A shopping királynő, Így válhatsz vásárlás mániássá
Brúnó egy irodaház előtt találta magát.
- Megnézem, kik dolgoznak itt. Lehet, hogy van, aki segítségre szorul. – Gondolta.
Felmászott egy fára és benézett a szemközti ablakon.
Ildikó, a negyvenes éveiben járó titkárnő az íróasztalánál ült. Hosszú, sötét haját lófarokban viselte. Csak kicsit sminkelte magát, mindössze szempillaspirált és szájfényt használt.
Nem szerette a munkáját, de „valamiből meg kell élni”, mondogatta. Keveset keresett, de legalább albérletre, ételre és ruhára tellett.
Szorgosan gépelt, néha belekortyolt a teájába.
- Ildikó, nem látta bordó mappát? – Kérdezte a főnöke.
- Nem, nem láttam.
- Tegnap az asztalomon hagytam. Most nincs ott.
- Nem nyúltam az asztalához. Talán máshol hagyta.
- Nem vitte el véletlenül fénymásolni?
- Tényleg nem láttam.
- Határozottan emlékszem, hogy itt volt. Biztosan eltette. Kérem, nézze meg a polcon.
- Higgye el, nem láttam.
- Márpedig biztosan maga tette el!
- A fiókokban megnézte?
- Ne oktasson engem! Semmire nem haladunk maga miatt! Mihaszna teremtés! – Ezzel dühösen kiviharzott és becsapta az ajtót.
Ildikó feldúltan üld vissza az asztalához. A munkáját is unta, de az, hogy folyton kritizálják, kivált képen bosszantotta.
Folytatta a gépelést. Gyakran mellé ütött. Közben időnkét az órára pillantott. Alig várta az ebédszünetet.
Végre kimehetett a napfényre a sötét irodából. Kicsit megnyugodott és evett valamit. Utána bement a kedvenc turkálójába.
- Hátha találok valami szépet! – Gondolta izgatottan. 500-1000 Ft-ot kibírok.
Gondosan átnézett mindent. Végül a választása egy zöld szoknyára esett.
- Legalább valami jó is történt ma. 750 Ft, megérte.
A délután során igyekezett elkerülni a főnökét. Brúnó látta, hogy Ildikónak gondjai vannak, ezért láthatatlanná változott és hazáig követte. A lány otthon örömmel próbálta fel az új szoknyát.
- Vajon van hozzá illő blúzom? – Azzal kinyitotta a szekrényt. – Nahát, hogy nekem mennyi „rongyom” van. – Gondolta meglepetten.
Brúnó örült a lány felismerésének. Tudta, itt az idő, hogy sugalmazza neki a gondolatokat.
- Mikor vásároltam össze ennyi mindent? – Tűnődött. – Ezt a lila blúzt akkor vettem, amikor összevesztem anyámmal, azt a farmert meg akkor, amikor a főnököm letolt, amiért kevés cukrot tettem a kávéjába. Nahát, akkor vásárolok, amikor valakivel összekülönbözök!
Meg volt hát, a felismerés. A ruhavásárlást ÉRZELMI HIÁNYTÖLTÉSre használta, rendszerint akkor, amikor KRITIKÁT KAPOTT. Ezt minden alkalommal úgy élte meg, hogy NEM FOGADJÁK EL.
- Ezen változtatni fogok. – Határozta el. Hétvégén selejtezek. Gyűjtenek ruhákat szegényeknek, elviszem nekik, amire nincs szükségem. A jövőben pedig igyekezni fogok, higgadtan, de határozottan kiállni magamért.
- Mai küldetés teljesítve! Valaki ismét felismerte a bennünket mozgató láthatatlan érzelmi elemet, a FüggElmet. – Gondolta elégedetten a kispanda. – Ideje valami rágcsálni valót keríteni.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
