Péntek este volt. A Tulipán Sétány lakói a szokásos heti találkozóra gyülekeztek a Hotel Tulipánban. BMR Brúnó, az embereket figyelő vöröspanda láthatatlanná változtatta magát, és elbújt az asztal alatt.

A törzsgárda az étlapot böngészte. Utolsónak Georg, a tánctanár és a kedvese Edit érkeztek.
Mindenkinek azonnal feltűnt, hogy nincsenek jó állapotban.
- A mindenit, Editke! Jól vagy? Nagyon feldúltnak tűnsz. – Mondta aggódva Piroska. – Georg, te sem tűnsz éppen vidámnak! Valami baj van?
- Tulajdonképpen semmi szokatlan. Csak egy – bocsánat a szóhasználatért -, de idióta szülő kiakasztott bennünket a táncórán.

- De hát, mégis mi történt? Nem akart fizetni? – Tippelt a szomszédasszony.
- Nem, másról van szó. – Kezdte Georg. – Egy tizenöt éves kislány elhívta a barátját táncolni. A fiú jól is érezte magát, azt mondta szeretne járni továbbra is. Óra végére viszont bejött az apja, és irtó nagy patáliát csapott, hogy „az ő fia márpedig nem meleg, és nem is engedi melegek közé, mert ki tudja, mit művelnek vele”. – Mesélte a férfi elkeseredetten.
- Igen, és Georgot is lebuzizta. – Tette hozzá Edit.
- Mondtam neki, hogy ötven éve táncolok, mégis heteró maradtam, de süket fülekre talált. – Folytatta Georg. – Viszont, ami a legjobban bánt, hogy ezt hallotta a moderntáncos kollegám, akinek valóban egy fiú a párja. Képzeljétek, neki hogy fájhatott! Nagyon szereti a gyerekeket, a világ minden kincséért sem bántaná őket. Ráadásul a kedves apuka szegény gyereket arra kényszeríti, hogy focizzon, pedig nem akar. Azt mondta, múltkor elesett a pályán és megsérült.

Ekkor megszólalt Giorgió, a divattervező. – Én is tanultam táncolni, és váltig állíthatom, hogy nem attól lettem meleg. Ha elküldtek volna boxolni, akkor is meleg maradtam volna.

- Hogy micsoda? – Kérdezte értetlenül Irina. – Nálunk, Oroszországban általános iskolában mindenki tanul balettozni, ha fiú, ha lány, és ez teljesen természetesnek számít.

- Nem értem, hogyan létezhetnek még ilyen sztereotípiák a huszonegyedik században?! – Mondta Betti, miközben leült a többiekhez, mert már mindenki megkapta a rendelését.
- Én meg azt nem értem – szólt közbe Brigitta -, hogy miért mossák össze a homoszexualitást a pedofíliával.

- Pontosan! – Folytatta Giorgió. – Az, hogy a saját nememhez vonzódom, nem jelenti azt, hogy a gyerekekhez.
- Mi ezt pontosan tudjuk. Éppen ezért kértünk meg rá, hogy vigyázz Péterkére, amikor Lucával el kellett rohannunk az orvoshoz. – Mondta hálásan Andi, és Giorgió karjára tette a kezét.

- Mondok nektek valamit. – Szólalt meg Nándi, az új szakácstanuló, aki állami gondozott volt. – Engem nem tánctanár molesztált, hanem kapaszkodjatok meg: karate tanár. Soha nem felejtem el. Rémes volt! Még a mai napig álmodom vele! És sok más fiúval is megtette. Évtizedekbe telt, mire rábizonyították. Sőt, feltételezik, hogy egy kislányt ő gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel. Most rács mögött ül.

Brigittának könnybe lábadt a szeme. – Egy volt osztálytársnőmet a mostohaapja molesztálta. Tavaly, 37 évesen halt meg méhnyak rákban. Két kisgyermek maradt utána.

Az egész társaság csak nézett elkeseredetten, és szóhoz sem jutottak.
- Sajnos jogászként én is számos hasonló esettel találkoztam. – Felelte együtt érzően Piroska.
- Ezek rettenetes dolgok! – Folytatta Betti. – És fontos róla beszélni, tudatni másokkal. Viszont azt hiszem, mára elég a szomorúságból! Felkapcsolom a zenét.

Brúnó ugyan erre gondolt. - Vannak problémák, amikről beszélni kell, hiszen hogyan máshogy tudnánk őket megoldani. Még jó, hogy a Tulipán Sétányon többnyire viszonylag magas érzelmi intelligenciájú emberek élnek.

Grace