(Kép forrása: pixabay.com) 

Különleges este volt, a Hotel Tulipánban hetek óta készültek erre a napra. A konferenciaterem színpadát vörös színű lampionokkal díszítették fel.

Tulasi, az indiai táncosnő krémszínű száriban, mezítláb állt a színpadon. Khairavi, a lánya az első sor közepén foglalt helyet, órák óta segédkezett a készülődésben. Brúnó a mellékszínpadról, a függöny mögül szemlélte az eseményeket.

• Jó lesz így a fény? – Kérdezte Betti, aki igencsak izgult.
• Megtenné az úr, hogy egy kicsit lejjebb veszi? – Kérte a technikust a táncosnő.

Abban a pillanatban meleg, sárgás színű fény borította be az egész helyiséget, egészen sejtelmes külsőbe burkolva az indiai dívát, mint ha csak egy tündér lenne.

• Fantasztikus! Nagyon köszönöm! Ez maradjon! – Válaszolta elégedett mosollyal.
• Ez gyönyörű, anya! – Mondta lenyűgözve a lánya.
• Igen, nem mindenhol van ilyen különleges fénytechnika. – Felelte Tulasi elégedetten.

Hét órakor kezdődött a műsor, hatkor már hosszú sor kígyózott a bejáratnál. Az indiai család érkezése az egész lakóparkot felbolydította, amikor pedig megtudták, hogy Tulasi táncművész, egyre kíváncsibbak lettek.

Hamarosan öltönyös, nyakkendős urak, felékszerezett, estélyi ruhába öltözött hölgyek és izgatott gyermekek lepték el a termet. Az erős parfümök illata összekeveredett, az ablakon át besütött a hold. A hatalmas kristálycsillárok ragyogása csak fokozta az ünnepi hangulatot.

Hamarosan kialudtak a nagyobb fények és csak az oldalsó falikarok világítottak. A behúzott függöny előtt az előszínpadon Betti tűnt fel. Koromfekete, szatén, uszályos estélyi ruhát viselt. A stóla szabadon hagyta a vállát, hosszú csüngős fülbevalói ragyogtak, haja feltűzve. Néhány mondatban felkonferálta Tulasit, majd kivonult.

Ekkor a súlyos, bordó bársonyfüggöny szétnyílt és megjelent a táncosnő. Élénkvörös ruhát viselt, haja hatalmas, kerek kontyban, aranyszínű ékszerein táncoltak a fények. A közönségnek elakadt a szava a látványtól. A nőiességnek egy olyan fajta aspektusa nyilvánult meg, amellyel nyugaton alig találkozik az ember.

Az első darab után röviden bemutatta a kelet-india, odissi táncstílust, majd tovább folytatta az előadást.

Mikor elhagyta a színpadon, lánya, Khairavi adott elő egy lenyűgöző darabot, végül Tulasi ismét megjelent, ekkor már hosszú, élénksárga száriban, szandálban, modern ékszerekkel. Egy ismert dallam csendült fel. Egy letűnt kor papnője után, egy modern, indiai nő csábító tánccal kápráztatta el a közönséget. Ezt a produkciót hangos vastaps kísérte. Mikor a zene elhalkult és ő meghajolt, a nézők állva folytatták a tapsot. A Hotel Tulipán egy-egy virágcsokorral köszönte meg a fellépést Tulasinak és Khairavinak.

• Érzelmi többlet állapotban ilyen csodák létrehozására képes az ember. – Állapította meg a kispanda boldogan.

Az étterem ajtói kinyíltak, egy pohár itallal és élőzenével várták a közönséget. A hangulat annyira felfokozott volt, hogy hamar táncolni kezdtek. Egy népszerű keringő dallam csendül fel, ekkor Georg azonnal elkapta Editet és száguldozni kezdtek a parketten. Ez mindenkit meglepett, korábban senki se tudta volna elképzelni a titokzatos tanárnőt táncolni.

A többség elismerően csodálta őket, Zsolt viszont értetlenül nézett rájuk, majd gúnyolódni kezdett.

• Nahát, egy férfi, aki táncol! Micsoda szamár! Nőnek képzelni magát, vagy mi? Jó hogy szoknyát nem vesz fel! – Majd megfordult és megérintette egy arra járó fiatal nő hátsóját. A lány megfordult és szikrázó szemekkel rácsapott a kezére.

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy a Zsolt érzelmileg le van zárva. Ezért kigúnyolja azokat a férfiakat, akik ki tudják fejezni az érzéseiket, és csak testi szinten tud kapcsolódni az ellenkező nemhez.

Eközben a művésznő és a lánya alig győzték fogadni a gratulációkat. Végre Geornak és Editnek is sikerült a közelükbe férkőzniük.

• Fogadják szívből jövő gratulációnkat! – Kezdte Georg.
• Nagyon köszönjük! Úgy látom, ön se ma kezdte a táncot. – Válaszolta Tulasi mosolyogva.
• Nem bizony. – Felelte a férfi. – Tizenöt évig tanítottam társastáncot. Mostanság már régiségekkel foglalkozom.
• Nahát, ön tánctanár? Micsoda meglepetés. Én is most tervezek tánciskolát nyitni. Nem lenne kedve tanítani?
• Tanítani…? Nos, úgy tervezem, a jövőben több időt fogok Budapesten tölteni. Ez most nagyon hirtelen jött, de itt van a névjegyem, beszéljünk a héten.
• Nagyon köszönöm! – Vette el a névkártyát a nő. – Tudja, én nem hiszek a véletlenekben. – Tette hozzá cinkos mosollyal.
• Ami azt illeti, én sem. – Válaszolta Georg, úgy hogy közben magán is meglepődött. Edit már egy ideje mondogatta neki, hogy tanítania kéne, de ő mindig elhessegette a gondolatot.
• Hétfőn felhívom, Georg úr.
• Rendben, várni fogom. - Felelte, majd Edittel karonfogva elsétáltak.
• Látod, a környéknek szüksége van egy tánctanárra! – Mondta lelkesen a nő.
• Itt lesz nekik Tulasi.
• Ő nem társastáncot fog tanítani.
• Rendben van, beadom a derekam, egy feltétellel. – Nézett komoly tekintettel a kedvesére.
• Mi lenne az? – Kérdezte értetlenül.
• Az, hogy az én Editkém is velem tanítson!
• Miket beszélsz? – A nő szemei elkerekedtek a döbbenettől.
• Ahogy mondom, együtt fogunk tanítani!
• Georg!
• Igen, szívem?
• Mibe nem rángatsz bele?!
• Mert imádlak!
• Örült vagy, szerelmem!
• Mert megőrjítettél! – Azzal elkapta a nőt és már száguldottak is körbe, a felhangzó quick step dallamára.

Brúnó örömmel csóválta a farkát. Egyértelműen látta, hogy mindkettőjükben megjelent a VonzAlom a közös tánctanítás iránt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó úgy döntött megnézi Edit egy napját, ezért már reggel az iskolaudvaron tisztogatta a bundáját. A tanárnő egy csésze teával a kezében lépett ki az udvarra. Volt még negyed órája a tanítás kezdetéig, gondolta élvezi egy kicsit a napsütést. 

A terve azonban hamar meghiúsult, amikor hangos kiabálást hallott. Két gyerek verekedett a földön, és legalább harminc hangosan bíztatta őket. Letette a teát és már sietett is oda.

A tömeggel abbahagyatta a kiabálást és szétválasztotta az egymással harcoló két kisfiút. Épp ezzel az osztállyal volt az első órája. Úgy döntött félreteszi a tananyagot és a történtekről fog beszélgetni velük. Kiderítette, hogy mi volt a konfliktus, ebben az esetben egy félreértés. A többieket megkérte, hogy máskor ne biztassák verekedésre a társaikat, mert ezzel csak növelik az ÉgedElem amúgy is meglévő erejét. Történhetnek egy KüzdElem során olyan testi vagy lelki sérülések amelyek visszafordíthatatlanok és egy életre megmaradnak a két félben.

• Jól tette, hogy megváltoztatta az eredeti óratervet! – Örvendezett Brúnó. – A veszteségek feldolgozása és a békés osztályközösség nagyon fontos. Ha ez meg van, a tanulás is jobban fog menni.

A tanárnő ma korán végzett az iskolában, ezért nekilátott szokásos feladatának, amit hetente legalább egyszer elvégzett. Bevásárolt az öccse gyerekeinek és átvitte hozzájuk az ételt. A szokásos látvány fogadta: Zsolt rohant kártyázni, Andrea pedig részegen ordibált a gyerekekkel. Edit vacsorát készített a kicsiknek és eljött. Mindig megviselték ezek a látogatások, mégis úgy érezte, nem hagyhatja magára a három gyereket.

Hazaérve lerúgta a magas sarkú cipőjét, töltött magának egy pohár bort és lerogyott egy fotelbe. Rövid ideig pihent, majd felment az emeletre. Innen még feljebb vette az irányt, egyenesen a padlásra. Stabil létra vezetett a titkos helyiségbe. Kinyitotta az ablakokat, feloltotta a villanyt, bekapcsolta a CD lejátszót és megnyújtott egy gyertyát. Nagyon kellemes, faburkolatú helyiség volt, mely az évek során műteremmé alakult át. Ez az ő titka volt, senki sem tudott róla, kivéve egy valakit. Töltött magának egy pohár vizet és leült a vászon elé.

Festeni kezdett. Lassan körvonalazódott a középkori vár, a lemenő nap és a fák. Gyönyörű tájkép született. Érezte, hogy ez az alkotás különösen jól fog sikerülni, de talált még rajta javítani valót. Teljesen belefeledkezett a munkába. Csak azért állt fel néha, hogy elölről indítsa a CD-t. Épp negyedszer tette ezt, amikor észrevette, hogy odakint besötétedett. Este tíz órára elkészült a festmény. Boldog volt. Tudta, hogy ez az alkotás annál is jobban sikerült, mint amit elképzelt.

• Nahát, fel se tűnt, hogy lehűlt a levegő! És éhes sem voltam egészen idáig, noha órák óta nem ettem. A hátam se fáj, pedig amikor dolgozatokat javítok, mindig megfájdul. – Tűnődött.

Brúnó boldogan bólogatott. – Ez az érzelmi többlet állapota, a flow.

Edit egyre többet volt ilyen állapotban, és egyre csodálatosabb képek születtek a keze alatt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Borongós nap köszöntött a Tulipán Sétányra. Elérkezett a tanévzáró és a bizonyítványosztás napja. Brúnó az iskolaudvaron egy pad alól figyelte az érkező diákokat.

Szilvi lépett be a kapun fekete térdig érő muszlinszoknyában és hófehér selyemblúzban. Nem volt jó kedvében. Egyáltalán nem kedvelte az ehhez hasonló ceremóniákat. A kispanda felugrott a 10. osztály tantermének az ablakpárkányára és onnan figyelte, mi történik.

Az osztályfőnök hosszas beszédet tartott, tele közhelyekkel. Végül kézbe vette a tanári asztalon heverő bizonyítványokat.

• Tanulmányi eredmények szerint van sorba szedve. A leggyengébbel kezdjük. – Jelentette ki rezzenéstelen hangon.

Brúnó jól tudta, hogy ezzel kiváló alkalmat teremt a gyengébbeknek az ÉgedElemre, másoknak pedig a túlzott magabiztosságuk fokozására.

Öten megbuktak, ebből ketten évet ismételnek, a másik három tanuló pótvizsgázhat.

Szilvia huszadikként került sorra a huszonöt fős osztályból. Mindig jó tanulónak számított, de sohasem volt kitűnő a bizonyítványa.

• A pár darab négyest még értem, de ez a két hármas! Ha többet foglalkoznál a matematikával és a fizikával, akkor ez a két jegy nem csúfítaná el a bizonyítványodat. – Jelentette ki a tanárnő emelt fejjel. – Így jutalomkönyvet se kapsz. Csak 4, 6 –os tanulmányi átlag fölött jár. – Folytatta.

Szilvit nagyon bántotta ez a stílus, és úgy határozott, végre egyszer őszinte lesz.

• Soha nem is kaptam. - Jelentette ki határozott hangon. – Alsó tagozatban mindig sírtam miatta. Emlékszik Ági néni? Akkor maga volt az osztályfőnököm. – Fordult a testnevelő tanáruk felé, aki szintén bent volt a teremben. – Tudom, hogy emlékszik. Anyukám minden tanév végén úgy próbálta oldani a helyzetet, hogy vett nekem egy könyvet. De engem nem érdekelt. Én az iskolától szerettem volna megkapni az elismerést. De tudják mit? Már egyáltalán nem vágyom erre. Igen, talán lehetne jobb jegyem matematikából és fizikából, de nem jobb. Megmondom, hogy miért: azért mert nem érdekel. Nem vagyok hajlandó naponta egy óránál többet szánni a tanulásra. Éppen elég, hogy a fél életemet itt töltöm. Csak azt nem tudom, hogy miért.

Brunó átlátta, hogy Szilvi a sok feldolgozatlan VeszTeség (DHS) és ÉgedElem következményeként ÖnVédeElemből elhatárolódott (HatárAlom) véglegesen a tanulástól, a hozzá kapcsolódó öröm és siker érzésétől, így ez az érzelmi tapasztalat hosszú távon meg fogja határozni kapcsolódását ehhez a életterülethez.

A két tanárnő teljesen ledöbbent azon, hogy hogyan mer ez a csendesnek ismert lány ilyen hangot megütni.

• Gondolom, tudják, hogy apám kórházában dolgozom önkéntes segédnővérként. A héten meghalt egy velünk egy idős fiú rákban, holnap lesz a temetése. Maguk szerint segített volna rajta, ha ismeri a sinus-cosinus tételt? Esetleg a másodfokú egyenlet megoldó képlete? És a szüleinek. – Néhány másodperc hatásszünetet tartott. – Egy nyolc éves kislánynak az életéért küzdenek. Azt mesélte, hogy korábban folyton azért piszkálták az iskolában, mert csúnyán írt.

Éles tekintettel nézett az egyik, majd a másik tanárnő szemébe. Azok teljesen lefagytak és kissé meghatotta őket a beteg gyerekek esete. A lány folytatta.

• Abba belegondoltak már, hogy mennyi fát vágnak ki ezekért a szamárfüles könyvekért? … Vajon megéri?

A tanárok még inkább ledöbbentek. Ez még sohasem jutott az eszükbe. Az osztályból se jutott szóhoz senki. Szilvit mindig egy kicsit furcsa lánynak tartották, de sosem látták lázadozni. Most viszont éles tekintettel nézett velük farkasszemet.

Egy utolsó pillantást vetett az osztályfőnökre, felemelte az asztalról a bizonyítványát és becsukta anélkül, hogy belenézett volna.

• Viszontlátásra! – Hangosan köszönt és választ sem várva határozottan kisétált.

Brúnó láthatatlanul utána sietett. Tudta, hogy a jutalomkönyv hatéves kora óta fájó téma a számára és azt is, hogy utálta a képmutatást, beleértve az osztályfőnök hatvan perces szónoklatát. És sohasem értette, miért várják tőle, hogy éveket pazaroljon az életéből teljesen felesleges dolgokra, amikor ezer megoldásra váró probléma van a világban. Ez a három dolog teljesen elég volt ahhoz, hogy átváltson érzelmi túlműködésbe, de a belső elhatárolódása következtében ezúttal a nyílt szembenállás kapcsolódási állapotába.

Szilvi hazafelé kicsit lehiggadt, de még mindig dühös volt. Otthon leült a teraszra és csak nézett maga elé. Közben eleredt az eső. Meglepődött saját magán, nem volt rá jellemző, hogy jelenetet rendezzen.

Az anyja lépett ki a házból.

• Nahát, észre se vettem, hogy megérkeztél! De mi bajod neked? Csak nem a szokásos jutalomkönyv miatt lógatod az orrod?

Miután a lány elmesélte neki a történteket, Piroska hangosan felkacagott.

• Szerettem volna látni a két banyának az arcát! Jól megmondtad nekik!

Nagyszájúbb volt a lányánál és a túlműködés is jellemzőbb volt rá.

József hazaérve a teraszon találta a lányát és a feleségét.

• Hát ti meg mit csináltok idekint a szakadó esőben? – Kérdezte, miközben összecsukta az ernyőjét.
• Gyere, mindjárt elmeséljük! A lányod jól beolvasott a tanároknak és az osztálynak. – Mondta még mindig nevetve, és beszaladt a lakásba egy tálca süteményért.

Szilvi elmesélte a történteket az apjának. Már bántotta egy kicsit, hogy milyen stílusban beszélt. Józsi teljes mértékben megértette a lányát. Annyi mindent látott a kórházban, hogy teljesen máshogy látta a világot, mint a többi tizenhat éves. A biologikus okot is értette és el is magyarázta neki.

• Most már ne bánkódj ezen! Lehet, hogy egy kicsit indulatos voltál, de tízévente egyszer talán belefér.

A lány elmosolyodott és Piroska is megérkezett a süteménnyel. Mindhárman nekiláttak, a doki pedig arra gondolt, hogy Zsófi esete tegnap, ma Szivié, nem rég pedig Kitti verekedése egy jel lehet.

Brúnó határozottan bólogatott. Örült, hogy József felismerte a SejtElmet. Közeledik a változás ...

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszott. Minden diák izgatottan várta a nyári szünetet, nem különben a tanárok. A Tulipán Sétány lakói a tanév utolsó hetében jártak. BMR Brúnó jól tudta, hogy nem mindenki azonos módon éli meg ezeket a várva várt napokat sem. Láthatatlanná változtatta magát, és figyelte, mi történik.

Zsófi becsukta a könyvét és unottan ballagott be a terembe becsengetéskor.

• Gyerekek, mint tudjátok, az utolsó két napon minden osztály oda megy, ahova csak szeretne. – Kezdte a tanárnő. Az osztályban hangos éljenzés hallatszott. Csak egy gyermek nem örült. Zsófi számára az iskolai kirándulások a hétköznapoknál is nagyobb kihívást jelentettek. – Holnap meglátogatjuk a Nemzeti Múzeumot, pénteken pedig a Városligetbe megyünk, ahol egész nap játszhattok. Edit néni és Ági néni fog elkísérni titeket. – Ez utóbbi programot nagy lelkesedéssel fogadta a 6. osztály.
• De anya, muszáj elmennem? Már úgy se tanulunk. – Kérlelte otthon az édesanyját.
• Kislányom, tudod, hogy három napot igazolhatok egy évben. Ezeket már elhasználtuk. – Felelte Betti, aki egyáltalán nem lepődött meg a lányának ezen a kérésén.
• De akkor sem szeretnék elmenni.
• Lehet, hogy jól fogod magad érezni a többiekkel. – Próbálta bátorítani az anyja.
• Nem értesz semmit! – Felelte csalódottan a kislány. Határozott léptekkel bevonult a szobájába. Néhány perc múlva megjelent a hegedűjével és elindult a zeneórára.

Másnap a diákok izgatottan sorakoztak. Zsófi egy füzetet szorongatott a kezében, jegyzetelni akart a múzeumban.

• Zsófi, nincsen párod, menjél hátra! – Kiáltotta hangosan egy nagyszájú kislány, Alíz. Zsófi először figyelmen kívül hagyta, de a lány fojtatta. – Menjél hátra, nincsen párod!
• Nem megyek, jól vagyok itt. – Felelte és igyekezett higgadtnak tettetni magát.

A többiek is rákezdtek, mindenki azon volt, hogy hátraküldje.

• Mi ez a hangzavar? – Kérdezte Ági néni.
• Nem akar hátramenni, pedig nincs párja.
• Zsófi, kérlek, menj hátra! – Utasította a tanárnő.

A kislány határozottan előre nézett és úgy tett, mint ha nem hallotta volna.

• Zsófi, megkértelek valamire. Miért húzod ezzel az időt? Indulni szeretnénk.

Ekkor lépett közbe Edit, aki az elejétől fogva tanácstalanul figyelte a jelenetet.

• Miért kellene hátra mennie? Nem mindegy, hogy ki hol áll? – Kérdezte aggódva.
• Felőlem! – Rántotta mega vállát a kolleganője és előre ment.

Brúnó örömmel látta, hogy van olyan pedagógus, aki mer változtatni az ésszerűtlen, sőt megalázó szabályokon.

A csoport elindult a múzeum fele. A többség hangos csacsogásba kezdett. Megvitatták, ki hova megy nyaralni, milyen táborban fog részt venni, hogy végre találkoznak a nagyszülőkkel és az unokatestvérekkel. Zsófi elővette a telefonját és a fülhallgatót és zenét kezdett hallgatni.

• Nézzétek, bedugta a fülét! – Kiáltotta Alíz.
• Biztos operát hallgat! – Mondta egy kisfiú. Az egész osztály hangosan felnevetett.
• Tanár néni, nem tilos zenét hallgatni? – Csatlakozott hozzá egy társuk, Kata.
• De igen. Zsófi, légy szíves, hagyd abba.
• Ági, kérlek! – Kelt ismét a kislány védelmére Edit.

Ágnes kezdett egyre dühösebb lenni a kolleganőjére, aki immár másodszor mondott neki ellent a gyerekek előtt, ezzel ÉgedElmet okozva neki. Viszont nem akarta az utolsó napokat veszekedéssel elrontani. Zsófi továbbra is úgy tett, mint ha nem hallott volna semmit.

Amikor megérkeztek a múzeumba, kikapcsolta zenét, mert érdekelte, mit mond a tárlatvezető. Elővette a füzetét és szorgosan jegyzetelni kezdett. Egy idő után egészen jól érezte magát. Belemerült a festmények csodálatos világába, egyik képtől szaladt a másikig, volt, amikor visszament, hogy kérdezzen a tárlatvezetőtől. Végre Érzelmi Többlet állapotban volt, megélte a flow élményét.

A többi gyereket nem igazán érdekelték a művészeti alkotások. Beszélgettek, csoki papírt zörgettek, és a szabadba vágytak. Nem értették a különc osztálytársnőjüket.

• Ez hülye! Még ilyenkor is leír mindet, pedig nem kéne. – Kiáltotta Kata.
• Operát hallgat és festményekről jegyzetel, mondtam én, hogy nem normális. – Kontrázott rá Alíz.

Kiérve az épületből Zsófi ismét elővette a fülhallgatót és egész úton a jegyzetét olvasgatta. Még mindig magányosnak érezte magát, de már volt olyan tevékenysége, ami örömet okozott neki.

• Jól érezted magad az osztállyal, kislányom? – Kérdezte az anyja a vacsoránál.
• Ne beszéljünk róla! – Vágta rá a lány.

Később a gyerekek kimentek a kertbe, ekkor József a sógornőjéhez fordult. – Zsófi az érzelmi veszteséget követő első lelkiállapotban, a Malom lelkiállapotában, (almában) van. Ezért nem mondta el, hogy mi történt ma. De egészen biztos, hogy újabb vereséget szenvedett el.

• Ez szörnyű! Gyűlöli az iskolát, hiába kitűnő tanuló. Mit tehetnénk? – Kérdezte tanácstalanul Betti.
• Még nem tudom, de kitalálunk valamit, mert ez nem mehet így tovább. – Felelte Józsi.

Elérkezett a tanév utolsó napja. Zsófi a városligeti játéktól még inkább tartott, mint a múzeumlátogatástól. A fülhallgatójával és két könyvel felszerelkezve érkezett: egy zeneelmélettel és Beethoven életével. Most senki sem kísérelte meg hátraküldeni, mégis úgy döntött, hogy a sor végére áll.

Ágnest semmi sem érdekelte, csak ússzák meg a napot baleset nélkül, Edit viszont jobban aggódott Zsófiért, mint az egész osztályért összesen.

Amikor megérkeztek, a kislány letelepedett egy fa alá és olvasni kezdett. Egészen belemerült, körülötte megszűnt a tér és az idő. Nem a saját életét élte ezekben a percekben, hanem Beethovenét.

• Legalább nem csinál semmi galibát ez a kis különc. – Gondolta Ági néni.

Zsófi elővett egy doboz epret a táskájából és körbenézett. Hátradőlt és élvezte egy kicsit a napsütést, majd folytatta az olvasást.

• Nahát, ez meg mit csinál? – Hallatszott Aliz hangja. Zsófi figyelmen kívül hagyta.
• Már megint olvas. – Kiáltotta Kata.
• Ez nem normális! Más utál tanulni, ez meg akkor is azt csinálja, amikor nem kéne. – Folytatta Kriszti.
• Biztos egész nyáron tanulni fog!
• Hogy ez mekkora hülye!

Zsófi még mindig nem reagált, de már nem tudott az olvasottakra koncentrálni.

Valaki mögé ment és elkezdett szamárfület mutogatni neki. A következő percben Gergő oldalról lefröcskölte egy vízipisztollyal, Kata kikapta a kezéből a könyvet, Kriszti és Alíz pedig elvették az epret és elkezdték enni.

Zsófi felállt és határozott pillantást vetett rájuk. Nem szólt egy szót sem, de a többiek kezdtek megijedni. Kikapta Kata kezéből a könyvet, majd a dobott epret is visszavette és a földhöz vágta.

Határozott léptekkel elindult, kezében a könyveivel. Az arcán végigfolytak a könnyek. Ági néni, aki csendben nézte végig a jelenetet, csak akkor kapott észbe, amikor rádöbbent, hogy a kislány a földalatti felé vette az irányt.

• Hova mész? Nem merészeld! Azonnal gyere vissza! – Kiáltotta.

Edit jóval messzebb volt, mint Ági, de aggódva rohant utána. – Utána megyek, megoldom! – Kiáltotta a kolleganőjének.

Hátrébb szállt fel, mint a kislány, mert tudta, hogy most nyugalomra van szüksége, de folyamatosan figyelte.

• Nagyon jól csinálja! Meghagyja neki a gyász idejét. – Helyeselt a kispanda.

Zsófi tudta, hogy az anyja nem értené meg, ezért a nagynénjéhez ment. Az egész családot a teraszon találta.

• Zsófi, édesem, mi történt veled? Hogy kerülsz ide ilyenkor? Jézusom, te sírtál! – Kezdte aggodalmaskodva Piroska.

Néhány méterrel mögötte kifulladva érkezett Edit.

• József, Piroska, rettenetesen sajnálom, ami történt. Egy biztos: a mai napon végeztem az iskolával, beadom a felmondásom.
• Kérlek, üljetek le és mondjátok el, hogy mi történt! – Kérte Józsi.
• Zsófi zokogva mesélte el a történteket.
• Nos, először felhívjuk édesanyádat, hogy itt vagy…. Betti, Zsófi itt van nálunk. Ne aggódj, minden rendben. De munka után, gyere ide, kérlek!

Piroska bevitte a zaklatott kislányt, ekkor Editből tört ki a panasz áradat.

• Ez borzalmas! Birkákat nevelnek a gyerekekből, amelyik pedig érzékenyebb vagy más, mint a többi, azt teljesen tönkreteszik. Nem akarok ebben részt venni.
• Teljesen megértelek. – Monda Józsi.
• Amióta elvégeztem a BMR és az újmedicína tanfolyamot, egy csomó dolgot máshogy látok. – Folytatta a kétségbe esett tanárnő.
• Figyelj rám! Egy ideje fontolgatok egy dolgot: arra gondoltam, létrehozhatnánk egy magániskolát.

Brúnó örömmel csóválta a farkát! – Végre, egyre többen vannak, akik mernek változtatni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A Nap már lemenni készült, de még mindig kellemes meleg volt. Szilvi kisétált a kórház udvarára és fáradtan lerogyott a lépcsőre. BMR Brúnó, a vöröspanda egy fa ágain heverészett é figyelte, mi történik.

• Koszos lesz a köpenyed. – Figyelmeztette a főnővér.

A lányt ez érdekelte a legkevésbé. Tegnap délután kettőtől este tízig egy kisfiú ágya mellett virrasztott. Estére jobban lett, ma viszont kiderült, hogy a műtét elkerülhetetlen. Látta maga előtt a gyerek családjának kétségbeesett tekintetét, iszonyúan tehetetlennek érezte magát.

Megérintette a zsebében lévő imafűzért, amit az édesanyjától kapott sok évvel ezelőtt. A fülében az apja szavai vízhangoztak.

• Nagyon szép hivatás a mienk, talán az egyik legszebb. De sohasem szabad elfelejteni, orvosok vagyunk, nem mindenhatóak. Csak Isten a mindenható.

Becsukta a szemét és elmélyülten imádkozni kezdett. Az időérzékét teljesen elveszítette. Hamarosan néhány fiatal telepedett le egy közeli padra és élénk csacsogásba kezdtek.

• Semmi kedvem tanulni, pedig jövő héten vizsgázom. – Szólalt meg Edina unott hangon.
• Ugyan már! Inkább örülj! Egy hét múlva végzett nővér leszel. – Mondta lelkesen egy ápoló fiú, Szabolcs.

Edina értetlenül bámult rá, majd elővett a zsebéből egy tükröt, belenézett és elkezdte igazgatni a haját.

• Sikerülni fognak a vizsgák, meglátod. – Folytatta fiú.
• Engem ez akkor sem tesz boldoggá. – Mondta a lány és vállat vont.
• Nem értelek. Akkor miért mentél nővérnek?
• Egyszerűen azért, mert csak ide volt elég a tanulmányi eredményem. De nem akarok sokáig ebben dolgozni. – Jelentette ki.
• Te tudod! Én nagyon szeretem ezt a munkát. – Folytatta Szabolcs.
• Ugyan mit szeretsz benne?
• Hogy segítek az embereknek. Ezért választottam ezt a pályát. – Felelte csillogó szemekkel.

Edina továbbra sem értette, miért okoz valakinek örömöt a kórházi munka.

• És ti miért választottátok ezt a hivatást? – Fordult Szabolcs a többiekhez.
• Nekem a nagynéném is nővér. – Kezdte Diána, aki egy csésze teát szorongatott. – Ő az egyetlen a családban, akinek rendes fizetése van. A szüleimnek sohasem volt pénzük, ő viszont szerényen ugyan, de mindig megélt a fizetéséből.
• Szóval egy tekintélyszemélyt követett. – Állapította meg a maci. – És úgy tűnik, fontos neki az anyagi biztonság.

• Engem mindig vonzott az egészségügyi pálya. – Mondta egy másik társuk Viktória. – Kicsi koromtól kezdte tudtam, hogy kórházban szeretnék dolgozni. Viszont akkor találtam meg igazán a helyem, amikor először bemehettem a műtőbe.
• Nahát, az szörnyű lehetett! – Vágta rá Edina.
• Ne gondold! – Folytatta Viki. - Beállítottak kampózni, mert nem volt elég ember. A műtősnőnek nagyon fontos szerepe van. Nélküle nem tudom, mit kezdene az orvos. Amikor láttam Erikát műszerelni, azonnal tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Szeptemberben kezdem a műtősnői iskolát.
• Hogy ti ketten micsoda fanatikusok vagytok! – Jelentette ki Edina értetlenül. – Láttam, hogy tegnap egy órával tovább bent voltatok.
• Meglátogattam egy idős nénit, akit tegnap műtöttek. – Mondta Szabolcs.
• Én pedig az új kolleganőnknek segítettem. – Felelte Viki.

Edina ahogy Szabolcs lelkesedését, Vikiét sem értette. Brúnó viszont örömmel látta, hogy mindketten érzelmi többlettel dolgoznak. Ilyenkor az ember szívből végzi a feladatát, és szinte el se fárad. – Mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenki a neki való munkát végezné! – Gondolta.

• Én is szeretem a munkánkat, de alig várom, hogy külföldön dolgozhassam. – Szólt közbe egy fiatal doktornő, Nóra.
• Hova szeretnél menni? – Kérdezte Szabolcs.
• Talán Németországba, de az is lehet, hogy Angliába. Utóbbi messzebb van, de sokak szerint ott jobbak a körülmények.
• Ezért jársz angol tanfolyamra?
• Igen. Németből középfokú nyelvvizsgám van, de angolból felsőfokút szeretnék.
• Az egyetemen most mit is tanulsz? – Kérdezte Viki.
• Onkológusnak. A sebész és az aneszteziológus vizsgám már meg van, de ezt is meg akarom csinálni.
• Te aztán nem semmi vagy! – Nézett rá csodálattal Viki.

A doktornő elmosolyodott. – Mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. A szüleim folyton azt mondták, hogy csak a tanulással lehet érvényesülni.

• Mindig jó tanuló voltál? – Kérdezte Dia.
• Akkor voltam a legboldogabb, ha ötöst kaptam. Ha év végén két négyesem volt, már azon is kibuktam. A biológia volt a kedvenc tantárgyam, ezért lettem orvos.
• Szóval az egész élete a megfelelési kényszerről szól. – Állapította meg szomorúan Brúnó.
• Említetted, hogy jársz tornázni. Milyen? – Kérdezte Viki.
• Már nem járok. Kedden és pénteken ügyeletes vagyok, a többi napon muszáj tanulnom. – Hangzott a válasz.
• Ez igen! És a vőlegényed hogy bírja? – Kérdezte Szabolcs.
• Két hete szakítottunk. – Sóhajtott fel Nóra. – Egyszerűen annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele az életembe egy kapcsolat. – Mondta keserű mosollyal.

Brúnó egyértelműen látta, hogy Nóra céltudatban van. Ez az állapot nagyon vonzónak és példa értékűnek tűnhet, mert az adott személy ilyenkor emberfeletti teljesítményre is képes. Hosszú távon viszont, sajnos nagyon káros, hiszen az összes életterület háttérbe szorul.

Az is tudta, hogy az emberek számos, különböző indíttatással választhatnak egy hivatást, emiatt a kollégák sokszor egyáltalán nem értik meg egymást.

Szilvi még mindig a lépcsőn ült. A hallottak kicsit elterelték a figyelmét a beteg kisfiúról. Hirtelen meghallotta a főnővér, Erika hangját.

• Kész a műtét. A gyerek túl van az életveszélyen.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Brúnó egy irodaház előtt találta magát.

• Megnézem, kik dolgoznak itt. Lehet, hogy van, aki segítségre szorul. – Gondolta.

Felmászott egy fára és benézett a szemközti ablakon.

Ildikó, a negyvenes éveiben járó titkárnő az íróasztalánál ült. Hosszú, sötét haját lófarokban viselte. Csak kicsit sminkelte magát, mindössze szempillaspirált és szájfényt használt.

Nem szerette a munkáját, de „valamiből meg kell élni”, mondogatta. Keveset keresett, de legalább albérletre, ételre és ruhára tellett.

Szorgosan gépelt, néha belekortyolt a teájába.

• Ildikó, nem látta bordó mappát? – Kérdezte a főnöke.
• Nem, nem láttam.
• Tegnap az asztalomon hagytam. Most nincs ott.
• Nem nyúltam az asztalához. Talán máshol hagyta.
• Nem vitte el véletlenül fénymásolni?
• Tényleg nem láttam.
• Határozottan emlékszem, hogy itt volt. Biztosan eltette. Kérem, nézze meg a polcon.
• Higgye el, nem láttam.
• Márpedig biztosan maga tette el!
• A fiókokban megnézte?
• Ne oktasson engem! Semmire nem haladunk maga miatt! Mihaszna teremtés! – Ezzel dühösen kiviharzott és becsapta az ajtót.

Ildikó feldúltan üld vissza az asztalához. A munkáját is unta, de az, hogy folyton kritizálják, kivált képen bosszantotta.

Folytatta a gépelést. Gyakran mellé ütött. Közben időnkét az órára pillantott. Alig várta az ebédszünetet.

Végre kimehetett a napfényre a sötét irodából. Kicsit megnyugodott és evett valamit. Utána bement a kedvenc turkálójába.

• Hátha találok valami szépet! – Gondolta izgatottan. 500-1000 Ft-ot kibírok.

Gondosan átnézett mindent. Végül a választása egy zöld szoknyára esett.

• Legalább valami jó is történt ma. 750 Ft, megérte.

A délután során igyekezett elkerülni a főnökét. Brúnó látta, hogy Ildikónak gondjai vannak, ezért láthatatlanná változott és hazáig követte. A lány otthon örömmel próbálta fel az új szoknyát.

• Vajon van hozzá illő blúzom? – Azzal kinyitotta a szekrényt. – Nahát, hogy nekem mennyi „rongyom” van. – Gondolta meglepetten.

Brúnó örült a lány felismerésének. Tudta, itt az idő, hogy sugalmazza neki a gondolatokat.

• Mikor vásároltam össze ennyi mindent? – Tűnődött. – Ezt a lila blúzt akkor vettem, amikor összevesztem anyámmal, azt a farmert meg akkor, amikor a főnököm letolt, amiért kevés cukrot tettem a kávéjába. Nahát, akkor vásárolok, amikor valakivel összekülönbözök!

Meg volt hát, a felismerés. A ruhavásárlást ÉRZELMI HIÁNYTÖLTÉSre használta, rendszerint akkor, amikor KRITIKÁT KAPOTT. Ezt minden alkalommal úgy élte meg, hogy NEM FOGADJÁK EL.

• Ezen változtatni fogok. – Határozta el. Hétvégén selejtezek. Gyűjtenek ruhákat szegényeknek, elviszem nekik, amire nincs szükségem. A jövőben pedig igyekezni fogok, higgadtan, de határozottan kiállni magamért.
• Mai küldetés teljesítve! Valaki ismét felismerte a bennünket mozgató láthatatlan érzelmi  elemet, a FüggElmet. – Gondolta elégedetten a kispanda. – Ideje valami rágcsálni valót keríteni.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Brúnó egy budapesti bérház udvarán találta magát. Felcammogott a verandára és figyelt. Lépteket hallott, ezért gyorsan elbújt egy sarokban.

Béla, az ötvenes éveiben járó özvegy férfi érkezett haza új barátnőjével, a nála közel húsz évvel fiatalabb Ágival. A maci kintről figyelte, hogyan alakul a pár estéje.

Béla kiment a konyhába egy pohár pezsgőt tölteni. A lány ezalatt végigpásztázta a nappalit. Az egyik polcról Ildikó, a három éve halott korábbi feleség képe nézett vele farkasszemet.

Nagyon szép nő, állapította meg. Vajon milyen lehetett? Okosabb, mint én? És csinosabb? Talán Béla még mindig nem tudta elfelejteni? Lehet, hogy még a holmiait is őrzi?

Egy hirtelen gondolattól vezérelve kinyitotta a szekrényt. Nagy meglepetésére csak férfiruhákat látott, azonban hirtelen hatalmas csörömpölés közepette valami kidőlt a szekrényből. Ági sikított, Béla pedig ijedtében leejtette a pezsgős poharakat. Berohant a szobába és farkasszemet néztek. (Mindketten elszenvedtek egy DHS-t.)

• Mi az ördög történt?
• Ezek az izék kiestek.
• Úgy látom nem törtek össze. Csak szétestek.
• Mik ezek? Ezek nem is guminők?
• Guminők? Mi jut eszedbe? Ezek próbababák.
• Minek az neked?
• Szívem, említettem, hogy osztályvezetőként dolgoztam a nagyáruházban.
• És? Miért loptad el őket?
• Nem nevezném lopásnak. Amikor megszűnt a cég, mindenki elhozott ezt-azt.
• És az talán nem lopás? Tudod mit, én elmegyek. Pezsgőzz inkább a babáiddal! – Hangosan becsapta maga mögött az ajtót és elviharzott.

Közben a szomszéd Mari néni tanúja volt a jelenet végének. Otthonkában és papucsban rohant Juliskához.

• Juli! Béla szexmániás. Babákat tart.

Brúnó a fejét csóválta. „Ez a vélelem. Micsoda pletykákat (rágalom) indíthat el! De törődjünk előbb a lánnyal!” Lecammogott a lépcsőn, kiment az utcára és felmászott egy fára. Megpillantotta Ágnest, amint a kocsiban épp a kormányra dőlt. „Ideje felnyitni a szemét. Küldjünk neki gondolatokat!”

Ági eltűnődött: talán túlzás volt tolvajnak nevezni új kedvesét. „Végül is tényleg sokan elcsentek dolgokat a munkahelyükről. Erzsi néném műtőskendőket hozott haza a kórházból, Józsi bácsi meg szerszámokat a gyárból. Kiszállt a kocsiból és lassan visszasétált az emeletre. Béla épp az üvegcserepeket seperte össze.

• Bejöhetek? – Kérdezte.
• Gyere csak! Vigyázz, bele ne lépj egy szilánkba! Tudod a kis barátnőim – ezzel a két szétesett próbababára mutatott – nem söpörtek fel.
• Ne haragudj! Nem gondoltam végig. Igazad van, régebben tényleg sokan ezt csinálták. Lehet, hogy azért, mert abban az időben korlátozták a magántulajdont? Egyszerűen csak így vettek revansot az emberek az államon.
• Hát, persze. Bosszút akartak állni. A háborús VeszTeségekről nem is beszélve ...”
• Így már érthető. Elpusztult, elvették, nincs. A vagyonbiztonság érzete FüggElembe került. De legalább az este lesz társaságunk ...

Mindketten felkacagtak a kintről hallgatózó Juliska és Marika nagy meglepetésére.

• Maradt még pezsgő?
• A szekrényben találsz poharakat.

Másnap reggel Marikánál csengettek. Döbbenetére Béla és Ági álltak az ajtóban egy-egy próbababát tartva.

• Marika néni, úgy tudom, ön szeret varrni. Kérem, fogadja el ezt a két babát. Nekem nincs rá szükségem, önöknél jobb helyen lesz.
• Nahát, nagyon köszönöm! Fáradjanak beljebb! Épp most készült el a kávé

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere