(Kép forrása: pixabay.com)

A hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszott. Minden diák izgatottan várta a nyári szünetet, nem különben a tanárok. A Tulipán Sétány lakói a tanév utolsó hetében jártak. BMR Brúnó jól tudta, hogy nem mindenki azonos módon éli meg ezeket a várva várt napokat sem. Láthatatlanná változtatta magát, és figyelte, mi történik.

Zsófi becsukta a könyvét és unottan ballagott be a terembe becsengetéskor.

• Gyerekek, mint tudjátok, az utolsó két napon minden osztály oda megy, ahova csak szeretne. – Kezdte a tanárnő. Az osztályban hangos éljenzés hallatszott. Csak egy gyermek nem örült. Zsófi számára az iskolai kirándulások a hétköznapoknál is nagyobb kihívást jelentettek. – Holnap meglátogatjuk a Nemzeti Múzeumot, pénteken pedig a Városligetbe megyünk, ahol egész nap játszhattok. Edit néni és Ági néni fog elkísérni titeket. – Ez utóbbi programot nagy lelkesedéssel fogadta a 6. osztály.
• De anya, muszáj elmennem? Már úgy se tanulunk. – Kérlelte otthon az édesanyját.
• Kislányom, tudod, hogy három napot igazolhatok egy évben. Ezeket már elhasználtuk. – Felelte Betti, aki egyáltalán nem lepődött meg a lányának ezen a kérésén.
• De akkor sem szeretnék elmenni.
• Lehet, hogy jól fogod magad érezni a többiekkel. – Próbálta bátorítani az anyja.
• Nem értesz semmit! – Felelte csalódottan a kislány. Határozott léptekkel bevonult a szobájába. Néhány perc múlva megjelent a hegedűjével és elindult a zeneórára.

Másnap a diákok izgatottan sorakoztak. Zsófi egy füzetet szorongatott a kezében, jegyzetelni akart a múzeumban.

• Zsófi, nincsen párod, menjél hátra! – Kiáltotta hangosan egy nagyszájú kislány, Alíz. Zsófi először figyelmen kívül hagyta, de a lány fojtatta. – Menjél hátra, nincsen párod!
• Nem megyek, jól vagyok itt. – Felelte és igyekezett higgadtnak tettetni magát.

A többiek is rákezdtek, mindenki azon volt, hogy hátraküldje.

• Mi ez a hangzavar? – Kérdezte Ági néni.
• Nem akar hátramenni, pedig nincs párja.
• Zsófi, kérlek, menj hátra! – Utasította a tanárnő.

A kislány határozottan előre nézett és úgy tett, mint ha nem hallotta volna.

• Zsófi, megkértelek valamire. Miért húzod ezzel az időt? Indulni szeretnénk.

Ekkor lépett közbe Edit, aki az elejétől fogva tanácstalanul figyelte a jelenetet.

• Miért kellene hátra mennie? Nem mindegy, hogy ki hol áll? – Kérdezte aggódva.
• Felőlem! – Rántotta mega vállát a kolleganője és előre ment.

Brúnó örömmel látta, hogy van olyan pedagógus, aki mer változtatni az ésszerűtlen, sőt megalázó szabályokon.

A csoport elindult a múzeum fele. A többség hangos csacsogásba kezdett. Megvitatták, ki hova megy nyaralni, milyen táborban fog részt venni, hogy végre találkoznak a nagyszülőkkel és az unokatestvérekkel. Zsófi elővette a telefonját és a fülhallgatót és zenét kezdett hallgatni.

• Nézzétek, bedugta a fülét! – Kiáltotta Alíz.
• Biztos operát hallgat! – Mondta egy kisfiú. Az egész osztály hangosan felnevetett.
• Tanár néni, nem tilos zenét hallgatni? – Csatlakozott hozzá egy társuk, Kata.
• De igen. Zsófi, légy szíves, hagyd abba.
• Ági, kérlek! – Kelt ismét a kislány védelmére Edit.

Ágnes kezdett egyre dühösebb lenni a kolleganőjére, aki immár másodszor mondott neki ellent a gyerekek előtt, ezzel ÉgedElmet okozva neki. Viszont nem akarta az utolsó napokat veszekedéssel elrontani. Zsófi továbbra is úgy tett, mint ha nem hallott volna semmit.

Amikor megérkeztek a múzeumba, kikapcsolta zenét, mert érdekelte, mit mond a tárlatvezető. Elővette a füzetét és szorgosan jegyzetelni kezdett. Egy idő után egészen jól érezte magát. Belemerült a festmények csodálatos világába, egyik képtől szaladt a másikig, volt, amikor visszament, hogy kérdezzen a tárlatvezetőtől. Végre Érzelmi Többlet állapotban volt, megélte a flow élményét.

A többi gyereket nem igazán érdekelték a művészeti alkotások. Beszélgettek, csoki papírt zörgettek, és a szabadba vágytak. Nem értették a különc osztálytársnőjüket.

• Ez hülye! Még ilyenkor is leír mindet, pedig nem kéne. – Kiáltotta Kata.
• Operát hallgat és festményekről jegyzetel, mondtam én, hogy nem normális. – Kontrázott rá Alíz.

Kiérve az épületből Zsófi ismét elővette a fülhallgatót és egész úton a jegyzetét olvasgatta. Még mindig magányosnak érezte magát, de már volt olyan tevékenysége, ami örömet okozott neki.

• Jól érezted magad az osztállyal, kislányom? – Kérdezte az anyja a vacsoránál.
• Ne beszéljünk róla! – Vágta rá a lány.

Később a gyerekek kimentek a kertbe, ekkor József a sógornőjéhez fordult. – Zsófi az érzelmi veszteséget követő első lelkiállapotban, a Malom lelkiállapotában, (almában) van. Ezért nem mondta el, hogy mi történt ma. De egészen biztos, hogy újabb vereséget szenvedett el.

• Ez szörnyű! Gyűlöli az iskolát, hiába kitűnő tanuló. Mit tehetnénk? – Kérdezte tanácstalanul Betti.
• Még nem tudom, de kitalálunk valamit, mert ez nem mehet így tovább. – Felelte Józsi.

Elérkezett a tanév utolsó napja. Zsófi a városligeti játéktól még inkább tartott, mint a múzeumlátogatástól. A fülhallgatójával és két könyvel felszerelkezve érkezett: egy zeneelmélettel és Beethoven életével. Most senki sem kísérelte meg hátraküldeni, mégis úgy döntött, hogy a sor végére áll.

Ágnest semmi sem érdekelte, csak ússzák meg a napot baleset nélkül, Edit viszont jobban aggódott Zsófiért, mint az egész osztályért összesen.

Amikor megérkeztek, a kislány letelepedett egy fa alá és olvasni kezdett. Egészen belemerült, körülötte megszűnt a tér és az idő. Nem a saját életét élte ezekben a percekben, hanem Beethovenét.

• Legalább nem csinál semmi galibát ez a kis különc. – Gondolta Ági néni.

Zsófi elővett egy doboz epret a táskájából és körbenézett. Hátradőlt és élvezte egy kicsit a napsütést, majd folytatta az olvasást.

• Nahát, ez meg mit csinál? – Hallatszott Aliz hangja. Zsófi figyelmen kívül hagyta.
• Már megint olvas. – Kiáltotta Kata.
• Ez nem normális! Más utál tanulni, ez meg akkor is azt csinálja, amikor nem kéne. – Folytatta Kriszti.
• Biztos egész nyáron tanulni fog!
• Hogy ez mekkora hülye!

Zsófi még mindig nem reagált, de már nem tudott az olvasottakra koncentrálni.

Valaki mögé ment és elkezdett szamárfület mutogatni neki. A következő percben Gergő oldalról lefröcskölte egy vízipisztollyal, Kata kikapta a kezéből a könyvet, Kriszti és Alíz pedig elvették az epret és elkezdték enni.

Zsófi felállt és határozott pillantást vetett rájuk. Nem szólt egy szót sem, de a többiek kezdtek megijedni. Kikapta Kata kezéből a könyvet, majd a dobott epret is visszavette és a földhöz vágta.

Határozott léptekkel elindult, kezében a könyveivel. Az arcán végigfolytak a könnyek. Ági néni, aki csendben nézte végig a jelenetet, csak akkor kapott észbe, amikor rádöbbent, hogy a kislány a földalatti felé vette az irányt.

• Hova mész? Nem merészeld! Azonnal gyere vissza! – Kiáltotta.

Edit jóval messzebb volt, mint Ági, de aggódva rohant utána. – Utána megyek, megoldom! – Kiáltotta a kolleganőjének.

Hátrébb szállt fel, mint a kislány, mert tudta, hogy most nyugalomra van szüksége, de folyamatosan figyelte.

• Nagyon jól csinálja! Meghagyja neki a gyász idejét. – Helyeselt a kispanda.

Zsófi tudta, hogy az anyja nem értené meg, ezért a nagynénjéhez ment. Az egész családot a teraszon találta.

• Zsófi, édesem, mi történt veled? Hogy kerülsz ide ilyenkor? Jézusom, te sírtál! – Kezdte aggodalmaskodva Piroska.

Néhány méterrel mögötte kifulladva érkezett Edit.

• József, Piroska, rettenetesen sajnálom, ami történt. Egy biztos: a mai napon végeztem az iskolával, beadom a felmondásom.
• Kérlek, üljetek le és mondjátok el, hogy mi történt! – Kérte Józsi.
• Zsófi zokogva mesélte el a történteket.
• Nos, először felhívjuk édesanyádat, hogy itt vagy…. Betti, Zsófi itt van nálunk. Ne aggódj, minden rendben. De munka után, gyere ide, kérlek!

Piroska bevitte a zaklatott kislányt, ekkor Editből tört ki a panasz áradat.

• Ez borzalmas! Birkákat nevelnek a gyerekekből, amelyik pedig érzékenyebb vagy más, mint a többi, azt teljesen tönkreteszik. Nem akarok ebben részt venni.
• Teljesen megértelek. – Monda Józsi.
• Amióta elvégeztem a BMR és az újmedicína tanfolyamot, egy csomó dolgot máshogy látok. – Folytatta a kétségbe esett tanárnő.
• Figyelj rám! Egy ideje fontolgatok egy dolgot: arra gondoltam, létrehozhatnánk egy magániskolát.

Brúnó örömmel csóválta a farkát! – Végre, egyre többen vannak, akik mernek változtatni!

Grace

Kövesd Brúnót!

Lélek és kultúra

Grace Spirituális Stúdió 

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Belső Megélések Rendszere