Ezen az estén új vendégek érkeztek a Hotel Tulipánba. BMR Brúnó, az embereket figyelő, és a lelki állapotokat ismerő vöröspanda a recepción rejtőzködött.
Egy fiatal társaság volt, két lány és egy fiú.
Hamarosan megkapták az étlapot és nézelődni kezdtek.

Betti, a tulaj egy ideig várt, majd odament, és megkérdezte, hogy mit kérnek.
- Én egy Sacher tortár szeretnék, ha van. – Mondta szolidan, Aranka. – Molett, nagy mellű, széles csípőjű, de vékony derekú lány volt, hatalmas barna szemekkel, és nagyon dús, göndör, sötét hajjal. A maga módján nagyon is dekoratív.
- Rendben. – Felelte Bettina.
- Én nagyon éhes vagyok. Tudna nekem hozni egy gombapörköltet nokedlivel? – Kérdezte Szilárd? – A pocakos egyetemista fiút nem igen érdekelte a súlya. Annál inkább szeretett enni.
- Természetesen. Mindjárt szólok a szakácsnak.
- Salátát kérhetek? – Kérdezte Fruzsina, a balerina. – Rendkívül vékony, szőke, zöld szemű, fehér bőrű lány volt.
- Hogyne. Azt is megoldjuk. – Felelte Bettina érzelmi többletesen. – Megyek, intézem. – Mondta, majd távozott.

- Hogy tudsz mindig salátát enni? – Kérdezte Aranka Fruzsitól.
- A balett ezzel jár. Kihajítanának a tánckarból, ha felszednék néhány kilót. Valamit valamiért.

- Még jó, hogy én mérnök leszek, és nem kell a külsőmre ügyeljek. – Mondta vidáman Szilárd. – De, tényleg, Ari, te hogy hogyhogy, csak desszertet rendeltél? Normális vacsorát nem szeretnél?

- Jaj, Istenem! Tudjátok, hogy van két kis testvérem. Meg kell fognom a pénzt. Kénytelen voltam tabletet venni nekik, mert a többi gyereknek is van. Láttátok volna, hogy milyen boldogok voltak tőle! Bőven elég, hogy azért csúfolják őket, mert cigányok, ne mondják még azt is, hogy csórók!

- Lecigányozzák őket a mai világban? – Nézett rá értetlenül Szilárd.

- Le bizony!

- Nem a roma szót kéne inkább használni? – Kérdezte Fruzsina.

- Nem. – Felelte Ari. – Semmi sértő nincs a cigány szóban, amíg nem pejoratív értelemben használják. Cigányok vagyunk és kész, csak ne közösítsenek ki bennünket miatta.

A másik két fiatal egy darabig csak nézett maga elé.
- Hány évesek is az ikrek? – Kérdezte Fruzsi.
- Hamarosan töltik a nyolcat. Most kezdték a második osztályt. Nagyon büszke vagyok rájuk. Gizinek eddig csak négyese és ötöse van. Viszont tartunk tőle, hogy Jankóka diszes. Őt lehet, hogy különórára kell majd járatni.

- Nehéz lehet! – Mondta Szilárd.
- Igen. – Felelte Aranka. – Sajnos apának nincs türelme tanulni velük, ami óta szegény édesanyánk elhunyt.
 - Ez azért kemény lehet, hogy anyukátok helyett is neked kell vállalnod a felelősséget a két kicsiért. – Mondta Fruzsi.
- Igen. De hát, mit tehetnék, ha ezt osztotta rám a Jóisten? – Felelte fáradt tekintettel Ari. – Hétvégén egész végig mostam és takarítottam. Ráadásul elég rossz a közlekedés arra. Nehéz megközelíteni a falut.

- És olyan állapotban jöttél vissza, mint egy kifacsart citrom. - Tette hozzá a barátnője.

- Igen. És mindig akad valami probléma. Múltkor egy kisfiú meghúzta Gizi haját, mire Jankóka felpofozta. Természetesen őt büntették meg. Osztályfőnöki figyelmeztetőt kapott. Apa mondta, hogy ne törődjenek vele, mégis sírva ment haza mind a két gyerek.

- Szörnyű, hogy olyan dologért bántják őket, amiről nem tehetnek. Nem is értem! A mi családunkban soha nem volt téma, hogy kinek mi a származása. – Mondta értetlenül Fruzsi. - A szüleimnek vannak román, arab, és német barátai is. Kiskoromban együtt játszottam a gyerekeikkel. A balettintézetben is voltak orosz, ukrán, és kínai társaink is, és ezt természetesnek vettük.
- Értelek, viszont az is tény, hogy néhány cigány gyereket se kell félteni. – Folytatta Ari. – A mieink nem agresszívak és nem bántanak senkit. Gondolom azért, mert nem ezt látták tőlünk. Viszont vannak, akik verekednek, rongálnak, és parasztnak csúfolják a magyarokat. Én ezzel nem tudok egyet érteni. Pontosítok, a "nem cigányokat" csúfolják parasztnak. Nem szeretem a "magyar" szót használni rájuk, mert én is itt élek, magyar állampolgár vagyok, tehát magyar is vagyok.

- Persze, hogy az vagyok. Hogy merülhet fel ez kérdésben. - Nézett maga elé a másik lány.

Közben kihozták a megrendeléseket.
- Fruzsi, te nem halsz éhet ettől? – Kérdezte Szilárd.
- Nem. Nekünk nem szabad hízni. Megszoktuk, hogy nem ehetünk akármit. Pláne most, hogy be szeretnék kerülni az operaház balettkarába.

Te viszont ehetsz, Szilárd! – Mosolygott Aranka.
- Persze, nálunk nem az alkat a fontos. - Mondta vidáman a fiú, miközben nekilátott a vacsorájának.
- Én mindig molett voltam, pedig nem eszem sokat. De hát, anyukám is ilyen alkat volt. – Mondta Aranka.
- A te esetedben ez nem hátrány. Az idegenforgalomban nem ezt nézik. – Mondta Fruzsina.

Betti az asztalhoz sétált.
- Jól sejtem, hogy újak vagytok a környéken? – Kérdezte.

- Igen. – Felelte Aranka. – Az utca végi lakást béreltük ki.
- Óh, biztosan Dorottyáék egyik ingatlanja. – Nyugtázta Bettina.
- Igen.
- Egyetemisták vagytok?
- Pontosan. Szilárd mérnök lesz, Fruzsina balett művész, én pedig idegenforgalmat tanulok. – Magyarázta Ari.

- Akkor szeretettel üdvözlünk titeket. Péntek esténként összejövetel van a környékbelieknek. Ha gondoljátok, gyertek el ti is! – Invitálta őket Bettina. – Hétkor kezdődik.

Brúnó örömmel figyelte őket: még jó, hogy vannak olyan érzelmi többletes emberek, akik megértik a mások problémáit és tolerálják őket.

Grace

A járványtól való félelem a Tulipán Sétányt is elérte. A koronavírusról korábban vicces, ironikus posztok születtek a közösségi oldalakon, mára azonban a rettegés hangja váltotta fel őket. Az emberek arra biztatták egymást, hogy maradjanak otthon. Brúnó tudta, hogy most az egész környéknek szüksége van rá. Mint mindent, ezt is számos, eltérő módon élnek meg az emberek. Gyakran végigcammogott a sétányon, és feszülten figyelte, kinek kell segíteni.A Kőszegi család teljesen felbolydult. Betti olyannyira pánikolt, hogy a nővére Zsófival együtt átköltöztette magukhoz.

Az éttermet átmenetileg bezárták. Bettina idegesen járkált fel-alá. Gyógyteát készített, és ha valamelyik gyerek eltüsszentette magát, visítva szaladt utána a lázmérővel.

• Ezt nevezem komoly MentElem programnak! – Mondta Brúnó.

Betti amikor nem az egészségük miatt aggódott, akkor a gazdasági helyzet alakulása miatt rágta a körmeit.

• Mi lesz velünk? Miből fogunk megélni? Mit csinálok az étteremmel? Leállt a szórakoztató ipar, leállt a vendéglátás. Ilyen tehetetlennek még sohasem éreztem magam!
• Alulműködésben van szegényke! – Csóválta a fejét a kispanda.

A nővére teljesen más lelki állapotban volt. Piroska határozott léptekkel viharzott be. Élénkzöld szemei most is csillogtak, vörös haja csak úgy lobogott utána. Egy nagy kosarat tartott a kezében.

• Nyugodj meg, húgocskám! Minden rendben lesz! – Mondta.
• Ez meg mi? – Nézett értetlenül a kosárra a testvére.
• Kézfertőtlenítő és C-vitamin. Viszek belőle mindenkinek.
• Megőrültél? Kimész az utcára?
• Nem félek! És erre szükségük van a szomszédoknak. – Felelte határozottan, miközben felvette a cipőjét.
• Piroska!!!
• Higgadj le! Imádkozz egy kicsit! Isten és a Szűzanya vigyáznak ránk. – Mondta magabiztos hangon, majd felkapta a kosarat és kiviharzott.
• Temperamentumos teremtés! – Mondta a maci. – SegEdelem, OltAlom állapotban van, ezért visz adományt a szomszédoknak.

A gyerekeket kevésbé foglalkoztatta a kialakult helyzet. Mindhárman elfoglalták magukat a szobájukban. Szilvi a barátnőivel chat-elt, Zsófi hegedült, Kitti pedig táncolt.

Józsi úgy gondolta, a karantén napjai kiválóan alkalmas arra, hogy több időt töltsön együtt a család. Lehívta őket, és társasjátékot vett elő. Bettit is bevonta a játékba, akinek ez némiképp elterelte a figyelmét a félelmeiről.

• De jó! Érzelmi Többletben van. – Örvendezett Brúnó.

Egy házzal arrébb Károlyt egyáltalán nem érdekelte a járvány. Mint mindig, most is a laptopja előtt ült és a tőzsdét figyelte. Bármikor meglátta, hogy zuhannak az árak, hangosan az asztalra csapott és szivarra gyújtott. Dorottyát dühítette, hogy elmaradtak a programok, hiszen őt a szórakozás éltette. Szépítkezéssel töltötte az időt. Hajfestés, körömlakkozás, arcmaszk.

• Ő túlműködéssel reagál. – Mondta a panda.

Erzsi néni sütött, főzött.

• Ha egész héten itthon lesznek a gyerekek, akkor enniük kell. – Mondogatta.

Dominik a telefonja és a tablete között élte az életét, Léna pedig a zongora és a könyvei között. A házban nem sok kommunikáció folyt.

Edit úgy döntött, a kényszerpihenő során kitakarítja az öccse házát. Részeges sógornője és szerencsejáték függő testvére a gyerekeikkel se törődtek, nem hogy a lakással. Határozott léptekkel viharzott be. Georg követte.

• Mi ez az őrült rumli? – Kérdezte fennhangon. – Takarítani fogunk! Andi, kezdj el mosni. Zsolti, te megszereled az elromlott kilincset és a konyhaszekrényt. Én a gyerekekkel nekiállok port törölni.

A három gyerek élvezte a közös programot. Andi és Zsolt kezdetben zsörtölődtek, de végül ők is örömmel csinosították a házat. Estére egész jó hangulat kerekedett. A vacsora közben viszont Péterke elsírta magát, amikor a TV Hiradóra pillantott.

• Szegény gyerek jó ideje retteg! De most legalább kiadja magából és a felnőttek is megértik. – Gondolta Brúnó.

Valóban megértették és sikerült megnyugtatniuk.

Georg eközben a laptop előtt ült.

• Nem vagyok boldog. – Mondta. – Nem elég, hogy a táncórákat fel kellett függeszteni, még a hirdetéseket se sikerül kiposztolni.

Ez alatt Irina a szemközti lakásban kártyapaklit és ingát fogott. Igyekezett megtudni, hogy meddig fog tartani a járvány. Majd az egész hátra levő időt önfejlesztő könyvek olvasásával töltötte.

Tulasi, Arnold és a gyermekeik, a félig indiai származású hindu család rengeteget japáztak. Maximálisan bíztak a mantra erejében. Amikor abbahagyták, akkor is szóltak a lakásban a szent énekek és egyfolytában égett egy gyertya.

Milán és Brigitta vidékre utaztak a rokonaikhoz. Úgy gondolták, ott nagyobb biztonságban vannak. Giorgió-t is magukkal vitték. Ő leginkább a kiskutyáját, Macikámat féltette. Azért pedig áldotta a sorsot, hogy jó ideje nem utazott haza Olaszországba.

• Ki-ki a maga módján éli meg ezt az időszakot. – Morfondírozott Brúnó. - Még jó, hogy a Lelki Állapotok Táblázata mind a 104 érzelmi állapotot bemutatja, így megérthetjük, miért reagálnak az embertársaink időnként máshogy. A lényeg, hogy összetartanak.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Brúnó tudta, hogy Péterke nem fogja jól érezni magát a ráereőszakolt futball edzésen, ezért belopózott a tornaterembe és egy pad alól figyelte a történteket. A kisfiú az első negyedóra után elesett, majd miután a társai hangosan kinevették vérző térddel ülte végig az órát.

• Szegény gyerek, máris ÉgedElem helyzetbe került. – Monda szomorúan a kispanda.

Zoli is sejtette, hogy az öccsének nem fog tetszeni ez a sport, viszont jobbnak látta, ha nem száll szembe az apjukkal. Tudta, hogy ha agresszív kedvében van, a vita csak olaj a tűzre.

Péter a következő szünetben egy padon ülve duzzogott, amikor nevetve megjelent néhány osztálytársa. A telefonjukról elindítottak egy zenét, és arról fecsegtek, milyen jó volt a legutóbbi táncóra.

• Ez samba zene? – Kérdezte az egyikük.
• Nem, ez cha-cha-cha. – Felelte Kitti.
• Tényleg az. Ez az alap lépése.
• Nem is. Jobb láb hátra. Nézzétek! – Kiáltotta Kitti és megmutatta, hogyan kell rendesen táncolni. A társai követték.

 A kislány egyszer csak Péterre pillantott és oda szaladt hozzá.

• Van kedved táncolni járni? Kevés a fiú. Táncolhatnál velem! – Kérdezte.
• Táncolni?
• Gyere, megmutatom mit tanultunk. – Mondta a kislány és már vitte is kézen fogva a többiekhez.

A gyerekek megtanították a kisfiúnak a cha-cha alap lépését, aki a szünet végére teljesen feloldódott. Átmenetileg kiment a fejéből az előző óra megaláztatása.

• Gyere el a mai órára! Négykor kezdődik. – Invitálta a kis barátnője.
• Rendben, megkérem a tesómat, hogy vigyen el. – Mondta vidáman a kisfiú.
• A gyerekben megjelent a VonzAlom a tánc felé. – Állapította meg Brúnó.

Zoli igencsak meglepődött, amikor Peti azzal fogadta, hogy a foci edzés ugyan nagyon rossz volt, délután viszont táncolni szeretne menni. Sejtette, hogy az apjuknak nem fog tetszeni az ötlet, viszont régen látta ilyen lelkesnek a testvérét, így beleegyezett. Felhívta az édesanyjukat, hogy később mennek haza, majd meghívta a barátnőjét, Esztert, hogy üljön be vele a Hotel Tulipán cukrászdájába. A táncóra úgy is a konferenciateremben lesz.

A két fiatal kellemes két órát töltött egy sütemény mellett. A fiú még titokban tartotta a kapcsolatukat a szüleik előtt.

Péter nagyon boldogan jött ki az óráról. Rendszeresen akar járni, és lehetőleg Kittivel szeretne táncolni. A tanárok megemlítették, hogy nagyon jó képességű.

Zoli örült, hogy boldognak látja az testvérét, de még mindig aggódott, hogy mit fog szólni az apjuk. Úgy döntött felhívja a nagynénjüket Editet és megkéri, hogy menjen velük haza. A kispanda követte őket.

• Voltál focizni, fiam? – Kérdezte otthon az apjuk.
• Igen.
• Remek! Végre valami normális dolgot is csinálsz.
• De nem szeretnék többet menni!
• Miket beszélsz? Megmondtam, hogy focizni fogsz.
• Apa, tényleg nem neki való. – Kelt a védelmére Zoli. – Elesett. Nézd, milyen a térde! A többi agresszív gyerek szétszedi.
• Inkább táncolni akarok járni! – Bökte ki a kisfiú.
• Táncolni? Ugye ez csak vicc?
• Kittivel szeretnék táncolni. Olyan jó zenék vannak!
• Jézusom, az én fiam táncolni akar! Mi jön még?! – Szólt közbe az anyjuk.
• Megbolondultál, fiam? – Kérdezte Zsolt gúnyosan. – Felejtsd el! Nem hagyom, hogy meleget csináljanak belőled!
• Micsodát? – Kérdezte a kisfiú értetlenül.
• Ugyan, már apa! – Mondta Zoli. – Miért lenne a tánctól meleg? Ez csak egy ostoba HiedElem. Georg sem az.
• Nem érdekel! Az én fiam nem fog táncolni! – Jelentette ki Zsolt ellentmondást nem tűrő hangon.

Edit kiment a konyhába, és intett a testvérének, hogy jöjjön utána.

• Akkor jól figyelj rám! – Kezdte halkan, de határozottan. – Ha táncolni akar, akkor táncolni fog!
• Tényleg? És mégis miből? – Nézett gúnyos tekintettel Zsolt a nővérére.
• Majd én fizetem neki. Minden költséget állok. Futballozni pedig nem fog! Örülhetnél, hogy végre megjelent benne az érdeklődést valami iránt! Ezt fejleszteni kell, nem pedig elnyomni! Ha figyelnél a gyerekeidre látnád, hogy rég óta nem volt ilyen lelkes.

Zsolt nem mert szembeszállni Edittel. Tudta, hogy a három gyerekük számára szinte mindent ő fizet. És olyan elszántság tükröződött a szemében, aminek köszönhetően legbelül tudta, hogy helyesen teszi, ha hallgat rá.

• Rendkívül nehéz helyzete van a három gyereknek. – Sóhajtott fel Brúnó. – Edit viszont egy áldás a számukra. Helyesen tette, hogy a kisfiú mellé állt, és támogatja abban a tevékenységben, ami iránt megjelent benne a VonzAlom.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Ezen a péntek estén Brúnó már a vendégek előtt megérkezett az étterembe és elhelyezkedett egy ablakpárkányon. Érezte, hogy a mai nap még tartogat meglepetéseket a Tulipán Sétány lakói számára.

Éppen befejezték a desszertet, amikor egy szőke nőt láttak bejönni a cukrászdába. Mindenki meglepetésére Zsolt, aki éppen akkor jött vissza a mosdóból, üdvözölte és váltott vele néhány szót.

• A hölgy az új szomszédunk. Irinának hívják, félig orosz. – Mondta, amikor visszaért a barátaihoz.
• Azt hiszem, most van itt először. – Mondta Betti.
• Honnan ismered? – Kérdezte Zsolttól a felesége, Andrea.
• Egyszer összefutottam vele. Épp pakolta be a cuccait a házba, segítettem neki. – Hangzott a válasz.

Andit ez meglepte. Sose gondolta, hogy ilyen úriember lenne a férje, de nem akart a társaság előtt jelenetet rendezni.

Irina egy csokoládétortát majszolt egy közeli asztalnál. Amikor befejezte, Zsoltnak támadt egy ötlete.

• Ide hívom és bemutatom nektek. Új még a környéken és teljesen egyedül él.

A hölgy kedvesen bemutatkozott. Invitálták, hogy üljön le egy kicsit, de bokros teendőire hivatkozva diplomatikusan elköszönt és lelépett.

• Mivel foglalkozik Irina? – Kérdezte később Andi.
• Nem is tudom. – Felelte Zsolt. Nem akarta elmondani, hogy kártyavetéssel. Kínosnak találta volna felvállalni, hogy megkérte, jósoljon neki.

A következő pénteken ismét szóba került az új jövevény.

• Tegnap összefutottam az új szomszédasszonyunkkal. Váltottunk néhány szót, de nagyon sietősnek tűnt. – Mondta Edit.
• Én Józsit láttam vele beszélgetni néhány napja. – Mondta Betti.
• Nem is említette. – Felelte Piroska. – Viszont Zsoltot láttam kijönni tőle. Gondoltam ismét segített neki a pakolásban. – Tette hozzá.
• A férjem megint annál a nőnél volt? – Kérdezte Andi. Most már nem tudta megállni szó nélkül.

Kínos csend telepedett a társaságra.

• Szerintem ez a nő prostituált. – Bökte ki Dorottya és közben úgy festett, mint aki majd’ szétrobban.
• Miket beszélsz? – Kérdezte döbbenten Betti.
• Józseffel beszélgetett, Zsolt volt nála….. És a férjem is. Ma délelőtt láttam kijönni a házából.
• Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy prosti lenne. – Felelte Piroska.
• Akkor mi más? És miből tudna egymaga fenntartani egy ekkora házat?

A csajok csendben, lefagyva ültek. Mígnem Edit kinézett az ablakon és a többiek követték. Egy jól szituált öltönyös férfi napszemüvegben csengetett be Irina házába.

• Látjátok, megmondtam! – Bökte ki Dorottya remegő hangon.

Néhány másodperc csend után Edit szólalt meg.

• Lányok, nem gyanúsíthatjátok Irinát, ameddig nincs rá bizonyítékunk. A nélkül színtiszta rágalom.
• Akkor bizonyítsuk be! – Mondta eltökélt szándékkal Dorottya és egy csomag zsebkendőt vett ki a táskájából.
• Hogyan?
• Ez az! Kapjuk rajta! Épp most van nála egy kliens. Betti, van nyújtófa a cukrászdában? – Andrea hangjából sokkal inkább agresszió sugárzott, sem mint elkeseredettség.

Andi karon fogta a zokogó Dorottyát és már vágtatott is vele Irina háza felé. Piroska elképzelni se tudta volna, hogy megcsalja a férje, de más magyarázatot nem látott a helyzetre. Betti szolidaritásból szaladt a nővére és a barátnői után. A sort Edit zárta, aki nagyon kellemetlenül érezte magát, mert ő hozta szóba Irinát.

Brúnó lompos farkát az ég felé meresztve rohant utánuk.

• Ezek a csajok! Akár láthatóvá is változtathatnám magam! Amilyen állapotban vannak, észre se vennének, hisz Függelemben vannak. – Gondolta.

A lányok meglepetésére az ajtó nyitva volt. Andrea kivágta és már bent is voltak. Kellemes füstölő illat terjengett a levegőben és lágy, halk zene szólt.

• Biztosan az emeleten vannak. – Mondta Andi.
• Az is lehet, hogy a nappaliban csinálják. – Zokogta Dorottya.
• Akkor törjünk rájuk! Gyertek!

Andrea kicsapta a nappali ajtaját. Döbbenetes látvány fogadta az öt nőt. Az elegáns féri egy asztalnál ült. Előtte füstölő, mécses és néhány kártya különleges, ősi szimbólumokkal, mellette egy egész pakli. Irina ijedtében felugrott és farkasszemet nézett új szomszédaival.

Mindannyiuk számára jó néhány másodpercbe beletelt, míg levegőhöz jutottak.

• Miért nem kopogtatok? – Kérdezte Irina. – Halálra rémítettetek… És a kliensemet is.
• Kliens? – Nézett döbbenten Piroska a férfira. Neki sikerült először visszanyernie a lélekjelenlétét.
• Ehhez a munkához csend és nyugalom kell. – Felelte Irina.
• Irina, te jósnő vagy? – Kérdezte Bettina és előre sétált.
• Igen, bár jobban szeretem a kártyavető kifejezést. Nem volt idő a múltkor, hogy elmagyarázzam, mert akkor is vártam egy vendéget.
• Na, várjunk csak! – Vágott közbe Andrea még mindig harciasan. – A kártyavetés egy dolog. De mit keresett nálad a férjem már kétszer? És az ő férje is? – Mutatott a még mindig zokogó és zsebkendőt szorongató Dorottyára.
• Lányok, tudjátok az a helyzet, hogy sem Zsolt, sem Károly nem akarta, hogy tudjátok, hogy jósoltattak. A férfiak között nem olyan nagy divat az ezotéria, mint a nőknél. Nekik ezt sokkal kínosabb felvállalni. A kineziológia kezelést pedig még inkább.
• De, Józsival is beszélgettél! – Förmedt rá ismét Andrea.
• Józsi? Ja, igen a doktor úr. Valóban odamentem megsimogatni a kutyáját, amikor sétáltatta. Nagyon szeretem az állatokat.
• Csak ennyi volt? – Jött az újabb számonkérés.
• Elmondta, hogy a sógornője vezeti a szállodát, és hogy hamarosan tavaszköszöntő buli lesz a konferenciateremben. Azt mondta, mindannyian szívesen láttok. Még egy szórólapot is adott.

A csajok mind leforrázva álltak Irina előtte. A szobában egy hatalmas polc tele könyvekkel egyértelműen árulkodott a gazdájuk érdeklődési köréről: feng shui, kineziológia, családállítás, reiki, jóga, auratisztítás.

• Akkor te nem is vagy prosti? – Kérdezte Andi?
• Hogy mi?
• Irina, rettenetesen sajnáljuk! Nem értettük, hogy a fiúk mit kerestek nálad. Meg tudsz nekünk bocsátani? – Kérdezte Piroska miközben előre lépett és megérintette Irina karát.
• Irina kedves, meg vagy hívva a buliba és hozhatsz magaddal bárkit díjmentesen. – Ajánlotta fel Bettina.

Irina most már derültem mosolygott. Sokkal inkább szórakoztatta a helyzet, sem mint sértette volna.

• Ez aztán az érzelmi többletes hozzáállás. – Örvendezett Brúnó.
• Akkor még sem csal meg a férjem? – Dorottya egy újabb zsebkendőt vett elő és belezokogott.
• Kedvesem, velem biztosan nem. – Felelte Irina.

Az egyetlen, aki még mindig halálra volt válva, az asztal mögött kuporgó férfi volt.

• Irina, mi lenne, ha átjönne velünk a cukrászdába. Szívesen meghívjuk egy teára. – Mondta Edit.
• Egy feltétellel.
• Mi lenne az?
• Ha tegeződhetünk.
• Azért szerintem előtte fejezd be az urat. – Nézett Piroska a rettegő férfire.
• Rendben.
• Nem, azt hiszem, visszajövök máskor. – Bökte ki az idegen.
• Jöjjön vissza holnap ugyan ebben az időben!
• Itt leszek.

A rettegő férfi már viharzott is kifelé.

• Megkérhetünk, hogy ez maradjon köztünk? – Kérdezte Piroska.
• Hát, persze. Néztek már boszorkánynak, kuruzslónak, szálhámosnak, de prostituáltnak még nem.

Az öt nő nevetve sétált vissza az étterembe az új szomszédasszonyukkal.

• Mókásnak tűnhet a helyzet, de koránt sem az. – Tűnődött a vöröspanda. – Dorottya apja elhagyta az anyját egy másik nőért, ezért folyamatosan attól retteg, hogy megcsalja a férje. Andreának pedig az a rögeszméje, hogy neki kell vezetnie a családot, ezért akarja irányítani a párját. Még szerencse, hogy Irina érzelmi többletben volt, így tudta kezelni a helyzetet!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Kitt már egy hete a Kőszegi Családdal élt. Könnyen el tudták intézni az örökbefogadást, ugyanis a kislánynak egyetlen élő rokona sem volt.

Általában csendes volt. Jól érezte magát, de még gyakran került a belső TilAlom állapotába. Hosszú órákat töltött a kertben a kutyák társaságában. Új szülei megértőek voltak vele, hiszen tudták, hogy még tart nála a gyászfeldolgozás folyamata.

Ezen a délutánon Brúnó a kertből figyelte a családot. Piroska hajcsavarókkal a hajában sietett le a lépcsőről és meglehetősen csalódottnak tűnt.

• Képzeld, Betti épp most mondta le a ma esti színházat. Most kárba fog menni a jegye. – Panaszolta a férjének.
• Sajnálom! – Felelte Józsi. – Én sem érek rá ma este.
• És Szilvi sincs itthon, Editke pedig elutazott.
• Melyik darabot nézed meg?
• A My fair lady-t.
• Ó, az nagyon aranyos! Miért nem viszed el Kittit? – Nézett rá József komoly tekintettel.
• Kittit? Nahát, erre nem is gondoltam!
• Szerintem örülne neki.
• Gondolod? – Kérdezte Piroska. Mindketten kinéztek az ablakon és látták, hogy a kislány Bella, a kínai cha-cha kutyus mellett ül és simogatja.
• Talán igen. Jót tesz neki, ha kimozdul.
• Olyan magányos még szegényke! – Sóhajtott fel szomorúan Piroska, aki még csak egy hete vált ismét anyává.
• Ez kitűnő alkalom arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. – Mondta a férje.
• Milyen bölcs ez a József doki! Lelkendezett Búrnó a kertben, amint éppen gyümölcsöt majszolt.

A házaspár kiment a kertbe.

• Kitti, van kedved ma este velem jönni? – Kérdezte a nevelő anyuka.
• Veled? – Nézett fel meglepetten a kislány. – Hova?
• Színházba.
• Színházba?
• Voltál már ilyen helyen?

A kislány csak döbbenten csóválta a fejét.

• Egy nagyon vidám darabot fogtok megnézni. – Vette át a szót Józsi. – Egy virágárus lányról szól, akit beszélni tanítanak.
• Néma? – Kérdezte a kislány.
• Nem, csak nem tud szépen beszélni. – Felelte Piroska. – Olyanokat mond, hogy „Ne búszúljon kapitán Úr! Veden virágot a szegíny lyánytúl!” – Ezt már vidáman mondta, a musicall beli Eliza beszédstílusát utánozva, amit mindhárman jót nevettek.
• Szóval jössz?

Kitti élénken bólogatott.

• Akkor keresünk neked egy szép ruhát! Akarod?
• Igen.
• Gyere velem!

Piroska kézen fogta Kittit és együtt indultak fel az emeltre, a gardróbba.

• Ezek Szilvi kicsi kori ruhái. Választunk neked egyet.

A kislány körbenézett és elállt a lélegzete. Gyönyörű kis koktélruhák voltak.

• Felpróbálhatod bármelyiket! – Bátorította az új anyukája.

Egymás után öt ruhát is felpróbált és mindegyikben megcsodálta magát a tükörben. Józsi az ajtóból mosolyogva figyelte a feleségét és a nevelt lányukat.

A választás végül egy krémszínű, strasszokkal díszített ruhára esett, majd Piroska csodás frizurát készített a kislánynak.

• Gyönyörűek vagytok! – Nézett rájuk büszkén József! – Még el ne induljatok! Feltétlenül le akarlak titeket fényképezni.

Bájos, mosolygós fotó született róluk.

Kittit a színház világa abban a pillanatban elvarázsolta, ahogy belépett. A színpad, a fények, a nyüzsgés egy teljesen új világba repítette. Előadás után beültek egy cukrászdába. A kislány szeme még mindig csillogott.

• Úgy látom kicsim, tetszett a darab! – Mosolygott rá az anyja.
• Én is színésznő akarok lenni! – Jelentette ki határozottan.
• Hogyan?
• Ha felnövök én is színésznő leszek! – Ismételte megy ugyan olyan eltökéltséggel a hangjában.
• Rendben drágám!

Hazaérkezve az utcáról szaladt be a nappaliba.

• Szervusz kislányom! Hogy érezted magad? – Üdvözölte az apja.
• Józsi, képzeld: én is színésznő leszek! – Közölte büszkén.
• Tényleg?
• Színésznő akarok lenni!
• Jól van kicsim! Ha ezt szeretnéd, akkor segítünk benne. – Mondta József komoly tekintettel miközben az ölébe ültette a lelkes kislányt.

Brúnó boldogan figyelte a jelenetet. Tudta, hogy a kislányban a színház azonnal felkeltette a VonzAlmat. És nagyon helyesnek tartotta, hogy a szülők ezt erősítik benne, ahelyett, hogy letörnék a lelkesedését.

A Kőszegi család nagyon boldog volt aznap este. Kitti azért, mert úgy érezte megtalálta az életcélját, József és Piroska pedig azért, mert látták, hogy a lányuk hatalmas lépést tett a kinyílás felé vezető úton.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű, napfényes nyári reggel volt. Brúnó a Kőszegi család kertjében sütkérezett. Piroska a pirítós kenyeret vette ki a sütőből, József a teát tette az asztalra, Szilvi pedig a kutyáknak készült enni adni. Bella, a hatalmas kínai chau-chau a küszöbön feküdt, White Lady, a fehér westy az udvarról szaladt be, amikor megérezte a kutyaeledel illatát.

• Hétvégén lesz Zsófi születésnapja, igaz? – Kérdezte Józsi.
• Nézzétek milyen édes kis ruhát varrattam neki! Ma délután lesz kész. – Felelte lelkesen Piroska és előkapta a telefonját, hogy megmutassa a készülő ajándékot.
• Azt a mindenit! Olyan lesz benne, mint egy kis hercegnő. – Vágta rá a férje, aki lányos apuka és nagybácsiként járatos volt a pörgős szoknyák és kopogós cipők világában. Zsófi édesapja nem sokkal a születése után meghalt, Piroska és József sajátjukként szerették az unokahúgukat.
• Mi lenne, ha nálunk tartanánk Zsófi szülinapi buliját? – Pattant ki az ötlet Szilvi fejéből.
• Nahát, csak azt sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe! Fel is hívom Betti és megbeszélem vele. – Mondta boldogan Piroska és már rohant is telefonálni. Mire visszaért a férjének támadt egy ötlete.
• Mit szólnátok hozzá, ha elhoznám Kittit a szülinapi zsúrra? – Kérdezte.
• Nagyszerű ötlet, apa! Végre kimozdul egy kicsit a kórházból. – Lelkendezett Szilvi
• Kitti? Ő az a kislány, akinek meghaltak szülei és egy darabig nem beszélt? – Kérdezte az anyja.
• Pontosan.
• Persze, hozd csak el! Ráfér egy kis vidámság a szörnyű trauma után. Amúgy is annyit meséltetek róla, hogy már én is szeretném megismerni.

Szombat délután Kitti József kezét fogva sétált be a Kőszegi-házba. A másik mancsában a Szilvitől Kapott panda macit szorongatta. Piroska egy hatalmas lufival fogadta.

A délután vidáman telt. Zsófi óriási, vegán csokoládétorták kapott. Csendes, tizenkét éves kislány volt, a kortársaihoz viszonyítva túl komoly. Egyetlen barátja a nála négy évvel idősebb unokanővére, Szilvi volt. Számára a zene jelentett mindet. Felvette az ajándékba kapott új ruhát és hegedűn eljátszott egy gyönyörű darabot. Nagyon tehetségesnek tartották, egyenesen zseninek.

Kitti szemmel láthatóan jól érezte magát. Végre emberek között volt, tetszett neki a nagy ház, de még csendes volt. Nem szabadult fel teljesen, még tartotta magát, az UrAlom állapotában volt.

• Láttad már a kutyusokat? – Kérdezte Zsófi.
• Itt kutyák is vannak? – Csillant fel a szeme.
• Gyere, megmutatjuk őket. Nagyon szelídek, meg lehet őket simogatni. – Mondta Szilvi, és ezzel a három lány elindult a kertbe.

White Lady azonnal szalad eléjük. Szilvi és Zsófi elkezdték simogatni, erre ő azonnal hanyatt vágta magát. Kittinek nagyon tetszett, ő is elkezdett vele játszani. Bella, a hatalmas barna jószág jóval lustábbnak bizonyult, a kertben kialakított kis tó partján heverészett.

Kittiben ő iránta is azonnal megjelent a VonzAlom. Mindkét kutya élvezte, hogy a lányok dögönyözik őket. Ha eldobtak egy botot, a westy futott és már hozta is vissza. Bent a szülők a hangos viháncolásra lettek figyelmesek.

• Nézzétek, milyen aranyosak! – Mondta Betti, Zsófi édesanyja.
• És Kitti is milyen vidám! – Mosolygott Piroska.
• Igen, úgy látom, kezd megtörni nála a jég. Végre feloldódik. – Mondta Józsi. – De olyan szép idő van, miért nem megyünk ki mi is? Gyertek, vigyük ki az italok! – Javasolta.

Brúnó elégedetten bólogatott. – Jól látja a doki. Kittiben megjelent a BizAlom.

A három felnőtt a teraszon folytatta tovább a beszélgetést és készítettek néhány fényképek a lányokról, amint a kutyákkal játszottak.

Este Kitti fáradtan, de vidáman köszönt el. – Köszönöm szépen, hogy itt lehettem! – Mondta udvariasan.

• Örülünk, hogy itt voltál! Jössz máskor is? – Kérdezte mosolyogva Piroska.
• Szeretnék! – Vágta rá a kislány.

Másnap este a doki csendes volt a vacsoránál. Piroska sejtette, hogy valami nagyon leköti a gondolatait, arra gondolt, hogy az egyik betege.

• Nézd ezt a képet! Annyira jó lett! Muszáj volt kinyomtatnom! – Mondta Piroska és a férje kezébe adott egy fotót, amin Kitti, Zsófi és Szilvi volt látható, amint boldogan mosolyognak a két kutya társaságában.
• Gyönyörűek! – Felelte Józsi eltűnődve.
• Igen azok!
• Gyere, ülj le egy kicsit! – Invitálta a feleségét, aki éppen az asztalt szedte le.

Piroska érezte, hogy a férje valami komoly dologról szeretne vele beszélni. Leült és figyelt.

• De jó, hogy érzelmi többletben van ez a nőszemély! Érzi, hogy a férjét foglalkoztatja valami, ezért figyel rá. – Helyeselt Brúnó, miközben az esti gyümölcs adagját majszolta.
• Tegnap mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. – Kezdte a doki.
• Igen, felejthetetlen nap volt!
• Kitti is boldognak látszott!
• Nagyon bájos kislány! Alig várom, hogy ismét találkozzak vele! Remélem, elhozod máskor is.
• Éppen erről szerettem volna beszélni veled. Emlékszel, hogy több gyermeket is szerettünk volna? Nos, arra gondoltam… Mit szólnál, ha ...
• Örökbe fogadnánk Kittit? Nagyszerű lenne!
• Akarod?
• Igen! – Vágta rá Piroska és a férje nyakába ugrott.

Másnap Szilvi véleményét is kikérték, aki szintén kitörő örömmel fogadta az ötletet.

• Ez az, József hallgatott a SejtElemre! – Mondta örömmel Brúnó. És lelki szemei előtt már látta, hogy hogyan alakul tovább a Kőszegi család élete.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Ezen a borongós téli napon a nyolcéves Péter feldúltan érkezett haza az iskolából. Brúnó látta, hogy milyen veszteséget szenvedett el az egyik szünetben, ezért követte.

Nahát, veled meg mi történt? – Kérdezte meglepetten Zoli, a bátyja, mikor meglátta a kisfiú szakadt nadrágját.

• Elestem. – Felelte a gyermek sértett hangon.

Brúnó, a kispanda látta, hogy a gyermek a belső HergElem állapotában van.

• És megütötted magad? – Kérdezte aggódva a testvére.
• Nem. De elszakadt az új nadrágom.
• Ez éppen az, amit karácsonyra kaptál. De talán még menthető. – Tűnődött el Zoli.
• Légy szíves ne mond el anyáéknak! – Kérlelte Péterke.
• Ha nem mondom meg, hogy fogja megvarrni? – Kérdezte az idősebb testvér döbbenten, miközben egy zacskó zöldborsót vett ki a fagyasztóból azzal a szándékkal, hogy megfőzi a testvéreinek. A szüleiknek szokás szerint hűlt helyüket találták, amikor hazaértek.
• Szóljunk Edit nénjének, hogy varrja meg! – Csillant fel a kisfiú szeme.
• Péter, Edit elutazott a hétvégére. Anya megvarrja, és hétfőn már mehetsz benne iskolába.
• Majd megígéri, hogy megjavítja, aztán még sem fogja megcsinálni. – Kontrázott rá a kisgyerek.
• Ajjaj, ez a gyermek nem bízik az édesanyjában! Ezek szerint már csalódott benne. – Állapította meg Brúnó.
• Miket beszélsz, Öcsi? Honnan veszed, hogy anya nem tartja be az ígéretét? – Kérdezte Zoltán, miközben a borsót a lábosba szórta.
• A pöttyös labdát se vette meg, amit megígért! – Jelentette ki Péter.
• Miféle pöttyös labdát?
• Emlékszel, amikor nyáron a strandon voltunk? Akkor azt mondta, hogy majd máskor megveszi. Aztán, amikor rákérdeztem, azt ígérte, hogy megveszi a szülinapomra. Akkor viszont angol szótárt kaptam, mert szerinte az hasznosabb.
• Most már emlékszem. – Felelte Zoli és egyre gondterheltebben érezte magát. – Nem tudtam, hogy az a labda olyan fontos neked. – Mondta és megsimította a testvére sötétszőke haját.

Brúnó pontosan értette, hogy hogyan tört meg a bizalom a gyermekben. – A gyerekek kezdetben érzelmi többletben vannak, ilyenkor még rugalmasak, így elfogadják, ha nemet mondanak nekik. Viszont, ha ismét megtörténik, akkor kételkedni fog, ha pedig harmadjára is, akkor elveszti a bizalmát a biztos bázisban.

A kispanda látta, hogy még sokat kell segíteni az embereknek, Zoli pedig azon tűnődött, hogy miből vehetne egy labdát az öccsének.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com) 

Különleges este volt, a Hotel Tulipánban hetek óta készültek erre a napra. A konferenciaterem színpadát vörös színű lampionokkal díszítették fel.

Tulasi, az indiai táncosnő krémszínű száriban, mezítláb állt a színpadon. Khairavi, a lánya az első sor közepén foglalt helyet, órák óta segédkezett a készülődésben. Brúnó a mellékszínpadról, a függöny mögül szemlélte az eseményeket.

• Jó lesz így a fény? – Kérdezte Betti, aki igencsak izgult.
• Megtenné az úr, hogy egy kicsit lejjebb veszi? – Kérte a technikust a táncosnő.

Abban a pillanatban meleg, sárgás színű fény borította be az egész helyiséget, egészen sejtelmes külsőbe burkolva az indiai dívát, mint ha csak egy tündér lenne.

• Fantasztikus! Nagyon köszönöm! Ez maradjon! – Válaszolta elégedett mosollyal.
• Ez gyönyörű, anya! – Mondta lenyűgözve a lánya.
• Igen, nem mindenhol van ilyen különleges fénytechnika. – Felelte Tulasi elégedetten.

Hét órakor kezdődött a műsor, hatkor már hosszú sor kígyózott a bejáratnál. Az indiai család érkezése az egész lakóparkot felbolydította, amikor pedig megtudták, hogy Tulasi táncművész, egyre kíváncsibbak lettek.

Hamarosan öltönyös, nyakkendős urak, felékszerezett, estélyi ruhába öltözött hölgyek és izgatott gyermekek lepték el a termet. Az erős parfümök illata összekeveredett, az ablakon át besütött a hold. A hatalmas kristálycsillárok ragyogása csak fokozta az ünnepi hangulatot.

Hamarosan kialudtak a nagyobb fények és csak az oldalsó falikarok világítottak. A behúzott függöny előtt az előszínpadon Betti tűnt fel. Koromfekete, szatén, uszályos estélyi ruhát viselt. A stóla szabadon hagyta a vállát, hosszú csüngős fülbevalói ragyogtak, haja feltűzve. Néhány mondatban felkonferálta Tulasit, majd kivonult.

Ekkor a súlyos, bordó bársonyfüggöny szétnyílt és megjelent a táncosnő. Élénkvörös ruhát viselt, haja hatalmas, kerek kontyban, aranyszínű ékszerein táncoltak a fények. A közönségnek elakadt a szava a látványtól. A nőiességnek egy olyan fajta aspektusa nyilvánult meg, amellyel nyugaton alig találkozik az ember.

Az első darab után röviden bemutatta a kelet-india, odissi táncstílust, majd tovább folytatta az előadást.

Mikor elhagyta a színpadon, lánya, Khairavi adott elő egy lenyűgöző darabot, végül Tulasi ismét megjelent, ekkor már hosszú, élénksárga száriban, szandálban, modern ékszerekkel. Egy ismert dallam csendült fel. Egy letűnt kor papnője után, egy modern, indiai nő csábító tánccal kápráztatta el a közönséget. Ezt a produkciót hangos vastaps kísérte. Mikor a zene elhalkult és ő meghajolt, a nézők állva folytatták a tapsot. A Hotel Tulipán egy-egy virágcsokorral köszönte meg a fellépést Tulasinak és Khairavinak.

• Érzelmi többlet állapotban ilyen csodák létrehozására képes az ember. – Állapította meg a kispanda boldogan.

Az étterem ajtói kinyíltak, egy pohár itallal és élőzenével várták a közönséget. A hangulat annyira felfokozott volt, hogy hamar táncolni kezdtek. Egy népszerű keringő dallam csendül fel, ekkor Georg azonnal elkapta Editet és száguldozni kezdtek a parketten. Ez mindenkit meglepett, korábban senki se tudta volna elképzelni a titokzatos tanárnőt táncolni.

A többség elismerően csodálta őket, Zsolt viszont értetlenül nézett rájuk, majd gúnyolódni kezdett.

• Nahát, egy férfi, aki táncol! Micsoda szamár! Nőnek képzelni magát, vagy mi? Jó hogy szoknyát nem vesz fel! – Majd megfordult és megérintette egy arra járó fiatal nő hátsóját. A lány megfordult és szikrázó szemekkel rácsapott a kezére.

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy a Zsolt érzelmileg le van zárva. Ezért kigúnyolja azokat a férfiakat, akik ki tudják fejezni az érzéseiket, és csak testi szinten tud kapcsolódni az ellenkező nemhez.

Eközben a művésznő és a lánya alig győzték fogadni a gratulációkat. Végre Geornak és Editnek is sikerült a közelükbe férkőzniük.

• Fogadják szívből jövő gratulációnkat! – Kezdte Georg.
• Nagyon köszönjük! Úgy látom, ön se ma kezdte a táncot. – Válaszolta Tulasi mosolyogva.
• Nem bizony. – Felelte a férfi. – Tizenöt évig tanítottam társastáncot. Mostanság már régiségekkel foglalkozom.
• Nahát, ön tánctanár? Micsoda meglepetés. Én is most tervezek tánciskolát nyitni. Nem lenne kedve tanítani?
• Tanítani…? Nos, úgy tervezem, a jövőben több időt fogok Budapesten tölteni. Ez most nagyon hirtelen jött, de itt van a névjegyem, beszéljünk a héten.
• Nagyon köszönöm! – Vette el a névkártyát a nő. – Tudja, én nem hiszek a véletlenekben. – Tette hozzá cinkos mosollyal.
• Ami azt illeti, én sem. – Válaszolta Georg, úgy hogy közben magán is meglepődött. Edit már egy ideje mondogatta neki, hogy tanítania kéne, de ő mindig elhessegette a gondolatot.
• Hétfőn felhívom, Georg úr.
• Rendben, várni fogom. - Felelte, majd Edittel karonfogva elsétáltak.
• Látod, a környéknek szüksége van egy tánctanárra! – Mondta lelkesen a nő.
• Itt lesz nekik Tulasi.
• Ő nem társastáncot fog tanítani.
• Rendben van, beadom a derekam, egy feltétellel. – Nézett komoly tekintettel a kedvesére.
• Mi lenne az? – Kérdezte értetlenül.
• Az, hogy az én Editkém is velem tanítson!
• Miket beszélsz? – A nő szemei elkerekedtek a döbbenettől.
• Ahogy mondom, együtt fogunk tanítani!
• Georg!
• Igen, szívem?
• Mibe nem rángatsz bele?!
• Mert imádlak!
• Örült vagy, szerelmem!
• Mert megőrjítettél! – Azzal elkapta a nőt és már száguldottak is körbe, a felhangzó quick step dallamára.

Brúnó örömmel csóválta a farkát. Egyértelműen látta, hogy mindkettőjükben megjelent a VonzAlom a közös tánctanítás iránt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Dance Facebook

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása pixabay.com)

Mindenszentek este volt. Gyönyörű, csillagos éj köszöntött a Tulipán Sétányra. Különleges, hangulat lepte el a környéket. A temető gyertyafénybe borult, néhány ház ablakában pedig töklámpások világítottak.

Az étteremben lobogott a tűz a kandallóba. Brúnó láthatatlanná változtatta magát, beosont és helyet foglalt. Lompos farkát a vöröspandákra jellemző módon a párnaként a feje alá helyezte és várta a történéseket.

 A dolgozók egy része a dekorációt készítette az esti partira, a többiek igyekeztek minél félelmetesebbre sminkelni magukat.

• Kérlek, ide tegyétek a legnagyobb tököt! Itt jobban látszik. – Utasította Piroska a társaságot.

Ezen az estén az övé volt a vezető szerep. A húga Betti, noha az étterem vezetője volt, most a konyhában zokogott egy csomag százas papír zsebkendővel. Korábban megengedte a lányának, hogy kisminkelje, most viszont patakokban fojt róla a fekete szemfesték.

• Ejnye, húgocskám, most aztán tényleg rémisztő vagy! Garantálom, hogy ha egy szellem ma este benéz az ablakon, fejvesztve menekül, ha meglát téged! – Mondta a nővére miközben átölelte. A lány egész testét rázta a zokogás.
• Anya, komolyan nem értelek! – Nézett rá döbbenten Zsófi, aki zöld koktélruhában és a ruha színével megegyező csúcsos kalapban robbant be. – Mit szól most apa, ha lát odaátról? – Unokahúga, Kitti azonnal követte. Hasonló jelmezt viselt, csak tűzpiros színben. Zsófi már fordult is hozzá, hogy élénkvörös rúzzsal félelmetes szájakat rajzoljon neki.
• Nahát, tényleg úgy festetek, mint két manó! - Piroska nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát!
• Biztos vagyok benne, hogy apa jó helyen van. Néha szoktam álmodni vele. – Tette hozzá a kislány és már viharzott is megszemlélni a faragott tököket Kittivel együtt.
• Szívem, a lányodnak igaza van. – Próbálta vigasztalni Piroska a testvérét. – Szerinted mit gondol szegény Endre, ha lát odaföntről?
• De miért hagytam, hogy aznap este kocsiba üljön? Szakadt az eső! És én választottam azt az átkozott autót. – Tört ki Bettiből egyre hangosabban az elkeseredettség.

Piroska nem tudta, hogyan segíthetne. Ezerszer próbálta megmagyarázni neki, hogy nem felelős a férje haláláért. Baleset történt.

Brúnó viszont világosan látta, hogy a fiatal nő a SzívFájdAlom állapotában van. (A lelkéből kiszakadt egy darab és még folyamatban van a gyászfeldolgozás. Ilyenkor személyes konzulensünkként egy üres lapot célszerű használni. Leírhatjuk érzelmi veszteségeinket és elveszett megéléseinket az adott személlyel kapcsolatban. Mit jelentett számunkra a másik? Mi és miért pótolhatatlan? Mi az, amit csak tőle kaphattunk meg? A veszteségek úgy rétegződnek, mint a hagyma héja. Minél többet távolítunk el, annál könnyebbé válunk.)

Piroska az étterembe visszalépve örömmel állapította meg, hogy fantasztikusan sikerült a díszítés. A fényt lejjebb kapcsolták, ezáltal még sejtelmesebb hangulatot kapott a helyiség.

Az ajtó hirtelen kicsapódott és Péter rohant be, kezében egy töklámpással, nyomában az édesapjával. Azonnal a többi gyerekhez fordult.

• Nézzétek! Ezt apával faragtuk. Csak mi ketten. A szemeit pedig én egyedül.

Mindenki elismerően állapította meg, hogy valóban nagyon szép lett. Zsolt elmosolyodott.

• Ráment az egész délután. De bevallom, nagyon élveztem. Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes ez a gyerek.

Brúnó örömmel állapította meg, hogy ebben az esetben a közös tevékenység közelebb hozta egymáshoz apát és fiát. Mindketten érzelmi többletben készítették a tököt.

• Tedd csak le az asztalra a többi közé! Biztosan tetszeni fog a zsűrinek! Sok sikert a versenyhez! – Mondta vidáman Piroska miközben átviharzott a termen. Dús, hullámos, vörös haja élénken lobogott utána. Fekete boszorkány jelmezt viselt. Gyerekként boszinak csúfolták a haja miatt, őt viszont ez mulatatta, és jelmezbálokban előszeretettel öltött boszorkány ruhát. Kicsit aggódott, mert Kitti életében ez volt az első halottak napja a vérszerinti szülei nélkül. Korábban gyújtottak számukra gyertyát és imádkoztak értük. A kislány meglehetősen jól viselte, a keményebb dió Betti volt a családban.

A következő pillanatban Dorottya jelent meg a gyerekeivel: Lénával és Dominikkel.

• Domi, te is hoztál tököt? – Kérdezte Péterke.
• Anya nem engedte. – Felelte a kisfiú.
• Nem koszoljuk össze a lakást nyavalyás tökökkel. – Kommentálta az anyja. – Ők a jelmezversenyen indulnak.

Dominik tengerészjelmezt, Léna pedig hercegnő ruhát viselt. Mindkettőjük arckifejezéséről egyértelműen leolvasható volt, hogy utálják.

• Anya, miért nem öltözhettem boszorkánynak? Piroska néninek is vörös a haja és ő is boszi jelmezben van. – Nyaggatta a kislány az anyját.
• Még mit nem! Az én lányom boszorkánynak? Örülhetnél, hogy a legdrágább hercegnő jelmezt kaptad! Vigyázz rá, össze ne koszold!

Brúnó szomorúan nyugtázta, hogy Dorottya az UradAlom, a nárcizmus állapotában van. Elvárja, hogy felnézzenek rá, dicsérjék, imádják és ehhez sajnos a gyermekeit is felhasználja.

Ismét nyílt az ajtó és Károly érkezett.

• Apa, mégis részt veszel a buliban? – Kérdezte meglepetten Dominik.
• Nem fiam. Csak vacsorázni jöttem. Elég érthetően elmondtam már, hogy nem tartok semmilyen ostoba amerikai ünnepet. Mi magyarok vagyunk, Magyarországon Mindenszentek van. Büszkének kellene lennünk a származásunkra! Fel kell élesztenünk a táltos vallást, ahelyett, hogy az USÁ-t majmoljuk! – Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben letelepedett egy asztalhoz és kezébe vette az itallapot.

Piroska sietett elébe.

• Károly, úgy tűnik bizonyára nem hallottál még a Samhainról. – Mondta, miközben letette elé az étlapot.
• Hogy miről? - Nézett rá a férfi értetlenül.
• – Ismételte meg. - Ősi, kelta ünnep. A Halloween, azaz All Hallows’ Eve nem amerikai ünnep, hanem nagyon is európai. Nálunk betiltotta a katolikus egyház, az írek viszont, akik viszont kivándoroltak az Újvilágba, továbbra is tartották. Valójában a mi ünnepünk érkezik vissza hozzánk Amerikából.
• Hát… Honnan tudsz te ilyeneket? – Nézett rá értetlenül Károly.
• Évek óta foglalkozom vallástörténettel. Talán még nem említettem. – Felelte Piroska mosolyogva. - Nos, mit hozhatok neked? – Kérdezte.
• Tudjátok mit? Lehet, hogy mégis itt maradok egy kicsit a buliban. Megnézem a jelmez versenyt. – Felelte csendesen és átült a felesége és a gyermekei mellé.
• Nagyszerű! – Örvendezett a kispanda a farkát csóválva. – Piroska érzelmi többlete képes volt a férfi elhatárolódását vonzalommá változtatni.

• Szép jó estét! Elnézést, kicsit elkéstem! – Üdvözölte a társaságot Edit. Halványlila, hosszú szatén ruhájában jelmez nélkül is olyan volt, mint egy királynő.
• Merre jártál ilyen későn barátnőm? Láttam a kocsidat a városban. – Kérdezte Piroska.
• A temetőben voltam a szüleim sírjánál. – Válaszolta.
• Én is láttalak Editke. – Szólalt meg Betti, végre kimerészkedve. A szemein egyértelműen látszott a sok sírás nyoma. – Az én férjem is ott van eltemetve.
• Betti nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon elveszítetted a férjedet! Úgy hallottam, nagyszerű ember volt. – Edit őszinte együttérzéssel fogta meg a lány kezeit. Ő is jól tudta, mi a magány.
• Az volt. – Felelte a fiatal özvegy az emlékeibe merülve. – Zsófi itthon szokott neki gyertyát gyújtani, de én szeretek néha kimenni a sírjához is. Megnyugtat.
• Én is otthon szoktam megemlékezni az eltávozott rokonaimról. Néhány mécses és ima számomra bensőségesebb. – Mondta Edit. - Viszont tény, hogy a sírt gondozni kell. Sajnos a testvéremék nem törődnek vele. Viszek néha virágot, nem szeretném, megszólnának, amiért gondozatlanul hagyom.

Brúnó jól ismerte a tanárnőt, ezért nem lepte meg, hogy IlledElemből jár a temetőbe.

Hamarosan kezdetét vette a rendezvény. A tökfaragó versenyt Péter nyerte meg, a jelmez verseny győztese pedig Khairavi, a félig indiai kislány lett. Mahárinak, kelet-indiai táncosnőnek öltözött. A viselete mindenkit elbűvölt.

• Mond csak Tulasi, Indiában is ünnep van ilyenkor? – Kérdezte Betti a kislány édesanyját.
• A hinduizmusban nincs halottak napja.
• Ennek ellenére el szabad jönnötök egy ilyen rendezvényre?
• Természetesen! Nem tiltott dolog megismerni egy másik kultúrát.

Brúnó egészen elfáradt. - Ahogy mindent, egy ünnepet is rengeteg lelki állapotban meg lehet élni. - Állapította meg.

Piroskát pedig az töltötte el nagy örömmel, hogy keresztények, egy táltos vallás hívő és egy hindu család ünnepelt együtt ezen az estén a Hotel Tulipánban.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

Meleg, nyári reggel volt. A Nap sugarai vidáman táncoltak a kórház ablakain. BMR-Brúnó az okos vörös panda láthatatlanná változott és beosont a folyósóra, ugyanis tudta, hogy az elkövetkező napokban érdekes dolgok fognak történni.

Szilvi lélekszakadva érkezett, pedig még nagyon korán volt. Aggódott egy gyermekért, aki életveszélyben volt.

• Nyugodj meg! Most nem tehetünk semmit. – Mondta kedvesen a főnővér, Erika.
• Biztosan nem mehetek be hozzá? – Kérdezte a lány kétségbeesetten.
• Sajnos nem. Az intenzíven van. Miért kockáztatnák, hogy bevigyünk valami fertőzést? Az ebben az állapotban végzetes lehet.
• Jól van, igazad van! – Sóhajtott Szilvi.
• De van egy másik dolog, amiben segíthetsz.
• Tényleg? Mi lenne az?
• Érkezett egy új önkéntes nővér. Nagyon félénk, alig beszél. Talán te segíthetsz neki egy kicsit feloldódni.
• Szívesen!
• Az öltözőben van. Megtennéd, hogy megmutatod neki az osztályt? Utána pedig együtt kioszthatjátok a reggelit.
• Persze, szívesen! – Válaszolta a lány és már indult is az öltöző fele.

• Szia! Te vagy az új nővér? – Kérdezte kedvesen.
• Szia! – Hangozott a rövid válasz.

Sovány, szőke hajú lány volt, hosszú szürke ruhát és fehér főkötőt viselt, a nyakában egy ezüstláncot hatalmas feszület.

• Szilvi vagyok. A főnővér kért meg, hogy mutassam meg neked az osztályt. – Mondta és a kezét nyújtotta az új kolleganőnek.
• Magdolna vagyok. – Felelte és bátortalanul viszonozta a kézfogást. – Ne fáradj miattam!
• Ugyan már! Szívesen segítek. Na, gyere! – Mondta és kifele invitálta.
• Nővérnek tanulsz? – Kérdezte.
• Igen.
• Pesti vagy?
• Nem, Zalaegerszegről költöztem ide.
• Ó, az nagyon szép város! Egyszer voltam ott apukámmal. – Mondta Szilvi.

Magdika továbbra sem beszélt sokat. Szilvi megmutatott neki minden szükségeset, majd együtt kiosztották a reggelit a gyermekosztályon. Mindenkinek feltűnt, hogy az új lány teljesen megváltozik, amikor a kis betegekkel foglalkozik. Mosolyog, kedves és egészen beszédes. Ilyenkor meg-meg csillantak benne az érzelmi többlet jelei.

Ebédidőben Szilvi egyedül találta Magdolnát az étteremben.

• Leülhetek? – Kérdezte.

A lány meglepetten ránézett és vállat vont. Szilvi ezt igennek vette.

• Hogy telik az első napod? – Érdeklődött.
• Jól.

Szilvi egyre inkább érezte, hogy nem lesz könnyű barátságba elegyedni ezzel a különös lánnyal.

Ekkor egy ápoló fiú, Szabolcs lépett be az ebédlőbe, aki jó barátságban volt Szilvivel.

• Szia! De jó, hogy látlak! Hallom, lett egy kishúgod! – Üdvözölte.
• A szüleim örökbe fogadták Kittit. Olyan boldog vagyok! – Válaszolta Szilvi lelkesen. – Szabolcs, had mutassam be neked az új önkéntes nővérünket. Magdika Zalaegerszegről érkezett.
• Magdi vagyok. – Mondta csendesen a lány miközben bólintott, de a kezét nem nyújtotta.
• Üdv. a csapatban! Szabolcs vagyok. – Köszöntötte kedvesen a fiú. - Úgy látom nagyon jó kezekbe kerültél. Szilvia nagyon lelkes nővér és úgy ismeri a kórházat, mint a tenyerét.

A lány csak zavartan bólintott.

• Tudod, nagyon jó csapat a mienk. Szeretünk együtt szórakozni munka után. Péntek este néhány kollegánkkal koncertre megyünk, utána beülünk valahova egy fagyira vagy egy italra. Örülnénk, ha velünk tartanál. – Invitálta a fiú.
• Igen, én is ott leszek. Gyere te is! – Tette hozzá Szilvi.
• Nem, köszönöm! Én nem járok ilyen helyekre.
• Figyelj, én sem iszom alkoholt, de azért jó a csapattal lenni.
• Tényleg nem.
• Ahogy gondolod.
• Apáca szeretnék lenni.

Ez a válasz egy kicsit meglepte Szilvit és Szabolcsot, de igyekeztek ezt nem mutatni. Ugyanakkor ez megmagyarázta Magdika különösen szolid öltözetét.

Másnap reggel Szilvi a büfében találta a barátai.

• Meghívhatlak egy teára? – Kérdezte Szabolcs Vikitől.
• Nem, kössz! Presszókávéra van szükségem, lehetőleg egy literre. – Felelte a lány karikás szemekkel.
• Mi van veled ma reggel? – Kérdezte a fiú meglepetten.
• Az az új lány, akivel tegnap beszélgettél ebédnél.
• Magdika?
• Igen, ő. Egész éjszaka úgy ordított, hogy zengett tőle a nővérszálló.
• Pedig nem tűnt nagyszájú lánynak! Miért kiabált?
• Rémálmai lehettek. Egyfolytában azt üvöltötte, hogy „hagyj békén!”, „tűnj innen!”, „ne érj hozzám!”, „vedd le rólam a mocskos kezed!”. Aztán meg, hogy „Isten mindent lát!” és hogy „a pokol tüzén fogsz égni!”.
• A mindenit! Szegény lány! Nagyon súlyos traumákat élhetett át! – Mondta Szabolcs miközben Szilvi kezébe nyomta a Vikinek szánt teát.
• Igen, ez mindent megmagyaráz. – Felelte Szilvi.

Mindketten megértették, hogy a lány súlyos molesztálás, esetleg erőszak sorozat áldozata és ezért akar apáca lenni.

• Pontosan! Ezért határolódik el a világtól, különösen a férfiaktól. – Tette hozzá Brúnó.
• Viki kérlek, ne mond el a többieknek, hogy kiabált. Láttad, milyen félénk. – Kérte Szilvi.
• Ugyan már! Miért járatnám le szegényt?! Egyértelmű, hogy valami szörnyűséget élhetett át. – Felelte, miközben álmos szemekkel belekortyolt a gőzölgő feketekávéba.
• De jó, hogy ilyen figyelmesek és megértőek! – Gondolta Brúnó. – Megértik a lány problémáját, ezért nem okoznak neki ÉgedElemet. – Magdika nem kapott segítséget a sérelmek feldolgozásához, ezért az egyetlen megoldásnak az ElhatárOldódást látja.
• Milyen kár érte! – Sóhajtott Szabolcs. – Egy ilyen szép lány!
• Szép? – Kérdezte meglepetten Viki. – Te szépnek látod őt?
• Nézzétek meg, milyen zöld szemei vannak! És ha ki lenne bontva a haja, még szebb lenne! Meg persze, ha mosolyogna néha.

A két lány rájött, hogy könnyűszerrel egy bombázót lehetne varázsolni új kolléganőjükből.

      Brúnó pedig tudta, hogy Szabolcsban megjelent a VonzAlom Magdolna iránt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere