Forró nyári délután volt. A Hotel Tulipánban zártkörű estére készültek, a tulajdonos, Bettina születésnapi ünnepségére. Brúnó a bejárat előtti szökőkút mellett heverészett.

• Iszonyú meleg van! Kénytelen vagyok láthatatlanná változtatni magam és bevizesíteni a bundám. – Sóhajtott fel, és már szaladt is a csobogó víz felé.

Az étteremben nagyban zajlottak az előkészületek.

• Egy kicsit errébb tegyétek a lampionokat, kérlek! – Utasította Betti a dolgozóit.

Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és Brigitta lépett be a nyakában egy centiméterrel.

• Szia! Látom, már készülődtök az esti bulira! – Üdvözölte a barátnőjét. – Kérhetnék egy limonádét?
• Hát, persze! – Felelte Betti. – Fáradtnak tűnsz. – Tette hozzá.
• Rengeteg munkák van. Eddig is sok volt a megrendelés, de most, hogy Tulasi és Georg is ránk bízta a táncosok fellépő ruháinak az elkészítését, szusszanásnyi időnk sincs. – Mesélte Brigitta, miközben lerogyott egy székre és belekortyolt a hűsítő italba.
• Arra nem gondoltál, hogy fel kéne még venni valakit? – Kérdezte Bettina.
• De igen. Varrónőkre is szükségünk lesz még. Viszont, hála Istennek, ma érkezik egy új divattervező kolléga. Giorgio eddig Milánóban dolgozott. Az egyetemre jártunk együtt.
• Giorgio? Ez az igazi neve? – Tudakolta Betti.
• Nem. De sokkal jobban illik rá, mint a Gyurika. Majd meglátjátok. Egy igazi jelenség. – Mesélte a lány mosolyogva. Egészen felderült az arca, miközben a barátjáról mesélt.
• Nagyon kíváncsi vagyok rá! Hozd el az esti buliba! Szeretettel várjuk! – Invitálta Betti.
• Rendben, ez jó ötlet! Imád bulizni. Nagyon mókás teremtés, soha nem tagadta, hogy meleg. – Felelte Brigi. – Most viszont vissza kell mennem. – Mondta, miközben felállt és letette az üres poharat. – Lehet, hogy késünk egy kicsit. Ki kell mennem Giorgio elé a reptérre. Nem tudom, mekkora lesz a forgalom.
• Most aztán izgalmas este előtt állunk. Vajon, hogy fogják fogadni Giorgiót? – Tűnődött a kispanda.

Este hét óra körül érkeztek a vendégek a születésnapi buliba. Vidám zene és élénk csevegés folyt, amikor megérkezett Brigitta és az új kollégája.

• Minden rendben volt az úton, szívem? – Kérdezte a lányt a férje, Milán.
• Igen, persze. – Felelte. – Szeretném nektek bemutatni egy kedves barátomat, Giorgiót. Szintén divattervező, együtt fogunk dolgozni és ő is az utcában fog lakni.

A társaság szívélyesen üdvözölte a vendéget. Giorgio nagyon elegáns volt. Valódi Armani öltönyt viselt és halvány rózsaszín inget. A hozzá értő szem azonnal láthatta, hogy csupán a cipője egy átlag havi fizetésbe kerül. Jobb kezében egy hófehér havanese kiskutyát tartott. Az állat tűzpiros kabátkába volt öltöztetve, a feje búbján pedig copfja volt.

• Nagyon kedves, hogy máris meghívtak! Egy doboz bonbon az ünnepeltnek. – Mondta és átnyújtott egy masnival átkötött csokoládét Bettinának.
• Nagyon köszönöm! Azt javaslom, hogy tegeződjünk, hiszen szomszédok leszünk. – Mondta Betti.
• Egy divattervezőnek itt mindig lesz munkája! Öt nő van a családomban. – Mondta vidáman József, miután bemutatkozott.
• Kellemesen utaztál? – Kérdezte Piroska.
• Igen. – Felelte Giorgio. – Tiszta volt az ég, így gyönyörű volt a kilátás a repülőből. Egy kicsit aggódtam, hogy Macikám, hogy fogja viselni, mert most repült először, de szerencsére minden rendben ment. – Tette hozzá, és megsimította a kutya fejét.

Ekkor lépett be Tulasi. A nő élénk, mintás szárit viselt.

• Che bella donna! – Kiáltott fel Giorgio. – Micsoda egzotikus szépség! Már látom magam előtt, hogy milyen gyönyörű estélyi ruhákat tudnék neki tervezni.
• Ő a feleségem, Tulasi. – Mondta büszke mosollyal Arnold.

Tulasi átadta a születésnapi ajándékot Bettinek.

• Hosszú távon tervezitek a közös munkát? – Kérdezte Arnold Giorgiót és Brigittát.
• Igen. Legalább fél évig maradok. Éppen ezért béreltem ki azt a kis házat a túloldalon. – Felelte Giorgio.
• Budapesti vagy?
• Nem, Debreceni, de tizenkét évig Olaszországban éltem.

Ebben a percben léptek be a gyerekek, akik idáig kint játszottak. Megpillantották az ismeretlen vendéget, aki egyik kezében egy borospoharat a másikban pedig egy kiskutyát tartott.

• De aranyos kutyus! Megsimogathatjuk? – Kérdezte Kitti és azon nyomban odaszaladt Giorgióhoz.
• Igen, de nagyon vigyázzatok rá! Macikám a legdrágább kincsem! – Mondta, majd oda adta a kislánynak a fehér szőrpamacsot.

Giorgio a felnőttek felé fordulva folytatta.

• Akkor fogadtam örökbe Macikámat, amikor az az átkozott Vincenzo megcsalt. Teljesen összetörte a szívemet. – Mondta szomorúan.
• Itt biztosan jól fogod érezni magad! – Mondta Brigitta és vállára tette a kezét. – Sok munkánk lesz és nagyszerű a társaság. Minden héten buli van!
• Figyelj, Giorgio! Én is szingli vagyok, úgyhogy együtt is pasizhatunk. – Mondta Irina.

Az egész társaság jót nevetett. Egyedül Károly volt, aki távolról, csendben figyelte a jelenetet.

Milán és Brigitta Károly és Dorottya egyik kiadó lakását szerették volta kibérelni Giorgiónak. Dorottyának mindegy volt, hogy ki veszi ki, csak kulturált legyen és fizessen, Károly viszont határozottan kijelentette, hogy az ő lakásában nem lakhatnak melegek. A felesége nagyon kellemetlen helyzetbe került, és végül ő segített Brigittának egy másik lakást találni Giorgio számára.

• De jó, hogy ilyen könnyen beilleszkedett a társaságba! – Örvendezett Brúnó. – Még mindig tartok tőle, hogy lesznek, akik támadni fogják, de ha van egy jó baráti köre, az nagy segítség.

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere