Szexmániás vagy Bélám?

Brúnó egy budapesti bérház udvarán találta magát. Felcammogott a verandára és figyelt. Lépteket hallott, ezért gyorsan elbújt egy sarokban.

Béla, az ötvenes éveiben járó özvegy férfi érkezett haza új barátnőjével, a nála közel húsz évvel fiatalabb Ágival. A maci kintről figyelte, hogyan alakul a pár estéje.

Béla kiment a konyhába egy pohár pezsgőt tölteni. A lány ezalatt végigpásztázta a nappalit. Az egyik polcról Ildikó, a három éve halott korábbi feleség képe nézett vele farkasszemet.

Nagyon szép nő, állapította meg. Vajon milyen lehetett? Okosabb, mint én? És csinosabb? Talán Béla még mindig nem tudta elfelejteni? Lehet, hogy még a holmiait is őrzi?

Egy hirtelen gondolattól vezérelve kinyitotta a szekrényt. Nagy meglepetésére csak férfiruhákat látott, azonban hirtelen hatalmas csörömpölés közepette valami kidőlt a szekrényből. Ági sikított, Béla pedig ijedtében leejtette a pezsgős poharakat. Berohant a szobába és farkasszemet néztek. (Mindketten elszenvedtek egy DHS-t.)

Mi az ördög történt?
Ezek az izék kiestek.
Úgy látom nem törtek össze. Csak szétestek.
Mik ezek? Ezek nem is guminők?
Guminők? Mi jut eszedbe? Ezek próbababák.
Minek az neked?
Szívem, említettem, hogy osztályvezetőként dolgoztam a nagyáruházban.
És? Miért loptad el őket?
Nem nevezném lopásnak. Amikor megszűnt a cég, mindenki elhozott ezt-azt.
És az talán nem lopás? Tudod mit, én elmegyek. Pezsgőzz inkább a babáiddal! – Hangosan becsapta maga mögött az ajtót és elviharzott.

Közben a szomszéd Mari néni tanúja volt a jelenet végének. Otthonkában és papucsban rohant Juliskához.

Juli! Béla szexmániás. Babákat tart.

Brúnó a fejét csóválta. „Ez a vélelem. Micsoda pletykákat (rágalom) indíthat el! De törődjünk előbb a lánnyal!” Lecammogott a lépcsőn, kiment az utcára és felmászott egy fára. Megpillantotta Ágnest, amint a kocsiban épp a kormányra dőlt. „Ideje felnyitni a szemét. Küldjünk neki gondolatokat!”

Ági eltűnődött: talán túlzás volt tolvajnak nevezni új kedvesét. „Végül is tényleg sokan elcsentek dolgokat a munkahelyükről. Erzsi néném műtőskendőket hozott haza a kórházból, Józsi bácsi meg szerszámokat a gyárból. Kiszállt a kocsiból és lassan visszasétált az emeletre. Béla épp az üvegcserepeket seperte össze.

Bejöhetek? – Kérdezte.
Gyere csak! Vigyázz, bele ne lépj egy szilánkba! Tudod a kis barátnőim – ezzel a két szétesett próbababára mutatott – nem söpörtek fel.
Ne haragudj! Nem gondoltam végig. Igazad van, régebben tényleg sokan ezt csinálták. Lehet, hogy azért, mert abban az időben korlátozták a magántulajdont? Egyszerűen csak így vettek revansot az emberek az államon.
Hát, persze. Bosszút akartak állni. A háborús VeszTeségekről nem is beszélve ...”
Így már érthető. Elpusztult, elvették, nincs. A vagyonbiztonság érzete FüggElembe került. De legalább az este lesz társaságunk ...

Mindketten felkacagtak a kintről hallgatózó Juliska és Marika nagy meglepetésére.

Maradt még pezsgő?
A szekrényben találsz poharakat.

Másnap reggel Marikánál csengettek. Döbbenetére Béla és Ági álltak az ajtóban egy-egy próbababát tartva.

Marika néni, úgy tudom, ön szeret varrni. Kérem, fogadja el ezt a két babát. Nekem nincs rá szükségem, önöknél jobb helyen lesz.
Nahát, nagyon köszönöm! Fáradjanak beljebb! Épp most készült el a kávé