(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány a Valentin nap lázában égett. Az üzletek kirakatai megteltek szívecskékkel és plüss állatokkal, az étteremben pedig különleges fogásokkal várták a párokat.

Búrnó tudta, hogy ilyenkor kellemes és kellemetlen meglepetések is érhetik az embereket, ezért most fokozottan figyelt a környékbeliekre.

A legizgatottabbak talán a középiskola diákjai voltak. Már egy héttel korábban e körül forogtak a gondolatok. A fiúk – néhány nagyszájú kivételével - csendben, szégyenlősen tépelődtek magukban: küldjenek-e levelet a kiszemelt lánynak.

• Szegények! – Mondta Brúnó. – Érzelmileg lezárták őket, ezért nem tudják kifejezni az érzelmeiket. Ráadásul félnek az ÉgedElemtől. Rettegnek attól, hogy írnak a szívük választottjának, a lány viszont nem kedveli, és gúnyt űzve körbemutogatja a levelet az iskolában, vagy akár lefényképezi és feltölti egy közösségi oldalra.

Ezzel szemben a lányok hangosan csacsogva, nevetgélve készültek az ünnepre. Akiknek volt barátjuk, büszkén mesélték, hogy hova mennek vacsorázni a kedvesükkel, mit vesznek ajándékba neki, milyen ruhát fognak viselni, sőt néhányan azt is elmondták, hol és hogyan fogják tölteni az éjszakát. Szolidabb, előnytelenebb külsejű társaik vágyakozva hallgatták a hangadó, csinosnak tartott lányok beszámolóit.

• A szebbik nem tagjaival se jobb a helyzet. – Állapította meg a kispanda. – Náluk úgy jelentkezik az érzelmi lezárás hatása, hogy csak a külsőségekkel és a fizikai szintű kapcsolódással törődnek.

Szilvi azon kevés tanulók közé tartozott, akit egyáltalán nem érdekelt ez a nap. Szünetben egy Újmedicína/Biologika című jegyzetet olvasott, és kifejezetten zavarta az osztálytársnői hangos beszélgetése a ruhákról és a kozmetikumokról.

Ebédidőben úgy döntött, átmegy a felső tagozatosokhoz. Legjobb barátnőjének a nála három évvel fiatalabb unokahúgát, Zsófit tartotta.  Tudta, a hetedik osztályt szintén érdekli a szerelmesek napja, de Zsófi hozzá hasonlóan kivételt képez. Együtt ebédeltek, közben legalább nyugodtan beszélgethetnek.

Visszafele menet valaki hirtelen leszólította.

• Szia! Nem tudod véletlenül, hol találom a biológia termet?

Megfordult, és meglepetésére egy indiai fiú állt előtte, aki tökéletes kiejtéssel beszélt magyarul.

• Szia! – Felelte döbbenten. – Én is arra megyek, szívesen megmutatom.
• Nagyon köszönöm! – Mondta a fiú. – Tudod, most vagyok itt először, nem rég költöztünk a környékre. Rashid vagyok.
• Szilvia. – Mondta a lány és kezet nyújtott. - Ide fogsz járni? – Kérdezte.
• Nem, csak az emelt biológia órákra. Tavaly már érettségiztem külföldön, de mivel orvosi egyetemre szeretnék jelentkezni, kell a biológia.
• Nahát! – Felelte a lány mosolyogva. – Apukám is orvos, én is erre a pályára szeretnék menni.
• Valóban?
• Igen. Délutánonként önkéntes nővérként dolgozom a kórházban már egy éve.
• Ez fantasztikus!
• Az. Nagyon szeretem. Néha azt kívánok, bárcsak ne kéne iskolába járni és ott lehetnék egész nap.

Rashid elmosolyodott. – És milyen orvos szeretnél lenni? – Kérdezte.

• Gyerekeket szeretnék gyógyítani. – Felelte a lány őszinte ragyogással az arcán.
• Engem több szak is érdekel, nem tudom, melyiket fogom választani. – Mondta a fiú.

Közben megérkeztek a tanteremhez, ekkor Szilvi hirtelen megtorpant.

• Mond csak, Khairavi nem rokonod?
• Dehogy nem. A húgom. – Felelte Rashid meglepetten. – Ismered talán?
• Az unokahúgom barátnője.
• Szóval te Zsófi unokatestvére vagy?
• Igen.
• Nagyon örülök, hogy összebarátkoztak. Féltettem Khairavit. Nem ismer itt senkit, és csak indiai ruhát hajlandó hordani.
• Zsófinak is nagy szüksége volt egy barátra, nagyon magányos lány.

Leültek egymás mellé és elkezdődött az óra. Érdekesnek találták, mégis alig tudták megállni, hogy nem beszélgessék végig.

Kifele jövet Rashid megkérdezte:

• Lenne kedved meginni velem egy teát? Mondjuk holnap.
• Holnap… - Szilvi szóhoz se jutott a meghívás hallatán.
• Talán programod van Valentin napra?
• Nem, nincs.
• Akkor holnap.
• Rendben.

Szilvia boldogan sétált hazafele.

• De jó, mindkettőjükben megjelent a VonzAlom. – Lelkendezett Brúnó.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Már csak egy hét volt karácsonyig. A Tulipán Sétány lakói lázban égtek, különösen a gyerekek. BMR Brúnó úgy döntött, benéz az iskolába. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem várt fordulat fog történni.

Zsófi minden erejével az ünnepi hangversenyre készült. Reggel már a hegedűjével érkezett. Az első óra kezdetéig még volt tíz perc, így elővette a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.

Ági néni, az osztályfőnök lélekszakadva rontott be.

• Gyerekek, egy perc és jövök! Húzzátok el a padokat. A karácsonyi műsorral kezdünk.
• Akkor nem lesz óra? – Kérdezte egy kisdiák.
• Ma csak próba lesz. Délig gyakoroljuk a műsort, utána osztálykarácsony. Az iskolai ünnepség pedig holnap után lesz. Remélem, hogy nem hoztok rám szégyent!

Az gyerekek hangos ujjongásban törtek ki. Zsófi volt az egyetlen, akinek semmi kedve nem volt az egészhez. Amióta Khairavi bekerült az osztályukba, kevésbé érezte magát magányosnak, ő viszont két hete Indiában volt, így Zsófi ismét egész nap egyedül volt az iskolában.

A tanárnő kiviharzott, a gyerekek pedig óriási ricsaj közepette elkezdték elhúzogatni a padokat és a székeket. A kis művésznő mindig utálta a hangzavart.

• Sajnos vannak gyerekek, akik ezekben az ünnepi pillanatokban még magányosabb, mint a hétköznapokon! – Állapította meg Brúnó szomorúan.
• Tűnj már innen, Zsófi! – Förmedt rá Alíz!

A kislány alig tudta menteni a táskáját és a hangszerét. Épp a könyvét akarta eltenni, amikor visszaért Ági néni.

• Gyertek, kezdjünk! – Kezdte. – Zsófi, tedd már el azt az átkozott könyvet! Nem igaz, hogy nem unod meg! Mindig csak a zene! – Azzal az osztályhoz fordult, akik már sorba is álltak a műsorhoz.
• Ahogy megbeszéltük! Első a Csendes éj, azt követi a Pásztorok, pásztorok, majd egy vers.

Zsófi a középső sor szélére állt. Kriszti került mellé, aki azonnal oldalba is lökte.

• Menj már arrébb! – Förmedt rá.
• De hát tegnap is itt álltam! – Nézett rá szomorúan Zsófi.
• Akkor sem fogsz mellettem állni! – Vette egyre gúnyosabbra a hangot Krisztina.
• Mi a baj, lányok? – Kérdezte a tanárnő.
• Nem akarok Zsófi mellett állni! – Jelentette ki Kriszti hangosan.
• Zsófi, kérlek, állj a hátsó sorba!- Utasította Ági néni.
• Tanárnő, tegnap ide tetszett állítani. – Mondta kimért, szenvtelen hangon a kislány.
• Most viszont arra kérlek, hogy állj hátra. És nem szeretnék még egyszer szólni. Elegem van belőle, hogy mindig lassítod az osztály munkáját.

Zsófi hátra sétált. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre, mint a ló. Az osztály halk sutyorgásban és kárörvendő kuncogásban tört ki.

Elkezdődött az első dal próbája. Közben úgy érezte, mint ha a háta mögött babrálnának valamit. Megfordult és látta, hogy a mellette álló két lány, Alíz és Kata krétával kente össze a ruháját. Nem szólt semmit, csak szúrós pillantást vetett rájuk.

A második ének szám alatt ezt folytatták, majd miközben egy osztálytársuk szavalt, hirtelen a haját is meghúzták. Zsófi abban a pillanatban megfordult és hatalmas pofont kevert le Alíznak, majd erőteljesen meglökte Katát.

Alíz döbbenten kapott az arcához, az osztály pedig fagyott csendben állt.

• Zsófi, mit műveltél?! – Ági néni elkerekedett szemekkel nézett rá. A bambának titulált kislánytól soha semmilyen kitörést sem tapasztaltak korábban. – Zsófia, ismételten kérdezem, mit műveltél?!
• Felpofoztam! És meglöktem! – Jelentette ki határozottan, egyfajta elégedettséggel a hangjában.
• Sajnos, nem értik, mi történt! – Mondta a kispanda. – Zsófinak a tanárnő és a diáktársak is ÉgedElmet okoztak, így teljesen természetes reakció, hogy önvédelem céljából átváltott agresszív viselkedésbe.
• Azonnal hozd ki az ellenőrződet!
• Már viszem is! – Sietős léptekkel sétált előre és nyújtotta át a kis könyvet a tanárnőnek.
• Nem is értem, hogyan tehettél ilyet! – Mondta Ágnes még mindig lefagyva.
• Így! – Felelte a kislány és hátat fordított. – Látja a ruhámat? Ezt tette Alíz és Kriszti. Lassan körbefordult, hogy az egész osztály láthassa az összekrétázott ruhát.

Ágnes írni kezdett Zsófi ellenőrzőjébe, mit se törődve az őt ért sérelemmel. A kislány addig levette a sötétkék kardigánját és a telefonjával lefényképezte a krétanyomokat, majd ismét fölvette. Amikor a tanárnő visszaadta neki az ellenőrzőt, visszasietett a táskájához és pakolni kezdett.

• Most meg mit csinálsz? – Kérdezte Ági néni.
• Hogy hogy mit? Haza megyek. Nincs itt semmi keresni valóm.
• De hát még tart a próba.
• Nem kívánok szerepelni az ünnepségen. Ha megbocsátanak… - Már indult is, de a tanárnő elállta az útját.
• Tanítási időben nem engedhetlek el.
• Valóban? – Kérdezte a kislány. Azzal elővette a telefonját és felhívta az édesanyját. Majd leült, kinyitotta a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.
• Nem szerepelsz a társaiddal a karácsonyi műsoron? – Kérdezte a tanárnő.
• Társaimmal? Ugyan már, Ági néni! Nekem itt nincsenek társaim, csak ellenségeim. Erről szól a szeretet ünnepe? Mit szólna Jézus, ha ezt látná?

Ez volt az a mondat, amire se a tanárnő, se a gyerekek nem tudtak vagy inkább nem akartak válaszolni.

Közben egy kisfiú felbátorodott.

• Lehet, hogy azért nem akar maradni az osztálykarácsonyon, mert nem hozott semmit. – Mondta gúnyosan.
• Úgy gondolod? – Kérdezte Zsófi. A hangjából egyértelműen érződött, hogy nyíltan vállalj a harcot.
• Biztos nem hozott semmit, de mi sem adunk neki édességet! – Kontrázott rá egy másik diák.

Zsófi felállt és egy szatyorból elővett egy tortás dobozt. Lassan kinyitotta. Gyönyörű csokoládétorta volt benne különleges díszítéssel. A gyerekek döbbenten nézték.

Zsófi lassan elindult a tortával a kezében.

• A szálloda cukrászdájából van. - Mondta Zsófi. - Jean készítette. Ismeritek? Tavaly Párizsban nyert díja. Nem akartam hozni semmit, de anyukám azt mondta, hozzam el, akkor talán kedvesebbek lesztek velem.

Az osztály és a tanárnő síri csendben figyelték, hogy mire készül vele. Amikor a tanári asztal elé érkezett, hirtelen megállt és az asztalra borította. A fehér asztalterítőt és az osztály naplóját beterítette az étcsokoládé.

Ebben a pillanatban lépett be az édesanyja, Betti.

• Mi történt? – Kérdezte, miközben földbegyökerezett lábbal állt a tanterem ajtajában, kezében a kilinccsel.
• Karácsonyi próba, anya. – Válaszolta Zsófi szenvtelen hangon, szikrázó szemekkel.
• Ki tette ezt a tortával?
• Én voltam.

Abban a percben kicsöngettek. A gyerekek csendben elindultak kifelé.

• Zsófi, de hát miért csináltad?
• Hogy miért? Elzavartak, hátraküldtek, összekrétázták a ruhámat és megcibálták a hajamat. Aztán még meggyanúsítottak azzal, hogy nem hoztam semmit az átkozott karácsonyi ünnepségükre.
• Igaz ez, Ágnes? – Szegezte a kérdést Betti a tanárnőnek.
• Igen, de….
• De, mi…?
• Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Gyerekek.
• Igen, gyerekek. Érző emberi lények. Nem birkák vagy robotok. Öltözz lányom, hazamegyünk!

Zsófi és Betti egy perc múlva kint voltak az utcán.

• Sajnálom, kislányom, hogy idáig engedtem, hogy ebbe az iskolába járj! – Mondta az anyuka, miközben beszálltak a kocsiba. A kislány nem felelt.

Betti bevitte magával a szállodába a kislányt, megebédeltek, majd hívta a helyettesét. Ezt a délután a lányával akarta tölteni.

Este Zsófi elment a hegedű órájára, Betti pedig a testvére családjával vacsorázott.

• Ez szörnyű! Nem engedhetjük, hogy továbbra is ilyen közegben tanuljon. – Mondta Piroska lesújtottan.
• Ha többször leégették a közösség előtt, akkor ez teljesen természetes reakció. – Felelte Józsi. – Az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szerencsés, ha a lányok továbbra is ebbe az iskolába járnak.
• Tényleg nem!
• Akkor más alternatívát fogunk keresni! – Jelentette ki József.

Brúnó pedig boldogan csóválta a farkát. – Végre felismerték, hogy az ÁrtAlom zóna helyett, szerencsésebb, ha más közeget keresnek Zsófinak, Szilvinek és Kittinek. Ez lesz számukra a legszebb karácsonyi ajándék.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása pixabay.com)

Mindenszentek este volt. Gyönyörű, csillagos éj köszöntött a Tulipán Sétányra. Különleges, hangulat lepte el a környéket. A temető gyertyafénybe borult, néhány ház ablakában pedig töklámpások világítottak.

Az étteremben lobogott a tűz a kandallóba. Brúnó láthatatlanná változtatta magát, beosont és helyet foglalt. Lompos farkát a vöröspandákra jellemző módon a párnaként a feje alá helyezte és várta a történéseket.

 A dolgozók egy része a dekorációt készítette az esti partira, a többiek igyekeztek minél félelmetesebbre sminkelni magukat.

• Kérlek, ide tegyétek a legnagyobb tököt! Itt jobban látszik. – Utasította Piroska a társaságot.

Ezen az estén az övé volt a vezető szerep. A húga Betti, noha az étterem vezetője volt, most a konyhában zokogott egy csomag százas papír zsebkendővel. Korábban megengedte a lányának, hogy kisminkelje, most viszont patakokban fojt róla a fekete szemfesték.

• Ejnye, húgocskám, most aztán tényleg rémisztő vagy! Garantálom, hogy ha egy szellem ma este benéz az ablakon, fejvesztve menekül, ha meglát téged! – Mondta a nővére miközben átölelte. A lány egész testét rázta a zokogás.
• Anya, komolyan nem értelek! – Nézett rá döbbenten Zsófi, aki zöld koktélruhában és a ruha színével megegyező csúcsos kalapban robbant be. – Mit szól most apa, ha lát odaátról? – Unokahúga, Kitti azonnal követte. Hasonló jelmezt viselt, csak tűzpiros színben. Zsófi már fordult is hozzá, hogy élénkvörös rúzzsal félelmetes szájakat rajzoljon neki.
• Nahát, tényleg úgy festetek, mint két manó! - Piroska nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát!
• Biztos vagyok benne, hogy apa jó helyen van. Néha szoktam álmodni vele. – Tette hozzá a kislány és már viharzott is megszemlélni a faragott tököket Kittivel együtt.
• Szívem, a lányodnak igaza van. – Próbálta vigasztalni Piroska a testvérét. – Szerinted mit gondol szegény Endre, ha lát odaföntről?
• De miért hagytam, hogy aznap este kocsiba üljön? Szakadt az eső! És én választottam azt az átkozott autót. – Tört ki Bettiből egyre hangosabban az elkeseredettség.

Piroska nem tudta, hogyan segíthetne. Ezerszer próbálta megmagyarázni neki, hogy nem felelős a férje haláláért. Baleset történt.

Brúnó viszont világosan látta, hogy a fiatal nő a SzívFájdAlom állapotában van. (A lelkéből kiszakadt egy darab és még folyamatban van a gyászfeldolgozás. Ilyenkor személyes konzulensünkként egy üres lapot célszerű használni. Leírhatjuk érzelmi veszteségeinket és elveszett megéléseinket az adott személlyel kapcsolatban. Mit jelentett számunkra a másik? Mi és miért pótolhatatlan? Mi az, amit csak tőle kaphattunk meg? A veszteségek úgy rétegződnek, mint a hagyma héja. Minél többet távolítunk el, annál könnyebbé válunk.)

Piroska az étterembe visszalépve örömmel állapította meg, hogy fantasztikusan sikerült a díszítés. A fényt lejjebb kapcsolták, ezáltal még sejtelmesebb hangulatot kapott a helyiség.

Az ajtó hirtelen kicsapódott és Péter rohant be, kezében egy töklámpással, nyomában az édesapjával. Azonnal a többi gyerekhez fordult.

• Nézzétek! Ezt apával faragtuk. Csak mi ketten. A szemeit pedig én egyedül.

Mindenki elismerően állapította meg, hogy valóban nagyon szép lett. Zsolt elmosolyodott.

• Ráment az egész délután. De bevallom, nagyon élveztem. Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes ez a gyerek.

Brúnó örömmel állapította meg, hogy ebben az esetben a közös tevékenység közelebb hozta egymáshoz apát és fiát. Mindketten érzelmi többletben készítették a tököt.

• Tedd csak le az asztalra a többi közé! Biztosan tetszeni fog a zsűrinek! Sok sikert a versenyhez! – Mondta vidáman Piroska miközben átviharzott a termen. Dús, hullámos, vörös haja élénken lobogott utána. Fekete boszorkány jelmezt viselt. Gyerekként boszinak csúfolták a haja miatt, őt viszont ez mulatatta, és jelmezbálokban előszeretettel öltött boszorkány ruhát. Kicsit aggódott, mert Kitti életében ez volt az első halottak napja a vérszerinti szülei nélkül. Korábban gyújtottak számukra gyertyát és imádkoztak értük. A kislány meglehetősen jól viselte, a keményebb dió Betti volt a családban.

A következő pillanatban Dorottya jelent meg a gyerekeivel: Lénával és Dominikkel.

• Domi, te is hoztál tököt? – Kérdezte Péterke.
• Anya nem engedte. – Felelte a kisfiú.
• Nem koszoljuk össze a lakást nyavalyás tökökkel. – Kommentálta az anyja. – Ők a jelmezversenyen indulnak.

Dominik tengerészjelmezt, Léna pedig hercegnő ruhát viselt. Mindkettőjük arckifejezéséről egyértelműen leolvasható volt, hogy utálják.

• Anya, miért nem öltözhettem boszorkánynak? Piroska néninek is vörös a haja és ő is boszi jelmezben van. – Nyaggatta a kislány az anyját.
• Még mit nem! Az én lányom boszorkánynak? Örülhetnél, hogy a legdrágább hercegnő jelmezt kaptad! Vigyázz rá, össze ne koszold!

Brúnó szomorúan nyugtázta, hogy Dorottya az UradAlom, a nárcizmus állapotában van. Elvárja, hogy felnézzenek rá, dicsérjék, imádják és ehhez sajnos a gyermekeit is felhasználja.

Ismét nyílt az ajtó és Károly érkezett.

• Apa, mégis részt veszel a buliban? – Kérdezte meglepetten Dominik.
• Nem fiam. Csak vacsorázni jöttem. Elég érthetően elmondtam már, hogy nem tartok semmilyen ostoba amerikai ünnepet. Mi magyarok vagyunk, Magyarországon Mindenszentek van. Büszkének kellene lennünk a származásunkra! Fel kell élesztenünk a táltos vallást, ahelyett, hogy az USÁ-t majmoljuk! – Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben letelepedett egy asztalhoz és kezébe vette az itallapot.

Piroska sietett elébe.

• Károly, úgy tűnik bizonyára nem hallottál még a Samhainról. – Mondta, miközben letette elé az étlapot.
• Hogy miről? - Nézett rá a férfi értetlenül.
• – Ismételte meg. - Ősi, kelta ünnep. A Halloween, azaz All Hallows’ Eve nem amerikai ünnep, hanem nagyon is európai. Nálunk betiltotta a katolikus egyház, az írek viszont, akik viszont kivándoroltak az Újvilágba, továbbra is tartották. Valójában a mi ünnepünk érkezik vissza hozzánk Amerikából.
• Hát… Honnan tudsz te ilyeneket? – Nézett rá értetlenül Károly.
• Évek óta foglalkozom vallástörténettel. Talán még nem említettem. – Felelte Piroska mosolyogva. - Nos, mit hozhatok neked? – Kérdezte.
• Tudjátok mit? Lehet, hogy mégis itt maradok egy kicsit a buliban. Megnézem a jelmez versenyt. – Felelte csendesen és átült a felesége és a gyermekei mellé.
• Nagyszerű! – Örvendezett a kispanda a farkát csóválva. – Piroska érzelmi többlete képes volt a férfi elhatárolódását vonzalommá változtatni.

• Szép jó estét! Elnézést, kicsit elkéstem! – Üdvözölte a társaságot Edit. Halványlila, hosszú szatén ruhájában jelmez nélkül is olyan volt, mint egy királynő.
• Merre jártál ilyen későn barátnőm? Láttam a kocsidat a városban. – Kérdezte Piroska.
• A temetőben voltam a szüleim sírjánál. – Válaszolta.
• Én is láttalak Editke. – Szólalt meg Betti, végre kimerészkedve. A szemein egyértelműen látszott a sok sírás nyoma. – Az én férjem is ott van eltemetve.
• Betti nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon elveszítetted a férjedet! Úgy hallottam, nagyszerű ember volt. – Edit őszinte együttérzéssel fogta meg a lány kezeit. Ő is jól tudta, mi a magány.
• Az volt. – Felelte a fiatal özvegy az emlékeibe merülve. – Zsófi itthon szokott neki gyertyát gyújtani, de én szeretek néha kimenni a sírjához is. Megnyugtat.
• Én is otthon szoktam megemlékezni az eltávozott rokonaimról. Néhány mécses és ima számomra bensőségesebb. – Mondta Edit. - Viszont tény, hogy a sírt gondozni kell. Sajnos a testvéremék nem törődnek vele. Viszek néha virágot, nem szeretném, megszólnának, amiért gondozatlanul hagyom.

Brúnó jól ismerte a tanárnőt, ezért nem lepte meg, hogy IlledElemből jár a temetőbe.

Hamarosan kezdetét vette a rendezvény. A tökfaragó versenyt Péter nyerte meg, a jelmez verseny győztese pedig Khairavi, a félig indiai kislány lett. Mahárinak, kelet-indiai táncosnőnek öltözött. A viselete mindenkit elbűvölt.

• Mond csak Tulasi, Indiában is ünnep van ilyenkor? – Kérdezte Betti a kislány édesanyját.
• A hinduizmusban nincs halottak napja.
• Ennek ellenére el szabad jönnötök egy ilyen rendezvényre?
• Természetesen! Nem tiltott dolog megismerni egy másik kultúrát.

Brúnó egészen elfáradt. - Ahogy mindent, egy ünnepet is rengeteg lelki állapotban meg lehet élni. - Állapította meg.

Piroskát pedig az töltötte el nagy örömmel, hogy keresztények, egy táltos vallás hívő és egy hindu család ünnepelt együtt ezen az estén a Hotel Tulipánban.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

A hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszott. Minden diák izgatottan várta a nyári szünetet, nem különben a tanárok. A Tulipán Sétány lakói a tanév utolsó hetében jártak. BMR Brúnó jól tudta, hogy nem mindenki azonos módon éli meg ezeket a várva várt napokat sem. Láthatatlanná változtatta magát, és figyelte, mi történik.

Zsófi becsukta a könyvét és unottan ballagott be a terembe becsengetéskor.

• Gyerekek, mint tudjátok, az utolsó két napon minden osztály oda megy, ahova csak szeretne. – Kezdte a tanárnő. Az osztályban hangos éljenzés hallatszott. Csak egy gyermek nem örült. Zsófi számára az iskolai kirándulások a hétköznapoknál is nagyobb kihívást jelentettek. – Holnap meglátogatjuk a Nemzeti Múzeumot, pénteken pedig a Városligetbe megyünk, ahol egész nap játszhattok. Edit néni és Ági néni fog elkísérni titeket. – Ez utóbbi programot nagy lelkesedéssel fogadta a 6. osztály.
• De anya, muszáj elmennem? Már úgy se tanulunk. – Kérlelte otthon az édesanyját.
• Kislányom, tudod, hogy három napot igazolhatok egy évben. Ezeket már elhasználtuk. – Felelte Betti, aki egyáltalán nem lepődött meg a lányának ezen a kérésén.
• De akkor sem szeretnék elmenni.
• Lehet, hogy jól fogod magad érezni a többiekkel. – Próbálta bátorítani az anyja.
• Nem értesz semmit! – Felelte csalódottan a kislány. Határozott léptekkel bevonult a szobájába. Néhány perc múlva megjelent a hegedűjével és elindult a zeneórára.

Másnap a diákok izgatottan sorakoztak. Zsófi egy füzetet szorongatott a kezében, jegyzetelni akart a múzeumban.

• Zsófi, nincsen párod, menjél hátra! – Kiáltotta hangosan egy nagyszájú kislány, Alíz. Zsófi először figyelmen kívül hagyta, de a lány fojtatta. – Menjél hátra, nincsen párod!
• Nem megyek, jól vagyok itt. – Felelte és igyekezett higgadtnak tettetni magát.

A többiek is rákezdtek, mindenki azon volt, hogy hátraküldje.

• Mi ez a hangzavar? – Kérdezte Ági néni.
• Nem akar hátramenni, pedig nincs párja.
• Zsófi, kérlek, menj hátra! – Utasította a tanárnő.

A kislány határozottan előre nézett és úgy tett, mint ha nem hallotta volna.

• Zsófi, megkértelek valamire. Miért húzod ezzel az időt? Indulni szeretnénk.

Ekkor lépett közbe Edit, aki az elejétől fogva tanácstalanul figyelte a jelenetet.

• Miért kellene hátra mennie? Nem mindegy, hogy ki hol áll? – Kérdezte aggódva.
• Felőlem! – Rántotta mega vállát a kolleganője és előre ment.

Brúnó örömmel látta, hogy van olyan pedagógus, aki mer változtatni az ésszerűtlen, sőt megalázó szabályokon.

A csoport elindult a múzeum fele. A többség hangos csacsogásba kezdett. Megvitatták, ki hova megy nyaralni, milyen táborban fog részt venni, hogy végre találkoznak a nagyszülőkkel és az unokatestvérekkel. Zsófi elővette a telefonját és a fülhallgatót és zenét kezdett hallgatni.

• Nézzétek, bedugta a fülét! – Kiáltotta Alíz.
• Biztos operát hallgat! – Mondta egy kisfiú. Az egész osztály hangosan felnevetett.
• Tanár néni, nem tilos zenét hallgatni? – Csatlakozott hozzá egy társuk, Kata.
• De igen. Zsófi, légy szíves, hagyd abba.
• Ági, kérlek! – Kelt ismét a kislány védelmére Edit.

Ágnes kezdett egyre dühösebb lenni a kolleganőjére, aki immár másodszor mondott neki ellent a gyerekek előtt, ezzel ÉgedElmet okozva neki. Viszont nem akarta az utolsó napokat veszekedéssel elrontani. Zsófi továbbra is úgy tett, mint ha nem hallott volna semmit.

Amikor megérkeztek a múzeumba, kikapcsolta zenét, mert érdekelte, mit mond a tárlatvezető. Elővette a füzetét és szorgosan jegyzetelni kezdett. Egy idő után egészen jól érezte magát. Belemerült a festmények csodálatos világába, egyik képtől szaladt a másikig, volt, amikor visszament, hogy kérdezzen a tárlatvezetőtől. Végre Érzelmi Többlet állapotban volt, megélte a flow élményét.

A többi gyereket nem igazán érdekelték a művészeti alkotások. Beszélgettek, csoki papírt zörgettek, és a szabadba vágytak. Nem értették a különc osztálytársnőjüket.

• Ez hülye! Még ilyenkor is leír mindet, pedig nem kéne. – Kiáltotta Kata.
• Operát hallgat és festményekről jegyzetel, mondtam én, hogy nem normális. – Kontrázott rá Alíz.

Kiérve az épületből Zsófi ismét elővette a fülhallgatót és egész úton a jegyzetét olvasgatta. Még mindig magányosnak érezte magát, de már volt olyan tevékenysége, ami örömet okozott neki.

• Jól érezted magad az osztállyal, kislányom? – Kérdezte az anyja a vacsoránál.
• Ne beszéljünk róla! – Vágta rá a lány.

Később a gyerekek kimentek a kertbe, ekkor József a sógornőjéhez fordult. – Zsófi az érzelmi veszteséget követő első lelkiállapotban, a Malom lelkiállapotában, (almában) van. Ezért nem mondta el, hogy mi történt ma. De egészen biztos, hogy újabb vereséget szenvedett el.

• Ez szörnyű! Gyűlöli az iskolát, hiába kitűnő tanuló. Mit tehetnénk? – Kérdezte tanácstalanul Betti.
• Még nem tudom, de kitalálunk valamit, mert ez nem mehet így tovább. – Felelte Józsi.

Elérkezett a tanév utolsó napja. Zsófi a városligeti játéktól még inkább tartott, mint a múzeumlátogatástól. A fülhallgatójával és két könyvel felszerelkezve érkezett: egy zeneelmélettel és Beethoven életével. Most senki sem kísérelte meg hátraküldeni, mégis úgy döntött, hogy a sor végére áll.

Ágnest semmi sem érdekelte, csak ússzák meg a napot baleset nélkül, Edit viszont jobban aggódott Zsófiért, mint az egész osztályért összesen.

Amikor megérkeztek, a kislány letelepedett egy fa alá és olvasni kezdett. Egészen belemerült, körülötte megszűnt a tér és az idő. Nem a saját életét élte ezekben a percekben, hanem Beethovenét.

• Legalább nem csinál semmi galibát ez a kis különc. – Gondolta Ági néni.

Zsófi elővett egy doboz epret a táskájából és körbenézett. Hátradőlt és élvezte egy kicsit a napsütést, majd folytatta az olvasást.

• Nahát, ez meg mit csinál? – Hallatszott Aliz hangja. Zsófi figyelmen kívül hagyta.
• Már megint olvas. – Kiáltotta Kata.
• Ez nem normális! Más utál tanulni, ez meg akkor is azt csinálja, amikor nem kéne. – Folytatta Kriszti.
• Biztos egész nyáron tanulni fog!
• Hogy ez mekkora hülye!

Zsófi még mindig nem reagált, de már nem tudott az olvasottakra koncentrálni.

Valaki mögé ment és elkezdett szamárfület mutogatni neki. A következő percben Gergő oldalról lefröcskölte egy vízipisztollyal, Kata kikapta a kezéből a könyvet, Kriszti és Alíz pedig elvették az epret és elkezdték enni.

Zsófi felállt és határozott pillantást vetett rájuk. Nem szólt egy szót sem, de a többiek kezdtek megijedni. Kikapta Kata kezéből a könyvet, majd a dobott epret is visszavette és a földhöz vágta.

Határozott léptekkel elindult, kezében a könyveivel. Az arcán végigfolytak a könnyek. Ági néni, aki csendben nézte végig a jelenetet, csak akkor kapott észbe, amikor rádöbbent, hogy a kislány a földalatti felé vette az irányt.

• Hova mész? Nem merészeld! Azonnal gyere vissza! – Kiáltotta.

Edit jóval messzebb volt, mint Ági, de aggódva rohant utána. – Utána megyek, megoldom! – Kiáltotta a kolleganőjének.

Hátrébb szállt fel, mint a kislány, mert tudta, hogy most nyugalomra van szüksége, de folyamatosan figyelte.

• Nagyon jól csinálja! Meghagyja neki a gyász idejét. – Helyeselt a kispanda.

Zsófi tudta, hogy az anyja nem értené meg, ezért a nagynénjéhez ment. Az egész családot a teraszon találta.

• Zsófi, édesem, mi történt veled? Hogy kerülsz ide ilyenkor? Jézusom, te sírtál! – Kezdte aggodalmaskodva Piroska.

Néhány méterrel mögötte kifulladva érkezett Edit.

• József, Piroska, rettenetesen sajnálom, ami történt. Egy biztos: a mai napon végeztem az iskolával, beadom a felmondásom.
• Kérlek, üljetek le és mondjátok el, hogy mi történt! – Kérte Józsi.
• Zsófi zokogva mesélte el a történteket.
• Nos, először felhívjuk édesanyádat, hogy itt vagy…. Betti, Zsófi itt van nálunk. Ne aggódj, minden rendben. De munka után, gyere ide, kérlek!

Piroska bevitte a zaklatott kislányt, ekkor Editből tört ki a panasz áradat.

• Ez borzalmas! Birkákat nevelnek a gyerekekből, amelyik pedig érzékenyebb vagy más, mint a többi, azt teljesen tönkreteszik. Nem akarok ebben részt venni.
• Teljesen megértelek. – Monda Józsi.
• Amióta elvégeztem a BMR és az újmedicína tanfolyamot, egy csomó dolgot máshogy látok. – Folytatta a kétségbe esett tanárnő.
• Figyelj rám! Egy ideje fontolgatok egy dolgot: arra gondoltam, létrehozhatnánk egy magániskolát.

Brúnó örömmel csóválta a farkát! – Végre, egyre többen vannak, akik mernek változtatni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű napfényes tavaszi nap virradt a Tulipán Sétányra. Brúnó úgy döntött, meglesi Zsófit az iskolában. Jót tett neki az édesanyjával töltött nap, de érthető módon, megviselte a barátnője, Dóri árulása. Láthatatlanná változtatta magát és elcammogott az általános iskolához.

A lány épp megérkezett az udvarra. Köszönt a többieknek, majd leült egy padra. Élvezte egy kicsit a napsütést, majd olvasni kezdett. Az osztálytársai egy másik padnál gyülekeztek. Nem volt baja velük, de számára mindennél fontosabb volt a zene, most is szolfézst tanult.

Egyszer csak nyílt az ajtó. Az igazgató kísért ki egy családot. Egészen meglepő látvány tárult a gyerekek szeme elé. Egy fehér férfi és egy indiai nő búcsúzott el egy kislánytól.  Az anyuka gyönyörű tűzpiros, mintás szárit viselt, hatalmas arany fülbevalóval és nyakékkel. Haját bonyolult kontyban viselte.

• Ne aggódjanak! Minden rendben lesz. – Mondta az igazgató.

A pár elköszönt és már el is tűntek.

A lányuk leült egy távolabbi padra. Hosszú, ciklámen lila szoknya és élénksárga felsőrész volt rajta, valamint a szoknya színével megegyező kendő. Csüngős fülbevalót hordott, vastag, dús haját hosszú fonatban viselte. Egészen egzotikus látványt nyújtott a budapesti általános iskola udvarán a farmernadrágos és miniszoknyás lányok között.

Zsófi rámosolygott, a többiek pedig döbbenten nézték.

• Hát ez meg ki?
• Vajon honnét került ide?
• Csak nem akar ide járni?!
• Miféle szerzetek ezek?

Brúnó egy bokor alól figyelte a jelenetet. Jól tudta, lesznek még itt meglepetések.

Zsófi felállt és elindult a kislány fele.

• Szia! Úgy látom, új vagy.
• Szia! Kairavi vagyok. – Felelte majdnem tökéletes magyarsággal.
• Az én nevem Zsófi.

Megszólalt a csengő. A két lány együtt indul el a tanterem felé.

Kairavi nem volt teljesen barna, inkább kreol bőrű. Sötét haja és szeme, valamint hatalmas szempillái rendkívül egzotikussá varázsolták. A fiúk csodálattal, a lányok egy része megvetéssel fordultak utána.

• Gyerekek, üljetek le. Új osztálytársatok lesz. Ő… Mit is mondtál, hogy hívnak?
• Kairavi.
• Ő Kairavi.

Az osztály döbbenten bámult.

• Ott hátul van egy szabad hely. – Folytatta a tanárnő.
• Ági néni!
• Igen, Zsófi.
• Mellettem van egy hely. Szívesen ülök Kairavi mellé. Új még, hátha segítség kell neki.
• Rendben, ahogy akarjátok.

Brúnó az ablakból figyelt.

• Drága Zsófi! Arany szíve van! De ez az Ági néni… Tanulhatna a belső megélésekről! – Morgott a kispanda

A két kislány egymásra mosolygott és leültek. A többiek megvető pillantásokat vetettek rájuk.

Végre kicsengettek.

• Te indiai vagy? – Kérdezte Zsófi kifelé menet.
• Anyukám indiai, apukám magyar.
• Nagyon szép neved van! Mit jelent?
• Holdfényt. A teljes nevem Kovács Katalin Kairavi.
• Nocsak, új barátnője van a kis könyvmolynak? – Kezdett gúnyolódni Bernadett, az osztály hangadója.
• Más nem barátkozik vele, így jó neki ez a jött-ment is. – Folytatta egy másik.
• Nem jött-ment, hanem indiai. – Válaszolta Zsófi higgadtan.
• Tényleg? Azt hittük cigány.

Hangosan felkacagott az egész társaság.

• Ne is törődj vele. – Fordult feléje Zsófi.
• Láttátok mennyi ékszer volt az anyján? – Folytatta kihívóan Bernadett. – Lehet, hogy mind lopott.
• Hogy te milyen rosszindulatú vagy! – Kezdett dühbe jönni Zsófi.

Kairavi egyre kellemetlenebbül érezte magát.

• Apukám azt mondta, hogy mindenki maradjon ott, ahová született. Ez a föld pedig a magyaroké.
• Ő félig magyar. Ha vettétek volna a fáradtságot, hogy megkérdezzétek a nevét, akkor tudnátok.
• Nem mondod?! Tényleg? Akkor miért öltözik úgy, mint egy majom? Majd orra esik ebben a hosszú szoknyában.
• Még mindig jobb, mint az a lepel, ami az anyján volt. Talán Indiában nem tudnak varrni, azért tekernek magukra rongyokat?
• Szárinak hívják. Tradicionális indiai viselet. – Felelte szúrós tekintettel Kairavi. Most már kezdett dühös lenni.
• Azért gúnyolódtok, mert irigykedtek. Nézzetek magatokra és gondolkozzatok el azon, hogy mire vagytok ennyire irigyek. – Szegezte nekik Zsófi, majd választ sem várva belekarolt Kairaviba és együtt elsétáltak.
• Ez az kislány! Rátapintottál a lényegre! Amire irigyek vagyunk, azt leértékeljünk. – Csóválta a farkát boldogan Brúnó.
• Köszönöm, hogy megvédtél. – Hálálkodott Kairavi.
• Nincs mit! Ők már csak ilyenek. Folyton irigykednek.

Kairavit nem lepte meg a fogadtatás, tudta, hogy mire számíthat, mégis jól esett neki, hogy kiálltak mellette.

• Nekem kifejezetten tetszik a ruhád. A mamád pedig egyszerűen gyönyörű!
• Köszi! A szüleim, mondták, hogy hordhatok nyugati ruhát is, de én így jobban érzem magam.
• Hogyhogy ide költöztetek?
• Apukám itt kapott munkát. Riporter.
• És anyukád mivel foglalkozik?
• Táncos.
• Azta! Azért olyan csinos.
• Igen. – Mosolyodott el Kairavi. – Van kedved egyszer átjönni hozzánk? Megmutatom az indiai táncot, ha érdekel.
• Nagyon szeretném.

Brúnó boldogan szemlélte őket.

• Két okos lány. Nagyon jól kezelték a helyzetet!

Zsófi este lelkesen mesélte a történteket az édesanyjának.

• Dóri végig hallotta Bernadették csúfolódását. Nem szólt semmit, de beállt a csapatukba.
• Úgy látom kislányom, elveszítettél egy barátnőt, viszont kaptál egy másikat.

Zsófi elmosolyodott. Ekkor megszólalt a telefon.

• Nahát, ki lehet ilyenkor?!
• Betti? Tulasi vagyok, Kairavi anyja. A lányom mesélte, hogy összebarátkoztak Zsófival az iskolában. A férjemmel szeretnénk, ha pénteken átjönnének hozzánk vacsorára.
• Nagyon köszönjük! Zsófi nagyon fog örülni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere