Ismerd meg jobban magad és embertársaid lelkét!

BMR Bruno, a lélekfigyelő


Ezért készül ki a gyereked a kritizálástól - Botrány a táncórán

siro_voros_kislany.jpg

Kora tavaszi este volt a Tulipán Sétányon. Már érződött a tavasz a levegőben, de még csípős volt az idő. BMR Brúnó, az okos vöröspanda felkelt és megtisztogatta bundáját. Lemászott a fáról, amin aludt, és a művelődési ház felé vette az irányt. Tudta, hogy most ott lesz rá szükség.

A közelbe érve láthatatlanná változtatta magát és beosont. Szokásához híven megtréfálta a büfést. Elcsent egy almát és egy zacskó mogyorót, majd zsákmányával beszaladt a folyósóra és kényelembe helyezte magát egy szék alatt.

Ez idő alatt a nagyteremben elkezdődött a társastánc óra. Edit mosolyogva nézte, ahogy kedvese a próbát tartja. A környék egészen fellelkesült a tánctanfolyamtól.

  • Hozok nekik egy kis vizet. – Gondolta.

Még mindig félénk volt, de már barátkozott a közösséggel. Szilvakék kosztümje, kontyba fésült haja és igazgyöngy fülbevalója továbbra is tekintélyt parancsolt, de már csillogott a szeme.

Valójában Brúnó küldte neki a sugallatot, hogy menjen ki. Döbbenten látta, hogy a mellettük lévő teremben is kezdődik egy táncóra. Egy csoportnyi gyerek készülődött. Megpillantotta köztük Lénát. Élénkvörös, dús, göndör hajával mindig kitűnt a tömegből.

  • Nahát, ebben a türkiz zöld ruhában úgy fest, mint egy erdei tündérke. – Gondolta és mosolyogva leült. A hatalmas üvegablakon keresztül mindent jól látott és hallott.

Léna levette a balettcipőjét és még egy ragtapaszt ragasztott a lábujjára. Egyértelműen látszott, hogy fáj neki.

Az óra az ikonikusnak számító „legördülés” nevű gyakorlattal kezdődött.

  • Tehát jazztánc. – Állapította meg Edit, aki Georg mellett ugyancsak sokat tanult a táncról az utóbbi időben.

Az órát egy fiatal férfi tartotta, akit a gyerekek Zsolt bácsinak szólítottak. A terem sarkában egy vele egykorú nő ült. Szúrós tekintete és félhosszú haja volt. Egyszerű fehér pólót és fekete nadrágot viselt. A tánccipője rongyosra volt taposva és nem volt kisminkelve. Kiderült, hogy ő „Marcsi néni”.

  • Hogy lehet valaki tánctanár ilyen elhanyagolt külsővel? – Gondolta Edit.

A bemelegítés után Zsolt egy rövid koreográfiát tanított a gyerekeknek. Lénán látszott, hogy mennyire igyekszik. Egy pillanatra se állt meg. Minden egyes szavát itta a tanárnak és folyamatosan kereste a tekintetét. Edit látta, hogy a biztatást várja, a tanár viszont csak a legkisebb kislányt dicsérte folyamatosan. Mint kiderült, őt Anitának hívták, de általában „Picurkának” szólították.

  • Most nézze meg mindenki Picurkát és Danit! Nagyon ügyesek! – Mondta Zsolt és elindította a zenét.

Edit nem értette, hogy miben olyan ügyes a pici lány. Kétségtelenül aranyos volt, de látszott rajta, hogy még nagyon gyakorlatlan.

  • Mindenkitől legalább így szeretném látni. – Folytatta az edző. – Most pedig álljatok két csoportba. Az első csapat táncol, a második pedig nézi őket. Aki szerinted jól táncolt, arra szavazol. Utána cserélünk.

 

  • Ekkora pedagógiai hibát! Kiemel két tanítványt, mielőtt kikéri a többiek véleményét. – Állapította meg Edit.

 

Léna az első csoportba került. Most talán még jobban igyekezett.

  • Ez a kislány nem csak az iskolában a céltudat megtestesítője. – Gondolta Edit.

Léna volt az egyik éltanuló, ráadásul gyönyörűen zongorázott.

Zsolt egyenként hívta a gyerekeket a parkett közepére és kérte a szavazatokat. Néhány kéz mindig a magasba lendült. Amikor Anitára került a sor, Marcsi néni közbeszólt.

  • Én szavazok Picurkára.

Előtte egész órán meg se szólalt. Senkinek eszébe se jutott, hogy a tanárnő is részt vesz a szavazásban.

Majd Léna következett. Senki sem tette fel a kezét. A lány segélykérő tekintettel fordult Marcsi néni fele, ő azonban csak éles tekintettel nézett vele farkasszemet.

  • A zene pontos volt nála, de a tartásával sok gond van és a lábát se forgatta ki mindig. – Mondta Zsolt bácsi.

Néhány gyerek gúnyosan felnevetett. Léna is elvigyorodott kényszeredetten, mint ha ő is viccesnek találná a helyzetet. Majd elfordult és visszasétált a helyére.

Edit az ablakon át jól látta, hogy a sírás fojtogatja és a könnyeivel küszköd. Nagyon nehezére esett eltitkolnia miközben a második csapat került sorra.

  • A mai versenyt megnyerte Picurka. Miért a legkisebb teljesít a legjobban, gyerekek? – Kérdezte Zsolt bácsi.
  • Elszégyelhetnék magukat a buta nagylányok! – Tette hozzá Marcsi néni.

A gyerekek megtapsolták a győztest, Léna pedig odasétált a táskájához és kivett belőle egy vékony kardigánt. Felvette és szorosan összehúzta magán.

  • Fázol? – Kérdezte szinte gúnyosan a tanár.
  • Nekem így jó. – Felelte csendesen a kislány.
  • Felőlem! – Hangzott az értetlen válasz

Edit értette, mi történik. Léna az éppen csak bontakozásnak indult nőiességét igyekszik eltakarni.

A kislány a próba további részét is keményen végighajtotta, de látszott az arcán, hogy mennyire megviselte az eset.

Brúnó pontosan tudta, hogy röpke egy óra alatt több veszteséget is elszenvedett a gyerek: nem szavaztak rá, kinevették és a tanárok is megkritizálták nyilvánosan. Ez egy többszörös ÉgedElem szituáció. Jelzett Editnek, hogy lépjen közbe.

Az óra végére megérkezett Léna édesanyja. Dorottya tűsarkai hangosan vízhangoztak a folyosón.

  • Öltözz gyorsan lányom! Apád mindjárt ideér. – Utasította.
  • Anya. – Kezdte a kislány csendesen.
  • Neked meg mi bajod? – Nézett rá meglepetten Dorottya.
  • Marcsi néni Anitára szavazott, rám meg nem. Senki sem szavazott rám. – Felelte elfúló hangon.
  • Istenem, te ilyen hülyeségekkel foglalkozol? Nem mindegy, hogy szavaznak-e?! Vedd a cipőd, tudod, hogy apád utál várni.

Léna tekintete megkeményedett és könnyek gyűltek a szemébe.

  • Te nem értesz meg engem! Soha se értettél! Útálom azt a kis törpét! – Mondta emelt, de visszafogott hangon.

Gyors mozdulattal átcserélte a cipőjét és próbaruhában futásnak eredt. Kirohant az utcára, ahol időközben eleredt az eső.

  • Ostoba kölyök! Meglátod, mit kapsz ezért! – Förmedt rá Dorottya és utána rohant.
  • Dorottya, kérlek, had segítsek! – Szólt közbe Edit és utána szaladt.

A többi gyerek és szülő közben látványosan bámulta őket. Csak néhányan voltak olyan diplomatikusak, hogy nem vettek tudomást a közjátékról.

Ekkor élénk fékcsikorgás hallatszott. Mindenkiben megállt az ütőér.

Károly kocsija néhány centiméterre állt meg a lányától. Léna íjedt tekintettel, könnyes arccal nézett farkasszemet az apjával.

  • Mi a fészkes fenét művelsz, lányom! – Förmedt rá Károly miután kiszállt a kocsiból.

Mögöttük hangos dudálás hallatszott.

  • Mit csinálnak, maguk barmok?!- Kiabáltak egy autóból.
  • Meg akarod ölni magad?! – Folytatta Károly.
  • Ez a bolond lány! – Ordította Dorottya.
  • Kérlek benneteket, had segítsek! – Szólt közbe Edit. – Láttam az egész órát. Tudom, mi történt. Had beszéljek vele kicsit! Utána haza viszem. – Kérlelte őket.

Közben mind a négyen az esőben áztak.

  • De hát… - Kezdte Dóra.
  • Nagyon kérlek! – Folytatta Edit.
  • Legyen. – Hangzott a beletörődött válasz.

Károly megtörölte az esőcseppektől szikrázó szemüvegét és mindketten beültek a kocsiba.

 

  • Gyere Léna! Beülünk a büfébe, jó? – Kérdezte Edit és átfogta a lány vállát.

Léna bólogatott.

  • Tudod, nagyon jól áll neked ez a zöld ruha. – Mondta a tanárnő. - De nem fázol?
  • Kicsit.
  • Akkor öltözz át! Itt megvárlak.

A kislány pár perc múlva farmerben és rózsaszín pulóverben érkezett vissza.

Besétáltak a büfébe. Brúnó természetesen utánuk osont. Edit két teát rendelt és leültek egy asztalhoz.

  • Elmondod, hogy mi bánt ennyire? – Kérdezte, miközben belenézett a kislány szemébe.
  • Senki se szavazott rám. Még Marcsi néni se. És ki is nevettek.

Hatalmas smaragdzöld szemei és óriási szempillái voltak. Mély fájdalom áradt a tekintetéből miközben az arcán peregtek a könnyek. Edit évek óta tanította Lénát, de még soha nem látta sírni. Átnyújtott neki egy csomag papírzsebkendőt.

  • Mi fáj jobban? Az, hogy a társaid nem szavaztak rád vagy az, hogy a tanárnőd?
  • Mindkettő. Annyira igyekeztem! – Felelte zokogva. – Mindig csak azt a kis Anitát dicsérik és Picurkának nevezik. Ő a kedvencük, engem meg utálnak.
  • Biztos vagy benne, hogy utálnak? – Kérdezte aggódó tekintettel Edit.
  • Mindig kritizálnak. Ott kötnek belém, ahol csak tudnak.
  • Mi lehet az oka? – Tűnődött Edit.
  • Fogalmam sincs. – Vágta rá kétségbe esetten a kislány.
  • Figyelj, szívem! Meg tudod mondani, hogy hogyan érezted magad, amikor ez történt? – Kérdezte Edit.

A kislány kissé meglepődött. Ilyesmit senki se szokott tőle kérdezni.

  • Megalázva. – Mondta. – Szégyenben. Félrelökve. Szerintem nem akarják, hogy ide járjak.
  • Nem akarják? A tanárok vagy a társaid?
  • Egyik sem. De leginkább Marcsi néni. Ha ő tartja az órát végig ordít rám.
  • Ez kellemetlen lehet. – Felelte Edit. Azt csak magában tette hozzá, hogy ha a tanárok rászálltak Lénára, akkor nem csoda, hogy a többi gyerek is piszkálja. – Kitalálunk valamit, rendben? – Kérdezte.

Léna meglepetten bólogatott. Fogalma sem volt, hogy mit lehetne tenni az ügyben.

  • Ha beszélgetni szeretnél erről vagy bármi másról, akkor keress meg! O.K.? – Mondta Edit mosolyogva.
  • Köszönöm!
  • Nem kell megköszönnöd!

A kislány nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárki is törődjön azzal, hogy őt mi bántja. Csak azzal foglalkoztak, hogy tanuljon és minél jobb jegyeket vigyen haza.

  • Most idd meg a teád! Utána haza viszlek. – Mondta Edit.

Léna már nem sírt. Mosolyogva kortyolt bele a teájába.

Még beszélgettek egy picit, majd elindultak.

  • Edit néni, felelünk, holnap irodalomból? – Kérdezte hirtelen a kislány.
  • Megígérem neked, hogy te biztosan nem fogsz felelni. – Hangzott a tanárnő válasza.
  • De mi lesz a verssel?
  • Majd felmondod máskor. Van még idő a tanévből, nem? Ma este már ne tanulj, csak pihenj! - Utasította mosolyogva Edit és kézen fogta.

Odakint belefutottak Georgba, akit igencsak meglepett a kisírt szemű kislány.

  • Mi történt ezzel a kis hercegnővel? – Kérdezte.
  • Akadt egy kis probléma. Megígértem, hogy hazaviszem. Kérlek, tegyél ki bennünket a házuk előtt. – Kérte Edit.

Brúnó követte a kocsit.

  • Köszönöm, hogy hazahoztad! – Kezdte Dorottya.
  • Nagyon szívesen! Beszélhetnénk egy kicsit?
  • Természetesen. Gyere be! Léna, neked Erzsi néni oda adja a vacsorádat. – Mondta Dóra. – Mesélj, mi történt ezzel a gyerekkel? – Kérdezte, miközben két süteményt tett az asztalra és hellyel kínálta Editet.
  • Léna attól készült ki, hogy mind a két tanár, és a társai is leértékelték a teljesítményét. Nem volt elég, hogy nem szavaztak rá, még meg is kritizálták és ki is nevették.
  • Nem értem, miért kell ezért ilyen jelenetet rendezni. – Felelte Dorottya.
  • Figyelj! – Folytatta Edit. – Ez teljesen logikus reakció volt. Ha egy felettünk álló, jelen esetben egy tanár értékel le, az a veszteség az agynak az egyik oldalára csapódik be. Ha pedig egy velünk egyenrangú, mint a csoporttársak az a másik oldalra. Ez a két veszteség már egy konstelláció. Ilyenkor ez teljesen normális reakció.
  • Ezt nem tudtam. – Érkezett a döbbent válasz.
  • Sajnos nagyon kevesen tudják. Pedig ha benne lenne a köztudatban, talán kevesebbet kritizálnák egymást az emberek. Érted már, miért foglalkozunk annyit a Belső Megélések Rendszerével és a Biologikával?
  • Igen.
  • Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy több pedagógiai hibát elkövetett az edző és a kolleganője. Kiemeltek két gyereket, majd kikérték a csoport véleményét. Ezzel előre befolyásolták őket. Másodsorban ez a csoport egyértelműen nem érett arra, hogy egymás teljesítményét értékeljék. Harmadrészt mindig a legkisebb kislány dicsérték. Igaz, hogy aranyos, de attól a többivel is kéne foglalkozni. – Magyarázta Edit.
  • Mindkét tanárnak kicsi gyereke van. – Mondta csendesen Dóra.
  • Ezt megértem, de a többieknek is szükségük van a figyelemre. Ezzel csak megbántják a gyerekeket és egymás ellen fordítják őket. Ilyenkor még nagyon sérülékeny a lelkük. – Folytatta Edit.
  • Mit javasolsz, mit tegyünk? Beszéljek a tanárokkal? – Ritka alkalmak egyike volt, hogy Dorottya tanácsot kért.
  • Megpróbálhatod, bár nem hiszem, hogy ettől változnának. – Felelte Edit.
  • Akkor keressünk másik tanárt?
  • Ezt jobb ötletnek tartom.
  • Végül is, van még néhány a városban.
  • Igen, van. Ha gondolod, segítek.
  • Beszélek Lénával, hogy ő hova szeretne járni.
  • Jól teszed!
  • Még egyszer köszönöm! Sokat segítettél! Nem gondoltam, hogy ilyen súlyos a helyzet. – Mondta Dorottya miközben kikísérte.
  • Nagyon szívesen! – Felelte Edit.

Brúnó elégedetten távozott.

  • De jó, hogy néhányan már ennyire értik ezt a rendszert! Így magukon és másokon is tudnak segíteni. – Gondolta.

Azzal fölmászott egy fára. Lompos farkát párnaként a feje alá helyezte és mély álomba merült.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

A szavalóverseny (Így kapnak hiedelmeket a gyermekeink)

kislanyok.jpg

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, kora őszi nap volt. Az általános iskolában tanév eleji szavalóversenyt rendeztek. BMR-Brúnó az udvaron egy magas fa tetejéből figyelte, ahogyan a gyerekek készültek. Tudta, hogy a verseny kimenetele, az esetleges sikerek vagy kudarcok különböző érzelmi reakciókat fognak kiváltani a diákokból, sőt még a szülőkből is. Így hát láthatatlanná változtatta magát és beosont az épületbe.

Az alsó tagozatosoknál Léna harmadik helyezett lett, Péter az ezüstérmet tudhatta magáénak, a győztes pedig Kitti lett. Brúnó úgy döntött, néhány gyermeket elkísér hazáig és megnézi, hogy hogyan reagálnak a szülők a kicsik eredményeire.

Léna elégedetten mutatta meg az oklevelét az édesanyjának.

  • Nézd anya, harmadik lettem!
  • Nahát, harmadik… Nem rossz eredmény. – Jelentette ki Dorottya, de csalódottnak tűnt. Ki előzött meg?
  • Péter és Kitti.
  • És ki volt a Zsűriben?
  • A magyartanárok és az igazgató néni.
  • Persze, az igazgatónő! – Mondta Dorottya enyhén gúnyos hangon és határozottan hátravetette a fejét. – Tudod lányom, sokan irigyek ránk. Mi gazdagok vagyunk. Én szép vagyok és fiatalos, neked gyönyörű ruháid vannak, mi a Seychelle Szigeteken nyaraltunk, ők csak a Balatonon.

Léna értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, hogy ennek mi köze a versenyhez.

  • Biztos vagyok benne, hogy te szavaltál a legszebben, de mivel irigyek, ezért lepontoztak.

A kislány továbbra sem értette. – Nekem tetszett a Kitti és a Péter verse is. – Mondta csendesen.

  • Ne lény ilyen naiv, lányom! Mi gazdagok vagyunk. A szegények mindig irigyek lesznek, ezért megtesznek mindent, hogy akadályokat gördítsenek elénk. – Szónokolt Dorottya.

 Léna lehangoltan sétált ki a szobából.

Brúnó szomorúan nézte a jelenetet. – Szegény kislány! Az anyja nem osztozott az örömében, nem értékelte az elért eredményét! Sőt rosszakat mondott a tanárairól és a társairól alaptalanul ellenségképeket keltve benne, mellyel elkezdte őt elszigetelni.

 

Zselyke lelkesen szaladt az anyukája elé. – Én lettem az ötödik a szavalóversenyen! – Büszkélkedett.

  • Ötödik?
  • Nem dobogós helyezés, de a tanító néni szerint ez is szép eredmény.

Az anyuka nem felelt.

  • Hallottad volna, milyen szép verset mondott Kitti! Nagyon tetszett! – Folytatta tovább vidáman a kislány.
  • Lányom, Kitti családja gazdag. Természetes, hogy ő nyert. Ez már csak így megy. A gazdagoké a világ. Ne próbálj velük versenyezni, mert esélytelen!
  • Ez a nőszemély! A saját keserűsége miatt veszteséget okozott a gyerekének. – Csóválta a fejét Brúnó. Elültet a fejében egy alaphiedelmet, ami később önbizalomhiányhoz vezethet, és önbeteljesítő jóslattá válhat azzal, hogy önmagát korlátozza le ezzel.

 

Péterke jókedvűen szaladt haza. Nem rég kudarcot vallott a kötélmászással, most viszont végre sikerélménye volt. Azt remélte, hogy ezt az apja is értékelni fogja.

  • Nézd apa, második lettem, ezüstérmes! – Mutatta neki az oklevelét.
  • Második? És ki lett az első?
  • Kitti. Ő sok verset tanul, mert színésznő akar lenni.

Zsolt lenéző pillantást vetett az oklevélre.

  • Egy valamit jegyezz meg, fiam: a nőkkel szemben mi sohasem győzhetünk. Ne versenyezz velük, nem éri meg! Hagyd csak a verselést nyugodtan a lányokra és sportolj inkább valamit!

Péter volt aznap este a harmadik kisgyerek, aki csalódottan távozott, mert nem kapta meg az elismerést a szüleitől.

Brúnó kezdett bosszús lenni.

  • Nahát, ez a Zsolt! A saját nökkel kapcsolatos érzelmi veszteségei miatt alaptalan hiedelmekkel tömi a gyerek fejét. Ezzel megkísérli a megmenteni a fiát a magánéleti csalódásoktól, ám éppen így az elhatárolódások beépítésével alapozza meg a későbbi kudarcokat.

 

Botond büszkén sétált haza.

  • Apa, nézd! Negyedik lettem. Csak eggyel maradtam le a dobogóról.
  • Le is fogsz maradni mindig! – Vágta rá az apja.
  • Hogyan?
  • Csak nem gondolod fiam, hogy egy erdélyit engednek nyerni? Ezek azt hiszik, hogy mi románok vagyunk, holott mi magyarok vagyunk. Jól jegyezd meg, akármit is csinálsz, sose fognak magyarnak tekinteni!

Brúnó egyre szomorúbbá vált.

 – Egy újabb alaphiedelem lett elültetve egy gyermek fejében érzelmi veszteséggel összekapcsolva. Innen egyenes út vezethet a kisebbrendűségi érzéshez, az elszigetelődés és a kirekesztettség érzéséhez, majd az ezt követő  gyűlölethez. Csupán egyetlen tévútra vivő hiedelem és egy ember érzelmi hozzáállása egy életre megváltozik.

 

Aranka az oklevelével a kezében szaladt haza. Lelkesen csapta ki az ajtót. A nagyanyja épp a tűzhely mellett állt.

  • Nagymama nézd! Hatodik lettem! Én is kaptam oklevelet!
  • Oklevelet? Ugyan minek az?
  • Nézd, milyen szép aranyszínű betűk vannak rajta!
  • Lányom mondd, miért versenyzel te a magyarokkal? – Förmedt rá mérgesen a nagyanyja fakanállal a kezében.
  • Magyarokkal? – Kérdezett vissza értetlenül a kislány.
  • Ezek mind magyarok!
  • De Kittivel jó barátnők vagyunk. – Mondta értetlenül. Egyáltalán nem értette miért számítana, hogy Kitti szőke, ő pedig barna.
  • Ezek sose hagynak érvényesülni egy cigányt! Érted?! Jobb bele se kezdeni a versenybe, mert nem nyerhetsz!
  • De én szeretek tanulni!
  • Tanulni? És minek az? Szerinted ki fog alkalmazni egy cigányt?

Brúnót nagyon elkeserítették a látottak. – Ezt teszi az érzelmi helyzetek és viszonyulások átlátóképességének a hiánya. Az emberek tele vannak feldolgozatlan érzelmi veszteségekkel. Hogyan is tudnák feldolgozni őket, ha senki se tanította meg rá őket, hogy hogyan kell?! És generációról generációra adják tovább a saját érzelmi veszteségeiken alapuló hitrendszereiket. A gyerekeiknek újabb veszteségeket okoznak ezekkel és elhatárolódásokkal, majd az ebből fakadóan gyűlöletet keltenek bennük. Kitűnő alapot adnak arra, hogy utálják a férfiakat, nőket, gazdagokat, szegényeket, magyarokat, cigányokat, erdélyieket és még folytathatnánk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

süti beállítások módosítása