(Kép forrása: pixabay.com)

Napfényes, hideg téli nap volt. Dorottya egy szépségszalonban lakkoztatta a lábkörmeit, amikor megcsörrent a mobiltelefonja.

• Ó, elnézést! Nem halkítottam le. – Mondta, amikor viszont a készülékért nyúlt, meglátta, hogy a gyerekei iskolájából keresik. – Ezt muszáj felvennem! – Tette hozzá lehangoltan.
• Szervusz, Dorottya! Edit vagyok az iskolából. – Üdvözölte a tanárnő, aki egyben a szomszédja is volt. – Dominik sajnos nem érzi jól magát. Nem hiszem, hogy súlyos, viszont fájlalta a torkát a magyar órán. Szerintem jobb lenne, ha érte jönnél.
• Értem. Köszönöm, hogy szóltál! Mindjárt indulok. – Mondta. Néhány percet várt, hogy megszáradjon a lakk, majd elindult az iskolába.

A kisfiún tényleg látszott, hogy nem érzi jól magát, sőt a hangján is érződött, hogy beteg. Az anyja otthon lefektette és készített neki egy teát, majd felhívta Kőszegi doktort, és kérte, hogy nézze meg a gyereket.

• Még szerencse, hogy lakik egy orvos a környékünkön! – Állapította meg.

Délután megérkezett József doki és megvizsgálta a kicsit.

• Úgy tűnik, hogy Dominiknek mandulagyulladása van. – Hangzott a diagnózis.
• Remélem, nem súlyos! – Mondta az anyuka.
• Valószínű, hogy pár nap alatt rendbe jön. A héten még ne menjen iskolába!
• Rendben!
• Viszont van itt még valami. – Folytatta a doki. – Emlékszel, beszélgettünk arról, hogy minden betegségnek lelki oka van?
• Igen. – Felelte Dorottya, de közben el sem tudta képzelni, milyen lelki probléma okozhatta a gyerek betegségét.
• Volt valami, amire vágyott a gyerek, de nem kapta meg? – Kérdezte.

Dorottya a gondolataiba merült. – Nem tudom. – Felelte. – De miért számít ez? – Kérdezte értetlenül.

• A mandulagyulladást az okozza, ha vágyunk valamire, de azt nem kapjuk meg.
• Tényleg? Nahát! …. Biztos ez? – Kérdezte az anyuka döbbenten.
• Az újmedicina, vagy más néven biologika rájött, hogy így van. – Felelte az orvos.
• Akkor azt javaslom, kérdezzük meg a gyereket. – Mondta Dorottya.
• Rendben. – Felelte Józsi és mindketten visszamentek a gyerek szobájába.
• Mond csak, Domikám, volt olyan dolog az utóbbi időben, amit nagyon szerettél volna, de nem kaptad meg? – Kérdezte József.
• Igen. – Vágta rá a gyerek azonnal.
• Mi volt az, kicsim? – Kérdezte az anyja.
• Azt hittem, biciklit kapok karácsonyra. – Mondta a gyerek. – Ehelyett teniszütőt találtam a fa alatt. – Felelte Dominik.
• Ó! Jézusom….! -  Mondta Dorottya lesújtva. – Nagyon sajnálom, kicsim! Éreztem, hogy azt kellett volna megvennünk neked.
• Meg tudod mondani, hogy mit adott volna neked az a bicikli? – Folytatta Józsi.
• Igen! Villoghattam volna a haverok előtt! Azt mondják, hogy béna vagyok, mert még mindig a szüleim hordanak kocsival az iskolába. És van, aki azt gondolja, hogy nem is tudok kerékpározni. A többiek a Városligetbe járnak biciklizni hétvégén, de én nem tudok velük menni. – Mondta a gyermek.

Dorottya arca egyre inkább elkomorodott.

• Szóval ez okozta a betegségét. A kerékpár a kapcsolódást jelentette volna a társaihoz. – Vette át a szót a doktor. – Néhány nap múlva elmúlik. Igyon teát, és ha szükségét érzi, kaphat fájdalomcsillapítót. Holnap benézek. Hívjatok fel, ha bármi probléma van.
• Nagyon köszönöm, Józsi! – Mondta Dorottya még mindig meglepetten, majd kikísérte a dokit.

Brúnó elégedett volt. – De jó, hogy egyre többen megismerik a újmedicínát! Sokkal könnyebb az élet, ha az emberek tudják, hogy milyen lelki konfliktusok okozzák a betegségeket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Kellemes őszi este volt. Brúnó sétált egyet a környéken, majd megpillantotta a Tulipán Sétány legnagyobb házát. A nappali ablakaiból kiszűrődött a fény. Gondolta meglesi ezt a családot, hiszen régen járt már erre.

Dorottya épp most érkezett haza. Leparkolt a tűzpiros Mercédesszel, majd egy rakás márkás szatyorral a kezében besétált. A maci követte.

Erzsi néni a vacsorához terítette az asztalt, Léna zongorázott, Dominik pedig egy papírrepülővel a kezében rohangált körbe. Károly öltönyben ült az íróasztala mellett és olvasott. Maga is meglepődött azon, hogy a lánya milyen gyönyörűen játszik, a fia viselkedése viszont kivált képen idegesítette, ezért időnként ráordított, hogy fejezze be azonnal.

A felesége azonnal a tükör elé sietett, hogy kipróbálja újonnan vásárolt kozmetikumait.

• Ezt nézzétek! Ha ebben meglátnak a csajok, mindannyian megpukkadnak az irigységtől! – Nézett farkasszemet a tükörképével.

Dominik abban a percben nekirohant az anyjának.

• A mindenit fiam! Nem tudsz vigyázni? Majdnem leejtettem ezt a drága rúzst. – Förmedt rá.
• Nem tudnátok csendben maradni? Éppen a gazdagság 7 + 1 aranyszabályát olvasom. – Emelte fel a hangját Károly. – Nem elég, hogy semmit nem lehet itt látni? Erzsébet, nem megmondtam, hogy cserélje ki a villanykörtéket erősebbre a dolgozószobámban? – Fordult dühösen a házvezetőnőhöz.
• Már kicseréltem, Uram. – Felelte döbbenten Erzsi néni tányérokkal a kezében.
• Pedig még sem látok rendesen!

Dominik abban a pillanatban eltűnt. Néhány perc múlva az ellenőrzőjével érkezett vissza.

• Apa, aláírnád nekem? – Kérdezte.

Huncut kifejezés ült ki az arcára, az apja viszont rá se nézett miközben aláírta, így nem tűnt fel neki. Ismét a kezébe vette a könyvet és hunyorítva egyre távolabb tartotta maga előtt.

• Apa, miért tartod olyan messze a könyvet? – Kérdezte Léna.
• Apátok fél beismerni, hogy öregszik. – Mondta Dorottya. – Bizonyára szemüvegre lenne szüksége.
• Szamárság! Semmi baja a szememnek. – Vágta rá.
• Fiam, mutasd csak az ellenőrződ, had lássam én is a jegyeidet. – Fordult Dorottya a fiához.
• Már eltettem.
• Akkor hozd vissza, kérlek!

Amikor a gyerek visszaérkezett Dorottya döbbenten nézte.

• Fiam, mit műveltél?
• Semmit, anya.
• Még, hogy semmit? Két egyest kaptál és áthamisítottad négyesre? Hogy tehettél ilyet?
• Azok négyesek. Nézd meg jobban!
• Nem, fiam. Ezek egyesek és ceruzával átírtad őket. Menj azonnal a szobádba!

A gyerek az orrát lógatva ballagott fel a lépcsőn.

• Na, tessék! Ennyire jó a te szemed! Nem veszed észre, hogy átver a saját fiad. – Fordult a nő a férjéhez.

Károly kivette az ellenőrzőt a felesége kezéből és a csillár alá sétált vele. Most már egyértelműen látta, mit tett a gyerek. Nagyon sóhajtott és lerogyott egy fotelbe.

• Felhívom Józsit. Megkérem, hogy ajánljon egy szemészt. – Mondta Dorottya.
• Rendben van. – Hangzott a beletörődött válasz.

Másnap József összefutott Károllyal a kórház folyósólyán.

• Szervusz! Mit mondott a kollégám?
• Nos, úgy tűnik olvasó szemüvegre lesz szükségem.
• Értem. – Felelte a doki elgondolkodva. – Van egy perced? Gyere be a rendelőmbe!

Károly értetlenül követte.

• Emlékszel, meséltem, hogy újmedicinával is foglalkozom?
• Igen, mondtál valami ilyesmit.
• Figyelj rám! Minden betegségnek lelki oka van. A szemromlás hátbatámadási konfliktusból ered.
• Ugyan kérlek, ki támadott volna engem hátba?
• Közelre látsz rosszul. A szemeid viszont kitűnően működnek távolba látásnál.
• Nos, ez igaz.
• És tudod, hogy miért? Távolra fókuszálsz. Azért mert félsz egy messziről jövő támadástól. (A rövidlátásnak más oka van.)
• Nahát, ez döbbenet… - Felelte csendesen Károly és a gondolataiba merült.
• Gondolkodj el azon, kitől vagy mitől félsz és próbáld megoldani a helyzetet. Idővel a szemed is vissza fog állni.

Brúnó a szék alatt lapult láthatatlanul. Tudta, most itt az idő sugallatot küldeni a férfinak.

• Igen, azt hiszem, tudom, miről van szó. – Felelte Károly. Ő maga is ledöbbent, de tudta, hogy a barátjának igaza van. És a pontos okra is rádöbbent: az adóhivataltól fél.
• Ez az, hallgatott a Sejtelemre! – Lelkendezett Brúnó.

Károly elgondolkodva sétált ki a rendelőből. Korábban nem hitt az alternatív módszerekben. Most viszont igazat kellett adjon Józsinak.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Ezen a borongós téli napon a nyolcéves Péter feldúltan érkezett haza az iskolából. Brúnó látta, hogy milyen veszteséget szenvedett el az egyik szünetben, ezért követte.

Nahát, veled meg mi történt? – Kérdezte meglepetten Zoli, a bátyja, mikor meglátta a kisfiú szakadt nadrágját.

• Elestem. – Felelte a gyermek sértett hangon.

Brúnó, a kispanda látta, hogy a gyermek a belső HergElem állapotában van.

• És megütötted magad? – Kérdezte aggódva a testvére.
• Nem. De elszakadt az új nadrágom.
• Ez éppen az, amit karácsonyra kaptál. De talán még menthető. – Tűnődött el Zoli.
• Légy szíves ne mond el anyáéknak! – Kérlelte Péterke.
• Ha nem mondom meg, hogy fogja megvarrni? – Kérdezte az idősebb testvér döbbenten, miközben egy zacskó zöldborsót vett ki a fagyasztóból azzal a szándékkal, hogy megfőzi a testvéreinek. A szüleiknek szokás szerint hűlt helyüket találták, amikor hazaértek.
• Szóljunk Edit nénjének, hogy varrja meg! – Csillant fel a kisfiú szeme.
• Péter, Edit elutazott a hétvégére. Anya megvarrja, és hétfőn már mehetsz benne iskolába.
• Majd megígéri, hogy megjavítja, aztán még sem fogja megcsinálni. – Kontrázott rá a kisgyerek.
• Ajjaj, ez a gyermek nem bízik az édesanyjában! Ezek szerint már csalódott benne. – Állapította meg Brúnó.
• Miket beszélsz, Öcsi? Honnan veszed, hogy anya nem tartja be az ígéretét? – Kérdezte Zoltán, miközben a borsót a lábosba szórta.
• A pöttyös labdát se vette meg, amit megígért! – Jelentette ki Péter.
• Miféle pöttyös labdát?
• Emlékszel, amikor nyáron a strandon voltunk? Akkor azt mondta, hogy majd máskor megveszi. Aztán, amikor rákérdeztem, azt ígérte, hogy megveszi a szülinapomra. Akkor viszont angol szótárt kaptam, mert szerinte az hasznosabb.
• Most már emlékszem. – Felelte Zoli és egyre gondterheltebben érezte magát. – Nem tudtam, hogy az a labda olyan fontos neked. – Mondta és megsimította a testvére sötétszőke haját.

Brúnó pontosan értette, hogy hogyan tört meg a bizalom a gyermekben. – A gyerekek kezdetben érzelmi többletben vannak, ilyenkor még rugalmasak, így elfogadják, ha nemet mondanak nekik. Viszont, ha ismét megtörténik, akkor kételkedni fog, ha pedig harmadjára is, akkor elveszti a bizalmát a biztos bázisban.

A kispanda látta, hogy még sokat kell segíteni az embereknek, Zoli pedig azon tűnődött, hogy miből vehetne egy labdát az öccsének.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

• Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

• Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

• Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

• Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
• Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
• Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

• És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

• Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
• Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
• A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

• Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
• Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

• Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
• Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

• Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

• Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
• Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
• Ez szörnyű! Én is veled megyek.
• Inkább marad, kicsim!
• Hátha tudok segíteni!
• Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
• Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

• Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

• Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

• Mondja csak Julika, mi történt önnel?
• Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
• Miféle szemét?
• A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
• Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
• Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
• Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

• Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
• Miért?
• Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

• Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

• Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
• Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
• Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már csak egy hét volt karácsonyig. A Tulipán Sétány lakói lázban égtek, különösen a gyerekek. BMR Brúnó úgy döntött, benéz az iskolába. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem várt fordulat fog történni.

Zsófi minden erejével az ünnepi hangversenyre készült. Reggel már a hegedűjével érkezett. Az első óra kezdetéig még volt tíz perc, így elővette a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.

Ági néni, az osztályfőnök lélekszakadva rontott be.

• Gyerekek, egy perc és jövök! Húzzátok el a padokat. A karácsonyi műsorral kezdünk.
• Akkor nem lesz óra? – Kérdezte egy kisdiák.
• Ma csak próba lesz. Délig gyakoroljuk a műsort, utána osztálykarácsony. Az iskolai ünnepség pedig holnap után lesz. Remélem, hogy nem hoztok rám szégyent!

Az gyerekek hangos ujjongásban törtek ki. Zsófi volt az egyetlen, akinek semmi kedve nem volt az egészhez. Amióta Khairavi bekerült az osztályukba, kevésbé érezte magát magányosnak, ő viszont két hete Indiában volt, így Zsófi ismét egész nap egyedül volt az iskolában.

A tanárnő kiviharzott, a gyerekek pedig óriási ricsaj közepette elkezdték elhúzogatni a padokat és a székeket. A kis művésznő mindig utálta a hangzavart.

• Sajnos vannak gyerekek, akik ezekben az ünnepi pillanatokban még magányosabb, mint a hétköznapokon! – Állapította meg Brúnó szomorúan.
• Tűnj már innen, Zsófi! – Förmedt rá Alíz!

A kislány alig tudta menteni a táskáját és a hangszerét. Épp a könyvét akarta eltenni, amikor visszaért Ági néni.

• Gyertek, kezdjünk! – Kezdte. – Zsófi, tedd már el azt az átkozott könyvet! Nem igaz, hogy nem unod meg! Mindig csak a zene! – Azzal az osztályhoz fordult, akik már sorba is álltak a műsorhoz.
• Ahogy megbeszéltük! Első a Csendes éj, azt követi a Pásztorok, pásztorok, majd egy vers.

Zsófi a középső sor szélére állt. Kriszti került mellé, aki azonnal oldalba is lökte.

• Menj már arrébb! – Förmedt rá.
• De hát tegnap is itt álltam! – Nézett rá szomorúan Zsófi.
• Akkor sem fogsz mellettem állni! – Vette egyre gúnyosabbra a hangot Krisztina.
• Mi a baj, lányok? – Kérdezte a tanárnő.
• Nem akarok Zsófi mellett állni! – Jelentette ki Kriszti hangosan.
• Zsófi, kérlek, állj a hátsó sorba!- Utasította Ági néni.
• Tanárnő, tegnap ide tetszett állítani. – Mondta kimért, szenvtelen hangon a kislány.
• Most viszont arra kérlek, hogy állj hátra. És nem szeretnék még egyszer szólni. Elegem van belőle, hogy mindig lassítod az osztály munkáját.

Zsófi hátra sétált. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre, mint a ló. Az osztály halk sutyorgásban és kárörvendő kuncogásban tört ki.

Elkezdődött az első dal próbája. Közben úgy érezte, mint ha a háta mögött babrálnának valamit. Megfordult és látta, hogy a mellette álló két lány, Alíz és Kata krétával kente össze a ruháját. Nem szólt semmit, csak szúrós pillantást vetett rájuk.

A második ének szám alatt ezt folytatták, majd miközben egy osztálytársuk szavalt, hirtelen a haját is meghúzták. Zsófi abban a pillanatban megfordult és hatalmas pofont kevert le Alíznak, majd erőteljesen meglökte Katát.

Alíz döbbenten kapott az arcához, az osztály pedig fagyott csendben állt.

• Zsófi, mit műveltél?! – Ági néni elkerekedett szemekkel nézett rá. A bambának titulált kislánytól soha semmilyen kitörést sem tapasztaltak korábban. – Zsófia, ismételten kérdezem, mit műveltél?!
• Felpofoztam! És meglöktem! – Jelentette ki határozottan, egyfajta elégedettséggel a hangjában.
• Sajnos, nem értik, mi történt! – Mondta a kispanda. – Zsófinak a tanárnő és a diáktársak is ÉgedElmet okoztak, így teljesen természetes reakció, hogy önvédelem céljából átváltott agresszív viselkedésbe.
• Azonnal hozd ki az ellenőrződet!
• Már viszem is! – Sietős léptekkel sétált előre és nyújtotta át a kis könyvet a tanárnőnek.
• Nem is értem, hogyan tehettél ilyet! – Mondta Ágnes még mindig lefagyva.
• Így! – Felelte a kislány és hátat fordított. – Látja a ruhámat? Ezt tette Alíz és Kriszti. Lassan körbefordult, hogy az egész osztály láthassa az összekrétázott ruhát.

Ágnes írni kezdett Zsófi ellenőrzőjébe, mit se törődve az őt ért sérelemmel. A kislány addig levette a sötétkék kardigánját és a telefonjával lefényképezte a krétanyomokat, majd ismét fölvette. Amikor a tanárnő visszaadta neki az ellenőrzőt, visszasietett a táskájához és pakolni kezdett.

• Most meg mit csinálsz? – Kérdezte Ági néni.
• Hogy hogy mit? Haza megyek. Nincs itt semmi keresni valóm.
• De hát még tart a próba.
• Nem kívánok szerepelni az ünnepségen. Ha megbocsátanak… - Már indult is, de a tanárnő elállta az útját.
• Tanítási időben nem engedhetlek el.
• Valóban? – Kérdezte a kislány. Azzal elővette a telefonját és felhívta az édesanyját. Majd leült, kinyitotta a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.
• Nem szerepelsz a társaiddal a karácsonyi műsoron? – Kérdezte a tanárnő.
• Társaimmal? Ugyan már, Ági néni! Nekem itt nincsenek társaim, csak ellenségeim. Erről szól a szeretet ünnepe? Mit szólna Jézus, ha ezt látná?

Ez volt az a mondat, amire se a tanárnő, se a gyerekek nem tudtak vagy inkább nem akartak válaszolni.

Közben egy kisfiú felbátorodott.

• Lehet, hogy azért nem akar maradni az osztálykarácsonyon, mert nem hozott semmit. – Mondta gúnyosan.
• Úgy gondolod? – Kérdezte Zsófi. A hangjából egyértelműen érződött, hogy nyíltan vállalj a harcot.
• Biztos nem hozott semmit, de mi sem adunk neki édességet! – Kontrázott rá egy másik diák.

Zsófi felállt és egy szatyorból elővett egy tortás dobozt. Lassan kinyitotta. Gyönyörű csokoládétorta volt benne különleges díszítéssel. A gyerekek döbbenten nézték.

Zsófi lassan elindult a tortával a kezében.

• A szálloda cukrászdájából van. - Mondta Zsófi. - Jean készítette. Ismeritek? Tavaly Párizsban nyert díja. Nem akartam hozni semmit, de anyukám azt mondta, hozzam el, akkor talán kedvesebbek lesztek velem.

Az osztály és a tanárnő síri csendben figyelték, hogy mire készül vele. Amikor a tanári asztal elé érkezett, hirtelen megállt és az asztalra borította. A fehér asztalterítőt és az osztály naplóját beterítette az étcsokoládé.

Ebben a pillanatban lépett be az édesanyja, Betti.

• Mi történt? – Kérdezte, miközben földbegyökerezett lábbal állt a tanterem ajtajában, kezében a kilinccsel.
• Karácsonyi próba, anya. – Válaszolta Zsófi szenvtelen hangon, szikrázó szemekkel.
• Ki tette ezt a tortával?
• Én voltam.

Abban a percben kicsöngettek. A gyerekek csendben elindultak kifelé.

• Zsófi, de hát miért csináltad?
• Hogy miért? Elzavartak, hátraküldtek, összekrétázták a ruhámat és megcibálták a hajamat. Aztán még meggyanúsítottak azzal, hogy nem hoztam semmit az átkozott karácsonyi ünnepségükre.
• Igaz ez, Ágnes? – Szegezte a kérdést Betti a tanárnőnek.
• Igen, de….
• De, mi…?
• Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Gyerekek.
• Igen, gyerekek. Érző emberi lények. Nem birkák vagy robotok. Öltözz lányom, hazamegyünk!

Zsófi és Betti egy perc múlva kint voltak az utcán.

• Sajnálom, kislányom, hogy idáig engedtem, hogy ebbe az iskolába járj! – Mondta az anyuka, miközben beszálltak a kocsiba. A kislány nem felelt.

Betti bevitte magával a szállodába a kislányt, megebédeltek, majd hívta a helyettesét. Ezt a délután a lányával akarta tölteni.

Este Zsófi elment a hegedű órájára, Betti pedig a testvére családjával vacsorázott.

• Ez szörnyű! Nem engedhetjük, hogy továbbra is ilyen közegben tanuljon. – Mondta Piroska lesújtottan.
• Ha többször leégették a közösség előtt, akkor ez teljesen természetes reakció. – Felelte Józsi. – Az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szerencsés, ha a lányok továbbra is ebbe az iskolába járnak.
• Tényleg nem!
• Akkor más alternatívát fogunk keresni! – Jelentette ki József.

Brúnó pedig boldogan csóválta a farkát. – Végre felismerték, hogy az ÁrtAlom zóna helyett, szerencsésebb, ha más közeget keresnek Zsófinak, Szilvinek és Kittinek. Ez lesz számukra a legszebb karácsonyi ajándék.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Esős szeptemberi nap volt. Brúnó egy fa tetejéről figyelte az iskolába igyekvő gyerekeket. Az új tanév kezdete izgalommal töltötte el őket.

Péterke szemmel láthatóan rosszkedvűen ballagott a tornaterem felé. Nem örült neki, hogy Ági nénit, a testnevelő tanárt kapták osztályfőnöknek, ő ugyanis soha nem szeretett sportolni.

Negyedórányi fárasztó futás után kötélmászás következett. Néhány társa felmászott egészet a kötél tetejéig és büszkén zsebelte be az ötös osztályzatot. Mások képtelenek voltak rá, ők kettest kaptak egy rosszalló tekintet és sok esetben egy lekicsinylő megjegyzés kíséretében.

Péter következett. Harminc szempár szegeződött rá, valamint a tanárnő éles tekintete. Nem sikerült felmásznia, a karja nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy fel tudjon kapaszkodni.

• Nahát, Péter! Fiú létedre! Ez még egy lánytól is kritikán aluli teljesítmény! – Jelentette ki Ági néni.

Az osztály halk kuncogásban tört ki.

• Petike, úgy tornázik, mint egy kislány! – Gúnyolódott Dominik.
• Kata is lány, mégis fel tudott mászni és csillagos ötöst kapott. – Tette hozzá Jancsika.

Az osztály nagy része hangosan nevetett, a tanárnő pedig figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást.

A kisfiú csendes volt a nap további részében. A szünetekben a testvérétől kapott fülhallgatón zenét hallgatott és uzsonnázni is egyedül ment. A csendessége egyedül a bátyának, Zolinak tűnt fel, amikor érte ment.

• Mi történt? – Kérdezte.
• Semmi.
• Ne mond! Látom, hogy rossz kedved van!
• Utálom a tornaórát! És útálom Ági néni! Kettest kaptam a kötélmászásra.
• Sajnálom! De ez még nem tragédia. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok sikeres ember van, aki sohasem tudott kötélre mászni.
• Akkor is útálom! Az egész osztály rajtam nevetett.
• Értem már! Szóval téged az bánt, hogy kinevettek.
• Igen.
• Megértem. De nem éri meg ezen rágódni. Lehet, hogy nem tudsz kötélre mászni, de senki se tud olyan szépen rajzolni az osztályban, mint te.

Brúnó örömmel látta, hogy Zoli rájött, hogy az öccsének az fáj, hogy ÉdegElmet szenvedett el az egész osztály előtt.

A kisfiú kicsit jobban érezte magát a testvére együttérzésétől. Hazaérve a szokásos jelenet fogadta őket: sörös dobozok, teli hamutál, füstszag. Most kivételesen viszont főzött az anyjuk. Andrea kénytelen-kelletlen egy tál mákos tésztát hajított az asztalra, közben Lucával, down kóros lányával ordibált, amiért az véletlenül eltört egy poharat.

A nagynénjük, Edit nem sokkal a fiúk előtt érkezett. Édességet és gyümölcsöt hozott a gyerekeknek, kinyitotta az ablakokat, ugyanis az egész házban vágni lehetett a füstöt, valamint összeszedte a gyerekek ruháit és elindította a mosógépet. Folyamatosan futott benne a MentElem program az öccse három gyermekével kapcsolatban.

• Egyetek, aztán húzás tanulni! – Vágta oda Andrea.

Péter csendben, szótlanul evett, majd felállt és az udvar felé vette az irányt.

• Hova, hova? Megmondtam, hogy menj tanulni! – Jött az újabb felszólítás.
• Később szeretnék. – Felelte a kisfiú.
• Most mész, ha azt mondta! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz.
• Anya, had pihenjen egy kicsit! – Kérte Zoli.
• Majd pihen utána!
• Nehéz napja volt.
• Na és?!
• Valami baj történt? – Kérdezte Edit.
• Kinevették a tornaórán, mert nem tud kötélre mászni. – Mondta Zoltán.
• Ezek szerint veszteség érte. – Mondta Edit. – Ebben az esetben teljesen érthető, hogy később szeretne tanulni. Estére fog kifutni az elszenvedett veszteség.
• Miket beszélsz? – Nézett értetlenül Andi a sógornőjére egy újabb sörrel a kezében.
• Ez egyszerű biologika. Így működik az agyunk. Péter öt órán keresztül stresszben volt az iskolában. Ugyan ennyi időbe telik a helyreállítási szakasz. – Mondta Edit miközben kivett egy lavornyi ruhát a mosógépből és kinyitotta a vasaló deszkát.
• Hogy egyeseknek mire nem jut idejük! – Mondta gúnyosan Andrea, aki kezdett egyre részegebbé válni.

Edit közelebb ment hozzá és a szemébe nézett. – Akkor jut rá időm, amikor te a kocsmában iszogatsz a férjed meg a kaszinóban szórja el a pénzt. – Mondta éles tekintettel halkan, hogy a gyerekek ne hallják.

Andi lehajította az asztalra az üres sörösüveget és sértődötten tántorogva felvonult az emeletre.

Zoltán Edit segítségre sietett. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz. Edit volt az egyetlen a családban, aki értékelte az unokaöccse szorgalmát. Csak ő vette komolyan, hogy történésznek szeretne tanulni és segítette is mindenben.

Pétert kiengedték játszani a kertbe, majd este hétkor behívták, hogy tanuljon. Hibátlanul írta meg a házi feladatát.

Edit és a három gyerek számára viszonylag kellemesen telt a délután. Közben egész végig lehallatszott az emeletről Andrea részeg horkolása.

Brúnó elismerően nézett Editre. – Egy ilyen egyszerű biologikai törvény ismerete megkönnyítheti az életünket és sok konfliktust előzhet meg. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó örült, hogy Edit felfedezte, hogy Péter nem lát jól. Ennek az okát is tudta, ezért elhatározta, hogy úgy irányítja az eseményeket, hogy azt is feltárják.

József átkísérte őket a szemész kollegájához. A feltételezés igaznak bizonyult, a kisfiú rövidlátó, szemüvegre van szüksége. Miután ezt megállapították, József behívta Editet a rendelőjébe.

• A hagyományos orvoslás ezzel megoldottnak tekinti a problémát. Én azonban új medicinás szemmel tudom, hogy ennek oka van.
• Úgy érted, lelki oka van, hogy a gyereknek romlott a szeme?
• Pontosan!
• Talán a stressz okozza?
• A gyerek fél, hogy hátba támadják. Hátulról és közelről jövő veszélyfélelmi konfliktus. Valaki, aki a közelében van. Ez legalább egyszer már meg kellett, hogy történjen.

Edit eltűnődött.

• Zoli mesélte, hogy az anyjuk időnként beront a gyerekszobába, és ordibál velük. Az is előfordult, hogy hátulról fejbe vágta. – Mondta lehangoltan.
• Akkor ez lehet az ok.
• Szegény gyerek!
• Képzeld, ha nem veszed észre, hogy rosszul lát. Romlana a tanulmányi eredménye, talán csúfolni kezdenék, és egyre inkább csökkenne az önértékelése.
• Mindez a részeges sógornőm és a szerencsejáték függő öcsém miatt!
• Az érzelmi állapotuk miatt! A rengeteg feldolgozatlan érzelmi veszteség és a rejtetten rögzült tudati elhatárolódások miatt az ártalom mint kapcsolódási mód elfogadottá vált náluk. De jó, hogy ezt észrevetted. Talán a testvéredéken is segíthetünk.
• Rendbe jöhet még Péter szeme?
• Igen, ha megszűnik az azt fenntartó VeszedElem. Beszélni kéne a szülőkkel. Kérdés, hogy van-e képük arról, hogyan lehet másképp a szófogadatlan gyerekekkel bánni. Summer c. film adhat erről képet nekünk.
• Nagyon köszönöm József! Kitűnő orvos és nagyszerű barát vagy!

Brúnó ismét lelkesen csóválta a farkát. Fontosnak tartotta, hogy feltárjuk a betegségek lelki okait, és megszüntessük az azokat fenntartó érzelmi konfliktusokat és az azokat kiváltó DHS-eket.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Biologika szervatlasz

(Kép forrása: pixabay.com)

Milánt és Brigittát továbbra is megviselte, hogy a nő nem esett teherbe. Mindketten nagyon vágytak rá, de nem jött össze. Milán az örökbe fogadással is kiegyezett volna, Brigi viszont orvosról orvosra járt. Eltökélt szándéka volt, hogy saját gyermeket szül.

Ezen a délelőttön a Boldog Élet Egészségház aulájában szorongott. Brúnó láthatatlanul elkísérte, mert tudta, hogy szükség lesz a segítségére. Idáig azt mondták, nincs szervi oka annak, hogy gyermeket szüljön, most viszont kapott egy diagnózist, amit nem értett. Zavartan állt a papírral a kezében. A kispanda látta, ahogy a BonyodAlom állapotába kerül.

Néhány perc múlva a maci sugallatának köszönhetően, kinyílt egy ajtó. József doki, a lány szomszédja jelent meg.

• Helló Brigitta! Hát, te mit keresel itt? Nagyon sápadt vagy. Csak nem vagy rosszul?

A lány szó nélkül átnyújtotta neki a papírt.

• Gyere be a rendelőmbe és máris megnézem.

József leültette és egy pohár vizet adott a kezébe, majd helyet foglalt vele szemben.

• Úgy látom, miómád van.
• Mi az? – Kérdezte a lány csendesen.
• A méhfal megvastagodása.
• Akkor most nem lehet gyerekem? Vagy lehet, hogy én is meghalok?
• Nem, dehogy is! Egyikről sincs szó.
• Valóban?
• Nem vagy veszélyben és reméljük, gyereked is lehet.

A nő kezdett kicsit megnyugodni.

• Ha jól értem, gyermeket szeretnél. – Folytatta az orvos.
• Már egy éve próbálkozunk, de nem sikerül.
• Éppen ez okozza a miómát.
• Hogyan?
• Emlékszel, meséltem a múltkor, hogy újmedicinálval is foglalkozom. Ez a rendszer a betegségek lelki okát tárja fel. Orvos vagyok, de nem hiszem, hanem tudom, hogy minden betegség lelki eredetű.
• Tényleg?
• Itt azt történt, hogy mivel gyermeket akarsz megvastagodott a méhfal "segítve a beágyazódását a magzatnak a fészekbe."
  
• De hát ez jó. - Brigitta megkönnyebbültem mosolyodott el.
• Lenne még egy kérdésem. Megerősítésére a szervezetnek akkor van szükség, ha "valamilyen belső érzelmi gát" miatt a beágyazódás nehezített. Mi az, amit nem tudsz elfogadni a férjedben vagy a "Fészketekben"?

A lány hallgatott egy ideig.

• Anyósom. - Mondta. - Szörnyen erőszakos. Ő akarja irányítani az egész életünket. Állandóan rendezkedni akar a lakásunkban.
  
• Értem. A konfliktust az okozza, hogy vágysz a gyerekre, de elhatárolódsz a férjed anyjától. Ez indította be a biológiai különprogramot. 

Brigitta döbbenten hallgatta.

• Az emberi szervezet csodálatosan működik. Sokkal jobban meg van tervezte, mint gondolnánk. Ha érzelmi szinten valamit nem tudunk megoldani, azt a szervezet, egész pontosan az adott  agyi vezérlőközpont biologikusan fogja oldani a hozzá tartozó szerven. Az agyunk vélt és valós veszély között sajnos nem tud különbséget tenni. Ha az anyósomat nem tudom elfogadni, az azt jelenti nem biztosított az utód befogadása, akkor "zűr van a fészekben".
  
• Úristen én okozom a saját elváltozásomat?
• A lényeg a DHS tudati tartalma, a megHATÁRozások az anyósod felé. Ez hozza létre az érzelmi konfliktust és a biológiai elváltozást. Meghatározás lehet ebben az esetben: "Az én lakásomat (csak) én fogom berendezni! Az anyós támogassa a menyét mindenben! A családban mindig béke kell hogy legyen! Mindennek úgy kell történnie ahogy én akarom mert különben ... "
• De miért hozunk ilyen elHATÁRolódásokat, megHATÁRozásokat?
• ÖNvédElemből. Gyermekkorban nem rendezte át anyukád a szobádat, vagy nem dobálta ki a holmijaidat a beleegyezésed nélkül? ... Ez lehetett a programozó érzelmi veszteség, a programozó DHS...

Brigitta eltűnődött ...

• Ha betörtek rendszeresen a területemre, hozhattam egy elHATÁRozást: "Felnőtt koromban az én lakásomban csak én fogok rendezkedni!" Ha ez a megHATÁRozás nem teljesül, azonnal létrejön a következmény DHS, a következmény érzelmi veszteség és a biológiai elváltozás, a betegség. Érdemes az összes, az ezzel a témával kapcsolatos megHATÁRozást, elHATÁRolódást kiírni. Amit kiírunk, az már nem tud ránk hatni.
  
• Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! – Hálálkodott.
• Nagyon szívesen! Most azt javaslom, hogy menj haza és pihenj egy kicsit. Látom, megviselt ez az egész.

Brigitta sokkal könnyebben érezte magát. Elköszönt Józseftől és alig várta, hogy kiírhassa magából a korlátozó, meghatározó gondolatait. Miután otthon a konyhaasztalnál megtette mérhetetlen fáradtság döntötte le. Elindult a programozó DHS utáni kétszakaszúság megoldási szakasza, a biologikus helyreállítás. A mióma növekedése a lelki ok megszüntetése után leállt.

 Brúnó is örül. – Hála Józsefnek és az újmedicinának, egy újabb ember ismerte meg a betegségének lelki és érzelmi okát.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű tavaszi délután volt. A Nap már lemenni készült a Tulipán Sétány fölött. Piroska és Betti a teraszon üldögélt kezükben egy-egy kehely fagylalttal. Brúnó a pázsiton heverészett, természetesen láthatatlanul.

-          Józsi dolgozik? – Kérdezte Betti a nővérétől.

-          Igen, ügyeletes. Csak reggel jön haza. – Hangzott a válasz.

-          Szilvi is bent van a kórházban?

-          Igen. Ez az élete. Szinte minden nap önkéntes munkát végez iskola után.

-          Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jó pszichológus lesz, mint az apja.

-          Igen. Teljes egészében az ő jellemét örökölte.

-          Mond csak, nem néznek furcsán a kollégái Józsira, amiért alternatív gyógymódokkal is foglalkozik?

-          Vannak néhányan, akik nem értik, de szerencsére már sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel korábban. Egyre többen ismerik fel, hogy a betegségeknek lelki okai vannak.

A két nővér önfeledten beszélgetett. Piroska elindult, hogy hoz két limonádét. Már lépett volna be a házba, amikor a élese fékcsikorgást hallottak. Mire odanéztek egy fiatal fiú hevert az úttesten, a biciklije néhány méterrel arrébb összetörve. A kocsiból kiugrott a sofőr és szólongatni kezdte áldozatát.

-          Úristen! – Ordította Piroska, és már rohant is oda. Ellenőrizte a fiú pulzusát, konstatálta, hogy életben van. – Betti hívd a mentőket! Én értesítem Józsit. – Adta az utasítást a húgának.

Betti viszont földbe gyökerezett lábbal állt, látszott rajta, hogy teljesen lefagyott.

-          Nem hallod, mit mondtam?! – Folytatta a nővére.

A lány továbbra se reagált, ezért Piroska magához ragadta a telefont. Kihívta a mentőket, majd szólt a férjének, hogy baleset történt és sérültet visznek a kórházba.

-          Betti, keressük meg az igazolványait! A családját is értesíteni kell. – Folytatta tovább.

Betti lassan elindult. Szétnézett az úton a szétszóródott holmik között, de nem talált semmit. Piroska megtalálta a fiú mobilját, igaz két darabban. Azonnal összerakta és már hívta is az „Apa” néven rögzített számot. Tájékoztatta a történtekről, majd biztosította a segítségéről.

Közben megérkezett a rendőrség is. Betti továbbra is lefagyva dadogott, a sofőr rettegett, Piroska viszont ésszerű választ adott minden kérdésre. A mentők elvitték a beteget, a két nő kocsiba ült és indult a kórházba.

Betti leült a folyóson, Piroska idegesen sétált fel-alá, Szilvi csatlakozott hozzájuk. Hamarosan megérkezett Józsi.

-          Jó hírem van. – Kezdte. – A fiú visszanyerte az eszméletét. Elvégeztek nála néhány vizsgálatot, de hála Istennek úgy tűnik, karcolásokkal megúszta. Azt javaslom, most már próbáljatok megnyugodni. Gyertek a büfébe! Meghívok mindenkit egy süteményre.

Hamarosan kezdett mindenki lehiggadni.

-          Azért nem semmi, hogy anyának milyen lélekjelenléte volt! – Mondta Szilvi.

-          Igen. Én csak álltam leblokkolva. – Tette hozzá Betti. – Azt hiszem, stresszes helyzetben mindig ő cselekszik hamarabb.

József elmosolyodott.

-          Ennek is meg van az oka. Ha egy trauma, egy DHS kibillent minket az érzelmi többletünkből – ami a természetes alapállapotunk lenne -, akkor két féle módon tudunk reagálni. Érzelmi alulműködéssel vagy túlműködéssel. A jobbkezes nők általában túlműködésesek, a balkezesek alulműködésesek. A férfiaknál pont fordítva van. Persze vannak kivételek. Ismertem egy ikerpárt, akik közösen éltek meg édesanyjukkal egy nagy traumát a magzati korban. Náluk az első súlyos érzelmi veszteség a programozó DHS már adott volt. Emiatt ők fordítva reagáltak.

-          Milyen érdekes! – Ámult Szilvi.

-          Igen. Ha tisztában vagyunk ezekkel a biológiai törvényekkel, akkor jobban megértjük magunkat és másokat. Végül is teljesen logikusan működik.

Brúnó elégedetten bólogatott. - Pontosan így működik a biologika nem csak az embereknél, hanem az állatoknál és még a pandáknál is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere