(Kép forrása: pixabay.com)

Reggel tíz óra volt. A Nap besütött Zsolt és Andrea házába. Brúnó, a vöröspanda kintről figyelte, mi történik.

Andi a nappali kanapéján horkolt másnaposan. Késő éjszaka ment haza, miután összeveszett a férjével Edit miatt. Zoli reggel kidobálta a sörös üvegeket és kiürítette a hamutálakat, majd elvitte a kistestvéreit az iskolába.

Zsolt is érezte magán a macskajaj tüneteit, de közel se annyira, mint a felesége. Úgy érezte, gondolkodnia kell. Elhatározta, hogy sétál egyet. A szíve mélyén tudta, hogy Edit jogosan aggódik, sőt retteg, hogy ő és a felesége úgy végzik, ahogy a szüleik. Leült egy padra a parkban.

• Mégis csak kéne valami munka. – Tűnődött. Azt is tudta, hogy valahogy le kéne szoktatni a feleségét az italról. Hetente legalább kétszer részeg, a három gyerekük ebben nő fel.

Lassan elindult a sétányon. Nem tudta, hová és miért. Maga se tudta az okát, egyszerűen csak a megérzését követte.

Brúnó örömmel látta, hogy hallgat SejtElemre.

Egy szőke hajú nőt pillantott meg, aki egy dobozt emelt ki egy piros kocsiból.

• Nahát! Csak nem megvette valaki az üresen álló házat? – Gondolta.

Látta, hogy a hölgy nehezen boldogul, ezért odasietett hozzá.

• Segíthetek?
• Az nagyszerű lenne. Köszönöm!

Bevitték a holmit a lakásba.

• Irina vagyok. Most költöztem ide.
• Akkor szomszédok leszünk. Zsolt vagyok. Két házzal arrébb lakunk.
• Megkínálhatom egy teával?
• Igen, köszönöm!

Irina orosz volt, de rég óta Magyarországon élt. Az ötvenes éveiben járt.

• Mondja Zsolt, mivel foglalkozik?
• Néha alkalmi munkákat vállalok el. Tudja épp azon tűnődtem, hogy kéne végre valami munka.

Brúnó tudta és Irinának is feltűnt, hogy a férfi komolyan elgondolkozott az életén.

• És ön?
• Én több mindennel foglalkozom. Kártyavetés, asztrológia, alternatív gyógymódok.
• Érdekesen hangzik. – Mondta meglepetten Zsolt.
• Igen, ez egy nagyon izgalmas világ. Hosszú ideje ebben mozgok.
• És mire jó az a kártyavetés? Megmondja a jövőt?
• Nem egészen. Ez nem jóslás. Az aktuális tendenciákat tudjuk megnézni. Senkinek nem mondom azt, hogy tegye ezt, vagy ne tegye azt. Ez nem így működik.
• Mondja, mennyiért csinálna nekem egy kártyavetést?
• Egy segítőkész szomszédnak? Természetesen ingyen.

Irina meggyújtott egy mécsest, elpakolt az asztalról és becsukta az ablakot, hogy ne zavarják őket a beszűrődő zajok. Elővett egy ősréginek tűnő kártyapaklit és elmélyülten keverni kezdte. Majd kiterítette a több ezer éves szimbólumokat tartalmazó lapokat.

• Úgy látom, maga házas.
• Pontosan.
• De nem boldog.

Zsolt nem felelt.

• Nocsak! Nem szerelemből házasodott.
• Nahát, ezt meg honnan tudja. – Hallatszott a döbbent válasz.
• A múltjában látok egy másik lányt. Sötét hajú, fiatal nő lehetett.
• Katinka.
• Nagy hatással volt önre.
• Így van. De sosem mertem közeledni hozzá. Aztán eltűnt az életemből.
• Sajnos sok férfi van ezzel így. Le vannak zárva érzelmileg, így nem merik megszólítani a hölgyet, aki megérinti őket.

Zsolt döbbenten hallgatta. Azt hitte, csak ő esett ebbe a hibába.

• Már nagyon bánom, hogy nem léptem időben. Ugyan úgy nem mertem odamenni hozzá, mint iskolás koromban egy másik lányhoz. Aztán jött a nagyszájú Andi és feleségül vettem.
• Ez gyakrabban megesik, mint gondolná. A közeljövőben viszont úgy látom, választás előtt áll.
• Miféle választás?
• Azt nem tudom pontosan. De döntenie kell valamiben. Két út áll ön előtt, az egyik felfelé, a másik lefelé vezet. Negatív energiák rossz útra csábítják, az égiek viszont segítik, hogy jó életet éljen.
• Már értem.

Igen, értette. Tudta, hogy választani kell az alkohol és a játékszenvedély, valamint a családja között.

Megköszönte és felállt. Lassan kisétált.

• Van három gyerekem, egy feleségem és egy nővérem. Azt akarom, hogy mindannyian boldogan éljünk.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Péntek volt, este hat óra. BMR Brúnó úgy döntött, meglesi a Tulipán Sétány titokzatos tanárnőjének estéjét.

Edit kivette a bort a hűtőből. Két személyre volt terítve. Az asztal közepén két súlyos, valódi ezüst gyertyatartó állt, amiket egy külföldön élő nagynénjétől örökölt. A vacsorát melegen tartotta, a somlói galuska még a hűtőben volt. Ez volt Georg kedvence, valamint a Bock Royal Cuvé. Edit mindig ezzel a várta férfit. Halkan szóltak ’50-es ’60-asz évek tánczenéi.

A fiatal nő bement a hálószobába és belebújt krémszínű koktélruhájába. A haja és a sminkje már készen volt, nyakában egy Georgtól kapott briliáns nyakék. Fekete magas sarkú szandált vett fel, körmeit élénkpirosra festette.

Így zajlott ez szinte minden pénteken, immár ötödik éve. A negyvenkét éves tanárnő egy olaszországi nyaralás során ismerte meg a nála tizenöt évvel idősebb osztrák-magyar származású férfit. Néhány közös vacsora és áttáncolt éjszaka után azonnal egymásba szerettek.

Georg pocakos, őszülő úriember volt, mellényt, zakót és zsebórát hordott. A régiségek jelentették számára a legtöbbet. Bécsben ez múzeumot üzemeltetett és szoros kapcsolatban állt egy párizsi képtárral is. Agglegény volt, de Edit nem akarta szorosabbra fűzni a kapcsolatukat, megelégedett az együtt töltött hétvégékkel. Georg adta meg neki azt az érzelmi és fizikai biztonságot ami mellett lelke megnyugodhatott és feledhette a kís-értő feldolgozatlan érzelmi VeszTeségeket (DHS-eket) tartalmazó múltját. Csak hónapokkal a kapcsolatuk kezdete után árulta el a férfinek, hogy fest. Georg azonnal meglátta benne a tehetséget, és nekilátott a festményei eladásához. A nő ragaszkodott hozzá, hogy Georg egy bizonyos százalékot megtartson a képek árából.

Hallotta, hogy megérkezik a kocsija. Gyorsan meggyújtotta az asztalon lévő két gyertyát és a lekapcsolta a csillárt. Csengettek, máris szaladt ajtót nyitni.

• Szia, szerelmem!
• Szervusz drágám! – Üdvözölték egymást és a férfi szorosan megölelte. Egy nagydoboz likőrös bonbont, egy Swarovski kristályokkal díszített nyakláncot és a legutóbb eladott két festmény árát hozta neki.

A vacsora és a borozgatás után Georgnak hirtelen támadt egy ötlete. – Mit szólnál, ha elmennénk táncolni?

• Ugyan már! Miket beszélsz?! – Nézett rá döbbenten a kedvese.
• Nem azt mondtad, hogy pénteken buli van az étteremben?
• De, igen…
• Miért ne mehetnénk el egyszer?
• Nem is tudom…
• Azt mondtad, kedves a család, aki vezeti.
• Igen, nagyon is… De tudod, hogy nem barátkozom senkivel. Nem járok társaságba.
• Tudom szívem, de miért ne lehetne ezen változtatni? Úgy emlékszem, jól érezted magad Piroskáékkal mind az újmedicína, mint a BMR tanfolyamon.
• Georg, ez nagyon hirtelen jött. Kérlek, most ne erőltesd!
• Rendben, drágám. – Hangzott a megértő válasz.

A férfi érezte, hogy Edit nincs olyan állapotban, hogy örömmel menjen társaságba, ezért jobbnak látta lezárni a témát.

• Azért itthon táncolhatunk?
• Hát, persze! – Vágta rá örömmel a nő, és már fel is pattant.
• Akkor gyerünk, slow fox! Slow, slow, quick, quick, slow, slow, quick, quick.
• Képzeld, gyakoroltak a cha-cha-chát, már egész jól megy. – Mondta vidáman Edit. Már nyoma sem volta rajta a korábbi szorongásnak.
• Helyes! – Georg már repített is körbe a tágas nappali parkettjén, ahol kifejezetten ezért nem volt szőnyeg.

Fiatal korában táncos volt, a tánctanári végzettsége is meg volt, de már nagyon rég óta nem tanított.

Mindkettőjük életében a közös esték jelentették a fénypontot. Boldogan táncoltak órákig, közben egy picit megálltak édességet enni. Éjjel egy órakor feküdtek le, másnap pedig vidékre indultak egy wellness szállodába.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit boldog, viszont az is tudta, hogy érzelmileg le van zárva.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Meleg tavaszi este volt. Brúnó egy padon heverészett. Edit a tanárnő sétált végig a Tulipán Sétányon. Egész délután dolgozatokat javított, jól esett neki egy kis séta. Egy kosárnyi finomsággal az öccséhez indult. Régen rádöbbent, hogy a testvére és a sógornője menthetetlen, de kötelességének érezte, hogy a három gyerekükről gondoskodjon.

Zsolték háza volt a legrendetlenebb a környéket. A lány nyitva találta az ajtót, így besétált. A tévében hangosan üvöltött a meccs. Az öccsét a kanapén találta, egyik kezében a távirányító, a másikban cigaretta, lábai az asztalon. Egy zacskó chips-et rágcsált.

• Jó estét!
• Csá tesó! – Szólt hátra Zsolt. Edit nem szerette az ilyen fajta üdvözlési formát. Az iskolában mindig rászólt ezért a gyerekekre, de most nem volt kedve a testvérét nevelni.

Luca, a tizenkét éves down kóros kislány odaszaladt hozzá és megölelte. Edit hozzá volt szokva a szívélyes fogadtatásához.

• Hol vannak a többiek? – Kérdezte.
• Szia! Itt vagyok. – Halotta meg a tizenhat éves unokaöccse, Zoli hangját a konyhából. A fiú egyik kezében egy fakanalat, a másikban a történelem könyvét tartotta. Meglehetősen fáradtnak tűnt.
• Nahát, te főzöl?
• Mondtam neki, hogy éhes vagyok. – Mondta Luca.
• Zsolti, hol van a feleséged? – Kérdezte Edit.
• Pétert szidja. Rossz jegyet hozott haza.

Abban a pillanatban meghallotta a sógornője hangját.

• Hogy lehetsz ilyen hülye, fiam? Állandóan szégyenkeznem kell miattad! – Andrea egy sörösüveggel a kezében rontott ki a gyerek szobájából. Péterke holt sápadt volt.
• Valami baj van, Andi? – Kérdezte Edit.
• Már megint kettest hozott matekból.
• Mi lehet az oka?
• Nyilván az, hogy egy semmire kellő, lusta, trehány disznó. Mint minden férfi. – Vágta rá gondolkodás nélkül.
• Láthatnám a dolgozatot?
• Én már megnéztem. – Szólt közbe Zoli. – Nem értem. Kérdeztem tőle, hogyan lehet öt meg három tizenhárom. Azt mondta, ő a hármast nyolcasnak nézte.
• Itt a dolgozat. – Adta oda Péter.

Edit átnézte, és kezdett rájönni, mi lehet a probléma.

• Zsolti, szerintem Péternek szemüvegre van szüksége.
• Mi?
• Valószínű, hogy nem lát rendesen.
• És mégis miből vegyek én szemüveget neki?

Edit egyre dühösebb lett, de nem akart a gyerekek előtt veszekedni a testvérével.

Zoli letette a tankönyvet és elkezdte kiszedni a tésztát a lábosból.

• Várj fiam, segítek. – Lépett oda. – Mit tesztek a tésztára?
• Azt hittem még van egy kis mák, de úgy látszik, elfogyott. – Állt tanácstalanul a fiú a konyhaszekrény előtt.

Edit kivett a kosarából egy darab sajtot, fogott egy reszelőt és ráreszelte a tésztára.

• Úgy látom, a gyerekek még nem vacsoráztak.
• Ettek az iskolában. – Lökte oda Zsolt.
• Valahol van még egy zacskó chips. – Tette hozzá Andrea.

Editnek egyre inkább nehezére esett az ÖnUralom, hogy megőrizze a hideg vérét. Három tányért az asztalra tett. – Egyetek! Zoli, édességet is hoztam, később add oda a testvéreidnek. – A fiú tudta a pillantásból, hogy ez azt jelenti, ügyeljen, hogy a kicsik egyék meg, és ne a szüleik.

Edit visszament a nappaliba.

• Keresek egy szemészt Péterkének. Találkoztam már hasonló esetekkel az iskolában. A gyerek nem lát rendesen, így összecserél számokat és betűket.
• Vagy csak buta! – Felelte Andi miközben egy újabb sört nyitott ki.
• Két pofon, és máris megtanulja. – Kontrázott rá Zsolt.

Edit kikapta az irányítót az öccse kezéből, és kikapcsolta a televíziót. Lehajolt hozzá és szúrós tekintettel a szemébe nézett.

• Ha még egyszer meghallom, hogy bármi rosszat mertek mondani a három gyerek közül bármelyikre is, vagy ráemelitek a kezeteket, soha többet nem láttok, és minden támogatásomat megvonom.

Hátat fordított és kivonult. Az ajtó erőteljesen becsapódott mögötte. Mindig megviselte a találkozó a testvérével, de ez több volt a soknál. Kitántorgott az utcára és megkapaszkodott a kerítésben.

Brúnó tudta, hogy a mentelem program fut a fiatal nőben. Őt nem mentették meg gyerekkorában, ezért mindent megtesz a testvére három gyermekéjért.

Lassan elindult.

• Jó estét Editke! Sétálgatsz? – Piroska kedves hangját hallotta, de rémülten rándult össze.

A Kőszegi házaspár a házuk előtti teraszon üldögélt.

• Nagyon szép idő van! Gyere, igyál velünk egy teát! – Invitálta József.
• Sajnálom, nem lehet. – Mentegetőzött.

Abban a percben nyílt Zsolték házának ajtaja.

• A hülye nővéred! – Üvöltötte Andi, miközben kirohant.
• Nekem is az agyamra megy, de nélküle éhen halnánk. – Ordított utána a férje.
• Andrea beledobta a sörösüveget a kukába és elviharzott.

Edit megtántorodott.

• Csak semmi kifogás. Leülsz és beszélgetünk egy kicsit. – Mondta Piroska és már indult is, hogy bekísérje a teraszra. Leültette és egy csésze teát töltött neki.
• Edit, nem a te hibát a testvéred életmódja. – Mondta együttérzően József.
• Csak a gyerekek miatt tartom vele a kapcsolatot.
• Nagyon szép, hogy törődsz a kicsikkel. – Mondta Piroska és a vállára tette a kezét.
• Nem akarom, hogy tönkre menjenek.
• Reméljük nem fognak!
• József, azt hiszem Péternek szemüvegre lesz szüksége. Tudnál ajánlani egy szemészt.
• Hát persze. Gyertek be holnap a rendelőmbe és átkísérlek benneteket a kollegámhoz.
• Az anyja szerint hülye, pedig szerintem csak rosszul lát. A többi tanár szerint is jó eszű, csak nagyon csendes.
• Ez teljesen érthető. – Mondta Piroska.

Edit nem bírta tovább. Muszáj volt kiöntenie a szívét.

• Zoli nagyon rendes gyerek. Rengeteget tanul. Megígértem neki, hogy fizetem az egyetemi tanulmányait.
• Ez nagyon szép tőled!
• Most épp főzött a testvéreire. Túl fiatal még ahhoz, hogy egyedül gondoskodjon róluk.
• Szegény gyerekek! – Sóhajtott fel Piroska!
• A szüleink hasonló életmódot folytattak. Sajnos az öcsém is ezt választotta. Legalább a gyerekeket szeretném ettől megmenteni.
• Ez nagyon nehéz ügy, de segítek, amiben tudom. – Gondolkodott el József. – Nyugodtan megbízhatsz bennünk. Orvosként és szomszédként is melletted állunk.
• Nagyon köszönöm!
• Tényleg, van valami programod holnap estére? – Kérdezte Piroska.
• Azt hiszem nincs.
• Akkor ketten elmegyünk valahova. Tartunk egy csajos estét!
• Benne vagyok.

Brúnó örömmel látta, hogy Edit és a Kőszegi házaspár között végre barátság szövődött.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

BMR Brúnó, a vöröspanda az étterem előtti pázsiton heverészett. Gyakran járt erre mostanában. Ez a hely vált a Tulipán Sétány központjává, így kitűnő helyszín volt arra, hogy tanulmányozza az embereket.

Milán érkezett. Jó kedvűnek tűnt. Szerette a munkáját, ma sikerült eladnia egy nagyobb összegű ingatlant, ez különösen feldobta.

• Jó estét! – Üdvözölte Betti. Hozhatok valamit?
• Előbb megvárom a feleségem. Nem soká jön. Tudod, nagyon örülünk, hogy végre van egy vegetáriánus étterem a környéken!

A lány hamarosan megérkezett. Gyönyör nő volt, a harmincas éveiben járt és egyre sikeresebb divattervezővé vált.

• Hogy telt a napod, drágám? – Üdvözölte a férje.
• Jól. Egyre jobban halad a munka.

Megrendelték az ételt. Milán látta a feleségén, hogy valami bántja.

Brúnó örült, hogy a férfinek feltűnt a felesége szótlansága. Ez a Belső TilAlom jele.

• Valami baj van, ugye? – Kérdezte.
• Á, nem érdekes.
• Ugyan már! Látom rajtad.
• Csak a szokásos. Nem vagyok terhes. Most sem sikerült. – Válaszolta szomorúan.
• Ó! Ez tényleg nem jó hír! Nagyon reménykedtem.

Ez Milánt is lehangolta. Rég óta vágytak gyerekre, de sehogyan sem jött össze. Csendben ettek egy darabig, majd megszólalt.

• Figyelj, szívem, mi lenne, ha mégis megpróbálnánk az örökbefogadást?
• Megmondtam, hogy saját gyereket akarok. – Jelentette ki Brigitta ellentmondást nem tűrő hangon.

Nyomasztó csend telepedett közéjük Brigitta elhatárolódása miatt, majd az ablakból meglátták Józsefet és Kittit, amint a család hatalmas kínai chau-chau kutyáját sétáltattak. A doki egyik kezében a pórázt tartotta, a másikkal a kislány kezét fogta.

• Édes kislány! – Mondta a lány keserű mosollyal.
• Igen az! És őt is örökbe fogadták.
• De nekik már van egy vér szerinti lányuk is.
• És nem tesznek különbséget kettejük között.
• Nem akarok erről beszélni. – Zárta le a vitát Brigi.

Kitti beszaladt fagyit venni. Betti megpuszilta és váltott vele néhány szót. Egyértelműen látszott, hogy a kislány már teljesen beilleszkedett az új családjába.

Brúnó aggodalommal nézte a fiatal házaspárt. Tudta, hogy rövid idő alatt mindketten elszenvedtek két DHS-t (érzelmi veszteséget). Az egyiket, amikor kiderült, hogy a nő még mindig nem vár gyermeket, a másikat pedig Kitti megjelenésekor.

Csendben vacsoráztak tovább, alig szóltak egymáshoz.

• Nem bírok többet enni. – Jelentette ki a lány.
• Én sem. Gyere, menjünk. – Felelte a férje.
• Azt hiszem, sétálok egy kicsit. Menj csak haza! – Ezzel el is indult.
• Becsomagoljam a maradék ételt? – Kérdezte egy pincér.
• Köszönöm, nem. Nagyon finom, de nem tudunk többet enni. Javaslom, adják oda a kóbor kutyáknak.

Milánnak sem volt kedve hazamenni. Boldogan érkezett, egyáltalán nem egy ilyen lehangolt, szótlan estére számított. Sétált egy kicsit, majd bement a sétány végén található bárba. Leült a pulthoz és rendelt egy whisky-t. Ritkán ivott, de most kivételt tett. Boldog lett volna egy örökbe fogadott gyerekkel is, ezzel szemben a felesége ragaszkodott a saját babához.

Brúnó már korábban megállapította, hogy ez egy Tudati KötElem a lánynál.

Egy közeli asztalnál Zsolt kártyázott néhány férfival.

• Vesztettél haver! – Jelentette ki az egyik.
• Játszunk még egy kört! – Vágta rá Zsolt. – Kell a pénz, ki kell fizetnem a kölyök szemüvegét.
• Nem lát rendesen? – Kérdezte az egyik társa.
• Nem, a fene egye meg. A nővérem megvette neki a pápaszemet, de azt mondta, fizessem ki.

Milánt kezdték idegesíteni a hallottak. – Hogyan beszélhet valaki így a családjáról?! Bejövök ide, hogy megnyugodjak, erre ezt kell hallgatnom.

• Nekem nincs gyerekem, és nem is akarok. – Mondta az egyik részeg ember.
• Néha én is bánom! – Jelentette ki Zsolt. – Az első még normális lett, de a második! Nem bocsátom meg az asszonynak, hogy ilyen gyereket szült nekem. A harmadik meg csak becsúszott.

Milán iszonyú dühöt érzett. Felpattant és megragadta Zsoltot.

• Miféle apa vagy te? Meg se érdemled, hogy így nevezzenek! Egy gyerek mindig Isten ajándéka, akkor is, ha down kóros és akkor is, ha sokba kerül a szemüvege! Hálás lehetsz a nővérednek, amiért törődik velük! Jól figyelj rám: ha még egyszer meghallom, hogy egy rossz szót szólsz a családodról, rádküldöm a gyámhatóságot. Nevelőszülőknél jobb helyük lenne, mint nálad és az alkoholista feleségednél! – Meglökte Zsoltot és kiviharzott.

Magán is meglepődött.  Ritkán volt dühös, azt pedig el se tudta volna képzelni, hogy megüssön valakit.

Brúnó jól tudta, mi a helyzet:

• Szegény ember! ! A korábbi két DHS után már nem bírt egy harmadikat is elviselni. Ez teljesen normális reakció, így működik az agy. Ezt meg kellene tanítani az embereknek, hogy tudják, hogyan jönnek létre a különböző érzelmi állapotok, így kevesebb konfliktus lenne a világban.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Be

(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány lázban égett a retro party miatt. Betti vezetésével szépen feldíszítették az éttermet. Már gyülekeztek az emberek, a diszkó gömb forgott, az Abba szólt, még viszonylag halkan.

• De örülök, hogy eljöttetek! – Köszöntötte Betti a környék új lakóit, a félig indiai családot. – Végre megismerhetitek a többi szomszédot. Azt hiszem még nem találkoztatok a sógorommal.
• Kőszegi József vagyok. Már sokat hallottam rólatok.
• Kovács Arnold. A feleségem, Tulasi, a lányom, Kairavi és a fiam, Rashid.

Betti bemutatta az új szomszédokat a környékbelieknek. József és Arnold rövid idő alatt összebarátkoztak.

• Orvos vagy?
• Körzeti orvos, pszichológus, valamint új medicinával foglalkozom.
• Úgy hallottam az egy nagyszerű módszer.
• Mára már bizonyított tény, hogy a betegségeknek lelki eredete van.

A két férfi tovább beszélgetett. Piroska és Tulasi is talált közös témát. A buli egyre jobban beindult. Lekapcsolták a fényt, a diszkó lámpát beindították. Hangosan szólt a Boney M, a táncparketten szinte már lépni se lehetett.

A bárpult mellett három diáklány ült, akik Károlytól és Dorottyától bérelték az albérletüket.

Zoli a 16 éves fiatal fiú egy sarokban ült. Időnként a lányokra pillantott, de még a tekintetüket is kerülte. Egyértelmű volt, hogy tetszik neki az egyikük, de nem mer odamenni hozzá.

Hamarosan megérkezett Marci, a nagydumás, tetovált srác. Kezet fogott a többiekkel és rendelt egy italt. Néhány percig nézelődött, felmérte a terepet, majd átvágott a tánctéren egyenesen a legdekoratívabb lány, Vanessza felé. Meghívta egy italra, beszélgettek egy kicsit, majd táncolni kezdtek.

Zoli a szeme sarkából figyelte a jelenetet, majd felállt és elsomfordált.

• Szegény gyerek! – Mondta József. – Tetszik neki a lány, de nem merte megszólítani.
• Sok ilyen van.
• Bizony, a munkám során rengeteg ilyen esettel találkoztam.
• Tudod, miért van ez? Mert a férfiak többsége érzelmileg le van zárva. – Mondta Arnold.
• Lezárva? Így még sohasem fogalmazta meg. – Tűnődött a doki.
• A szülők beléjük beszélik, hogy egy kisfiú nem sír, az érzelmeiről egy férfi nem beszél, meg efféle egyéb bölcsességeket, amik már idejétmúltak. A harctéren a túlélést jelentették, most inkább az érzelmi kiszolgáltatottságot alapozzák meg a férfiak számára. Gondolj bele, meg tudsz-e ismerni egy világot, amiről nem beszélhetsz, nem ismerheted meg, nem kérdezhetsz róla? Ha pedig valami kibillenti a belső világot, mit fog egy férfi érezni? Azt, hogy elveszett a belső stabilitás, hogy kiszolgáltatottá vált. A hatást kiváltó nő pedig veszélyessé vált. És ez az eredménye: nem merte megszólítani a nőt.
• Marcinak nem volt vele gondja. Ő minden, csak nem félénk.
• Marci túlműködéses - a veszélyre felpörgöttséggel reagált érzelmi alapon. Zoli viszont alulműködéses állapotban van. Veszélyre, veszteségre jobbkezes férfiként érzelmi alulműködéssel reagál - inkább elkerüli a konfliktushelyzetet az érzelmi energiaszint zuhanás miatt. "Kevésnek érzem magam a helyzethez!" Marcinál fordítva van.
• Ez mindig így van?
• Vannak kivételek a kezességben, de azoknak is oka van. A reakciónk életterületenként is változhat.
• Honnak tudsz te ilyeneket?
• A BMR-LÁT tanfolyamról.
• BMR-LÁT? Erről még nem hallottam.
• A belső világgal és a lelki állapotok rendszerével foglalkozik.
• Egyre érdekesebbnek tűnik.
• Aki nincs többletben, - ez a velünkszületett alap állapotunk – az alulműködésbe vagy túlműködésbe kerül valós vagy vélt, veszteségre adott reakcióként. A jobbkezes férfiak általában alul, a balkezesek túlműködésesek. A nőknél pont fordítva van.
• Hogyan nyilvánul meg az alul és túlműködés?
• Érzelmi alulműködéses reakciónál kitűzöl napi 5 célt és örülsz, és jó ha kettőt tudsz teljesíteni. Sajnos nem lesz energiád. Túlműködésnél kitűzöl 10 célt és 12-t simán teljesítesz, ezért lesz akaraterőd is. Az akaraterő, a felpörgöttség biologikus válaszreakciója a szervezetnek.
• Ezért lassabb és alulműködéses a férfiak nagy része. – Mondta József. – Ez bizony sok mindent megmagyaráz.
• Pontosan így van.
• Szeretném jobban megismerni ezt a rendszert!
• Jó ötlet. Segítek benne.
• Előre is köszönöm!

Brúnó boldogan látta, hogy jó barátság szövődött két nagyszerű ember között. És azt is, hogy milyen sok embernek fognak segíteni a BMR és az új medicina által.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Brúnó az egész napot átaludta. Kora este ébredt. Jól tudta, így is fog érdekességeket látni az emberek világában. Megvacsorázott és elindult a belváros fele.

Már érződött a tavasz a levegőben. Péntek este volt. A város nyüzsgött, az emberek izgatottan indultak szórakozni.

Tibor egy cukrászda előtt szorongott, kezében egy csokor rózsaszín rózsával. A sovány, félénk, negyvenkét éves férfi egy internetes társkeresőn ismerkedett meg a nála hét évvel fiatalabb Katával. Negyed órával korábban érkezett a megbeszélt időpontnál.

• Mégis csak úgy illik, hogy a férfi érkezzen korábban. – Gondolta.

Percenként izgatottan az órájára pillantott.

Kata hamarosan megérkezett. Szolid lánynak tűnt. Farmert, lapos sarkú cipőt és fekete kabátot viselt, hosszú haját lófarokba fogta. Csak szempillaspirált és szájfényt viselt.

Tibor átadta neki a virágot, majd bementek a cukrászdába. Kedvesnek találta a lányt, de nem érzett iránta különösebb vonzalmat. Egy ablak előtti asztalt választottak.

• Mit kérsz?
• Egy narancs dzsúzt.
• Jól hangzik. Azt hiszem, én is azt választom.
• Ha szeretnél, nyugodtan igyál bort!
• Ó, én nem iszom alkoholt.
• Valóban? Én sem. Nézd, milyen jól néz ki a dobos torta! Azt viszont imádom!
• Nekem is az egyik kedvencem.
• Tényleg?
• A gyerekkoromra emlékeztet. A nagynéném nagyon finomat készítette.
• Micsoda véletlen! Az én nagymamám specialitása is ez volt.

Mindketten mosolyogtak. Lassan kezdtek felengedni.

Az utcán két részeg ember haladt el hangoskodta. Kata arca elkomorodott.

• Ez borzalmas!
• Erre képes az alkohol. Sőt, még sokkal rosszabb dolgokat is kihoz az emberből.
• Nekem mondod?! Sajnos tudom. Bár, ne tudnám!
• Apám alkoholista volt.
• Az enyém is.
• Teljesen tönkre tette a gyerekkoromat.
• Az enyémet is. És anyám életét is.

Néhány másodpercig mindketten szomorúan bámultak magukat elé. A múlta révedtek. Közben megszólalt a zene. Kata törte meg először a csendet.

• Nahát, a Depeche Mode az egyik kedvencem!
• Én is nagy rajongójuk vagyok. Mennyivel jobb, mint az A-ha!
• A discóba járó osztálytársaim kedvelték A-hát. Én sose értettem, mit szeretnek annyira a bulizásban. Az a tömeg, a füst, a sok részeg.
• Én se jártam ilyen helyekre. A mozi és a színház sokkal inkább az én világom Tudod mit, jövő héten lesz egy Depeche Mode koncert, elmehetnénk együtt!

Kata kicsit meglepődött, de tetszett neki az ötlet.

• Benne vagyok!

Tibor lelkesen sétált haza fele. Madarat lehetett volna fogatni vele.

• Nem is értem, hogy lehet, hogy ez a lány először nem tetszett. Most úgy érzem beleszerettem, pedig csak két órán át beszélgettünk. Az egész életemet el tudnám képzelni vele. Csendes családi ház a külvárosban, óriási plazma TV, profi hangfalak. Alkohol persze nem jöhet a házba. Nekünk aztán nem lesznek bulizós barátaink. Ha szórakozni vágyunk, majd sétálunk egy parkban és moziba járunk. Nahát, milyen állat volt ez?

Valamit látott elsuhanni maga előtt, de fogalma sem volt, mi lehetett az. Nem tudta, hogy Brúnó végig követte az úton.

• Ideje sugalmazni neki néhány gondolatot, mielőtt elrontja az életét, sőt még Katáját is. – Gondolta határozottan a panda.
• Ide figyelj haver! Biztos, hogy tetszik neked ez a lány? Mit látsz benne? A nőt? Netán barátot vagy szövetségest?

Tibor mire hazaért, teljesen kijózanodott.

• Talán elhamarkodtam. – Tűnődött. – Az, hogy szereti a Depeche Mode-ot és utálja az alkoholt még kevés a házassághoz… Nem baj, azért elmegyünk a koncertre. Lehet, hogy jó barátok leszünk.
• Pontosan így van! – Bólogatott Brúnó.

A maci jól tudta, hogy Tibor a hasonló múltnak köszönhetően összekeverte a rokonszenvet a vonzalommal. Az embere beleeshetnek abba a hibába, hogy a közös rajongást vagy a közös gyűlöletet vonzalomnak, netán szerelemnek hiszik. Két ember viszont most megmenekült ettől a hibától.

• Nahát, ezek az emberek! Hogy mennyire nem ismerik magukat! Bárcsak ismernék a LÁT táblázatát! – Mondta a vöröspanda és tovább ballagott.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Kép forrása: pixabay.com

Brúnó csodás, napfényes reggelre ébredt. Rágcsált némi gyümölcsöt, megtisztogatta a bundáját, majd nekivágott a városnak. Hamarosan egy hatalmas, háromszintes családi ház előtt találta magát. Benézett a kerítés mögül. Egy gyönyörű sziklakertet és egy nagy úszómedencét pillantott meg. Az ablakban virágok, a garázs előtt egy tűzpiros és egy sötétkék BMW várta gazdáit.

• Álomszép házikó! Vajon kik lakják? Meg kell néznem! – Gondolta, és máris szalad befelé. Felmászott egy fára és kíváncsian figyelt.

Dorottya, a negyvenöt év körüli barna hajú díva tűzpiros hálóingben és marabu tollas papucsban sietett lefelé a széles lépcsőn.

• Dominik, are you ready? – Kiáltotta.
• Még nem készültem el, Anya.
• Why are you speaking Hungarian? You should practice your English.

A nyolcéves kisfiú nem válaszolt, csak életuntan ballagott le.

Két évvel idősebb nővére, Léna lelkesen viharzott be a nappaliba.

• Apa, nézd, mit mutatok!
• Ne most kicsim, dolgozom! – Károly a számítógép előtt ült öltönyben, a diplomatatáskája mellette. Hátra se nézett, úgy válaszolt.

A kislány hátra somfordált és mosolyogva leült a zongorához. Eltökélt szándéka volt, hogy meglepi az apját. Játszani kezdett egy darabot.

• Mit művelsz lányom, tudod, hogy apád ilyenkor a tőzsde árfolyamokat figyeli!

A lány rémülten ugrott fel.

• Egy perc nyugta sem lehet az embernek?! – Ordította Károly. Felhajtotta a kávéját, felkapta a táskáját, és már el is tűnt.

Eközben Erzsi néni, a házvezetőnő a reggelit készítette.

• Gyertek gyerekek enni!
• Mami, jössz délután a meccsemre? – Kérdezte Dominik.
• Nem kisfiam, időpontom van a műkörmöshöz. Majd a bébisztter elvisz és hazahoz.
• De Mami, a többiek anyukája ott lesz.
• Sajnálom! Este vacsorázni megyek a csajokkal. Mit szólna Rozi és Kata, ha nem megfelelő külsővel jelennék meg?!

A gyerek értetlenül állt, Erzsi néni pedig dühösen csóválta fejét.

A kisfiú előkapta a labdát és játszani kezdett. Fél perc se telt bele, egy kristályváza hatalmas csörömpölés közepette szilánkosra tört.

• Mi a francot műveltél, fiam? Tudod te mennyibe került? Két hét szobafogság.

A gyerek dermedten állt, és meg se tudott szólalni.

Erzsi néninek idáig is nagy erőfeszítésébe került, hogy csendben maradjon, de most már nem bírta tovább. Jól tudta, hogy ez azért történt, hogy figyelmet kapjon.

• Gyertek, üljetek asztalhoz! Máris összesöpröm. Tudod mit, Domikám? Elmegyek a meccsedre, aztán eszünk egy fagyit.

Brúnó nagyon sóhajtott.

• Micsoda család! Kár értük!

A kispanda látta, hogy mi lesz húsz évvel később. Léna elmenekül. Minél előbb úgy intézi a tanulmányait, hogy kollégista lehessen. Jobbkezes lányként túlműködéses, így kemény munkával híres zongoraművésszé válik. Közben végig érzi, hogy valami hiányzik az életéből.

Dominik sorsa még nehezebb lesz. Jobbkezes fiúként alulműködéses. Nem harcol az álmaiért. Drogos lesz, és abbahagyja az iskolát.

• Meg kell tanítani az embereknek, hogy a céltudat egy beszűkült tudatállapot. Ilyenkor nem vesszük figyelembe a családtagjainkat, akár a saját gyerekeinket sem. Hosszú távon súlyos következményei lehetnek. És azt is el kell nekik mondani, hogy a semmibevétel is bántalmazás. Passzív módon ugyan, de bántalmazás.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/ebédlőasztal-étterem-dining-teríték-444434/

Brúnó ma egész nap a Városligetben lustálkodott egy magas fa tetején. Úgy döntött, csak este néz szét az emberek között. Megvacsorázott és elindult.

Hamarosan egy kicsi, de ízlésesen berendezett lakás előtt találta magát. Felugrott az ablakpárkányra és benézett. Megpillantotta Milánt. A harmincas éveiben járó férfi épp vacsorát főzött. Egy üveg bort és két poharat helyezett a konyhaasztalra. Amikor meghallotta, hogy a felesége kocsija megérkezik a ház elé, izgatottan meggyújtott egy gyertyát.

• Szívem, nézd mit főztem! - Mosolygott Brigittára.
• Holt fáradt vagyok, a főnök teljesen kikészített. - Hangzott a válasz.
• Gyere, igyál egy pohár bort, attól megnyugszol egy kicsit!
• Jaj Milán, mit keresnek a ruháid a széken?! Nem megmondtam már százezerszer, hogy ne hagyd szét a cuccaidat?! Nincs elég dolgom az irodában, még utánad is pakolhatok!

Lerúgta a magassarkú cipőjét, megszabadult szoros kosztümkabátjától és idegesen beviharzott a fürdőszobába.

Brúnó fürgén átugrott a fürdőszoba ablakpárkányára, tudta, hogy itt segítségre van szükség. A lány csukott szemmel feküdt a kádban és próbált lehiggadni.

„Ugyan már, csajszi! Neked főzött. Miért nem értékeled?” Sugalmazta a gondolatokat Brúnó.

Néhány perc múlva kicsit nyugodtabban sétált ki a fürdőből. Sötétszőke fürtjei a vállára omlottak.

• Ne haragudj, drágám! Azt hiszem, kicsit túlreagáltam a helyzetet. – Fáradtan rogyott le egy székre.
• Nem baj kicsim! Végül is igazad van. Soha nem a rendszeretetemről voltam híres. Láttad volna, gyerekkorunkban mit műveltünk a tesóimmal négyen egy szobában! – Mondta Milán, miközben kinyitotta a bort.

Brigi halkan felnevetett.

• Mi a húgommal ugyanezt csináltunk. Folyton vitáztunk, hogy melyik terület az övé és melyik az enyém, de soha sem sikerült megegyeznünk.
• Nocsak, lehet, hogy mi is a területért harcolunk…? Csak azért, mert gyerekkorunkban nem volt elég helyünk?

Meglepetten néztek egymásra. Mindketten hangosan felkacagtak miközben koccintottak, majd megölelték egymást.

• Imádlak Brigikém! – Mondta Milán és megsimogatta a felesége haját.
• Én is téged!
• Kihűl az étel, gyerünk a konyhába!
• Előbb a hálószobába! Ma a desszerttel kezdünk!
• Benne vagyok!

Brúnó jót mosolygott, majd a farkát csóválva elballagott. „Ezek az emberek! Szinte minden családban vita van a rumliból, pedig olyan egyszerű ez az egész: a harc a területért megy, csak éppen nem tudatosan. FüggElembe maradt a birtoklási képesség.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere