Meleg, nyári reggel volt. A Nap sugarai vidáman táncoltak a kórház ablakain. BMR-Brúnó az okos vörös panda láthatatlanná változott és beosont a folyósóra, ugyanis tudta, hogy az elkövetkező napokban érdekes dolgok fognak történni.

Szilvi lélekszakadva érkezett, pedig még nagyon korán volt. Aggódott egy gyermekért, aki életveszélyben volt.

• Nyugodj meg! Most nem tehetünk semmit. – Mondta kedvesen a főnővér, Erika.
• Biztosan nem mehetek be hozzá? – Kérdezte a lány kétségbeesetten.
• Sajnos nem. Az intenzíven van. Miért kockáztatnák, hogy bevigyünk valami fertőzést? Az ebben az állapotban végzetes lehet.
• Jól van, igazad van! – Sóhajtott Szilvi.
• De van egy másik dolog, amiben segíthetsz.
• Tényleg? Mi lenne az?
• Érkezett egy új önkéntes nővér. Nagyon félénk, alig beszél. Talán te segíthetsz neki egy kicsit feloldódni.
• Szívesen!
• Az öltözőben van. Megtennéd, hogy megmutatod neki az osztályt? Utána pedig együtt kioszthatjátok a reggelit.
• Persze, szívesen! – Válaszolta a lány és már indult is az öltöző fele.

• Szia! Te vagy az új nővér? – Kérdezte kedvesen.
• Szia! – Hangozott a rövid válasz.

Sovány, szőke hajú lány volt, hosszú szürke ruhát és fehér főkötőt viselt, a nyakában egy ezüstláncot hatalmas feszület.

• Szilvi vagyok. A főnővér kért meg, hogy mutassam meg neked az osztályt. – Mondta és a kezét nyújtotta az új kolleganőnek.
• Magdolna vagyok. – Felelte és bátortalanul viszonozta a kézfogást. – Ne fáradj miattam!
• Ugyan már! Szívesen segítek. Na, gyere! – Mondta és kifele invitálta.
• Nővérnek tanulsz? – Kérdezte.
• Igen.
• Pesti vagy?
• Nem, Zalaegerszegről költöztem ide.
• Ó, az nagyon szép város! Egyszer voltam ott apukámmal. – Mondta Szilvi.

Magdika továbbra sem beszélt sokat. Szilvi megmutatott neki minden szükségeset, majd együtt kiosztották a reggelit a gyermekosztályon. Mindenkinek feltűnt, hogy az új lány teljesen megváltozik, amikor a kis betegekkel foglalkozik. Mosolyog, kedves és egészen beszédes. Ilyenkor meg-meg csillantak benne az érzelmi többlet jelei.

Ebédidőben Szilvi egyedül találta Magdolnát az étteremben.

• Leülhetek? – Kérdezte.

A lány meglepetten ránézett és vállat vont. Szilvi ezt igennek vette.

• Hogy telik az első napod? – Érdeklődött.
• Jól.

Szilvi egyre inkább érezte, hogy nem lesz könnyű barátságba elegyedni ezzel a különös lánnyal.

Ekkor egy ápoló fiú, Szabolcs lépett be az ebédlőbe, aki jó barátságban volt Szilvivel.

• Szia! De jó, hogy látlak! Hallom, lett egy kishúgod! – Üdvözölte.
• A szüleim örökbe fogadták Kittit. Olyan boldog vagyok! – Válaszolta Szilvi lelkesen. – Szabolcs, had mutassam be neked az új önkéntes nővérünket. Magdika Zalaegerszegről érkezett.
• Magdi vagyok. – Mondta csendesen a lány miközben bólintott, de a kezét nem nyújtotta.
• Üdv. a csapatban! Szabolcs vagyok. – Köszöntötte kedvesen a fiú. - Úgy látom nagyon jó kezekbe kerültél. Szilvia nagyon lelkes nővér és úgy ismeri a kórházat, mint a tenyerét.

A lány csak zavartan bólintott.

• Tudod, nagyon jó csapat a mienk. Szeretünk együtt szórakozni munka után. Péntek este néhány kollegánkkal koncertre megyünk, utána beülünk valahova egy fagyira vagy egy italra. Örülnénk, ha velünk tartanál. – Invitálta a fiú.
• Igen, én is ott leszek. Gyere te is! – Tette hozzá Szilvi.
• Nem, köszönöm! Én nem járok ilyen helyekre.
• Figyelj, én sem iszom alkoholt, de azért jó a csapattal lenni.
• Tényleg nem.
• Ahogy gondolod.
• Apáca szeretnék lenni.

Ez a válasz egy kicsit meglepte Szilvit és Szabolcsot, de igyekeztek ezt nem mutatni. Ugyanakkor ez megmagyarázta Magdika különösen szolid öltözetét.

Másnap reggel Szilvi a büfében találta a barátai.

• Meghívhatlak egy teára? – Kérdezte Szabolcs Vikitől.
• Nem, kössz! Presszókávéra van szükségem, lehetőleg egy literre. – Felelte a lány karikás szemekkel.
• Mi van veled ma reggel? – Kérdezte a fiú meglepetten.
• Az az új lány, akivel tegnap beszélgettél ebédnél.
• Magdika?
• Igen, ő. Egész éjszaka úgy ordított, hogy zengett tőle a nővérszálló.
• Pedig nem tűnt nagyszájú lánynak! Miért kiabált?
• Rémálmai lehettek. Egyfolytában azt üvöltötte, hogy „hagyj békén!”, „tűnj innen!”, „ne érj hozzám!”, „vedd le rólam a mocskos kezed!”. Aztán meg, hogy „Isten mindent lát!” és hogy „a pokol tüzén fogsz égni!”.
• A mindenit! Szegény lány! Nagyon súlyos traumákat élhetett át! – Mondta Szabolcs miközben Szilvi kezébe nyomta a Vikinek szánt teát.
• Igen, ez mindent megmagyaráz. – Felelte Szilvi.

Mindketten megértették, hogy a lány súlyos molesztálás, esetleg erőszak sorozat áldozata és ezért akar apáca lenni.

• Pontosan! Ezért határolódik el a világtól, különösen a férfiaktól. – Tette hozzá Brúnó.
• Viki kérlek, ne mond el a többieknek, hogy kiabált. Láttad, milyen félénk. – Kérte Szilvi.
• Ugyan már! Miért járatnám le szegényt?! Egyértelmű, hogy valami szörnyűséget élhetett át. – Felelte, miközben álmos szemekkel belekortyolt a gőzölgő feketekávéba.
• De jó, hogy ilyen figyelmesek és megértőek! – Gondolta Brúnó. – Megértik a lány problémáját, ezért nem okoznak neki ÉgedElemet. – Magdika nem kapott segítséget a sérelmek feldolgozásához, ezért az egyetlen megoldásnak az ElhatárOldódást látja.
• Milyen kár érte! – Sóhajtott Szabolcs. – Egy ilyen szép lány!
• Szép? – Kérdezte meglepetten Viki. – Te szépnek látod őt?
• Nézzétek meg, milyen zöld szemei vannak! És ha ki lenne bontva a haja, még szebb lenne! Meg persze, ha mosolyogna néha.

A két lány rájött, hogy könnyűszerrel egy bombázót lehetne varázsolni új kolléganőjükből.

      Brúnó pedig tudta, hogy Szabolcsban megjelent a VonzAlom Magdolna iránt.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere