BMR Bruno, a lélekfigyelő

2018\02\14 BMR Bruno Szólj hozzá!

Valentin nap vagy vallásháború

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó örült, hogy Szilvi megismerkedett Rashiddal. A találkozójuk történetesen Valentin napra esett. A kispanda kora délután már egy fotel alól leste az eseményeket.

Hazaérve Piroskát meglepő látvány fogadta: Szilvi sminkelt. Ahhoz már hozzászokott, hogy a kisebb lánya szépítgeti magát, ezért adott neki néhány kozmetikumot, hogy ne az övéit használja. A vörös rúzst nem volt könnyű kimosni a gyerekruhákból. Az viszont sokkal inkább megdöbbentette, hogy idősebb lányára a szokásos szempillaspirálon és szájfényen kívül szemhéjpúder és pirosító is került. Utána a hajával kezdett kísérletezni. Leengedte hosszú lófarkát, és azon tűnődött, hogy áll jobban: kibontva vagy feltűzve.

Nagyon csinos vagy! – Mondta az anyja. – Örült, hogy végre a tanulás és a munka helyett mással is foglalkozik a lánya. És megállapította, hogy kitűnő ízlése van. Kifejezetten jól sikerült a sminkje, annak ellenére, hogy nem volt benne túl nagy rutinja.
Anya, szerinted, hogy jobb a hajam? – Kérdezte.
Nos, nem is tudom. Várj csak, megpróbáljuk. – Mondta, és hozzálátott egy frizura elkészítéséhez.

Nyolcéves Kitti még egyáltalán nem foglalkozott a valentin nappal. Egyedül egy piros szívet tartó fehér maci tetszett meg neki egy kirakatban, amit a szüleik meg is vettek neki.

Nézzétek, ezt a csokiszivet a padomon találtam. – Újságolta, amikor hazaért.
Vajon kitől kaptad kicsim? – Kérdezte az anyja.
Nem tudom.
Talán van benne üzenet. Bontsd ki!

A kislány kinyitotta és meglepetten vett ki belőle egy üdvözlőkártyát.

„Sok szeretettel Pétertől!”. – Olvasta.

Közben az apjuk, József és a nagynénjük, Bettina is megérkeztek.

Meg vannak a kellékek, segítesz elkészíteni az éttermi dekorációt? – Kérdezte a nővérét és egy hatalmas dobozt tett le az asztalra, benne szívek, lampionok, krepp papírok.
Természetesen, hiszen megbeszéltük. – Felelte Piroska.

Betti már le is ült, és előkapott egy hatalmas szívet és egy üveg csillámport.

Apa, nem probléma, ha ma nem megyek be a kórházba? – Kérdezte Szilvi.
Nem, dehogyis, kicsim. – Felelte József. – Csak nem valami iskolai program?

Álmában se jutott volna eszébe, hogy a lányának más elfoglaltsága is lehet az iskolán és a munkán kívül. Piroska viszont sejtette, hogy más van a dolog mögött és örült neki. Nem helyeselte, hogy a lánya minden idejét a kórházban tölti. Úgy gondolta, fiatal, így szórakozzon is.

Nem, apa. – Felelte Szilvia. – Meghívtak egy teára. – Tette hozzá.
Rendben, kicsim, menj csak el. – Mondta az apja, kicsit meglepődve.
Csak nem Valentin napi randevú? – Kérdezte Betti, miközben ragasztót nyomott az egyik szívre.
Nem igazán. Csak megismerkedtem valakivel. Most jött az iskolába. Az egyik termet kereste. – Válaszolta a lány.
Új fiú? Honnan érkezett? – Kérdezte az anyja.
Képzeljétek, ő Khairavi bátyja. Félig indiai. – Mondta Szilvi és közben sötétkék kardigánját egy rózsaszín blézerre cserélte.
Indiai?! – Piroska rémületében szinte felkiáltott.
Már érettségizett, de biológia szakkörre fog járni, mert orvos szeretne lenni.
Lányom, egy indiaival akarsz randevúzni? – Kérdezte az anyja döbbenten.
Igen… De hát ismerjük a szüleit, miért baj, hogy külföldi?
Arnold és Tulasi nagyon rendes emberek. – Szólt közbe Józsi, aki már sejtette, hogy mi zavarja a feleségét.
Igen, rendesek. De hinduk. – Válaszolta a felesége idegesen.
Miért baj, hogy hinduk? Nem értem. – Mondta Szilvi döbbenten, miközben egy csüngős fülbevalók akasztott a fülébe.
Ugyan, drágám, mi bajod a hindukkal? – Kérdezte a férje.
Az, hogy nem keresztények. – Vágta rá.
Jaj, Piroska, én sem értelek. – Szólt közbe a húga. – Múltkor, amikor Zsófiért mentem hozzájuk, láttam egy képet náluk Jézusról. Azt mondták, őt Isten egyik küldöttének tartják.
Micsoda?
Ahogy mondom. Egyáltalán nincsenek a kereszténység ellen.
Ez igaz?
Hát, persze.
Jól van, lányom. Menj csak el a találkozóra! De jól gondold meg, hogy áttérsz-e! – Mondta Piroska még mindig aggódva és meglehetősen sértettnek tűnt.
Anya! – Szilvi teljesen ledöbbent az anyja reakcióján.
Ugyan, drágám, egy teameghívás, még nem házassági ajánlat. – Mondta mosolyogva a doki.

Brúnó pontosan tudta, mi okozza nő elhatárolódását a többi vallástól: a nagynénje, akinek mindent köszönhetett, hithű katolikus volt. Tudat alatt folyamatosan volt egy RémÁlma: az, hogy valaki elveszi tőle a kereszténységet.

Kállai Lili

Címkék: függőségek Kereszténység Hinduizmus Vallások Párkapcsolat házasság Család barátság Lélekfigyelés

2018\02\13 BMR Bruno Szólj hozzá!

Valentin napi ajándék az élettől

(Kép forrása: pixabay.com)

Az egész Tulipán Sétány a Valentin nap lázában égett. Az üzletek kirakatai megteltek szívecskékkel és plüss állatokkal, az étteremben pedig különleges fogásokkal várták a párokat.

Búrnó tudta, hogy ilyenkor kellemes és kellemetlen meglepetések is érhetik az embereket, ezért most fokozottan figyelt a környékbeliekre.

A legizgatottabbak talán a középiskola diákjai voltak. Már egy héttel korábban e körül forogtak a gondolatok. A fiúk – néhány nagyszájú kivételével - csendben, szégyenlősen tépelődtek magukban: küldjenek-e levelet a kiszemelt lánynak.

Szegények! – Mondta Brúnó. – Érzelmileg lezárták őket, ezért nem tudják kifejezni az érzelmeiket. Ráadásul félnek az ÉgedElem től. Rettegnek attól, hogy írnak a szívük választottjának, a lány viszont nem kedveli, és gúnyt űzve körbemutogatja a levelet az iskolában, vagy akár lefényképezi és feltölti egy közösségi oldalra.

Ezzel szemben a lányok hangosan csacsogva, nevetgélve készültek az ünnepre. Akiknek volt barátjuk, büszkén mesélték, hogy hova mennek vacsorázni a kedvesükkel, mit vesznek ajándékba neki, milyen ruhát fognak viselni, sőt néhányan azt is elmondták, hol és hogyan fogják tölteni az éjszakát. Szolidabb, előnytelenebb külsejű társaik vágyakozva hallgatták a hangadó, csinosnak tartott lányok beszámolóit.

A szebbik nem tagjaival se jobb a helyzet. – Állapította meg a kispanda. – Náluk úgy jelentkezik az érzelmi lezárás hatása, hogy csak a külsőségekkel és a fizikai szintű kapcsolódással törődnek.

Szilvi azon kevés tanulók közé tartozott, akit egyáltalán nem érdekelt ez a nap. Szünetben egy Újmedicína/Biologika című jegyzetet olvasott, és kifejezetten zavarta az osztálytársnői hangos beszélgetése a ruhákról és a kozmetikumokról.

Ebédidőben úgy döntött, átmegy a felső tagozatosokhoz. Legjobb barátnőjének a nála három évvel fiatalabb unokahúgát, Zsófit tartotta. Tudta, a hetedik osztályt szintén érdekli a szerelmesek napja, de Zsófi hozzá hasonlóan kivételt képez. Együtt ebédeltek, közben legalább nyugodtan beszélgethetnek.

Visszafele menet valaki hirtelen leszólította.

Szia! Nem tudod véletlenül, hol találom a biológia termet?

Megfordult, és meglepetésére egy indiai fiú állt előtte, aki tökéletes kiejtéssel beszélt magyarul.

Szia! – Felelte döbbenten. – Én is arra megyek, szívesen megmutatom.
Nagyon köszönöm! – Mondta a fiú. – Tudod, most vagyok itt először, nem rég költöztünk a környékre. Rashid vagyok.
Szilvia. – Mondta a lány és kezet nyújtott. - Ide fogsz járni? – Kérdezte.
Nem, csak az emelt biológia órákra. Tavaly már érettségiztem külföldön, de mivel orvosi egyetemre szeretnék jelentkezni, kell a biológia.
Nahát! – Felelte a lány mosolyogva. – Apukám is orvos, én is erre a pályára szeretnék menni.
Valóban?
Igen. Délutánonként önkéntes nővérként dolgozom a kórházban már egy éve.
Ez fantasztikus!
Az. Nagyon szeretem. Néha azt kívánok, bárcsak ne kéne iskolába járni és ott lehetnék egész nap.

Rashid elmosolyodott. – És milyen orvos szeretnél lenni? – Kérdezte.

Gyerekeket szeretnék gyógyítani. – Felelte a lány őszinte ragyogással az arcán.
Engem több szak is érdekel, nem tudom, melyiket fogom választani. – Mondta a fiú.

Közben megérkeztek a tanteremhez, ekkor Szilvi hirtelen megtorpant.

Mond csak, Khairavi nem rokonod?
Dehogy nem. A húgom. – Felelte Rashid meglepetten. – Ismered talán?
Az unokahúgom barátnője.
Szóval te Zsófi unokatestvére vagy?
Igen.
Nagyon örülök, hogy összebarátkoztak. Féltettem Khairavit. Nem ismer itt senkit, és csak indiai ruhát hajlandó hordani.
Zsófinak is nagy szüksége volt egy barátra, nagyon magányos lány.

Leültek egymás mellé és elkezdődött az óra. Érdekesnek találták, mégis alig tudták megállni, hogy nem beszélgessék végig.

Kifele jövet Rashid megkérdezte:

Lenne kedved meginni velem egy teát? Mondjuk holnap.
Holnap… - Szilvi szóhoz se jutott a meghívás hallatán.
Talán programod van Valentin napra?
Nem, nincs.
Akkor holnap.
Rendben.

Szilvia boldogan sétált hazafele.

De jó, mindkettőjükben megjelent a VonzAlom. – Lelkendezett Brúnó.

Kállai Lili

Címkék: Valentin nap Párkapcsolat házasság Irígység

2018\02\09 BMR Bruno Szólj hozzá!

Ezt okozhatod, ha kiposztolod a gyermeked bizonyítványát a közösségi oldalakra

(Kép forrása: pixabay.com)

Brúnó szomorúan állapította meg, hogy sok gyerek félve viszi haza a félévi bizonyítványát. Úgy döntött, hogy Lénát és Dominiket követi haza. Tudta, hogy gyakran van abból konfliktus egy családban, hogy a testvérek eltérő módon teljesítenek.

Erzsi néni, a házvezető nő vitte haza a két gyereket. Léna nagyon lelkes volt. Amióta megtudta, hogy mindenből ötöst kapott, megállás nélkül csacsogott. Dominik ezzel szemben csendben volt és csak egyszavas válaszokkal kommunikált. Erzsi néni sejtette, hogy nem fog idilli hangulatban telni az este.

Léna vidáman szaladt a szülei elé. – Nézzétek, kitűnő lettem! Sőt, még egy dicséretet is kaptam! – Mesélte csillogó szemekkel.

Ez igen, kislányom! Nagyon büszkék vagyunk rád! – Mondta boldogan az anyja, Dorottya és lehajolt a lányához.

Ez azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor a családfő, Károly is felállt a számítógépe elől. Elégedetten nézte végig az ellenőrző könyvet, majd büszkén kezet rázott a lányával.

Gratulálok Léna! Szép teljesítmény!

Nem osztogatta bőkezűen a dicséretet, ennek ellenére a kislány tudta, hogy sikerült örömöt okozni az apjának.

Eközben az öccse az orrát lógatva somfordált felfele a lépcsőn.

És te, fiam? Ne menj fel, kérlek! Mutasd meg te is a bizonyítványod. – Mondta az anyja.

A gyerek leballagott a lépcsőn és a kezébe adta az ellenőrzőjét.

Jaj, fiam! Te nem ennyit tudsz. Sokkal többre lennél képes! – Mondta Dorottya. Az előző vidámság helyett gondterheltség ült ki az arcára.

Károly kivette a felesége kezéből az ellenőrzőt és visszaváltozott a jól ismert mogorva zsarnokká.

Szégyen! Semmi keménységet nem örököltél, fiam? Igán nem tudom, hogy kire hasonlítasz. A mi családunkban eddig nem voltak semmire kellők.
Hogy menjek be ezután a szülői értekezletre? És mit fogok mondani a barátnőimnek az edzőteremben? Folyton a gyerekeikkel dicsekednek. – Vette át a szót Dorottya.

A gyerek szóhoz se jutott. Nem érdekli a tananyag és a jelentős részét nem is érti. Mi köze ennek a családhoz vagy az edzőtermi barátnőkhöz? Csak azt az egyet tudta, hogy utálja az iskolát.

Erzsi néni eközben a sütőt gyújtotta be a konyhában. Tudta, hogy mindkét szülőtől SzidAlom fog érkezni a gyerek felé. Azzal akart Dominik kedvében járni, hogy elkészíti a kedvenc epertortáját.

A kisfiú felment a szobájába, lehúzta a redőnyt és vacsoráig elő se került.

Közben az anyjuk kiposztolta Léna bizonyítványát egy közösségi oldalra, így folyamatosan érkeztek a like-ok és a gratulációk.

Szegény gyerek! Bárcsak tudnák az emberek, hogy a jobbkezes fiúk alulműködéssel, a jobbkezes lányok viszont túlműködéssel reagálnak a veszteségekre, ezért teljesítenek általában jobban a lányok. - Mondta Brúnó.

Másnap volt Léna hangversenye, ahol egy újabb kitűnő bizonyítványt és egy oklevelet kapott. Az szülők a csodás teljesítményért egy új babát ajándékoztak neki.

Dominik egyre nehezebben viselte, hogy egyfolytában a nővérét dicsérik.

A tegnapi megaláztatás után újabb veszteség. Ilyenkor teljesen érthető, hogy átfordul nyílt szembenállásba. – Állapította meg a kispanda.

A gyerek dühe odáig fokozódott, hogy a vacsoránál ráborította a lekváros süteményt Lénára, majd felszaladt az emeletre. Amikor az anyja utánament, a kislány új babáját és egy ollót találta a kezében.

Dominik! Mit művelsz? – Förmedt rá döbbenten.
Levágom a haját! Tönkre teszem! – Kiabálta a kisfiú tőle szokatlan gyűlölettel.
De hát miért tennél ilyet?
Miért? Azért mert ti csak Lénát szeretitek! – Üvöltötte.
Miket beszélsz, fiam? – Dorottya teljesen lefagyott. Dominiket idáig csendesnek ismerte, soha nem viselkedett agresszívan.
Örüljetek, hogy nem a Léna haját vágom le! – Ordított tovább a gyerek. – A szemei szikráztak, az ollóval hadonászott, az anyja közelebb sem mert lépni.
Kicsim, kérlek, tedd le az ollót! – Kérlelte.

A gyerek a földhöz vágta az ollót, majd elkezdte széttépni a babán a ruhát. Hangosan szakadtak a varrások. Utána a haját tépte, majd földhöz vágta és taposni, rugdosni kezdte. Közben hangosan zokogott.

Miért csinálod ezt? Nyugodj meg! – Dorottya egyre elkeseredettebbé vált.
Mert ti csak őt szeretitek! Nektek csak az átkozott jegyek számítanak! Semmi más nem érdekel titeket, csak az, hogy milyen számok kerülnek abba a rohadt kis kék könyvbe. Egy csomó osztálytársamnak ellene fordultak a szülei, mert nem tanult jól. Nem elég, hogy az iskolába ott vannak az ellenséges tanárok, még itthon tőletek is rettegnem kell? Miért nem érti meg senki, hogy a lányok jobban tanulnak?

A gyerek továbbra is rugdosta a babát, Dorottya arcán pedig peregtek a könnyek.

Ekkor megérkezett az apja.

Azonnal fejezd ezt be, fiam! Ha azt akarod, hogy értékeljünk, akkor teljesíts! Az elismerésért meg kell dolgozni! Nem adják ingyen. Ha olyan szorgalmas lennél, mint a nővéred, akkor te is jó jegyeket kapnál.
Lehet, hogy jó tanuló, de ő is retteg tőletek! – Kiabálta a gyerek.
Retteg, ugyan már! Hogy mersz ilyeneket mondani?
Igenis retteg. Azért tanul, hogy nektek megfeleljen. Nem láttátok, hogy mennyire izgult, hogy nehogy legyen egy négyese.
Ez hallatlan!

Ebben a percben Léna is megjelent a szoba ajtajában.

Van abban igazság, amit Dominik mond. – Szólalt meg halkan. – Szinte az egész osztály félt tegnap a bizonyítványosztásnál. Jó és rossz tanulók egyaránt. A rossztanulók a szidástól féltek, a jók pedig attól, hogy az ők sorsukra jutnak. Ez minden diáknak a RémÁlma. És én sem szeretem, hogy folyamatosan dicsértek, az öcsémet pedig figyelembe se veszitek. A múlt héten órákig tanult egy verset, Ági néni mégis csak hármast adott neki. A focimeccseire csak Erzsi néni szokott elmenni, mert ti sohasem értek rá. Pedig az edzője azt mondta, hogy nagyon tehetséges. – Mondta szelíden, majd hátat fordított és kisétált.

Dominik közben abbahagyta a baba bántalmazását, de még mindig zokogott. Dorottya ugyancsak sírt, Károly pedig, teljesen leforrázva érezte magát.

Sajnálom, hogy így érzed, kicsim! – Kezdte halkan az anyja. – Ne haragudj!
Rendben a következő meccsre elmegyünk. – Jelentette ki az apja és már el is tűnt.

Azon az estén mindenki mélyen elgondolkodott. Tudták, hogy hibáztak, amin változtatni szeretnének.

De jó, hogy Léna ilyen őszinte volt! Az empátiájával felhívta a szüleik figyelmét az öccse elhanyagolt helyzetére. – Állapította meg Brúnó.

Kállai Lili

Címkék: megfelelési kényszer alulműködés túlműködés Veszteségek Család barátság Lélekfigyelés Céltudat

2018\02\07 BMR Bruno Szólj hozzá!

Igy hat a gyermekek és a tanárok lelkére a bizonyítványosztás

Hűvös februári nap volt. A hó még csillogott itt-ott, azonban már érezhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok. Brúnó az egész délelőttöt az iskolában töltötte, tudta ugyanis, hogy a mai nap tanárokat és diákokat egyaránt meg fog érinteni, sőt a szülőkre is hatással lesz. Hogy mi volt ennek az oka? A félévi bizonyítványok kiosztása.

Zsófi örömmel, szolidan mosolyogva vette át az ellenőrzőjét. Mint mindig, most is kitűnő volt, sőt négy tantárgyból is dicséretet kapott. Olyan különleges teremtés volt, aki a humán és a reál tárgyakban is kiemelkedően teljesített. Kimondatlanul ugyan, de mindenki tudta, hogy ő egy igazi zseni.

Mindig is érzelmi többlettben Örömet okozott neki a tanulás. – Mondta a kispanda.

Léna nagyon izgult, mert nem volt benne biztos, hogy matematikából is megkapja-e a jelest. Amikor meghallotta, hogy az ő bizonyítványába is csak ötösök kerültek, sőt ének-zenéből dicséretet is kapott, felpattant a helyéről és elkezdett ugrándozni.

Ilyen a céltudat. – Állapította meg Brúnó. – A kitörő öröm mindig az őrült sok befektetett energiára és a kudarctól való rettegésre utal.

Péter sokkal nehezebb helyzetben volt, mint a két kislány. Soha nem sorolták a jótanulók közé. Már reggel rosszkedvű és szótlan volt. Tudta, minél több kettes és hármas kerül a kis kék könyvbe, annál mérgesebb lesz az anyja, és annál megvetőbb dolgokat fog rá mondani az apja. Végül csak egy kettest kapott, de tudta, az is elég lesz ahhoz, hogy őrjöngésben törjenek ki a szülei.

Igazán nem tudom, mit csinálsz egész délután. Ha már második osztályban kettesed van német nyelvből, mi lesz veled később? Kukás akarsz lenni? És milyen fiú az, aki testnevelésből hármast kap? Se futni, se kötélre mászni nem tud! – Nézett szúrós tekintettel a szemébe Ági néni.

A kisfiú elvette az ellenőrzőt és lassan sétált a helyére, miközben huszonkilenc osztálytársa hangosan nevetett rajta.

Szegény gyerek! Elszenvedte az ÉgedElmet, most pedig FélElemben tölti az egész napot, mert retteg, hogy otthon milyen reakciót vált ki a biztos bázisokból. – Mondta szomorúan Brúnó.

Dominik jegyei között többségében hármasok és négyesek szerepeltek. Egész délelőtt csendben volt, és amikor tehette, zenét hallgatott a fülhallgatója segítségével.

Számára se vidám a nap! A SérElem, BántAlom állapotába került. – Állapította meg a maci.

A szünetben hangosan csapódott be a hatodik osztály ajtaja.

A hülye fizika tanár utál engem. – Mondta hangosan Aliz.
Engem az osztályfőnök se bír. Ronda liba! – Kontrázott rá dühöse Kata.
Az én jegyemet is lerontotta a fizika tanár. Mit szólnátok, ha kiszúrnánk a kocsija kerekét? – Kérdezte Botond cinkos mosollyal.
Ajjaj! Ez a három gyerek már két önértékelés letörést is elszenvedett az iskolában. Csak a második után viselkedik így az ember. – Mondta csalódottan Brúnó.

A kispanda lehajtotta a fejét és szomorúan ballagott el. – Ennyi szörnyűség után szükségem van egy kis harapni valóra. – Állapította meg. Láthatatlanná változtatta magát és a büfé felé vette az irányt. – Nem szívesen csinálok ilyen, de most kénytelen leszek elcsenni egy banánt.

Befalta a gyümölcsöt, megtisztogatta a bundáját, majd elhatározta, hogy azt is megnézni, hogyan élik meg a tanárok a mai napot.

Ennyi buta gyerek! Hihetetlen! – Puffogott Ági néni a tanáriban.
Én nem szeretem a buta kifejezést. – Vette át a szót Edit. – Lehet, hogy valamiben gyengébb képességű egy diák, de az még nem jelenti az, hogy mindenben.

Ágnes olyan képet vágott, mint, ha ufót látott volna.

Ha nem tanul, mindegy milyenek a képességei. – Válaszolta unottan.
Számos oka lehet annak, hogy miért nem tanul. Vagy, ha mégis, akkor miért nem jók a jegyei. – Folytatta Edit. – És azért pozitív példák is vannak. Kitti például fantasztikusan tehetséges magyarból. És van néhány gyerek, aki javított tavaly óta. – Folytatta csillogó szemmel.

Ágnes még mindig nem értette Edit lelkesedését és mogorva tekintettel indult a következő órára a naplóval a kezében.

Van olyan tanár, aki érzelmi többlettel végzi a hivatását, és van, aki teljesen ki van égve. Nem is csoda, hiszen semmit sem tanítottak nekik az emberi lélekről. – Állapította meg Brúnó.

Kállai Lili

Címkék: Gyermekek Lélekfigyelés Céltudat

2018\01\26 BMR Bruno Szólj hozzá!

Ezért (is) válhat a rémálmoddá, hogy megcsal a férjed

(Kép forrása: pixabay.com)

Egész éjszaka havazott. A Tulipán Sétány mesébe illő tájjá változott. Brúnó egy magas fán aludt. Korán kelt és már vette is az irányt a környék legnagyobb háza felé. A SejtElem azt súgta neki, hogy ma Dorottyának lesz rá a legnagyobb szüksége. Belopózott a hátsó ajtón, majd elbújt egy fotel alatt a szalonban.

Károly a laptopja előtt ült és elmerültem böngészte a tőzsde árfolyamokat. A felesége még hálóingben volt. Két kínai porcelán csészével sétált be a dolgozószobába.

Tessék, szívem! Neked is készítettem teát. – Mondta kedvesen és letette a férje asztalára az egyiket.
Ugyan már, tudod, hogy csak kávét iszom! – Mordult rá a férje, közben fel se nézett a monitorról.
Tudom drágám, de arra gondoltam, hogy hűsös van, és talán jól esne... Mond csak, nem tudnál ma egy kicsit itthon maradni? – Kérdezte, majd kioldotta szatén köntöse övét és felült az íróasztalra.
Dolgoznom kell! Értsd már meg! – Károly szúrós tekintettel nézett rá a szemüvege fölül és a hangját is felemelte.
Rendben. – Felelte csalódottan a nő, majd fogta és kivitte a csészét.

„Biztosan van valakije! Kell, hogy legyen egy másik nő! Máskülönben nem lenne velem ilyen érzéketlen.” Gyötrődött magában.

Abban a percben megpillantotta a férje határidő naplóját. Az ajtó fele nézett, hogy nem jön-e, majd gyorsan kinyitotta a kis barna könyvet.

„Találkozni a könyvelővel, felhívni az autószerelőt, majd az ügyvédet, felköszönteni apámat.” – Olvasta. „Akkor a mobiljában kell lenni! Most megtudom, kivel csal meg!” – Agyalt tovább és felkapta a hatalmas okostelefont.

Abban sem talált semmi gyanúst. Ettől egy kicsit megkönnyebbült, a kétségei viszont nem múltak el.

Leült, és belekortyolt a teájába. Károly megjelent, magához vette a táskáját és felöltötte a kabátját.

Viszlát! Este jövök! – Szólt oda neki.
Legyen kellemes napot, drágám! – Felelte a nő.

Az ajtó tompa puffanással csapódott be az elfoglalt üzletember után.

Dorottya nagyot sóhajtott, majd felhívta a barátnőjét, Barbarát, és kérte, hogy ebédeljenek együtt. Majd felment az emeletre és bekapcsolta a zenét.

Még csak kilenc óra van. Ugyan, mit csináljak délig? – Tűnődött. Szomorúan körbetekintett a szobában és még magának is alig vallotta be, hogy a gyönyörű luxus házuk ellenére nem boldog.

Brúnó értette, mi a helyzet. – Dorottya számára fontosak az anyagiak, a férje figyelmére viszont nagyon vágyik. Ehelyett folyamatos semmibevételt kap.

Kinyitotta hatalmas szekrényét és végigpáztázta a ruháit. A választása egy zöld-fekete Chanelle kosztümre esett. Pasztell szemfestéket és élénkpiros rúzst kent fel. Fekete magas sarkú bokacsizmája és a hozzá illő retikülje egy vagyont ért.

Még csak tizenegy óra van. Barbival egykor találkozunk. Nem baj, majd sétálok egyet előtte a Váci utcában, esetleg az Andrássy útón. – Határozta el, majd magához vett néhány tízezrest.

Befújta magát legújabb parfümjével és felvetett egy rendkívül mutatós nyakéket és fülbevalót.

Pénzem van, a külsőmmel is elégedett vagyok. Hála Istennek ezt a gyerekeim is örökölték. Mégis magányos vagyok a férjem mellett. – Mondta a saját tükörképének.

Szomorúan tipegett le a földszintre a tűsarkújában, és úgy döntött, indulás előtt még felhajt egy italt. Kevert magának egy vodkanarancsot, majd hátravetette festett vörös sörényét, és elindult a belvárosba.

Egy csomó ruhát felpróbált az egyik luxus üzletben. Az eladók mosolyogva hozták utána a sokadik darabot is. Végül egy orgona lila nagyestélyivel és egy Swarovski nyakékkel vigasztalta magát. A lányának egy világoskék, szatén koktélruhát vett a következő koncertjére.

Barbarával éppen egyszerre érkeztek az étterembe.

Tündérien nézel ki, szívem! Ezer bocsánat, de csak egy fél órám van. Rohannom kell a gyerekekért az iskolába, majd anyámért a repülőtérre. – Mondta Barbi a szokásos, rá jellemző mosolyával.

Dorottya egyre szomorúbb lett. Arra vágyott, hogy kiöntse a szívét a barátnőjének, most viszont magára maradt a problémájával.

Brúnó – aki végig követte – tudta mi a helyzet: szegény most szenvedte el a második DHS-t, azaz veszteséget. Két biztos bázis is magára hagyta. Reggel a férje, most pedig a barátnője.
Akkor én csak egy koktélt iszom. – Válaszolta Dorottya keserű mosollyal az arcán.
Igazán? Én farkas éhes vagyok. – Vágta rá Barbara és már nyitotta is ki az étlapot. Egyáltalán nem tűnt fel neki a barátnője rossz lelki állapota.
Ezt teszi a céltudat. Nem figyelünk arra, ami kívül esik a célunkon. Így akaratunk ellenére is veszteségeket okozhatunk a szeretteinknek. – Mondta Brúnó.

Dorottya szótlanul hallgatta a felszínes csacsogást. Magában megállapította, hogy Barbinak még nem lett elege abból a kirakat életből, amit ő már nagyon un. Most gondolt bele először, hogy a Tulipán Sétány lakói sokkal inkább fogékonyabbak a mélységek, a lelki dolgok iránt.

Az ital egy kicsit a fejébe szállt. Csendben és lassan sétált be a Hotel Tulipán éttermébe. Nyoma sem volt rajta a rá jellemző temperamentumos céltudatnak, Brúnó láthatatlanná válva követte. Bettina és Piroska egy asztalnál ültek. Dorottya örült, hogy ismerős arcokat lát.

Á, Dorottya, de hogy itt vagy! Gyere, csatlakozz hozzánk! – Invitálták.
Szívesen. – Felelte mosolyogva.
Nagyon csinos vagy! Hogy vagy mostanában? – Kérdezte Betti.
Megvagyok. – Hangzott a határozottnak éppen nem nevezhető válasz.
Mond csak, bánt valami? – Kérdezte Piroska és megfogta a kezét.
Semmi különös. – Hajtotta le a fejét Dorottya.
Ugyan már, nekünk elmondhatod!
Tudjátok, Károllyal van probléma. – Kezdte csendesen. Szokásával ellentétben most egyáltalán nem pózolt.

Brúnó ennek az okát tudta: a két veszteség kimozdította az UrAlom állapotából.

Károly? Csak nem beteg? – Kérdezte döbbenten Piroska.
Á, nem. Csak állandóan dolgozik. És sohasem marad ideje rám. – Felelte a nő.
Megértelek. – Vágta rá Piroska. – Józsi és én is sokat dolgozunk. Általában csak este találkozunk.
De ti olyan jól megvagytok!
Azt hittem, ti is.

Dorottya egy nagyon sóhajtott.

Folyton attól rettegek, hogy megcsal.
Ó, ez szörnyű lehet. – Mondta Betti.
Vajon, mi az oka annak, hogy ettől rettegsz? Talán okod van rá? – Kérdezte Piroska.
Úgy tűnik, nincs. Reggel átnéztem a telefonját és a naptárat, és semmit sem találtam. Látjátok, már idáig süllyedtem. Most mondjátok meg, milyen házasság az, amikor az ember nem bízik meg a társában?! – A nő hangja egyre elkeseredettebbé vált.
A kérdés az, hogy miért van olyan rémálmod, hogy megcsal. – Folytatta Piroska, aki tudta, hogy e mögött kell, hogy legyen valami konkrét ok.
Apám is elhagyta anyámat egy másik nőért. – Felelte Dorottya. – Iszonyú volt. Mindketten azt éreztük, hogy lecserélt bennünket.
Drágám, akkor ez a probléma gyökere. Ezért rettegsz attól, hogy ismét lecserélnek. – Mondta Piroska és együttérzően mélyen a szemébe nézett.

Dorottya néhány másodpercig döbbenten hallgatott.

Igazad lehet. – Mondta és a semmibe bámult. – Akkor ott, hétéves koromban elhatároztam, hogy engem soha többet nem fognak elhagyni vagy lecserélni.
Ezt hívják tudati KötElemnek. – Mondta Piroska.
Hogy micsoda?
Így hívjuk a BMR-ben. Azt hiszem, tudok neked segíteni.
Hogyan?
Úgy, hogy a segítségemmel leírsz mindent, ami bánt Károllyal és apáddal kapcsolatban. Akkor meglátjuk, hogy mi a probléma és fel tudjuk oldani.
Igazán?
Igen. Holnap ilyenkor szeretettel várlak egy füzettel és egy tollal.
Köszönöm! Mondta Dorottya és megölelte Piroskát.

Brúnó nyújtózott egyet, majd kiszaladt és boldogan hempergett egyet a hóban.

De jó, hogy egyre többen ismerik a BMR-t. Sokkal könnyebb az emberek élete, ha tudják, hogy hogyan dolgozzák fel a veszteségeiket! – Mondta, és lelkesen szaladt egy hóbucka felé.

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Címkék: Megcsalás Hiedelmek Veszteségek Párkapcsolat házasság Lélekfigyelés Céltudat Érzelmi hiánytöltés

2018\01\16 BMR Bruno Szólj hozzá!

Szeretők érzelmi túszhelyzetben

Hideg téli nap volt. A délutáni műszak kezdődött a kórházban. Brúnó az ügyeleti szobában lustálkodott. Szilvi egyenesen az iskolából érkezett, az apja már dolgozott.

Helló, apa! – Üdvözölte,
Szevasz, kicsim!
Milyen napotok volt? – Kérdezte a lány.
Idáig egész csendes. Viszont lehet, hogy lesz egy műtét. Most hoztak be egy beteget a sürgősségire.

A lány letette a kabátját és a táskáját, és felöltötte fehér köpenyét.

Azt hiszem Erika a délutános nővér, de még nem ért ide. – Tette hozzá József doki.
Én láttam Erikát. – Mondta Szilvia. – Néhány utcával arrébb. Képzeld, épp Juhász főorvos úr kocsijából szállt ki.
Valóban? – Tűnődött el Józsi.
Engem is meglepett. – Mondta a lány.
Talán csak elhozta egy darabon és nem akarták, hogy bárki téves következtetésekre jusson. – Felelte a doktor.

Erika néhány perc múlva megérkezett. Józsink feltűnt, hogy meglehetősen jókedvű.

A műtét a tervezettnél komplikáltabb lett és még egy pácienst behoztak, így József és Szilvi egy órával tovább maradt a kórházban. Szilvi fáradtan lépett be a női öltözőbe és meglepetten látta, hogy Erika sminkel.

Nahát, hogy neked milyen jól áll a kibontott haj! – Monda elismerően.
Köszi! – Válaszolta Erika vidáman, miközben a tükörben nézegette magát. Egészen más látványt nyújtott miniszoknyában, mint kórházi köpenyben. Befújta magát parfümmel és felvette csüngős fülbevalóját. Vidáman köszönt, és már el is rohant.
Nahát, apa, hogy milyen jól nézett ki Erika! Még fel se tűnt, hogy ilyen csinos. – Mondta Szilvi kifelé jövet.
Valóban az! – Felelte József, aki tizenhat éves lányával ellentétben sejtette, hogy udvarló van a dologban. Abban a percben bevillant neki, amit Szilvi mondott délután. Juhász főorvossal látta. De hát, neki családja van!

Másnap reggel a nővérkén nyoma se volt a tegnapi vidámságnak. Látszott rajta, hogy sokat sírt, a sminkje pedig elkenődött. Rossz lelki állapotát nem is igyekezett titkolni.

Mond csak, Erika, jól vagy? – Kérdezte Józsi.
Nem mondanám. – Felelte a nő erőltetett mosollyal az arcán.
Rég óta ismerjük egymást. – Folytatta a doki. – Nem csak a kollegámnak, hanem a barátomnak is tartalak. Esetleg lenne kedved beszélgetni? – Kérdezte.

Erika először meglepetten nézett, majd lerogyott egy székre és kitört belőle a sírás.

Gyere, menjünk be a szobámba! – Invitálta József.

Bementek az orvosi szobába, majd Józsi egy zsebkendőt nyomott Erika kezébe. A nő tovább zokogott.

Elmondod, hogy mi bánt? – Kérdezte kedvesen az orvos.
Juhász főorvos. – Felelte néhány másodperc múlva csendesen a nő.
Értem. – Mondta József.
Már három éve tart! – Folytatta Erika zokogva.
Nagyon sajnálom! Jól tudom, hogy családja van?
Igen. Tegnap este felhívta a felesége, hogy menjen haza, mert beteg lett az egyik gyerek. Ez szörnyű, de nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból!
Szóval, be szeretnéd fejezni, ha jól értem.
Természetesen. Nem élhetek így egész életemben! – Hangzott az elkeseredett válasz.

A doktor elgondolkodott.

Erika, ha nem tudod lezárni ezt a kapcsolatot, akkor van valami, ami hozzáköt. Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az?
Ő volt az egyetlen, aki dicsért. – Vágta rá a nő.
Ó!
A kezdetektől fogva elégedett volt a munkámmal. Előtte soha senkinek nem tudtam megfelelni. Ő viszont tehetségesnek és szépnek is tartott. Korábban rondának és haszontalannak gondoltam magam.
Valóban? – Nézett rá döbbenten József.
Apám ki volt akadva, amiért nővérnek tanultam. Szerinte ez a munka nem higiénikus. Azt akarta, hogy az államigazgatásban dolgozzak.
Ezek szerint Juhász doktortól megkaptad azt az elismerést, amit korábban apádtól nem.
Pontosan így van…. De jó, hogy ezt te látod!
Már tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Szívesen segítek neked a továbbiakban is. Ha gondolod, bemutatlak egy barátomnak, aki mélylélektannak foglalkozik.

Erika kezdett megnyugodni és hálás tekintettel nézett Józsefre miközben a szemét törölgette.

Brúnó élénken bólogatott. – Józsi rátapintott a lényegre. Szegény Erika! Végre valakitől megkapta az elismerést, amire egész életében vágyott, viszont ugyan az a személy bántalmazza is. Ezt hívják érzelmi túszhelyzetnek. Az érzelmi túszhelyzetet a minket mozgató láthatatlan Elemek, a rejtett FüggElmek okozzák. Évekig benne tud maradni az ember, ha nincs tisztázva az oka. Azt az érzelmi veszteséget kell feldolgozni, ami a FüggElemmel beletaszította a szeretői státuszba.

Kállai Lili

Címkék: megfelelési kényszer Hiedelmek Veszteségek Párkapcsolat házasság Család barátság Lélekfigyelés Függelmek Érzelmi hiánytöltés Belső Megélések Rendszere

2018\01\14 BMR Bruno Szólj hozzá!

A szavalóverseny (Így kapnak hiedelmeket a gyermekeink)

(Kép forrása: pixabay.com)

Meleg, kora őszi nap volt. Az általános iskolában tanév eleji szavalóversenyt rendeztek. BMR-Brúnó az udvaron egy magas fa tetejéből figyelte, ahogyan a gyerekek készültek. Tudta, hogy a verseny kimenetele, az esetleges sikerek vagy kudarcok különböző érzelmi reakciókat fognak kiváltani a diákokból, sőt még a szülőkből is. Így hát láthatatlanná változtatta magát és beosont az épületbe.

Az alsó tagozatosoknál Léna harmadik helyezett lett, Péter az ezüstérmet tudhatta magáénak, a győztes pedig Kitti lett. Brúnó úgy döntött, néhány gyermeket elkísér hazáig és megnézi, hogy hogyan reagálnak a szülők a kicsik eredményeire.

Léna elégedetten mutatta meg az oklevelét az édesanyjának.

Nézd anya, harmadik lettem!
Nahát, harmadik… Nem rossz eredmény. – Jelentette ki Dorottya, de csalódottnak tűnt. Ki előzött meg?
Péter és Kitti.
És ki volt a Zsűriben?
A magyartanárok és az igazgató néni.
Persze, az igazgatónő! – Mondta Dorottya enyhén gúnyos hangon és határozottan hátravetette a fejét. – Tudod lányom, sokan irigyek ránk. Mi gazdagok vagyunk. Én szép vagyok és fiatalos, neked gyönyörű ruháid vannak, mi a Seychelle Szigeteken nyaraltunk, ők csak a Balatonon.

Léna értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, hogy ennek mi köze a versenyhez.

Biztos vagyok benne, hogy te szavaltál a legszebben, de mivel irigyek, ezért lepontoztak.

A kislány továbbra sem értette. – Nekem tetszett a Kitti és a Péter verse is. – Mondta csendesen.

Ne lény ilyen naiv, lányom! Mi gazdagok vagyunk. A szegények mindig irigyek lesznek, ezért megtesznek mindent, hogy akadályokat gördítsenek elénk. – Szónokolt Dorottya.

Léna lehangoltan sétált ki a szobából.

Brúnó szomorúan nézte a jelenetet. – Szegény kislány! Az anyja nem osztozott az örömében, nem értékelte az elért eredményét! Sőt rosszakat mondott a tanárairól és a társairól alaptalanul ellenségképeket keltve benne, mellyel elkezdte őt elszigetelni.

Zselyke lelkesen szaladt az anyukája elé. – Én lettem az ötödik a szavalóversenyen! – Büszkélkedett.

Ötödik?
Nem dobogós helyezés, de a tanító néni szerint ez is szép eredmény.

Az anyuka nem felelt.

Hallottad volna, milyen szép verset mondott Kitti! Nagyon tetszett! – Folytatta tovább vidáman a kislány.
Lányom, Kitti családja gazdag. Természetes, hogy ő nyert. Ez már csak így megy. A gazdagoké a világ. Ne próbálj velük versenyezni, mert esélytelen!
Ez a nőszemély! A saját keserűsége miatt veszteséget okozott a gyerekének. – Csóválta a fejét Brúnó. Elültet a fejében egy alaphiedelmet, ami később önbizalomhiányhoz vezethet, és önbeteljesítő jóslattá válhat azzal, hogy önmagát korlátozza le ezzel.

Péterke jókedvűen szaladt haza. Nem rég kudarcot vallott a kötélmászással, most viszont végre sikerélménye volt. Azt remélte, hogy ezt az apja is értékelni fogja.

Nézd apa, második lettem, ezüstérmes! – Mutatta neki az oklevelét.
Második? És ki lett az első?
Kitti. Ő sok verset tanul, mert színésznő akar lenni.

Zsolt lenéző pillantást vetett az oklevélre.

Egy valamit jegyezz meg, fiam: a nőkkel szemben mi sohasem győzhetünk. Ne versenyezz velük, nem éri meg! Hagyd csak a verselést nyugodtan a lányokra és sportolj inkább valamit!

Péter volt aznap este a harmadik kisgyerek, aki csalódottan távozott, mert nem kapta meg az elismerést a szüleitől.

Brúnó kezdett bosszús lenni.

Nahát, ez a Zsolt! A saját nökkel kapcsolatos érzelmi veszteségei miatt alaptalan hiedelmekkel tömi a gyerek fejét. Ezzel megkísérli a megmenteni a fiát a magánéleti csalódásoktól, ám éppen így az elhatárolódások beépítésével alapozza meg a későbbi kudarcokat.

Botond büszkén sétált haza.

Apa, nézd! Negyedik lettem. Csak eggyel maradtam le a dobogóról.
Le is fogsz maradni mindig! – Vágta rá az apja.
Hogyan?
Csak nem gondolod fiam, hogy egy erdélyit engednek nyerni? Ezek azt hiszik, hogy mi románok vagyunk, holott mi magyarok vagyunk. Jól jegyezd meg, akármit is csinálsz, sose fognak magyarnak tekinteni!

Brúnó egyre szomorúbbá vált.

– Egy újabb alaphiedelem lett elültetve egy gyermek fejében érzelmi veszteséggel összekapcsolva. Innen egyenes út vezethet a kisebbrendűségi érzéshez, az elszigetelődés és a kirekesztettség érzéséhez, majd az ezt követő gyűlölethez. Csupán egyetlen tévútra vivő hiedelem és egy ember érzelmi hozzáállása egy életre megváltozik.

Aranka az oklevelével a kezében szaladt haza. Lelkesen csapta ki az ajtót. A nagyanyja épp a tűzhely mellett állt.

Nagymama nézd! Hatodik lettem! Én is kaptam oklevelet!
Oklevelet? Ugyan minek az?
Nézd, milyen szép aranyszínű betűk vannak rajta!
Lányom mondd, miért versenyzel te a magyarokkal? – Förmedt rá mérgesen a nagyanyja fakanállal a kezében.
Magyarokkal? – Kérdezett vissza értetlenül a kislány.
Ezek mind magyarok!
De Kittivel jó barátnők vagyunk. – Mondta értetlenül. Egyáltalán nem értette miért számítana, hogy Kitti szőke, ő pedig barna.
Ezek sose hagynak érvényesülni egy cigányt! Érted?! Jobb bele se kezdeni a versenybe, mert nem nyerhetsz!
De én szeretek tanulni!
Tanulni? És minek az? Szerinted ki fog alkalmazni egy cigányt?

Brúnót nagyon elkeserítették a látottak. – Ezt teszi az érzelmi helyzetek és viszonyulások átlátóképességének a hiánya. Az emberek tele vannak feldolgozatlan érzelmi veszteségekkel. Hogyan is tudnák feldolgozni őket, ha senki se tanította meg rá őket, hogy hogyan kell?! És generációról generációra adják tovább a saját érzelmi veszteségeiken alapuló hitrendszereiket. A gyerekeiknek újabb veszteségeket okoznak ezekkel és elhatárolódásokkal, majd az ebből fakadóan gyűlöletet keltenek bennük. Kitűnő alapot adnak arra, hogy utálják a férfiakat, nőket, gazdagokat, szegényeket, magyarokat, cigányokat, erdélyieket és még folytathatnánk.

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Címkék: Gyűlölet Gyerekek Gyermekek Hiedelmek Veszteségek Család barátság

2017\12\24 BMR Bruno Szólj hozzá!

Szenteste a Tulipán Sétányon – Így történnek tragédiák az ünnepeken

(Kép forrása: pixabay.com)

December 24-e délutánján a Tulipán Sétány lakói összegyűltek a szálloda éttermében, hogy közösen is megünnepeljék a karácsonyt. Nem volt hideg és hó sem esett, mégis sikerült meghitt ünnepi hangulatot varázsolni. A kandallóban lobogott a tűz, mézeskalács és forralt bor illata terjengett.

Betti és a segítői órák óta dolgoztak a dekoráción. Brúnó nagyon élvezte. – De jó látni, amikor érzelmi többletben tesznek valamit az emberek! – Állapította meg elégedetten. – Most viszont csenek magamnak egy kis harapnivalót. Fantasztikusan néz ki az a gyümölcstál és úgy határoztam, megkóstolom a mézes süteményt is. – Azzal felugrott az asztalra, fogott néhány szem süteményt és egy marék gyümölcsöt, majd elbújt vele a kandalló mellett. Befészkelte magát és várta az emberek érkezését.

A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, az egész lakópark olyan volt, mint egy nagy család. A desszertnél tartottak, amikor Betti feldobott egy kérdést.

Nektek melyik volt az életetek legszebb karácsonya? Elsősorban a gyerekkorotokra gondolok.

Hirtelen mindenki belemerült az emlékeibe, majd Brigitta szólalt meg először.

Kilenc éves voltam. A nagynéném kiköltözött Amerikába. Nagyon hiányzott! A fa alatt egy hatalmas dobozt találtam rózsaszín masnival átkötve. Gyönyörű krémszínű szatén ruha volt benne, bézs díszítéssel. A nagynéném varrta nekem. Hihetetlenül csinosnak éreztem magam benne. Azt hiszem, azon a karácsonyon határoztam el, hogy divattervező leszek.

Az egész társaság mosolyogva hallgatta.

Amikor nyugatra jöttem ösztöndíjjal tanulni, akkor láttam először havat. – Kezdte Tulasi. – Indiában sokkal melegebb van ilyenkor. Gyerekkorom óta rengeteget néztem a Diótörőt, nagyon vágytam rá, hogy egyszer élőben láthassam. El sem akartam hinni, amikor megkaptam a Mária hercegnő szerepét. Sok helyen előadtuk, de a szentpétervári Marinszkij Színház mindent felülmúlt.

Mindenki áhitattal figyelte a történetet.

Ez bizony így zajlik a művészvilágban. Nekem is rengeteg fellépésem volt az ünnepe előtt. Mikor mások az adventi koszorúval és az ajándékok vásárlásával voltak elfoglalva én egyik karácsonyi műsorról rohantam a másikra. Nagyon szerettem! – Mondta Georg.
Nagyon büszke lehetsz arra, amit elértél Tulasi! – Mondta elismerően Piroska.
Én nagyon élveztem az indiai karácsonyokat! – Vette át a szót Arnold. – Piros ruhás Mikulások rohangálnak a melegben. Énekelnek, táncolnak, nagyon mókás!

Mindenki lelki szemei előtt megjelentek a bulizó Télapók, ezen jót kacagtak.

És te Piroska? Nálatok hogyan zajlottak az ünnepek? – Kérdezte Tulasi kedvesen az új barátnőjét.

A nő lehajtotta a fejét és végigsimította hosszú, vörös haját.

Nagyon szegények voltunk gyermekkorunkban. Anyánk pedig súlyos beteg volt. Örültünk, ha karácsonyfára telt és némi szaloncukorra.
Bizony így volt. – Tette hozzá Betti. – Az egyik évben viszont kaptam egy babát a nővérkémtől, a mai napig meg van. – Mondta és megfogta a testvére kezét.
A szomszéd néni mindig hozott nekünk fánkot, azt imádtuk. – Mondta Piroska még mindig az emlékeibe mélyedve.

A barátok elismerően néztek a két nőre. Tudták, milyen hatalmas energiájukba került, hogy eljussanak idáig, ahol most tartanak.

Nekem is vacak gyerekkorom volt, - kezdte Edit - Georggal viszont imádok minden ünnepet. Tavaly Bécsben voltunk egy wellness szállodában. Gyönyörű havas idő volt, rengeteget sétáltunk. És nagyon szép karácsonyi bál volt a hotelben.
Bizony, nálunk így zajlik az ünnep. Holnap Párizsba repülünk. – Tette hozzá Georg.

Mindenki örült, hogy Edit talált magának valakit és Georgot nagyon megkedvelték.

Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk! – Mondta Betti.
Én is! – Tette hozzá Piroska. – Tudtátok, hogy régen a karácsony nem családi ünnep volt? Az emberek kimentek egy barlang közelébe, eljátszották Jézus születését, éjfélkor pedig köszöntötték a megszülető fényt.

Abban a percben megszólalt József telefonja. A doki már nyúlt is a zakója zsebébe. Mindenki sejtette, hogy a kórházból keresik.

Igen Erika! – Szólt bele. – A mindenit! Már indulok is! Sikerült stabilizálni az állapotát? Hála Istennek! Negyed óra és ott vagyok. És hívd be Magdikát is, kérlek!

Már indult is a kabátjáért.

Mi történt apa? – Kérdezte Szilvi.
Negyvenöt éves nő. Felvágta az ereit. – Mondta halkak, hogy a gyerekek ne halják.
Ez szörnyű! Én is veled megyek.
Inkább marad, kicsim!
Hátha tudok segíteni!
Rád most a húgodnak van a legnagyobb szüksége. Ne felejtsd el, hogy megviselte a Mikulás ünnepség. Magdika tud segíteni. És tudod, hogy neki nincs családja, legalább nem lesz egyedül.
Rendben apa!

Brúnó láthatatlanná változtatta magát és Beugrott Józsi kocsijába, a hátsó ülésre.

A doki beérkezve a kórházba felkapta fehér köpenyét.

Az ötös szobában van. Julikának hívják. – Mondta Erika nővér a pult mögül.

Hosszú, festett vörös hajú, barnaszemű nő volt. A vérveszteség miatt holtsápadtan feküdt, a csuklóját bekötözték. Magdika az ágya mellett ült.

Jó estét! dr. Kőszegi József vagyok. Az egyik területem a pszichológia. Köszönöm a segítséget Magdika! Most elmehet.

Magdi kisétált, József pedig leült.

Mondja csak Julika, mi történt önnel?
Az a szemét! – Felelte a nő és elfordította a fejét.
Miféle szemét?
A férjem. Nyitva maradt a laptopja. Épp a karácsonyi díszítés közben láttam meg az e-mailt. Az unokahúgommal flörtöl.
Értem. És elmondaná, hogy ez milyen érzéseket vált ki önben?
Nem engedem, hogy még egyszer megcsaljanak! Húsz évvel korábban már megtette az akkori vőlegényem. Vagy a férjemet ölöm meg vagy magamat, de nem engedem, hogy elhagyjon egy másik nőért, mint ahogy az apám az anyámat!
Ha jól értem, az édesapja elhagyta önöket egy másik nőért, a vőlegénye megcsalta, és úgy tűnik, hogy most a férje is ezzel próbálkozik?

Julika nem felelt, de a szemei szikráztak.

Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetnék. Figyeljen, Julika! Adok önnek egy füzetet és egy tollat. Azt javaslom, írjon le mindent, ami bántja önt.
Miért?
Azért, mert akkor remélhetőleg megtaláljuk a problémája gyökerét, és tudunk azon dolgozni, hogy többször ne kerüljön hasonló helyzetbe.

Julika írni kezdett. Órákon keresztül írt Józsi segítségével. A doki folyamatosan vezette, felismerte, hogy mik a meghatározó tényezők az életében. Ezek olyan dolgok voltak, amikre a nő magától sohasem gondolt volna.

Rendben, Julika! Most már aludjon nyugodtan! Holnap folytatjuk.

József fáradtan sétált ki a kórteremből.

Jöjjön doktor úr, igyon egy forró csokit! – Invitálta a főnővér. – Sütemény is van. Gondoltam, ha dolgozunk, legalább legyen egy kis karácsonyi hangulat.
Köszönöm! – Felelte és beleharapott egy rénszarvas formájú kekszbe.
Nagyon jól csinálta a doki! Julikát három súlyos veszteség érte. Először az apja hagyta el, később a vőlegénye, most pedig a férje csalta meg. Ilyenkor szokott megjelenni az agresszió. Ez vagy kifele, vagy önmaga felé irányul. Ebben az esetben az utóbbi történt. Az első veszteséget kell feloldani. Amíg az első érzelmi veszteséget fel nem oldják, addig lelkünkben a FüggElem az Úr – Mondta Brúnó. Ő is fáradt volt már, ezért úgy döntött, hogy bent alszik az ügyeleti szobában.

grace.spiritualis.studio@gmail.com

Címkék: Gyász újmedicina Veszteségek Gyászfeldolgozás Párkapcsolat házasság Család barátság Lélekfigyelés betegségek lelki oka

2017\12\22 BMR Bruno Szólj hozzá!

Botrány az iskolai karácsonyi ünnepségen

(Kép forrása: pixabay.com)

Már csak egy hét volt karácsonyig. A Tulipán Sétány lakói lázban égtek, különösen a gyerekek. BMR Brúnó úgy döntött, benéz az iskolába. Ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem várt fordulat fog történni.

Zsófi minden erejével az ünnepi hangversenyre készült. Reggel már a hegedűjével érkezett. Az első óra kezdetéig még volt tíz perc, így elővette a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.

Ági néni, az osztályfőnök lélekszakadva rontott be.

Gyerekek, egy perc és jövök! Húzzátok el a padokat. A karácsonyi műsorral kezdünk.
Akkor nem lesz óra? – Kérdezte egy kisdiák.
Ma csak próba lesz. Délig gyakoroljuk a műsort, utána osztálykarácsony. Az iskolai ünnepség pedig holnap után lesz. Remélem, hogy nem hoztok rám szégyent!

Az gyerekek hangos ujjongásban törtek ki. Zsófi volt az egyetlen, akinek semmi kedve nem volt az egészhez. Amióta Khairavi bekerült az osztályukba, kevésbé érezte magát magányosnak, ő viszont két hete Indiában volt, így Zsófi ismét egész nap egyedül volt az iskolában.

A tanárnő kiviharzott, a gyerekek pedig óriási ricsaj közepette elkezdték elhúzogatni a padokat és a székeket. A kis művésznő mindig utálta a hangzavart.

Sajnos vannak gyerekek, akik ezekben az ünnepi pillanatokban még magányosabb, mint a hétköznapokon! – Állapította meg Brúnó szomorúan.
Tűnj már innen, Zsófi! – Förmedt rá Alíz!

A kislány alig tudta menteni a táskáját és a hangszerét. Épp a könyvét akarta eltenni, amikor visszaért Ági néni.

Gyertek, kezdjünk! – Kezdte. – Zsófi, tedd már el azt az átkozott könyvet! Nem igaz, hogy nem unod meg! Mindig csak a zene! – Azzal az osztályhoz fordult, akik már sorba is álltak a műsorhoz.
Ahogy megbeszéltük! Első a Csendes éj, azt követi a Pásztorok, pásztorok, majd egy vers.

Zsófi a középső sor szélére állt. Kriszti került mellé, aki azonnal oldalba is lökte.

Menj már arrébb! – Förmedt rá.
De hát tegnap is itt álltam! – Nézett rá szomorúan Zsófi.
Akkor sem fogsz mellettem állni! – Vette egyre gúnyosabbra a hangot Krisztina.
Mi a baj, lányok? – Kérdezte a tanárnő.
Nem akarok Zsófi mellett állni! – Jelentette ki Kriszti hangosan.
Zsófi, kérlek, állj a hátsó sorba!- Utasította Ági néni.
Tanárnő, tegnap ide tetszett állítani. – Mondta kimért, szenvtelen hangon a kislány.
Most viszont arra kérlek, hogy állj hátra. És nem szeretnék még egyszer szólni. Elegem van belőle, hogy mindig lassítod az osztály munkáját.

Zsófi hátra sétált. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre, mint a ló. Az osztály halk sutyorgásban és kárörvendő kuncogásban tört ki.

Elkezdődött az első dal próbája. Közben úgy érezte, mint ha a háta mögött babrálnának valamit. Megfordult és látta, hogy a mellette álló két lány, Alíz és Kata krétával kente össze a ruháját. Nem szólt semmit, csak szúrós pillantást vetett rájuk.

A második ének szám alatt ezt folytatták, majd miközben egy osztálytársuk szavalt, hirtelen a haját is meghúzták. Zsófi abban a pillanatban megfordult és hatalmas pofont kevert le Alíznak, majd erőteljesen meglökte Katát.

Alíz döbbenten kapott az arcához, az osztály pedig fagyott csendben állt.

Zsófi, mit műveltél?! – Ági néni elkerekedett szemekkel nézett rá. A bambának titulált kislánytól soha semmilyen kitörést sem tapasztaltak korábban. – Zsófia, ismételten kérdezem, mit műveltél?!
Felpofoztam! És meglöktem! – Jelentette ki határozottan, egyfajta elégedettséggel a hangjában.
Sajnos, nem értik, mi történt! – Mondta a kispanda. – Zsófinak a tanárnő és a diáktársak is ÉgedElmet okoztak, így teljesen természetes reakció, hogy önvédelem céljából átváltott agresszív viselkedésbe.
Azonnal hozd ki az ellenőrződet!
Már viszem is! – Sietős léptekkel sétált előre és nyújtotta át a kis könyvet a tanárnőnek.
Nem is értem, hogyan tehettél ilyet! – Mondta Ágnes még mindig lefagyva.
Így! – Felelte a kislány és hátat fordított. – Látja a ruhámat? Ezt tette Alíz és Kriszti. Lassan körbefordult, hogy az egész osztály láthassa az összekrétázott ruhát.

Ágnes írni kezdett Zsófi ellenőrzőjébe, mit se törődve az őt ért sérelemmel. A kislány addig levette a sötétkék kardigánját és a telefonjával lefényképezte a krétanyomokat, majd ismét fölvette. Amikor a tanárnő visszaadta neki az ellenőrzőt, visszasietett a táskájához és pakolni kezdett.

Most meg mit csinálsz? – Kérdezte Ági néni.
Hogy hogy mit? Haza megyek. Nincs itt semmi keresni valóm.
De hát még tart a próba.
Nem kívánok szerepelni az ünnepségen. Ha megbocsátanak… - Már indult is, de a tanárnő elállta az útját.
Tanítási időben nem engedhetlek el.
Valóban? – Kérdezte a kislány. Azzal elővette a telefonját és felhívta az édesanyját. Majd leült, kinyitotta a zeneelmélet könyvét és olvasni kezdett.
Nem szerepelsz a társaiddal a karácsonyi műsoron? – Kérdezte a tanárnő.
Társaimmal? Ugyan már, Ági néni! Nekem itt nincsenek társaim, csak ellenségeim. Erről szól a szeretet ünnepe? Mit szólna Jézus, ha ezt látná?

Ez volt az a mondat, amire se a tanárnő, se a gyerekek nem tudtak vagy inkább nem akartak válaszolni.

Közben egy kisfiú felbátorodott.

Lehet, hogy azért nem akar maradni az osztálykarácsonyon, mert nem hozott semmit. – Mondta gúnyosan.
Úgy gondolod? – Kérdezte Zsófi. A hangjából egyértelműen érződött, hogy nyíltan vállalj a harcot.
Biztos nem hozott semmit, de mi sem adunk neki édességet! – Kontrázott rá egy másik diák.

Zsófi felállt és egy szatyorból elővett egy tortás dobozt. Lassan kinyitotta. Gyönyörű csokoládétorta volt benne különleges díszítéssel. A gyerekek döbbenten nézték.

Zsófi lassan elindult a tortával a kezében.

A szálloda cukrászdájából van. - Mondta Zsófi. - Jean készítette. Ismeritek? Tavaly Párizsban nyert díja. Nem akartam hozni semmit, de anyukám azt mondta, hozzam el, akkor talán kedvesebbek lesztek velem.

Az osztály és a tanárnő síri csendben figyelték, hogy mire készül vele. Amikor a tanári asztal elé érkezett, hirtelen megállt és az asztalra borította. A fehér asztalterítőt és az osztály naplóját beterítette az étcsokoládé.

Ebben a pillanatban lépett be az édesanyja, Betti.

Mi történt? – Kérdezte, miközben földbegyökerezett lábbal állt a tanterem ajtajában, kezében a kilinccsel.
Karácsonyi próba, anya. – Válaszolta Zsófi szenvtelen hangon, szikrázó szemekkel.
Ki tette ezt a tortával?
Én voltam.

Abban a percben kicsöngettek. A gyerekek csendben elindultak kifelé.

Zsófi, de hát miért csináltad?
Hogy miért? Elzavartak, hátraküldtek, összekrétázták a ruhámat és megcibálták a hajamat. Aztán még meggyanúsítottak azzal, hogy nem hoztam semmit az átkozott karácsonyi ünnepségükre.
Igaz ez, Ágnes? – Szegezte a kérdést Betti a tanárnőnek.
Igen, de….
De, mi…?
Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Gyerekek.
Igen, gyerekek. Érző emberi lények. Nem birkák vagy robotok. Öltözz lányom, hazamegyünk!

Zsófi és Betti egy perc múlva kint voltak az utcán.

Sajnálom, kislányom, hogy idáig engedtem, hogy ebbe az iskolába járj! – Mondta az anyuka, miközben beszálltak a kocsiba. A kislány nem felelt.

Betti bevitte magával a szállodába a kislányt, megebédeltek, majd hívta a helyettesét. Ezt a délután a lányával akarta tölteni.

Este Zsófi elment a hegedű órájára, Betti pedig a testvére családjával vacsorázott.

Ez szörnyű! Nem engedhetjük, hogy továbbra is ilyen közegben tanuljon. – Mondta Piroska lesújtottan.
Ha többször leégették a közösség előtt, akkor ez teljesen természetes reakció. – Felelte Józsi. – Az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem szerencsés, ha a lányok továbbra is ebbe az iskolába járnak.
Tényleg nem!
Akkor más alternatívát fogunk keresni! – Jelentette ki József.

Brúnó pedig boldogan csóválta a farkát. – Végre felismerték, hogy az ÁrtAlom zóna helyett, szerencsésebb, ha más közeget keresnek Zsófinak, Szilvinek és Kittinek. Ez lesz számukra a legszebb karácsonyi ajándék.

Grace Dance Facebook

grace.spiritualis.studio@gmail.com