A járványtól való félelem a Tulipán Sétányt is elérte. A koronavírusról korábban vicces, ironikus posztok születtek a közösségi oldalakon, mára azonban a rettegés hangja váltotta fel őket. Az emberek arra biztatták egymást, hogy maradjanak otthon. Brúnó tudta, hogy most az egész környéknek szüksége van rá. Mint mindent, ezt is számos, eltérő módon élnek meg az emberek. Gyakran végigcammogott a sétányon, és feszülten figyelte, kinek kell segíteni.A Kőszegi család teljesen felbolydult. Betti olyannyira pánikolt, hogy a nővére Zsófival együtt átköltöztette magukhoz.

Az éttermet átmenetileg bezárták. Bettina idegesen járkált fel-alá. Gyógyteát készített, és ha valamelyik gyerek eltüsszentette magát, visítva szaladt utána a lázmérővel.

• Ezt nevezem komoly MentElem programnak! – Mondta Brúnó.

Betti amikor nem az egészségük miatt aggódott, akkor a gazdasági helyzet alakulása miatt rágta a körmeit.

• Mi lesz velünk? Miből fogunk megélni? Mit csinálok az étteremmel? Leállt a szórakoztató ipar, leállt a vendéglátás. Ilyen tehetetlennek még sohasem éreztem magam!
• Alulműködésben van szegényke! – Csóválta a fejét a kispanda.

A nővére teljesen más lelki állapotban volt. Piroska határozott léptekkel viharzott be. Élénkzöld szemei most is csillogtak, vörös haja csak úgy lobogott utána. Egy nagy kosarat tartott a kezében.

• Nyugodj meg, húgocskám! Minden rendben lesz! – Mondta.
• Ez meg mi? – Nézett értetlenül a kosárra a testvére.
• Kézfertőtlenítő és C-vitamin. Viszek belőle mindenkinek.
• Megőrültél? Kimész az utcára?
• Nem félek! És erre szükségük van a szomszédoknak. – Felelte határozottan, miközben felvette a cipőjét.
• Piroska!!!
• Higgadj le! Imádkozz egy kicsit! Isten és a Szűzanya vigyáznak ránk. – Mondta magabiztos hangon, majd felkapta a kosarat és kiviharzott.
• Temperamentumos teremtés! – Mondta a maci. – SegEdelem, OltAlom állapotban van, ezért visz adományt a szomszédoknak.

A gyerekeket kevésbé foglalkoztatta a kialakult helyzet. Mindhárman elfoglalták magukat a szobájukban. Szilvi a barátnőivel chat-elt, Zsófi hegedült, Kitti pedig táncolt.

Józsi úgy gondolta, a karantén napjai kiválóan alkalmas arra, hogy több időt töltsön együtt a család. Lehívta őket, és társasjátékot vett elő. Bettit is bevonta a játékba, akinek ez némiképp elterelte a figyelmét a félelmeiről.

• De jó! Érzelmi Többletben van. – Örvendezett Brúnó.

Egy házzal arrébb Károlyt egyáltalán nem érdekelte a járvány. Mint mindig, most is a laptopja előtt ült és a tőzsdét figyelte. Bármikor meglátta, hogy zuhannak az árak, hangosan az asztalra csapott és szivarra gyújtott. Dorottyát dühítette, hogy elmaradtak a programok, hiszen őt a szórakozás éltette. Szépítkezéssel töltötte az időt. Hajfestés, körömlakkozás, arcmaszk.

• Ő túlműködéssel reagál. – Mondta a panda.

Erzsi néni sütött, főzött.

• Ha egész héten itthon lesznek a gyerekek, akkor enniük kell. – Mondogatta.

Dominik a telefonja és a tablete között élte az életét, Léna pedig a zongora és a könyvei között. A házban nem sok kommunikáció folyt.

Edit úgy döntött, a kényszerpihenő során kitakarítja az öccse házát. Részeges sógornője és szerencsejáték függő testvére a gyerekeikkel se törődtek, nem hogy a lakással. Határozott léptekkel viharzott be. Georg követte.

• Mi ez az őrült rumli? – Kérdezte fennhangon. – Takarítani fogunk! Andi, kezdj el mosni. Zsolti, te megszereled az elromlott kilincset és a konyhaszekrényt. Én a gyerekekkel nekiállok port törölni.

A három gyerek élvezte a közös programot. Andi és Zsolt kezdetben zsörtölődtek, de végül ők is örömmel csinosították a házat. Estére egész jó hangulat kerekedett. A vacsora közben viszont Péterke elsírta magát, amikor a TV Hiradóra pillantott.

• Szegény gyerek jó ideje retteg! De most legalább kiadja magából és a felnőttek is megértik. – Gondolta Brúnó.

Valóban megértették és sikerült megnyugtatniuk.

Georg eközben a laptop előtt ült.

• Nem vagyok boldog. – Mondta. – Nem elég, hogy a táncórákat fel kellett függeszteni, még a hirdetéseket se sikerül kiposztolni.

Ez alatt Irina a szemközti lakásban kártyapaklit és ingát fogott. Igyekezett megtudni, hogy meddig fog tartani a járvány. Majd az egész hátra levő időt önfejlesztő könyvek olvasásával töltötte.

Tulasi, Arnold és a gyermekeik, a félig indiai származású hindu család rengeteget japáztak. Maximálisan bíztak a mantra erejében. Amikor abbahagyták, akkor is szóltak a lakásban a szent énekek és egyfolytában égett egy gyertya.

Milán és Brigitta vidékre utaztak a rokonaikhoz. Úgy gondolták, ott nagyobb biztonságban vannak. Giorgió-t is magukkal vitték. Ő leginkább a kiskutyáját, Macikámat féltette. Azért pedig áldotta a sorsot, hogy jó ideje nem utazott haza Olaszországba.

• Ki-ki a maga módján éli meg ezt az időszakot. – Morfondírozott Brúnó. - Még jó, hogy a Lelki Állapotok Táblázata mind a 104 érzelmi állapotot bemutatja, így megérthetjük, miért reagálnak az embertársaink időnként máshogy. A lényeg, hogy összetartanak.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már csak egy hét volt karácsonyig. A Tulipán Sétány lakói lázban égtek, különösen a gyerekek. BMR Brúnó úgy döntött, benéz az iskolába. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem várt fordulat fog történni.

Zsófi minden erejével az ünnepi hangversenyre készült. Reggel már a hegedűjével érkezett. Az első óra kezdetéig még volt tíz perc, így elővette a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.

Ági néni, az osztályfőnök lélekszakadva rontott be.

• Gyerekek, egy perc és jövök! Húzzátok el a padokat. A karácsonyi műsorral kezdünk.
• Akkor nem lesz óra? – Kérdezte egy kisdiák.
• Ma csak próba lesz. Délig gyakoroljuk a műsort, utána osztálykarácsony. Az iskolai ünnepség pedig holnap után lesz. Remélem, hogy nem hoztok rám szégyent!

Az gyerekek hangos ujjongásban törtek ki. Zsófi volt az egyetlen, akinek semmi kedve nem volt az egészhez. Amióta Khairavi bekerült az osztályukba, kevésbé érezte magát magányosnak, ő viszont két hete Indiában volt, így Zsófi ismét egész nap egyedül volt az iskolában.

A tanárnő kiviharzott, a gyerekek pedig óriási ricsaj közepette elkezdték elhúzogatni a padokat és a székeket. A kis művésznő mindig utálta a hangzavart.

• Sajnos vannak gyerekek, akik ezekben az ünnepi pillanatokban még magányosabb, mint a hétköznapokon! – Állapította meg Brúnó szomorúan.
• Tűnj már innen, Zsófi! – Förmedt rá Alíz!

A kislány alig tudta menteni a táskáját és a hangszerét. Épp a könyvét akarta eltenni, amikor visszaért Ági néni.

• Gyertek, kezdjünk! – Kezdte. – Zsófi, tedd már el azt az átkozott könyvet! Nem igaz, hogy nem unod meg! Mindig csak a zene! – Azzal az osztályhoz fordult, akik már sorba is álltak a műsorhoz.
• Ahogy megbeszéltük! Első a Csendes éj, azt követi a Pásztorok, pásztorok, majd egy vers.

Zsófi a középső sor szélére állt. Kriszti került mellé, aki azonnal oldalba is lökte.

• Menj már arrébb! – Förmedt rá.
• De hát tegnap is itt álltam! – Nézett rá szomorúan Zsófi.
• Akkor sem fogsz mellettem állni! – Vette egyre gúnyosabbra a hangot Krisztina.
• Mi a baj, lányok? – Kérdezte a tanárnő.
• Nem akarok Zsófi mellett állni! – Jelentette ki Kriszti hangosan.
• Zsófi, kérlek, állj a hátsó sorba!- Utasította Ági néni.
• Tanárnő, tegnap ide tetszett állítani. – Mondta kimért, szenvtelen hangon a kislány.
• Most viszont arra kérlek, hogy állj hátra. És nem szeretnék még egyszer szólni. Elegem van belőle, hogy mindig lassítod az osztály munkáját.

Zsófi hátra sétált. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre, mint a ló. Az osztály halk sutyorgásban és kárörvendő kuncogásban tört ki.

Elkezdődött az első dal próbája. Közben úgy érezte, mint ha a háta mögött babrálnának valamit. Megfordult és látta, hogy a mellette álló két lány, Alíz és Kata krétával kente össze a ruháját. Nem szólt semmit, csak szúrós pillantást vetett rájuk.

A második ének szám alatt ezt folytatták, majd miközben egy osztálytársuk szavalt, hirtelen a haját is meghúzták. Zsófi abban a pillanatban megfordult és hatalmas pofont kevert le Alíznak, majd erőteljesen meglökte Katát.

Alíz döbbenten kapott az arcához, az osztály pedig fagyott csendben állt.

• Zsófi, mit műveltél?! – Ági néni elkerekedett szemekkel nézett rá. A bambának titulált kislánytól soha semmilyen kitörést sem tapasztaltak korábban. – Zsófia, ismételten kérdezem, mit műveltél?!
• Felpofoztam! És meglöktem! – Jelentette ki határozottan, egyfajta elégedettséggel a hangjában.
• Sajnos, nem értik, mi történt! – Mondta a kispanda. – Zsófinak a tanárnő és a diáktársak is ÉgedElmet okoztak, így teljesen természetes reakció, hogy önvédelem céljából átváltott agresszív viselkedésbe.
• Azonnal hozd ki az ellenőrződet!
• Már viszem is! – Sietős léptekkel sétált előre és nyújtotta át a kis könyvet a tanárnőnek.
• Nem is értem, hogyan tehettél ilyet! – Mondta Ágnes még mindig lefagyva.
• Így! – Felelte a kislány és hátat fordított. – Látja a ruhámat? Ezt tette Alíz és Kriszti. Lassan körbefordult, hogy az egész osztály láthassa az összekrétázott ruhát.

Ágnes írni kezdett Zsófi ellenőrzőjébe, mit se törődve az őt ért sérelemmel. A kislány addig levette a sötétkék kardigánját és a telefonjával lefényképezte a krétanyomokat, majd ismét fölvette. Amikor a tanárnő visszaadta neki az ellenőrzőt, visszasietett a táskájához és pakolni kezdett.

• Most meg mit csinálsz? – Kérdezte Ági néni.
• Hogy hogy mit? Haza megyek. Nincs itt semmi keresni valóm.
• De hát még tart a próba.
• Nem kívánok szerepelni az ünnepségen. Ha megbocsátanak… - Már indult is, de a tanárnő elállta az útját.
• Tanítási időben nem engedhetlek el.
• Valóban? – Kérdezte a kislány. Azzal elővette a telefonját és felhívta az édesanyját. Majd leült, kinyitotta a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.
• Nem szerepelsz a társaiddal a karácsonyi műsoron? – Kérdezte a tanárnő.
• Társaimmal? Ugyan már, Ági néni! Nekem itt nincsenek társaim, csak ellenségeim. Erről szól a szeretet ünnepe? Mit szólna Jézus, ha ezt látná?

Ez volt az a mondat, amire se a tanárnő, se a gyerekek nem tudtak vagy inkább nem akartak válaszolni.

Közben egy kisfiú felbátorodott.

• Lehet, hogy azért nem akar maradni az osztálykarácsonyon, mert nem hozott semmit. – Mondta gúnyosan.
• Úgy gondolod? – Kérdezte Zsófi. A hangjából egyértelműen érződött, hogy nyíltan vállalj a harcot.
• Biztos nem hozott semmit, de mi sem adunk neki édességet! – Kontrázott rá egy másik diák.

Zsófi felállt és egy szatyorból elővett egy tortás dobozt. Lassan kinyitotta. Gyönyörű csokoládétorta volt benne különleges díszítéssel. A gyerekek döbbenten nézték.

Zsófi lassan elindult a tortával a kezében.

• A szálloda cukrászdájából van. - Mondta Zsófi. - Jean készítette. Ismeritek? Tavaly Párizsban nyert díja. Nem akartam hozni semmit, de anyukám azt mondta, hozzam el, akkor talán kedvesebbek lesztek velem.

Az osztály és a tanárnő síri csendben figyelték, hogy mire készül vele. Amikor a tanári asztal elé érkezett, hirtelen megállt és az asztalra borította. A fehér asztalterítőt és az osztály naplóját beterítette az étcsokoládé.

Ebben a pillanatban lépett be az édesanyja, Betti.

• Mi történt? – Kérdezte, miközben földbegyökerezett lábbal állt a tanterem ajtajában, kezében a kilinccsel.
• Karácsonyi próba, anya. – Válaszolta Zsófi szenvtelen hangon, szikrázó szemekkel.
• Ki tette ezt a tortával?
• Én voltam.

Abban a percben kicsöngettek. A gyerekek csendben elindultak kifelé.

• Zsófi, de hát miért csináltad?
• Hogy miért? Elzavartak, hátraküldtek, összekrétázták a ruhámat és megcibálták a hajamat. Aztán még meggyanúsítottak azzal, hogy nem hoztam semmit az átkozott karácsonyi ünnepségükre.
• Igaz ez, Ágnes? – Szegezte a kérdést Betti a tanárnőnek.
• Igen, de….
• De, mi…?
• Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Gyerekek.
• Igen, gyerekek. Érző emberi lények. Nem birkák vagy robotok. Öltözz lányom, hazamegyünk!

Zsófi és Betti egy perc múlva kint voltak az utcán.

• Sajnálom, kislányom, hogy idáig engedtem, hogy ebbe az iskolába járj! – Mondta az anyuka, miközben beszálltak a kocsiba. A kislány nem felelt.

Betti bevitte magával a szállodába a kislányt, megebédeltek, majd hívta a helyettesét. Ezt a délután a lányával akarta tölteni.

Este Zsófi elment a hegedű órájára, Betti pedig a testvére családjával vacsorázott.

• Ez szörnyű! Nem engedhetjük, hogy továbbra is ilyen közegben tanuljon. – Mondta Piroska lesújtottan.
• Ha többször leégették a közösség előtt, akkor ez teljesen természetes reakció. – Felelte Józsi. – Az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szerencsés, ha a lányok továbbra is ebbe az iskolába járnak.
• Tényleg nem!
• Akkor más alternatívát fogunk keresni! – Jelentette ki József.

Brúnó pedig boldogan csóválta a farkát. – Végre felismerték, hogy az ÁrtAlom zóna helyett, szerencsésebb, ha más közeget keresnek Zsófinak, Szilvinek és Kittinek. Ez lesz számukra a legszebb karácsonyi ajándék.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már hűvösre fordult az idő, de ezen a reggelen szépen sütött a nap a Tulipán Sétányon. Brúnó úgy döntött, ma Dorottyáékat fogja meglesni. Besurrant a nyitott ablakon át, majd elrejtőzött.

Erzsi néni a reggelit készítette, a két gyerek már az asztalnál ült. Károly, mint mindig, most is a laptopjába temetkezett. Természetesen öltönyt és nyakkendőt viselt.

• Csak egy kávét kérek! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítást. – Vigyázzon, még kiborul!

Dorottya királykék, csipkével díszített hálóingben és alig összekötött szatén köntösben érkezett. Festett vörös haja dús hullámokban omlott a vállára.

• Jó reggelt! – Köszönt méltóságteljesen.
• Jó reggelt! – Válaszolta férje anélkül, hogy ránézett volna.
• Erzsébet, kész van a turmixom? – Kérdezte a ház úrnője.
• Azonnal elkészítettem, asszonyom. – Felelte a házvezető nő, és már lépett is a turmix géphez.
• Ráérsz ma este, szívem? – Fordult Dorottya férjéhez.
• Üzleti vacsorám lesz.
• De a gyerekeknek programjuk lesz és arra gondoltam, hogy elmehetnénk…
• Megmondtam, hogy nem jó. Nagy összeg múlik az üzleten, az az első!

Károly továbbra se nézett rá. Dorottya elcsendesedett és kisétált a teraszra. Fogta aranyszínű, strassz kövekkel díszített öngyújtóját és rágyújtott egy hosszú cigarettára. Félig elszívta, majd elnyomta és visszasétált az ebédlőbe.

Hátravetette hosszú sörényét és kezébe vette hatalmas okostelefonját. Mosolyt erőltetett magára és chatelni kezdett. Az üzenetek érkezésekor látványosan felkacagott.

• Lehalkítanád, kérlek? Rendkívül idegesítő ez a pittyegés! – Förmedt rá Károly. Most először nézett rá szúrós tekintetével a szemüvege fölül.

A nő letette a telefont és beállt a tükör elé. Hátrafogta a haját, majd fogott egy élénkvörös rúzst és felkente.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja.

• Szervusz, Betti, drágám! Nem, nem valószínű, hogy ma este tudok menni. Találkozóm van valakivel. Érezzétek jól magatokat! – Mondta és letette.
• Egy perc nyugta nem lehet az embernek ebben a házban! – Csapott az asztalra Károly, majd felkapta a laptopot és átment vele a dolgozószobájába.
• Teljesen elhatárolódik. Ez a HatárAlom. – Szomorodott el a kispanda.

Dorottya felvonult az emeletre, majd negyed óra múlva tűzpiros kosztümben, tűsarkú cipőben és élénk sminkben jelent meg. Parfümje illata az egész házat belengte. Szó nélkül kivonult.

Beült a ruhája színével megegyező Mercédeszébe és elhajtott. Az edzőterembe ment. Az egész délelőttöt ott töltöttem, majd megebédelt. Délután moziba ment egy barátnőjével, később pedig beültek egy cukrászdába.

• Nem törődik velem. Mint ha ott se lennék. Borzasztó így élni!
• Na, de Dorottya, szívem! Mindenetek meg van. Gyönyörű ház, luxusautók. Mutass nekem még valakit, aki a Seychelle Szigeteken nyaralt! – Hangzott a megértést a legkevésbé sem tartalmazó válasz.
• Nem értesz semmi! – Mondta a nő elkeseredetten. – Pincér! Kérem, hozzon még egy vodkanarancsot!

A harmadik pohár ital után kezdett egyre magabiztosabbá válni. Hazament és átöltözött egy kihívó, paprikapiros koktélruhába és feltűzte a haját. Esze ágában sem volt otthon tölteni az estét. Ha a férje nem tart vele, akkor egyedül megy szórakozni.

Brúnó számára egyértelmű volt, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre.

A Hotel Tulipánban már kezdődött a szokásos péntek esti party. A törzsgárda egy része egy nagy asztalnál ült és élénk csevegést folytatott.

• Szervusz, Dorottya! De csínos vagy ma! – Üdvözölte kedvesen Betti.
• Igen, nagy szép ez a ruha! – Helyeselt elismerően Piroska.
• Károly nem jött veled? Szerettem volna beszélni vele? – Kérdezte Arnold.
• Sajnos nagyon elfoglalt. Sok a munka mostanában. – Szabadkozott Dorottya. Közben úgy érezte, mint ha fojtogatná valami.

Kellemesen indult az este. A társasághoz csatlakozott Brigitta, a divattervező hölgy is. Ő volt az egyetlen, akire Dorottya felnézett. Egészen belefeledkezett a beszélgetésbe, amikor Arnold megszólalt.

• Nézzétek, Károly mégis csak eljött.
• Valóban? – Nézett hátra a nő elfúló hangon.

A férfi éppen csak bólintott a társaságnak, majd leült a bárpulthoz és rendelt egy italt. Dorottya erőt vett magán, és odasétált hozzá.

• Gyere, szívem, üdvözöld a többieket! Hiányoltak!
• Hagyj már békén! – Förmedt rá dühösen. – Fárasztó napom volt, lazítani akarok.

Dorottya szúrós tekintetet vetetett rá, majd szó nélkül sarkon fordult.

Felhajtott még egy italt, majd beszélgetésbe elegyedett egy idegen férfival. Hamarosan vadul flörtölni kezdett vele.

• Olyan kellemes a zene! Miért nem táncolunk? – Kérdezte.
• Ó, én nem igen tudok táncolni. – Szabadkozott az idegen.
• Ugyan már! Jöjjön csak! – Felelte a nő és már húzta is a táncparkettre, lehetőleg minél közelebb a férjéhez.

A társaságnak kezdett feltűnni a kihívó viselkedés. Károly szemei egyre jobban szikráztak, majd felpattant és határozott léptekkel kirohant.

Dorottya felkacagott. Elérte, amit akart. Hamarosan lerázta újdonsült ismerősét és egyedül táncolt tovább. A vodkát hívta segítségül, hogy átmenetileg feledje a magányát.

Brúnó nagyon elszomorodott ezen az estén. Látta, hogy Károly érzelmileg teljesen le van zárva. Folyamatos céltudatban van, csak a pénzt hajszolja. Dorottya – noha fontos számára a luxus – szeretne kapcsolódni a férjéhez, de az nem ad rá lehetőség. Így mindent megtesz, hogy provokálja, hiszen csak így tud hatással lenni rá. Ennek érdekében egyre veszélyesebb fegyvereket is kész bevetni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Péntek volt, este hat óra. BMR Brúnó úgy döntött, meglesi a Tulipán Sétány titokzatos tanárnőjének estéjét.

Edit kivette a bort a hűtőből. Két személyre volt terítve. Az asztal közepén két súlyos, valódi ezüst gyertyatartó állt, amiket egy külföldön élő nagynénjétől örökölt. A vacsorát melegen tartotta, a somlói galuska még a hűtőben volt. Ez volt Georg kedvence, valamint a Bock Royal Cuvé. Edit mindig ezzel a várta férfit. Halkan szóltak ’50-es ’60-asz évek tánczenéi.

A fiatal nő bement a hálószobába és belebújt krémszínű koktélruhájába. A haja és a sminkje már készen volt, nyakában egy Georgtól kapott briliáns nyakék. Fekete magas sarkú szandált vett fel, körmeit élénkpirosra festette.

Így zajlott ez szinte minden pénteken, immár ötödik éve. A negyvenkét éves tanárnő egy olaszországi nyaralás során ismerte meg a nála tizenöt évvel idősebb osztrák-magyar származású férfit. Néhány közös vacsora és áttáncolt éjszaka után azonnal egymásba szerettek.

Georg pocakos, őszülő úriember volt, mellényt, zakót és zsebórát hordott. A régiségek jelentették számára a legtöbbet. Bécsben ez múzeumot üzemeltetett és szoros kapcsolatban állt egy párizsi képtárral is. Agglegény volt, de Edit nem akarta szorosabbra fűzni a kapcsolatukat, megelégedett az együtt töltött hétvégékkel. Georg adta meg neki azt az érzelmi és fizikai biztonságot ami mellett lelke megnyugodhatott és feledhette a kís-értő feldolgozatlan érzelmi VeszTeségeket (DHS-eket) tartalmazó múltját. Csak hónapokkal a kapcsolatuk kezdete után árulta el a férfinek, hogy fest. Georg azonnal meglátta benne a tehetséget, és nekilátott a festményei eladásához. A nő ragaszkodott hozzá, hogy Georg egy bizonyos százalékot megtartson a képek árából.

Hallotta, hogy megérkezik a kocsija. Gyorsan meggyújtotta az asztalon lévő két gyertyát és a lekapcsolta a csillárt. Csengettek, máris szaladt ajtót nyitni.

• Szia, szerelmem!
• Szervusz drágám! – Üdvözölték egymást és a férfi szorosan megölelte. Egy nagydoboz likőrös bonbont, egy Swarovski kristályokkal díszített nyakláncot és a legutóbb eladott két festmény árát hozta neki.

A vacsora és a borozgatás után Georgnak hirtelen támadt egy ötlete. – Mit szólnál, ha elmennénk táncolni?

• Ugyan már! Miket beszélsz?! – Nézett rá döbbenten a kedvese.
• Nem azt mondtad, hogy pénteken buli van az étteremben?
• De, igen…
• Miért ne mehetnénk el egyszer?
• Nem is tudom…
• Azt mondtad, kedves a család, aki vezeti.
• Igen, nagyon is… De tudod, hogy nem barátkozom senkivel. Nem járok társaságba.
• Tudom szívem, de miért ne lehetne ezen változtatni? Úgy emlékszem, jól érezted magad Piroskáékkal mind az újmedicína, mint a BMR tanfolyamon.
• Georg, ez nagyon hirtelen jött. Kérlek, most ne erőltesd!
• Rendben, drágám. – Hangzott a megértő válasz.

A férfi érezte, hogy Edit nincs olyan állapotban, hogy örömmel menjen társaságba, ezért jobbnak látta lezárni a témát.

• Azért itthon táncolhatunk?
• Hát, persze! – Vágta rá örömmel a nő, és már fel is pattant.
• Akkor gyerünk, slow fox! Slow, slow, quick, quick, slow, slow, quick, quick.
• Képzeld, gyakoroltak a cha-cha-chát, már egész jól megy. – Mondta vidáman Edit. Már nyoma sem volta rajta a korábbi szorongásnak.
• Helyes! – Georg már repített is körbe a tágas nappali parkettjén, ahol kifejezetten ezért nem volt szőnyeg.

Fiatal korában táncos volt, a tánctanári végzettsége is meg volt, de már nagyon rég óta nem tanított.

Mindkettőjük életében a közös esték jelentették a fénypontot. Boldogan táncoltak órákig, közben egy picit megálltak édességet enni. Éjjel egy órakor feküdtek le, másnap pedig vidékre indultak egy wellness szállodába.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit boldog, viszont az is tudta, hogy érzelmileg le van zárva.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Borongós nap köszöntött a Tulipán Sétányra. Elérkezett a tanévzáró és a bizonyítványosztás napja. Brúnó az iskolaudvaron egy pad alól figyelte az érkező diákokat.

Szilvi lépett be a kapun fekete térdig érő muszlinszoknyában és hófehér selyemblúzban. Nem volt jó kedvében. Egyáltalán nem kedvelte az ehhez hasonló ceremóniákat. A kispanda felugrott a 10. osztály tantermének az ablakpárkányára és onnan figyelte, mi történik.

Az osztályfőnök hosszas beszédet tartott, tele közhelyekkel. Végül kézbe vette a tanári asztalon heverő bizonyítványokat.

• Tanulmányi eredmények szerint van sorba szedve. A leggyengébbel kezdjük. – Jelentette ki rezzenéstelen hangon.

Brúnó jól tudta, hogy ezzel kiváló alkalmat teremt a gyengébbeknek az ÉgedElemre, másoknak pedig a túlzott magabiztosságuk fokozására.

Öten megbuktak, ebből ketten évet ismételnek, a másik három tanuló pótvizsgázhat.

Szilvia huszadikként került sorra a huszonöt fős osztályból. Mindig jó tanulónak számított, de sohasem volt kitűnő a bizonyítványa.

• A pár darab négyest még értem, de ez a két hármas! Ha többet foglalkoznál a matematikával és a fizikával, akkor ez a két jegy nem csúfítaná el a bizonyítványodat. – Jelentette ki a tanárnő emelt fejjel. – Így jutalomkönyvet se kapsz. Csak 4, 6 –os tanulmányi átlag fölött jár. – Folytatta.

Szilvit nagyon bántotta ez a stílus, és úgy határozott, végre egyszer őszinte lesz.

• Soha nem is kaptam. - Jelentette ki határozott hangon. – Alsó tagozatban mindig sírtam miatta. Emlékszik Ági néni? Akkor maga volt az osztályfőnököm. – Fordult a testnevelő tanáruk felé, aki szintén bent volt a teremben. – Tudom, hogy emlékszik. Anyukám minden tanév végén úgy próbálta oldani a helyzetet, hogy vett nekem egy könyvet. De engem nem érdekelt. Én az iskolától szerettem volna megkapni az elismerést. De tudják mit? Már egyáltalán nem vágyom erre. Igen, talán lehetne jobb jegyem matematikából és fizikából, de nem jobb. Megmondom, hogy miért: azért mert nem érdekel. Nem vagyok hajlandó naponta egy óránál többet szánni a tanulásra. Éppen elég, hogy a fél életemet itt töltöm. Csak azt nem tudom, hogy miért.

Brunó átlátta, hogy Szilvi a sok feldolgozatlan VeszTeség (DHS) és ÉgedElem következményeként ÖnVédeElemből elhatárolódott (HatárAlom) véglegesen a tanulástól, a hozzá kapcsolódó öröm és siker érzésétől, így ez az érzelmi tapasztalat hosszú távon meg fogja határozni kapcsolódását ehhez a életterülethez.

A két tanárnő teljesen ledöbbent azon, hogy hogyan mer ez a csendesnek ismert lány ilyen hangot megütni.

• Gondolom, tudják, hogy apám kórházában dolgozom önkéntes segédnővérként. A héten meghalt egy velünk egy idős fiú rákban, holnap lesz a temetése. Maguk szerint segített volna rajta, ha ismeri a sinus-cosinus tételt? Esetleg a másodfokú egyenlet megoldó képlete? És a szüleinek. – Néhány másodperc hatásszünetet tartott. – Egy nyolc éves kislánynak az életéért küzdenek. Azt mesélte, hogy korábban folyton azért piszkálták az iskolában, mert csúnyán írt.

Éles tekintettel nézett az egyik, majd a másik tanárnő szemébe. Azok teljesen lefagytak és kissé meghatotta őket a beteg gyerekek esete. A lány folytatta.

• Abba belegondoltak már, hogy mennyi fát vágnak ki ezekért a szamárfüles könyvekért? … Vajon megéri?

A tanárok még inkább ledöbbentek. Ez még sohasem jutott az eszükbe. Az osztályból se jutott szóhoz senki. Szilvit mindig egy kicsit furcsa lánynak tartották, de sosem látták lázadozni. Most viszont éles tekintettel nézett velük farkasszemet.

Egy utolsó pillantást vetett az osztályfőnökre, felemelte az asztalról a bizonyítványát és becsukta anélkül, hogy belenézett volna.

• Viszontlátásra! – Hangosan köszönt és választ sem várva határozottan kisétált.

Brúnó láthatatlanul utána sietett. Tudta, hogy a jutalomkönyv hatéves kora óta fájó téma a számára és azt is, hogy utálta a képmutatást, beleértve az osztályfőnök hatvan perces szónoklatát. És sohasem értette, miért várják tőle, hogy éveket pazaroljon az életéből teljesen felesleges dolgokra, amikor ezer megoldásra váró probléma van a világban. Ez a három dolog teljesen elég volt ahhoz, hogy átváltson érzelmi túlműködésbe, de a belső elhatárolódása következtében ezúttal a nyílt szembenállás kapcsolódási állapotába.

Szilvi hazafelé kicsit lehiggadt, de még mindig dühös volt. Otthon leült a teraszra és csak nézett maga elé. Közben eleredt az eső. Meglepődött saját magán, nem volt rá jellemző, hogy jelenetet rendezzen.

Az anyja lépett ki a házból.

• Nahát, észre se vettem, hogy megérkeztél! De mi bajod neked? Csak nem a szokásos jutalomkönyv miatt lógatod az orrod?

Miután a lány elmesélte neki a történteket, Piroska hangosan felkacagott.

• Szerettem volna látni a két banyának az arcát! Jól megmondtad nekik!

Nagyszájúbb volt a lányánál és a túlműködés is jellemzőbb volt rá.

József hazaérve a teraszon találta a lányát és a feleségét.

• Hát ti meg mit csináltok idekint a szakadó esőben? – Kérdezte, miközben összecsukta az ernyőjét.
• Gyere, mindjárt elmeséljük! A lányod jól beolvasott a tanároknak és az osztálynak. – Mondta még mindig nevetve, és beszaladt a lakásba egy tálca süteményért.

Szilvi elmesélte a történteket az apjának. Már bántotta egy kicsit, hogy milyen stílusban beszélt. Józsi teljes mértékben megértette a lányát. Annyi mindent látott a kórházban, hogy teljesen máshogy látta a világot, mint a többi tizenhat éves. A biologikus okot is értette és el is magyarázta neki.

• Most már ne bánkódj ezen! Lehet, hogy egy kicsit indulatos voltál, de tízévente egyszer talán belefér.

A lány elmosolyodott és Piroska is megérkezett a süteménnyel. Mindhárman nekiláttak, a doki pedig arra gondolt, hogy Zsófi esete tegnap, ma Szivié, nem rég pedig Kitti verekedése egy jel lehet.

Brúnó határozottan bólogatott. Örült, hogy József felismerte a SejtElmet. Közeledik a változás ...

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A Nap már lemenni készült, de még mindig kellemes meleg volt. Szilvi kisétált a kórház udvarára és fáradtan lerogyott a lépcsőre. BMR Brúnó, a vöröspanda egy fa ágain heverészett é figyelte, mi történik.

• Koszos lesz a köpenyed. – Figyelmeztette a főnővér.

A lányt ez érdekelte a legkevésbé. Tegnap délután kettőtől este tízig egy kisfiú ágya mellett virrasztott. Estére jobban lett, ma viszont kiderült, hogy a műtét elkerülhetetlen. Látta maga előtt a gyerek családjának kétségbeesett tekintetét, iszonyúan tehetetlennek érezte magát.

Megérintette a zsebében lévő imafűzért, amit az édesanyjától kapott sok évvel ezelőtt. A fülében az apja szavai vízhangoztak.

• Nagyon szép hivatás a mienk, talán az egyik legszebb. De sohasem szabad elfelejteni, orvosok vagyunk, nem mindenhatóak. Csak Isten a mindenható.

Becsukta a szemét és elmélyülten imádkozni kezdett. Az időérzékét teljesen elveszítette. Hamarosan néhány fiatal telepedett le egy közeli padra és élénk csacsogásba kezdtek.

• Semmi kedvem tanulni, pedig jövő héten vizsgázom. – Szólalt meg Edina unott hangon.
• Ugyan már! Inkább örülj! Egy hét múlva végzett nővér leszel. – Mondta lelkesen egy ápoló fiú, Szabolcs.

Edina értetlenül bámult rá, majd elővett a zsebéből egy tükröt, belenézett és elkezdte igazgatni a haját.

• Sikerülni fognak a vizsgák, meglátod. – Folytatta fiú.
• Engem ez akkor sem tesz boldoggá. – Mondta a lány és vállat vont.
• Nem értelek. Akkor miért mentél nővérnek?
• Egyszerűen azért, mert csak ide volt elég a tanulmányi eredményem. De nem akarok sokáig ebben dolgozni. – Jelentette ki.
• Te tudod! Én nagyon szeretem ezt a munkát. – Folytatta Szabolcs.
• Ugyan mit szeretsz benne?
• Hogy segítek az embereknek. Ezért választottam ezt a pályát. – Felelte csillogó szemekkel.

Edina továbbra sem értette, miért okoz valakinek örömöt a kórházi munka.

• És ti miért választottátok ezt a hivatást? – Fordult Szabolcs a többiekhez.
• Nekem a nagynéném is nővér. – Kezdte Diána, aki egy csésze teát szorongatott. – Ő az egyetlen a családban, akinek rendes fizetése van. A szüleimnek sohasem volt pénzük, ő viszont szerényen ugyan, de mindig megélt a fizetéséből.
• Szóval egy tekintélyszemélyt követett. – Állapította meg a maci. – És úgy tűnik, fontos neki az anyagi biztonság.

• Engem mindig vonzott az egészségügyi pálya. – Mondta egy másik társuk Viktória. – Kicsi koromtól kezdte tudtam, hogy kórházban szeretnék dolgozni. Viszont akkor találtam meg igazán a helyem, amikor először bemehettem a műtőbe.
• Nahát, az szörnyű lehetett! – Vágta rá Edina.
• Ne gondold! – Folytatta Viki. - Beállítottak kampózni, mert nem volt elég ember. A műtősnőnek nagyon fontos szerepe van. Nélküle nem tudom, mit kezdene az orvos. Amikor láttam Erikát műszerelni, azonnal tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Szeptemberben kezdem a műtősnői iskolát.
• Hogy ti ketten micsoda fanatikusok vagytok! – Jelentette ki Edina értetlenül. – Láttam, hogy tegnap egy órával tovább bent voltatok.
• Meglátogattam egy idős nénit, akit tegnap műtöttek. – Mondta Szabolcs.
• Én pedig az új kolleganőnknek segítettem. – Felelte Viki.

Edina ahogy Szabolcs lelkesedését, Vikiét sem értette. Brúnó viszont örömmel látta, hogy mindketten érzelmi többlettel dolgoznak. Ilyenkor az ember szívből végzi a feladatát, és szinte el se fárad. – Mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenki a neki való munkát végezné! – Gondolta.

• Én is szeretem a munkánkat, de alig várom, hogy külföldön dolgozhassam. – Szólt közbe egy fiatal doktornő, Nóra.
• Hova szeretnél menni? – Kérdezte Szabolcs.
• Talán Németországba, de az is lehet, hogy Angliába. Utóbbi messzebb van, de sokak szerint ott jobbak a körülmények.
• Ezért jársz angol tanfolyamra?
• Igen. Németből középfokú nyelvvizsgám van, de angolból felsőfokút szeretnék.
• Az egyetemen most mit is tanulsz? – Kérdezte Viki.
• Onkológusnak. A sebész és az aneszteziológus vizsgám már meg van, de ezt is meg akarom csinálni.
• Te aztán nem semmi vagy! – Nézett rá csodálattal Viki.

A doktornő elmosolyodott. – Mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. A szüleim folyton azt mondták, hogy csak a tanulással lehet érvényesülni.

• Mindig jó tanuló voltál? – Kérdezte Dia.
• Akkor voltam a legboldogabb, ha ötöst kaptam. Ha év végén két négyesem volt, már azon is kibuktam. A biológia volt a kedvenc tantárgyam, ezért lettem orvos.
• Szóval az egész élete a megfelelési kényszerről szól. – Állapította meg szomorúan Brúnó.
• Említetted, hogy jársz tornázni. Milyen? – Kérdezte Viki.
• Már nem járok. Kedden és pénteken ügyeletes vagyok, a többi napon muszáj tanulnom. – Hangzott a válasz.
• Ez igen! És a vőlegényed hogy bírja? – Kérdezte Szabolcs.
• Két hete szakítottunk. – Sóhajtott fel Nóra. – Egyszerűen annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele az életembe egy kapcsolat. – Mondta keserű mosollyal.

Brúnó egyértelműen látta, hogy Nóra céltudatban van. Ez az állapot nagyon vonzónak és példa értékűnek tűnhet, mert az adott személy ilyenkor emberfeletti teljesítményre is képes. Hosszú távon viszont, sajnos nagyon káros, hiszen az összes életterület háttérbe szorul.

Az is tudta, hogy az emberek számos, különböző indíttatással választhatnak egy hivatást, emiatt a kollégák sokszor egyáltalán nem értik meg egymást.

Szilvi még mindig a lépcsőn ült. A hallottak kicsit elterelték a figyelmét a beteg kisfiúról. Hirtelen meghallotta a főnővér, Erika hangját.

• Kész a műtét. A gyerek túl van az életveszélyen.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó azt sugalmazta a Józsefnek és Szilvinek, hogy vacsorázzanak az étteremben. Piroska és Kitti nem voltak otthon, a maci pedig tudta, hogy olyasmit fognak látni, ami nagy hasznukra válik.

• Ide gyertek! – Invitálta őket Betti. – A kisteremben termékbemutató van.
• Miféle termékbemutató? – Kérdezte Szilvi.
• Nem tudom pontosan. Valamilyen kozmetikumok, meg talán tisztítószerek.

A bemutatót egy nő tartotta. Hangja áthallatszott.

• Határozd el! Én megtettem. Te is meg tudod csinálni! 2010-ben hoztam egy döntést. Még csak két hónapja foglalkoztam ezzel az üzlettel, de otthagytam a munkahelyem, mert azt a célt tűztem ki, hogy a karácsonyi találkozón direktorként fognak köszönteni a színpadon. Íme, a fényképek. Akkor decemberben 300 000 Ft-ot kerestem nettóban.

A doki és a lánya érdeklődve a hallgatták.

• Nahát, ez igen! Ilyen rövid idő alatt! Vajon tényleg lehetséges ez? – Tűnődött Szilvi.
• Lehetséges. Viszont egy dolgot nem mond el, amit nagy valószínűséggel nem is tud.
• Mit?
• Azt kislányom, hogy azt, hogy ő meghozza azt a döntést, nagy valószínűséggel megelőzte egy DHS.
• Úgy érted, elszenvedett egy érzelmi veszteséget, és ezért hirtelen változtatott az életén?
• Érzelmi veszteséget, mely űrt, ürességet, mérhetetlen érzelmi hiányt hozott létre a belső világában.
• Talán a munkahelyén, amit otthagyott?
• Egy is egy lehetőség, de nem tudhatjuk pontosan.

A hölgy tovább folytatta.

• Elárulom nektek a titkot, hogy hogyan csináltam. Minden este összeírtam öt célt, amit másnap teljesítek. Reggel felkeltem, és a nap folyamán ezeket megcsináltam. Gyakran előfordult, hogy még többet is. Egy héten minimum három bemutatót tartottam. Volt olyan nap, hogy négy konzultációm volt. Elmentem tárgyalni Szegedre, Békéscsabára, Győrbe, sőt még Bécsbe is. Tudod miért? Mert céljaim voltak.

Szilvit lenyűgözték a hallottak, de nem tudta, elhiggyen-e mindent.

• Ha ez igaz, döbbenetes teljesítmény!
• Igen, az. – Mondta az apja. – Gyanítom, hogy most egy csomó ember ámulva hallgatja, és hasonló vágyálmokat sző.
• És gondolod, hogy ők nem fogják ezt elérni?
• Nem tudhatom. Egy azonban bizonyos. Ez a hölgy érzelmi túlműködéses. Az ilyen emberek, ha kitűznek öt célt, abból hetet-nyolcat is képesek megvalósítani. Az érzelmi alulműködésesek most valószínűleg feldobódnak. Viszont, ha holnap reggel felkelnek és meg kéne emelni a telefont, hogy áthívják az ismerőseiket egy bemutatóra, nagy valószínűséggel nem fogják megtenni.
• Szegények!
  
• Kitűzik a célokat de nem tudják megvalósítani, és ez csak rontani fog az önképükön. Folyamatosan meg fogják élni a kudarcot, az önértékelés-letörést aminek egyébként szervi elváltozásai is lehetnek. Mindezt azért, mert nem tudják, hogy a normál érzelmi működésünkhöz képest mind az érzelmi alulműködés (pl. lassúság, lustaság), mind pedig az érzelmi túlműködés (felpörgöttség, buzgalom) az érzelmi veszteségre adott biologikus válaszreakció.

Brúnó örömmel látta, hogy Józsefre jó hatással volt az érzelmek megértését adó tanf. Ha megértjük, hogyan működik a belső világunk, megérhetjük a körülöttünk élők viselkedését is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű tavaszi délután volt. A Nap már lemenni készült a Tulipán Sétány fölött. Piroska és Betti a teraszon üldögélt kezükben egy-egy kehely fagylalttal. Brúnó a pázsiton heverészett, természetesen láthatatlanul.

-          Józsi dolgozik? – Kérdezte Betti a nővérétől.

-          Igen, ügyeletes. Csak reggel jön haza. – Hangzott a válasz.

-          Szilvi is bent van a kórházban?

-          Igen. Ez az élete. Szinte minden nap önkéntes munkát végez iskola után.

-          Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jó pszichológus lesz, mint az apja.

-          Igen. Teljes egészében az ő jellemét örökölte.

-          Mond csak, nem néznek furcsán a kollégái Józsira, amiért alternatív gyógymódokkal is foglalkozik?

-          Vannak néhányan, akik nem értik, de szerencsére már sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel korábban. Egyre többen ismerik fel, hogy a betegségeknek lelki okai vannak.

A két nővér önfeledten beszélgetett. Piroska elindult, hogy hoz két limonádét. Már lépett volna be a házba, amikor a élese fékcsikorgást hallottak. Mire odanéztek egy fiatal fiú hevert az úttesten, a biciklije néhány méterrel arrébb összetörve. A kocsiból kiugrott a sofőr és szólongatni kezdte áldozatát.

-          Úristen! – Ordította Piroska, és már rohant is oda. Ellenőrizte a fiú pulzusát, konstatálta, hogy életben van. – Betti hívd a mentőket! Én értesítem Józsit. – Adta az utasítást a húgának.

Betti viszont földbe gyökerezett lábbal állt, látszott rajta, hogy teljesen lefagyott.

-          Nem hallod, mit mondtam?! – Folytatta a nővére.

A lány továbbra se reagált, ezért Piroska magához ragadta a telefont. Kihívta a mentőket, majd szólt a férjének, hogy baleset történt és sérültet visznek a kórházba.

-          Betti, keressük meg az igazolványait! A családját is értesíteni kell. – Folytatta tovább.

Betti lassan elindult. Szétnézett az úton a szétszóródott holmik között, de nem talált semmit. Piroska megtalálta a fiú mobilját, igaz két darabban. Azonnal összerakta és már hívta is az „Apa” néven rögzített számot. Tájékoztatta a történtekről, majd biztosította a segítségéről.

Közben megérkezett a rendőrség is. Betti továbbra is lefagyva dadogott, a sofőr rettegett, Piroska viszont ésszerű választ adott minden kérdésre. A mentők elvitték a beteget, a két nő kocsiba ült és indult a kórházba.

Betti leült a folyóson, Piroska idegesen sétált fel-alá, Szilvi csatlakozott hozzájuk. Hamarosan megérkezett Józsi.

-          Jó hírem van. – Kezdte. – A fiú visszanyerte az eszméletét. Elvégeztek nála néhány vizsgálatot, de hála Istennek úgy tűnik, karcolásokkal megúszta. Azt javaslom, most már próbáljatok megnyugodni. Gyertek a büfébe! Meghívok mindenkit egy süteményre.

Hamarosan kezdett mindenki lehiggadni.

-          Azért nem semmi, hogy anyának milyen lélekjelenléte volt! – Mondta Szilvi.

-          Igen. Én csak álltam leblokkolva. – Tette hozzá Betti. – Azt hiszem, stresszes helyzetben mindig ő cselekszik hamarabb.

József elmosolyodott.

-          Ennek is meg van az oka. Ha egy trauma, egy DHS kibillent minket az érzelmi többletünkből – ami a természetes alapállapotunk lenne -, akkor két féle módon tudunk reagálni. Érzelmi alulműködéssel vagy túlműködéssel. A jobbkezes nők általában túlműködésesek, a balkezesek alulműködésesek. A férfiaknál pont fordítva van. Persze vannak kivételek. Ismertem egy ikerpárt, akik közösen éltek meg édesanyjukkal egy nagy traumát a magzati korban. Náluk az első súlyos érzelmi veszteség a programozó DHS már adott volt. Emiatt ők fordítva reagáltak.

-          Milyen érdekes! – Ámult Szilvi.

-          Igen. Ha tisztában vagyunk ezekkel a biológiai törvényekkel, akkor jobban megértjük magunkat és másokat. Végül is teljesen logikusan működik.

Brúnó elégedetten bólogatott. - Pontosan így működik a biologika nem csak az embereknél, hanem az állatoknál és még a pandáknál is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere