta fájó téma a számára és azt is, hogy utálta a képmutatást, beleértve az osztályfőnök hatvan perces szónoklatát. És sohasem értette, miért várják tőle, hogy éveket pazaroljon az életéből teljesen felesleges dolgokra, amikor ezer megoldásra váró probléma van a világban. Ez a három dolog teljesen elég volt ahhoz, hogy átváltson érzelmi túlműködésbe, de a belső elhatárolódása következtében ezúttal a nyílt szembenállás kapcsolódási állapotába.

Szilvi hazafelé kicsit lehiggadt, de még mindig dühös volt. Otthon leült a teraszra és csak nézett maga elé. Közben eleredt az eső. Meglepődött saját magán, nem volt rá jellemző, hogy jelenetet rendezzen.

Az anyja lépett ki a házból.

• Nahát, észre se vettem, hogy megérkeztél! De mi bajod neked? Csak nem a szokásos jutalomkönyv miatt lógatod az orrod?

Miután a lány elmesélte neki a történteket, Piroska hangosan felkacagott.

• Szerettem volna látni a két banyának az arcát! Jól megmondtad nekik!

Nagyszájúbb volt a lányánál és a túlműködés is jellemzőbb volt rá.

József hazaérve a teraszon találta a lányát és a feleségét.

• Hát ti meg mit csináltok idekint a szakadó esőben? – Kérdezte, miközben összecsukta az ernyőjét.
• Gyere, mindjárt elmeséljük! A lányod jól beolvasott a tanároknak és az osztálynak. – Mondta még mindig nevetve, és beszaladt a lakásba egy tálca süteményért.

Szilvi elmesélte a történteket az apjának. Már bántotta egy kicsit, hogy milyen stílusban beszélt. Józsi teljes mértékben megértette a lányát. Annyi mindent látott a kórházban, hogy teljesen máshogy látta a világot, mint a többi tizenhat éves. A biologikus okot is értette és el is magyarázta neki.

• Most már ne bánkódj ezen! Lehet, hogy egy kicsit indulatos voltál, de tízévente egyszer talán belefér.

A lány elmosolyodott és Piroska is megérkezett a süteménnyel. Mindhárman nekiláttak, a doki pedig arra gondolt, hogy Zsófi esete tegnap, ma Szivié, nem rég pedig Kitti verekedése egy jel lehet.

Brúnó határozottan bólogatott. Örült, hogy József felismerte a SejtElmet. Közeledik a változás ...

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A Nap már lemenni készült, de még mindig kellemes meleg volt. Szilvi kisétált a kórház udvarára és fáradtan lerogyott a lépcsőre. BMR Brúnó, a vöröspanda egy fa ágain heverészett é figyelte, mi történik.

• Koszos lesz a köpenyed. – Figyelmeztette a főnővér.

A lányt ez érdekelte a legkevésbé. Tegnap délután kettőtől este tízig egy kisfiú ágya mellett virrasztott. Estére jobban lett, ma viszont kiderült, hogy a műtét elkerülhetetlen. Látta maga előtt a gyerek családjának kétségbeesett tekintetét, iszonyúan tehetetlennek érezte magát.

Megérintette a zsebében lévő imafűzért, amit az édesanyjától kapott sok évvel ezelőtt. A fülében az apja szavai vízhangoztak.

• Nagyon szép hivatás a mienk, talán az egyik legszebb. De sohasem szabad elfelejteni, orvosok vagyunk, nem mindenhatóak. Csak Isten a mindenható.

Becsukta a szemét és elmélyülten imádkozni kezdett. Az időérzékét teljesen elveszítette. Hamarosan néhány fiatal telepedett le egy közeli padra és élénk csacsogásba kezdtek.

• Semmi kedvem tanulni, pedig jövő héten vizsgázom. – Szólalt meg Edina unott hangon.
• Ugyan már! Inkább örülj! Egy hét múlva végzett nővér leszel. – Mondta lelkesen egy ápoló fiú, Szabolcs.

Edina értetlenül bámult rá, majd elővett a zsebéből egy tükröt, belenézett és elkezdte igazgatni a haját.

• Sikerülni fognak a vizsgák, meglátod. – Folytatta fiú.
• Engem ez akkor sem tesz boldoggá. – Mondta a lány és vállat vont.
• Nem értelek. Akkor miért mentél nővérnek?
• Egyszerűen azért, mert csak ide volt elég a tanulmányi eredményem. De nem akarok sokáig ebben dolgozni. – Jelentette ki.
• Te tudod! Én nagyon szeretem ezt a munkát. – Folytatta Szabolcs.
• Ugyan mit szeretsz benne?
• Hogy segítek az embereknek. Ezért választottam ezt a pályát. – Felelte csillogó szemekkel.

Edina továbbra sem értette, miért okoz valakinek örömöt a kórházi munka.

• És ti miért választottátok ezt a hivatást? – Fordult Szabolcs a többiekhez.
• Nekem a nagynéném is nővér. – Kezdte Diána, aki egy csésze teát szorongatott. – Ő az egyetlen a családban, akinek rendes fizetése van. A szüleimnek sohasem volt pénzük, ő viszont szerényen ugyan, de mindig megélt a fizetéséből.
• Szóval egy tekintélyszemélyt követett. – Állapította meg a maci. – És úgy tűnik, fontos neki az anyagi biztonság.

• Engem mindig vonzott az egészségügyi pálya. – Mondta egy másik társuk Viktória. – Kicsi koromtól kezdte tudtam, hogy kórházban szeretnék dolgozni. Viszont akkor találtam meg igazán a helyem, amikor először bemehettem a műtőbe.
• Nahát, az szörnyű lehetett! – Vágta rá Edina.
• Ne gondold! – Folytatta Viki. - Beállítottak kampózni, mert nem volt elég ember. A műtősnőnek nagyon fontos szerepe van. Nélküle nem tudom, mit kezdene az orvos. Amikor láttam Erikát műszerelni, azonnal tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Szeptemberben kezdem a műtősnői iskolát.
• Hogy ti ketten micsoda fanatikusok vagytok! – Jelentette ki Edina értetlenül. – Láttam, hogy tegnap egy órával tovább bent voltatok.
• Meglátogattam egy idős nénit, akit tegnap műtöttek. – Mondta Szabolcs.
• Én pedig az új kolleganőnknek segítettem. – Felelte Viki.

Edina ahogy Szabolcs lelkesedését, Vikiét sem értette. Brúnó viszont örömmel látta, hogy mindketten érzelmi többlettel dolgoznak. Ilyenkor az ember szívből végzi a feladatát, és szinte el se fárad. – Mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenki a neki való munkát végezné! – Gondolta.

• Én is szeretem a munkánkat, de alig várom, hogy külföldön dolgozhassam. – Szólt közbe egy fiatal doktornő, Nóra.
• Hova szeretnél menni? – Kérdezte Szabolcs.
• Talán Németországba, de az is lehet, hogy Angliába. Utóbbi messzebb van, de sokak szerint ott jobbak a körülmények.
• Ezért jársz angol tanfolyamra?
• Igen. Németből középfokú nyelvvizsgám van, de angolból felsőfokút szeretnék.
• Az egyetemen most mit is tanulsz? – Kérdezte Viki.
• Onkológusnak. A sebész és az aneszteziológus vizsgám már meg van, de ezt is meg akarom csinálni.
• Te aztán nem semmi vagy! – Nézett rá csodálattal Viki.

A doktornő elmosolyodott. – Mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. A szüleim folyton azt mondták, hogy csak a tanulással lehet érvényesülni.

• Mindig jó tanuló voltál? – Kérdezte Dia.
• Akkor voltam a legboldogabb, ha ötöst kaptam. Ha év végén két négyesem volt, már azon is kibuktam. A biológia volt a kedvenc tantárgyam, ezért lettem orvos.
• Szóval az egész élete a megfelelési kényszerről szól. – Állapította meg szomorúan Brúnó.
• Említetted, hogy jársz tornázni. Milyen? – Kérdezte Viki.
• Már nem járok. Kedden és pénteken ügyeletes vagyok, a többi napon muszáj tanulnom. – Hangzott a válasz.
• Ez igen! És a vőlegényed hogy bírja? – Kérdezte Szabolcs.
• Két hete szakítottunk. – Sóhajtott fel Nóra. – Egyszerűen annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele az életembe egy kapcsolat. – Mondta keserű mosollyal.

Brúnó egyértelműen látta, hogy Nóra céltudatban van. Ez az állapot nagyon vonzónak és példa értékűnek tűnhet, mert az adott személy ilyenkor emberfeletti teljesítményre is képes. Hosszú távon viszont, sajnos nagyon káros, hiszen az összes életterület háttérbe szorul.

Az is tudta, hogy az emberek számos, különböző indíttatással választhatnak egy hivatást, emiatt a kollégák sokszor egyáltalán nem értik meg egymást.

Szilvi még mindig a lépcsőn ült. A hallottak kicsit elterelték a figyelmét a beteg kisfiúról. Hirtelen meghallotta a főnővér, Erika hangját.

• Kész a műtét. A gyerek túl van az életveszélyen.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Április vége volt. Közeledett május első vasárnapja, azaz anyák napja. BMR Brúnó most is figyelemmel kísérte a Tulipán Sétány lakóit.

Szilvi megbeszélte örökbefogadott húgával, Kittivel, hogy közösen adnak ajándékot az anyjuknak, majd gyertyát gyújtanak a kislány vér szerinti szüleiért. Zsófi az édesanyját és a nagynénjét is felköszöntötte, majd az egész Kőszegi család kiment a temetőbe a nagyszülők sírjához

Milán és Brigitta lévén, hogy nagy bánatukra még minidig nem volt gyermekük, igyekeztek tudomást sem venni az ünnepről. Egész napra programot szerveztek maguknak. Brúnó megállapította, hogy elhatárolódással reagálnak.

Edit, a feszültségben élő tanárnő továbbra sem tudott megbocsátani a szüleinek borzasztó gyerekkoráért. Meggyújtott egy gyertyát és imádkozott értük.

Zsolt és Andrea megfeledkezett az ünnepről. Számukra a szerencsejáték és az ital fontosabb volt. Folyamatosan terelni igyekeztek a gondolataikat és elnyomni az újra és újra feltörő kellemetlen érzéseket, a feldolgozatlan és kis-értő múltbéli VeszTeségek miatt.

Nyolcéves kisfiúkat, Pétert viszont folyamatosan emlékeztették a "nagy" napra az iskolában. Hetek óta tartott a készülődés. Semmi kedve nem volt hozzá. Nem szeretett szerepelni és utált verset tanulni.

Valójában nem is értette, miről is szól ez az egész. Valamelyik társának a szövegében valami olyasmi hangzott el, hogy gondoskodás. Neki soha nem volt ebben része. Egyedül a bátyja és a nagynénje törődött vele. Tegnap, amikor Kitti áthívta magukhoz, szomorúan állapította meg, hogy mennyivel több szeretettel bánnak a kislánnyal.

A mai reggel Péter számára szörnyű volt. Véletlenül leverte a hamutálat, amin az anyja rajtahagyta az égő cigarettát. A szőnyeg kiégett. Andreánál azonnal bekapcsolt három veszteség: a szőnyeg visszavonhatatlan elvesztése, a tűzzel kapcsolatos gyermekkori történésben rögzült rettegés és a tehetetlenség érzése. A belső lelki világ az anyában feldolgozatlan érzelmi VeszTeségek (DHS-ek) hatására berobbant és fél órán keresztül ordibált vele, felpofozta és a fülét cibálta. Tizenkét éves down kóros nővére Luca, érzelmileg azonnal átérezte anyja érzelmi állapotát és végigzokogta az egészet. A bátyja Zoli iszonyú feszülten önuralommal nézte végig. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne lépjen közbe. Amikor elindult az iskolába adott neki 300 Ft-ot uzsonnára és egy banánt. A kisfiú tudta, hogy Edit nénjétől kapták. A szüleik rendszerint ennivaló nélkül indították őket iskolába.

Már második órája zajlott az anyák napi műsor próbája. Több gyerek örült, hogy elmaradtak a tanórák és így megúszhattak kellemetlen perceket, Péter viszont inkább lapított volna a padban, mint szerepelt volna az egész osztály előtt. Amikor harmadjára javította ki szavalás közben a tanárnője, végleg elszakadt nála a cérna. Előre lépett és határozott hangon kijelentette.

• Ági néni, én nem szeretnék szerepelni az anyák napi műsorban.

A tanárnő döbbent tekintettel állt. Tizenöt éves pályafutása során még egy diák se mondott neki ilyen.

• Hogyan? – Kérdezett vissza.
• Nem szeretnék szerepelni. – Ismételte meg a kisfiú.
• De hát mit fog szólni az édesanyád?

Péter nyelt egyet és a következőt mondta: - Nem tud eljönni. Sajnos nem ér rá.

A tanárnő valóban nagyon ritkán látta a gyerek szüleit. Sejtette, hogy nem törődnek vele. A bátyja hozta és kísérte haza minden nap.

Kicsengettek. A kisfiú választ sem várva távozott. A szünetben Ági néni megkereste a gyerek nagynénjét, aki szintén az iskolában tanított.

• Edit, de jó, hogy itt vagy! – Kezdte.
• Valami baj van? – A kolléganője azonnal látta rajta, hogy feldúlt.
• Döbbenetes dolog történt! Az a rakoncátlan unokaöcséd nem hajlandó fellépni az anyák napi műsoron.
• Nocsak! – Felelte meglepődve Edit.
• Hogy mert nekem ilyet mondani? Még sose találkoztam ilyen esettel.
• Talán van valami kifogásod az ellen, hogy ne lépjen fel? – Kérdezte higgadtan Edit.
• Nem is tudom. Szóhoz se jutottam, amikor ezt mondta.
• Szóval közölte, hogy nem szeretne szerepelni?
• Igen.
• Azt javaslom, hogy akkor ne tegye.
• De hát miért?
• Kérlek, bízd rám a többit. Majd beszélek vele.

Ágnes idegesen elsétált, Edit pedig örömmel nyugtázta, hogy a gyerek végre a sarkára állt. Az ő gyerekkorát az alkoholista szülei tették tönkre. Mindent meg tett, hogy a testvére gyerekeinek ne kelljen ugyan ezt átélniük.

Brúnónak is tetszett Edit hozzáállása. – Ágnes elvárta volna az IlledElmet a gyerektől. De minek? A világban annyi képmutatás van. Miért tanítanánk erre a gyerekeket is? Az új világot az emberek lelkébe visszaköltöző érzelmi többlet és annak jellemzői az őszinteség és az igazság visszatérése fogja elhozni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó azt sugalmazta a Józsefnek és Szilvinek, hogy vacsorázzanak az étteremben. Piroska és Kitti nem voltak otthon, a maci pedig tudta, hogy olyasmit fognak látni, ami nagy hasznukra válik.

• Ide gyertek! – Invitálta őket Betti. – A kisteremben termékbemutató van.
• Miféle termékbemutató? – Kérdezte Szilvi.
• Nem tudom pontosan. Valamilyen kozmetikumok, meg talán tisztítószerek.

A bemutatót egy nő tartotta. Hangja áthallatszott.

• Határozd el! Én megtettem. Te is meg tudod csinálni! 2010-ben hoztam egy döntést. Még csak két hónapja foglalkoztam ezzel az üzlettel, de otthagytam a munkahelyem, mert azt a célt tűztem ki, hogy a karácsonyi találkozón direktorként fognak köszönteni a színpadon. Íme, a fényképek. Akkor decemberben 300 000 Ft-ot kerestem nettóban.

A doki és a lánya érdeklődve a hallgatták.

• Nahát, ez igen! Ilyen rövid idő alatt! Vajon tényleg lehetséges ez? – Tűnődött Szilvi.
• Lehetséges. Viszont egy dolgot nem mond el, amit nagy valószínűséggel nem is tud.
• Mit?
• Azt kislányom, hogy azt, hogy ő meghozza azt a döntést, nagy valószínűséggel megelőzte egy DHS.
• Úgy érted, elszenvedett egy érzelmi veszteséget, és ezért hirtelen változtatott az életén?
• Érzelmi veszteséget, mely űrt, ürességet, mérhetetlen érzelmi hiányt hozott létre a belső világában.
• Talán a munkahelyén, amit otthagyott?
• Egy is egy lehetőség, de nem tudhatjuk pontosan.

A hölgy tovább folytatta.

• Elárulom nektek a titkot, hogy hogyan csináltam. Minden este összeírtam öt célt, amit másnap teljesítek. Reggel felkeltem, és a nap folyamán ezeket megcsináltam. Gyakran előfordult, hogy még többet is. Egy héten minimum három bemutatót tartottam. Volt olyan nap, hogy négy konzultációm volt. Elmentem tárgyalni Szegedre, Békéscsabára, Győrbe, sőt még Bécsbe is. Tudod miért? Mert céljaim voltak.

Szilvit lenyűgözték a hallottak, de nem tudta, elhiggyen-e mindent.

• Ha ez igaz, döbbenetes teljesítmény!
• Igen, az. – Mondta az apja. – Gyanítom, hogy most egy csomó ember ámulva hallgatja, és hasonló vágyálmokat sző.
• És gondolod, hogy ők nem fogják ezt elérni?
• Nem tudhatom. Egy azonban bizonyos. Ez a hölgy érzelmi túlműködéses. Az ilyen emberek, ha kitűznek öt célt, abból hetet-nyolcat is képesek megvalósítani. Az érzelmi alulműködésesek most valószínűleg feldobódnak. Viszont, ha holnap reggel felkelnek és meg kéne emelni a telefont, hogy áthívják az ismerőseiket egy bemutatóra, nagy valószínűséggel nem fogják megtenni.
• Szegények!
  
• Kitűzik a célokat de nem tudják megvalósítani, és ez csak rontani fog az önképükön. Folyamatosan meg fogják élni a kudarcot, az önértékelés-letörést aminek egyébként szervi elváltozásai is lehetnek. Mindezt azért, mert nem tudják, hogy a normál érzelmi működésünkhöz képest mind az érzelmi alulműködés (pl. lassúság, lustaság), mind pedig az érzelmi túlműködés (felpörgöttség, buzgalom) az érzelmi veszteségre adott biologikus válaszreakció.

Brúnó örömmel látta, hogy Józsefre jó hatással volt az érzelmek megértését adó tanf. Ha megértjük, hogyan működik a belső világunk, megérhetjük a körülöttünk élők viselkedését is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere