A baleset (Ezért a biologikus ok miatt reagálunk eltérő módon stresszhelyzetben)
(Kép forrása: pixabay.com)
Gyönyörű tavaszi délután volt. A Nap már lemenni készült a Tulipán Sétány fölött. Piroska és Betti a teraszon üldögélt kezükben egy-egy kehely fagylalttal. Brúnó a pázsiton heverészett, természetesen láthatatlanul.
- Józsi dolgozik? – Kérdezte Betti a nővérétől.
- Igen, ügyeletes. Csak reggel jön haza. – Hangzott a válasz.
- Szilvi is bent van a kórházban?
- Igen. Ez az élete. Szinte minden nap önkéntes munkát végez iskola után.
- Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jó pszichológus lesz, mint az apja.
- Igen. Teljes egészében az ő jellemét örökölte.
- Mond csak, nem néznek furcsán a kollégái Józsira, amiért alternatív gyógymódokkal is foglalkozik?
- Vannak néhányan, akik nem értik, de szerencsére már sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel korábban. Egyre többen ismerik fel, hogy a betegségeknek lelki okai vannak.
A két nővér önfeledten beszélgetett. Piroska elindult, hogy hoz két limonádét. Már lépett volna be a házba, amikor a élese fékcsikorgást hallottak. Mire odanéztek egy fiatal fiú hevert az úttesten, a biciklije néhány méterrel arrébb összetörve. A kocsiból kiugrott a sofőr és szólongatni kezdte áldozatát.
- Úristen! – Ordította Piroska, és már rohant is oda. Ellenőrizte a fiú pulzusát, konstatálta, hogy életben van. – Betti hívd a mentőket! Én értesítem Józsit. – Adta az utasítást a húgának.
Betti viszont földbe gyökerezett lábbal állt, látszott rajta, hogy teljesen lefagyott.
- Nem hallod, mit mondtam?! – Folytatta a nővére.
A lány továbbra se reagált, ezért Piroska magához ragadta a telefont. Kihívta a mentőket, majd szólt a férjének, hogy baleset történt és sérültet visznek a kórházba.
- Betti, keressük meg az igazolványait! A családját is értesíteni kell. – Folytatta tovább.
Betti lassan elindult. Szétnézett az úton a szétszóródott holmik között, de nem talált semmit. Piroska megtalálta a fiú mobilját, igaz két darabban. Azonnal összerakta és már hívta is az „Apa” néven rögzített számot. Tájékoztatta a történtekről, majd biztosította a segítségéről.
Közben megérkezett a rendőrség is. Betti továbbra is lefagyva dadogott, a sofőr rettegett, Piroska viszont ésszerű választ adott minden kérdésre. A mentők elvitték a beteget, a két nő kocsiba ült és indult a kórházba.
Betti leült a folyóson, Piroska idegesen sétált fel-alá, Szilvi csatlakozott hozzájuk. Hamarosan megérkezett Józsi.
- Jó hírem van. – Kezdte. – A fiú visszanyerte az eszméletét. Elvégeztek nála néhány vizsgálatot, de hála Istennek úgy tűnik, karcolásokkal megúszta. Azt javaslom, most már próbáljatok megnyugodni. Gyertek a büfébe! Meghívok mindenkit egy süteményre.
Hamarosan kezdett mindenki lehiggadni.
- Azért nem semmi, hogy anyának milyen lélekjelenléte volt! – Mondta Szilvi.
- Igen. Én csak álltam leblokkolva. – Tette hozzá Betti. – Azt hiszem, stresszes helyzetben mindig ő cselekszik hamarabb.
József elmosolyodott.
- Ennek is meg van az oka. Ha egy trauma, egy DHS kibillent minket az érzelmi többletünkből – ami a természetes alapállapotunk lenne -, akkor két féle módon tudunk reagálni. Érzelmi alulműködéssel vagy túlműködéssel. A jobbkezes nők általában túlműködésesek, a balkezesek alulműködésesek. A férfiaknál pont fordítva van. Persze vannak kivételek. Ismertem egy ikerpárt, akik közösen éltek meg édesanyjukkal egy nagy traumát a magzati korban. Náluk az első súlyos érzelmi veszteség a programozó DHS már adott volt. Emiatt ők fordítva reagáltak.
- Milyen érdekes! – Ámult Szilvi.
- Igen. Ha tisztában vagyunk ezekkel a biológiai törvényekkel, akkor jobban megértjük magunkat és másokat. Végül is teljesen logikusan működik.
Brúnó elégedetten bólogatott. - Pontosan így működik a biologika nem csak az embereknél, hanem az állatoknál és még a pandáknál is.
grace.spiritualis.studio@gmail.com