Megszólítod a kiszemelt lányt, vagy inkább leiszod magad?
(Kép forrása: pixabay.com)
Késő őszi péntek délután volt. A karácsony közeledte már érződött a levegőben, de még meglehetősen kellemes volt a hőmérséklet. Edit, mint minden héten, most is egy kosár étellel sietett az öccse családjához, Brúnó láthatatlanul követte.
A tanárnőt a szokásosnál is elkeserítőbb látvány fogadta. A sógornője tegnap óta, a fivére pedig reggel óta nem került elő. A nappaliban minden felé üres sörösüvegek és teli hamutálak.
Zoli röviddel a nagynénje előtt érkezett haza. Nagyon fáradtnak látszott, két dolgozatot is írt. Down kóros húga, Luca a kanapén aludt, a kis Péter pedig tetőtől talpig koszos ruhában rohangált a kertben. Még az iskolában beleesett egy pocsolyába.
- Miért nem vigyáztál? Most moshatom ki! – Zsörtölődött Zoli, miközben elkezdte összeszedni az italos üvegeket.
- Ne haragudj! Véletlen volt! – Felelte a kisfiú.
Edit lerogyott egy fotelbe. Korábban sokat dühöngött a testvére életmódja miatt, de mára elfogadóbbá vált.
- Gyere Zoli, ülj le egy kicsit! – Invitálta az unokaöccsét.
A fiú döbbenten nézett rá pakolás közben.
- Gyere! Hagyd azokat! Majd én rendet teszek.
- Jól van! – Felelte Zoli.
- Nagyon sokat dolgozol! Arról nem is beszélve, hogy mennyit tanulsz!
- Anyáék nem törődnek a kicsikkel.
- Tudod, fiam. De ma pihenj egy kicsit! Majd én kimosok és adok vacsorát a testvéreidnek.
- Tényleg megtennéd? Köszönöm!
- Hát, persze! Ha van kedved, menj el valahová!
- Ez jó ötlet!
Zoli tudta, hogy az osztálytársai este bulizni készülnek. Gyakran hívták magukkal, de ő a legkülönbözőbb kifogásokkal mindig kivonta magát ezekből a programokból. Sohasem tudta mire számíthat otthon, nem merte egyedül hagyni a kistestvéreit. Editben viszont bízott, tudta, hogy számíthat rá. Elhatározta, hogy most elmegy a buliba.
Lepihent egy kicsit, felöltözött és nekivágott a budapesti éjszakának.
- Nagyon jóképű fiatalember lett belőled! – Mondta mosolyogva a nagynénje, mikor elbúcsúztak.
Brúnó követte a fiút. Tudta, hogy érdekes dolgok fognak történni.
A Hotel Tulipán étterme tele volt. Egy nagy asztalnál a helybeliekből összeverődött törzsgárda beszélgetett. Zoli úgy döntött, iszik egy sört, mielőtt átmenne a diszkóba. Leült a bárpultnál és felhajtotta az italt. (Volt némi pénze, Edit adott neki.) Amikor elkezdte érezni az alkohol által okozott kellemes ellazulást, átsétált a hotel diszkójába.
A zene tombolt, a fények villóztak, a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Megpillantotta az osztálytársait, az egyik sarokban táncoltak. Szemmel láthatólag jól érezték magukat. Szívesen odament volna hozzájuk, de úgy érezte, nincs elég bátorsága. Úgy döntött visszamegy az étterembe.
Belépve meglátott egy gyönyörű lányt. Hosszú, hullámos, szőke haja és hatalmas kék szemei voltak. Térdig érő fekete szoknyát, égszínkék blúzt és azzal megegyező színű csüngős fülbevalót viselt, ami még inkább kiemelte a szemei színét. Úgy tűnt, egy társasággal van.
Zoltán azonnal hátra lépett, ahogy megpillantotta. A tekintetük találkozott. A lány rámosolygott és oda lépett hozzá.
- Szia! Ne haragudj! Nem tudod, hol van a diszkó? Most vagyunk itt először. – Kérdezte barátságosan.
- Itt balra. – Felelte Zoli elfúló hangon.
- Nagyon köszönöm! – Mondta a lány mosolyogva.
Zoli nem bírt semmi mást kinyögni. A lány még várt néhány másodpercet, majd visszasétált a barátnőihez. A fiú leült a bárpultnál.
- Kérnék még egy sört. Nem, inkább egy jégert. – Mondta hirtelen.
- Kettő vagy négy centest?
- Természetesen négyet! – Vágta rá.
Az italt egy húzásra felhajtotta, és már kérte is a következőt.
A jelenetet egy közeli asztaltól végig nézte Arnold, a BMR oktató, József, az újmedicinás doktor és a lánya, Szilvi.
- Apa, nézd! Ő az osztálytársam. Meglep, hogy itt látom! Az pedig még inkább, hogy iszik.
- Engem nem lep meg! – Felelte Józsi mosolyogva.
- Engem se! – Válaszolta Arnold.
- Hogyhogy? Nézett rájuk Szilvia értetlenül.
- Megijedt a kislánytól. – Mondta Józsi.
- Attól a szőkétől?
- Ingen, kicsim. Úgy tűnik, kölcsönösen megtetszettek egymásnak.
- Ő Eszter. A héten jött az iskolánkba. Ezért iszik? – Kérdezte Szilvi, aki még mindig nem értette a helyzetet.
- Pontosan. – Vette át a szót Arnold. – A jobbkezes férfiak többsége érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Nem meri megszólítani a lányt, ezért inkább leissza magát.
- Ez szörnyű! – Vágta rá aggodalmas tekintettel Szilvi.
A két férfi nosztalgiázva mosolygott.
- Én is megrémültem annak idején édesanyádtól. De tudjátok mit? Hívjuk ide! Ne járjon úgy, mint én annak idején?
- Hogy?
- Négykézláb másztam le a harmadik emeletről. Kegyetlen volt a másnap!
- Apa!
- Igen, drágám! Ez is én voltam. De szerencsére anyukád nem adta fel! A következő buliban is odajött hozzám.
- Már a harmadikat issza. Ide hívom! – Szakította félbe a lánya.
- Szia Zoli! – Lépett oda hozzá!
- Helló Szilvi!
- De örülök, hogy itt látlak! Nagyon sokat tanulsz! Végre lazítasz is egy kicsit!
- Most úgy alakult, hogy el tudtam jönni.
- Gyere, fiam! Igyál velünk egy pohárral! – Szólt közbe József.
Szilvi meglepetten nézett az apjára, de Józsi alig észrevehetően intett, hogy nem lesz baj.
- Doktor úr! Jó estét! – Üdvözölte Zoli az osztálytársa apját.
- Ugyan már! Szólíts csak Józsefnek!
- Köszönöm!
- Ismered Arnoldot? A lánya oda jár az iskolátokba.
- Igen, találkoztunk már.
- Nagyon jó ötlet volt Bettitől, hogy minden péntekre bulit szervezett a környék belieknek. Egész jól összerázódott a társaság! Jó, hogy most te is eljöttél!
- Köszönöm! Most volt egy kis időm.
- Mit is mondtál Szilvi, hogy hívják az új lányt az iskolátokban? – Vette át a szót Arnold, cinkos mosolyt vetve Szilvire.
- Eszter.
- Nagyon helyes kislánynak tűnik.
- Igen, a B osztályba jár.
- Úgy láttam, te is ismered. – Mondta József.
- Hogyan? Ki az? – Kérdezte Zoli elbambulva.
- Az a szőke lány, akivel beszéltél. - Mondta Szilvi, akinek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne mosolyogja el magát.
- Tényleg? Eszternek hívják? – Kapta fel a fejét a fiú.
- Tudjátok mit? Én benézek a csajokhoz a diszkóba. – Mondta Szilvi és már el is tűnt.
- Én is egy buliban ismertem meg Szilvi édesanyját. – Kezdte Józsi. – Gyönyörű lány volt, hosszú, vörös hajjal. – Viszont úgy megijedtem tőle, hogy rohantam a bárpulthoz és rövid idő alatt leittam magam. Négykézláb másztam le a lépcsőn a harmadikról. Másnap pocsékul érzetem magam.
- Ez elég gyakori. – Mondta Arnold. – A jobb kezes férfiak nagy része érzelmi alulműködéssel reagál a stressz helyzetekre. Ezért nem mer odamenni a kiszemeltjéhez.
- Valóban? - Nézett rájuk döbbenten Zoli.
- A jobb kezes férfi alulműködéssel, a balkezes túlműködéssel reagálnak. A nőknél pont fordítva van. Ezért van, hogy egy jobb kezes férfi nagyon gyakran leblokkol egy jobb kezes nő mellett.
- Ez nagyon érdekes! – Mondta a fiú a semmibe bámulva.
- Pedig nagyon egyszerű. Csak sajnos nincs benne a köztudatban.
Abban a percben Szilvi érkezett vissza néhány lány kíséretében.
- Ő Eszter. Új lány az iskolában. – Mondta. – A többieket pedig már ismeritek.
- Szervusz, Eszter! Zoltán vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! – Mondta fiú, miközben felállt és udvariasan kezet fogott a lánnyal. – Van kedvetek bejönni a diszkóba?
- Örömmel! – Felelte a szőke szépség mosolyogva.
Brúnó boldog volt. Arnoldnak és Józsefnek köszönhetően Zoli nem részegen és csalódottan távozott, hanem volt bátorsága megismerkedni a kiszemelt lánnyal, így örökké emlékezetes maradt számára az este.
grace.spiritualis.studio@gmail.com