A fiatal apácanövendék
Meleg, nyári reggel volt. A Nap sugarai vidáman táncoltak a kórház ablakain. BMR-Brúnó az okos vörös panda láthatatlanná változott és beosont a folyósóra, ugyanis tudta, hogy az elkövetkező napokban érdekes dolgok fognak történni.
Szilvi lélekszakadva érkezett, pedig még nagyon korán volt. Aggódott egy gyermekért, aki életveszélyben volt.
- Nyugodj meg! Most nem tehetünk semmit. – Mondta kedvesen a főnővér, Erika.
- Biztosan nem mehetek be hozzá? – Kérdezte a lány kétségbeesetten.
- Sajnos nem. Az intenzíven van. Miért kockáztatnák, hogy bevigyünk valami fertőzést? Az ebben az állapotban végzetes lehet.
- Jól van, igazad van! – Sóhajtott Szilvi.
- De van egy másik dolog, amiben segíthetsz.
- Tényleg? Mi lenne az?
- Érkezett egy új önkéntes nővér. Nagyon félénk, alig beszél. Talán te segíthetsz neki egy kicsit feloldódni.
- Szívesen!
- Az öltözőben van. Megtennéd, hogy megmutatod neki az osztályt? Utána pedig együtt kioszthatjátok a reggelit.
- Persze, szívesen! – Válaszolta a lány és már indult is az öltöző fele.
- Szia! Te vagy az új nővér? – Kérdezte kedvesen.
- Szia! – Hangozott a rövid válasz.
Sovány, szőke hajú lány volt, hosszú szürke ruhát és fehér főkötőt viselt, a nyakában egy ezüstláncot hatalmas feszület.
- Szilvi vagyok. A főnővér kért meg, hogy mutassam meg neked az osztályt. – Mondta és a kezét nyújtotta az új kolleganőnek.
- Magdolna vagyok. – Felelte és bátortalanul viszonozta a kézfogást. – Ne fáradj miattam!
- Ugyan már! Szívesen segítek. Na, gyere! – Mondta és kifele invitálta.
- Nővérnek tanulsz? – Kérdezte.
- Igen.
- Pesti vagy?
- Nem, Zalaegerszegről költöztem ide.
- Ó, az nagyon szép város! Egyszer voltam ott apukámmal. – Mondta Szilvi.
Magdika továbbra sem beszélt sokat. Szilvi megmutatott neki minden szükségeset, majd együtt kiosztották a reggelit a gyermekosztályon. Mindenkinek feltűnt, hogy az új lány teljesen megváltozik, amikor a kis betegekkel foglalkozik. Mosolyog, kedves és egészen beszédes. Ilyenkor meg-meg csillantak benne az érzelmi többlet jelei.
Ebédidőben Szilvi egyedül találta Magdolnát az étteremben.
- Leülhetek? – Kérdezte.
A lány meglepetten ránézett és vállat vont. Szilvi ezt igennek vette.
- Hogy telik az első napod? – Érdeklődött.
- Jól.
Szilvi egyre inkább érezte, hogy nem lesz könnyű barátságba elegyedni ezzel a különös lánnyal.
Ekkor egy ápoló fiú, Szabolcs lépett be az ebédlőbe, aki jó barátságban volt Szilvivel.
- Szia! De jó, hogy látlak! Hallom, lett egy kishúgod! – Üdvözölte.
- A szüleim örökbe fogadták Kittit. Olyan boldog vagyok! – Válaszolta Szilvi lelkesen. – Szabolcs, had mutassam be neked az új önkéntes nővérünket. Magdika Zalaegerszegről érkezett.
- Magdi vagyok. – Mondta csendesen a lány miközben bólintott, de a kezét nem nyújtotta.
- Üdv. a csapatban! Szabolcs vagyok. – Köszöntötte kedvesen a fiú. - Úgy látom nagyon jó kezekbe kerültél. Szilvia nagyon lelkes nővér és úgy ismeri a kórházat, mint a tenyerét.
A lány csak zavartan bólintott.
- Tudod, nagyon jó csapat a mienk. Szeretünk együtt szórakozni munka után. Péntek este néhány kollegánkkal koncertre megyünk, utána beülünk valahova egy fagyira vagy egy italra. Örülnénk, ha velünk tartanál. – Invitálta a fiú.
- Igen, én is ott leszek. Gyere te is! – Tette hozzá Szilvi.
- Nem, köszönöm! Én nem járok ilyen helyekre.
- Figyelj, én sem iszom alkoholt, de azért jó a csapattal lenni.
- Tényleg nem.
- Ahogy gondolod.
- Apáca szeretnék lenni.
Ez a válasz egy kicsit meglepte Szilvit és Szabolcsot, de igyekeztek ezt nem mutatni. Ugyanakkor ez megmagyarázta Magdika különösen szolid öltözetét.
Másnap reggel Szilvi a büfében találta a barátai.
- Meghívhatlak egy teára? – Kérdezte Szabolcs Vikitől.
- Nem, kössz! Presszókávéra van szükségem, lehetőleg egy literre. – Felelte a lány karikás szemekkel.
- Mi van veled ma reggel? – Kérdezte a fiú meglepetten.
- Az az új lány, akivel tegnap beszélgettél ebédnél.
- Magdika?
- Igen, ő. Egész éjszaka úgy ordított, hogy zengett tőle a nővérszálló.
- Pedig nem tűnt nagyszájú lánynak! Miért kiabált?
- Rémálmai lehettek. Egyfolytában azt üvöltötte, hogy „hagyj békén!”, „tűnj innen!”, „ne érj hozzám!”, „vedd le rólam a mocskos kezed!”. Aztán meg, hogy „Isten mindent lát!” és hogy „a pokol tüzén fogsz égni!”.
- A mindenit! Szegény lány! Nagyon súlyos traumákat élhetett át! – Mondta Szabolcs miközben Szilvi kezébe nyomta a Vikinek szánt teát.
- Igen, ez mindent megmagyaráz. – Felelte Szilvi.
Mindketten megértették, hogy a lány súlyos molesztálás, esetleg erőszak sorozat áldozata és ezért akar apáca lenni.
- Pontosan! Ezért határolódik el a világtól, különösen a férfiaktól. – Tette hozzá Brúnó.
- Viki kérlek, ne mond el a többieknek, hogy kiabált. Láttad, milyen félénk. – Kérte Szilvi.
- Ugyan már! Miért járatnám le szegényt?! Egyértelmű, hogy valami szörnyűséget élhetett át. – Felelte, miközben álmos szemekkel belekortyolt a gőzölgő feketekávéba.
- De jó, hogy ilyen figyelmesek és megértőek! – Gondolta Brúnó. – Megértik a lány problémáját, ezért nem okoznak neki ÉgedElemet. – Magdika nem kapott segítséget a sérelmek feldolgozásához, ezért az egyetlen megoldásnak az ElhatárOldódást látja.
- Milyen kár érte! – Sóhajtott Szabolcs. – Egy ilyen szép lány!
- Szép? – Kérdezte meglepetten Viki. – Te szépnek látod őt?
- Nézzétek meg, milyen zöld szemei vannak! És ha ki lenne bontva a haja, még szebb lenne! Meg persze, ha mosolyogna néha.
A két lány rájött, hogy könnyűszerrel egy bombázót lehetne varázsolni új kolléganőjükből.
Brúnó pedig tudta, hogy Szabolcsban megjelent a VonzAlom Magdolna iránt.
grace.spiritualis.studio@gmail.com
