Anyák napja a Tulipán Sétányon
(Kép forrása: pixabay.com)
Április vége volt. Közeledett május első vasárnapja, azaz anyák napja. BMR Brúnó most is figyelemmel kísérte a Tulipán Sétány lakóit.
Szilvi megbeszélte örökbefogadott húgával, Kittivel, hogy közösen adnak ajándékot az anyjuknak, majd gyertyát gyújtanak a kislány vér szerinti szüleiért. Zsófi az édesanyját és a nagynénjét is felköszöntötte, majd az egész Kőszegi család kiment a temetőbe a nagyszülők sírjához
Milán és Brigitta lévén, hogy nagy bánatukra még minidig nem volt gyermekük, igyekeztek tudomást sem venni az ünnepről. Egész napra programot szerveztek maguknak. Brúnó megállapította, hogy elhatárolódással reagálnak.
Edit, a feszültségben élő tanárnő továbbra sem tudott megbocsátani a szüleinek borzasztó gyerekkoráért. Meggyújtott egy gyertyát és imádkozott értük.
Zsolt és Andrea megfeledkezett az ünnepről. Számukra a szerencsejáték és az ital fontosabb volt. Folyamatosan terelni igyekeztek a gondolataikat és elnyomni az újra és újra feltörő kellemetlen érzéseket, a feldolgozatlan és kis-értő múltbéli VeszTeségek miatt.
Nyolcéves kisfiúkat, Pétert viszont folyamatosan emlékeztették a "nagy" napra az iskolában. Hetek óta tartott a készülődés. Semmi kedve nem volt hozzá. Nem szeretett szerepelni és utált verset tanulni.
Valójában nem is értette, miről is szól ez az egész. Valamelyik társának a szövegében valami olyasmi hangzott el, hogy gondoskodás. Neki soha nem volt ebben része. Egyedül a bátyja és a nagynénje törődött vele. Tegnap, amikor Kitti áthívta magukhoz, szomorúan állapította meg, hogy mennyivel több szeretettel bánnak a kislánnyal.
A mai reggel Péter számára szörnyű volt. Véletlenül leverte a hamutálat, amin az anyja rajtahagyta az égő cigarettát. A szőnyeg kiégett. Andreánál azonnal bekapcsolt három veszteség: a szőnyeg visszavonhatatlan elvesztése, a tűzzel kapcsolatos gyermekkori történésben rögzült rettegés és a tehetetlenség érzése. A belső lelki világ az anyában feldolgozatlan érzelmi VeszTeségek (DHS-ek) hatására berobbant és fél órán keresztül ordibált vele, felpofozta és a fülét cibálta. Tizenkét éves down kóros nővére Luca, érzelmileg azonnal átérezte anyja érzelmi állapotát és végigzokogta az egészet. A bátyja Zoli iszonyú feszülten önuralommal nézte végig. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne lépjen közbe. Amikor elindult az iskolába adott neki 300 Ft-ot uzsonnára és egy banánt. A kisfiú tudta, hogy Edit nénjétől kapták. A szüleik rendszerint ennivaló nélkül indították őket iskolába.
Már második órája zajlott az anyák napi műsor próbája. Több gyerek örült, hogy elmaradtak a tanórák és így megúszhattak kellemetlen perceket, Péter viszont inkább lapított volna a padban, mint szerepelt volna az egész osztály előtt. Amikor harmadjára javította ki szavalás közben a tanárnője, végleg elszakadt nála a cérna. Előre lépett és határozott hangon kijelentette.
- Ági néni, én nem szeretnék szerepelni az anyák napi műsorban.
A tanárnő döbbent tekintettel állt. Tizenöt éves pályafutása során még egy diák se mondott neki ilyen.
- Hogyan? – Kérdezett vissza.
- Nem szeretnék szerepelni. – Ismételte meg a kisfiú.
- De hát mit fog szólni az édesanyád?
Péter nyelt egyet és a következőt mondta: - Nem tud eljönni. Sajnos nem ér rá.
A tanárnő valóban nagyon ritkán látta a gyerek szüleit. Sejtette, hogy nem törődnek vele. A bátyja hozta és kísérte haza minden nap.
Kicsengettek. A kisfiú választ sem várva távozott. A szünetben Ági néni megkereste a gyerek nagynénjét, aki szintén az iskolában tanított.
- Edit, de jó, hogy itt vagy! – Kezdte.
- Valami baj van? – A kolléganője azonnal látta rajta, hogy feldúlt.
- Döbbenetes dolog történt! Az a rakoncátlan unokaöcséd nem hajlandó fellépni az anyák napi műsoron.
- Nocsak! – Felelte meglepődve Edit.
- Hogy mert nekem ilyet mondani? Még sose találkoztam ilyen esettel.
- Talán van valami kifogásod az ellen, hogy ne lépjen fel? – Kérdezte higgadtan Edit.
- Nem is tudom. Szóhoz se jutottam, amikor ezt mondta.
- Szóval közölte, hogy nem szeretne szerepelni?
- Igen.
- Azt javaslom, hogy akkor ne tegye.
- De hát miért?
- Kérlek, bízd rám a többit. Majd beszélek vele.
Ágnes idegesen elsétált, Edit pedig örömmel nyugtázta, hogy a gyerek végre a sarkára állt. Az ő gyerekkorát az alkoholista szülei tették tönkre. Mindent meg tett, hogy a testvére gyerekeinek ne kelljen ugyan ezt átélniük.
Brúnónak is tetszett Edit hozzáállása. – Ágnes elvárta volna az IlledElmet a gyerektől. De minek? A világban annyi képmutatás van. Miért tanítanánk erre a gyerekeket is? Az új világot az emberek lelkébe visszaköltöző érzelmi többlet és annak jellemzői az őszinteség és az igazság visszatérése fogja elhozni.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
