(Kép forrása: pixabay.com)

Április vége volt. Közeledett május első vasárnapja, azaz anyák napja. BMR Brúnó most is figyelemmel kísérte a Tulipán Sétány lakóit.

Szilvi megbeszélte örökbefogadott húgával, Kittivel, hogy közösen adnak ajándékot az anyjuknak, majd gyertyát gyújtanak a kislány vér szerinti szüleiért. Zsófi az édesanyját és a nagynénjét is felköszöntötte, majd az egész Kőszegi család kiment a temetőbe a nagyszülők sírjához

Milán és Brigitta lévén, hogy nagy bánatukra még minidig nem volt gyermekük, igyekeztek tudomást sem venni az ünnepről. Egész napra programot szerveztek maguknak. Brúnó megállapította, hogy elhatárolódással reagálnak.

Edit, a feszültségben élő tanárnő továbbra sem tudott megbocsátani a szüleinek borzasztó gyerekkoráért. Meggyújtott egy gyertyát és imádkozott értük.

Zsolt és Andrea megfeledkezett az ünnepről. Számukra a szerencsejáték és az ital fontosabb volt. Folyamatosan terelni igyekeztek a gondolataikat és elnyomni az újra és újra feltörő kellemetlen érzéseket, a feldolgozatlan és kis-értő múltbéli VeszTeségek miatt.

Nyolcéves kisfiúkat, Pétert viszont folyamatosan emlékeztették a "nagy" napra az iskolában. Hetek óta tartott a készülődés. Semmi kedve nem volt hozzá. Nem szeretett szerepelni és utált verset tanulni.

Valójában nem is értette, miről is szól ez az egész. Valamelyik társának a szövegében valami olyasmi hangzott el, hogy gondoskodás. Neki soha nem volt ebben része. Egyedül a bátyja és a nagynénje törődött vele. Tegnap, amikor Kitti áthívta magukhoz, szomorúan állapította meg, hogy mennyivel több szeretettel bánnak a kislánnyal.

A mai reggel Péter számára szörnyű volt. Véletlenül leverte a hamutálat, amin az anyja rajtahagyta az égő cigarettát. A szőnyeg kiégett. Andreánál azonnal bekapcsolt három veszteség: a szőnyeg visszavonhatatlan elvesztése, a tűzzel kapcsolatos gyermekkori történésben rögzült rettegés és a tehetetlenség érzése. A belső lelki világ az anyában feldolgozatlan érzelmi VeszTeségek (DHS-ek) hatására berobbant és fél órán keresztül ordibált vele, felpofozta és a fülét cibálta. Tizenkét éves down kóros nővére Luca, érzelmileg azonnal átérezte anyja érzelmi állapotát és végigzokogta az egészet. A bátyja Zoli iszonyú feszülten önuralommal nézte végig. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne lépjen közbe. Amikor elindult az iskolába adott neki 300 Ft-ot uzsonnára és egy banánt. A kisfiú tudta, hogy Edit nénjétől kapták. A szüleik rendszerint ennivaló nélkül indították őket iskolába.

Már második órája zajlott az anyák napi műsor próbája. Több gyerek örült, hogy elmaradtak a tanórák és így megúszhattak kellemetlen perceket, Péter viszont inkább lapított volna a padban, mint szerepelt volna az egész osztály előtt. Amikor harmadjára javította ki szavalás közben a tanárnője, végleg elszakadt nála a cérna. Előre lépett és határozott hangon kijelentette.

• Ági néni, én nem szeretnék szerepelni az anyák napi műsorban.

A tanárnő döbbent tekintettel állt. Tizenöt éves pályafutása során még egy diák se mondott neki ilyen.

• Hogyan? – Kérdezett vissza.
• Nem szeretnék szerepelni. – Ismételte meg a kisfiú.
• De hát mit fog szólni az édesanyád?

Péter nyelt egyet és a következőt mondta: - Nem tud eljönni. Sajnos nem ér rá.

A tanárnő valóban nagyon ritkán látta a gyerek szüleit. Sejtette, hogy nem törődnek vele. A bátyja hozta és kísérte haza minden nap.

Kicsengettek. A kisfiú választ sem várva távozott. A szünetben Ági néni megkereste a gyerek nagynénjét, aki szintén az iskolában tanított.

• Edit, de jó, hogy itt vagy! – Kezdte.
• Valami baj van? – A kolléganője azonnal látta rajta, hogy feldúlt.
• Döbbenetes dolog történt! Az a rakoncátlan unokaöcséd nem hajlandó fellépni az anyák napi műsoron.
• Nocsak! – Felelte meglepődve Edit.
• Hogy mert nekem ilyet mondani? Még sose találkoztam ilyen esettel.
• Talán van valami kifogásod az ellen, hogy ne lépjen fel? – Kérdezte higgadtan Edit.
• Nem is tudom. Szóhoz se jutottam, amikor ezt mondta.
• Szóval közölte, hogy nem szeretne szerepelni?
• Igen.
• Azt javaslom, hogy akkor ne tegye.
• De hát miért?
• Kérlek, bízd rám a többit. Majd beszélek vele.

Ágnes idegesen elsétált, Edit pedig örömmel nyugtázta, hogy a gyerek végre a sarkára állt. Az ő gyerekkorát az alkoholista szülei tették tönkre. Mindent meg tett, hogy a testvére gyerekeinek ne kelljen ugyan ezt átélniük.

Brúnónak is tetszett Edit hozzáállása. – Ágnes elvárta volna az IlledElmet a gyerektől. De minek? A világban annyi képmutatás van. Miért tanítanánk erre a gyerekeket is? Az új világot az emberek lelkébe visszaköltöző érzelmi többlet és annak jellemzői az őszinteség és az igazság visszatérése fogja elhozni.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

Gyönyörű napfényes tavaszi nap virradt a Tulipán Sétányra. Brúnó úgy döntött, meglesi Zsófit az iskolában. Jót tett neki az édesanyjával töltött nap, de érthető módon, megviselte a barátnője, Dóri árulása. Láthatatlanná változtatta magát és elcammogott az általános iskolához.

A lány épp megérkezett az udvarra. Köszönt a többieknek, majd leült egy padra. Élvezte egy kicsit a napsütést, majd olvasni kezdett. Az osztálytársai egy másik padnál gyülekeztek. Nem volt baja velük, de számára mindennél fontosabb volt a zene, most is szolfézst tanult.

Egyszer csak nyílt az ajtó. Az igazgató kísért ki egy családot. Egészen meglepő látvány tárult a gyerekek szeme elé. Egy fehér férfi és egy indiai nő búcsúzott el egy kislánytól.  Az anyuka gyönyörű tűzpiros, mintás szárit viselt, hatalmas arany fülbevalóval és nyakékkel. Haját bonyolult kontyban viselte.

• Ne aggódjanak! Minden rendben lesz. – Mondta az igazgató.

A pár elköszönt és már el is tűntek.

A lányuk leült egy távolabbi padra. Hosszú, ciklámen lila szoknya és élénksárga felsőrész volt rajta, valamint a szoknya színével megegyező kendő. Csüngős fülbevalót hordott, vastag, dús haját hosszú fonatban viselte. Egészen egzotikus látványt nyújtott a budapesti általános iskola udvarán a farmernadrágos és miniszoknyás lányok között.

Zsófi rámosolygott, a többiek pedig döbbenten nézték.

• Hát ez meg ki?
• Vajon honnét került ide?
• Csak nem akar ide járni?!
• Miféle szerzetek ezek?

Brúnó egy bokor alól figyelte a jelenetet. Jól tudta, lesznek még itt meglepetések.

Zsófi felállt és elindult a kislány fele.

• Szia! Úgy látom, új vagy.
• Szia! Kairavi vagyok. – Felelte majdnem tökéletes magyarsággal.
• Az én nevem Zsófi.

Megszólalt a csengő. A két lány együtt indul el a tanterem felé.

Kairavi nem volt teljesen barna, inkább kreol bőrű. Sötét haja és szeme, valamint hatalmas szempillái rendkívül egzotikussá varázsolták. A fiúk csodálattal, a lányok egy része megvetéssel fordultak utána.

• Gyerekek, üljetek le. Új osztálytársatok lesz. Ő… Mit is mondtál, hogy hívnak?
• Kairavi.
• Ő Kairavi.

Az osztály döbbenten bámult.

• Ott hátul van egy szabad hely. – Folytatta a tanárnő.
• Ági néni!
• Igen, Zsófi.
• Mellettem van egy hely. Szívesen ülök Kairavi mellé. Új még, hátha segítség kell neki.
• Rendben, ahogy akarjátok.

Brúnó az ablakból figyelt.

• Drága Zsófi! Arany szíve van! De ez az Ági néni… Tanulhatna a belső megélésekről! – Morgott a kispanda

A két kislány egymásra mosolygott és leültek. A többiek megvető pillantásokat vetettek rájuk.

Végre kicsengettek.

• Te indiai vagy? – Kérdezte Zsófi kifelé menet.
• Anyukám indiai, apukám magyar.
• Nagyon szép neved van! Mit jelent?
• Holdfényt. A teljes nevem Kovács Katalin Kairavi.
• Nocsak, új barátnője van a kis könyvmolynak? – Kezdett gúnyolódni Bernadett, az osztály hangadója.
• Más nem barátkozik vele, így jó neki ez a jött-ment is. – Folytatta egy másik.
• Nem jött-ment, hanem indiai. – Válaszolta Zsófi higgadtan.
• Tényleg? Azt hittük cigány.

Hangosan felkacagott az egész társaság.

• Ne is törődj vele. – Fordult feléje Zsófi.
• Láttátok mennyi ékszer volt az anyján? – Folytatta kihívóan Bernadett. – Lehet, hogy mind lopott.
• Hogy te milyen rosszindulatú vagy! – Kezdett dühbe jönni Zsófi.

Kairavi egyre kellemetlenebbül érezte magát.

• Apukám azt mondta, hogy mindenki maradjon ott, ahová született. Ez a föld pedig a magyaroké.
• Ő félig magyar. Ha vettétek volna a fáradtságot, hogy megkérdezzétek a nevét, akkor tudnátok.
• Nem mondod?! Tényleg? Akkor miért öltözik úgy, mint egy majom? Majd orra esik ebben a hosszú szoknyában.
• Még mindig jobb, mint az a lepel, ami az anyján volt. Talán Indiában nem tudnak varrni, azért tekernek magukra rongyokat?
• Szárinak hívják. Tradicionális indiai viselet. – Felelte szúrós tekintettel Kairavi. Most már kezdett dühös lenni.
• Azért gúnyolódtok, mert irigykedtek. Nézzetek magatokra és gondolkozzatok el azon, hogy mire vagytok ennyire irigyek. – Szegezte nekik Zsófi, majd választ sem várva belekarolt Kairaviba és együtt elsétáltak.
• Ez az kislány! Rátapintottál a lényegre! Amire irigyek vagyunk, azt leértékeljünk. – Csóválta a farkát boldogan Brúnó.
• Köszönöm, hogy megvédtél. – Hálálkodott Kairavi.
• Nincs mit! Ők már csak ilyenek. Folyton irigykednek.

Kairavit nem lepte meg a fogadtatás, tudta, hogy mire számíthat, mégis jól esett neki, hogy kiálltak mellette.

• Nekem kifejezetten tetszik a ruhád. A mamád pedig egyszerűen gyönyörű!
• Köszi! A szüleim, mondták, hogy hordhatok nyugati ruhát is, de én így jobban érzem magam.
• Hogyhogy ide költöztetek?
• Apukám itt kapott munkát. Riporter.
• És anyukád mivel foglalkozik?
• Táncos.
• Azta! Azért olyan csinos.
• Igen. – Mosolyodott el Kairavi. – Van kedved egyszer átjönni hozzánk? Megmutatom az indiai táncot, ha érdekel.
• Nagyon szeretném.

Brúnó boldogan szemlélte őket.

• Két okos lány. Nagyon jól kezelték a helyzetet!

Zsófi este lelkesen mesélte a történteket az édesanyjának.

• Dóri végig hallotta Bernadették csúfolódását. Nem szólt semmit, de beállt a csapatukba.
• Úgy látom kislányom, elveszítettél egy barátnőt, viszont kaptál egy másikat.

Zsófi elmosolyodott. Ekkor megszólalt a telefon.

• Nahát, ki lehet ilyenkor?!
• Betti? Tulasi vagyok, Kairavi anyja. A lányom mesélte, hogy összebarátkoztak Zsófival az iskolában. A férjemmel szeretnénk, ha pénteken átjönnének hozzánk vacsorára.
• Nagyon köszönjük! Zsófi nagyon fog örülni!

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere