(Kép forrása: pixabay.com)

Péntek volt, este hat óra. BMR Brúnó úgy döntött, meglesi a Tulipán Sétány titokzatos tanárnőjének estéjét.

Edit kivette a bort a hűtőből. Két személyre volt terítve. Az asztal közepén két súlyos, valódi ezüst gyertyatartó állt, amiket egy külföldön élő nagynénjétől örökölt. A vacsorát melegen tartotta, a somlói galuska még a hűtőben volt. Ez volt Georg kedvence, valamint a Bock Royal Cuvé. Edit mindig ezzel a várta férfit. Halkan szóltak ’50-es ’60-asz évek tánczenéi.

A fiatal nő bement a hálószobába és belebújt krémszínű koktélruhájába. A haja és a sminkje már készen volt, nyakában egy Georgtól kapott briliáns nyakék. Fekete magas sarkú szandált vett fel, körmeit élénkpirosra festette.

Így zajlott ez szinte minden pénteken, immár ötödik éve. A negyvenkét éves tanárnő egy olaszországi nyaralás során ismerte meg a nála tizenöt évvel idősebb osztrák-magyar származású férfit. Néhány közös vacsora és áttáncolt éjszaka után azonnal egymásba szerettek.

Georg pocakos, őszülő úriember volt, mellényt, zakót és zsebórát hordott. A régiségek jelentették számára a legtöbbet. Bécsben ez múzeumot üzemeltetett és szoros kapcsolatban állt egy párizsi képtárral is. Agglegény volt, de Edit nem akarta szorosabbra fűzni a kapcsolatukat, megelégedett az együtt töltött hétvégékkel. Georg adta meg neki azt az érzelmi és fizikai biztonságot ami mellett lelke megnyugodhatott és feledhette a kís-értő feldolgozatlan érzelmi VeszTeségeket (DHS-eket) tartalmazó múltját. Csak hónapokkal a kapcsolatuk kezdete után árulta el a férfinek, hogy fest. Georg azonnal meglátta benne a tehetséget, és nekilátott a festményei eladásához. A nő ragaszkodott hozzá, hogy Georg egy bizonyos százalékot megtartson a képek árából.

Hallotta, hogy megérkezik a kocsija. Gyorsan meggyújtotta az asztalon lévő két gyertyát és a lekapcsolta a csillárt. Csengettek, máris szaladt ajtót nyitni.

• Szia, szerelmem!
• Szervusz drágám! – Üdvözölték egymást és a férfi szorosan megölelte. Egy nagydoboz likőrös bonbont, egy Swarovski kristályokkal díszített nyakláncot és a legutóbb eladott két festmény árát hozta neki.

A vacsora és a borozgatás után Georgnak hirtelen támadt egy ötlete. – Mit szólnál, ha elmennénk táncolni?

• Ugyan már! Miket beszélsz?! – Nézett rá döbbenten a kedvese.
• Nem azt mondtad, hogy pénteken buli van az étteremben?
• De, igen…
• Miért ne mehetnénk el egyszer?
• Nem is tudom…
• Azt mondtad, kedves a család, aki vezeti.
• Igen, nagyon is… De tudod, hogy nem barátkozom senkivel. Nem járok társaságba.
• Tudom szívem, de miért ne lehetne ezen változtatni? Úgy emlékszem, jól érezted magad Piroskáékkal mind az újmedicína, mint a BMR tanfolyamon.
• Georg, ez nagyon hirtelen jött. Kérlek, most ne erőltesd!
• Rendben, drágám. – Hangzott a megértő válasz.

A férfi érezte, hogy Edit nincs olyan állapotban, hogy örömmel menjen társaságba, ezért jobbnak látta lezárni a témát.

• Azért itthon táncolhatunk?
• Hát, persze! – Vágta rá örömmel a nő, és már fel is pattant.
• Akkor gyerünk, slow fox! Slow, slow, quick, quick, slow, slow, quick, quick.
• Képzeld, gyakoroltak a cha-cha-chát, már egész jól megy. – Mondta vidáman Edit. Már nyoma sem volta rajta a korábbi szorongásnak.
• Helyes! – Georg már repített is körbe a tágas nappali parkettjén, ahol kifejezetten ezért nem volt szőnyeg.

Fiatal korában táncos volt, a tánctanári végzettsége is meg volt, de már nagyon rég óta nem tanított.

Mindkettőjük életében a közös esték jelentették a fénypontot. Boldogan táncoltak órákig, közben egy picit megálltak édességet enni. Éjjel egy órakor feküdtek le, másnap pedig vidékre indultak egy wellness szállodába.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit boldog, viszont az is tudta, hogy érzelmileg le van zárva.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere