A festőnő, ilyen az érzelmi többlet állapota
(Kép forrása: pixabay.com)
Brúnó úgy döntött megnézi Edit egy napját, ezért már reggel az iskolaudvaron tisztogatta a bundáját. A tanárnő egy csésze teával a kezében lépett ki az udvarra. Volt még negyed órája a tanítás kezdetéig, gondolta élvezi egy kicsit a napsütést.
A terve azonban hamar meghiúsult, amikor hangos kiabálást hallott. Két gyerek verekedett a földön, és legalább harminc hangosan bíztatta őket. Letette a teát és már sietett is oda.
A tömeggel abbahagyatta a kiabálást és szétválasztotta az egymással harcoló két kisfiút. Épp ezzel az osztállyal volt az első órája. Úgy döntött félreteszi a tananyagot és a történtekről fog beszélgetni velük. Kiderítette, hogy mi volt a konfliktus, ebben az esetben egy félreértés. A többieket megkérte, hogy máskor ne biztassák verekedésre a társaikat, mert ezzel csak növelik az ÉgedElem amúgy is meglévő erejét. Történhetnek egy KüzdElem során olyan testi vagy lelki sérülések amelyek visszafordíthatatlanok és egy életre megmaradnak a két félben.
- Jól tette, hogy megváltoztatta az eredeti óratervet! – Örvendezett Brúnó. – A veszteségek feldolgozása és a békés osztályközösség nagyon fontos. Ha ez meg van, a tanulás is jobban fog menni.
A tanárnő ma korán végzett az iskolában, ezért nekilátott szokásos feladatának, amit hetente legalább egyszer elvégzett. Bevásárolt az öccse gyerekeinek és átvitte hozzájuk az ételt. A szokásos látvány fogadta: Zsolt rohant kártyázni, Andrea pedig részegen ordibált a gyerekekkel. Edit vacsorát készített a kicsiknek és eljött. Mindig megviselték ezek a látogatások, mégis úgy érezte, nem hagyhatja magára a három gyereket.
Hazaérve lerúgta a magas sarkú cipőjét, töltött magának egy pohár bort és lerogyott egy fotelbe. Rövid ideig pihent, majd felment az emeletre. Innen még feljebb vette az irányt, egyenesen a padlásra. Stabil létra vezetett a titkos helyiségbe. Kinyitotta az ablakokat, feloltotta a villanyt, bekapcsolta a CD lejátszót és megnyújtott egy gyertyát. Nagyon kellemes, faburkolatú helyiség volt, mely az évek során műteremmé alakult át. Ez az ő titka volt, senki sem tudott róla, kivéve egy valakit. Töltött magának egy pohár vizet és leült a vászon elé.
Festeni kezdett. Lassan körvonalazódott a középkori vár, a lemenő nap és a fák. Gyönyörű tájkép született. Érezte, hogy ez az alkotás különösen jól fog sikerülni, de talált még rajta javítani valót. Teljesen belefeledkezett a munkába. Csak azért állt fel néha, hogy elölről indítsa a CD-t. Épp negyedszer tette ezt, amikor észrevette, hogy odakint besötétedett. Este tíz órára elkészült a festmény. Boldog volt. Tudta, hogy ez az alkotás annál is jobban sikerült, mint amit elképzelt.
- Nahát, fel se tűnt, hogy lehűlt a levegő! És éhes sem voltam egészen idáig, noha órák óta nem ettem. A hátam se fáj, pedig amikor dolgozatokat javítok, mindig megfájdul. – Tűnődött.
Brúnó boldogan bólogatott. – Ez az érzelmi többlet állapota, a flow.
Edit egyre többet volt ilyen állapotban, és egyre csodálatosabb képek születtek a keze alatt.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
