(Kép forrása: pixabay.com)

Egész éjszaka havazott. A Tulipán Sétány mesébe illő tájjá változott. Brúnó egy magas fán aludt. Korán kelt és már vette is az irányt a környék legnagyobb háza felé. A SejtElem azt súgta neki, hogy ma Dorottyának lesz rá a legnagyobb szüksége. Belopózott a hátsó ajtón, majd elbújt egy fotel alatt a szalonban.

Károly a laptopja előtt ült és elmerültem böngészte a tőzsde árfolyamokat. A felesége még hálóingben volt. Két kínai porcelán csészével sétált be a dolgozószobába.

• Tessék, szívem! Neked is készítettem teát. – Mondta kedvesen és letette a férje asztalára az egyiket.
• Ugyan már, tudod, hogy csak kávét iszom! – Mordult rá a férje, közben fel se nézett a monitorról.
• Tudom drágám, de arra gondoltam, hogy hűsös van, és talán jól esne... Mond csak, nem tudnál ma egy kicsit itthon maradni? – Kérdezte, majd kioldotta szatén köntöse övét és felült az íróasztalra.
• Dolgoznom kell! Értsd már meg! – Károly szúrós tekintettel nézett rá a szemüvege fölül és a hangját is felemelte.
• Rendben. – Felelte csalódottan a nő, majd fogta és kivitte a csészét.

„Biztosan van valakije! Kell, hogy legyen egy másik nő! Máskülönben nem lenne velem ilyen érzéketlen.” Gyötrődött magában.

Abban a percben megpillantotta a férje határidő naplóját. Az ajtó fele nézett, hogy nem jön-e, majd gyorsan kinyitotta a kis barna könyvet.

„Találkozni a könyvelővel, felhívni az autószerelőt, majd az ügyvédet, felköszönteni apámat.” – Olvasta. „Akkor a mobiljában kell lenni! Most megtudom, kivel csal meg!” – Agyalt tovább és felkapta a hatalmas okostelefont.

Abban sem talált semmi gyanúst. Ettől egy kicsit megkönnyebbült, a kétségei viszont nem múltak el.

Leült, és belekortyolt a teájába. Károly megjelent, magához vette a táskáját és felöltötte a kabátját.

• Viszlát! Este jövök! – Szólt oda neki.
• Legyen kellemes napot, drágám! – Felelte a nő.

Az ajtó tompa puffanással csapódott be az elfoglalt üzletember után.

Dorottya nagyot sóhajtott, majd felhívta a barátnőjét, Barbarát, és kérte, hogy ebédeljenek együtt. Majd felment az emeletre és bekapcsolta a zenét. 

• Még csak kilenc óra van. Ugyan, mit csináljak délig? – Tűnődött. Szomorúan körbetekintett a szobában és még magának is alig vallotta be, hogy a gyönyörű luxus házuk ellenére nem boldog.

Brúnó értette, mi a helyzet. – Dorottya számára fontosak az anyagiak, a férje figyelmére viszont nagyon vágyik. Ehelyett folyamatos semmibevételt kap.

Kinyitotta hatalmas szekrényét és végigpáztázta a ruháit. A választása egy zöld-fekete Chanelle kosztümre esett. Pasztell szemfestéket és élénkpiros rúzst kent fel. Fekete magas sarkú bokacsizmája és a hozzá illő retikülje egy vagyont ért.

• Még csak tizenegy óra van. Barbival egykor találkozunk. Nem baj, majd sétálok egyet előtte a Váci utcában, esetleg az Andrássy útón. – Határozta el, majd magához vett néhány tízezrest.

Befújta magát legújabb parfümjével és felvetett egy rendkívül mutatós nyakéket és fülbevalót.

• Pénzem van, a külsőmmel is elégedett vagyok. Hála Istennek ezt a gyerekeim is örökölték. Mégis magányos vagyok a férjem mellett. – Mondta a saját tükörképének.

Szomorúan tipegett le a földszintre a tűsarkújában, és úgy döntött, indulás előtt még felhajt egy italt. Kevert magának egy vodkanarancsot, majd hátravetette festett vörös sörényét, és elindult a belvárosba.

Egy csomó ruhát felpróbált az egyik luxus üzletben. Az eladók mosolyogva hozták utána a sokadik darabot is. Végül egy orgona lila nagyestélyivel és egy Swarovski nyakékkel vigasztalta magát. A lányának egy világoskék, szatén koktélruhát vett a következő koncertjére.

Barbarával éppen egyszerre érkeztek az étterembe.

• Tündérien nézel ki, szívem! Ezer bocsánat, de csak egy fél órám van. Rohannom kell a gyerekekért az iskolába, majd anyámért a repülőtérre. – Mondta Barbi a szokásos, rá jellemző mosolyával.

Dorottya egyre szomorúbb lett. Arra vágyott, hogy kiöntse a szívét a barátnőjének, most viszont magára maradt a problémájával.

• Brúnó – aki végig követte – tudta mi a helyzet: szegény most szenvedte el a második DHS-t, azaz veszteséget. Két biztos bázis is magára hagyta. Reggel a férje, most pedig a barátnője.
• Akkor én csak egy koktélt iszom. – Válaszolta Dorottya keserű mosollyal az arcán.
• Igazán? Én farkas éhes vagyok. – Vágta rá Barbara és már nyitotta is ki az étlapot. Egyáltalán nem tűnt fel neki a barátnője rossz lelki állapota.
• Ezt teszi a céltudat. Nem figyelünk arra, ami kívül esik a célunkon. Így akaratunk ellenére is veszteségeket okozhatunk a szeretteinknek. – Mondta Brúnó.

Dorottya szótlanul hallgatta a felszínes csacsogást. Magában megállapította, hogy Barbinak még nem lett elege abból a kirakat életből, amit ő már nagyon un. Most gondolt bele először, hogy a Tulipán Sétány lakói sokkal inkább fogékonyabbak a mélységek, a lelki dolgok iránt.

Az ital egy kicsit a fejébe szállt. Csendben és lassan sétált be a Hotel Tulipán éttermébe. Nyoma sem volt rajta a rá jellemző temperamentumos céltudatnak, Brúnó láthatatlanná válva követte. Bettina és Piroska egy asztalnál ültek. Dorottya örült, hogy ismerős arcokat lát.

• Á, Dorottya, de hogy itt vagy! Gyere, csatlakozz hozzánk! – Invitálták.
• Szívesen. – Felelte mosolyogva.
• Nagyon csinos vagy! Hogy vagy mostanában? – Kérdezte Betti.
• Megvagyok. – Hangzott a határozottnak éppen nem nevezhető válasz.
• Mond csak, bánt valami? – Kérdezte Piroska és megfogta a kezét.
• Semmi különös. – Hajtotta le a fejét Dorottya.
• Ugyan már, nekünk elmondhatod!
• Tudjátok, Károllyal van probléma. – Kezdte csendesen. Szokásával ellentétben most egyáltalán nem pózolt.

Brúnó ennek az okát tudta: a két veszteség kimozdította az UrAlom állapotából.

• Károly? Csak nem beteg? – Kérdezte döbbenten Piroska.
• Á, nem. Csak állandóan dolgozik. És sohasem marad ideje rám. – Felelte a nő.
• Megértelek. – Vágta rá Piroska. – Józsi és én is sokat dolgozunk. Általában csak este találkozunk.
• De ti olyan jól megvagytok!
• Azt hittem, ti is.

Dorottya egy nagyon sóhajtott.

• Folyton attól rettegek, hogy megcsal.
• Ó, ez szörnyű lehet. – Mondta Betti.
• Vajon, mi az oka annak, hogy ettől rettegsz? Talán okod van rá? – Kérdezte Piroska.
• Úgy tűnik, nincs. Reggel átnéztem a telefonját és a naptárat, és semmit sem találtam. Látjátok, már idáig süllyedtem. Most mondjátok meg, milyen házasság az, amikor az ember nem bízik meg a társában?! – A nő hangja egyre elkeseredettebbé vált.
• A kérdés az, hogy miért van olyan rémálmod, hogy megcsal. – Folytatta Piroska, aki tudta, hogy e mögött kell, hogy legyen valami konkrét ok.
• Apám is elhagyta anyámat egy másik nőért. – Felelte Dorottya. – Iszonyú volt. Mindketten azt éreztük, hogy lecserélt bennünket.
• Drágám, akkor ez a probléma gyökere. Ezért rettegsz attól, hogy ismét lecserélnek. – Mondta Piroska és együttérzően mélyen a szemébe nézett.

Dorottya néhány másodpercig döbbenten hallgatott.

• Igazad lehet. – Mondta és a semmibe bámult. – Akkor ott, hétéves koromban elhatároztam, hogy engem soha többet nem fognak elhagyni vagy lecserélni.
• Ezt hívják tudati KötElemnek. – Mondta Piroska.
• Hogy micsoda?
• Így hívjuk a BMR-ben. Azt hiszem, tudok neked segíteni.
• Hogyan?
• Úgy, hogy a segítségemmel leírsz mindent, ami bánt Károllyal és apáddal kapcsolatban. Akkor meglátjuk, hogy mi a probléma és fel tudjuk oldani.
• Igazán?
• Igen. Holnap ilyenkor szeretettel várlak egy füzettel és egy tollal.
• Köszönöm! Mondta Dorottya és megölelte Piroskát.

Brúnó nyújtózott egyet, majd kiszaladt és boldogan hempergett egyet a hóban.

• De jó, hogy egyre többen ismerik a BMR-t. Sokkal könnyebb az emberek élete, ha tudják, hogy hogyan dolgozzák fel a veszteségeiket! – Mondta, és lelkesen szaladt egy hóbucka felé.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere