Kelet és Nyugat találkozása

(Kép forrása: pixabay.com)

Különleges este volt, a Hotel Tulipánban hetek óta készültek erre a napra. A konferenciaterem színpadát vörös színű lampionokkal díszítették fel.

Tulasi, az indiai táncosnő krémszínű száriban, mezítláb állt a színpadon. Khairavi, a lánya az első sor közepén foglalt helyet, órák óta segédkezett a készülődésben. Brúnó a mellékszínpadról, a függöny mögül szemlélte az eseményeket.

Jó lesz így a fény? – Kérdezte Betti, aki igencsak izgult.
Megtenné az úr, hogy egy kicsit lejjebb veszi? – Kérte a technikust a táncosnő.

Abban a pillanatban meleg, sárgás színű fény borította be az egész helyiséget, egészen sejtelmes külsőbe burkolva az indiai dívát, mint ha csak egy tündér lenne.

Fantasztikus! Nagyon köszönöm! Ez maradjon! – Válaszolta elégedett mosollyal.
Ez gyönyörű, anya! – Mondta lenyűgözve a lánya.
Igen, nem mindenhol van ilyen különleges fénytechnika. – Felelte Tulasi elégedetten.

Hét órakor kezdődött a műsor, hatkor már hosszú sor kígyózott a bejáratnál. Az indiai család érkezése az egész lakóparkot felbolydította, amikor pedig megtudták, hogy Tulasi táncművész, egyre kíváncsibbak lettek.

Hamarosan öltönyös, nyakkendős urak, felékszerezett, estélyi ruhába öltözött hölgyek és izgatott gyermekek lepték el a termet. Az erős parfümök illata összekeveredett, az ablakon át besütött a hold. A hatalmas kristálycsillárok ragyogása csak fokozta az ünnepi hangulatot.

Hamarosan kialudtak a nagyobb fények és csak az oldalsó falikarok világítottak. A behúzott függöny előtt az előszínpadon Betti tűnt fel. Koromfekete, szatén, uszályos estélyi ruhát viselt. A stóla szabadon hagyta a vállát, hosszú csüngős fülbevalói ragyogtak, haja feltűzve. Néhány mondatban felkonferálta Tulasit, majd kivonult.

Ekkor a súlyos, bordó bársonyfüggöny szétnyílt és megjelent a táncosnő. Élénkvörös ruhát viselt, haja hatalmas, kerek kontyban, aranyszínű ékszerein táncoltak a fények. A közönségnek elakadt a szava a látványtól. A nőiességnek egy olyan fajta aspektusa nyilvánult meg, amellyel nyugaton alig találkozik az ember.

Az első darab után röviden bemutatta a kelet-india, odissi táncstílust, majd tovább folytatta az előadást.

Mikor elhagyta a színpadon, lánya, Khairavi adott elő egy lenyűgöző darabot, végül Tulasi ismét megjelent, ekkor már hosszú, élénksárga száriban, szandálban, modern ékszerekkel. Egy ismert dallam csendült fel. Egy letűnt kor papnője után, egy modern, indiai nő csábító tánccal kápráztatta el a közönséget. Ezt a produkciót hangos vastaps kísérte. Mikor a zene elhalkult és ő meghajolt, a nézők állva folytatták a tapsot. A Hotel Tulipán egy-egy virágcsokorral köszönte meg a fellépést Tulasinak és Khairavinak.

Érzelmi többlet állapotban ilyen csodák létrehozására képes az ember. – Állapította meg a kispanda boldogan.

Az étterem ajtói kinyíltak, egy pohár itallal és élőzenével várták a közönséget. A hangulat annyira felfokozott volt, hogy hamar táncolni kezdtek. Egy népszerű keringő dallam csendül fel, ekkor Georg azonnal elkapta Editet és száguldozni kezdtek a parketten. Ez mindenkit meglepett, korábban senki se tudta volna elképzelni a titokzatos tanárnőt táncolni.

A többség elismerően csodálta őket, Zsolt viszont értetlenül nézett rájuk, majd gúnyolódni kezdett.

Nahát, egy férfi, aki táncol! Micsoda szamár! Nőnek képzelni magát, vagy mi? Jó hogy szoknyát nem vesz fel! – Majd megfordult és megérintette egy arra járó fiatal nő hátsóját. A lány megfordult és szikrázó szemekkel rácsapott a kezére.

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy a Zsolt érzelmileg le van zárva. Ezért kigúnyolja azokat a férfiakat, akik ki tudják fejezni az érzéseiket, és csak testi szinten tud kapcsolódni az ellenkező nemhez.

Eközben a művésznő és a lánya alig győzték fogadni a gratulációkat. Végre Geornak és Editnek is sikerült a közelükbe férkőzniük.

Fogadják szívből jövő gratulációnkat! – Kezdte Georg.
Nagyon köszönjük! Úgy látom, ön se ma kezdte a táncot. – Válaszolta Tulasi mosolyogva.
Nem bizony. – Felelte a férfi. – Tizenöt évig tanítottam társastáncot. Mostanság már régiségekkel foglalkozom.
Nahát, ön tánctanár? Micsoda meglepetés. Én is most tervezek tánciskolát nyitni. Nem lenne kedve tanítani?
Tanítani…? Nos, úgy tervezem, a jövőben több időt fogok Budapesten tölteni. Ez most nagyon hirtelen jött, de itt van a névjegyem, beszéljünk a héten.
Nagyon köszönöm! – Vette el a névkártyát a nő. – Tudja, én nem hiszek a véletlenekben. – Tette hozzá cinkos mosollyal.
Ami azt illeti, én sem. – Válaszolta Georg, úgy hogy közben magán is meglepődött. Edit már egy ideje mondogatta neki, hogy tanítania kéne, de ő mindig elhessegette a gondolatot.
Hétfőn felhívom, Georg úr.
Rendben, várni fogom. - Felelte, majd Edittel karonfogva elsétáltak.
Látod, a környéknek szüksége van egy tánctanárra! – Mondta lelkesen a nő.
Itt lesz nekik Tulasi.
Ő nem társastáncot fog tanítani.
Rendben van, beadom a derekam, egy feltétellel. – Nézett komoly tekintettel a kedvesére.
Mi lenne az? – Kérdezte értetlenül.
Az, hogy az én Editkém is velem tanítson!
Miket beszélsz? – A nő szemei elkerekedtek a döbbenettől.
Ahogy mondom, együtt fogunk tanítani!
Georg!
Igen, szívem?
Mibe nem rángatsz bele?!
Mert imádlak!
Örült vagy, szerelmem!
Mert megőrjítettél! – Azzal elkapta a nőt és már száguldottak is körbe, a felhangzó quick step dallamára.