(Kép forrása: pixabay.com)

Végre eleredt a hó. Ez sokakat boldogsággal töltött el, mások viszont bosszankodtak miatta. Brúnó szeretett a hóban játszani. Olyan éghajlatról érkezett, ahol sokszor volt ebben része.

Szilvinek csodás emlékei fűződtek a gyerekkori mikulásünnepségekhez. Most mindent megtett, hogy azon gyermekek számára is vidámmá varázsolja az ünnepet, akik a kórházban töltik. Ma Piroska is elkísérte a lányát és a férjét a munkába, több tálca édességgel felszerelkezve.

• Ne felejtsd el, hogy ma Brigitta megy érted az iskolába! Utána Zsófival együtt behoz hozzánk, a kórházba, rendben? – Mondta örökbefogadott lányának, Kittinek.
• Igen. – Felelte a kislány. – Brigittát jól ismerte és nagyon kedvelte, mégis meglehetősen rosszkedvűnek tűnt ezen a reggelen.

Editnek borzalmas gyermekkora volt. Mégis gondoskodott róla, hogy az öccse gyermeki reggel egy-egy csomagot találjanak a cipőjükben. Nem bírta volna elviselni, hogy ne kapjanak semmit, az iskolában pedig a többi gyerek ajándék beszámolóit kelljenek hallgatniuk.

Ági néni, az alsós tanító régen belefásult a munkájába. A mai nap nem örömöt, hanem plusz munkát jelentett a számára.

Zsófi nem kedvelte az efféle rendezvényeket. Sose értett szót a kortársaival. Már reggel magával hozta a hegedűjét, annak az egynek örült, hogy délután zenélhet a kórház gyermekosztályán.

Péter, aki örökös nélkülözésben élt, és csak a nagynénje, Edit gondoskodott róla, örömmel bontotta ki a csomagját.

Azt senki se értette, hogy miért szomorú Kitti. Amikor rá került a sor, hogy átvegye az ajándékát, hangos zokogásban tört ki.

Brigitta számára sem volt vidám ez a nap. Minden évben abban reménykedett, hogy jövőre már ő is vehet ajándékot a saját csemetéjének, az élet még sem áldotta meg gyermekkel.

Amikor megérkezett az iskola elé Kitti sírva, Zsófi pedig a hangszerét szorongatva szaladt elé.

• Kicsim, de hát mi történt veled? – Kérdezte döbbenten.
• Reggel óta szomorú. És azóta sír, hogy megkapta az ajándékát. – Mondta tanácstalanul Zsófi, miközben egy zsebkendőt nyújtott át fogadott unokahúgának.

Kitti nem szólt, csak megfogta Brigitta kezét.

• Talán rossz emléked fűződik a Mikuláshoz? – Kérdezte Brigitta és lehajolt hozzá.

A kislány határozottan rázta a fejét.

• Akkor mi a baj?
• Ilyenkor mindig a nagymamámhoz mentünk anyáékkal. Erdélybe, a hegyekbe. Oda érkezett a Mikulás szánkóval.
• Drágám, szóval a Mikulás a vér szerinti szüleidre emlékeztet?

A lány csak bólogatott.

• Értem már.
• Sajnálom, Kitti! Erre nem gondoltam. – Mondta Zsófi és megfogta a kezét.

Brúnó jól látta, mi a helyzet. Akinek feldolgozatlan vesztesége van egy vagy több családtag elvesztésével kapcsolatban, annak az ünnepek is veszteséget okoznak.

• Megértelek, kicsim! Én sem repesek a vidámságtól. – Mondta Brigitta.
• De hát miért? – Kérdezte Zsófi.
• Nagyon szeretném, ha lenne egy olyan kislányom, mint amilyenek ti vagytok, de az élet sajnos még nem adta meg nekem.
• És akkor vele mikulásoznál?
• Pontosan.

A kispanda Brigittát is megértette. Számára elérhetetlen a saját család, így szintén veszteséget jelentenek a családi ünnepek. Függelembe került a belsőséges, érzelmi biztonságot adó család.

Mire beértek a kórházba Kitti kicsit megnyugodott, de amikor meglátta az új családját, akikkel féléve élt a szülei halála után, ismét sírni kezdett. Piroska döbbenten nézett rá és Brigittára.

• Azt hiszem, van egy kis probléma. – Fordult Brigitta a barátnőjéhez.
• Mi történt vele?
• Az ünnep a vér szerinti családjára emlékezteti. Nagyon kiborult.
• Ó! Erre egyáltalán nem számítottunk. Annyira el voltunk foglalva a kórházi ünnepséggel, hogy eszünkbe se jutott, hogy megviselheti a Mikulás ünnepség. Halottak napján semmi baja nem volt.
• Talán azért, mert ahhoz nem fűződnek olyan kellemes emlékei, mint a december 6-hoz. – Mondta Józsi. – Ha belegondolok, számíthattunk volna erre.

Piroska az ölébe ültette örökbefogadott lányát és egy tányér süteményt nyomott a kezébe.

Hamarosan kezdetét vette Zsófi karácsonyi koncertje. A gyerekeket kihozták a kórtermekből. Közben odakint ismét havazni kezdett.

Ide is érkezett egy Mikulás. Tőle már, ahogy a többi gyermek, Kitti is mosolyogva vette át a csomagot. Habár a vér szerinti szülei már nem voltak vele, még is szerető és elfogadó új a családja körében volt.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere

(Kép forrása: pixabay.com)

(Kép forrása: pixabay.com)

Már hűvösre fordult az idő, de ezen a reggelen szépen sütött a nap a Tulipán Sétányon. Brúnó úgy döntött, ma Dorottyáékat fogja meglesni. Besurrant a nyitott ablakon át, majd elrejtőzött.

Erzsi néni a reggelit készítette, a két gyerek már az asztalnál ült. Károly, mint mindig, most is a laptopjába temetkezett. Természetesen öltönyt és nyakkendőt viselt.

• Csak egy kávét kérek! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítást. – Vigyázzon, még kiborul!

Dorottya királykék, csipkével díszített hálóingben és alig összekötött szatén köntösben érkezett. Festett vörös haja dús hullámokban omlott a vállára.

• Jó reggelt! – Köszönt méltóságteljesen.
• Jó reggelt! – Válaszolta férje anélkül, hogy ránézett volna.
• Erzsébet, kész van a turmixom? – Kérdezte a ház úrnője.
• Azonnal elkészítettem, asszonyom. – Felelte a házvezető nő, és már lépett is a turmix géphez.
• Ráérsz ma este, szívem? – Fordult Dorottya férjéhez.
• Üzleti vacsorám lesz.
• De a gyerekeknek programjuk lesz és arra gondoltam, hogy elmehetnénk…
• Megmondtam, hogy nem jó. Nagy összeg múlik az üzleten, az az első!

Károly továbbra se nézett rá. Dorottya elcsendesedett és kisétált a teraszra. Fogta aranyszínű, strassz kövekkel díszített öngyújtóját és rágyújtott egy hosszú cigarettára. Félig elszívta, majd elnyomta és visszasétált az ebédlőbe.

Hátravetette hosszú sörényét és kezébe vette hatalmas okostelefonját. Mosolyt erőltetett magára és chatelni kezdett. Az üzenetek érkezésekor látványosan felkacagott.

• Lehalkítanád, kérlek? Rendkívül idegesítő ez a pittyegés! – Förmedt rá Károly. Most először nézett rá szúrós tekintetével a szemüvege fölül.

A nő letette a telefont és beállt a tükör elé. Hátrafogta a haját, majd fogott egy élénkvörös rúzst és felkente.

Abban a pillanatban megszólalt a telefonja.

• Szervusz, Betti, drágám! Nem, nem valószínű, hogy ma este tudok menni. Találkozóm van valakivel. Érezzétek jól magatokat! – Mondta és letette.
• Egy perc nyugta nem lehet az embernek ebben a házban! – Csapott az asztalra Károly, majd felkapta a laptopot és átment vele a dolgozószobájába.
• Teljesen elhatárolódik. Ez a HatárAlom. – Szomorodott el a kispanda.

Dorottya felvonult az emeletre, majd negyed óra múlva tűzpiros kosztümben, tűsarkú cipőben és élénk sminkben jelent meg. Parfümje illata az egész házat belengte. Szó nélkül kivonult.

Beült a ruhája színével megegyező Mercédeszébe és elhajtott. Az edzőterembe ment. Az egész délelőttöt ott töltöttem, majd megebédelt. Délután moziba ment egy barátnőjével, később pedig beültek egy cukrászdába.

• Nem törődik velem. Mint ha ott se lennék. Borzasztó így élni!
• Na, de Dorottya, szívem! Mindenetek meg van. Gyönyörű ház, luxusautók. Mutass nekem még valakit, aki a Seychelle Szigeteken nyaralt! – Hangzott a megértést a legkevésbé sem tartalmazó válasz.
• Nem értesz semmi! – Mondta a nő elkeseredetten. – Pincér! Kérem, hozzon még egy vodkanarancsot!

A harmadik pohár ital után kezdett egyre magabiztosabbá válni. Hazament és átöltözött egy kihívó, paprikapiros koktélruhába és feltűzte a haját. Esze ágában sem volt otthon tölteni az estét. Ha a férje nem tart vele, akkor egyedül megy szórakozni.

Brúnó számára egyértelmű volt, hogy túlműködéssel reagált az őt ért veszteségre.

A Hotel Tulipánban már kezdődött a szokásos péntek esti party. A törzsgárda egy része egy nagy asztalnál ült és élénk csevegést folytatott.

• Szervusz, Dorottya! De csínos vagy ma! – Üdvözölte kedvesen Betti.
• Igen, nagy szép ez a ruha! – Helyeselt elismerően Piroska.
• Károly nem jött veled? Szerettem volna beszélni vele? – Kérdezte Arnold.
• Sajnos nagyon elfoglalt. Sok a munka mostanában. – Szabadkozott Dorottya. Közben úgy érezte, mint ha fojtogatná valami.

Kellemesen indult az este. A társasághoz csatlakozott Brigitta, a divattervező hölgy is. Ő volt az egyetlen, akire Dorottya felnézett. Egészen belefeledkezett a beszélgetésbe, amikor Arnold megszólalt.

• Nézzétek, Károly mégis csak eljött.
• Valóban? – Nézett hátra a nő elfúló hangon.

A férfi éppen csak bólintott a társaságnak, majd leült a bárpulthoz és rendelt egy italt. Dorottya erőt vett magán, és odasétált hozzá.

• Gyere, szívem, üdvözöld a többieket! Hiányoltak!
• Hagyj már békén! – Förmedt rá dühösen. – Fárasztó napom volt, lazítani akarok.

Dorottya szúrós tekintetet vetetett rá, majd szó nélkül sarkon fordult.

Felhajtott még egy italt, majd beszélgetésbe elegyedett egy idegen férfival. Hamarosan vadul flörtölni kezdett vele.

• Olyan kellemes a zene! Miért nem táncolunk? – Kérdezte.
• Ó, én nem igen tudok táncolni. – Szabadkozott az idegen.
• Ugyan már! Jöjjön csak! – Felelte a nő és már húzta is a táncparkettre, lehetőleg minél közelebb a férjéhez.

A társaságnak kezdett feltűnni a kihívó viselkedés. Károly szemei egyre jobban szikráztak, majd felpattant és határozott léptekkel kirohant.

Dorottya felkacagott. Elérte, amit akart. Hamarosan lerázta újdonsült ismerősét és egyedül táncolt tovább. A vodkát hívta segítségül, hogy átmenetileg feledje a magányát.

Brúnó nagyon elszomorodott ezen az estén. Látta, hogy Károly érzelmileg teljesen le van zárva. Folyamatos céltudatban van, csak a pénzt hajszolja. Dorottya – noha fontos számára a luxus – szeretne kapcsolódni a férjéhez, de az nem ad rá lehetőség. Így mindent megtesz, hogy provokálja, hiszen csak így tud hatással lenni rá. Ennek érdekében egyre veszélyesebb fegyvereket is kész bevetni.

Kállai Lili

Belső Megélések Rendszere