Kora tavaszi este volt a Tulipán Sétányon. Már érződött a tavasz a levegőben, de még csípős volt az idő. BMR Brúnó, az okos vöröspanda felkelt és megtisztogatta bundáját. Lemászott a fáról, amin aludt, és a művelődési ház felé vette az irányt. Tudta, hogy most ott lesz rá szükség.

A közelbe érve láthatatlanná változtatta magát és beosont. Szokásához híven megtréfálta a büfést. Elcsent egy almát és egy zacskó mogyorót, majd zsákmányával beszaladt a folyósóra és kényelembe helyezte magát egy szék alatt.

Ez idő alatt a nagyteremben elkezdődött a társastánc óra. Edit mosolyogva nézte, ahogy kedvese a próbát tartja. A környék egészen fellelkesült a tánctanfolyamtól.

• Hozok nekik egy kis vizet. – Gondolta.

Még mindig félénk volt, de már barátkozott a közösséggel. Szilvakék kosztümje, kontyba fésült haja és igazgyöngy fülbevalója továbbra is tekintélyt parancsolt, de már csillogott a szeme.

Valójában Brúnó küldte neki a sugallatot, hogy menjen ki. Döbbenten látta, hogy a mellettük lévő teremben is kezdődik egy táncóra. Egy csoportnyi gyerek készülődött. Megpillantotta köztük Lénát. Élénkvörös, dús, göndör hajával mindig kitűnt a tömegből.

• Nahát, ebben a türkiz zöld ruhában úgy fest, mint egy erdei tündérke. – Gondolta és mosolyogva leült. A hatalmas üvegablakon keresztül mindent jól látott és hallott.

Léna levette a balettcipőjét és még egy ragtapaszt ragasztott a lábujjára. Egyértelműen látszott, hogy fáj neki.

Az óra az ikonikusnak számító „legördülés” nevű gyakorlattal kezdődött.

• Tehát jazztánc. – Állapította meg Edit, aki Georg mellett ugyancsak sokat tanult a táncról az utóbbi időben.

Az órát egy fiatal férfi tartotta, akit a gyerekek Zsolt bácsinak szólítottak. A terem sarkában egy vele egykorú nő ült. Szúrós tekintete és félhosszú haja volt. Egyszerű fehér pólót és fekete nadrágot viselt. A tánccipője rongyosra volt taposva és nem volt kisminkelve. Kiderült, hogy ő „Marcsi néni”.

• Hogy lehet valaki tánctanár ilyen elhanyagolt külsővel? – Gondolta Edit.

A bemelegítés után Zsolt egy rövid koreográfiát tanított a gyerekeknek. Lénán látszott, hogy mennyire igyekszik. Egy pillanatra se állt meg. Minden egyes szavát itta a tanárnak és folyamatosan kereste a tekintetét. Edit látta, hogy a biztatást várja, a tanár viszont csak a legkisebb kislányt dicsérte folyamatosan. Mint kiderült, őt Anitának hívták, de általában „Picurkának” szólították.

• Most nézze meg mindenki Picurkát és Danit! Nagyon ügyesek! – Mondta Zsolt és elindította a zenét.

Edit nem értette, hogy miben olyan ügyes a pici lány. Kétségtelenül aranyos volt, de látszott rajta, hogy még nagyon gyakorlatlan.

• Mindenkitől legalább így szeretném látni. – Folytatta az edző. – Most pedig álljatok két csoportba. Az első csapat táncol, a második pedig nézi őket. Aki szerinted jól táncolt, arra szavazol. Utána cserélünk.

• Ekkora pedagógiai hibát! Kiemel két tanítványt, mielőtt kikéri a többiek véleményét. – Állapította meg Edit.

Léna az első csoportba került. Most talán még jobban igyekezett.

• Ez a kislány nem csak az iskolában a céltudat megtestesítője. – Gondolta Edit.

Léna volt az egyik éltanuló, ráadásul gyönyörűen zongorázott.

Zsolt egyenként hívta a gyerekeket a parkett közepére és kérte a szavazatokat. Néhány kéz mindig a magasba lendült. Amikor Anitára került a sor, Marcsi néni közbeszólt.

• Én szavazok Picurkára.

Előtte egész órán meg se szólalt. Senkinek eszébe se jutott, hogy a tanárnő is részt vesz a szavazásban.

Majd Léna következett. Senki sem tette fel a kezét. A lány segélykérő tekintettel fordult Marcsi néni fele, ő azonban csak éles tekintettel nézett vele farkasszemet.

• A zene pontos volt nála, de a tartásával sok gond van és a lábát se forgatta ki mindig. – Mondta Zsolt bácsi.

Néhány gyerek gúnyosan felnevetett. Léna is elvigyorodott kényszeredetten, mint ha ő is viccesnek találná a helyzetet. Majd elfordult és visszasétált a helyére.

Edit az ablakon át jól látta, hogy a sírás fojtogatja és a könnyeivel küszköd. Nagyon nehezére esett eltitkolnia miközben a második csapat került sorra.

• A mai versenyt megnyerte Picurka. Miért a legkisebb teljesít a legjobban, gyerekek? – Kérdezte Zsolt bácsi.
• Elszégyelhetnék magukat a buta nagylányok! – Tette hozzá Marcsi néni.

A gyerekek megtapsolták a győztest, Léna pedig odasétált a táskájához és kivett belőle egy vékony kardigánt. Felvette és szorosan összehúzta magán.

• Fázol? – Kérdezte szinte gúnyosan a tanár.
• Nekem így jó. – Felelte csendesen a kislány.
• Felőlem! – Hangzott az értetlen válasz

Edit értette, mi történik. Léna az éppen csak bontakozásnak indult nőiességét igyekszik eltakarni.

A kislány a próba további részét is keményen végighajtotta, de látszott az arcán, hogy mennyire megviselte az eset.

Brúnó pontosan tudta, hogy röpke egy óra alatt több veszteséget is elszenvedett a gyerek: nem szavaztak rá, kinevették és a tanárok is megkritizálták nyilvánosan. Ez egy többszörös ÉgedElem szituáció. Jelzett Editnek, hogy lépjen közbe.

Az óra végére megérkezett Léna édesanyja. Dorottya tűsarkai hangosan vízhangoztak a folyosón.

• Öltözz gyorsan lányom! Apád mindjárt ideér. – Utasította.
• Anya. – Kezdte a kislány csendesen.
• Neked meg mi bajod? – Nézett rá meglepetten Dorottya.
• Marcsi néni Anitára szavazott, rám meg nem. Senki sem szavazott rám. – Felelte elfúló hangon.
• Istenem, te ilyen hülyeségekkel foglalkozol? Nem mindegy, hogy szavaznak-e?! Vedd a cipőd, tudod, hogy apád utál várni.

Léna tekintete megkeményedett és könnyek gyűltek a szemébe.

• Te nem értesz meg engem! Soha se értettél! Útálom azt a kis törpét! – Mondta emelt, de visszafogott hangon.

Gyors mozdulattal átcserélte a cipőjét és próbaruhában futásnak eredt. Kirohant az utcára, ahol időközben eleredt az eső.

• Ostoba kölyök! Meglátod, mit kapsz ezért! – Förmedt rá Dorottya és utána rohant.
• Dorottya, kérlek, had segítsek! – Szólt közbe Edit és utána szaladt.

A többi gyerek és szülő közben látványosan bámulta őket. Csak néhányan voltak olyan diplomatikusak, hogy nem vettek tudomást a közjátékról.

Ekkor élénk fékcsikorgás hallatszott. Mindenkiben megállt az ütőér.

Károly kocsija néhány centiméterre állt meg a lányától. Léna íjedt tekintettel, könnyes arccal nézett farkasszemet az apjával.

• Mi a fészkes fenét művelsz, lányom! – Förmedt rá Károly miután kiszállt a kocsiból.

Mögöttük hangos dudálás hallatszott.

• Mit csinálnak, maguk barmok?!- Kiabáltak egy autóból.
• Meg akarod ölni magad?! – Folytatta Károly.
• Ez a bolond lány! – Ordította Dorottya.
• Kérlek benneteket, had segítsek! – Szólt közbe Edit. – Láttam az egész órát. Tudom, mi történt. Had beszéljek vele kicsit! Utána haza viszem. – Kérlelte őket.

Közben mind a négyen az esőben áztak.

• De hát… - Kezdte Dóra.
• Nagyon kérlek! – Folytatta Edit.
• Legyen. – Hangzott a beletörődött válasz.

Károly megtörölte az esőcseppektől szikrázó szemüvegét és mindketten beültek a kocsiba.

• Gyere Léna! Beülünk a büfébe, jó? – Kérdezte Edit és átfogta a lány vállát.

Léna bólogatott.

• Tudod, nagyon jól áll neked ez a zöld ruha. – Mondta a tanárnő. - De nem fázol?
• Kicsit.
• Akkor öltözz át! Itt megvárlak.

A kislány pár perc múlva farmerben és rózsaszín pulóverben érkezett vissza.

Besétáltak a büfébe. Brúnó természetesen utánuk osont. Edit két teát rendelt és leültek egy asztalhoz.

• Elmondod, hogy mi bánt ennyire? – Kérdezte, miközben belenézett a kislány szemébe.
• Senki se szavazott rám. Még Marcsi néni se. És ki is nevettek.

Hatalmas smaragdzöld szemei és óriási szempillái voltak. Mély fájdalom áradt a tekintetéből miközben az arcán peregtek a könnyek. Edit évek óta tanította Lénát, de még soha nem látta sírni. Átnyújtott neki egy csomag papírzsebkendőt.

• Mi fáj jobban? Az, hogy a társaid nem szavaztak rád vagy az, hogy a tanárnőd?
• Mindkettő. Annyira igyekeztem! – Felelte zokogva. – Mindig csak azt a kis Anitát dicsérik és Picurkának nevezik. Ő a kedvencük, engem meg utálnak.
• Biztos vagy benne, hogy utálnak? – Kérdezte aggódó tekintettel Edit.
• Mindig kritizálnak. Ott kötnek belém, ahol csak tudnak.
• Mi lehet az oka? – Tűnődött Edit.
• Fogalmam sincs. – Vágta rá kétségbe esetten a kislány.
• Figyelj, szívem! Meg tudod mondani, hogy hogyan érezted magad, amikor ez történt? – Kérdezte Edit.

A kislány kissé meglepődött. Ilyesmit senki se szokott tőle kérdezni.

• Megalázva. – Mondta. – Szégyenben. Félrelökve. Szerintem nem akarják, hogy ide járjak.
• Nem akarják? A tanárok vagy a társaid?
• Egyik sem. De leginkább Marcsi néni. Ha ő tartja az órát végig ordít rám.
• Ez kellemetlen lehet. – Felelte Edit. Azt csak magában tette hozzá, hogy ha a tanárok rászálltak Lénára, akkor nem csoda, hogy a többi gyerek is piszkálja. – Kitalálunk valamit, rendben? – Kérdezte.

Léna meglepetten bólogatott. Fogalma sem volt, hogy mit lehetne tenni az ügyben.

• Ha beszélgetni szeretnél erről vagy bármi másról, akkor keress meg! O.K.? – Mondta Edit mosolyogva.
• Köszönöm!
• Nem kell megköszönnöd!

A kislány nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárki is törődjön azzal, hogy őt mi bántja. Csak azzal foglalkoztak, hogy tanuljon és minél jobb jegyeket vigyen haza.

• Most idd meg a teád! Utána haza viszlek. – Mondta Edit.

Léna már nem sírt. Mosolyogva kortyolt bele a teájába.

Még beszélgettek egy picit, majd elindultak.

• Edit néni, felelünk, holnap irodalomból? – Kérdezte hirtelen a kislány.
• Megígérem neked, hogy te biztosan nem fogsz felelni. – Hangzott a tanárnő válasza.
• De mi lesz a verssel?
• Majd felmondod máskor. Van még idő a tanévből, nem? Ma este már ne tanulj, csak pihenj! - Utasította mosolyogva Edit és kézen fogta.

Odakint belefutottak Georgba, akit igencsak meglepett a kisírt szemű kislány.

• Mi történt ezzel a kis hercegnővel? – Kérdezte.
• Akadt egy kis probléma. Megígértem, hogy hazaviszem. Kérlek, tegyél ki bennünket a házuk előtt. – Kérte Edit.

Brúnó követte a kocsit.

• Köszönöm, hogy hazahoztad! – Kezdte Dorottya.
• Nagyon szívesen! Beszélhetnénk egy kicsit?
• Természetesen. Gyere be! Léna, neked Erzsi néni oda adja a vacsorádat. – Mondta Dóra. – Mesélj, mi történt ezzel a gyerekkel? – Kérdezte, miközben két süteményt tett az asztalra és hellyel kínálta Editet.
• Léna attól készült ki, hogy mind a két tanár, és a társai is leértékelték a teljesítményét. Nem volt elég, hogy nem szavaztak rá, még meg is kritizálták és ki is nevették.
• Nem értem, miért kell ezért ilyen jelenetet rendezni. – Felelte Dorottya.
• Figyelj! – Folytatta Edit. – Ez teljesen logikus reakció volt. Ha egy felettünk álló, jelen esetben egy tanár értékel le, az a veszteség az agynak az egyik oldalára csapódik be. Ha pedig egy velünk egyenrangú, mint a csoporttársak az a másik oldalra. Ez a két veszteség már egy konstelláció. Ilyenkor ez teljesen normális reakció.
• Ezt nem tudtam. – Érkezett a döbbent válasz.
• Sajnos nagyon kevesen tudják. Pedig ha benne lenne a köztudatban, talán kevesebbet kritizálnák egymást az emberek. Érted már, miért foglalkozunk annyit a Belső Megélések Rendszerével és a Biologikával?
• Igen.
• Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy több pedagógiai hibát elkövetett az edző és a kolleganője. Kiemeltek két gyereket, majd kikérték a csoport véleményét. Ezzel előre befolyásolták őket. Másodsorban ez a csoport egyértelműen nem érett arra, hogy egymás teljesítményét értékeljék. Harmadrészt mindig a legkisebb kislány dicsérték. Igaz, hogy aranyos, de attól a többivel is kéne foglalkozni. – Magyarázta Edit.
• Mindkét tanárnak kicsi gyereke van. – Mondta csendesen Dóra.
• Ezt megértem, de a többieknek is szükségük van a figyelemre. Ezzel csak megbántják a gyerekeket és egymás ellen fordítják őket. Ilyenkor még nagyon sérülékeny a lelkük. – Folytatta Edit.
• Mit javasolsz, mit tegyünk? Beszéljek a tanárokkal? – Ritka alkalmak egyike volt, hogy Dorottya tanácsot kért.
• Megpróbálhatod, bár nem hiszem, hogy ettől változnának. – Felelte Edit.
• Akkor keressünk másik tanárt?
• Ezt jobb ötletnek tartom.
• Végül is, van még néhány a városban.
• Igen, van. Ha gondolod, segítek.
• Beszélek Lénával, hogy ő hova szeretne járni.
• Jól teszed!
• Még egyszer köszönöm! Sokat segítettél! Nem gondoltam, hogy ilyen súlyos a helyzet. – Mondta Dorottya miközben kikísérte.
• Nagyon szívesen! – Felelte Edit.

Brúnó elégedetten távozott.

• De jó, hogy néhányan már ennyire értik ezt a rendszert! Így magukon és másokon is tudnak segíteni. – Gondolta.

Azzal fölmászott egy fára. Lompos farkát párnaként a feje alá helyezte és mély álomba merült.

 Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

• Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

• Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

• És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

• Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

• Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
• Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

• Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

• A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

• Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
• Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
• De hát miért tennél ilyet?
• Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
• Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
• Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
• Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

• Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
• Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

• Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
• Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
• Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
• Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
• Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

• Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

• Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
• Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

• De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Hűvös februári nap volt. A hó még csillogott itt-ott, azonban már érezhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok. Brúnó az egész délelőttöt az iskolában töltötte, tudta ugyanis, hogy a mai nap tanárokat és diákokat egyaránt meg fog érinteni, sőt a szülőkre is hatással lesz. Hogy mi volt ennek az oka? A félévi bizonyítványok kiosztása.

Zsófi örömmel, szolidan mosolyogva vette át az ellenőrzőjét. Mint mindig, most is kitűnő volt, sőt négy tantárgyból is dicséretet kapott. Olyan különleges teremtés volt, aki a humán és a reál tárgyakban is kiemelkedően teljesített. Kimondatlanul ugyan, de mindenki tudta, hogy ő egy igazi zseni.

• Mindig is érzelmi többlettben Örömet okozott neki a tanulás. – Mondta a kispanda.

Léna nagyon izgult, mert nem volt benne biztos, hogy matematikából is megkapja-e a jelest. Amikor meghallotta, hogy az ő bizonyítványába is csak ötösök kerültek, sőt ének-zenéből dicséretet is kapott, felpattant a helyéről és elkezdett ugrándozni.

• Ilyen a céltudat. – Állapította meg Brúnó. – A kitörő öröm mindig az őrült sok befektetett energiára és a kudarctól való rettegésre utal.

Péter sokkal nehezebb helyzetben volt, mint a két kislány. Soha nem sorolták a jótanulók közé. Már reggel rosszkedvű és szótlan volt. Tudta, minél több kettes és hármas kerül a kis kék könyvbe, annál mérgesebb lesz az anyja, és annál megvetőbb dolgokat fog rá mondani az apja. Végül csak egy kettest kapott, de tudta, az is elég lesz ahhoz, hogy őrjöngésben törjenek ki a szülei.

• Igazán nem tudom, mit csinálsz egész délután. Ha már második osztályban kettesed van német nyelvből, mi lesz veled később? Kukás akarsz lenni? És milyen fiú az, aki testnevelésből hármast kap? Se futni, se kötélre mászni nem tud! – Nézett szúrós tekintettel a szemébe Ági néni.

A kisfiú elvette az ellenőrzőt és lassan sétált a helyére, miközben huszonkilenc osztálytársa hangosan nevetett rajta.

• Szegény gyerek! Elszenvedte az ÉgedElmet, most pedig FélElemben tölti az egész napot, mert retteg, hogy otthon milyen reakciót vált ki a biztos bázisokból. – Mondta szomorúan Brúnó.

Dominik jegyei között többségében hármasok és négyesek szerepeltek. Egész délelőtt csendben volt, és amikor tehette, zenét hallgatott a fülhallgatója segítségével.

• Számára se vidám a nap! A SérElem, BántAlom állapotába került. – Állapította meg a maci.

A szünetben hangosan csapódott be a hatodik osztály ajtaja.

• A hülye fizika tanár utál engem. – Mondta hangosan Aliz.
• Engem az osztályfőnök se bír. Ronda liba! – Kontrázott rá dühöse Kata.
• Az én jegyemet is lerontotta a fizika tanár. Mit szólnátok, ha kiszúrnánk a kocsija kerekét? – Kérdezte Botond cinkos mosollyal.
• Ajjaj! Ez a három gyerek már két önértékelés letörést is elszenvedett az iskolában. Csak a második után viselkedik így az ember. – Mondta csalódottan Brúnó.

A kispanda lehajtotta a fejét és szomorúan ballagott el. – Ennyi szörnyűség után szükségem van egy kis harapni valóra. – Állapította meg. Láthatatlanná változtatta magát és a büfé felé vette az irányt. – Nem szívesen csinálok ilyen, de most kénytelen leszek elcsenni egy banánt.

Befalta a gyümölcsöt, megtisztogatta a bundáját, majd elhatározta, hogy azt is megnézni, hogyan élik meg a tanárok a mai napot.

• Ennyi buta gyerek! Hihetetlen! – Puffogott Ági néni a tanáriban.
• Én nem szeretem a buta kifejezést. – Vette át a szót Edit. – Lehet, hogy valamiben gyengébb képességű egy diák, de az még nem jelenti az, hogy mindenben.

Ágnes olyan képet vágott, mint, ha ufót látott volna.

• Ha nem tanul, mindegy milyenek a képességei. – Válaszolta unottan.
• Számos oka lehet annak, hogy miért nem tanul. Vagy, ha mégis, akkor miért nem jók a jegyei. – Folytatta Edit. – És azért pozitív példák is vannak. Kitti például fantasztikusan tehetséges magyarból. És van néhány gyerek, aki javított tavaly óta. – Folytatta csillogó szemmel.

Ágnes még mindig nem értette Edit lelkesedését és mogorva tekintettel indult a következő órára a naplóval a kezében.

• Van olyan tanár, aki érzelmi többlettel végzi a hivatását, és van, aki teljesen ki van égve. Nem is csoda, hiszen semmit sem tanítottak nekik az emberi lélekről. – Állapította meg Brúnó. 

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Egész éjszaka havazott. A Tulipán Sétány mesébe illő tájjá változott. Brúnó egy magas fán aludt. Korán kelt és már vette is az irányt a környék legnagyobb háza felé. A SejtElem azt súgta neki, hogy ma Dorottyának lesz rá a legnagyobb szüksége. Belopózott a hátsó ajtón, majd elbújt egy fotel alatt a szalonban.

Károly a laptopja előtt ült és elmerültem böngészte a tőzsde árfolyamokat. A felesége még hálóingben volt. Két kínai porcelán csészével sétált be a dolgozószobába.

• Tessék, szívem! Neked is készítettem teát. – Mondta kedvesen és letette a férje asztalára az egyiket.
• Ugyan már, tudod, hogy csak kávét iszom! – Mordult rá a férje, közben fel se nézett a monitorról.
• Tudom drágám, de arra gondoltam, hogy hűsös van, és talán jól esne... Mond csak, nem tudnál ma egy kicsit itthon maradni? – Kérdezte, majd kioldotta szatén köntöse övét és felült az íróasztalra.
• Dolgoznom kell! Értsd már meg! – Károly szúrós tekintettel nézett rá a szemüvege fölül és a hangját is felemelte.
• Rendben. – Felelte csalódottan a nő, majd fogta és kivitte a csészét.

„Biztosan van valakije! Kell, hogy legyen egy másik nő! Máskülönben nem lenne velem ilyen érzéketlen.” Gyötrődött magában.

Abban a percben megpillantotta a férje határidő naplóját. Az ajtó fele nézett, hogy nem jön-e, majd gyorsan kinyitotta a kis barna könyvet.

„Találkozni a könyvelővel, felhívni az autószerelőt, majd az ügyvédet, felköszönteni apámat.” – Olvasta. „Akkor a mobiljában kell lenni! Most megtudom, kivel csal meg!” – Agyalt tovább és felkapta a hatalmas okostelefont.

Abban sem talált semmi gyanúst. Ettől egy kicsit megkönnyebbült, a kétségei viszont nem múltak el.

Leült, és belekortyolt a teájába. Károly megjelent, magához vette a táskáját és felöltötte a kabátját.

• Viszlát! Este jövök! – Szólt oda neki.
• Legyen kellemes napot, drágám! – Felelte a nő.

Az ajtó tompa puffanással csapódott be az elfoglalt üzletember után.

Dorottya nagyot sóhajtott, majd felhívta a barátnőjét, Barbarát, és kérte, hogy ebédeljenek együtt. Majd felment az emeletre és bekapcsolta a zenét. 

• Még csak kilenc óra van. Ugyan, mit csináljak délig? – Tűnődött. Szomorúan körbetekintett a szobában és még magának is alig vallotta be, hogy a gyönyörű luxus házuk ellenére nem boldog.

Brúnó értette, mi a helyzet. – Dorottya számára fontosak az anyagiak, a férje figyelmére viszont nagyon vágyik. Ehelyett folyamatos semmibevételt kap.

Kinyitotta hatalmas szekrényét és végigpáztázta a ruháit. A választása egy zöld-fekete Chanelle kosztümre esett. Pasztell szemfestéket és élénkpiros rúzst kent fel. Fekete magas sarkú bokacsizmája és a hozzá illő retikülje egy vagyont ért.

• Még csak tizenegy óra van. Barbival egykor találkozunk. Nem baj, majd sétálok egyet előtte a Váci utcában, esetleg az Andrássy útón. – Határozta el, majd magához vett néhány tízezrest.

Befújta magát legújabb parfümjével és felvetett egy rendkívül mutatós nyakéket és fülbevalót.

• Pénzem van, a külsőmmel is elégedett vagyok. Hála Istennek ezt a gyerekeim is örökölték. Mégis magányos vagyok a férjem mellett. – Mondta a saját tükörképének.

Szomorúan tipegett le a földszintre a tűsarkújában, és úgy döntött, indulás előtt még felhajt egy italt. Kevert magának egy vodkanarancsot, majd hátravetette festett vörös sörényét, és elindult a belvárosba.

Egy csomó ruhát felpróbált az egyik luxus üzletben. Az eladók mosolyogva hozták utána a sokadik darabot is. Végül egy orgona lila nagyestélyivel és egy Swarovski nyakékkel vigasztalta magát. A lányának egy világoskék, szatén koktélruhát vett a következő koncertjére.

Barbarával éppen egyszerre érkeztek az étterembe.

• Tündérien nézel ki, szívem! Ezer bocsánat, de csak egy fél órám van. Rohannom kell a gyerekekért az iskolába, majd anyámért a repülőtérre. – Mondta Barbi a szokásos, rá jellemző mosolyával.

Dorottya egyre szomorúbb lett. Arra vágyott, hogy kiöntse a szívét a barátnőjének, most viszont magára maradt a problémájával.

• Brúnó – aki végig követte – tudta mi a helyzet: szegény most szenvedte el a második DHS-t, azaz veszteséget. Két biztos bázis is magára hagyta. Reggel a férje, most pedig a barátnője.
• Akkor én csak egy koktélt iszom. – Válaszolta Dorottya keserű mosollyal az arcán.
• Igazán? Én farkas éhes vagyok. – Vágta rá Barbara és már nyitotta is ki az étlapot. Egyáltalán nem tűnt fel neki a barátnője rossz lelki állapota.
• Ezt teszi a céltudat. Nem figyelünk arra, ami kívül esik a célunkon. Így akaratunk ellenére is veszteségeket okozhatunk a szeretteinknek. – Mondta Brúnó.

Dorottya szótlanul hallgatta a felszínes csacsogást. Magában megállapította, hogy Barbinak még nem lett elege abból a kirakat életből, amit ő már nagyon un. Most gondolt bele először, hogy a Tulipán Sétány lakói sokkal inkább fogékonyabbak a mélységek, a lelki dolgok iránt.

Az ital egy kicsit a fejébe szállt. Csendben és lassan sétált be a Hotel Tulipán éttermébe. Nyoma sem volt rajta a rá jellemző temperamentumos céltudatnak, Brúnó láthatatlanná válva követte. Bettina és Piroska egy asztalnál ültek. Dorottya örült, hogy ismerős arcokat lát.

• Á, Dorottya, de hogy itt vagy! Gyere, csatlakozz hozzánk! – Invitálták.
• Szívesen. – Felelte mosolyogva.
• Nagyon csinos vagy! Hogy vagy mostanában? – Kérdezte Betti.
• Megvagyok. – Hangzott a határozottnak éppen nem nevezhető válasz.
• Mond csak, bánt valami? – Kérdezte Piroska és megfogta a kezét.
• Semmi különös. – Hajtotta le a fejét Dorottya.
• Ugyan már, nekünk elmondhatod!
• Tudjátok, Károllyal van probléma. – Kezdte csendesen. Szokásával ellentétben most egyáltalán nem pózolt.

Brúnó ennek az okát tudta: a két veszteség kimozdította az UrAlom állapotából.

• Károly? Csak nem beteg? – Kérdezte döbbenten Piroska.
• Á, nem. Csak állandóan dolgozik. És sohasem marad ideje rám. – Felelte a nő.
• Megértelek. – Vágta rá Piroska. – Józsi és én is sokat dolgozunk. Általában csak este találkozunk.
• De ti olyan jól megvagytok!
• Azt hittem, ti is.

Dorottya egy nagyon sóhajtott.

• Folyton attól rettegek, hogy megcsal.
• Ó, ez szörnyű lehet. – Mondta Betti.
• Vajon, mi az oka annak, hogy ettől rettegsz? Talán okod van rá? – Kérdezte Piroska.
• Úgy tűnik, nincs. Reggel átnéztem a telefonját és a naptárat, és semmit sem találtam. Látjátok, már idáig süllyedtem. Most mondjátok meg, milyen házasság az, amikor az ember nem bízik meg a társában?! – A nő hangja egyre elkeseredettebbé vált.
• A kérdés az, hogy miért van olyan rémálmod, hogy megcsal. – Folytatta Piroska, aki tudta, hogy e mögött kell, hogy legyen valami konkrét ok.
• Apám is elhagyta anyámat egy másik nőért. – Felelte Dorottya. – Iszonyú volt. Mindketten azt éreztük, hogy lecserélt bennünket.
• Drágám, akkor ez a probléma gyökere. Ezért rettegsz attól, hogy ismét lecserélnek. – Mondta Piroska és együttérzően mélyen a szemébe nézett.

Dorottya néhány másodpercig döbbenten hallgatott.

• Igazad lehet. – Mondta és a semmibe bámult. – Akkor ott, hétéves koromban elhatároztam, hogy engem soha többet nem fognak elhagyni vagy lecserélni.
• Ezt hívják tudati KötElemnek. – Mondta Piroska.
• Hogy micsoda?
• Így hívjuk a BMR-ben. Azt hiszem, tudok neked segíteni.
• Hogyan?
• Úgy, hogy a segítségemmel leírsz mindent, ami bánt Károllyal és apáddal kapcsolatban. Akkor meglátjuk, hogy mi a probléma és fel tudjuk oldani.
• Igazán?
• Igen. Holnap ilyenkor szeretettel várlak egy füzettel és egy tollal.
• Köszönöm! Mondta Dorottya és megölelte Piroskát.

Brúnó nyújtózott egyet, majd kiszaladt és boldogan hempergett egyet a hóban.

• De jó, hogy egyre többen ismerik a BMR-t. Sokkal könnyebb az emberek élete, ha tudják, hogy hogyan dolgozzák fel a veszteségeiket! – Mondta, és lelkesen szaladt egy hóbucka felé.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már hűvösre fordult az idő, de ezen a reggelen szépen sütött a nap a Tulipán Sétányon. Brúnó úgy döntött, ma Dorottyáékat fogja meglesni. Besurrant a nyitott ablakon át, majd elrejtőzött.

Erzsi néni a reggelit készítette, a két gyerek már az asztalnál ült. Károly, mint mindig, most is a laptopjába temetkezett. Természetesen öltönyt és nyakkendőt viselt.

• Csak egy kávét kérek! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítást. – Vigyázzon, még kiborul!

Dorottya királykék, csipkével díszített hálóingben és alig összekötött szatén köntösben érkezett. Festett vörös haja dús hullámokban omlott a vállára.

• Jó reggelt! – Köszönt méltóságteljesen.
• Jó reggelt! – Válaszolta férje anélkül, hogy ránézett volna.
• Erzsébet, kész van a turmixom? – Kérdezte a ház úrnője.
• Azonnal elkészítettem, asszonyom. – Felelte a házvezető nő, és már lépett is a turmix géphez.
• Ráérsz ma este, szívem? – Fordult Dorottya férjéhez.
• Üzleti vacsorám lesz.
• De a gyerekeknek programjuk lesz és arra gondoltam, hogy elmehetnénk…
• Megmondtam, hogy nem jó. Nagy összeg múlik az üzleten, az az első!

Károly továbbra se nézett rá. Dorottya elcsendesedett és kisétált a teraszra. Fogta aranyszínű, strassz kövekkel díszített öngyújtóját és rágyújtott egy hosszú cigarettára. Félig elszívta, majd elnyomta és visszasétált az ebédlőbe.

Hátravetette hosszú sörényét és kezébe vette hatalmas okostelefonját. Mosolyt erőltetett magára és chatelni kezdett. Az üzenetek érkezésekor látványosan felkacagott.

• Lehalkítanád, kérlek? Rendkívül idegesítő ez a pittyegés! – Förmedt rá Károly. Most először nézett rá szúrós tekintetével a szemüvege fölül.

A nő letette a telefont és beállt a tükör elé. Hátrafogta a haját, majd fogott egy élénkvörös rúzst és felkente.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja.

• Szervusz, Betti, drágám! Nem, nem valószínű, hogy ma este tudok menni. Találkozóm van valakivel. Érezzétek jól magatokat! – Mondta és letette.
• Egy perc nyugta nem lehet az embernek ebben a házban! – Csapott az asztalra Károly, majd felkapta a laptopot és átment vele a dolgozószobájába.
• Teljesen elhatárolódik. Ez a HatárAlom. – Szomorodott el a kispanda.

Dorottya felvonult az emeletre, majd negyed óra múlva tűzpiros kosztümben, tűsarkú cipőben és élénk sminkben jelent meg. Parfümje illata az egész házat belengte. Szó nélkül kivonult.

Beült a ruhája színével megegyező Mercédeszébe és elhajtott. Az edzőterembe ment. Az egész délelőttöt ott töltöttem, majd megebédelt. Délután moziba ment egy barátnőjével, később pedig beültek egy cukrászdába.

• Nem törődik velem. Mint ha ott se lennék. Borzasztó így élni!
• Na, de Dorottya, szívem! Mindenetek meg van. Gyönyörű ház, luxusautók. Mutass nekem még valakit, aki a Seychelle Szigeteken nyaralt! – Hangzott a megértést a legkevésbé sem tartalmazó válasz.
• Nem értesz semmi! – Mondta a nő elkeseredetten. – Pincér! Kérem, hozzon még egy vodkanarancsot!

A harmadik pohár ital után kezdett egyre magabiztosabbá válni. Hazament és átöltözött egy kihívó, paprikapiros koktélruhába és feltűzte a haját. Esze ágában sem volt otthon tölteni az estét. Ha a férje nem tart vele, akkor egyedül megy szórakozni.

Brúnó számára egyértelmű volt, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre.

A Hotel Tulipánban már kezdődött a szokásos péntek esti party. A törzsgárda egy része egy nagy asztalnál ült és élénk csevegést folytatott.

• Szervusz, Dorottya! De csínos vagy ma! – Üdvözölte kedvesen Betti.
• Igen, nagy szép ez a ruha! – Helyeselt elismerően Piroska.
• Károly nem jött veled? Szerettem volna beszélni vele? – Kérdezte Arnold.
• Sajnos nagyon elfoglalt. Sok a munka mostanában. – Szabadkozott Dorottya. Közben úgy érezte, mint ha fojtogatná valami.

Kellemesen indult az este. A társasághoz csatlakozott Brigitta, a divattervező hölgy is. Ő volt az egyetlen, akire Dorottya felnézett. Egészen belefeledkezett a beszélgetésbe, amikor Arnold megszólalt.

• Nézzétek, Károly mégis csak eljött.
• Valóban? – Nézett hátra a nő elfúló hangon.

A férfi éppen csak bólintott a társaságnak, majd leült a bárpulthoz és rendelt egy italt. Dorottya erőt vett magán, és odasétált hozzá.

• Gyere, szívem, üdvözöld a többieket! Hiányoltak!
• Hagyj már békén! – Förmedt rá dühösen. – Fárasztó napom volt, lazítani akarok.

Dorottya szúrós tekintetet vetetett rá, majd szó nélkül sarkon fordult.

Felhajtott még egy italt, majd beszélgetésbe elegyedett egy idegen férfival. Hamarosan vadul flörtölni kezdett vele.

• Olyan kellemes a zene! Miért nem táncolunk? – Kérdezte.
• Ó, én nem igen tudok táncolni. – Szabadkozott az idegen.
• Ugyan már! Jöjjön csak! – Felelte a nő és már húzta is a táncparkettre, lehetőleg minél közelebb a férjéhez.

A társaságnak kezdett feltűnni a kihívó viselkedés. Károly szemei egyre jobban szikráztak, majd felpattant és határozott léptekkel kirohant.

Dorottya felkacagott. Elérte, amit akart. Hamarosan lerázta újdonsült ismerősét és egyedül táncolt tovább. A vodkát hívta segítségül, hogy átmenetileg feledje a magányát.

Brúnó nagyon elszomorodott ezen az estén. Látta, hogy Károly érzelmileg teljesen le van zárva. Folyamatos céltudatban van, csak a pénzt hajszolja. Dorottya – noha fontos számára a luxus – szeretne kapcsolódni a férjéhez, de az nem ad rá lehetőség. Így mindent megtesz, hogy provokálja, hiszen csak így tud hatással lenni rá. Ennek érdekében egyre veszélyesebb fegyvereket is kész bevetni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A Nap már lemenni készült, de még mindig kellemes meleg volt. Szilvi kisétált a kórház udvarára és fáradtan lerogyott a lépcsőre. BMR Brúnó, a vöröspanda egy fa ágain heverészett é figyelte, mi történik.

• Koszos lesz a köpenyed. – Figyelmeztette a főnővér.

A lányt ez érdekelte a legkevésbé. Tegnap délután kettőtől este tízig egy kisfiú ágya mellett virrasztott. Estére jobban lett, ma viszont kiderült, hogy a műtét elkerülhetetlen. Látta maga előtt a gyerek családjának kétségbeesett tekintetét, iszonyúan tehetetlennek érezte magát.

Megérintette a zsebében lévő imafűzért, amit az édesanyjától kapott sok évvel ezelőtt. A fülében az apja szavai vízhangoztak.

• Nagyon szép hivatás a mienk, talán az egyik legszebb. De sohasem szabad elfelejteni, orvosok vagyunk, nem mindenhatóak. Csak Isten a mindenható.

Becsukta a szemét és elmélyülten imádkozni kezdett. Az időérzékét teljesen elveszítette. Hamarosan néhány fiatal telepedett le egy közeli padra és élénk csacsogásba kezdtek.

• Semmi kedvem tanulni, pedig jövő héten vizsgázom. – Szólalt meg Edina unott hangon.
• Ugyan már! Inkább örülj! Egy hét múlva végzett nővér leszel. – Mondta lelkesen egy ápoló fiú, Szabolcs.

Edina értetlenül bámult rá, majd elővett a zsebéből egy tükröt, belenézett és elkezdte igazgatni a haját.

• Sikerülni fognak a vizsgák, meglátod. – Folytatta fiú.
• Engem ez akkor sem tesz boldoggá. – Mondta a lány és vállat vont.
• Nem értelek. Akkor miért mentél nővérnek?
• Egyszerűen azért, mert csak ide volt elég a tanulmányi eredményem. De nem akarok sokáig ebben dolgozni. – Jelentette ki.
• Te tudod! Én nagyon szeretem ezt a munkát. – Folytatta Szabolcs.
• Ugyan mit szeretsz benne?
• Hogy segítek az embereknek. Ezért választottam ezt a pályát. – Felelte csillogó szemekkel.

Edina továbbra sem értette, miért okoz valakinek örömöt a kórházi munka.

• És ti miért választottátok ezt a hivatást? – Fordult Szabolcs a többiekhez.
• Nekem a nagynéném is nővér. – Kezdte Diána, aki egy csésze teát szorongatott. – Ő az egyetlen a családban, akinek rendes fizetése van. A szüleimnek sohasem volt pénzük, ő viszont szerényen ugyan, de mindig megélt a fizetéséből.
• Szóval egy tekintélyszemélyt követett. – Állapította meg a maci. – És úgy tűnik, fontos neki az anyagi biztonság.

• Engem mindig vonzott az egészségügyi pálya. – Mondta egy másik társuk Viktória. – Kicsi koromtól kezdte tudtam, hogy kórházban szeretnék dolgozni. Viszont akkor találtam meg igazán a helyem, amikor először bemehettem a műtőbe.
• Nahát, az szörnyű lehetett! – Vágta rá Edina.
• Ne gondold! – Folytatta Viki. - Beállítottak kampózni, mert nem volt elég ember. A műtősnőnek nagyon fontos szerepe van. Nélküle nem tudom, mit kezdene az orvos. Amikor láttam Erikát műszerelni, azonnal tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Szeptemberben kezdem a műtősnői iskolát.
• Hogy ti ketten micsoda fanatikusok vagytok! – Jelentette ki Edina értetlenül. – Láttam, hogy tegnap egy órával tovább bent voltatok.
• Meglátogattam egy idős nénit, akit tegnap műtöttek. – Mondta Szabolcs.
• Én pedig az új kolleganőnknek segítettem. – Felelte Viki.

Edina ahogy Szabolcs lelkesedését, Vikiét sem értette. Brúnó viszont örömmel látta, hogy mindketten érzelmi többlettel dolgoznak. Ilyenkor az ember szívből végzi a feladatát, és szinte el se fárad. – Mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenki a neki való munkát végezné! – Gondolta.

• Én is szeretem a munkánkat, de alig várom, hogy külföldön dolgozhassam. – Szólt közbe egy fiatal doktornő, Nóra.
• Hova szeretnél menni? – Kérdezte Szabolcs.
• Talán Németországba, de az is lehet, hogy Angliába. Utóbbi messzebb van, de sokak szerint ott jobbak a körülmények.
• Ezért jársz angol tanfolyamra?
• Igen. Németből középfokú nyelvvizsgám van, de angolból felsőfokút szeretnék.
• Az egyetemen most mit is tanulsz? – Kérdezte Viki.
• Onkológusnak. A sebész és az aneszteziológus vizsgám már meg van, de ezt is meg akarom csinálni.
• Te aztán nem semmi vagy! – Nézett rá csodálattal Viki.

A doktornő elmosolyodott. – Mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. A szüleim folyton azt mondták, hogy csak a tanulással lehet érvényesülni.

• Mindig jó tanuló voltál? – Kérdezte Dia.
• Akkor voltam a legboldogabb, ha ötöst kaptam. Ha év végén két négyesem volt, már azon is kibuktam. A biológia volt a kedvenc tantárgyam, ezért lettem orvos.
• Szóval az egész élete a megfelelési kényszerről szól. – Állapította meg szomorúan Brúnó.
• Említetted, hogy jársz tornázni. Milyen? – Kérdezte Viki.
• Már nem járok. Kedden és pénteken ügyeletes vagyok, a többi napon muszáj tanulnom. – Hangzott a válasz.
• Ez igen! És a vőlegényed hogy bírja? – Kérdezte Szabolcs.
• Két hete szakítottunk. – Sóhajtott fel Nóra. – Egyszerűen annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele az életembe egy kapcsolat. – Mondta keserű mosollyal.

Brúnó egyértelműen látta, hogy Nóra céltudatban van. Ez az állapot nagyon vonzónak és példa értékűnek tűnhet, mert az adott személy ilyenkor emberfeletti teljesítményre is képes. Hosszú távon viszont, sajnos nagyon káros, hiszen az összes életterület háttérbe szorul.

Az is tudta, hogy az emberek számos, különböző indíttatással választhatnak egy hivatást, emiatt a kollégák sokszor egyáltalán nem értik meg egymást.

Szilvi még mindig a lépcsőn ült. A hallottak kicsit elterelték a figyelmét a beteg kisfiúról. Hirtelen meghallotta a főnővér, Erika hangját.

• Kész a műtét. A gyerek túl van az életveszélyen.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó azt sugalmazta a Józsefnek és Szilvinek, hogy vacsorázzanak az étteremben. Piroska és Kitti nem voltak otthon, a maci pedig tudta, hogy olyasmit fognak látni, ami nagy hasznukra válik.

• Ide gyertek! – Invitálta őket Betti. – A kisteremben termékbemutató van.
• Miféle termékbemutató? – Kérdezte Szilvi.
• Nem tudom pontosan. Valamilyen kozmetikumok, meg talán tisztítószerek.

A bemutatót egy nő tartotta. Hangja áthallatszott.

• Határozd el! Én megtettem. Te is meg tudod csinálni! 2010-ben hoztam egy döntést. Még csak két hónapja foglalkoztam ezzel az üzlettel, de otthagytam a munkahelyem, mert azt a célt tűztem ki, hogy a karácsonyi találkozón direktorként fognak köszönteni a színpadon. Íme, a fényképek. Akkor decemberben 300 000 Ft-ot kerestem nettóban.

A doki és a lánya érdeklődve a hallgatták.

• Nahát, ez igen! Ilyen rövid idő alatt! Vajon tényleg lehetséges ez? – Tűnődött Szilvi.
• Lehetséges. Viszont egy dolgot nem mond el, amit nagy valószínűséggel nem is tud.
• Mit?
• Azt kislányom, hogy azt, hogy ő meghozza azt a döntést, nagy valószínűséggel megelőzte egy DHS.
• Úgy érted, elszenvedett egy érzelmi veszteséget, és ezért hirtelen változtatott az életén?
• Érzelmi veszteséget, mely űrt, ürességet, mérhetetlen érzelmi hiányt hozott létre a belső világában.
• Talán a munkahelyén, amit otthagyott?
• Egy is egy lehetőség, de nem tudhatjuk pontosan.

A hölgy tovább folytatta.

• Elárulom nektek a titkot, hogy hogyan csináltam. Minden este összeírtam öt célt, amit másnap teljesítek. Reggel felkeltem, és a nap folyamán ezeket megcsináltam. Gyakran előfordult, hogy még többet is. Egy héten minimum három bemutatót tartottam. Volt olyan nap, hogy négy konzultációm volt. Elmentem tárgyalni Szegedre, Békéscsabára, Győrbe, sőt még Bécsbe is. Tudod miért? Mert céljaim voltak.

Szilvit lenyűgözték a hallottak, de nem tudta, elhiggyen-e mindent.

• Ha ez igaz, döbbenetes teljesítmény!
• Igen, az. – Mondta az apja. – Gyanítom, hogy most egy csomó ember ámulva hallgatja, és hasonló vágyálmokat sző.
• És gondolod, hogy ők nem fogják ezt elérni?
• Nem tudhatom. Egy azonban bizonyos. Ez a hölgy érzelmi túlműködéses. Az ilyen emberek, ha kitűznek öt célt, abból hetet-nyolcat is képesek megvalósítani. Az érzelmi alulműködésesek most valószínűleg feldobódnak. Viszont, ha holnap reggel felkelnek és meg kéne emelni a telefont, hogy áthívják az ismerőseiket egy bemutatóra, nagy valószínűséggel nem fogják megtenni.
• Szegények!
  
• Kitűzik a célokat de nem tudják megvalósítani, és ez csak rontani fog az önképükön. Folyamatosan meg fogják élni a kudarcot, az önértékelés-letörést aminek egyébként szervi elváltozásai is lehetnek. Mindezt azért, mert nem tudják, hogy a normál érzelmi működésünkhöz képest mind az érzelmi alulműködés (pl. lassúság, lustaság), mind pedig az érzelmi túlműködés (felpörgöttség, buzgalom) az érzelmi veszteségre adott biologikus válaszreakció.

Brúnó örömmel látta, hogy Józsefre jó hatással volt az érzelmek megértését adó tanf. Ha megértjük, hogyan működik a belső világunk, megérhetjük a körülöttünk élők viselkedését is.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere