Brúnó tudta, hogy Péterke nem fogja jól érezni magát a ráereőszakolt futball edzésen, ezért belopózott a tornaterembe és egy pad alól figyelte a történteket. A kisfiú az első negyedóra után elesett, majd miután a társai hangosan kinevették vérző térddel ülte végig az órát.

• Szegény gyerek, máris ÉgedElem helyzetbe került. – Monda szomorúan a kispanda.

Zoli is sejtette, hogy az öccsének nem fog tetszeni ez a sport, viszont jobbnak látta, ha nem száll szembe az apjukkal. Tudta, hogy ha agresszív kedvében van, a vita csak olaj a tűzre.

Péter a következő szünetben egy padon ülve duzzogott, amikor nevetve megjelent néhány osztálytársa. A telefonjukról elindítottak egy zenét, és arról fecsegtek, milyen jó volt a legutóbbi táncóra.

• Ez samba zene? – Kérdezte az egyikük.
• Nem, ez cha-cha-cha. – Felelte Kitti.
• Tényleg az. Ez az alap lépése.
• Nem is. Jobb láb hátra. Nézzétek! – Kiáltotta Kitti és megmutatta, hogyan kell rendesen táncolni. A társai követték.

 A kislány egyszer csak Péterre pillantott és oda szaladt hozzá.

• Van kedved táncolni járni? Kevés a fiú. Táncolhatnál velem! – Kérdezte.
• Táncolni?
• Gyere, megmutatom mit tanultunk. – Mondta a kislány és már vitte is kézen fogva a többiekhez.

A gyerekek megtanították a kisfiúnak a cha-cha alap lépését, aki a szünet végére teljesen feloldódott. Átmenetileg kiment a fejéből az előző óra megaláztatása.

• Gyere el a mai órára! Négykor kezdődik. – Invitálta a kis barátnője.
• Rendben, megkérem a tesómat, hogy vigyen el. – Mondta vidáman a kisfiú.
• A gyerekben megjelent a VonzAlom a tánc felé. – Állapította meg Brúnó.

Zoli igencsak meglepődött, amikor Peti azzal fogadta, hogy a foci edzés ugyan nagyon rossz volt, délután viszont táncolni szeretne menni. Sejtette, hogy az apjuknak nem fog tetszeni az ötlet, viszont régen látta ilyen lelkesnek a testvérét, így beleegyezett. Felhívta az édesanyjukat, hogy később mennek haza, majd meghívta a barátnőjét, Esztert, hogy üljön be vele a Hotel Tulipán cukrászdájába. A táncóra úgy is a konferenciateremben lesz.

A két fiatal kellemes két órát töltött egy sütemény mellett. A fiú még titokban tartotta a kapcsolatukat a szüleik előtt.

Péter nagyon boldogan jött ki az óráról. Rendszeresen akar járni, és lehetőleg Kittivel szeretne táncolni. A tanárok megemlítették, hogy nagyon jó képességű.

Zoli örült, hogy boldognak látja az testvérét, de még mindig aggódott, hogy mit fog szólni az apjuk. Úgy döntött felhívja a nagynénjüket Editet és megkéri, hogy menjen velük haza. A kispanda követte őket.

• Voltál focizni, fiam? – Kérdezte otthon az apjuk.
• Igen.
• Remek! Végre valami normális dolgot is csinálsz.
• De nem szeretnék többet menni!
• Miket beszélsz? Megmondtam, hogy focizni fogsz.
• Apa, tényleg nem neki való. – Kelt a védelmére Zoli. – Elesett. Nézd, milyen a térde! A többi agresszív gyerek szétszedi.
• Inkább táncolni akarok járni! – Bökte ki a kisfiú.
• Táncolni? Ugye ez csak vicc?
• Kittivel szeretnék táncolni. Olyan jó zenék vannak!
• Jézusom, az én fiam táncolni akar! Mi jön még?! – Szólt közbe az anyjuk.
• Megbolondultál, fiam? – Kérdezte Zsolt gúnyosan. – Felejtsd el! Nem hagyom, hogy meleget csináljanak belőled!
• Micsodát? – Kérdezte a kisfiú értetlenül.
• Ugyan, már apa! – Mondta Zoli. – Miért lenne a tánctól meleg? Ez csak egy ostoba HiedElem. Georg sem az.
• Nem érdekel! Az én fiam nem fog táncolni! – Jelentette ki Zsolt ellentmondást nem tűrő hangon.

Edit kiment a konyhába, és intett a testvérének, hogy jöjjön utána.

• Akkor jól figyelj rám! – Kezdte halkan, de határozottan. – Ha táncolni akar, akkor táncolni fog!
• Tényleg? És mégis miből? – Nézett gúnyos tekintettel Zsolt a nővérére.
• Majd én fizetem neki. Minden költséget állok. Futballozni pedig nem fog! Örülhetnél, hogy végre megjelent benne az érdeklődést valami iránt! Ezt fejleszteni kell, nem pedig elnyomni! Ha figyelnél a gyerekeidre látnád, hogy rég óta nem volt ilyen lelkes.

Zsolt nem mert szembeszállni Edittel. Tudta, hogy a három gyerekük számára szinte mindent ő fizet. És olyan elszántság tükröződött a szemében, aminek köszönhetően legbelül tudta, hogy helyesen teszi, ha hallgat rá.

• Rendkívül nehéz helyzete van a három gyereknek. – Sóhajtott fel Brúnó. – Edit viszont egy áldás a számukra. Helyesen tette, hogy a kisfiú mellé állt, és támogatja abban a tevékenységben, ami iránt megjelent benne a VonzAlom.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén Brúnó már a vendégek előtt megérkezett az étterembe és elhelyezkedett egy ablakpárkányon. Érezte, hogy a mai nap még tartogat meglepetéseket a Tulipán Sétány lakói számára.

Éppen befejezték a desszertet, amikor egy szőke nőt láttak bejönni a cukrászdába. Mindenki meglepetésére Zsolt, aki éppen akkor jött vissza a mosdóból, üdvözölte és váltott vele néhány szót.

• A hölgy az új szomszédunk. Irinának hívják, félig orosz. – Mondta, amikor visszaért a barátaihoz.
• Azt hiszem, most van itt először. – Mondta Betti.
• Honnan ismered? – Kérdezte Zsolttól a felesége, Andrea.
• Egyszer összefutottam vele. Épp pakolta be a cuccait a házba, segítettem neki. – Hangzott a válasz.

Andit ez meglepte. Sose gondolta, hogy ilyen úriember lenne a férje, de nem akart a társaság előtt jelenetet rendezni.

Irina egy csokoládétortát majszolt egy közeli asztalnál. Amikor befejezte, Zsoltnak támadt egy ötlete.

• Ide hívom és bemutatom nektek. Új még a környéken és teljesen egyedül él.

A hölgy kedvesen bemutatkozott. Invitálták, hogy üljön le egy kicsit, de bokros teendőire hivatkozva diplomatikusan elköszönt és lelépett.

• Mivel foglalkozik Irina? – Kérdezte később Andi.
• Nem is tudom. – Felelte Zsolt. Nem akarta elmondani, hogy kártyavetéssel. Kínosnak találta volna felvállalni, hogy megkérte, jósoljon neki.

A következő pénteken ismét szóba került az új jövevény.

• Tegnap összefutottam az új szomszédasszonyunkkal. Váltottunk néhány szót, de nagyon sietősnek tűnt. – Mondta Edit.
• Én Józsit láttam vele beszélgetni néhány napja. – Mondta Betti.
• Nem is említette. – Felelte Piroska. – Viszont Zsoltot láttam kijönni tőle. Gondoltam ismét segített neki a pakolásban. – Tette hozzá.
• A férjem megint annál a nőnél volt? – Kérdezte Andi. Most már nem tudta megállni szó nélkül.

Kínos csend telepedett a társaságra.

• Szerintem ez a nő prostituált. – Bökte ki Dorottya és közben úgy festett, mint aki majd’ szétrobban.
• Miket beszélsz? – Kérdezte döbbenten Betti.
• Józseffel beszélgetett, Zsolt volt nála….. És a férjem is. Ma délelőtt láttam kijönni a házából.
• Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy prosti lenne. – Felelte Piroska.
• Akkor mi más? És miből tudna egymaga fenntartani egy ekkora házat?

A csajok csendben, lefagyva ültek. Mígnem Edit kinézett az ablakon és a többiek követték. Egy jól szituált öltönyös férfi napszemüvegben csengetett be Irina házába.

• Látjátok, megmondtam! – Bökte ki Dorottya remegő hangon.

Néhány másodperc csend után Edit szólalt meg.

• Lányok, nem gyanúsíthatjátok Irinát, ameddig nincs rá bizonyítékunk. A nélkül színtiszta rágalom.
• Akkor bizonyítsuk be! – Mondta eltökélt szándékkal Dorottya és egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából.
• Hogyan?
• Ez az! Kapjuk rajta! Épp most van nála egy kliens. Betti, van nyújtófa a cukrászdában? – Andrea hangjából sokkal inkább agresszió sugárzott, sem mint elkeseredettség.

Andi karon fogta a zokogó Dorottyát és már vágtatott is vele Irina háza felé. Piroska elképzelni se tudta volna, hogy megcsalja a férje, de más magyarázatot nem látott a helyzetre. Betti szolidaritásból szaladt a nővére és a barátnői után. A sort Edit zárta, aki nagyon kellemetlenül érezte magát, mert ő hozta szóba Irinát.

Brúnó lompos farkát az ég felé meresztve rohant utánuk.

• Ezek a csajok! Akár láthatóvá is változtathatnám magam! Amilyen állapotban vannak, észre se vennének, hisz Függelemben vannak. – Gondolta.

A lányok meglepetésére az ajtó nyitva volt. Andrea kivágta és már bent is voltak. Kellemes füstölő illat terjengett a levegőben és lágy, halk zene szólt.

• Biztosan az emeleten vannak. – Mondta Andi.
• Az is lehet, hogy a nappaliban csinálják. – Zokogta Dorottya.
• Akkor törjünk rájuk! Gyertek!

Andrea kicsapta a nappali ajtaját. Döbbenetes látvány fogadta az öt nőt. Az elegáns féri egy asztalnál ült. Előtte füstölő, mécses és néhány kártya különleges, ősi szimbólumokkal, mellette egy egész pakli. Irina ijedtében felugrott és farkasszemet nézett új szomszédaival.

Mindannyiuk számára jó néhány másodpercbe beletelt, míg levegőhöz jutottak.

• Miért nem kopogtatok? – Kérdezte Irina. – Halálra rémítettetek… És a kliensemet is.
• Kliens? – Nézett döbbenten Piroska a férfira. Neki sikerült először visszanyernie a lélekjelenlétét.
• Ehhez a munkához csend és nyugalom kell. – Felelte Irina.
• Irina, te jósnő vagy? – Kérdezte Bettina és előre sétált.
• Igen, bár jobban szeretem a kártyavető kifejezést. Nem volt idő a múltkor, hogy elmagyarázzam, mert akkor is vártam egy vendéget.
• Na, várjunk csak! – Vágott közbe Andrea még mindig harciasan. – A kártyavetés egy dolog. De mit keresett nálad a férjem már kétszer? És az ő férje is? – Mutatott a még mindig zokogó és zsebkendőt szorongató Dorottyára.
• Lányok, tudjátok az a helyzet, hogy sem Zsolt, sem Károly nem akarta, hogy tudjátok, hogy jósoltattak. A férfiak között nem olyan nagy divat az ezotéria, mint a nőknél. Nekik ezt sokkal kínosabb felvállalni. A kineziológia kezelést pedig még inkább.
• De, Józsival is beszélgettél! – Förmedt rá ismét Andrea.
• Józsi? Ja, igen a doktor úr. Valóban odamentem megsimogatni a kutyáját, amikor sétáltatta. Nagyon szeretem az állatokat.
• Csak ennyi volt? – Jött az újabb számonkérés.
• Elmondta, hogy a sógornője vezeti a szállodát, és hogy hamarosan tavaszköszöntő buli lesz a konferenciateremben. Azt mondta, mindannyian szívesen láttok. Még egy szórólapot is adott.

A csajok mind leforrázva álltak Irina előtte. A szobában egy hatalmas polc tele könyvekkel egyértelműen árulkodott a gazdájuk érdeklődési köréről: feng shui, kineziológia, családállítás, reiki, jóga, auratisztítás.

• Akkor te nem is vagy prosti? – Kérdezte Andi?
• Hogy mi?
• Irina, rettenetesen sajnáljuk! Nem értettük, hogy a fiúk mit kerestek nálad. Meg tudsz nekünk bocsátani? – Kérdezte Piroska miközben előre lépett és megérintette Irina karát.
• Irina kedves, meg vagy hívva a buliba és hozhatsz magaddal bárkit díjmentesen. – Ajánlotta fel Bettina.

Irina most már derültem mosolygott. Sokkal inkább szórakoztatta a helyzet, sem mint sértette volna.

• Ez aztán az érzelmi többletes hozzáállás. – Örvendezett Brúnó.
• Akkor még sem csal meg a férjem? – Dorottya egy újabb zsebkendőt vett elő és belezokogott.
• Kedvesem, velem biztosan nem. – Felelte Irina.

Az egyetlen, aki még mindig halálra volt válva, az asztal mögött kuporgó férfi volt.

• Irina, mi lenne, ha átjönne velünk a cukrászdába. Szívesen meghívjuk egy teára. – Mondta Edit.
• Egy feltétellel.
• Mi lenne az?
• Ha tegeződhetünk.
• Azért szerintem előtte fejezd be az urat. – Nézett Piroska a rettegő férfire.
• Rendben.
• Nem, azt hiszem, visszajövök máskor. – Bökte ki az idegen.
• Jöjjön vissza holnap ugyan ebben az időben!
• Itt leszek.

A rettegő férfi már viharzott is kifelé.

• Megkérhetünk, hogy ez maradjon köztünk? – Kérdezte Piroska.
• Hát, persze. Néztek már boszorkánynak, kuruzslónak, szálhámosnak, de prostituáltnak még nem.

Az öt nő nevetve sétált vissza az étterembe az új szomszédasszonyukkal.

• Mókásnak tűnhet a helyzet, de koránt sem az. – Tűnődött a vöröspanda. – Dorottya apja elhagyta az anyját egy másik nőért, ezért folyamatosan attól retteg, hogy megcsalja a férje. Andreának pedig az a rögeszméje, hogy neki kell vezetnie a családot, ezért akarja irányítani a párját. Még szerencse, hogy Irina érzelmi többletben volt, így tudta kezelni a helyzetet!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Egész éjszaka havazott. A Tulipán Sétány mesébe illő tájjá változott. Brúnó egy magas fán aludt. Korán kelt és már vette is az irányt a környék legnagyobb háza felé. A SejtElem azt súgta neki, hogy ma Dorottyának lesz rá a legnagyobb szüksége. Belopózott a hátsó ajtón, majd elbújt egy fotel alatt a szalonban.

Károly a laptopja előtt ült és elmerültem böngészte a tőzsde árfolyamokat. A felesége még hálóingben volt. Két kínai porcelán csészével sétált be a dolgozószobába.

• Tessék, szívem! Neked is készítettem teát. – Mondta kedvesen és letette a férje asztalára az egyiket.
• Ugyan már, tudod, hogy csak kávét iszom! – Mordult rá a férje, közben fel se nézett a monitorról.
• Tudom drágám, de arra gondoltam, hogy hűsös van, és talán jól esne... Mond csak, nem tudnál ma egy kicsit itthon maradni? – Kérdezte, majd kioldotta szatén köntöse övét és felült az íróasztalra.
• Dolgoznom kell! Értsd már meg! – Károly szúrós tekintettel nézett rá a szemüvege fölül és a hangját is felemelte.
• Rendben. – Felelte csalódottan a nő, majd fogta és kivitte a csészét.

„Biztosan van valakije! Kell, hogy legyen egy másik nő! Máskülönben nem lenne velem ilyen érzéketlen.” Gyötrődött magában.

Abban a percben megpillantotta a férje határidő naplóját. Az ajtó fele nézett, hogy nem jön-e, majd gyorsan kinyitotta a kis barna könyvet.

„Találkozni a könyvelővel, felhívni az autószerelőt, majd az ügyvédet, felköszönteni apámat.” – Olvasta. „Akkor a mobiljában kell lenni! Most megtudom, kivel csal meg!” – Agyalt tovább és felkapta a hatalmas okostelefont.

Abban sem talált semmi gyanúst. Ettől egy kicsit megkönnyebbült, a kétségei viszont nem múltak el.

Leült, és belekortyolt a teájába. Károly megjelent, magához vette a táskáját és felöltötte a kabátját.

• Viszlát! Este jövök! – Szólt oda neki.
• Legyen kellemes napot, drágám! – Felelte a nő.

Az ajtó tompa puffanással csapódott be az elfoglalt üzletember után.

Dorottya nagyot sóhajtott, majd felhívta a barátnőjét, Barbarát, és kérte, hogy ebédeljenek együtt. Majd felment az emeletre és bekapcsolta a zenét. 

• Még csak kilenc óra van. Ugyan, mit csináljak délig? – Tűnődött. Szomorúan körbetekintett a szobában és még magának is alig vallotta be, hogy a gyönyörű luxus házuk ellenére nem boldog.

Brúnó értette, mi a helyzet. – Dorottya számára fontosak az anyagiak, a férje figyelmére viszont nagyon vágyik. Ehelyett folyamatos semmibevételt kap.

Kinyitotta hatalmas szekrényét és végigpáztázta a ruháit. A választása egy zöld-fekete Chanelle kosztümre esett. Pasztell szemfestéket és élénkpiros rúzst kent fel. Fekete magas sarkú bokacsizmája és a hozzá illő retikülje egy vagyont ért.

• Még csak tizenegy óra van. Barbival egykor találkozunk. Nem baj, majd sétálok egyet előtte a Váci utcában, esetleg az Andrássy útón. – Határozta el, majd magához vett néhány tízezrest.

Befújta magát legújabb parfümjével és felvetett egy rendkívül mutatós nyakéket és fülbevalót.

• Pénzem van, a külsőmmel is elégedett vagyok. Hála Istennek ezt a gyerekeim is örökölték. Mégis magányos vagyok a férjem mellett. – Mondta a saját tükörképének.

Szomorúan tipegett le a földszintre a tűsarkújában, és úgy döntött, indulás előtt még felhajt egy italt. Kevert magának egy vodkanarancsot, majd hátravetette festett vörös sörényét, és elindult a belvárosba.

Egy csomó ruhát felpróbált az egyik luxus üzletben. Az eladók mosolyogva hozták utána a sokadik darabot is. Végül egy orgona lila nagyestélyivel és egy Swarovski nyakékkel vigasztalta magát. A lányának egy világoskék, szatén koktélruhát vett a következő koncertjére.

Barbarával éppen egyszerre érkeztek az étterembe.

• Tündérien nézel ki, szívem! Ezer bocsánat, de csak egy fél órám van. Rohannom kell a gyerekekért az iskolába, majd anyámért a repülőtérre. – Mondta Barbi a szokásos, rá jellemző mosolyával.

Dorottya egyre szomorúbb lett. Arra vágyott, hogy kiöntse a szívét a barátnőjének, most viszont magára maradt a problémájával.

• Brúnó – aki végig követte – tudta mi a helyzet: szegény most szenvedte el a második DHS-t, azaz veszteséget. Két biztos bázis is magára hagyta. Reggel a férje, most pedig a barátnője.
• Akkor én csak egy koktélt iszom. – Válaszolta Dorottya keserű mosollyal az arcán.
• Igazán? Én farkas éhes vagyok. – Vágta rá Barbara és már nyitotta is ki az étlapot. Egyáltalán nem tűnt fel neki a barátnője rossz lelki állapota.
• Ezt teszi a céltudat. Nem figyelünk arra, ami kívül esik a célunkon. Így akaratunk ellenére is veszteségeket okozhatunk a szeretteinknek. – Mondta Brúnó.

Dorottya szótlanul hallgatta a felszínes csacsogást. Magában megállapította, hogy Barbinak még nem lett elege abból a kirakat életből, amit ő már nagyon un. Most gondolt bele először, hogy a Tulipán Sétány lakói sokkal inkább fogékonyabbak a mélységek, a lelki dolgok iránt.

Az ital egy kicsit a fejébe szállt. Csendben és lassan sétált be a Hotel Tulipán éttermébe. Nyoma sem volt rajta a rá jellemző temperamentumos céltudatnak, Brúnó láthatatlanná válva követte. Bettina és Piroska egy asztalnál ültek. Dorottya örült, hogy ismerős arcokat lát.

• Á, Dorottya, de hogy itt vagy! Gyere, csatlakozz hozzánk! – Invitálták.
• Szívesen. – Felelte mosolyogva.
• Nagyon csinos vagy! Hogy vagy mostanában? – Kérdezte Betti.
• Megvagyok. – Hangzott a határozottnak éppen nem nevezhető válasz.
• Mond csak, bánt valami? – Kérdezte Piroska és megfogta a kezét.
• Semmi különös. – Hajtotta le a fejét Dorottya.
• Ugyan már, nekünk elmondhatod!
• Tudjátok, Károllyal van probléma. – Kezdte csendesen. Szokásával ellentétben most egyáltalán nem pózolt.

Brúnó ennek az okát tudta: a két veszteség kimozdította az UrAlom állapotából.

• Károly? Csak nem beteg? – Kérdezte döbbenten Piroska.
• Á, nem. Csak állandóan dolgozik. És sohasem marad ideje rám. – Felelte a nő.
• Megértelek. – Vágta rá Piroska. – Józsi és én is sokat dolgozunk. Általában csak este találkozunk.
• De ti olyan jól megvagytok!
• Azt hittem, ti is.

Dorottya egy nagyon sóhajtott.

• Folyton attól rettegek, hogy megcsal.
• Ó, ez szörnyű lehet. – Mondta Betti.
• Vajon, mi az oka annak, hogy ettől rettegsz? Talán okod van rá? – Kérdezte Piroska.
• Úgy tűnik, nincs. Reggel átnéztem a telefonját és a naptárat, és semmit sem találtam. Látjátok, már idáig süllyedtem. Most mondjátok meg, milyen házasság az, amikor az ember nem bízik meg a társában?! – A nő hangja egyre elkeseredettebbé vált.
• A kérdés az, hogy miért van olyan rémálmod, hogy megcsal. – Folytatta Piroska, aki tudta, hogy e mögött kell, hogy legyen valami konkrét ok.
• Apám is elhagyta anyámat egy másik nőért. – Felelte Dorottya. – Iszonyú volt. Mindketten azt éreztük, hogy lecserélt bennünket.
• Drágám, akkor ez a probléma gyökere. Ezért rettegsz attól, hogy ismét lecserélnek. – Mondta Piroska és együttérzően mélyen a szemébe nézett.

Dorottya néhány másodpercig döbbenten hallgatott.

• Igazad lehet. – Mondta és a semmibe bámult. – Akkor ott, hétéves koromban elhatároztam, hogy engem soha többet nem fognak elhagyni vagy lecserélni.
• Ezt hívják tudati KötElemnek. – Mondta Piroska.
• Hogy micsoda?
• Így hívjuk a BMR-ben. Azt hiszem, tudok neked segíteni.
• Hogyan?
• Úgy, hogy a segítségemmel leírsz mindent, ami bánt Károllyal és apáddal kapcsolatban. Akkor meglátjuk, hogy mi a probléma és fel tudjuk oldani.
• Igazán?
• Igen. Holnap ilyenkor szeretettel várlak egy füzettel és egy tollal.
• Köszönöm! Mondta Dorottya és megölelte Piroskát.

Brúnó nyújtózott egyet, majd kiszaladt és boldogan hempergett egyet a hóban.

• De jó, hogy egyre többen ismerik a BMR-t. Sokkal könnyebb az emberek élete, ha tudják, hogy hogyan dolgozzák fel a veszteségeiket! – Mondta, és lelkesen szaladt egy hóbucka felé.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

• Helló, apa! – Üdvözölte,
• Szevasz, kicsim!
• Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
• Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

• Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
• Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
• Valóban? – Tűnődött el Józsi.
• Engem is meglepett. – Mondta a lány.
• Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

• Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
• Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
• Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
• Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

• Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
• Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
• Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

• Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

• Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
• Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
• Értem. – Mondta József.
• Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
• Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
• Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
• Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
• Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

• Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
• Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
• Ó!
• A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
• Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
• Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
• Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
• Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
• Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, kora őszi nap volt. Az általános iskolában tanév eleji szavalóversenyt rendeztek. BMR-Brúnó az udvaron egy magas fa tetejéből figyelte, ahogyan a gyerekek készültek. Tudta, hogy a verseny kimenetele, az esetleges sikerek vagy kudarcok különböző érzelmi reakciókat fognak kiváltani a diákokból, sőt még a szülőkből is. Így hát láthatatlanná változtatta magát és beosont az épületbe.

Az alsó tagozatosoknál Léna harmadik helyezett lett, Péter az ezüstérmet tudhatta magáénak, a győztes pedig Kitti lett. Brúnó úgy döntött, néhány gyermeket elkísér hazáig és megnézi, hogy hogyan reagálnak a szülők a kicsik eredményeire.

Léna elégedetten mutatta meg az oklevelét az édesanyjának.

• Nézd anya, harmadik lettem!
• Nahát, harmadik… Nem rossz eredmény. – Jelentette ki Dorottya, de csalódottnak tűnt. Ki előzött meg?
• Péter és Kitti.
• És ki volt a Zsűriben?
• A magyartanárok és az igazgató néni.
• Persze, az igazgatónő! – Mondta Dorottya enyhén gúnyos hangon és határozottan hátravetette a fejét. – Tudod lányom, sokan irigyek ránk. Mi gazdagok vagyunk. Én szép vagyok és fiatalos, neked gyönyörű ruháid vannak, mi a Seychelle Szigeteken nyaraltunk, ők csak a Balatonon.

Léna értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, hogy ennek mi köze a versenyhez.

• Biztos vagyok benne, hogy te szavaltál a legszebben, de mivel irigyek, ezért lepontoztak.

A kislány továbbra sem értette. – Nekem tetszett a Kitti és a Péter verse is. – Mondta csendesen.

• Ne lény ilyen naiv, lányom! Mi gazdagok vagyunk. A szegények mindig irigyek lesznek, ezért megtesznek mindent, hogy akadályokat gördítsenek elénk. – Szónokolt Dorottya.

 Léna lehangoltan sétált ki a szobából.

Brúnó szomorúan nézte a jelenetet. – Szegény kislány! Az anyja nem osztozott az örömében, nem értékelte az elért eredményét! Sőt rosszakat mondott a tanárairól és a társairól alaptalanul ellenségképeket keltve benne, mellyel elkezdte őt elszigetelni.

Zselyke lelkesen szaladt az anyukája elé. – Én lettem az ötödik a szavalóversenyen! – Büszkélkedett.

• Ötödik?
• Nem dobogós helyezés, de a tanító néni szerint ez is szép eredmény.

Az anyuka nem felelt.

• Hallottad volna, milyen szép verset mondott Kitti! Nagyon tetszett! – Folytatta tovább vidáman a kislány.
• Lányom, Kitti családja gazdag. Természetes, hogy ő nyert. Ez már csak így megy. A gazdagoké a világ. Ne próbálj velük versenyezni, mert esélytelen!
• Ez a nőszemély! A saját keserűsége miatt veszteséget okozott a gyerekének. – Csóválta a fejét Brúnó. Elültet a fejében egy alaphiedelmet, ami később önbizalomhiányhoz vezethet, és önbeteljesítő jóslattá válhat azzal, hogy önmagát korlátozza le ezzel.

Péterke jókedvűen szaladt haza. Nem rég kudarcot vallott a kötélmászással, most viszont végre sikerélménye volt. Azt remélte, hogy ezt az apja is értékelni fogja.

• Nézd apa, második lettem, ezüstérmes! – Mutatta neki az oklevelét.
• Második? És ki lett az első?
• Kitti. Ő sok verset tanul, mert színésznő akar lenni.

Zsolt lenéző pillantást vetett az oklevélre.

• Egy valamit jegyezz meg, fiam: a nőkkel szemben mi sohasem győzhetünk. Ne versenyezz velük, nem éri meg! Hagyd csak a verselést nyugodtan a lányokra és sportolj inkább valamit!

Péter volt aznap este a harmadik kisgyerek, aki csalódottan távozott, mert nem kapta meg az elismerést a szüleitől.

Brúnó kezdett bosszús lenni.

• Nahát, ez a Zsolt! A saját nökkel kapcsolatos érzelmi veszteségei miatt alaptalan hiedelmekkel tömi a gyerek fejét. Ezzel megkísérli a megmenteni a fiát a magánéleti csalódásoktól, ám éppen így az elhatárolódások beépítésével alapozza meg a későbbi kudarcokat.

Botond büszkén sétált haza.

• Apa, nézd! Negyedik lettem. Csak eggyel maradtam le a dobogóról.
• Le is fogsz maradni mindig! – Vágta rá az apja.
• Hogyan?
• Csak nem gondolod fiam, hogy egy erdélyit engednek nyerni? Ezek azt hiszik, hogy mi románok vagyunk, holott mi magyarok vagyunk. Jól jegyezd meg, akármit is csinálsz, sose fognak magyarnak tekinteni!

Brúnó egyre szomorúbbá vált.

 – Egy újabb alaphiedelem lett elültetve egy gyermek fejében érzelmi veszteséggel összekapcsolva. Innen egyenes út vezethet a kisebbrendűségi érzéshez, az elszigetelődés és a kirekesztettség érzéséhez, majd az ezt követő  gyűlölethez. Csupán egyetlen tévútra vivő hiedelem és egy ember érzelmi hozzáállása egy életre megváltozik.

Aranka az oklevelével a kezében szaladt haza. Lelkesen csapta ki az ajtót. A nagyanyja épp a tűzhely mellett állt.

• Nagymama nézd! Hatodik lettem! Én is kaptam oklevelet!
• Oklevelet? Ugyan minek az?
• Nézd, milyen szép aranyszínű betűk vannak rajta!
• Lányom mondd, miért versenyzel te a magyarokkal? – Förmedt rá mérgesen a nagyanyja fakanállal a kezében.
• Magyarokkal? – Kérdezett vissza értetlenül a kislány.
• Ezek mind magyarok!
• De Kittivel jó barátnők vagyunk. – Mondta értetlenül. Egyáltalán nem értette miért számítana, hogy Kitti szőke, ő pedig barna.
• Ezek sose hagynak érvényesülni egy cigányt! Érted?! Jobb bele se kezdeni a versenybe, mert nem nyerhetsz!
• De én szeretek tanulni!
• Tanulni? És minek az? Szerinted ki fog alkalmazni egy cigányt?

Brúnót nagyon elkeserítették a látottak. – Ezt teszi az érzelmi helyzetek és viszonyulások átlátóképességének a hiánya. Az emberek tele vannak feldolgozatlan érzelmi veszteségekkel. Hogyan is tudnák feldolgozni őket, ha senki se tanította meg rá őket, hogy hogyan kell?! És generációról generációra adják tovább a saját érzelmi veszteségeiken alapuló hitrendszereiket. A gyerekeiknek újabb veszteségeket okoznak ezekkel és elhatárolódásokkal, majd az ebből fakadóan gyűlöletet keltenek bennük. Kitűnő alapot adnak arra, hogy utálják a férfiakat, nőket, gazdagokat, szegényeket, magyarokat, cigányokat, erdélyieket és még folytathatnánk.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása pixabay.com)

Mindenszentek este volt. Gyönyörű, csillagos éj köszöntött a Tulipán Sétányra. Különleges, hangulat lepte el a környéket. A temető gyertyafénybe borult, néhány ház ablakában pedig töklámpások világítottak.

Az étteremben lobogott a tűz a kandallóba. Brúnó láthatatlanná változtatta magát, beosont és helyet foglalt. Lompos farkát a vöröspandákra jellemző módon a párnaként a feje alá helyezte és várta a történéseket.

 A dolgozók egy része a dekorációt készítette az esti partira, a többiek igyekeztek minél félelmetesebbre sminkelni magukat.

• Kérlek, ide tegyétek a legnagyobb tököt! Itt jobban látszik. – Utasította Piroska a társaságot.

Ezen az estén az övé volt a vezető szerep. A húga Betti, noha az étterem vezetője volt, most a konyhában zokogott egy csomag százas papír zsebkendővel. Korábban megengedte a lányának, hogy kisminkelje, most viszont patakokban fojt róla a fekete szemfesték.

• Ejnye, húgocskám, most aztán tényleg rémisztő vagy! Garantálom, hogy ha egy szellem ma este benéz az ablakon, fejvesztve menekül, ha meglát téged! – Mondta a nővére miközben átölelte. A lány egész testét rázta a zokogás.
• Anya, komolyan nem értelek! – Nézett rá döbbenten Zsófi, aki zöld koktélruhában és a ruha színével megegyező csúcsos kalapban robbant be. – Mit szól most apa, ha lát odaátról? – Unokahúga, Kitti azonnal követte. Hasonló jelmezt viselt, csak tűzpiros színben. Zsófi már fordult is hozzá, hogy élénkvörös rúzzsal félelmetes szájakat rajzoljon neki.
• Nahát, tényleg úgy festetek, mint két manó! - Piroska nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát!
• Biztos vagyok benne, hogy apa jó helyen van. Néha szoktam álmodni vele. – Tette hozzá a kislány és már viharzott is megszemlélni a faragott tököket Kittivel együtt.
• Szívem, a lányodnak igaza van. – Próbálta vigasztalni Piroska a testvérét. – Szerinted mit gondol szegény Endre, ha lát odaföntről?
• De miért hagytam, hogy aznap este kocsiba üljön? Szakadt az eső! És én választottam azt az átkozott autót. – Tört ki Bettiből egyre hangosabban az elkeseredettség.

Piroska nem tudta, hogyan segíthetne. Ezerszer próbálta megmagyarázni neki, hogy nem felelős a férje haláláért. Baleset történt.

Brúnó viszont világosan látta, hogy a fiatal nő a SzívFájdAlom állapotában van. (A lelkéből kiszakadt egy darab és még folyamatban van a gyászfeldolgozás. Ilyenkor személyes konzulensünkként egy üres lapot célszerű használni. Leírhatjuk érzelmi veszteségeinket és elveszett megéléseinket az adott személlyel kapcsolatban. Mit jelentett számunkra a másik? Mi és miért pótolhatatlan? Mi az, amit csak tőle kaphattunk meg? A veszteségek úgy rétegződnek, mint a hagyma héja. Minél többet távolítunk el, annál könnyebbé válunk.)

Piroska az étterembe visszalépve örömmel állapította meg, hogy fantasztikusan sikerült a díszítés. A fényt lejjebb kapcsolták, ezáltal még sejtelmesebb hangulatot kapott a helyiség.

Az ajtó hirtelen kicsapódott és Péter rohant be, kezében egy töklámpással, nyomában az édesapjával. Azonnal a többi gyerekhez fordult.

• Nézzétek! Ezt apával faragtuk. Csak mi ketten. A szemeit pedig én egyedül.

Mindenki elismerően állapította meg, hogy valóban nagyon szép lett. Zsolt elmosolyodott.

• Ráment az egész délután. De bevallom, nagyon élveztem. Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes ez a gyerek.

Brúnó örömmel állapította meg, hogy ebben az esetben a közös tevékenység közelebb hozta egymáshoz apát és fiát. Mindketten érzelmi többletben készítették a tököt.

• Tedd csak le az asztalra a többi közé! Biztosan tetszeni fog a zsűrinek! Sok sikert a versenyhez! – Mondta vidáman Piroska miközben átviharzott a termen. Dús, hullámos, vörös haja élénken lobogott utána. Fekete boszorkány jelmezt viselt. Gyerekként boszinak csúfolták a haja miatt, őt viszont ez mulatatta, és jelmezbálokban előszeretettel öltött boszorkány ruhát. Kicsit aggódott, mert Kitti életében ez volt az első halottak napja a vérszerinti szülei nélkül. Korábban gyújtottak számukra gyertyát és imádkoztak értük. A kislány meglehetősen jól viselte, a keményebb dió Betti volt a családban.

A következő pillanatban Dorottya jelent meg a gyerekeivel: Lénával és Dominikkel.

• Domi, te is hoztál tököt? – Kérdezte Péterke.
• Anya nem engedte. – Felelte a kisfiú.
• Nem koszoljuk össze a lakást nyavalyás tökökkel. – Kommentálta az anyja. – Ők a jelmezversenyen indulnak.

Dominik tengerészjelmezt, Léna pedig hercegnő ruhát viselt. Mindkettőjük arckifejezéséről egyértelműen leolvasható volt, hogy utálják.

• Anya, miért nem öltözhettem boszorkánynak? Piroska néninek is vörös a haja és ő is boszi jelmezben van. – Nyaggatta a kislány az anyját.
• Még mit nem! Az én lányom boszorkánynak? Örülhetnél, hogy a legdrágább hercegnő jelmezt kaptad! Vigyázz rá, össze ne koszold!

Brúnó szomorúan nyugtázta, hogy Dorottya az UradAlom, a nárcizmus állapotában van. Elvárja, hogy felnézzenek rá, dicsérjék, imádják és ehhez sajnos a gyermekeit is felhasználja.

Ismét nyílt az ajtó és Károly érkezett.

• Apa, mégis részt veszel a buliban? – Kérdezte meglepetten Dominik.
• Nem fiam. Csak vacsorázni jöttem. Elég érthetően elmondtam már, hogy nem tartok semmilyen ostoba amerikai ünnepet. Mi magyarok vagyunk, Magyarországon Mindenszentek van. Büszkének kellene lennünk a származásunkra! Fel kell élesztenünk a táltos vallást, ahelyett, hogy az USÁ-t majmoljuk! – Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben letelepedett egy asztalhoz és kezébe vette az itallapot.

Piroska sietett elébe.

• Károly, úgy tűnik bizonyára nem hallottál még a Samhainról. – Mondta, miközben letette elé az étlapot.
• Hogy miről? - Nézett rá a férfi értetlenül.
• – Ismételte meg. - Ősi, kelta ünnep. A Halloween, azaz All Hallows’ Eve nem amerikai ünnep, hanem nagyon is európai. Nálunk betiltotta a katolikus egyház, az írek viszont, akik viszont kivándoroltak az Újvilágba, továbbra is tartották. Valójában a mi ünnepünk érkezik vissza hozzánk Amerikából.
• Hát… Honnan tudsz te ilyeneket? – Nézett rá értetlenül Károly.
• Évek óta foglalkozom vallástörténettel. Talán még nem említettem. – Felelte Piroska mosolyogva. - Nos, mit hozhatok neked? – Kérdezte.
• Tudjátok mit? Lehet, hogy mégis itt maradok egy kicsit a buliban. Megnézem a jelmez versenyt. – Felelte csendesen és átült a felesége és a gyermekei mellé.
• Nagyszerű! – Örvendezett a kispanda a farkát csóválva. – Piroska érzelmi többlete képes volt a férfi elhatárolódását vonzalommá változtatni.

• Szép jó estét! Elnézést, kicsit elkéstem! – Üdvözölte a társaságot Edit. Halványlila, hosszú szatén ruhájában jelmez nélkül is olyan volt, mint egy királynő.
• Merre jártál ilyen későn barátnőm? Láttam a kocsidat a városban. – Kérdezte Piroska.
• A temetőben voltam a szüleim sírjánál. – Válaszolta.
• Én is láttalak Editke. – Szólalt meg Betti, végre kimerészkedve. A szemein egyértelműen látszott a sok sírás nyoma. – Az én férjem is ott van eltemetve.
• Betti nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon elveszítetted a férjedet! Úgy hallottam, nagyszerű ember volt. – Edit őszinte együttérzéssel fogta meg a lány kezeit. Ő is jól tudta, mi a magány.
• Az volt. – Felelte a fiatal özvegy az emlékeibe merülve. – Zsófi itthon szokott neki gyertyát gyújtani, de én szeretek néha kimenni a sírjához is. Megnyugtat.
• Én is otthon szoktam megemlékezni az eltávozott rokonaimról. Néhány mécses és ima számomra bensőségesebb. – Mondta Edit. - Viszont tény, hogy a sírt gondozni kell. Sajnos a testvéremék nem törődnek vele. Viszek néha virágot, nem szeretném, megszólnának, amiért gondozatlanul hagyom.

Brúnó jól ismerte a tanárnőt, ezért nem lepte meg, hogy IlledElemből jár a temetőbe.

Hamarosan kezdetét vette a rendezvény. A tökfaragó versenyt Péter nyerte meg, a jelmez verseny győztese pedig Khairavi, a félig indiai kislány lett. Mahárinak, kelet-indiai táncosnőnek öltözött. A viselete mindenkit elbűvölt.

• Mond csak Tulasi, Indiában is ünnep van ilyenkor? – Kérdezte Betti a kislány édesanyját.
• A hinduizmusban nincs halottak napja.
• Ennek ellenére el szabad jönnötök egy ilyen rendezvényre?
• Természetesen! Nem tiltott dolog megismerni egy másik kultúrát.

Brúnó egészen elfáradt. - Ahogy mindent, egy ünnepet is rengeteg lelki állapotban meg lehet élni. - Állapította meg.

Piroskát pedig az töltötte el nagy örömmel, hogy keresztények, egy táltos vallás hívő és egy hindu család ünnepelt együtt ezen az estén a Hotel Tulipánban.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere